Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

Uicpcaü est 1 Francia miniszter hazánkban Mint cseppet a tengerből idézte meg az ukrán kultúra gyöngyszemeit a Szegedi Tanárképző Főiskola tanárainak, növendékeinek műsora hétfő este a Vörösmarty utcai művelődési központban. Az ukrán napok alkalmából tartott esten Hegedűs András tanszékvezető főiskolai tanár mondott ünnepi beszédet, rövid méltatást az ukrán irodalom fejlődéséről. A műsorban az ukrán folklór becses értékei mellett neves írók, költők alkotásai, komponisták művei hangzottak el — a főiskola irodalmi színpadának és női kórusának előadásában. Gábor Éva és Veszely Gabriella tanárok, ukrán népdalfeldolgozásokat mutattak be, Szendrey Imre zongoraművész pedig Liszt művet játszott (két zongoramű ukrán népdal témákra). A kórust Kardos Pál dirigálta, zongorán Péter Jözseíné kísért. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter meghívására a közeljövőben Budapestre látogat André Bettencourt francia iparügyi miniszter. A két miniszter a magyar és a francia gépipar kapcsolatainak elmélyítéséról tárgyal. (MTI) Két sorompó között Emberségből! kitűnő Vám- és pénzügyőr is úgy lesz valakiből, hogy a hivatásszeretet vezérli, mint ahogy minden más pálya választásánál is ez dominál elsősorban. Tímár Béla és Adamik András törzsőrmesterek viszont izgalmasnak és romantikusnak is tartják a maguk szolgálatát a röszkei határátkelőben. Fiatalabb társuk, Körmendi György őrvezető is ebbe kóstolt bele, amikor egy kifelé tartó gépkocsiban megemelt egy termoszt. — Talán folyékony ólmot isznak ezek az utasok? — gondolta magában, miközben lecsavarta a termosz kupakját. A teli edényben egy decinyi kávéital lötyögött. Alatta azonban arany fénylett, 68 darab Ferenc József-tallér. Ez jó fogás volt. Az érméknek nem is az arany-, hanem a muzeális értékük a nagyon becses. Ha a csempészeknek sikerül kivinni az országból, annyival csorbult volna nemzeti vagyonunk. Az áruló szegek Régen elmúlt már az az idő, amikor a vám- és pénzügyőrök „csak" a szűzdohány után kutattak. Időnként be-bekerül egy-egy pálinkafőző szerkezet is még. A jelentősebb munka azonban a határállomásokon folyik, hogy zökkenőmentes legyen az áru- és utasforgalom lebonyolítása amellett, hogy a vámszabályoknak megfelelően hazánk érdekeit védjék. — Akadnak olyan kivagy belépők, akiknél szinte semmiféle útipoggyász nincs. A könnyed elegancia ilyenkor meglehetősen gyanús — mondotta Adamik András. — Egy illető papírjaiból az derült ki, hogy két nappal előtte lépett az országba Hegyeshalomnál. Foglalkozására nézve munkaközvetítő volt. Mindössze két üveg hajlakk volt nála, viszont rövid időn belül 30 belépés „fityegett" az útlevelében. Amint zavarában cigarettára akart gyújtani, kirántott a zsebéből két apró szeget. Olyasfélét, amivel a cipészek a talpat szokták felerősíteni. Azzal árulta cl magát, hogy mohón kapott a kirántott szegek után. Mindebből nem volt nehéz következtetni. Kértem, vesse le a cipőit. Csak kicsit kellett a sarkát megpiszkálni, amely felnyílt, s röviddel utána százas címletekben 4600 forint került elő a „drága" sarkakból. Utóbb az Is kiderült, hogy az állítólagos munkaközvetítő valódi foglalkozása cipész. Gyerekcsempészek — Olykor a gipszbe rakott és fáslival pólyált, állítólagos beteg végtagokról is sok minden kiderül — vette át a szót Tímár Béla. „Viszeres" lábát kezeltette volna Szegeden egyik utasunk, de mert nem szakszerűen volt befáslizva a lába, az bizony árulója lett. „Csak" 9 ezer forint volt a lábszárára kötve. Volt, hogy az úgynevezett ementháli sajt lyukai is pénzt rejtettek. Egyik alkalommal 6 ezer forint került elő egy nagy darab sajtból. A ritkább esetek kőzé tartozik, legalább is nálunk Rőszkénél, az embercsempészés. Egy alkalommal Trabant gépkocsival állt meg vámkezelésre egy gödöllői fiatalasszony. Rémlett, hogy előtte ugyanonnan ugyanolyan családi nevű férfi már délelőtt átlépte az országhatárt. A jó memóriának mindig nagy az értéke. Most is kéznél volt. — Talán összeveszett a férjével — kérdeztem, hogy nem együtt utaznak? ö már előre elment, nemde? — A férjem...? Lehet — rebegte zavartan. Az útipoggyászai nagyrésze gyermekholmi volt, gyerek viszont sehol. Ekkor nézegettük meg jobban a kocsi hátsú ülését, amelyet megemeltünk. Alatta két kisgyerek szorongott némán, szinte lélegzetvétel nélkül, ahogy erre az anyjuk kioktatta őket. Később a férj és feleség találkozására is sor került Igaz, hogy a szabadIcai randevúra a jugoszláv hatóságok mentek el. Várják a fiatalokat Változatos a vám- és pénzügyőrség foglalkozása. Soha nincs egyforma napjuk. Persze a szolgálatuk sem könnyű. Remák Géza alezredes elmondotta, hogy katonaviselt, érettségizett fiatalokat most is szívesen fogadnak állományukba. A felvételt követő egy év után iskolába kerül az „újonc". Ott megtanulja a szakma alapjait. Azt követően tizedessé léptetik elő, s utána évenként egy rendfokozattal léphet előre. Két év múlva lehet jelentkezni középfokú iskolára, s ki-ki szorgalmához mérten öt éven belül tiszt lehet. A fiatal vám- és pénzügyőrök közül most is sokan tanulnak. Király Vince alhadnagy például a jogtudományi egyetem esti tagozatának negyedéves hallgatója. A szolgálat jó ellátásához feltétlenül szükséges gyarapítani a tudást. L. F. Szegedi vegyes — ezt a címet is írhatnánk ezen a héten közkedvelt rovatunk fölé. Mozi, vendéglő, autóbusz — városunk kifogyhatatlan e témák variációiban. E heti postánk két tulajdonsága mindenképp örvendetes: ismét dicsérő levelet is kaptunk, s olvasóink kezdenek leszokni a névtelenségről. Nem hozott ya posta névtelen levelet, viszont mind többen kérik, hogy csak nevük kezdőbetűivel szignáljuk megI jegyzéseiket. Egy pohár víz A szegedi vizet nemigen lehet üdítő italnak nevezni, mégis joggal és okkal panaszkodik G. V. nyugdíjas olvasónk arról, hogy a vendéglőkben eltűntek az asztalról a kancsók és a poharak. Valóban többször tapasztalhatjuk, hogy egyes éttermekben, például a Takaréktár utcaiban, a pincérek egyszerűen elengedik a kérést a fülük mellett, ha a vendég csupán egy pohár vizet akar inni. Ha az ember belegondol abba, hogy egy ebédért 10—11 forintot kifizet, s utána ennek harmadrészéért olthatja csak szomját, akkor valóban fel kell lépni a kispénzűek védelmében, akik közül az idősebbje már egészségügyi szempontból sem ihat sört, fröccsöt. Egyedülálló embernek egy kétforintos ásványvíz is sok naponta. Ne féljenek a vendéglők vezetői néha konzervatívnak mutatkozni: még egy csárdában sem mutat rosszul az asztalon a vizeskancsó. Bízom az emberekben! Egy rokkant ember írja ezt: Balogh József (Szeged, Lenin körút 23.) régi előfizetőnk, aki gyengesége miatt nem tud már mankóval járni, kis nyugdíja meg nem elég arra, hogy vadonatúj betegkocsit vásárolhasson. Bízom a jó emberekben — fordul lapunk által a nyilvánossághoz — abban, hogy valaki, akinek van tulajdonában ilyen önhajtású kocsi, de neki már felesleges, jutányos áron hozzájuttat. Nem baj az sem, ha máinem egészen jó, lassacskán meg j avítgatnám. Vele együtt bízunk mi is abban, hogy kérése nem talál süket fülekre. Gyakran lehet olvasni rovatunkban a villamosokkal, autóbuszokkal kapcsolatos panaszokat — kezdi levelét Á. I. szegedi olvasónk —, udvariatalan kalauzokról, figyelmetlen vezetőkről. Van, akinek ez csak jó heccet jelent, a kárvallott utasnak azonban sokszor késést, főnöki korholást, fegyelmi büntetést. Levélírónk felfigyelt egy örvendetes epizódra is a dorozsmai útvonalon közlekedő 20-as autóbuszon. Kálmán Mátyásnak szavaz meg az emberség nevezetű, külön bizony nem díjazott tantárgyból kitűnő érdemjegyet, annak az autóbuszvezetőnek, aki megállítja már elindított kocsiját, ha szaladó anyát lát gyérekkel a karján, és nem ripakodik rá a nagyszoknyás nénire sem, mert az csak a megállóban jelzi, iiogy le akar szállni. Csúcsforgalomban még azt is megtette, hogy a nagy sár ellenére kiszállt vezetőfülkéjéből és hátrament kalauzának segíteni, hogy ne kelljen senkinek sem megvárnia a következő, egv óra múlva induló kocsit. Gyerekek és munkásmozgalom Érdekes, a szegedi munkásmozgalom szempontjából nagyon is figyelmet érdemlő témáról írt rövid — május elseje előtt különösen aktuális — ismertetést Török Gábor nyugdíjas (Párizsi körút 45.). A Magyarországi Munkások Gyermekbarát Egyesületének szegedi csoportja az 1920-as években jött létre a munkásszülők gyermekeinek üdültetésére, nyaraitatására, de védte az egyesület tagjainak egészségügyi és kulturális érdekeit is. Újszegeden, a Tisza-parton levő Gyermekbarát Strandon több csoportban minden nyáron hat hetet töltöttek el a gyermekek a felnőttek felügyelete alatt. Az üdülők ebédet és uzsonnát kaptak. Az orvos elvtársak ingyen vizsgálták meg a gyermekeket, amire abban az időben fokozottan szükség volt, hiszen a legtöbb munkásgyermek szülei rossz lakásviszonyok között éltek. Egy-egy ilyen hathetes nyaralás után a gyermekek lebarnultan, felerősödve tértek vissza otthonukba, a felnőttek megtanították őket úszni, de tanultak munkásindulókat és dalokat is. Az anyagi fedezetet az biztosította, hogy a szülők valamely minimális összeggel hozzájárultak, és a csoport vezetői minden évben gyermekbarát bált rendeztek, amelynek bevételét tiszteletjegyek kibocsátásával is fokozták. A szervezett dolgozók töredék filléreikkel járultak hozzá a kiadásokhoz, ami azt jelentette, hogy bérfizetéskor a 10 filléren aluli összeget befizették a gyermekbarátoknak. Ma már mindez munkásmozgalmi emlék, olyan emlék, amelyre sok, ma már vezető beosztású munkáskáder szívesen gondol vissza. Izomgyakorlatok a moziban A mozi — fordítva izom, ezt minden gyerek tudja. Lehet, hogy a jegyszedők is ebből a szójátékból indulnak ki, amikor megszegik a szabályokat, és előadás közben is beengednek érdeklődőket. Ezen bosszankodik Farkas Rudolfné (Széli utca 20.), akinek a Pál utcai fiúk április 13-i háromnegyed hatos előadásán háromszor kellett felállnia a híradó alatt, s ugyanez megesett vele 15-én a Fáklyában a 6-os előadáson. Helyzetét megnehezítette az, hogy kisgyermeke az ölében ült Furcsának tűnhet, de most éppen olvasóink érdekében kell kimondani: a szabály az szabály. Újabb szalámigyár Szegeden? Épült: 1957—1969 Tegnap érdekes ankétot rendezett a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület, valamint a Szegedi Felsőfokú Élelmiszeripari Technikum az iskola előadótermébe!^ A tanácskozáson elsősorban a magyar húsipar fejlesztésének lehetőségéről, valamint az ezzel kapcsolatos szakemberképzésről esett szó. Ki látta a balesetet? • Tegnap, kedden déli 1 óra 20 perckor Szegeden, a Petőfi Sándor sugárúton a villamos kitérőben egy idős aszszony a villamosról lelépve a korai indítás miatt a lépcsőről leesett és súlyos sérülést szenvedett. Kérés, hogy aki a balesetet látta, jelentse telefonon a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányságon a 13-490 fővonalon a 114-es melleken, vagy személyesen ugyanott a földszint 4-es számú szobában. Fölbukott motorkerékpárral Szegeden, a Csongrádi sugárúton egy kanyarban és fának szaiadt Papp Zoltán, Szeged, öthalom utca 28/b. szám alatti lakos és súlyos sérülést szenvedett. Utasa, Jankó Katalin, Űjszentiván, Mária sor 42. szám alatti lakos könnyebben sérült Amint az előadáson is elhangzott, a technikumból most kikerülő 60 diák fele a húsipari ágazatot választotta, s ezek közül többen maradnak a megyében. A Szegeden működő felsőfokú iskola nemcsak a környék számára képez szakembereket, hanem szinte az egész országnak, hiszen hazánkban mindössze két ilyen jellegű felsőfokú iskola működik. Az ankéton Regős Béla, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt műszaki igazgatója is előadást tartott. A tanácskozás befejezése után Regős BéLa tájékoztatott a Szegeden megépítendő új szalámigyár tervezéséről, a beruházás körülményeiről A tervek szerint az Állatforgami és Húsipari Tröszt az utóbbi idők legnagyobb húsipari beruházását valósítja majd meg Szegeden. Előreláthatólag mintegy 500 millió forintos költséggel a régi szegedi vágóhíd, illetve hűtőház mellé készülne az új szalámikombinát. A piackutatás igen eredményesen zárult, s kiderült, hogy a szegedi szalaminak nagy a keletje külföldön, az új gyár termelését maradéktalanul értékesíteni lehetne. Ennek alapján az új szalámigyárat hasonló berendezéssel — de két érlelőtoronnyal — szerelnék fel, mint amilyen már működik a Maros utcában: berendezéseivel hozzávetőleg 60 százalékkal növekedne a szalámigyár termelése. Ugyancsak a tervezés során derült ki, hogy a megfelelő nyersanyagellátás biztosított a megyében, illetve Szeged környékén. Az itt tenyésztett sertések megfelelnek a szalámigyár mennyiségi és minőségi követelményeinek. Regős Béla elmondotta, hogy az új szalámigyar terveit hamarosan a Gazdasagi Bizottság elé terjesztik jóváhagyás végett. Ennek döntésétől függően — mivel a szükséges tervek mér megvannak — a legközelebbi jövőben, akár 1970-ben is megkezdődhet a nagy beruházás. M. L Hulláim utca 2. (64.) A felsővárosi foghíj-beépítések közé tartozik ez a kis kétemeletes csinos ház is. Szabó József tervei alapján épült. SZERDA. 1969. ÁPRILIS 23. DÉLMAGYARORSIÁG i