Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

A Délmagyarország felszabadulási pályázata Hamarosan megkezdődik hazánk felszabadulásának negyedszázados jubileumi ünnepségsorozata. Az első magyar falu, Battonya szabadságszületésének évforduló dátumától kezdve, 1970. április 4-ig minden közsegben, városban megemlékeznek a történelmi napról. Szeged nagy ünnepe október 11-én lesz. A felszabadulási évforduló tiszteletére szerkesztőségünk pályázatot hirdet olvasóinknak. Témaja: a felszabadulás emléke, élménye, a felszabadító harcosokkal való találkozás, a szabadság első percei, a békés élet és munka első örömei. Írhatnak olvasóink saját emlékeikről, másokkal történt esetekről, szemtanúk elbeszéléseiből, ismeretlen dokumentumok bemutatásából bármilyen műfajban, de lehetőleg 100 gépelt sornál nem nagyobb terjedelemben. A pályázatra beküldött, közlésre alkalmas írásokat folyamatosan megjelentetjük lapunkban, a beérkezés sorrendjében. A megjelent pályamunkákat számozzuk, s a pályázat lezárásakor — 1969. szeptember 21-én — szavazólapot is elhelyezünk a Délmagyarországban, hogy olvasóink megjelölhessék, melyik írások nyerték meg tetszésüket. A legtöbb szavazatot elnyerő három írás az olvasók díját kapja: 600, 500, illetve 400 forintot. A szerkesztőség munkatársaiból alakuló zsűri egy 1000 forintos első, egy 800 forintos második és egy 600 forintos harmadik díj sorsáról dönt. A megjelent írásokért megküldjük a szokásos honoráriumot. Címem: Odessza 59 Dimitrij Tyurtyubek keresi magyar megmentőjét A múlt év végén szovjet testvérvárosunkban, Odesszában vendégeskedtem. Kollégám, Dimitrij Tyurtyubek arra kért, segítsünk neki megkeresni azt a nagyszerű magyar embert, aki 1945 februárjában, a legnehezebb percekben barátként fogadta, s ezzel megmentette az életét. A nevét és a címét azonban nem volt ideje megtudni. Megegyeztünk, hogy emlékezetből leírja a 24 évvel ezelőtt történteket, s elküldi a Délmagyarországnak. A levél — amely újságcikknek is rendkívül érdekes —, A gazda láthatóan emlékezett rám. Gyorsan becsukta mögöttem az ajtót, és közölte, hogy két házzal odébb SS-katonák vannak. A ház középső részében ült a földön a házigazda felesége és leánya. A földön petróleumlámpa pislogott, gyenge fényt árasztva. De így is tökéletesen láttam az aszszonyok izgatott arcát. Ez az b^UsS'közzé69' 0kt6ber l<lpUnk' l "éhány nappal ezelőtt megérkezett, s mi. felszabadulásunk emb4r,"akf beengedett házáPályázatunkon minden olvasó részt ve- 24- évfordulóján készséggel adjuk közre lapunkban. Abban ba. saját és egész családja het, aki - nem hivatásszerűen foglalkozik a reményben tesszük ezt, hogy olvasóink közreműködésével életét tette kockara. irodalommal, újságírással. Közösségek — I-n ——- m Megvizsgáltam geppiszhonismereti szakkörök úttörő őrsök szo- SÍkerÜ1 megtalálni azt 8 férfit- aki odeaszai ko,legánkat; tolyom. fegyvertára át volt StTbrig^^ * felszabadító szovjet hadsereg egykori tisztjét önzetlenül Jóve. veszély eseten I ját is örömmel fogadjuk. támogatta. A pályázati munkákat teljes névvel és rímmel kérjük beküldeni Délmagyarország .... 1 lottak, a levelet elküldtük a Fejér megyei Hírlap szerkesztőségének is azzal a kéréssel, hogy a Délmagyarországhoz hasonlóan közölje azt. F. NAGY ISTVÁN Mivel a felszabadító harcok akkor Fejér megyében zajSzerkesztösége, Szeged, Magyar Tanácsköztársaság útja 10. rímre, a borítékon feltüntetve: „Jubileumi pályázat". tehát csak egyszer tudtam volna lőni. A gazda meglátta a sérülés nyomát géppisztolyomon és így szólt: — Ne adja meg magát! Az SS nem ejt foglyul, lelő mindenkit, még a sebesülteket is. Pont a földön Azt válaszoltam, hogy soKedves magyar elvtársak! lult és tisztázatlan volt szá- hasem adom meg magam Azokban a napokban, melyekről szó esik, nem voltam újságíró. Egyszerű szovjet katonaként szolgáltam, aki — mielőtt magyar földön járt — megismerte az 1941-es év visszavonulásának keservét, Sztálingrád nehéz napmunkra a helyzet. Éjjel a ^^^z ^elf sX harc váratlanul megsza- rítanomj ^ letépni a biztokadt Feltétlenül szükségünk sítékot. volt kapcsolat teremtésére — Menjen az erdő felé! — további egységeinkkel, erő- tanácsolta az asszony, sítésre, valamint öszehanEleinte nem értettem. Az erdő szót a szlovákok és orojait, a dühödt hitlerista had- golt cselekvésre, hogy az el- szók nem egyformán ejtik lenséget szétverjük. Ügy határoztunk, hogy az éjszaka leple alatt behatolunk Soponyába, azaz áthatolunk az ellenség védelmi . w vonalán, és összeköttetést Soöonya és CSŐSZ teremtünk parancsnokságunkkal. Akkor alhadnagy seregek fölött aratott nehéz győzelmek örömét. Saját, szovjet földünkön négyszer sebesültem meg és légnyomást kaptam. Somogyi Károlyné felvétele A torony lábánál í^ypcrcfs pihenő. Balról Jobbra: Ordas József, Varga József, Matkó Lajos, Deli József, Ludman József és Láposi Mihály A térképen Valahol meg- héz hónapok, évek múltak állapodik a geológus ceruzája. Kicsiny, tussal rajzolt karika jelzi, hogy itt találkozik majd a föld embereivel. Hetven napon keresztül néhányan összemérik erejüket a tapadó agyaggal, pergő márgávai, felfelé törő díj gaznyomaseaL Itt kell napéi, s nagyon ideszoktam az olajiparba. Debrecenben lakom, debreceni a családom, s az enyéim mindig hívnak. Én már nem hagyom itt a tornyot meg a Dieseleket, majd csak ha szólít a nyugpalról éjszakára. szakadó esőben vagy hózáporban kideríteni: nem hazudtak-e a műszerek, igazak-e a számi, tások. Olyan ez a munka, amely nagyon megválogatja művelőit. A mélységbe igyekvő acélfúró körül csak olyanok maradnak, akik nagyon hasonlítanak egymásra... — Nevem Ordas József, én vagyok a fúrómester. Valamikor, húsz évvel ezelőtt a diósgyőri vasgyár 70 tonnás darujáról szálltam le, mert megjelent szülőfalumban, Mezőkeresztesen az olajipar. Ügy gondoltam, végre ott kapok munkát, ahol lakom. Az első nap nagyon nehéz volt, s azon az estén úgy éreztem, ntár nem jelentkezek másnap. De ott ért az első hét, az első fizetés, aztán azon kaptam magam, hogy a tornyokkal együtt én is veszem sátorfámat. A „legutolsó" poszton kezdtem és ma ide jutottam, hogy rámbízták ezt a kis társaságot. Társaság? — Jobb. hogyha úgy mondom, ahogy megérdemlik. Kétszeres szocialista brigád vagyunk. — Tisztelettel, Ludman József a főmotoros. Kérem, én 56-ban cseréltem fel a 20 lóerős cséplőgépemet az 1700-as Diesel-motorokkal. Hogy mit jelent t,z 1700-as? Hát kérem, 1700 lóerőt. Mi. gépészek ezzel sokat elmondunk: ilyen sok lóerővel kell barátságba lenni, hogy szolgáljanak bennünket. Kábán. Hajdúszoboszlón volt az első munkahelyem, s ez itt a Maros mellett már nem is tudom, hanyadik. Szép és nevérek, olajat Négyen vagyunk testmind a négyen az Hajat bányásszuk. En'a harmadiknak születtem és harmadikként álltam be 1955ben az iparba. Ha összekerülünk, félóra múlva biztos, hogy olajos témánál kötünk ki. Elmondom a legutóbbi esetet: itt az Alföldön sokszor befagyott már a légkuplungom. Nagyon bosszantott Megkérdeztem Ferenctől, mit csináljak vele? ö dunántúli. Kivitt a kútjához, megmutatta a mégoldást Azóta nálunk se lett emiatt üzemzavar. Mi, Láposiak, büszkék vagyunk egymásra. Kérdezze meg bárhol az országban, Orosházán vagy Dunántúlon, valaki rábólint a nevünkre — mondja Láposi Mihály, az RD 20-as fúróberendezés segédmestere. — Apám kovács Üllésen, és én akkor választottam pályát, amikor a határban az a nagy kitörés történt. Elvégeztem az olajipari technikumot, kilenc hónapja kerültem ide Ordas József elvtársékhoz. Itt töltöm a gyakorlatom. Igaz, eltelt. Mégse nagyon bánom, hogy kint kell maradnom; kétezerkétszáz forint körül keresek, s ez a magamfajta fiatalembernek nagyon szép pénz. Persze, nemcsak a kereset ragasztott ide. Inkább az a jóindulat, ahogy velem bánnak, ahogy türelemmel magyaráznak akkor is, amikor nem a legnyugodtabbak a napok... — Ocskó Ferenc technikus után — aki előttem beszélt — én vagyok a „legfiatalabb olajos": Deli József. Kiskunmajsáról jelentkeztem, alig pár hónapja. Szánkon próbálkoztam, de ott nem volt hely. Szüleim földművesek, arra felénk mindenki beszéli, hogy jó dolguk van az olajosoknak. Gondoltam, megpróbálom... — Matkó Lajos vagyok Ceglédről, a vízfúró vállalattól léptem át az alföldi bányászokhoz. Tudja, nagyon szokatlan nekem itt. Távol a családtól, a lakásomtól — csak most tudom. Hogy mégis miért jövök minden dekád után vissza, nem is tudom pontosan. Ilyen kérdéseket általában ritkán vesz elő az ember. Megvagyok itt, szeretem csinálni a dolgomat, jók itt az emberek. Talán ezért. Pedig mindennap egyformán kiveszi az erőt. marasztal a sár, este nincs kedvem Szegedre jönni a dorozsmai munkásszállásról. Azt hiszem, aki a fúrótorony közelébe kerül egyszer, és olyan fajta, mint mi, az végleg ittmarad. Még akkor is, ha nem gondolkodik azon, hogy miért... Matkó István Az az eset, amelyről tájékoztatni akarom önöket és .Soponya, valamint Csősz községek lakosait, 1945 februárjának elején, Székesfehérvártól mintegy 25— 30 kilométerre történt. Ezekben a napokban a hitleristák dühödten kapaszkodtak minden maréknyi magyar földbe. Tizenegy tankhadosztályt Akkor voltam és a zászlóalj Komszomol szervező titkára. A választás rám esett Éjjel kiérve Csősz falu határába, óvatosan kezdtem előrehaladni a szántóföldön át. Miután egy kilométernyit Akkor kijött velem az udvarba. Hallottam, hogy lánya sírvafakadt. Magát kockáztatva A gazda, életét kockáztatva, a ház sarkán is túljutott és az erdő irányába mutatott, melynek sötét sávja körülbelül fél kilométernyire húzódott. Elindultam, de mintegy 20 méterrel odébb beszakadt , . alattam a jég. Kimásztam a mentem — gondoltam, hogy jeges kásás vízből, kiöntot már áthaladtam a vetettek be ellenünk, egyes véde{nú vonaláB __ M frontszakaszokon katonai, technikai fölényt biztosítva szágüt felé indultam. Fehér maguknak. Nehéz harcok, köpenyt viseltem és az akvéres ütközetek folytak. Az kori időszak géppisztolyáelkeseredett ellenállás ellenére a németeknek vissza val — PPS — voltam fölkellett vonulniuk. Elfoglaltuk J?^^ ,JÜL~ a Henrik-tanvát maid to- izekben éjjel aligha lehetett fölismerni a Henrik-tanyát, majd további két lakott települést, h„_ . H . kiértünk a Sárvíz csatorná- ^„EJ™.?? hoz, átkeltünk rajta az ellen ség tüze ellenére, és öntözött területen túlhaladnémetek tem csizmáimból a vizet, és elindultam az erdő felé. Üjabb 50 méter után ismét jeges fürdő következett. S ez még néhányszor megismétlődött. Persze, valahol a közelben volt egy ösvény Is, de éjjel azt nem tudtam kifürkészni. Sikeresen elértem az erdőhöz, átmentem az országúton, és kiértem egy keskeny bennem, vagyok. Szerencsésen kiértem az országútra, köröskörül csend nyomtávú vasúthoz. Előtűnt honolt Ezután beértem Sopo- a hold is. Közben a néme„„ „„ Br~ nyába, és az egyetlen főút- tek felfedeztek, jobb felől va elfoglaltuk Soponya fa- M ^^ ind'^am tovább. valaki felkiáltott: Halt! AU,„ ,, „ . Egy lélekkel sem találkoz- Gyorsított tempóban halad Aknavető szakasszal együtt ^ az ^ mentén tépett tam tovább. Mögöttem gépszerszámú lovak barangol- pisztolysorozat hallatszott, de tak. A házak üreseknek tűn- a golyók már nem érhettek tek. Kezdtem megérteni, el. Z^iSSXY^LiZE. h°gy a németek az egész kor 45 eves lehetett, felese- . . gével és 17-18 év kórüli lá- váhhra t &USStAmKn SivS*^ Rövid találkozás nünket, jó barátokként, ked- ,ín riSm ... vonrfi^ttint Írf-zn Wtben ringattam magam, Sikerült megerkeznem egyhogy valahol a falu vegen gégéinkhez. A következő nahaladva, a gépkocsiátkelést biztosító egyetlen híd közelében, estefelé egy házba tértünk be. A házigazda akves vendégekként kínált. ezt, SSffSÍ 8 madási hadrendben. Ismét támadni kezdtünk, »/___»I, __ _ és elfoglaltuk a Soponyától T cSZc/VeS 2—3 kilométernyire levő Csősz községet Véres har- ht*l\/7f*tht»n cot vívtunk. A németek be- "vfl/AClUC/f vetették ellenünk nehéztankjaikat, a Tigriseket is. A falu végéhez Áttörték védelmi vonalunkat mentem abba az érve beudvarba, és elfoglalták Soponya köz- aho1 azelött gazdasági sza séget, ami már mögöttünk iszunk állomásozott Ure volt. Két zászlóaljunkat ily módon bekerítették. Bonyosen állt Megnyitottam a pot az ellentámadás előkészítesének szenteltük, majd késő este Soponyát megközelítve, „hurrá" kiáltással vetettük magunkat a német állásokra. Támadásunk anynyira váratlan és lendületes volt, hogy a németek rendezetlenül futásnak eredtek. Másfél kilométernyi üldözés után elfoglaltuk a dombokon levő szőlőst és védőállásokat építettünk ki. Két Mikor és mennyi A-vitamint fogyasztunk 6 DELMAGYARORSZAG 1969. PÉNTEK, ÁPRILIS 4. A kanadai egészségügyi szeivezet egyik kutatócsoportja megvizsgálta különböző paciensek A-vitamin tartalékait. Megállapította, hogy az A-vitamin ellátás a legteljesebb mértékben kielégítő a gyermekeknél és a fiataloknál egészen a huszadik életévig, a íelnőtteknel pedig az 50—60 közötti években. A legcsekélyebb A-vitamin tartalékokkal a 31—40 évesek rendelkeznek. Feltételezhetően ebből arra következtethetünk, hogy ez a munkával leginkább lekötött korosztály túl kevéssé törődik a megfelelő táplálkozással. Állatoknál kellő A-vitamin ellátással csökkenteni lehet a betegségekre való hajlamot. Ugyanezen vizsgálatból kitűnt az is, hogy a baleseti pacienseknél sokkal magasabb az A-vitamin tartalék, mint a szívbajosoknál, a vérkeringési és légzési zavarokkal küzdőknél. A legkisebb A-vltamin tartalékokkal a rákos betegek rendelkeznek. A kutatócsoport mindebből arra a következtetésre jut, hogy a krónikus betegeknél és a 30—40 év közötti egészségeseknél az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a helyes táplálkozásra és az A-vitamin ellátásra. nagy ház ajtaját, és rögtön nap múlva, amikor már telegy német vadászkutya ve- jesen fölszámoltuk a beketette rám magát. Világossá rítést, Soponyába indultam, vált előttem: németek van- annak az embernek a házának itt Becsaptam az ajtót, ba, aki nem csupán életeés az udvarról kifutva el- met mentette meg, hanem fordultam a sarok mögött segített a német fasiszta Merre tovább? Vissza? Vagy megszállóknak magyar földelőre, az egyetlen híd irányába, amelyik Soponyából ről történő. kiűzésében is. vezetet? Távolabb elárasztott örömteli, de rövid volt a taöntözéses mezők voltak. A lálkozás. A háború elválasztód minden bizonnyal bizto- tott bennünket egymástól. sltva van, ott feltétlenül né- c_. „ . met őrsee áll Sajnos, nem tudom annak , ., az embernek a nevét, nem Es ekkor eszembe jutott a . , „. .. . „ n . híd melletti szélső ház gaz- tudom a cimet sem- 1 edlg dája. Egy pillanatra sem ké- mennyire szeretnék halat telkedtem abban. hogy mondani neki! Kérem önöegyüttérez velünk. Nem volt ket, aki ismeri ezt az emgazdag ember, és megértet- , . k , vp.-m „„..a, te, hogy a szovjet hadsereg beU' kü7-°lje velem nevét ,es az ő családjának is a sza- címét. A háza annak a híöbadságot hozza, és a nemzeti nak a közelében található, fölszabadulást. Jóindulatú amelyik a Soponyába vezeember volt, ráadásul szlová- , - ... „„ _ ...- . . kul is beszélt. Orosz, uk- tő uton van' Ez a szelso haz rán szavakat használva, a faluban, a Sárvíz öntözomeg tudtam értetni vele ma- rendszerének csatornája melgam: lett. — Vannak németek a há- A címem: Odessza 59. Nozukban? - kérdeztem. voszjolov utca 36., 36-os ajtó. — Nincsenek, jöjjön be! — mondta gyorsan. DIMITRIJ TYURTYUBEK