Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-12 / 82. szám

Homoki lámpácskáit Esőben Az áprilisi szél kopaszra fújja a dombot Porzik, porzik a homok, elszalad a zöld vetés. Homokország. A bejárathatatlan tunyavilágban, a hajdani Alsóközponthoz tartózó homoktengerben szétszórtan itt is ott is meglapulnak az iskolák. Esténként messzire világol a fényük, pislákol az irdatlan nagy-nagy sötétségben. Körül, közelebb, tavolabb hornokverte utak, csapások, erdők, sumlyékek, nadas, cserepes házak. A nagy ellentmondások világa. Ez a föld mindig is több munkát követelt, kért, kívánt az embertől a sivány homok megrövidítette az életet, megnövesztette a gondokat, megcsúfolta a reményeket Sokszor u tanítókét is. Régi iskola Sok helyütt meg petróleumlámpa szórja a fényt a tanyai iskolákban. Fénynek fény ez is, de nem világol messzire. Az iskola, amelyről szólunk, két tanteremből all. Régi iskola. Két épület Négyen tanítanak most itt, egy pedagógus házaspár, egy pedagógusnő és egy képesítés nélküli tanítónő. Hosszú sorban követik egymást a tanyák Ez módosabb vidék. Mindig is annak számított — Érdekes világ. Talán sohasem szokjuk meg. Pedig ezer meg ezer szállal fűznek magukhoz a gyerekek, s ezek a kis tanyai paraszt gyerekek igazán megérnek egy misét De nehéz itt megváltani a világot, homoki prófétának lenni. Minél tovább maradunk itt, élünk közöttük, annál inkább latjuk, nagyon nehéz, talán lehetetlen. A fiatal tanító észrevette, hogy az egyik gyerek reszegen jött az iskolába. Rögtön szólt a szüleinek. Azok csak nevettek, így mondták: — Jópofa lehetett a Lajos, ivott, egy keveset, persze hogy Ivott, disznótor volt nálunk, fölhajtott hát három fülespohárral. Nem akarnak innen elmenni a gazdák. Belekötődtek, beleragadtak a homokba. Se a szegényebbje, se a gazdagabbja nem mozdul. Engedély nélkül építkeznek, sokszor 3—4—5 ezer forintra megbüntetik, bírságolják őket, de azt már előre bekalkulálják a ház árába, amit epítenek. Aki pénzt, erőt, fiatalságot fektetett a homokba, az nem hagyja el. — Akad Itt olyan módos paraszt, aki írni, olvasni világeletében nem tudott, most azon bánkódik, hogy meg sem tudja számolni a pénzét A másik meg: két kocsit tart a családban, de enni nem esznek. Leginkább krumplit. Abból bővelkednek. Képeseit elmenni egyegy lakodalomba kopott, ócska ruhában. A környezet ránk is hat Amikor kikerültem ide, 11 esztendeje, akkor éjjel 2-ig olvastam lámpafénynél. Nem, nem adom én fel önmagamat De lassan elmenekülök. Igaz, van már villany, televízió, egy kicsit könnyebb. De a homoki sl' ványság, visszhangtalanság, a lakásgond, a bevásárlás, meg minden más egyéb riaszt, fenyeget. A feleségem öt eve él itt mellettem. Nő a fiúnk, nem hagyhatjuk ilyen körülmények között A legnagyobb jóindulat ellenére is maximum egy-két éven belül búcsút intek a homoknak, az őszibaracknak, meg az áldott nedűnek. A mellényzsebből Ebben az iskolában történt meg; bement egyszer az egyik gazda. Megkérdezte: mondja már a tanító úr. mennyi magának a fizetése? Majd. tanító úr én magát kifizetem a mellényzsebemből, hát ezért ne is tanítsa az ón fiamat, maradjon az csak a földnél. Szorgalmas. Igyekvő emberek az itteniek. Amikar eljön az ideje, akkor éjjel 2 óráig is fűzik a paprikát, s reggel 4-kor már kelnek, öntözik a földet, fóliát húznak rá, csak pénz legyen belőle. Ez itt a homoki világ színejava. Itt termesztettek először földiepret most meg a retekre kapnak rá. Isznak is. Akinek pénze * van, annak van szava. El akarunk menni... Pedagógusnő, 11 éve él, tanít itt. Valamikor Pestről vergődött ide, a ferje meg Békéscsabáról. — Mi is el akarunk menni. Három gyerekünk van. Nőnek a kicsik, mégse élet ez itt Sokszor azt hiszem, már azonos lettem a környezettel. Belerokkantani az életembe, nincs tovább. De kitörök. Példákat sorolok. A Pál utcai fiúkat árultuk az iskolában. Megfigyeltem, a tíz forintos könyvet az küldte vissza, az a szülő, akinek van pénze. Akinek duplafalas a tanyája, a faluban ott áll a másik háza. Annak volt drága a tíz forint Vagy egy másik: összeszedtem a gyerekeket gyerünk Pestre, lássanak világot nézzenek szét a vidámparkban, az állatkertben. Száz forint volt a költség. Egyszer sírva jön az egyik kislány. Nen engedi az anyukája. Ott ís csak házak vannak, meg emberek. Inkább vesz azon a penzeu egy fehér harisnyát. S a kislány végül az anyjára hallgatott • Az alsótagozaton jelenleg nyolc elsőosztályos tanul. Tanyai gyerekek. Négyre lehet számítani közülük. Nehéz a felfogóképességük, kicsi a képzeletviláguk. Nehezen értik meg, mi az a folyó, mi az a hegy Igaz. egyre többet látnak a világból, televízió van az iskolában, egy-két tanyán. De az idén mégiscsal; kifognak a tanítőnénln. Pedig nem nagy az igénye. Megtanuljanak írni, számolni a gyerekek évvégére. Most nem biztos, hogy húszig eljutnak a számolásban. Sorsok. Homoki lámpácskák. Elégnek, elfogynak a pusztaságban. Világolnak, 'világítanak, de kevés még a fényük. Gyenge fény. Ellentmondásos világ. Van. akinek jobban sikerül, a másiknak kevésbé. Az egyiknél használt Dutra traktort találunk, hogy jobban fiadzon a pénz, a másiknál az a virtus, ha iskolás kislánya megissza a maga napi porcióját Nehéz itt világító lámpásnak lenni. A képesítés nélküli tanítónőn i fiatal. Tele lelkesedéssel, energiával. Nincs még egy éve sem, hogy kikerült a tanyák közé. Övták, beszélték, ne vállalja, ne Jöjjön ide. De tanítani akart minden áron. Lámpás lenni. Télen megkínozta a hideg. Az iskolában, ahol tanított, s a mellette levő kis zugban, ahol meghúzta magát, tüzelni is alig lehetett. Nevetve mondja, a hócsízmában megfagyott a lábaujjaIvás és babonaság — Név nélkül, megkötöttség nélkül dolgozatot írattunk a tanyai iskolásokkal, az ötödik, hatodik osztályosokkal. Arra kértük őket. amit odahaza megfigyeltek, vagy disznótorokban, ünnepeken hallottak, azt írják le. azt a szólásmondást, közmondást. Harmlnchatan készítették el a dolgozatot. Mindben szerepel egy-két mondás az ivásról, babonaságról. íme, az l-es számú dolgozatból az érdekesebb mondások: Ha valakinek seb van a kezén, pókhálót kell rátenni. Ha az asztalon álló palack elreped, meghal a családban valaki. Tgyál komám, múlik a nyár. Ha a ló a sötétben megáll és nem mén sehova, csak toporzékol, halott van a környéken. Víg legyél asszony, új élet jön rád. Nem csend ez már, hanem mozdulatlanság. Pedig a város elérhető. Igaz, leginkább csak annyi köti ide a tanyákhoz, hogy időnként elküldi a művelődési autót Ez is világ Tele emberekkel, sorsokkal. Néha pislákolhatnak azok az örökéletű homoki lámpacskák. Sz. Lukacs Imre flWMSÍi!? 1 Magyar madarak Az ornitológia legfrissebb adatai szerint földünkön a madárvilágnak 8700 faja ismeretes. Mennyi él ebből hazánkban. Ugyancsak az ornituíógusok megállapítása szerint 324 fajta. Legalábbis ennyit sikerült eddig kimutatni. Jelentős részük költöző, illetve vándorló madár, vagy olyan fajta, amelyiknek csak egyes • példányait figyelhették meg hazai tájakon. Tehát a hazai madárfajták száma csupán mintegy négy százaléka a Föld fajtaállományánuk, inás országokhoz viszonyítva mégis nagyon tekintélyes szám, különösen ha figyelembe veszszük, hogy a 324 fajta közül 195 hazánkban költ. A magyar ember általában szereti a madarakat, ezt bizonyítja a madárvilággal kapcsolatos sok közmondásunk, valamint a madárvédelem fejlettsége is. A tavasszal visszatérő gólyát és fecskét olyan örömmel fogadják falvainkban, mintha kedves hozzátartozó tért volna haza, hosszú vándorlás után. Az itthon telelő madarakat szívesen etetik, oltalmazzák falu és város lakói egyaránt. A ritka madarakat, mint például a nemes kócsagot vagy a hollót, külön védelem illeti. Nem így állunk viszont a madárvilág másik részével, amelyet az emberek kártékonynak ítélnek. Ezeknek vadászatát bizonyos időszakokban a törvények sem tiltják, sőt néhány fajta irtását egész évben engedélyezik. Ilyen a szarka, a szajkó, a szürke varjú, a karvaly, a barna réti héja, a házi veréb, a mezei veréb. Ez volna tehát az a hét „jó madár", amely nem tekintheti barátjának az embert. Persze veréb több van, mint kócsag vagy holló. Hogy menynyire több, annak egyik bizonyítéka, hogy még ÉszakAmerikában is magyar madárnak (Hungarin bírd) nevezik a verebet. Madaraink nagy részét általában jól ismerik az ország egyik vagy másik táján. Mégis kevesen válaszolnának igennel, ha azt kérdeznék, ismeri-e a bütykös ásó ludat, a csicsőrkét, a zsezsét, a havasi pityert, a sisegő füzikét, a csilpcsalp füzikét avagy a halvány gézét? Az igennel válaszolók jó része ornitológus lenne. Azt hinné az ember, hogy a derék magyar posta, amikor felemelte a postai költségeit árát, egy kicsit nagyvonalúbb is lesz, s kerüli a szőrszálhasogatást. De, úgy látszik, nem! Bosszankodtak ugyanis az egyik hivatalban, ahova jócskán érkeztek húsvéti üdvözlőlapok a dolgozók címére, hogy a lapok nagy részén 1 forint 20 filléres portóbélyeg díszeleg. Forgatták jobbra, forgatták balra, megszámolták a szavakat, az aláírások mennyiségét, de ettől sem lettek okosabbak. Nem hagyta őket nyugton a kíváncsiság, megkérdeztek hát a posta egyik emberét, hogy nincs-e tévedés a dologban. — Nincs! — felelte a hű alkalmazott sziklaszilárdan és Mérőszalaggal magabiztosan. — Ebben a dologban a posta nem tévedhet. Ugyanis, a megportózott húsvéti képeslap nagyobb formájú a szokásosnál. Erre pedig 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Pont... Tényleg. Egymás mellé tettük a megportózott lapot egy úgynevezett normálméretűvel, s valóban kiderült, hogy a portós képeslap — amelyen különben sehol nem volt ez feltüntetve — hosszúsága 13 milliméterrel, szélessége pedig 6 milliméterrel nagyobb volt a szokásosnál. Ezt látva, bizony nagyon elszomorodtunk. Hiába, csak nem fejlődik kellően szemmértekünk az évek folyamán. Mert ennyi eltérést észre nem venni, valóban súlyos emberi hiba. Mi lehetne hát a megoldás, hogy ne tévedjen a kedves levélíró? A legjobb talán az volna, ha mindenki venne magának egy mérőszalagot, s ha netalán tán üdvözlőlap írására támad kedve valamelyik kiránduláson, hát előveszi és leméri vele a képeslap nagyságát De félre a viccelődéssel. mert nemcsak a portózással van baj, hanem a logikával is. Ugyanis, ha már annyira precíz a posta, akkor tudnia kell. hogy van olyan formájú képeslap is, amelyik a szabványos (szokásos) normál méretnél ffossszúságban 7, szélességben pedig 15 milliméterrel kisebb. Kérdés: ha már olyan precízek vagyunk, akkor erre miért nem kell kevesebb értékű bélyeget ragasztani? Vagy csak akkor vagyunk precízek, ha többet kell fizetni valamiért? ... Mindezt nem tet; tűk volna szóvá, ha nem emelik tetemesen a postai viteldíjak árát. Ezek után indokolatlan szőrszálhasogatás ez az eljárás. Mert mondjuk meg őszintén, kellemetlen dolog a „portós jókívánság'' annak is, aki kapja, de annak még inkább, aki küldi. Ezzel a milliméterezéüsel valóban kár egy ünnepi jókívánság kedves hangulatát elrontani. K. Gy. PINTÉR ISTVÁN MÓDRA J DOKUMENTUMREGÉNY 56. A kormányzó otthagyta a minisztereket, a dolgozószobájában fogadta Veesenmayert. Ambrózyt is ott tartotta, legyen tanúja a beszélgetésnek. Horthy magából kikelve tiltakozott fia letartóztatása ellen. — Kizárt dolog, hogy ezt németek tették volna! — hazudta szemrebbenés nélkül Veesenmayer. — Talán valamelyik másik csoport, talán a partizánok... Nem tudok semmiféle letartóztatásról ... A kormányzó egy üres német tölténytárat dobott az asztalra. — Az embereim a helyszínen találták! — mondta. — E bizonyítja, hogy a németek tették. Veesenmayer hirtelen hangot változtatott — Ja, úgy! — mondta. — Ez Winkelmann hatáskörébe tartozik, nem az én dolgom. Arról azonban én is tudok, hogy az ön. fia az ellenséggel paktált Ha letartóztatták, ezek szerint teljesen jogos. — Ez hitszegés! Megszegése a szövetségi hűségnek! — folytatta még mindig magából kikelve Horthy. — Es nem az első eset, nem is az egyetlen a német-magyar viszonyban. Eseteket sorolt, amikor Hitler nem úgy bánt vele és országával, mint ahogy ő azt, inint hűséges szövetséges a hűséges szövetségestől joggal elvárhatta volna. — Fegyverszünetet kötök! — jelentette ki Veesenníayernak, kissé felemelt hangon, hogy jól hallja a kulcslyuknál hallgatózó menye. Horthy Istvánné gondosan már jó előre levette a cipőjét Most. hogy ez a mondat elhangzott, elosont a kulcslyuktól, s telefonált a Rádióba Hlatky Edének, akinél ott van a proklamáció. Most már be lehet olvasni, A meny már nem hallotta, amint apósa ígéretet tett Veesenmayernek, hogy fogadja Rahnt, igaz, hozzátéve, ez a beszélgetés sem változtathat elhatározásán. Fél egy után be is olvasták a proklamációt. Egy szó sem esett benne a fiatal Horthy letartóztatásáról, a proklamációt még előző nap fogalmaztak. Azért a kormányzónak enélkül ls módja volt, hogy a németektől elszenvedett jónéhány sérelmet felsoroljon: — Szomorúan kell megállapítanom, a német birodalom a szövetségi hűséget a maga részéről velünk szemben már régen megszegte ... Miközben a proklamáció elhangzott, Horthy Rahnnal tárgyalt. Aztán gyorsan berekesztette a koronatanácsot. A család tagjaival ebédhez ült. Az ebédlőasztalnál ott árválkodott a fia megürült helye, ő már egy rabszállító kocsi utasaként Bornemissza Félixszel együtt úton volt Bécsből Mauthausen felé. Skorzeny fent, a Golf Szállóban Foelkersammal vázlatok, térképek fölé hajolt Az utolsó simításokat végezte a Vár elfoglalásának tervén. Höttl Vinkelmannál tartózkodott: az SS főhadiszálláson csörögtek a telefonok, futárok jöttekmentek, mindenki tele volt teendőkkel. A nyilas hatalomátvétel jó előre elkészített tervét hajtották végre. Estére már nyilas indulókat közvetített a Rádió, kilenc után pedig beolvasták Szálasi hadparancsát is. Azt. amit Verbőczy utcai magányábun szintén előkészített a nyilaa vezér. Szálasi már a német követségen hallgatta a saját rádiószózatát. Winkelmann vitte át az SS főhadiszállásról. A Gestapo-tábornok délután a Bérc utcából az Uri utcába helyezte át rezidenciáját. Ott, Veesenmayer szeme láttára és füle hallatára intézkedett, hadd lássa a birodalmi megbízott, hogy ki irányítja az eseményeket! Lakatos és Henney, a külügyminiszter igaz, nem Winkelmannal, hanem Veesenmayerral és Rahnnal tárgyalt Alkudoztak. — Bocsássák szabadon a kormányzó fiát, és akkor a magyar csapatok további Intézkedéséig nem teszik le a fegyvert! Veesenmayerék halogató választ adtak. Mindenesetre most már a birodalmi megbízott is látta, hogy a kormányzó fiának elrablása nem volt olyan rossz húzás. Nagy adu ez a kormányzó ellen. Csengett a telefon — Ribbentrop telefonált Rahnt vonta felelősségre a kormányzói proklamációért. Azt követelte, hogy azonnal tartóztassák le a kormányzót — Horthy admirális velem szemben nagy megértést és előzékenységet tanúsított — igyekezett őt megnyugtatni Ralin. — Mi biztosan meg fogunk egyezni vele, kérem, bízzék bennünk. Rahn már biztos volt abban, hogy a kormányzó beadja a derekát. Hiszen Lakatosék ajánlatából félreérthetetlenül kiderült, hogy Horthyt és embereit már semmi más nem érdekli, mint a kormányzói család, s a saját sorsuk. Rahn akár már most is egyezséget köthetett volna Horthyval: a kormányzó belemegy mindenbe, amit a németek akarnak, és cserében visszakapja a fiát, de úgy gondolta, jobb, ha még egy ideig puhul az öregúr. Egy éjszaka, amit a fiáért való aggodalomban tölt el, nem • árthat az alkunak. íBefejező rész következik.)