Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

II lakásszövetkezetek Az elmúlt hónapben tar­tották meg éti közgyűlésüket a szegedi lakásszövetkezetei;. Némelyik, jnint például az odesszatelepi, már 3—4 éve működik, nagyjából átesett a pillái Nem közömbös, hogy a hitel tonnájában ezekbe a laká­sokba invesztált hatalmas népgazdasági vagyon milyen védelmet kap. Ezért intézlce­tűzkeresztségen. Vannak egé- teti szervezési teendők eiöbk- dett úgy nemrég a kormány ^IvJTL S2ÖV®tkeze^ rC h0ZásáVaL hogy a lakásszövetkezeteknek amelyek tavaly vagy azeiott , ,. , ,. alakultak, s a lakásépítési 2 emherek, akik majd egy a tanacsoknak, elsosorban tervek jo néhány új lakas'szö- hazban élnek ezután, nem is- építési osztályaik útján haté­vetkezet létrehozását vagy a "S? v^T* kony hatósági támogatást meglevők bővítését helyezik egyuttelessel jaro kötele- / vonatkozik kilátásba. Ezért nem art, ha ^ttsegeket, jogokat. Azt pel- kell admok Ez vonatkozik a közgyűléseken elhangzottak dáal> k°gy az egyeru megter- az epítes idejere, de az uta­alapján néhány általános ta- beleseken kívül milyen közös na következő évek alatti mű­jelent a jövőben a ködésre ls s biz az szövetkezeti haz fenntartasa. , ... ,„ javítása. Hogy lehet ezeket egyes szolgáltatóktól egyszer­a kiadásokat közös erőfeszí- egyszer benyújtott „téves léssel, jól gazdálkodva a mi- számlák" példája, a garan­nimumra szorítani? A pasztalatot és igényt teszünk. szóvá Már az induláskor sző- ciális javítások gyakori el­vetkezettel üzleti kapcsolatba cdázása és elnagyolása na­kerulo szolgáltatokkal, ame- _ . , , ,. . _ . . lyek a vizet, a villanyt, gázt, gyün indokolja a hatosagi Az eddigi gyakorlat szerint fütést adJak- müven a jogvi- támogatást. A mostani lakás­a szövetkezeteket, azok igaz- szonJ~? Nem kis dolog a ház szövetkezeti közgyűléseken gatóságát és felügyelőbizott- mindennapi tisztaságának, bár meghívták őket, nem ta­ságát csak akkor alakítják ^előve^l^kőbiz^: Okoztunk a tanács képvise­S való Z£j$FSZL lőivel. Sem a jogi képviselet­tek, a lakások leendő gazda- kltasa sem- J" * " it kijelölték, csupán a költö­zés van hátra. Tulaj donkép- — , , . pen ekkor már a házak és a / Q01020tGSt. lakások műszaki átadása, át- " vétele is megtörtént, s a szö- . . , , .. ,, , A most és a következő vetkezet csak a használatba vétel után kezd tevékenyked­ni. Ez így nem jő, változtatni kellene rajta. Okos dolog lenne, ha a kiutalás, s így a szövetkezet megalakulása is megelőzné az építés kezdetét. Ebben az esetben a legin­kább érdekeltek, a lakáso­kat majd megvásárló tulajdo­nosok választott szerve már a munkák során közvetlenül ellenőrizhetné a kivitelezést. Rengeteg utólagos, több éves huzavonával járó, s legtöbb­ször már el sem intézhető ki­fogásnak, jogos észrevételnek elejét lehetne venni így. Az pedig egészen magától érte­tődő, hogy a műszaki átvé­telnél minden esetben képvi­seletet kell kapnia a szövet­kezetnek. években épülő lakások jelen­tős hányada szövetkezeti lesz. re rendelt MÉSZÖV megbí­zottaival, pedig a lakásszö­vetkezetek tagként is odatar­toznak. Számos felszólalás utalt is a szövetkezet magara hagyatottságára. Kondorosi János A MEM kiváló vállalatai, gyárai A mezőgazdasági ós élel­mezésügyi miniszter a ME­j DOSZ, illetve az ÉDOSZ el­nökségével egyetértésben ki­váló vállalat (intézet) címet, oklevelet és a vele járó pénz­jutalmat adományozott. Kiváló vállalat lett Csong­rád megyében a Hódmező­vásárhelyi Állami Gazdaság, a Hódmezővásárhelyi Mező­gazdasági Gépjavító Válla­lat, a Csongrád megyei Al­latforgalmi és Húsipari Vál­lalat, a Szegedi Konzervgyár és a Szegedi Paprikafeldol­gozó Vállalat. A Szocialista munka válla­lata kitüntető címet kapta — többek között — a Szegedi Konzervgyár is. (MTI) A