Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

A fő munka eiismeréso BCíiraOő ívciSBcslcit ca lOO ines Dotált polgárok Mottó: „A nép szigorú munkaadó. Sok munkát ad, sok feje van, mindent Iát és mindent követel. Régen szidta az ember a tőkést, harcolt ellene, a dolog egyszerű volt. Most szembe jön egy ember az utcán és megkér­dezi: hát maguk ezt miért csinálják így?" (Kádár János.) Somogyi Károlyné felvétele Győri Imre köszönti a vállalat dolgozóit. A 100 éves fennállását ünneplő szegedi szalámi,­gyartás méltón ünnepelte jubileumát. A Csongrád megyei Húsipari és Állat­forgalmi Vállalat tavalyi ki­\tűnő munkájával elnyerte a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, vala­mint az ÉDOSZ vörös ván­dorzászlaját, és a Kiváló vállalat címet. A nagyválla­laton belül talán a legki­emelkedőbb teljesítményt a szalámigyáregység érte el, s ezzel megszerezte a szocia­lista gyáregység címet. A 100 éves jubileum és á kitüntetések alkalmából a vállalat tegnap ünnepséget rendezett a Hungária szálló­ban. A nagytermet zsúfolá­sig megtöltő dolgozók előtt dr. Sághy Vilmos, a mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese mondott ünnepi beszédet, majd Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának exportra jut. tagja, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára adta át a Központi Bizott­ság, valamint a helyi párt­ás állami vezető szervek gratulációját a húsipari és állatforgalmi vállalat va­lamennyi dolgozójának. Az ünnepségen ott volt Sípos Géza, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára is. készít, amelyből 320 vagon Dr. Sághy Vilmos elisme­rő szavakkal szólt a válla­lat elmúlt évi munkájáról, majd ismertette a jubiláló szalámigyár történetét. A gyár — hangoztatta — kü­lönösen a felszabadulás után fejlődött nagyot, míg ez­előtt, a régi Pick-üzem egy esztendőben átlagosan 50 vagon szalámit termelt, a mai korszerű utóda 500 va­gon jó minőségű szalámit A Kiváló vállalat cím elnyerését tanúsító oklevelet dr." Sághy Vilmos nyújtotta át dr. Piros Lászlónak, a Csongrád megyei Húsipari és Állatforgalmi Vállalat igazgatójának. A Munka Ér­demrend bronz fokozatát Erdödi Károly munkaerő­gazdász, és Apró Mihály szocialistabrigád-Vezető, az Élelmiszeripar Kiváló Dol­gozója kitüntetést Lopko­vitz Sándor igazgatóhelyet­tes, Nagymihály László fő­osztályvezető, Nagy Gyula csoportvezető, Hajducsák László főgépész, Rácz Ist­ván technológus, Papp Fe­rencné munkásnő és id. Lu­kács Kálmán üzletkötő kap­ta. Miniszteri dicséretben és Kiváló dolgozó jelvényben részesült dr. Piros László igazgató, Várallyai Rezső műszaki tanácsadó és Hárs Ferenc üzemvezető. A jó munka jutalmául 94-en ve­hették át a Kiváló dolgozó jelvényt. A dolgozóknak mintegy 260 ezer forint ju­munka írállalalci A jubileumi munkaver­senyben elért kimagasló eredményért a szegedi sza­lámigyár első ízben kapta meg a Szocialista munlza Ünnepi termelési tanács- megyei és a városi pártbi- gyára kitüntető címet. Az kozást tartott tegnap délelőtt zottság nevében, Harmatos ezt a Szegedi Ingatlankezelő József pedig a Szakszerveze­Vállalat. Több száz dolgozó tek Megyei Tanácsa nevében megjelent ezen, s Ábrahám fejezte ki jókívánságait a István, a szakszervezeti bi- vállalat kollektívájának, zottsáíg titkára a vendégek között üdvözölte Ladányi Be­nedeket, az MSZMP megyei bizottságának tagját, Balog Istvánt, az MSZMP Szeged városi végrehajtó bizottságá­nak tagját, a pártbizottság osztályvezetőjét, Papp Gyu­lát, Szeged m. j. városi ta­nácsa végrehajtó bizottságá­nak elnökhelyettesét, dr. Csala Mihályt, a HVDSZ megyei titkárát, Harmatos Józsefet, az SZMT osztály­tanúsító vörös zászlót dr. Piros László adta át Hárs Ferenc üzemvezetőnek. M. I. S zembe jön egy ember az utcán és megkérdezi: „Mondja, magát nem zavarja, hogy örökösen dotációkból él? Kifizetem a havi lakbért — dotáltak. Elmegyek a színházba, s tudom, hogy a ti­zennyolc forintos jegy kétannyiba van az államnak. Cipőt veszek a gyereknek, és is­mét adós maradok. De ha könyvre van szükségem, ha kenyeret eszem és tejet iszom, villamosra szállok, gyógyszert ve­szek be, iskolaszereket vásárolok — min­dig ott zeng a szigorú bariton: Ezt az ál­lam dotálja ... ezt az állam dotálja ... S ezért én már örökös röstellkedésben élek az állam előtt, mert engem valósággal ki­tart. Nem mondaná meg, miből bírja ezt a nagy és sok ráfizetést?" A lista természetesen sokkal bővebb. De hogy mostanában ezt többet halljuk, annak nem az az indítéka, hogy lelkiismeretfur­dalást okozzanak a polgároknak. Különben sem vesszük mi ezt annyira a szívünkre. Meg a történetét is ismerjük. Valamikor nagyon sokat jelentett, hogy a tisztességes emberi szükségletek köréhez mindenki hoz­zájuthatott. Ezek a mesterségesen leszorí­tott árak tették lehetővé, hogy bővebben ehessünk húst és cukrot; normálisan lak­hassunk és füthessünk; kelengyét, cipőt vehessünk a gyereknek. Mindenki. Ez meg­élhetési biztonság volt a történelem során lerongyolódott osztályoknak. A mindennapi szükségletek körére terjedtek ki ezek az előnyös árak. Vagyont senki sem gyűjthe­tett az olcsó kenyéren, zsíron, szénen — de hozzájuthatott rendesen. A korábbi kiáltó életszínvonalbeli különbségiek tűntek el ilyen módon. Persze, ehhez szabták a bért is. És az olyan cikkek árát, amelyek kívül esnek az általános napi szükségletek körén. Így lettünk dotált polgárok. így terem­tettünk teljesen mesterséges árrendszert. Így borítottuk fel az értékarányokat. Most viszont, hogy már nem csak a kenyér meg a lakás számít mindennapi szükségletnek, hanem a hűtőgép, a tévé meg az elegáns öltöny is, teljesen összekeveredett a gom­bolyag. összeszólalkozott bennünk is nem egyszer a termelő meg a fogyasztó. Jó az olcsó tej — de annyiért nem érdemes vele vergődni a tsz-nek. Kedvező az alacsony lakbér — de még egy meszelésre se futja belőle, s tönkre mehetnek a házaink. Ez a logikája. S ma már felnőttünk az árakkal is szabályozott szükségletkielégítési szint­hez. Ma már magunk is jól el tudnánk gazdálkodni a bérünkkel. Ka sokat beszélünk a dotációkról, nem azt a látszatot, akarjuk kelteni, mintha az állam kitartottjai volnánk. Hiszen az állam sem Róbert bácsi. Az általunk termelt nemzeti jövedelemből gazdálkodik, azt osztja el egyszer, kétszer, háromszor ... Csak mindez már a termelés rovására ment. Hiánycikklisták születtek belőle: iparágak sorvadtak el; szakmák maradtak utánpót­lás nélkül. S ha ez a közvetett elosztási rendszer ilyen nagy mértékben nem tart­ható fenn, igazítani kell rajta. Kényes művelet ez. Hirtelenkedéssel agyoncsaphatnánk egyes rétegek életszín­vonalát. Márpedig az sérthetetlen. Eddig is fel-felszisszentek már a nyugdíjasok meg az alacsony keresetűek. Továbbra is vi­gyázni kell tehát, nehogy eddig természe­tesen elérhető dolgokat elérhetetlenné te­gyünk. Hiszen a tisztességes megélhetés, az egészségvédelem, a közművelődés, a szo­ciális gondoskodás nem veszíthet ezen. A cél éppen az ellenkezője. Csak egyre többet kell majd magunknak is számolni és gaz­dálkodni. Bérünkkel, vásárlásainkkal. A létbiztonság fokát sohasem fogják nálunk kétségessé tenni az új gazdaságirányítási rendszer rugói. Erre éber politikai testü­letek vigyáznak. Ha valami elmegy a do­tációból — megjön másutt, más árakon vagy a kereseten. De megjön! Lehetséges, hogy nem fillérre, esetleg nem mind pont ugyanoda, de arra a pénztárcára mindig különös figyelemmel, amelyik mindig apad­tabb. R I östellkédnünk nem kell hát, ha abból a dotációból jut a szatyrunkba. De megdöbbenni sem illik azon a szán­dékon, hogy tisztábbak legyenek az ár- és értékviszonyok; hogy pontosabb számvetést csinálhasson az állam, a gyár és minden termelő közösség. Mert nekünk termelő fejjel is gondolkozni kell, s nemcsak a piacon, hanem a munkapadnál is meg kell tanulni a közgazdaság minimumait Meny­nyi kenyér szemétbe és vályúba kerül ma­napság! Háromforintos kenyérárral ki be­csüli? De így annak a bizonyos dotációnak jó részét vetjük el magunktól! S példa tu­catszám kínálkozna hasonló, csak ez a leg­mindennaposabb, ez van leginkább kéznél. S azt hiszem, ez a téma egyik sarkpontja. Nem csak a termelési ösztönzés veszett ki sok helyről a dotációk miatt, hanem az ér­tékek iránti érzék is deformálódott S most itt abba is hagyom, mert nálunk is megszűnt a feleslegesen hosszúra nyúj­tott cikkek dotációja ... SZ. SIMON ISTVÁN üzemeinek élüzem-anatőja ? . A Szegedi Postaigazgató- zott élüzem kitüntetést. Kö­vezetőjé't, Komócsin Antalt, ság szállítási üzeme tegnap zel 50-en kaptak pénzjutal­a vállalat alapító igazgató- délután tartotta élüzem- mat a posta szállítási üzeme ját. a városi, a III. kerületi avató ünnepségét a Kossuth dolgozói közül, tanács és a tanácsi vállalatok Lajos sugárúti sportterem­képviselőit. ben. Az ünnepségen megje­Papp Gyula üdvözlő sza- lent az MSZMP Csongrád vak kíséretében adta át a megyei bizottságának kepvi­városi tanács vb és az SZMT seleteben dr Papp Sándor, megyei elnöksége által ado- továbbá Torok József, a Sze­mányozott, a Szocialista gedi Postaigazgatosag helyet­munka vállalata cím viselé- tes vezetője, sére jogosító oklevelet. Ez- Tatár Istvánnak, a Posta­után Kószó József igazgató igazgatóság területi szakszer­mondott ünnepi beszédet, vezeti bizottsága titkárának állítási Kner-,evelek A világhírű gyomai Kner Nyomda alapítói széles körű levelezést folytattak kora­beli írókkal, költőkkel, mű­vészekkel. Most Elek László történész e levelekből érde­kes kiadványt szerkesztett, amely a békéscsabai Kner Nyomdában készült, művészi kivitelben. Az értékes mű kiadója a Magyar Helikon. (MTI) amelyben elemezte a húsz megnyitó szavai után Mészá­évvel ezelőtt alakult vállalat ros Lajos mondott beszédet, fejlődését. Hangsúlyozta, hogy a Posta­A múlt évi munkaverseny- igazgatóság három megyére ben 23 brigád érte el a szo- kiterjedő, 110 gépkocsival és cialista kitüntetést, közülük 23Q motol.kerékpárral rendel­hét jelvenyt is kapott. A _ .„.:,... részlegek közötti versenyben kezo szállítási üzeme mara­élüzem szintet ért el a III. déktalanul teljesítette a ki­kerületi házkezelőség, dicsé- tűzött feladatokat, rő oklevelet kapott a ké- ,...., ményseprő és a nagyjavító Az üzem dolgozol kozul részleg, az I. és a II. kerü- jelvényes Kiváló dolgozo ki­leti házkezelőség, a tervező tüntetést kapott Pásztor Gá­és előkészítő osztály és , a bor és Szabó Árpád, vala­&Sényrrt űbírS -int a szegedi garázs No­alapján húszan kaptak Ki- vember 7 brigádja elnyerte váló dolgozó jelvényt és ok- az okleveles szocialista cí­levelet, és 276 dolgozó része- me(. sült pénzjutalomban. Az ünnepi termelési ta- Török József adta at az nácskozúson Balog István a igazgatóság által adományo­Bővülő magyar-japan kapcsolatok az Befejeződtek ifjúsági jogásznapok Átadták a vetélkedő dijait Befejeződött dr. Bíró Jó­zsefnek, a Magyar Népköz­társaság külkereskedelmi miniszterének japáni látoga­tása. Ebből az alkalomból záróközleményt adtak ki, amely rámutat, hogy a ma­gyar miniszter — magasran­gú kormánytisztviselők kí­séretében — a japán kor­mány meghívására április 19-től 27-ig látogatást tett Japánban. Dr. Bíró Józsefet japáni tartózkodása alkal­mával fogadta Eiszaku Szato japán miniszterelnök és tár­gyalásokat folytatott Kiicsi Aicsi külügyminiszterrel, to­vábbá Ohira külkereskedel­mi és iparügyi miniszterrel. A magyar államférfi beható megbeszéléseket folytatott japán gazdasági körök kép­viselőivel, látogatást tett japán ipari üzemekben, gaz­dasági és kulturális létesít­ményeket tekintett meg To­kióban, Oszakában, vala­mint Kyotóban. A tárgyalásokat őszinte, baráti légkörben folytatták. A tárgyaló felek, akik fel­ismerték, hogy tág lehetősé­gek állnak fenn a két or­szág közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővítésére, különféle mód­szereket vitattak meg e kap­csolatok fejlesztése érdeké­ben s egyetértettek abban, hogy kívánatos a két or­szág közötti együttműködés támogatása a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok minden területén. Három napon át — csü- versenyt a szegedi Kasza törtöktől szombatig — Sze- Ferenc nyerte, a csapatver­geden rendezték meg a ha- senyben a budapesti jog­gyományos ifjúsági jogász- hallgatók szerepeltek a teg­napokat. A rendezvénysoro- jobban. A szellemi öttusá­zaton a budapesti és a pécsi ban ugyancsak a budapesti jogi karok mellett képvisel- jogi kar együttese győzött, tették magukat Újvidék és A büntetőjogi szakmai ve­Szófia egyetemeinek társ- télkedő első helyezettje a karai is, ahonnan 16, illetve pécsi Kapcmyi Erzsébet lett; 3 joghallgató érkezett Sze- ezen a versenyen a szegedi gedre. Újvári Józsefet a második A IV Ifjúsági Jogászna- helyre jelölte a zsűri. Az pok záróünnepségére teg- orosz szakszöveg-fordítási nap, szombaton délután ke rült sor. összefoglalójában dr. Both Ödön tanszékveze­tő egyetemi docens, a jo­gásznapok szervezőbizottsá­gának elnöke elmondotta, hogy a háromnapos szak­mai-, kulturális- és sport­vetélkedő sikerrel zajlott le. A részvevők bebizonyí­tották elméleti felkészült­ségüket, és tanúságot tettek a gyakorlati feladatok meg­oldásában szerzett jártassá­gukról. Beszéde végén a jogász­napok vetélkedőinek díjait adta át dr. Both Ödön. A civilisztilca köréből megren­dezett *ogeset-megoldási vetélkedő első díját egy bu­dapesti és egy pécsi hallga­tó között osztották meg, a német szakszöveg-fordításban viszont ugyancsak a szegedi Űjvári József bizonyult a legjobbnak. Az államjogi és államigazgatási jogi verse­nyen a budapesti Wiener György került az élre. A IV. Ifjúsági Jogászna­pokkal együtt sportverse­nyeket is rendeztek, ame­lyek díjait ugyancsak a záróünneoélyen adta át dr Both Ödön. Jövőre, 1970-ben ugyan­csak Szeeeden ren^*>zik meg a soron következő, V. Ifjú­sági Jogásznapokat. VASÁRNAP. jjffí gnw^Knilpn W. iiJihlv/. tsS&iar^t 1969. ÁPRILIS 27, SM m MxjJlWmJAsgjVjji

Next

/
Thumbnails
Contents