Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-03 / 77. szám

Hajdani katasztrófák nyomai A Kamcsatka-félsziget partvidéke a több millió év­vel ezelőtti vulkáni tevé­kenységeknek eredményeként alakult ki. Erre a következ­tetésre Jutott JurlJ Szálln paleontológus, aki a megkö­vesedett hegyi kőzetek ma­radványait tanulmányozta. A tudóé feltételezése sze­rint a sziget keleti partvi­dékének területén 25 millió évvel ezelőtt mély medenc» terült el. ahol gyakoriak voltak a földrengések. A vulkáni működés termékel iszappal és homokkal keve­redve új öbölfenéket és part­vidéket hoztak létre. A kamesatkai Vulkanoló­giai Intézet tudósa szerint e körzet múltjának feltárása hozzájárul a hasznos ásvány­kincsek gyorsabb felderíté­séhez. " ! Török István, az algyői végleg összecsaptak a hul- a bank nem adott hitelt, Napsugár Tsz elnöke nosz- lámok a gazdaság fölött. Az nem tudtunk építési anya­talgikusan mondta: — Most épitőrészleg pályafutása a gokat vásárolni, stagnált az itt állunk megfüfödve, mi- következő: tavaly januárjá- építő tevékenység, sőt a vei áz építőrészleg vezetője ban jött létre, s azt remél- szakmunkásokat sem tudtuk felmondott, s vele együtt el- ték ettől a szervezettől, hogy fizetni. Ezért mentek el helyrebillenti a gazdaság szénáját. Nem így történt. A „felmentő sereg" nem tudta megmenteni a szövetkezetet. Negyven család futkos fú­höz-fához, hogy íéligkész la­kóházaikat valaki, valamely építőipari szervezet végleg befejezze. Futkos az elnök is, hogy a rámaradt kötele­zettségnek valamiképpen eleget tegyenek. Persze ne­héz dolog ez. Melyik építő­nk . ~ ipari szervezetnek van év • . » — kifejezést Török István tsz építészmérnök bizonyos lét­elnök? önként fürdött, vagy „dze?én, fcZabad kapacitása? számú szakmunkásgárdával mentek a szakmunkások is. A megrendelők jogosan kö­vetelik tőlünk a határidők betartását, lakásaik felépíté­sét. — Széttárja karjait, je­lezve, hogy ő maga tehetet­len ebben az ügyben. Felmentő sereg? De miért és hogyan „fü­rödtek meg" a termelőszö­vetkezet vezetői? S egyálta­lán. miért használja ezt a Kistelekre, az ottani Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz­be. — Most mi lesz? Tőrök István sem tudja. Talán a következő eszten­dőre akadnak kivitelezők, akik elvállalják a munkák folytatását Beszéltem Szabó Gyulával Is. <5 elhárítja a felelősséget, azt mondja, ka­tona volt tavaly nyáron, ak­kor vállaltak felelőtlenül újabb építkezéseket. De kér­dés, miért „vándorol" egy megfürdették? Mert így 7s Egyiknek sincs, legfeljebb a kérdezhetnénk a mezőgazda- jövő esztendőre, sági termelőszövetkezet épí­tőrészlegének rövid tündök­lése és bukása kapcsán. Az algyői Napsugár kevés földterülettel rendelkező, gyenge szövetkezet Most Felelőtlen vállalások Büfék a kultúra rovására Régen kezdődött t vita a csak palackos sört mémek népművelés hivatott vezetői Sokszor szolgáltatnak igen korében, hogy tarsuljon-e a ellentétes muzsikát a mülor muvelodesi otthonhoz büfé, aláfestéséül, vagy őrizze továbbra Is puri­tán egyszerűségét a kultúra Sajnos, arra ls tudnánk temploma. A vita eldőlt. Példát mondani, hogy a mú­Győzött az a megfontolás, vel°dési otthon nyitvatartá­hogy a pihentető szórakozás- si ideíe alatt néhol és néha sal összekapcsolt művelődés- fSyedül a büfé üzemel. Az a tői nem lehet idegen a sze- körülmény, hogy hivatalos rény vendéglátóipar! tevé- személyként csak a büíó ke­kenység. A klubfoglalkozások zel°ie va« jelen, már szemé­speciális kötetlensége és más ^vi okokra vezethető vissza, csoportfoglalkozások is igény- J°8g&l megkockáztathatjuk lik, hogy feketekávéval, üdí- azt 8 föltevést, miszerint na­tőitallal egészüljenek ki. A syobb hivatásszeretet buzog tapasztalat emberei megtör- 8 büfésben (Ő anyagilag is tént példákkal Igazolták, erdekeit), mint a kultúra he­hogy szolidabb az a falusi M magvetőjében. Azt a lát­bal, ahol helyben is szolgál- szatot kelti ez a szituáció, nafc ki kedvcsinálót, mert aki mintha bérbeadták volna a ilyen ügyben „kénytelen" ital- művelődési otthont a ven­boltba fáradni, az egy húzás- déglótóiparnak: boldoguljon Több tekintetben lőtlenség történt. számú egyik helyről a másikra? Fedezéket keresnek talán ? Ezt nehezen érti meg az em­ber. Szabó azt móndja,' hogy az új gazdasági mechaniz­mus lehetőséget ad a tsz-ek­nek építőipart tevékenységre is. Én azt mondom, az új gazdasági mechanizmus az oko6. ésszerű dolgokra ad lehetőséget Ez a vándorlás nem egészséges vállalkozás, is is fele­Egyik: miért vág bele egy mezőgaz­dasági termelőszövetkezet törvényszerűen a bukást olyan vállalkozásba, amely- magával hordozza, hez semmiféle tapasztalata, megalapozottsága nincs? A komolyabb építőipari tevé­kenység nem gyerekjáték. Másik: olyan vállalásokat, kötelezettségeket vettek a nyakukba, amelyekről előre tudták, hogy erejükből kép- fürdetve", akik bíztak a telenek teljesíteni. Napsugár Tsz szavában és Kérdem az elnököt, hogy építőipari részlegének stabl­Ki fürdött meg? Véleményem szerint az a negyven család „lett meg­ra többet fogyaszt, sokszor ittasan tér vissza. Észjárásuk a szakmabeliek kristálytiszta logikáját követi: Ne kelljen sokszor jönni, megiszom egy­szerre! vele, ha tud. Hangos árvetés Van hangos érvelés is a büfé mellett: mi építettük, a mi pénzünk van benne, szol­gálja a mi igényeinket. A ta­nácsok segítségével tisztázni kellene ezeket a zavaros helyzeteket. Szolgálja a mú­Mtndsn a móréegon Nem szeretnénk visszadu- l^Z&l^Wj^P gT dőlni a tiltakozók régi nótá- daf dáosaakat' Tanuljon eh­ját, amikor újra megemlítjük hez csendes forgalmu büíé­a művelődéi házakban mú- de helyhiányra hivatkozva ködő büfék ügyét. Nem vál- ne ide plántálják át a más­lalkozhatunk rá, hogy általá- honnan kiérdemesült csap­nositsunk, de néhány példa is elég arra, hogy azon a né­hány helyen változtatást kér­jünk. A vendéglátóipar szakértői sok apró adatot mérlegre té­ve döntöttek úgy, hogy a füs­tös kocsmáknak, talponállók­nak meg kell NZŰnniök. Nagy anyagi ráfordítással gusztu­sos vendéglőkké alakították át a kéteshírű helyiségeket, vagy cukrászdákat, eszpresz­szókat hoztak létre a helyü­kön. A kultúrált vendéglátás­nak tehát hagyománya van már. Annál szívfájdítóbb, ha a kultúra otthonaban, leg­többször rögtön a bejáratnál találjuk az ablakon kiadoga­tósdi topogókat Sokan innen nem is jutnak tovább. Sőt nagyon sokan csak ezt az elő­csarnokot célozzák meg, és a beljebb folyó emberformáló tevéker^£ghez legfeljebb melléken, ábraként a negatív példát szolgáltatják. Egyik község új kultúrházában pa­naszolták, hogy az italbolt zárórája után az Itteni büfé­ben keresnek és találnak enyhülést azok, akiket kizár­tak a paradicsomból. Egyedük a büfé... Látványnak is rossz. A bü­fét — tervezői baklövésből — 120 személyt is befogadó tv­terem választja el az Illem­helytől. A kint darvadozók biologiai kényszerből akkor is zavarják a nézőket, ha székeket! Nagy kerülő lenne ez a művelődés útján. H. D. miért szerveztek építőipart. Azt a választ adta, hogy ajánlották neki Szabó Gyula építészmérnököt, aki ma­gánkisiparosként működött, miután otthagyta a szegedi litásában. Helyes lenne eb­ben az ügyben hivatalos vizsgálatot tartani, és meg­nyugtató intézkedést tenni. A termelőszövetkezet ellen megindult a szanálási eljé­építőipari vállalatot és áz rás, meglehet, hogy annak ingatlankezelőt is. Szábó be- befejezésekor több konkré­adta az ipart és belépett a tum is „előbukkan", esak­Napsugárba tagnak, és ma- hogy azok nem sokat segí­gával vitte régebbi szak- tenek a negyven család munkásait és két lakóház gondján, felépítésére szóló kötelezett- S végül egy megjegyzés: ségét nem szabad erőltetni egyet­Aztón vállaltak. A Bérkert len mezőgazdasági termelő­utcában négylakásos ház, a szövetkezetnek sem az olyan Blaha Lujza utcában két da- vállalkozást, amelyhez sem­rab négylakásos ház, a Du- miféle felkészültsége nin­gonics utcában tizenhat-la- csen. Ilyen könnyelmű vál­kásos ház, a Juhász Gyula lalkozás valóban könnyen utcában nyolclakásos ház és „megfürdeti" a közösséget, a Zákány utcában egy négy- rontja hitelüket. Mert kér­lakásós ház felépítését. Pon- dem: ilyen precedensek tosan negyven családnak tet- után — ha kedvezőbb lesz tek ígéretet, hogy meghatá- a beruházási piac — ki fog rozott határidőre, jó minő­ségben íeléoítlk leendő ott­honukat. Most ott állnak a házak különféle állapotban, az egyik félig, a másik ne­gyedig, a harmadik sehogy­se. Törvényszerű bukás Az elnök mondja: — A tsz mérleghiányos lett Pénz­ügyi nehézségeink támadtak, megbízni tsz-vállalkozás­ban? Ennél járhatóbb utat kell keresni, kutatni a tsz-eknek, ha melléküzemágakat léte­sítenek. Az algyői Napsugár­nak alighanem más kiútja ls lett) volna: a föld, a kertész­kedés és az állattenyésztés. S ha vállalkozik ls egy tsz, ne mások ügyeskedésére építse bevételének egy tö­redékét, hanem saját tag­jainak munkájára. Hiszen az említett építőrészleg úgy „jött", s úgy is ment. G. L Cipőtisztítás Amikor ezt a témát elém vetette az élet, kemény dúr-hangnemben szándékoztam írni róla. Aztán a má­sik végletbe csaptam: szívhez szóló nyílt levelet, vagy levélformát írok egy tízennégy éves kislánynak, bele­sűrítek mindent, ami a szívemet nyomja; de ezt a megoldást is elvetettem. Megmaradok tehát a napilap szokványos keretei között, s elöljáróban elmondom, miről is von ezó. Egyik ismerőtőm a napokban elmondta házirend­jüket, helyesebben egy munkanapjuk eseményeit, ebből az elbeszélésből ugrott elém valami, amiben komoly társadalomtörténeti motívumokat Iátok. Arról van szó, hogy az adott csalid tizennégy éves leánycsemetéjé­nek a házirendben szokássá vált szabályok értelmében minden este a nagymamája tisztítja meg a cipóit. Az a nagymama, aki pár éve benne él a családban, van egy rekamiéja a kisszobában, ugyanott egy szek­rénye, 6 kel fel reggelenként elsőnek, 6 megy le tejért, süteményért, 6 készíti el a reogelit. Ha elszéledt a csa­lád, ő takarítja ki a lakást, hetenként egyszer 6 por­szívózza ki a bútorokat, szónyeoeket, ő vásárol be es­tére, ő varrja a család szakadt ruháit, 6 készíti el a vacsorát, 6 mosogat, 6 szedi ki a kályhákból a salakot és rakja beléjük a tüzelőt, 6 végzi el a „kismosást". 6 fényesíti a kilincseket, ő gondozza a szobanövényeket — szóval jóformán mindent 6 csinál a lakásban és rá­adásul esténként 6 tisztogatja az ifjú hölgy cipóit. Ugyanez a nagymama tizennégy éves korában se­gített az anyjának a konyhában, kezdett már eligazodni a szakáesmüvészetben, tudott harisnyát stoppolni és ruhát foltozni, naponként kétszer 6 vitte be a vizet a kútról, minden megerőltetés nélkül segített a mosás­ban, tudott már vasalni, nagyobb testvérével felváltva mosogattak, törölgettek, ők terítették meg az aszalt, ők vitték be az ebédet, vacsorát, esténként maguk vetették meg az ágyat, s mielőtt lefeküdtek — ugyancsak fel­váltva — megtisztították szüleik cipőjét. Eszemben sincs, hogy irigyeljem a mai tizennégy éves hölgy jódolgát. Mai gyerekeink zöme lényegesen többet kap szüleitől, a társadalomtól, mint a cipőtisz­tító nagymama hatvan esztendővel ezelőtt. Jó ez, ter­mészetes ez, de az már TIGTtX. hogy egyesek nagyon keveset adnak azért, amit kapnak. Persze nem a kis­lány a föbúnös ebben, hanem közvetlen fölmenői, akik megengedik, hogy a nagymamát megalázza, hogy a kö­telező segítés helyett elfogadja tőle a cipőtisztítást, amit jóravaló emberek — anélkül, hogy az aranygyűrű leesne az ujjukról — rendszerint maguk szoktak csi­nálni. Ormos Gfré PINTÉR ISTVÁN EGÉRFOGO SE I DOKUMENTUMREGÉNY 81. — A Gestapo-tiszteket este igazítom el — mondta. Bécsben már intézkedtem. Holnap reg­gel Budapestre érkezik az a gép, amely a kis Horthyt Bécsbe viszi. A bécsi repülőtérről az­tán egyenesen Mauthausenbe autózik Miki Fé­lix bácsival együtt — Kiváló, Sturmbonnführer, kiváló! — vere­gette meg kémfőnöke vállát Wlnkelmann. — Veesenmayer holnap tizenkettőkor kihallgatásra jelentkezik a kormányzónál... — Nyilván megpróbálkozik rábeszélni az öregurat, hogy folytassa a háborút — gondolko­zott hangosan HöttL — Az volt a terve — magyarázta a tábornok. — Csakhogy mielőtt ő kihallgatást kérhetett volna a kormányzótól, Horthy üzent neki, hol­nap délben akar vele beszélni. Nyilván a fegy­verszünet megkötését akarja bejelenteni. Vee­senmayer bízik abban, hogy Rahn segítségével szép szóval, vagy legalábbis egyszerű fenyege­téssel megint sikerül eltérítenie a kormányzót szándékától... — Ostoba alak — mondta HöttL — Most már fut a pénze után — nevetett Win­kelmann. — De sokba kerül neki a dolog. Kép­zelem, milyen arcot vág majd, amikor közlöm vele, hogy a kormányzó fiát a háta mögött le­tartóztattuk! — Ez a pillanat nekem ls sokat megér! — duplázott Höttl.' — Veesenmayer megmutatta előttem Rahnnak a Berlinből érkezett legújabb táviratot Az áll benne, szó szerint hogy fejükkel felelnek Hor­thyért ... — Nem túlságosan értékes fejek! — dnlkus­kodott HöttL — Sokkal Jobban tették volna Veesenmayerék, ha már hónapokkal előbb be­látják, hogy nekünk van Igazunk. Sok kelle­metlenséget megspórolhattak volna maguknak és sok bosszúságot nekünk. A fontos az, hogy végül is jó úton haladnak a dolgok. Veesen­mayert megelőzzük, Baeh-Zelewskit pedig szük­ségtelenné tesszük... — Apropó — jutott eszébe Winkelmann-nak. — Beszéltem Bach-Zelewskivel. Az Obergrup­penführer igazán bajtársiasan viselkedik. ígére­tet tett, hogy csak akkor veti be az ágyúit, ha mi is szükségesnek tartjuk. Egyébként pedig csak fenyegetésképpen állnak Budapest körül, s ez megteszi a magáét... Krumholz lépett a szobába. Előírásosan je­lentkezett a tábornoknáL Winkelmann helyet mutatott neki. — No, beszéljen Kürt — mondta Winkel­mann. — Mi újság a Pasaréti úton? — Minden rendben van, Gruppenführer űr, minden rendben — mondta derűsen Krumholz. — A szükséges fegyverek, karszalagok és egyen­ruhák készenlétben vannak. Kovarcz nagy hazu­dozó. Amikor azt állította, hogy elegendő nyilast tud egy óra alatt mozgósítani a legfontosabb objektumok megszállására, nem hittem neki. Képzeljék, igaznak bizonyult. — Ezek a nyilasok mindig meglepik az embert! — jegyezte meg HöttL Felállt. — Gruppenführer úr, kérek engedélyt távoz­ni! Még sok dolgom van! — Menjen! — bocsátotta útjára kémfőnökét Wlnkelmann. — Ha valami rendkívüli esemény történik, azonnal jelentsék. Bármikor. Éjszaka is. — Természetesem! — tette a fejére a sapkát HöttL Winkelmann, jóllehet kettőjük között nagy volt a rangkülönbség, amint kedves vendéget szokás, egészen a villa kapujáig kísérte. Höttl úgy autózott vissza a Dísz térre, hogy útközben egy pillantást vetett a budai Vár abla­kaira. Horthy rezidenciáján látszólag csendes volt. A magyarországi német kémfőnök arra gondolt, hogy bezzeg, holnap ilyenkor már min­den a feje tetején fog állni. A csendes budai Várban Horthy elhatározta, hogy éppen másnap, október 15-én jelenti majd be proklamációjában: fegyverszünetet kötött Ügy érezte, nem várhat tovább. A debreceni páncélos csata már eldőlt. S Utassy Lóránd ez­redes, akit Horthy átküldött a fronton, hogy Deszken, Szeged mellett találkozzék Malinoszkij marsall-lal a fegyverszünet végrehajtása ügyé­ben, szombat délelőtt visszaérkezett a Várba. Azt jelentette: Mallnovszkij azt hitte, a kor­mányzó küldöttét eligazították katonai kérdések­ben, megállapodhat vele a magyar csapatok át­állásának módjáról, hiszen a fegyverszüneti szer­ződés egyik pontja szerint a magyar csapatok­nak szembe kell fordulniuk a németekkel. Utassynak azonban nem volt ilyen felhatalma­zása, s Mallnovszkij visszaküldte őt a Várba az­zal az üzenettel, hogy 48 órát hajlandók várni, amíg a kormányzó elküldi a kívánalmaknak megfelelő katonai megbízottját. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents