Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-16 / 85. szám

-1* Esztendők óta kérte és kéri a Pozsonyi utca 18. számú állami házban la­kó tíz család, hogy az IKV vezesse be a vizet az ud­varba. Jogos igény ez, és teljesen érthető, hogy a családok nem akarják a távoli utcai közkifolyóból kannázni a vizet A lakók nevében Temes­vári József, akinek szin­tén a házban az otthona, többször járt a Szegedi In­gatlankezelő Vállalat 3. számú házkezelőségén az ügyben. Meghallgatták a kérést kis türelmet kértek az ott is indokoltnak ítélt panasz orvoslására. Meg „beadványt" a házból a víz ügyében. A beadvány is megérkezett az IKV házkezelőségéhez. Erre a 3. számú házkezelőségtől 1509/66. számú jelzéssel, Tóth Sándor aláírással szó szerint a következő levelet küldték Temesvári József­nek: „Értesítjük T. címet, hogy a vízbevezetési mun­kálatokat 1966. október hó­napig elvégezzük. Kérjük válaszunk szíves tudomásul vételét". A levél kelte: 1966. április 21. A ház lakói természete­sen szíves örömest tudomá sul vették a választ. Azóta azonban évek röppentek el, s az ígéret mind a mai na­pig — üres ígéret maradt. A Pozsonyi utca 18-ban vártak, vártak. A türelmük azonban — érthetően — elfogyott. Megengedhetet­len, hogy „az IKV házkeze­lősége írásba adott szavá­nak még nagy késéssel sem tesz eleget, és enyhén szólva szédíti a családokat. Itt az ideje, hogy két és fél éves késés után végre bevezessék a vizet a Po­zsonyi utcai házba! M. 8. Porcelánok parádéja Az Iparművészeti Tanács és a Finomkerámiai Ipari Művek rendezéseben kedden Budapesten, a bútoripari be­mutatóteremben megnyílt az Alföldi, a Budapesti, a Hollóházi és a Pécsi Porce­lángyár, valamint a Romhá­nyi Cserépkályhagyár közös porcelánkiállítása. A 125 éves hollóházi és a 100 éves pécsi gyár, amely elsősorban modern díszműáruit vonul­tattatja fel, tőbb mint 200 dísztárgyat mutat be. A hollóháziak a népművészeti hagyományok kincsestárából felelevenített díszítő motívu­mokat ötvözik a különféle porcelánkészletek, használati eszközök és ajándéktárgyak modern formáival. A pécsiek felújították a századforduló idején világsikert aratott és most ismét divatos kézifesté­sú eozdn és az erős tűzben égetett vázák ©tartását. A Finomkerámiai pari Művek egyébként az idén a vidé­ki városban rendez bemuta­tót korszerű termékeiből. A bútoripari bemutatóte­remben (Budapest, VIII. ke­rület, Bacsó Béla utca 49— 51.) május 3-ig lehet meg­tekinteni a porcelánkiállí­tást, naponta délelőtt 10 órá­tól délután 6 óráig. (MTI) Az Alföld festészete Pogány Ö. Gábor előadása Jeles vendége volt az új- szélsőséges drámai fogalma- dő Szegedi Müvészklub ko­sa gí ró klubban működő Sze- zásmódig jutott el, s ebben vetkező foglalkozásán dr. gedi Muveszklub hétfő esti alkotott küiönösen nagy0t. Csaplár Ferenc irodalomtör­foglalkozésának: a képzőmű- Kosztát Nagybánya bocsátot- ténész tart előadást a szegedi veszek és művészetkedvelők ta arra az útra, amely a ma- írók és képzőművészek kap­meghívására dr. Pogány ga fűtött, de tudatos ' festés- csolatáról. ÖdöriGábor a Magyar Nem- módJáig vitte> s amelynek zcti Galéria igazgatója vett különösen a végső szakaszá- v * • részt a havonta szokásos ösz- ban vált a kontraszthatások sze jövetelen, és tartott elő- igazl mesterévé. Rudnay volt adást Az Alföld festészete a iegtudatos*ban hagyó- ' cimmeL