reklám tisztessége A magyar közmondásai-- Nemrégiben egy építkező ról árulkodik, hogy szegedi szövetkezet igazgató­derék eleinknek ter- jánál jártam, aki arról pa­mészete meglehetősen rek- naszkodott, hogy ugyanattól lámellenes volt. A jó bor­nak nem kell cégér — mondták, s szemléletüket utódaikra hagyományozva, gondoskodtak arról. hogy még évszázadok múltán is „gyanakodva" nézzünk min­den olyan dologra, amelyet ránk akarnak tukmálni. A reklámnak az a művészete, a Betonelemgyártól, mely féloldalas hirdetésen vadá­szik megrendelőkre, nem tudja beszerezni a megfele­lő födémpanelt és kiselemet. Vannak tehát esetek, ami­kor a becsapott érdeklődő csak arra gondolhat: a hir­dető cégnek keretösszege van reklámra, s azt valami­amely a századnak sajátja, képp el kell költeni, mind­nem talált talajra itt, hirde- egy, hogy miként. Teendők téseink időnként bántóan primitívek, olcsó kivitelezés­re és olcsó megoldásokra törekednek. Nagyobb leér­tékelések idején Szegeden utcasorokat csúfítanak el a rikító betűs felírással tele­zsúfolt táblák, láttukon jog­gal gondolkozik el az em­ber: milyen lehet az az áru, amelyet így akarnak propa­Az is előfordulhat termé­szetesen, hogy a reklám sza­lad elébe a termelésnek vagy az ellátásnak, elég ha lapunk régebbi cikkére emlékeztetek, mely a Video­ton által gyártott s állan­dóan reklámozott televíziók hiányát pécézte ki. Más esetben — emlékezzünk csak a Wilkinson pengére, melyet nagy hirdetés propa­gálni. S hogy lehet másképp gált, de csak rövid ideig le­is, azt bizonyltja egy ap- hetett kapni, s azóta bu­rócska írásunk esete. Az jócskát játszik a vevőkkel idegenforgalmi hivatal ért- — a kereslet múlja felül a hetetlenül csúnya, városcsú- reklámozók számításait. Azo­fító hirdetését bírálta a kat azonban, akiknek hibá­cikk, és másnapra, csodák- jából a reklám tisztességén csodája, kiderült, hogy esik csorba, ezzel sem le­ugyanazt a szöveget lehet het mentegetni, ízlésesen, szépen tálalni: az elmarasztalt plakátot kicse­rélték. Az igaz, hogy a nem meg­felelő lakáshelyzet miatt a beköltözésig minden leendő szövetkezeti tag szeme előtt kizárólag az a kívánság le­beg, hogy egyáltalán lakás­hoz jusson. A „honfoglalás" után aztán kezdődnek a prob­lémák. Ezek egy részét a hamar felszínre kerülő épí­tési hibák, hiányok képezik, de az ilyeneket csökkenteni lehetne az előbbiekben emli­M ás baj is van azonban nálunk a reklámmal. Ahogy kérdésessé tet­Olyan érzése van ilyenkor a tisztelt vásárlónak — s el­végre mindannyian vásárlók vagyunk —, mint a gyerek­nek, akit azzal csalogatnak haza, hogy időközben fogtak te a gazdasági fejlődés a neki egy oroszlánt, s amikor Somogyi Károlyné felvétele ÜJ SZÉKHÁZBAN AZ SZMT. Elkészült a Szakszervezetek Csongrád megyei Ta­nácsának új székháza az Eszperantó utca 3—5. szám alatt. Beköltöztek már a szak­mai szakszervezetek területi és megyei bizottságai is. A mai naptól kezdve tehát nem a Tolbuhin sugárúton, hanem itt lehet megtalálni őket. A telefonszámok a ré­giek maradtak. közmondás igazát, mely a tisztesség reklámára apellált, úgy vonható kétségbe ma­napság néha a reklám tisz­tessége. Így vagyunk rég­óta a Mery fogkrémmel, me­lyet hirdetések sora tett közkedveltté, s mely sok­szor éppen a hirdetés idő­pontjában nem volt kap­ható. Ez még talán azoknak az időknek az emlékeinél is nevetségesebb és bosszan­tóbb, amikor a reklám arra hívta fel a figyelmet, hogy tejet a tejboltban, vasat a vasboltban és játékot a já­tékboltban vegyünk, ami különben valószínűleg nem jutott volna eszünkbe. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy ma nincs ilyen reklám, szájbarágós, érdektelen, unalmas, csupán arra aka­rom felhívni a figyelmet, hogy még ennél is furcsább ez a különös magyar fejlő­dési rendellenesség, mely­nek mindannyian szemtanúi vagyunk. lenetet. először visszatűzették a szalagot, majd kegyetlenül elverték ,őket. A franciák csalk egy helyen jártak el brutáli­san. 16-án reggel körülvették a Munkásotthont, házkutatást tartottak, és a belső berendezést ösz­szetörték. A proletárok filléreit a Wertheim­kasszával együtt elemelték. Éppen úgy viselked­tek, mint a közönséges rablók. A kormány csatlósairól, az aktív tisztekről és csendőrökről jobb nem is beszélni. Ezek a vad­allatok, lehetnek összesen vagy kétezren, a leg­barbárabb és vérlázítóbb kegyetlenkedések soro­zatát követték el. Egy munkásnőre valami megjegyzést tett egy burzsuj hölgy. Ez fogta és letépte a nagyságos kisasszony melléről a nemzetiszínű szalagot, az­zal a megjegyzéssel, hogy ezt a vörös szalagért teszi. Erre oda ugrott egy főhadnagy úr, ki va­lószínűleg csak most vggezte el a hadapródis­kola első osztályát, és IRirdjával hősiesen végig­hasította a szegény proletárasszony arcát, A csendőrök megattakirozták a tömeget, és ütötték­verték a mit sem sejtő és nyugodtan sétáló mun­kásokat. Szombathelyi alezredes parancsba adta, hogy a levegőbe nem szabad lőni, csak bele a tömegbe, és csoportosulás esetén a szurony használandó. Kisgyermekes családanyákat éjjel kirángattak az ágyból és bikacsökkel korbácsolták arcukat. A proletárság az inzultusokkal szemben nyu­godt méltósággal tűrte sorsát, melyet már-már elviselhetetlenné tett a fehér gazemberek ember­telen bánásmódja. A nehéz napokban azonban a humor sem hi­ányzott. A villamosokat pilóta főhadnagyok ve­zették, és századosok voltak a kalauzok. Fölszállt egy munkás, és a százados urat kalauznak szó­lította. Majd egy kétkoronással fizetett. Mikor a százados vissza akart adni: — Hagyja! — szólt a proli — a többi a magáé! Huszonkettedikén azután megszűnt a sztrájk. A dohánygyári munkásnőket másfél hónapra ki­zárták. A villamosvezetők közül hetet elbocsá­tottak. de a többi addig nem akarja felvenni a munkát, amíg a hét elvtársat vissza nem ve­szik. A fehérek elrendelték ezután a sorozást, a pro- tunk. A nagy izgatottságban eltévesztettük egy letáriátas azonban reménykedve várta Hadsereget. Szeged visszafoglalása magában foglalná az el­lenforradalom teljes letörését. A kormánynak nincs módjában Szegeden kívül más helyen pro­pagandát kifejteni és a lábát megvetni, mert ez a város a tűzfészke az ellenforradalmi szervez­kedésnek. A francia katonaság szimpatizál a Vörös Had­sereggel, a mi szökésünket is ők segítették elő. Mikor a halálos ítéletet kimondta a francia a Vörös . mást szem elöl, és a Petőfi Sándor sugárúton — mint az később kiderült — egymás előtt „fe­küdj"-öt csináltunk, mert kölcsönösen járőrnek néztük egymást. En elfelejtettem közben a házszámot, ahová tartottunk. Nem tudtam hirtelen, hogy hová menjek. Lefeküdtem a kövezetre, és vártam a szakadó esőben a hajnalt. Amikor virradni kez­dett, valahogy a Munkásotthon elé tévedtem. Itt becsöngettem és elrejtőztem. Dobos elvtárssal öt nap múlva találkoztam ugyanitt. A franciák megérkeznek, csalódását egy szem cukorral próbálják el­lensúlyozni. S a példánál maradva: ha csak egy já­tékoroszlánt vagy akár pa­pírállatot adnak neki, már nincs csalódottság, igazira valójában ő sem számított. A reklám lényege .is ez. A vásárlók többsége valójában tudja na­gyon jól, hogy mindaz, amit lát és hall az áruról, lehet túlzás, de olyan, amely nem távolodott el messze a rea­litás határaitól. Csak akkor lesz csalódott, ha ez a tá­volodás tisztességtelenül nagy. Akkor ábrándul ki a reklámból, ha amögött vég­képp nincs semmi. Kell a cégér, nem vitás, hogy a mai rohanó időben kell mindig valami, ami a siető, a gyorsan tájékozódni akaró vásárló szemét vezeti. Kell az olyan reklám, ami megkönnyíti az életünket, segít tájékozódni a dolgok és a tárgyak birodalmaban. De tisztességes reklám kell, nem muszáj-hirdetés és bóv­li-szöveg. S nem árt az sem, ha a vérünkbe ivódott köz­mondás szellemében tobo­rozzák a vevőket a vállala­tok, vendéglők, boltok: a tisztesség rekláma az első. A kifogástalan áru. V. M. hadbíróság rám, láttam, hogy csak egy út van a mozgósították egész haderejüket, hogy bennün­szabadság felé, s az a szökés. Dobos elvtárssal ezután mindenképpen azon dolgoztunk, hogy le­hetne elhagyni a pincét. Kegyetlenül bántak velünk. Egy kis szobában negyven ember volt össze­zsúfolva, úgy, hogy sok már nem tudott éjsza­kánként feküdni, hanem le és föl sétált a szo­bának csúfolt téglalap alkú kínzókamrában. A kegyelmi kérvényt Charpy tábornok, had­osztályparancsnok, meg akarta semmisíteni, de védőügyvédem, Jurgu hadnagy nem egyezett be­le. mire a kegyetlen emberevő a kötelességét be­csületesen teljesítő hadnagyot visszahelyezte csapatához. Ekkor már világosan láttam, hogy ha nem hagyjuk ott a franciák vendégszerető tár­saságát, akkor baj lesz. Az épületben két század katonaság volt elhe­lyezve, vegyesen, franciák és arabok. Minden ol­dalon megerősített őrségek álltak, úgy hogy a ket elfogjanak és a szegedi burzsoázia óriási pénzeket ígért annak, aki bennünket kézre­kerít. A várost teljesen fölforgatták értünk, de hiá­ba. 15-én reggel négy órakor egy század francia katonaság érkezett a ház elé. és házkutatást tartott. A Munkásotthon azelőtt kaszárnya volt, és még most is fönt megvan a címer helye. Ide másztunk ki, és 13 órát töltöttünk a háztetőn. A franciák, amint már előbb említettem, mindent fölforgattak. Még a háztetőre is kimásztak, de szerencsénkre nem vettek észre. A nagy kutatás fegyverek miatt történt. Délután öt óra volt, ami­kor vissza merészkedtünk menni a padlásra. Itt azonban nagy meglepetés ért. A franciák őrizet alá vették a Munkásotthont. Beláttuk, hogy innen a legrövidebb időn belül szabadulni kell. Az első emeleti folyosó egy kis sötét utcára szökés csak az udvaron keresztül történhetett nyílt. Szereztünk egy kötelet, és öt őr között es­meg. Az udvarra nézett a gőzfűtés kamrája. Ide mi, foglyok, nem járhattunk be. A mellettünk levő szobában voltak a francia bolseviki foglyok, és az egyik egy zivataros éj­jelen kiszedte az ablakot a ráccsal együtt. Egy fogoly, kit beavattunk a szökésbe, egy előadás­sal lekötötte a többiek figyelmét, és mi ketten lassan beugrottunk a fűtőházba. Egy vékony kis rúdon térdeltünk négy órát, amíg minden el­csöndesedett, s akkor keresztülfutva az udvaron, felkapaszkodtunk egy öt méter magas falra, és átvetettük magunkat a szomszéd udvarba. Kinyitottuk a kaput, s futólépésben távoz­te fél 10 órakor leereszkedtünk az utcára. Nem vettek észre bennünket. Most már arról volt szó, hogy jutunk ki Sze­gedről. Szereztünk egy parasztszekeret, és vasárnap délután fél 3 órakor a Csillag-börtön előtt, „hogy ne legyen feltűnő", két elvtársnővel felültünk a kocsira, s bár bennünket a városban majdnem mindenki ismert, végighajtattunk az utcákon Al­sótanyára. Itt két francia őrség között egy ingo­ványon hason csúszva keresztül jutottunk a de­markációs vonalon. Az Országos Nőtanács ülése Az Országos Nőtanács pen­teken a Parlament Vadász­termében ülést tartott, ame­lyen Erdei Lászlóné, a MNOT elnöke számolt be a nőmoz­galom tevékenységéről. El­mondotta, hogy az utóbbi időben megélénkült hazánk­ban a nők aktivitása — a magyar asszonyok és lányok sokféle akcióval készülnek a Helsinkiben június 14—17 kö­zött sorra kerülő nők világ­kongresszusára. A vietnami nők és gyermekek iránti szo­lidaritás egyik fontos témája lesz 3 helsinki tanácskozás ­Röviden összefoglalva, ez szökésünk története, nak.

Next

/
Thumbnails
Contents