Délmagyarország, 1969. május (59. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-15 / 109. szám

Őrhely a vagonban Az egyes vasúti szállítmá­nyok. útját a s/állítmánykl­sérő karhatalmistók vigyáz­zák. Menet közben a fékál­lasokból és az úgynevezett GUP-kocsiból tartják szem­mel a rakományt, a szerel­vényt. Speciális feladatot, különleges szolgálatot látnak el a szállftmánykísérők. Is­merik a menetrendet, az or­szág majd valamennyi vona­lát es a vasúti szakkifejezé­seket A nehez szolgalat — az útvonaltól függően —na­pokig is eltart. A fiatal, egészséges szer­vezet szamára azonban nem okoz erőn felüli megpróbál­tatást. Ezt a különleges, ne­héz, fárasztó feladatot is ki­fogástalanul oldják meg a karhatalmlstak. w Uj alapszabály a kisteleki tsz^ben Kisteleken a korábbi évek- séget jelent a betegségi se­ben „triumvirátus" műkő- gély, az asszonyoknak a szü­dött mégpedig a Magyar— lési segély, nem beszélve a Szovjet Barátság, a Berezel fizetett szabadságról, ami Mór és a csengelei Egye tér- megilleti a férfiakat és a tés Tsz. Ezt az esztendőt vi- nőket, ha az alapszabályban szont változtatással kezdték rögzített munkanapokat tel­és a márciusban megtartott jesítik. részközgyűléseken hozott ha­tározatokkal már új alap­Szövetkezeti társulások A vezetőség létszámát 19 főre növeltek, havonta ülé­szabályt fogadott el a ko- seziki évenké'nt pedig két rábban egyesült két kisteleki alkalommal beszámol a köz­gazdaság: a jet Barátság Mór Tsz. Jelentősen változtat egyesülés majd a gazdalko- ^tteágök"" Ennek dás meneten, szerkezetén, yjgjj amit már az új alapszabály Magyar—Szov- ületve küldöttgyűlésnek: es a Perczel Egyre inkább jelentős sze­repet töltenek be a szövet­az kezetekben az ellenőrző bi­megfele­a legtöbb helyen, így Kisteleken is bővítették és is tükröz. A szociális kul- javították összetételét. Az öt turahs juttatasokra is kitér- évre választott bizottságot 5 jedt a gazdaközösség figyel­me. Így például házassági segélyt kapnak a fiatalok. főből állították össze, ha­vonta ülésezik ez a testület, ha kétéves a tagsági viszo- minden köz- és küldöttgyű­nyuk, az idősebbeknek segjj>- lésen beszámol. Nagy fazékból nagy kanállal Végy 804 kilogramm ser­téshúst, 408 kilogramm zöld­babot, 90 liter tejfölt, 55 kilogramm lisztet, 60 kilo­gramm vöröshagymát, 40 ki­logramm gyökeret, 45 kilo­gramm sárgarépát, 75 kilo­gramm zsírt. ízlés szerint sót, paprikát Főzz belőle csont­levest, zöldbabfőzeléket és sertéssültet — 4800 diák­nak ... Naponta ennyi óvodás és Iskolai napközis gyerek szá­mára vásárol Somogyi Ká­rolyné, az iskolai konyhák gazdasági vezetője. Négy konyhán főzik az ebédet a varos napközis gyerekeinek, a napokban pedig átadták az ötödiket, a Mező Imre iskola konyháját. Négy szakácsnő és több mint 50 konyhai ki­segítő sürög-forog naponta a 400 literes fazekak mellett öt teherkocsival szállítják ki az óvodákba, iskolákba az ételt. A Juhász Gyula utcai konyhában beszélgetünk, miután fehér köpenyt húztak rám. Jókor jöttem: kimérték mér az ebédet, szállítják az autók, s egy kis pihenést je­lent most az itt dolgozó tama .Somogyi asszonyoknak, hogy a hol- "ak. Melyik_ anyuka válla napi főzéshez előkészítik az ná? Sok a fozele*, s valami­A homoki táj most forra­dalmát áll. Szépen példázza ezt Rúzsa is, ez a gyors ütemben fejlődő község, a szétszórt, szinte bejárhatat­lan tanyavilág kellős köze­pén. Nem is olyan régen, igen-igen távol állt ezektől a magukra maradt, maguk­ra utalt emberektől a szö­vetkezés gondolata, olykor­olykor hadakoztak is ellene. Az esztendők múltával egy­re jobb eredményekről ad­nak tanúságot ezek a ho­moki gazdaságok, bár ha néha megtörténik is a.,baj", mégis ma már nem vitatott a közös előnye, a nagyüzemi gazdálkodásban rejlő lehető­ségek, a szövetkezeti bol­dogulás. Erről beszélgettünk a rúzsai Napsugár Termelő­szövetkezet székházában; Chrapan János, a községi tanács vb elnöke, Négyökríl Antal, a Napsugár Tsz el­nöke, Vincze Miklós főagro­nómus, Rácz László párttit­kár és Juhász Vince főköny­velő. Szanálás után Somogyi Kárólyné felvétele Ételmintát vesznek, mielőtt kiszállítják a gyerekeknek a hatalmas üstökből az ebédet. Balról Bozso Józsefné főszakács, Bunford Jánusné és Kővári Tiborné Károlyné- és süteményt Nyári szezon­Tavaly bajba jutott a rú­zsai Juhász Gyula Tsz. Sza­nálták, s a tagság kisgyűlé­seken egyre inkább hangoz­tatta, hogy egyesüljön a két gazdaság, a Juhász Gyula és a Napsugár Tsz. A Ju­hász Gyulában már elfogad­ta a tagság ezt, s remélhető, hogy a Napsugárban Is ha­sonlóan döntenek. De nem­csak a két érintett fél, ha­nem jószerivel az egész falu erről beszél, hiszen ez a legfontosabb gond, tennivaló. — Mi, a község vezetői támogatjuk ezt a lépést, hi­szen nem közömbös, hogy egy erősebb gazdasággal, jobb nagyüzemi keretekkel rendelkező gazdaközösségben megtalálják számításukat a gazdák, ugyanakkor a fa­lura Is több jut, nem be­szélve a politikai hangulat­ról, ami ezáltal csak javul­hat — így a tanácselnök. — Eddig is átka volt a anyagot, vagy éppen moso­gatnak. Ez a prózai munka, amitől a háziasszonyok leg­jobban viszolyognak — itt pihenésnek sziámit. — Reggel fél 6-kor kez­dünk dolgozni, fél 11-re ké­szen kell lennie az ebédnek. Szigorú beosztás van: ki a levest főzi, ki meg a húst süti. Másképp nem lennénk meg a munkával. Ez a kony­ha 2850 gyereknek főz. Ha rántott hús van, már reggel kezdhetjük a sütést... Bozsó Józsefné főszakács mondta el röviden napi munkájukat, és nem is a nehezebbjét, mert még nem I szólt arról, hogy 50 literes fazekakat, lisztes és cukros zsákokat cipelnek. A merő-1 kanaluk is ötliteres. Nehéz fizikai munkát végeznek. Nincs aranyban ezzel az ala­csony fizetés. Sokan el is mennek emiatt, így aztán bí­belődhetnek az újak betaní­tásával. Megbecsülik-e legalább munkájukat? Kocsis István­ná élelmezésvezető — aki az étlapokat szigorúan kalória­számítások alapján állítja össze — panaszkodik: sajnos, az iskolákban már nem az a teljes értékű étel kerül az asztalra, amit innét kivisz­nek. Ez a dolgozók üzemi éttermeiben ls ismert panasz, nemcsak ezt a konyhát sújt­ja: nem melegítik fel tála­lás előtt az ételt, s nem min­denütt ízléses a terítés sem. Nem elhanyagolható pedig ez a szempont az iskolai ét­termekben sem — a pedagó­gusokat kérik a konyha dol­gozói, hogy szigorúbban el­lenőrizzék, hiszen sokszor az ételt szidják, pedig csak a körUlmény«k adják a rossz hatást. Mi kerül a gyerekek asz­talára? Végigolvastam pár heti menüt A komplett ebédet 4,50-ből kell „klállí­lyen formában mindennap hús is kerül az asztalra. Gyakran kapnak kompótot ban nem marad el a gyü­mölcs és március közepétől \ _ „ „ - , . . már az idén is fejes skláta magyar mezőgazdasagnak az volt a gyerekek asztalán. P. Sz. M. a sok azonos, párhuzamos beruházás, ami szétszórtan, szétforgácsoltán létrejött. Így van ez Rúzsán is a mi esetünkben. Ha mindjárt csak aa anyagbeszerzést, a munkabér megtakarítást, a korszerű műhelyt említem, már ebből is megállapítha­tó, hogy csak jobbá tehetjük a gazdálkodásunkat és mindannyian jól járunk. — sorolja a szövetkezet elnö­ke. — Mind a két gazdaság­ban eléggé kicsi az amorti­zációs alap. Nagyobb beru­házás pedig csak nagyobb összeggel képzelhető el. Jö­vőre már 6 ezer 85 holdas nagyüzemmel számolunk. Bár az idén még külön-kü­lön gazdálkodunk, a terme­lési tervek is külön készül­tek el, de a vezetés már közös. Ha a termelési költ­ségek alapvetően nem is változnak majd, mindenkép­pen nagy jelentőségű, hogy koncentráltan tudjuk a kü­lönböző alapokat megterem­teni, s jobb szervezéssel Irá­nyítjuk a munkát. Igaz, ez semmiképpen nem zárja ki az általános költségek csök­kentését — mondja a fő­agronómus. Egységes politikai munka — Javul majd a politikai munka, ötven fős lesz a pártszervezetünk, együtt, egységesebben tudunk dol­dozni, ami eddig probléma volt. Elsősorban gazdasági eredetű problémákon vitat­koztunk, de kihatott a poli­tikai munkára is. Nyilván­való, ha egységes a gazda­sági vezetés, egységesebb lesz. a politika Is. Megesett, hogy személyi ellentétekből vita kerekedett, mert az egyik párttag az egyik gazdaságban, a másik pedig a másikban dolgozott. Felhánytorgatták, hogy ugyanazért a munkáért miért lehet máshol többet keresni. Ezentúl nem lesz­nek ilyen problémáink — így a párttitkár. — A számok mindig be­szélnek és igazolnak. Gye­korlati példák; az egy hold­ra jutó növényvédelem a nagyüzemben 500 forint. Ebben minden benne van, növényvédőszer, munkadíj, anyagköltség. Ez a kisüzem­ben 2200 forintba került, fía nem is Ilyen „egyenes sí­kon", de ez áll a két szö­vetkezet viszonyára is. Konkrétabban, az egyesülés után az adminisztratív munkaerőnél évi 400 ezer forintos megtakarítás lesz. A beruházásnál, szemben az egy- másfél millió forintos beruházással, évi 4 milliót tudunk beruházni — bizony­gatja a főkönyvelő. A másik nagy téma Rú­zsán a szövetkezeti társulás,' együttműködés. Az élen járnak ebben. Tavaly három társulás alakult. Egy: a háztájiban megtermelt tej begyűjtésére, a Juhász Gyu­la, a Szivárvány, a Népsza* badsag és a Napsugár Tsz egyesült. Egy év alatt a tiszta haszon 355 ezer forint volt, ezt a teljesítés arányá­ban felosztottak. 1969. áp­rilisától a két zákányszéki szakszövetkezet ia csatlako­zott. Kettő: triticale termesztés si társulás, amelyben a rús zsai Népszabadság, Napsu­gár, a forráskút! Haladás, a balástya! Móra Ferenc Tsz mint alapítók, később pedig az ásotihalmi Szabadsághar­cos is működik. 600 holdon termesztik a homoki táj új gabonáját. Harmadik: a hűtött tároló épitésére létrejött társulási amely a rúzsai Napsugár; Szivárvány Tsz-ből és a két zákányszéki szakszövetkezet­ből áll. Szeptember végére a tervek szerint átadják a 120 vagonos létesítményt A' bekerülési költség 6 millió 300 ezer forint. Ez négy év alatt térül meg teljes egé-| szében. Közös haszon Mit kap ebből a község lakossága? A kialakuló nagyüzem gaé rancia arra, hogy több lesa a személyi jövedelem. A ko­rábbi időkben Szegedre kel-í lett beutazni gyümölcs-zöld­ségfélékért, azt most már itt a faluban is olcsóbban meg-; vásárolhatják. Sz. L t I n 1 A lÁthaiá •Zá a § ti £ S S LojsIU 19. MI LESZ A LÉGIÓVAL? 1962. május 17-én így írt a Le Monde: „A légiósok toborzása, amely HZ áprilisi puccs után bizonyos ideig szünetélt, tovább tart és a jövőben ls folytatódik, csupán a légió személyi állományának fokozatos csöikkentéset tervezik. Bizonyos légiós egységek elhagyták ugyan Algériát, de nem lehet beszélni tömeges távozásukról. A légiónak Algériából kivont ala­kulatait Djlboutiba és Madagaszkár szigetére irányították. Nincs szó a Szidi bel Abbesz légiós támasz­pont kiürítéséről sem. 1856 óta ez a légió hi­vatalos székhelye. Esetleg idegenlégiósokat ve­zényelnek Korzika szigetére is, arra hivatkozva, hogy a légiót megalapító 1831-es törvény a kon­tinentális Franciaország területén kívül enge­lyezte a légió állomásozását, s Korzika kívül esik a földrész határain. (Valójában az 1831-es törvény parlamenti vitájában leszögezték, hogy Korzika ebből a szempontból Franciaország kontinentális területének a részét képezi. — A szerző megjegyzése.) A párizsi sajtó értesülései elekor azt jelezték, hogy a francia kormány korábbi ígéreteit meg­szegve, továbbra ls fenntartja az idegen légiót, a gyarmati háborúk hírhedt zsoldoshadseregét. Ez tükrözte a francia kormány álláspontját. De ahogy közeledett a népszavazás ideje, úgy követelte egyre határozottabban Algéria a gyű­lölt alakulat kivonását.. Párizs kénytelen-kellet­len engedett. Elöször is a városokból vonták ki a légiósokat, de azután sor került a döntő lé­pésre is. 1962. június 22-én jelentették a hírügynöksé­gek Párizsból: „Július elsejéig elszállítják Szidi bel Ab­besz 1500 főnyi légionista helyőrségét... A 17 000 embert számláló idegen légió elhelyezése nagy gondot okoz a francia hatóságoknak. Sem Franciaország, sem a gyarmati szigetek lakos­sága nem kívánja az idegen, kétes elemekből álló csapatok jelenlétét. Francla-Guayana tilta­kozott odaszállításuk ellen". Szidi bel Abbesz nemcsak egyszerűen katonai támaszpont, hanem a légió „szent városa". Ami­kor a francia kormány úgy döntött, hogy a köz­ponti laktanyát megszünteti, az elmúlás hangu­latát vonla u fehér kepis katonák köré. Lázas csomagolás kezdődött. A kantinban in­gyen mérték ki a maradék italokat. A légió központi épületén hunyorogni kezdtek a fénylő noonbetűk: „Légió Patria Nostra" — vagyis a légió a mi hazánk. Szerelők jöttek. Leszedték a neonfelírást. , A légió zenekara jellegzetes indulót játszott. A parancsnokság összecsomagoltatta a légió múzeumának trófeáit. Minden zsákmányolt zászlót gondosan becsomagoltak, hogy elszállít­sák. Kivéve egyet. ,1885-ben a légiósok Indokínából, Tuyen Quang-ból magukkal hoztak egy zászlót. Ez ké­sőbb Borelli századoshoz került. 0 vitte el Szi­di bel Abbesz-be. — Ez a harci zsákmány hirdesse mindig a légió dicsőséges győzelmét — így végrendelke­zett a százados. — Legyen a zászló mindig Szi­di bel Abbesz-ben. De csak addig, amíg a város fölött francia trikolort lenget a szél. Félvad törzsek szertartására emlékeztető je­lenet a légió Szidi bel Abbesz-i búcsújának a napján. Gyászzenét játszott a zenekar és az ln­dokiniai zászlót elégették a laktanya udvarán. Folyt a bor, zengett az induló. A csapatok felsorakoztak. Hosszú autóoszlopok vitték Szi­di bel Abbesz helyőrségét a tengerpart felé. „Finale et Prélude" így jellemzik a légió hi­vatalos történetírói ezt a napot. Búcsú Afrikától. Búcsú a francia gyarmatbi­rodalomtól. Búcsú a kalandtól. Korzikán kötött ki velük a hajó. Más egységek a Marseille-tói néhány kilométerre levő Aubagne városka lafc tanyáiba kerültek. Nem fogadták őket szívesen. Korzika szigetén Bastia kikötőjében és Ajaccioban, Napóleon szülővárosában tüntettek ellenük a sziget fel­háborodott lakói. — Fasiszták! Gyilkosok! — kiabálta a tömeg; Fel kell oszlatni a légiót! Meglátogatta az egységeket új állomáshelyén a Newsweek című amerikai lap riportere. Meg­állapította, hogy a légió veteránjai között hihe­tetlenül nagy volt az SS-ek arányszáma, akik most Korzika szigetén és a Marseille melletti laktanyában álmodoznak a közelmúltról, amikor az OAS ural mintegy ötven dollárt fizettek minden megölt emberért. , — Hiába — sóhajtott fel az amerikai lap riporterének Aubagne-ban egy tapasztalt al­tiszt —, a légió a'z atomkorszakban elavult, hát meg kell szüntetni. Ez tévedés. Nem az „atomkorszak" tette el­avulttá a légiót, hanem az ázsiai és afrikai né­pek szabadságának és függetlenségének a kor­szaka. Franciaország ugyanis az „atomkorszakban" is Igyekszik felhasználni a zsoldosokat. A légió •néhány egységét a hadügyminisztérium Óceániai korállszigebére küldte, ahol a francia tudósok a nukleáris fegyvereket próbálják ki. Kezdettől fogva részt vesznek a kísérleti' telep építkezési munkálataiban a légió különleges alakulatai. A Mururoa-szigetról küldött, feltehetően cenzúrá­zott leveleikben a katonák mint a technika és a civilizáció előőrseiről írnak önmagukról. — Modern Robinsonok vagyunk. Egy kis éle­tet hozunk a koráll-szigeti lakók unalmába — ír.:a valahonnan Polinéziából egy légiós. — Megfűszereztük egy kicsit a Sandwich-szigeto­ket... Ml lesz a légióval? Bar az egységei jelenleg még ott állomásoznak Polinézia szigetein, Kor­zikán. Marseille mellett, Madagaszkáron, es Szomáliában, az alakulatnak mégsincs Jövője. Csák múltja. De egyetlen fejezetét kivéve — az is dicstelen. | (Vége.) |

Next

/
Thumbnails
Contents