mánytisztelő alföldi mester- I Nagy érdeklődéssel várt társai között, ö — mint az szavai elsőként arra a sajátos érzéki anyagfestés híve — helyzetre hívták fel a fi- történelmi nosztalgiákat hor- I gyeimet, hogy manapság dozó mesékké fogalmazta át „nem divatosak" földrajzi romantikus ihletésű témáit. ' tájegységünk legjelesebb pik- Nagy István — a rendkívüli torai; a modernebbeknek termékenységre kényszeritett vélt irányzatok hívei elavult- „vándorfestő" — mind rajzó­nak, korszerűtlennek tartják sabbá váló stílusában fokról a szenvedéllyel, drámai fokra jut el a néhány elemből hangvételben festett alföldi épített, geometrikus formákat mestereket. mutató kompozíciókig, a sti­Lekicsinylésük azonban ép- üzált összefogottságig, pen olyan indokolatlan, mint Az alföldi festészet négy más irányzatok értékén túli nagy egyénisége ilyenformán felbecsülése — mondotta dr. más-más értékek miatt vált a Pogány Ödön Gábor. — Akár magyar piktúra nagy egyéni­Tornyai János, akár Koszta ségévé. Egy vonatkozásban József, akár Rudnay Gyula azonban mégis csoportot, kö­vagy akár Nagy István élet- zösséget alkotnak: a társa­művét nézzük, mindegyikben dalmi problémákhoz való van valami sajátos, plebejus erős kötődésük sorolja őket életérzésen alapuló, semmi- egy táborba — mondotta be­képp sem letagadható érték, fejezésül dr. Pogány Ödön Tornyai — aki Munkácsy- Gábor, tanítványaként indult — a Az újságíró klubban műkő­Emlék­ülés I A Tanácsköztársaság fél évszázados jubileuma alkal­; mából a Művelődésügyi Mi­nisztérium kedden emlék­ülést rendezett a budapesti új városháza dísztermében. Az emlékülésen Molnár János művelődésügyi minisz­terhelyettes a Magyar Ta­nácsköztársaság művelődés­politikájának főbb jellemző­it ismertette. Szobrok a híressé lett sárospataki diákoknak Sárospatak ősi iskolákért- czy Ferenc. Kazinczy Lajos jében a volt pataki diákok és Móricz Zsigmond szobra, baráti körének kezdeménye- Készülőben van és még az zésére és társadalmi segítség- idén felavatják Csokonai Vi­gel szobrot állítanak mind- téz Mihály mellszobrát. Jö­azoknak a híres embereknek, vőre a jelenlegi tornaház akik a kollégiumban tanul- előtti téren szókőkutas dísz­tak vagy tanítottak. így — parkot alakítanak ki. Ebben többek köpött — már az is- a parkban helyezik el a fő­kolakertet diszíti Lórántffy iskola leghíresebb diákja, Zsuzsanna, II., Rákóczi Fe- Kossuth Lajos életnagyságú renc, Tompa Mihály, Kazin- szobrát. Villámcsapás és megértés Mindenkinek van egy álma eb­ben a váróiban. Van, akié az, hofy tiszta legyen az utca, má­sé az, hogy megjavuljon a ki­szolgálás. Az elmúlt héten a legtöbb embernek — s nem min­den ok nélkül — a közlekedés okozott Udéreálmokat. 8 hogy egyszerre Ilyen soknak, az aat mutatja, hogy vannak idősza­kok, amikor a közlekedés dol­gozói ls valamitől idegesebbek, t.ebet, hogy Aket ls felidegesí­ti valaki vagy valami, utcán, boltban, munkahelyen. M lenne hinni, hogy az egésznek az oka az a szeszélyes áprilisi időjárás, amit olyan csúnya szóval jelö­lünk manapság: frontótvonulás. Bár tavasszal ez elég szo­katlan, mégis mint derült égből a villámcsapás, úgy érte az odesszaiakat az az in­tézkedés, hogy április 10-én az ÁBC-áruház előtti autó­buszmegálló helyet ideigle­nes jelleggel megszüntették, átépítés miatt Nyári Antal be vidékről az autóbusza. S az eset nap mint nap megis­métlődik, mintha a vezető tudatosan indítaná el orruk előtt a járművet Megtör­tént már az is, hogy nem várta be, amíg az öreg vagy csomaggal vergődő utasok le­szállnak, hanem kivitte őket (Odessza, XXIII. ép. 1. 4.) és a végállomásig. Húsvétkor ez mások különösen azért sé- megesett a panaszossal is, Egy fiatalember halálára A háború utáni nemzedék­hez tartozott, ahhoz a gene­rációhoz, amely nem ismerte a félelmet a szenvedést és a tömeghalált. Rajongott a technikáért és értett is hoz­zá. Mindene volt a magnó, a lemezjátszó és a szülők kis kocsija. A hangtechnika volt a hobbyja, a játéka és a fog­lalkozása. Meg mérnökhall­gató korában profi minőségű amatőrfilm hangot csinált kis kókány keverőasztalán és két egymásután következő évben a szakzsüri neki ítélte az országos fesztivál „leg­jobb hang" díját Alig fél éve dolgozott az egyik filmgyárban, s már itt felfigyeltek rendkívüli ké­pességeire és ezen a héten kapta volna az első önálló munkára a megbízást. Harsányan volt egészsé­ges. kedves és vidám, a ba­rátai. az ismerősei és a munkatársai szerették. Két férfiember erejét hordozta magában, tehetséges atléta is volt és sohasem gondolt arra, hogy 26 éves korában bármi rossz történhet vele. Mar bekében nőtt fel, nem hallotta a városok fe­lett elhúzódó közömbösen monoton zúgású „technikai csodáltat", melyek ugyan­olyan közömbösséggel, de gyorsított ütemben pusztí­tották az embert. Nem hal­lotta a villámgéppuskák szé­dületes ütemű kattogását, a rakéta elvén működő köd­vetők iszonyatos sivitásáL Nem látta a tökéletes gé­pezetű páncélosokat, a ten­geralattjáró technikai cso­dákat. Boldog lehetett, mert so­hasem kellett félnie, nem volt ki elől bújkálnia, re­megnie. Nem is félt és játszott az életével sokszor anélkül, hogy tudta volna. Sokat dolgozott, néha alvás nélkül két napot is egyfolytában. Munkabírásának, úgy hitte, nincs határa. Ebben csak egyszer tévedett, de akkor utoljára. A kis Fiat. ami mindig azt csinálta, amit ő akart, cserben hagyta. Ha­zafelé jöttében elaludt a volánnál, és a mindig enge­delmes kis kocsi kiszabadul­va gazdájának uralma alól. örökre elvitte őt közülünk. A kiskocsi összetört, ben­ne kedvenc játékai: a mag­nó, és a lemezjátszó is. Mindent elvesztett. Mi vi­szont tudjuk, mit vesztet­tünk vele. egy tehetséges, értékes ifjú egyéniséget és jövendő alkotásait. Dr. Németh András relmezik ezt a megoldást, hi­szen a másik megálló az épít­kezés alatt is az utasok ren­delkezésére állt így a leg­forgalmasabb megállóhely állandó utasait sújtotta a hir­telen intézkedés, melyet 10-én reggel egy nem külö­nösebben feltűnő papírcetli hirdetett a várakozóknak. A 6-osra egyébként is volt elég panasz az elmúlt hónapok folyamán: a megállóhely építkezése előtt is sokszor kellett a munkába igyekvők­nek bérlettel a zsebükben más megállóhoz sietniük. Kérdésünk: nem lehetett volna-e a megállóhelyeket már ősszel kialakítani, de ha már így történt, valami meg­felelő ideiglenes megoldást találni az ideiglenes áthelye­zés idejére? Számos petőfitelepi lakos nevében írt levelet szerkesz­tőségünknek Kollár Tibor (Fadrusz János utca 45.). Mindannyian ugyanarra a 2-es buszra, s annak veze­tőjére panaszkodnak, aki legutóbb április 10-én fél 6-kor űzött velük goromba tréfát: mikor az autóbusz aj­taja elé értek, elindult Le­vélírónk nap mint nap futva igyekszik elérni a fél hatost, mert nem messze ettől ér akinek a végállomáson a nagybevásárlás súlyos cso­magjaival együtt le kellett szállnia, hogy aztán újra fel­szállhasson. A bosszús uta­sok csak egy kis embersé­get, egy kis jóakaratot kér­nek. Kérdésünk: bizonyos állá­soknál nem lehetne-e mun­kahelyi kötelességként fel­fogni az emberséget? Hasonló kérés indította le­vélírásra Balogh Istvánt (Os­kola utca 23.) arról a kaluz­nőről, aki április 7-én az ál­lomásnál indította el idő előtt a villamost, s így a levélíró beteg feleségét elvá­lasztotta kísérőjétől, leányá­tól. holott lett volna még hely a kocsiban, ö is egy kis megértést vár a közlekedés­től, G. Z. Lenin körúti olva­sónk pedig egy jelzőtáblát a Lenin körút 103. számú ház kapujára, ahol a minap csak­nem elütötte az udvarból ki­robogó autó. Ilyen forgalmas kapukra fel kellene hívni a járókelők figyelmét, akik az utcai zajtól nem hallhatják a kigördülő kocsi pöfögését. Kérdésünk: egyediek-e ezek az esetek, s ha igen, van-e rájuk — legalábbis valami egyedi — megoldás? Sárkány és vendégszeretet Városunk egyik régi buda­pesti szerelmese, Halmos Fe­renc szomorú szegedi családi utazásukról ír, amely azzal Végződött, hogy szállodát nem kapván, a következő vo­nattal visszamentek Pestre. Végigkopogtatták minden szálloda ajtaját, a Sárkány­tól a Hungáriáig (ami nem volt nehéz, mert e kettőn kívül már csak egy van), de mindenhol azt a választ kap­ták, hogy esak azoknak tud­ják a szobákat biztosítani, akik előre megrendelték. Való Igaz — fűzhetjük hozzá soraihoz —, hogy hiá­ba hívjuk a vendégeket Sze­gedre, ha nem tudjuk hol el­szállásolni őket; a város szál­lodagondjait már unásig Is­meri a közvélemény. Ennek az alapján azonban nem sza­bad levonni azzal a konzek­venciát egy városról, mert ezek a gondok országosak. A látható légió Cikksorozatot indítunk az idegenlégió történetéről 183I-ben alakították meg a rikában, de akkor egészen franciák a külföldi csavar- más összetételben; emigráns gókból, hazátlanokból, búj- ellenállók írtak néhány em­dósokból, bűnözőkből álló lékezetes lapot történetébe idegenlégiót Minden piszkos Látható légió címmel (Rej­hadi munkára felhasználták tő Jenő regénycímének játé­őket a gyarmatokon, s a lé- kos fordulata ez) Molnár Ká­gió hírhedtté vált kegyetlen- roly állított össze riportsoro­ségéről, gyalázatos történei- zatot a francia idegenlégió mi szerepéről. Afrika,, Mexi- történetéről, melynek közlé­kó, Vietnam, majd újra Af- sét a Délmagyarországba,i rika a színtere a légió íasisz- április 22-én kezdjük meg. A ta jellegű pusztításainak — 19 részből álló sorozat izgal­de ugyanakkor mididen ku- mas öszefoglalása a légióba darcának is. Történetében szervezett idegenek sorsának, egyetlen olyan fejezet van, a légió szellemének, gyűlöle­amikor igaz ügyért harcolt: tes, dicstelen cselekedeteinek a hitleri Németország ellen és története néhány tisztes­küzdött néhány egysége Af- séges epizódjának. Épült: 1957—1969 KdssufBv tredfos sugárút £&9—51. (58.) A sugárút és az Eszperantó utca sarkára 79 la­kást magába foglaló épület került, úgynevezett „kis rekonst­rukciós" feladatként. A főútvonal felöli homlokzat síkja elé kiülő erkélyek ritmusa érdekes, markáns jelleget ad a Ko­csis Béla által tervezett lakóháznak. SZERDA. 1969. ÁPRILIS 16. DÉLMÁGYÁRORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents