Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

kérdőjeles érzékeltetni I szeretné az ol­vasóval, hogy hnxx/nn té""­lődtem, de ereuinénytele­nül: egyszerűen nem talál­tam megfelelő címet, annak az eseménynek a jellemzésé­re, amelyet most elmesélek. Bizonyára tudják; valami­kor sokat barangoltam kü­lönböző országokban, hogy tunítsum nyelvünket és iro­dalmunkról tartsak előadá­sokat. Természetesen úti ter­vemet nem én határoztam cím Baghy Gyula zett irodalmi műsor helyett. A siker érdekében a két lány jobbról és balról ka­ronfogva végigsétáltatott a városka minden utcáján. A főutcán és az azt keresztező három mellékutcán, na és a templommal és a gyógyszer­tárral ellátott főtéren. A bemutató tanítás az ál­talános iskola legnagyobb termében zajlott le. Jelen volt a városka egész Intelli­genciája. Természetesen mint főrendezők, a csoport törzstagjai is, családjukkal . . , „ , együtt A tolmács nélküli feT üzenőt éves ser- egynyelvű próbatanítás a i Áa rliilí-, frt, i n 1.,,-.- 1. „ ^ . SIKER VAGY KUDARC? Ket esztendővel ezelőtt h»It meg Baghy Gyula, a szegedi származású, világhírű eszperanlUta Iró és kőltő. Alábbi el­beszélését, mely az Ora dunpo című kötetben jelent ebből az alkalomból közöljük. meg. érdeklődjenek a nyelv I HHQ mea hanem az illető ország ?vtizedeken dt "V?™' és dülő" fiú, a kamaszkor jel- várt "és a szokásos sikert CSZD'Cwm t tata sze ve/etofnTk tT (nem zfVarta * te,mzö jegyeivel. öt szem- eredményezte. Pedagógiai vJSt&i. A ^riSonárl- ia.t°£?ta8°mat megel6z6 hó- Pff.JÜ!6^0^ ,felém * „zsonglőröaködésem" a vöYös us" körutazás kezdete előtt a lemző jegyeivel, öt szem­látogatásomat megelőző hó- pár szegeződött felém és naP'g- valamennyien kedvesen mo- macskával a fehér kutyá­Akkor érkezett részükre a s°ty°gtak. rám, az idegenre, val, a zöld krokodillal, a ^okájeSéttoltop^SÍ-" kőzpöntból' egy "anyanyelvű- aki néhány pillanat múlva különböző" szinű" "papírokkal, ban«zpérantóTo- kön írt levél, amely java- »n nt krél^.65 fosztogatott nnrtokét nmei veket nem solta Baghv Gyula megven- Val°ban szégyenkeztem né- csokoladebonbonokkal tom­liagyhattamTtórotazásom dégelését® Hát miért ne'? _ ^ftfruto' éö^etoU" * b°10 ^ folvarrán. A jegyzék infor- Becsületes, vendégszerető " , ° szepseg elou' . Szerfelett meg voltam elé­mációkat tartalmazott a emberekhez illően egyetér- A helyzet tisztázása utan, gedve magammal. Gondolat­helyről és az ottani csoport tettek és válaszoltak ls hamarosan feloldodott a je- ban helyeslően vállon vere­jellegéről. anyanyelvükön, hogy az az Ses hangulat. Udvariasan gettem magam, sőt gratulál­, . . . . ,, . ismeretlen úr csak jöjjön, bevezettek a szalonba, majd tam is magamnak a rosz­A vandortanitó élményei mindent megkap majd, ami az ebédlőbe, kérdésaradatot szui indult nap sikeres be­tobbnyire már a vasutállo- a négy család kamrájában és zúdítottak rám, nem értvén, fejezéséhez más peronján kezdődnek, pincéjében van... nem tudtam válaszolni, vi- „ kedves olvasó ön is ahol a helyi csoport egy iX 41 gaszukra teletömtek a helyi . vagy több képviselője vár- A titkári tájékoztatás tel- konyhaművészet „specialitá­ja Jesen Igazat mondott: „Régi saivai» amPiveket tavekez- mació nem volt téves. Es a J • z , ., csoport. Mindig áldozatkész." Sm 'vrim ^ cronnrttacrnk 1. szívesen lát­Nos. ez a történet is egyik Miután az olvasó immáron tem Ienyelni­szőlőtermesztéséről híres, ismeri a körülményeket, bi- Vendéglátóm, a festői városka peronjón kez- anyára kíváncsi arra is: negyedik tagja és dődött. A titkári jegyzék a „mily lelkesedéssel vendé- újralapítója, kedves, következőket tudatta: „Régi gelték meg a klubtagok?" gyerek volt, de aki csoport. Mindig áldozatkész. tartott az ő „alig a A tagok szívesen látják önt." Amint említettem ez az érő„ parjától. Lenyomott egy vallanom, hogy egyszer leve­Már hozzászoktam volt ah- eImeny , a, .avasutaü°más székre, szivart dugott a let kaptam, melyet a négy h^rffiS peronján kezdődött ahol egy számb^ ^ rögtön é|ó gyu- vendéglátóm egyike (rt. Ez hoz, hogy a IelUlet.es tltKari kissé testes, kozepkorú, sza- flit f„rtott _i?m maid köt,- a bizalmas haneú írás kissé fe jegyzésekét a pakorlat ál- káIla8 férfl széles mosoly- három nohárkT' konvakot lehűtotta hiü etoeedettséa^ KínbanTSdott inSá- IfA tA™*" ÜSS Sffff clólT^záz stózalékbarT a^^ttaz- ^vS csoporttagok is szívesen lát­tak vendégül. Ezután ls még csoport hosszú hónapokon át abban egyben az illúzióban éltem, hogy óriás hasznos szolgálatot tettem az nagyon én kedves felebarátaimnak szívéig akkor; de őszintén be kell ta igazságot tükrözték. Még ls... mégis bc kell valla ,„ >. , jcooosea. . SZObárÓl tan állapította meg, hogy a szobár(ii söt a konyhába is, vendég számára süketnéma. furdalást keltett. | Igen! Igen! A levél hang­nom, hogy egész életemben Sehogyan"senT akarta""meg- í^vTttam'SE JS,F baJtársifa" bizalmas sem azelőtt, sem azután nem érten, hocy nemcsak én ?ny°sáva1' yégül P^'S , • volt, a mondatok nagyon • - -W b^ JSS^S^mA ^ölcsfat01 Sr Udvariasan CSÍSZOltak V0Uak­KIS HIVATALI ÉRlkLMEZŐ SZÓTÁR Akta: hivatalos ügy. — papíron Ad acta — ugyan­ez papírkosárban. Hivatalsegéd: a legtájékozottabb munkatárs. Pon­tosan tudja, hogy ebben, vagy abban az esetben mi­lyen iratok, okmánybélyegek szükségesek, kihez kell fordulni, az illető hol található, milyenek a kilátások, stb. Széleskörű ismeretei, rátermettsége ellenére a hi­vatalsegédből ritkán lesz hivatalfőnök, mert az irigy tisztviselők nem engedik, hogy csak az ügyfelekkel foglalkozzék. Uzsonnáért, cigarettáért szaladgáltatják, körleveleket hordatnak szét vele. Hivatali titok: — Tegnap Kovács Józsi és a tit­kárnője munkaidő után még bentmaradtak és kép­zeld ... (a többi a hivatali titok). Hivatali nyelv: — a finn-ugor, a hindi és a szua­héli keveréke. Alapvető szabálya: egy mondut leg­alább ötven -szóból álljon. — Átvitt értelemben: az érvényesülés egyik fontos eszköze. Kijáró: olyan embert neveznek így, aki bejáratos és összeköttetései révén soron kívül intéztet d a®ye­ket. Ma már csak elvétve találkozunk — ezzel az el­nevezéssel. Kiskirály: basáskodó tisztviselő, aki nem veszi tu­domásul, Rogy ő nálunk már nincs, illetve neki már befellegzett­Köszönés: a köszönés az ügyfél kötelessége, a tiszt­viselőé az, hogy ne fogadja. Mintha ez így lenne hu­mánus, mert nem kelt oktalan reményeket a szeren­csétlenben. Másodállás: amikor a hivatalnok házon kívül, kü­lönpénzért elkészít olyan javaslatokat, terveket, ami­ket aztán házon belül, a rendes fizetésért, neki Kell elbírálnia. Packázás: régen a hivatali hatalommal való visz­szaélés az ügyfél lelki és testi megtörése érdekében. Ma már packázás nincs, de ha elő is fordul, nem he­lyes. Ranglétra: műszó-eszköz hivatalnokok számára. Érdekes fizikai jelenség: akit felülről nyomnak, nem csúszik le a ranglétrán. Ellenkezőleg — gyorsan halad felfelé! Vesztegetés: az ügyfél részéről történő anyagi vagy egyéb természetű felajánlás, valamilyen ügy kedvező és gyors elintézése érdekében. Jelentéktelen összeggel azonban az ügyfél csak az Idejét vesztegeti. Kürti András láttam Ilyenfajta _ _ ttstn csoportot. Majdnem egy földünkön" nem tudja "aa 6 F -vtizeddel az első világhábo- Bzép ^ „nagyon érthető" \ rű előtt alapította négy de- nyelvét. Mit lehetett ezek lék férfiú, közülük egyik után tenni? A félreértésnyil­sem volt eszperantista, el- vánvaló lett. Rögtön elha­1 -nben mind a négv már csa- tároztam, hogy a következő ladfő volt, tehát férj ls; és vonattal elutazom, hogy ne de.. „ de a sorok között a ki nem mondott, de kiérez­Vendéglátóim, a „Négyek" hető szemrehányás kísértett Igazán mindent megtettek, Ez a papírra nem vetett, sza­hogy kellemessé tegyék az vakban ki nem fejezett idegen számára a vendégsé- szemrehányás volt, az igazi get, mégis a vibráló feszé- tartalma a levélnek, ame­arra sóvárogtak, hogy he- há'börgass^m""őket, ""magam fíú oldottatel. ^ ^ CSak íg7 értelmezhet' 1 énként legalább egyszer pedig megmeneküljek a pác- legemre" több­t esztelenül kártyázgassanak bóL Éppen e2t igyekeztem a r»JÍTLBbmi Rá­cs kissé kortyolgathassák a menetrend segítségével va­szőlójéről híres varoe nedű- lahogy tudomására hozni, jét az egyetlen vendéglő kü- amikor hangoskodó nyájas­tem: . „Tisztelt Kópé Űr! Bizo­mi nyara az ördög csöppen tette „fa „»i.c,„i önt a ml ^zony nélküli r Jal*sri: édenünkbe. Látogatása óta szőr megkérdezte, hogy az. lónszobájában. Természete- 8ággal megjött a második a ""KSTl^SLt. n^nd a négy család felesé­sen feleség és anyós nélkül. „Négy" közül Még testesebb- ' . _ , _ gei teljes rokonságukkal el­„Négy" közüL Még testesebb­Abban m Időben a ml nek és mosolygósabbnak lát­nemzetközi nyelvünk valami sz°tt és közben erős kezé­egészen új és rendkívüli do- vel csaknem összeroppana­iognak tűnt, és az ország- sjg szorongatta a jobbomatj , , _ gei teljes rokonságukkal veszem es a kezebe adom gzönlötték a mi egykori bol­nemzeti nye ven irt kis „Cse- d asztaltársa­fecs-kulcsot , (kis mln.atflr ^^ A kártyázas meg. ban divatos volt az eszpe­rantót propagálni és csopor­tokat alapítani. Egynek — a négy hitvesi gyűrűvel meg­billncslet férfiú közül — nagyszerű gondolata támadt: „Eszperantó" asztaltársasá­Ekesszólóan üdvözölt — ter­mészetesen anyanyelvén. tn^lllíK^? FÍ™6?; kZ „kulcsokkal", ahol tunk egymásban. Mit tegyek? _ tartózkodtam El kell utaznom. Tovább baj- pen tartozKoatam­eszperantó nyelvtan és szó­tár). Ily utazásaim alatt min­dig bőségesen elláttam ma­gam azon ország nyelvén írt ép­szűnt, választmányt hoztak létre, több csoportvezetősé­gi állást létesítettek. A veze­tőség az országos központ­tal élénk anyanyelvű leve­lezésbe kezdett, jogos szem­got kell alapítani, hogy a fe- komat lód tam a menetrenddel, hogy megértessem ezen jószándé­vecske felkeltette a fiú ér­deklődését és amikor sike­ieségek zsenirozása nélkül . végre megértették. De til­takozásukat élénk szóára- tette a „Négyek" figyelmét nemes dattal és nyugtató ölelge- is> akik falójában csak most A huszonöt grammos köny- rehányással Illette a köz kártyázhassanak és közben szürcsölgethessék a nemes szőlötövek nektárt nedűjét. A téssel fejezték ~ki. Majd, vi baráti körnek azonban tár- dáman nevetgélve segítették sadalmi alapot és művelödé- a bőröndömet cipelni. A „ háziasszony a két lánvá­cz>rth e,hatoroztak VÓr°skaba ,Ve2etó dton több" val e^üTcsLlLozott az^l­»zért elhatározták, hogy ször megálltunk, mert a mel- t»lánf« tanulási szándékhoz pénzügyileg is támogatják lettünk elhaladó járókelők-. azt a valamit... azt a . " pontot, mert elhallgatta titkot, hogy az eszperantó a harmonikus együttműködés és a béke csodálatos nyel­ve. Mindebből következik: nem lehet nálunk többé nyertek tudomást, hogy mi agyag lakarékmalacot öl­is az eszperantó. Az ebédnél ni... Az utolsó mondatot az nek okvetlen be akartak mu­cszperantót. Ezért negyed- tatni. Megszakítottuk utun­évenként egy szép formájú kat azért is. hogy megláto­agyagmalacot vettek, ame'y- gassuk a „Négy" harmadik nek a hátán levő résbe dob- tagját, aki az egyetlen he­ták be a pénzt. Tehát ez volt lyjségből álló „Városi Taka­a iátékkassza, amelybe min- rékpénztár"-ban volt alkal­den alkalommal a kártya- mazásban. Magas, ujjnyi vé­nyereség bizonyos szazaié- kony ember. A tipikus hiva­kat kötelezően becsúsztatták talnokok megtestesítője, he­és a pénztáros- negyedéven- lyesebben megcsontosílója ként széttörte a malacot, volt. hogy az összegyűlt összeget propagandacélra elküldjék A várható kölcsönös triáb­az Országos Eszperantó Szö- rándulás után oly fanyarul vétség központi pénztárá- mosolygott, mintha citrom­ba ba harapott volna, s úgy dörzsölgette biliárdgolyó fe­Egyébként sem elméletileg, jét, mintha még fényesebbé sem gyakorlatilag nem akarta volna tenni, tudtak semmit a nemzet­közi nyelvről. Talán a kez- Természetesen ő sem ron­deményező sejtette, hogy az totta el a barátságos hangu­Igy határoztam el, hogy este próbaleckét adok a terve­szó szerint idézem: „Magunk tanultuk meg a nyelvet. Él­jen a könnyű eszperantó!" Fordította: Farkas Ernő KOHÁN GYÖRGY KENYÉRSZEGŐ Timár Máté: valami új nyelvféleség, és fontos ez? Nem! pja latot és kedvesen, barátságo­san szorongatta kezem, hosz­szú. pálcaszerű ujjai között Paradicsomi önfeledtseg- Néhány perces tanácskozá­gel az alkoholra szomjazó suk után döntött: bezárta a vidám négyes így bor mel- „takarékpénztárt" és csatla­lett kártyázgatott, szoreai- k0zott hozzánk, masan támogatva a mozgal­mat egészen a világh - rú kitöréséig, amelynek befe­jeztével csupán egy maradt meg a négy derék ember­ből. Az életben maradt vlsz­szaemlékezve az „egykori széD időkre" toborzott há­rom új tagot, hogy folytas­sák a borozgatással összekö­tött hagyományos kártyáz­A „Négyek" most már hárman kísértek a negyedik tag családi otthonába, aki már a tágra nyitott kapu­bari várt. Széles frontú há­zának bejárata borostyánnal befuttatott verandához ve­zetett, ahova három-négy HÉTKÖZ­NAPI TÖRTÉNET Az Astoria-aluljáróban nagyon nagy volt a reggeli forgalom. Az új­ságos belerekedt a napi szenzációba; az öreg lottós szelvénykínálgatása szinte könyörgésszámba ment: „Ne menjenek el a szerencséjük mellett", a négy feljáró nyílásán át együtt to­lakodott lefelé a napfény a villamo­sok zakatolásával, fékek csikordulá­sával, keveredett az alul közlekedők sietős kipp-koppjával, úgy, hogy azt a sokszoknyás, idős nénikét, aki ott bi­zonytalankodott az áradat közepén, hol ide, hol oda sodorták a rohanók, miközben a hangja a lármába ful­ladt: — Mondják, kedveskéim, merre igyekezzek abba a nagy egyetemi is­kolába?! lépcsőn lehetett feljutni. A gatást és az agyagmalac ne- verandán családjának tag­gyedévenkénti „leölését", jai foglaltak helyet: nagyon Jóllehet állandóan támogat- bájos, filigrán nő (feltételez­ték az Országos Eszperantó hetóen a háziasszony), két lébe, mint egy idegen lakásból a fa­Szövetség pénztárát, soha- helyes, sünire való leányka, Ion átszűrődő, valahol már hallott sem erőltettek magukat, hogy (valószínűleg a házigazda zene, s egész esettke valósága úgy Valahogy azonnal Ismerősnek tűnt az öregasszony szeme. Hangjának el­bizonytalanodása úgy csendült a fü­megfogta, mintha feléje nyújtotta volna a kezét. Megállott, lefékezte Dezsőt is — egyelőre csak ennyire futotta belőle. Majd — mert a dús-sörényes, far­mernadrágos fiú rántott egyet rajta, kivonta a hóna alól a karját. Dezső rándított egyet a vállán, és felinalt a lépcsőn. Janka pedig át­evickélt a tömegen, és odament az öregasszonyhoz. Minden lépéssel is­merősebbnek tűnt néki pirossal sze­gett sokráncos szoknyájával, vesszőből fonott háti kosarával, -berlinerkendő­jével együtt. Mintha a nagyanyja lett volna, ahogy utolsó képe a kétéves gyermek Íriszére vetült. Az édesanyja vonásai időben közelebb hozták hoz­zá, de ő is elment nyolc évvel ezelőtt. Honnan való hát akkor ez a nagy hasonlóság? A hátikosaras néni is őt nézte már, s egyenesen hozzá címezte a kérdést: — Mondja, kedveském, merre az a nagy egyetemi iskola? — Tessék velem jönni — mondta neki szelíden, és kézenfogta. — Ép­pen odamegyek. Ezután együtt tiporták felfelé a lépcsőfokokat, együtt léptek ki a fé­nyes Kossuth Lajos utcára, s ahogy belevegyültek a tömegbe, s olyanok voltak, mint a jelen és a múlt gro­teszk ellentéte. .Sokszoknyás néni, kendősen, hátikassal, s szolidan minis diákleány a háta közepéig lendülő hajsátorral. Csak éppen Janka nem foglalkozhatott ezzel a kedves kont­raszttal, mert a néni egyre beszélt. — Tudja, kedveském, felszállítot­tunk húsz tömött kacsát, azt adtam el a csarnokban. Csak a három leg­kövérebbet vágtam le magunknak. Egyet nekünk az öregemmel, kettőt pedig a fiamnak. Lesütöttem zsírba. Jó lesz neki, ha már házasulatlan maradt. Janka végre rést talált a tömegbe. — Hány éves a fia, nénikém? — Huszonkilenc lesz István vérta­núkor. — Itt dolgozik az egyetemen? — Azt írta, de majd most megtu­dom. Janka nem értette első szóra. — Tudja, kedveském — folytatta az öregasszony —, a Serfőző ángyom La­cija is öt évig húzta a lózungot, hogy tanul, a végén már mérnöknek mond­ta magát, amikor meg feljött az ap­ja, kiderült, hogy csak valami rajzoló. Az én Mihályom nem ilyen, de gzért körülnézek. A lány elgondolkozott. Micsoda múlt ültethette beléjük azt az önvé­delmet, hogy még a gyereküknek sem hisznek? A fia nevét is szereUe vol­na megkérdezni, de már ott jártak az egyetem alagútjában, s a karórája ls sürgette a bücsúvételt. — Megérkeztünk nénike — mondta mosolyogva. — A portán majd eliga­zítják, hogy hol találja a fiát. — Rám parancsolt az öregem — mondta az asszony —, hogy először a főnökségét gyóntassam meg, hogyan dolgozik, nincs-e rá panasz, meg mi, csak azután keressem.

Next

/
Thumbnails
Contents