Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-23 / 91. szám

Miért akar Kati névadót? Most már másodszor cso­dálkoznak munkahelyén. Először, amikor felvette a kismamák egyenruháját, mindenkit meglepett vele. Mert róla, éppen róla nem gondolták „ezt". Ha szemtől szembe azt mondja valaki­nek, még akkor is, a kisma­ma ruhában, hogy nem, nem igaz — elhitték volna neki. Katiról nem gondolták, hogy lányfejjel anya lesz. Alig múlt 19 éves. A fiú sem sokkal idősebb. Kati árvalány. Csak magá­ra hallgathatott. Egyedül volt, számára min­dent jelentett ez a szerelem. Es nem volt játék a gyerek sem. De vidámnak többé senki se látta. Halk beszédű, félénk Nem szívesen szólal meg, érzem, nem is enged fel a beszél­getés alatt. Csak egyszer nyi­latkozik meg teljes elkesere­dettséggel, amikor felcsat­tan: „Es azok, akik csak el­szaladnak a klinikára, aztán minden rendben van?" — Ezt mondták már mások ls. — Tudom, de barátnőim mind őrültnek tartanak. Hogy elrontottam az élete­met. Maga is azt mondja? — Mi lesz a gyerekkel? — Fel tudom nevelni, 1000-at keresek. És megélek önállóan ls. — A fiú? — Megnézte a kórházban a kicsit. Nem mert látogatási idő alatt jónni. És nagyon meglepődött, hogy a főorvos is örült érdeklődésének. A főorvos sokat látott-hallott ember. Nagyon dicsérte a kis Lalit. Hiába dicsérte? Kati nem hiszi, hogy elhagyta kettőjü­ket az apa. Csak éppen — nem esik szó az esküvőről. Másodszor akkor csodál­koztak munkahelyén, amikor bement a KISZ-bizottságra, hogy tartsanak a kis Lalinak névadót. Egy adminisztrátorlány: — Majd leestem a székről a csodálkozástól. A titkár: — Mondtam, majd megbeszéljük a veze­tőség tagjaival. Mit is mond­hattam volna? Több lány­Influenza idején ban részesülnek x. a Tavaszi nektárgyüjtés Kirepültek a méhek — Szakkörök az iskolákban Hosszú teleltetés után ki- falusi általános iskolákban repültek a méhcsaládok, már több helyen jól dolgozó Csongrád megyében Szege- szakköröket hozlak léire. le­den es Hódmezővásárhelyen lenleg száztöven taggal mü­müködik méhészeti szakszó- ködnek ezek a szakkörök, vetkezet és tizennégy helyen amelyeken a tanulók gya­pedig társulás. A tavaszi le- korlati és elméleti oktatás­geltetés, nektárgyűjtés a Tisza hullámtéri füzeseiben kezdődött. Innét a nagyobb gyümölcsösökbe telepítik át a hasznos rovarokat, amelyek egyben ellátják a fák bepor­zását is. A nagy szezon má­jusban kezdődik, amikor a sövényházi és az ásotthalmi ukacerdok fái kibontják vi­rágaikat. Ha az Alföldön el­nyílnak az akácok, hazánk északi dombvidékeit keresik fel a méheszek S itt folyta­tódik a méhek legeltetése. A MÉSZÖV tájékoztatása szerint Csongrád megyében 260 tonna akác-, illetve ve­gyes Virágméz felvásárlását lervezik. Emellett hetven­nyolcvan mázsa viaszt is át­vesznek, amit többek között a vegyipar használ fel. Fontos exportcikkünk a méz. Évente — országosan — mintegy félezer vagon ke­rül külföldre, főleg l-'rancia­orszagba, Angliába, az NSZK-ba és az NDK-ba. A méhészkedést me­gyénkben igyekeznek meg­kedveltetni a fiatalokkal. A anya van az üzemben, de névadót még egy se kért. Most kérdezgetik egymást a fiatalok, mi legyen? A házasságon kívül szüle­tett gyerekre nem mondjuk, hogy törvénytelen. Akkor le­gyen hát névadó — de nem lesz-e ez mindenkinek kí­nos? Az anyának is, aki ott áll majd a szülők helyén — egyedül. Aztán: máskor ösz­szeszalad a fél üzem, s ha éppen most kevesen jönné­nek el? Józan kérdés az is: nem árt-e a még most meg­gyökeredző új szokásnak, a társadalmi névadónak? Ki­nek az ünnepe ez, a kisgyer­meké, vagy a szülőké? Leg­többen azt mondják, azért rendezik, hogy a szűkebb közösség, a baráti és munka­társi kör osztozzék az öröm­ben. Az igazat megvallva: mindenki úgy érzi, Katinak nincs sok örvendeznivatoja. Azt mondják, dacból csinál­ja az egészet — Miért akarja a név­adót? — Amikor jelentkeztem, azt hittem, megkérdik rög­tön. Így hát megfogalmaz­tam, de eddig még senkit sem érdekelt. Inkább talál­gatják. Azért, mert a gyerek semmiről sem tehet. En vál­laltam a gyereket, s tudom, nem lesz könnyű. Azt aka­rom, olyannak tekintsék, mint másét. Nem kell őt saj­nálni sem, de bántani nem engedem. Az utcában sokan ferde szemmel néznek ben­nünket. A néni, akinél al­bérletben lakom, nagyon megértő volt. Maradhatunk. Igaz, százzal többet kért rögtön. — Attól félnek a KISZ­esek, hogy ... — Megértem! Tudom, nő­ről van szó. Hallottam már a hátam mögött, hogy ki kel­lene engem rúgni a KISZ­ből. Nem pedig „példának állítani". De itt nem rólam van szó. Szerintem a gyerek­ről. Töprengtem rajta ele­get. Aztán arra jutottam: a pap megkeresztelné a kis „fekete bárányt", nem kér­dezne semmit. Csak mond­jam be a nevet és kész. Nem azt akarom! Azt hiszem, igaza van. Sokszor elég egy apróság — Iám, egy pólyás apróság ís —, hogy megméressék: meg­felelnek-e tetteink szavaink­nak. P. Szőke Mária Pécstől Ajkáig Pécsett sincs hely a gará­zsok számára, Szolnokon ls terjed a földgáz-fűtés — j ilyesmikről olvashattunk ezen a héten a' vidéki lapokban, összeállításunkat a Dunán­túli Naplóból, a Szolnok megyei Néplapból, a Békés megyei Népújságból, a Haj­dú-Bihari Naplóból és a Veszprém megyei Naplóból vettük. A belvárosban tilos Pécsett is olyan nagymér­tékben megnövekedett a gépkocsik száma. hogy szükség volt a garázsépítés korlátozására. A tanács úgy határozott, hogy az úgyne­vezett történelmi városfala­kon belül el kell vetni min­denfajta garázsépitési lehe­tőséget. A tavaly elkészült városrendezési tervben sem szerepel már kisgarázs, ehe­lyett a belváros közvetlen közelében jelöllek ki helyet többszintes tömbgarázsok számára. A pécsi tanács megfontolás tárgyává tette, hogy a jobb területkihasz­nálás érdekében a lakóépüle­tek alagsori, illetve földszin­ti helyiségeit garázsokká alakítsák át. i Rendbe hozzák a városházát A szolnoki városi tanács épületét ezekben a napok­ban sűrű ácsozat borítja. A csaknem száz éves épület rekonstrukciója már a hat­vanas évek elején felmerült. Az akkori szemléletnek meg­felelően még egészen elütő építészeti stílus alkalmazását javasolták, modern vonalú, nagy üvegfelületekkel. A most kezdődő átépítés ter­vezési alapelve szerint a ti­pikus alföldi városháza jel­leg megmarad. A födémcse­re mellett még egy emeletet építenek a házra, de ennek stílusa azonos az eredetivel. Úgyhogy a két szárnyra te­Tallózás a megyei lapokban lepülő új emelet párkány­magassága megegyezik majd a főépület párkányzatával. így szép, harmonikus hom­lokzat alakul ki. Egy 'másik szolnoki hír; új programot dolgoztak ki a földgáz-felhasználás to­vábbi fokozására. A város lélekszáma jelenleg 63 ezer, a lakások száma 16 ezer. Az új koncepcióban a következő szerepel: a meglevő lakások és közintézmények fűtését fokozatosan földgáztüzelésre alakítják át Természetesen erre a műszaki, anyagi lehe­tőségek és a kivitelezői ka­pacitás határain belül ke­rülhet sor. Az 1970-ig épülő lakások fűtését melegvízzel, konyhai hőellátását föld­gázzal oldják meg. A negye­dik ötéves tervbein épülő mintegy 3500 lakás egy ré­sze oanelből épül. Ezeknél általában távfűtést vezetnek be, de a távfűtés hőenergiá­ját is földgázból állítják elő. Műanyag, a tsz-ből A szarvasi Dózsa Tsz mű­anyagöntő üzeme országos hírnévre tett szert, egy esz­tendő alatt. Igen fontos mű­anyag-alkatrészeket, felszere­léseket gyárt a kisipari szö­vetkezetekkel és állami vál­lalatokkal együttműködve. Ilyen többek között az elek­trolit szűrőberendezés, me­lyet galvanizálásnál használ­nak. Néhány máris jó szol­gálatot tesz a Cserrel Művek­ben, a székesfehérvári Vi­deotonban. Mosonmagyar­óvár és Budapest különböző üzemeiben. Az elektrolit szűrőberen­dezés kereskedelmi forga­lomba hozásáról tárgyalásokat kezdtek a Budapesti Vegy­ipart Inveszt Vállalattal, amely a jövőben ezzel a ter­mékkel látja el a galvani­záló üzemeket összesen 13 berendezés gyártására adtuk megbízást a tsz üzemének, mintegy 1 millió forint ér­lékben. Injekciós tűk Nigériába Tizennyolc évvel ezelőtt 1951-ben egy kis szállítmány indult útnak a Szovjetunió­ba, Debrecen egyik új gyárá­ból. A ládák injekciós tűket tartalmaztak. Ez volt a Debreceni Orvosimüszrr gyár első export-szállítma­nya. A MEDICOR Művek önálló külkereskedelmi te­vékenysége eredményesnek bizonyult az elmúlt években, s a Jó előkészítő munka kö­vetkeztében az idén 35 szá­zalékkal több árut exportál­hat az első negyedévben, mint tavaly. Különösen az orvosi acélműszerek, injek­ciós tűk és az újabb készü­lékek iránt nőtt a külföldi piac igénye, és sikerült elő­retörni a nyugati piacúkon is. Űj partnerként jelentke­zett Franciaország, Anglia, Brazília és Nigéria. Első a nagykanizsai üveggyár Országos üvegipari tanács­kozás színhelye volt az Aj­kai Üveggyár. Az Üvegipari Művek 12 vállalatának gaz­dasági és szakszervezeti ve­zetői találkoztak, hogy el­döntsék: az Üvegipari Művek vállalatai közül melyek ér­demelték ki az élüzem és a szocialista munka gyára ci­met. Végül összesen hét vál­lalat kapta meg mindkét kitüntetést, a nagykanizsai üveggyár mellett a vendég­látó ajkaiak is. Mióta forint lett a , 1 l«lki zsarolás ez, de posta, ritkábbak A A/t 4 jri / lr\ r\C\ 4 st aztán rálegyintett. Szent Antal láncá- /l fi T(ll-nCl^l (l ~ Ha már a halói­nak szemei. De azért M V l LvV h/KJOlVl takat sem hagyják még így is csurran- 1 békén, legalabb meg­csöppen egy-egy. fogsz halni..." — ez De agyon írt téma írnak, hova kell_sze­Még ateistáknak ls áll benne egyebek ez már, szót sem ér- gönyekneK - küldeni. jut belőle. S olykor között. No hiszen, ha demelne, ha egy utánuk Az ilyen még halottnak is. az átok fogna, ak- Osz utcai asszcw buzgó láncotoknak Hogyne jutna, mikor kor nagyon niegrit- nem adott volna hoz- {f. Keuene. ™°nlQ életveszélyes fenye- kuit volna már a zá új poént. Behozta Pf 'uszen. ezt mef ,a getes van benne! nemzet. És Szent An- a szerkesztőségbe a kezbesitesi oravurjai­„Egy férfi megszakí- tainak nincs is olyan Szent Antal-levelet, f01 nleg„nf" totta a láncot, s ti- rossz híre a vallás amit tavaly elhunyt kelt Magyar t osta zenhárom nap múlva páholyában, hogy ek- édesanyjának küld- sem tudta euaig KI­meghalt. Ha eldobod, kora bosszúálló ter- tek. Először mérge- nyomozni, csapás ér; te is meg mészetéről tudnánk, lődött, hogy micsoda (—n* önkritika — Az én szakmámban sohasem tudja az em­ber, hogy mi lesz hol­nap ... — Ugyan! Hát mi a foglalkozása? — Meteorológus va­gyok. M. B. A lÁthaJtá LÉGIŐ 2. MI. LAJOS FÜLÖP. ELRENDELJÜK 2. A Légió zászlóaljainak ugyanaz az összeté­tele, mint a francia gyalogos zászlóaljakénak. Az egyforma nemzetiségű és nyelvű katonák le­hetőleg kerüljenek a csapatokban egymás mel­lé. 3. A zsold és az adminisztráció ugyanaz, mint a francia ezredekben. 4. Minden külföldi, aki be akar lépni, ezt minden különösebb formalitás nélkül megte­heti. 5. A szolgálat tartama három, legfeljebb öt esztendő, 6. A jelentkezők alsó korhatára 18, a legma­gasabb korhatár pedig 40 esztendő. Intézkedett a királyi rendelet az egyenruháról is. Színe: a kék, a sárga és a piros keveréke. Nem 1830-ban fordult elő először, hogy a francia király külföldi zsoldosokat hivott a zaszlaja alá 1481-ben I. Ferenc gyaiogos­csapatainak legnagyobb részét idegenekből al­lította össze: 16 000 svájci, német, savoyat és piemontt katonája volt. 1569-ben, a moncontou- Valamennyi uniformison ott kell lennie a fel­rl csatában a franciák 6500 lovasa közül csak 2000 volt francia, a többi svájci és német volt. 1792-ben olyan sok külföldi szolgált a francia hadseregben, hogy megengedték nekik: harcol­janak a saját zászlójuk alatt Először megala­kult a Lüttichi Légió, ezt követte a Belga Lé­gió, majd a Német Légió, végül az olaszok és a lengyelek közös katonai alakulata. Különö­sen sok svájci harcolt a francia hadseregben, az 6 számukat az 1700-as esztendők végén 16 000-re becsülték. Az idegen zsoldosokból álló alakulat gondo­lata tehát Franciaországban egyáltalán nem volt új. ezért Lajos Fülöp 1831. március 9-én gának mondó franciák voltak. Stoffeltól ered ez elfogadta báró Boegard javaslatát, annál is a mondás: nyugodtabban tette ezt, mert előzőleg diptorná- _ Mi nem kérdezzük ki fia vagy. Mi csak azt ciai uton megnyerte tervéhez néhány európai kér(Jezzük ^ar^.g harcolni Franciaországért, ország: így Anglia, Belgium, Poroszország, Spanyolország és Oroszország beleegyezését. — Mi, Lajos Fülöp, a franciák királya had­ügyminiszterünk javaslatára, elrendeljük a következőket: 1. Külföldlekből légiót kell alakítani. Ezt az alakulatot nevezzék Idegen. Légiónak. Elcsodálkoztak a katonák. Amikor a Marseil­le-ben behajózták őket Afrika felé, aligha hit­ték, hogy a laktanyájukat is önmaguknak kell felépiteniök. Követ törtek és faragtak a tűző napon. A tiszteket nem is látták, ők biztonságosabb hely­re vonultak, amikor a légiósok magas falú, lő­réses kaszárnyáját építették. Minden hatalom az altisztek kezébe került. Rekkenő forróságban, napkeltétől estig folyt a kemény munka. Éjsza­ka pedig a teljesen lehűlt levegő miatt szen­vedtek a katonak. De riem tudtak aludni a sa­kálok panaszos üvöltözéseitől sem. Még be sem fejeződött az építkezés, amikor váratlan parancs és néhány tiszt érkezett. — Sorakozó! — ordították az altisztek. Csak aránylag kis őrség maradt Bonában, a többiek zárt sorokban meneteltek nyugati Irányban. Is­meretlen céllal és rendeltetéssel, Két óra gya­loglás, fél óra pihenő. Másnap egy katona kidőlt a sorból. Hang nél­kiil elterült az út szélén. Valahol Bona és Al­gír között. A nevét nem jegyezték fel a Légió krónikásai. Ö volt az első áldozat. Az egyik őrmester elvette a katona puská­ját. Nem érdekelte őt sem az eszméletlen em­ber neve, de még az azonossági száma sem. A francia Légió a világ egyetlen olyan katonai alakulata, ahol a hozzátartozókat nem értesítik a halálról vagy az eltűnésről. — Ml történt? — kérdezte az élen lovagló tiszt az őrmestertől. — Semmi — mondta. — Egy ember napszú­rást kapott. Lefegyvereztem. — Helyes — válaszolta a tiszt. — Egy köz­„... .,.,,-,„ u . * legény miatt nem állhat az egész zászlóalj. Ket zaszloalj, 1512 ember várta az ezredes Tovább! írásnak is: „LÉGION ÉTIIANGERE". Később ezt a rendeletetv többször módosítot­ták, igy például 1854. november 14-én és 1878. július 26-án. Mindez azonban a lényegen nem változtatott, csak a mellékes körülmények vál­toztak, lehetővé tették, hogy az öt esztendő el­teltével az Idegenlégionista újabb öt évre írjon alá szerződést. Hamarosan megkezdődött a szervezés, a pa­rancsnoki tiszttel a svájci szárntazású Stoffel ezredest bízta meg a francia hadügyminisztéri­um. Az első katonák németek, lengyelek, hol­landok, svájciak, spanyolok és önmagukat bei­parancsait. A csapatok egyrésze arra kapott utasítást., hogy Bonában maradjon. A tisztek a város végén, messze az utolsó lapos tetejű fehér házaktól parancsoltak „állj"-t a légionistáknak. — Itt lesz a garnizonotak — mondta Stoffel ezredet) —. munkához.— Soha nem derült ki, hogy a Légió első áldo­zatát a sötét beálltával vadászni induló sakél­hordak falták fel, vagy már előzőleg végzett vele, az afrikai nap. (FolytatjtücJ j

Next

/
Thumbnails
Contents