Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

Szigorúan a törzsközönségnek A dzsessz/óz után — Egyedül a Hulin-trió Bár műfajbeli hovatartozása tisztázott, mégis közönséghatásában szinte kezdete óta hálátlan határmezsgyére szorult a dzsessz. A klasszikusok hagyományain nevelkedett komolyzenei érdeklődés jellege miatt száműzi, az operák, szimfonikus művek, a kamarazene történeti tradícióiból táplálkozó publikum általában távol kerül tőle, nem ritkán lebecsüli értékét, a szórakoztatás egyik formájának tartja, s jószerivel még fáradságot sem vesz, hogy egyáltalán megismerje. Történik mindez ama téves szemlélet következtében, mely évekkel ezelőtt még azonos kaptafára húzta a dzsesszt a kőnynyűzene kérészéltű divatjaival, a különféle szórakoztató, táncra ingerlő slágerek, dalok széria-terméseivel. Es itt volt, pontosabban jött a beat, mely kifejezetten a könnyűzene bástyáiról tarolta le, sajátította ki magának az érdeklődést, s a nyomóban támadt tizenévesek nemzedéki életérzésével húzott éles határvonalat a könnyű- és komolyzene kedkörülményeivel dacolva színvonalában országos jelentőségű tudott maradni: a Hulin-trió. szélünk Szegeden, a Hulintrió kerül szóba, mely a napokban vendégszerepelt a rádió versenyén: húszperces koncertjüket az URH sugározta. A hatvanas évek elejétől kisebbfajta dzsesszláz kezdődött Szegeden. A Móra művelődési otthonban, majd a Jégkunyhóban, végül a Tisza szálló emeleti termében tartotta összejöveteleit a szegedi dzsesszklub Hulin István, Gausz Antal, Gallé László, Joó Ete, Molnár Gyula és mások lelkes szervezésével, programján dzsessztörténeti előadásokkal, meghívott és helyi együttesek bemutatóival, meg az elmaradhatatlan záró aktussal, a jam session-nel. Ez idő tájt játszottak a városban először dzsesszt a pódiumzenélés igényével: a D+C zenekar jóvoltából, s az újszegedi dzsessziskola is népszerű programot bonyolított le azzal a határozott céllal, hogy megismertesse, kedveltté tegye ezt az amerikai eredetű, a modern zene jellegzetes stílusával jevelők tábora közé. A dzsessz jentkező, játszóitól-hallgatóikiszorult a szórakoztatás intézményes területeiről, a presszókban, éttermekben eleddig módjával kapott lehetőségeit is elvesztette — s maradt meg szűk-kevés rajongóinak zártkörű, alkalmi pódiumán. Ma is itt tartja magát, méltánytalanul kevesek művelésében, szigorúan törzsközönség számára. Szegedi reprezentánsaként ma mindössze egyetlen együttesről tudunk, mely mostoha tői magasszintű hangszeres és elméleti ismereteket kívánó muzsikát Aztán az együttesek lassan szétoszlottak, megszűnt a dzsesszklub is — újabban a József Attila Tudományegyetem, a megyei és városi KISZ-bizottság tesz közös erőfeszítéseket feltámasztására, lapunkban is beszámoltunk róla, biztató kezdeti sikerekkel Mégis, ha pillanatnyilag daesszről beFolklór — becsben Kézikönyv népdalainkról, a népi hongszerekről Könyvjelzője tanúsága sze- szében a nép hangszereit muri nt a' paraszti életben for- tatja be a szerző, a furumát öntő művészetet mu- lyát, a nádsípot és a dutatja be, történelmi teljes- dát, a húros hangszereket, a Bégében, a Magyar Nép mű- cimbalmot — s szól röviden veszet sorozat (dr. Ortutay a cigányzenéről, éppoly eleGyula akadémikus szerkesz- ven, történeti múltat is idétésében), melynek legutóbbi ző élvezetes stílusban, mely kézikönyve Magyar népda- a könyv várható népszerűsé1ok, népi hangszerek cimen gét ígéri, közelmúltban került a köny- a Corvina Kiadó ritkavesboltokba. A szerző, Man- becses értékként kezeli a ga János, célja nem több a kiadványt; színes borítólapmagyar népzenekutatás irodalmának leszűkített, népszerű formában megírt vld összefoglalásánál. Történeti emlékeket idéz a felvilágosodás Íróitól, Bessenyeitől, Révai Miklóstól, Csokonaitól, Bartók és Kodály munkásságéig, melyben a hazai irodalom élvonalának képviselői fokozódó érdeklődéssel fordulnak a népköltészethez, felhívta a figyelmet annak gazdagságára, a belőle meríthető művészi élmény anyagra. Az olvasmányos könyv érdemben foglalkozik Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtéseivel, s külön kitér Szabolcsi Bence kutatásaira, amely népzenénk finn-ugor kapcsolatalt mutatja kJ. A magyar népdaloknak eleddig két főbb típusát ismertük, a régi és az új stilusű népdalokat — Manga rövid dolgozata utal arra a bizonyos harmadik nagy csoportra, „amely különbözik az előbbi kettőtől, s ez a szomszédnépek népdalai, az egyházi zene, az egyházi népének, a müzene, a városi műdal stb. változataiból vagy ezek hatosára kialakult dallamokból áll. Ide tartozik — írja tovább — a bármikor vagy csak különleges alkalmakkor énekelt népdalaink jelentős része". A könyv második tóját öröm kézbe venni, han_ gulatos képeit, a paraszti élet zenés ünnepnapjairól ellesett Illusztrációkat élvezettel szemlélheti az olvasó. K L A Hulin-trió is a szegedi dzsesszklub rendezvényeiből nőtt ki, 1967-ben a salgótarjáni országos fesztiválon ezüst diplomát nyert, elhozták a legjobban előadott magyar szám díját, dr. Hulin István, az együttes vezetője pedig a legkiválóbb szólózongorista címét kapta. A tavalyi országos dzsesszversenyen úgy kerültek a nyolcadik helyre, hogy vidékről csupán a debreceniek végeztek előttük. Több koncertet adtak a szegedi újságíró klubban, szerzői estjük is volt — most ismét a salgótarjáni fesztiválra készülnek. Nyitray Endre, • bőgős, kiváltképp népdalok átdolgozásában jeleskedik: magyar népzenei elemeket szólaltat meg a nemzetközi dzsessz nyelvén, s ebbeli fáradozása úttörő jelentőségű — helyileg feltétlenül —, mert a modern zene egyik életerős irányzatát (a folklorisztikust) követi. Dr. Hulin István fiatal szentesi sebészorvos kitűnő pianista képességeivel a hard bop stílust is megpróbálta, azt a gondolatébresztő, kifejezetten intellektuális élményű muzsikát, mely megtévesztő ritmikai szabadsággal függetlenül Időnként játékostársaitól, s az improvizáció magas fokát valósítja meg. A jó dzsessz-zenész hangszeres iskolája csak klasszikus lehet — vaUja a trió —, de a kifejezési forma egészen más technikai hozzáállást kívánt Így akadtak átállási nehézségei Szeles András dobosnak, aki a beat-ről hangolta át hangszerét dzsesszre, s ald egyre jobban beilleszkedik az együttesbe. Persze több próbára lenne szükségük. Ez idáig gazdájuk sem akadt, aminek különös hátrányát a rádió meghívásakor érezték: saját zsebből utaztak. Legutóbb ismét a Móra művelődési otthon fogadta őket, így megoldottnak látszik felkészülésük a soron következő koncertekre. Lelkes törzsközönségük van, mely nagyon várja ezeket a koncerteket Még áprilisban az újságíró klubban mutatják be salgótarjáni műsorukat Nlkolényi István A Tömegcikk Ktsz-ben: ASagűtkemencét építenek Kellemes csalódás — Jelentős rekonstrukció — Vasvázas síin Mostoha körülmények, sa- cozóműhely. öt „veterán" ró félkészterméket Innen lakos udvar és zsúfoltság jel- kemencén a közelmúlt át- a presgépek ütemes csattogálemzi a Szegedi Tömegcikk alakítása látszik — gázzal sa hívott a látogatás harmaKtsz Zákány utcai üzemét A fűtik. Ügyes kezek még dik állomására. A gyengébb külsőségeket nézve az em- ügyesebben forgatják az iz- nem, a nők játszi könnyedbernek kételyei támadnak: zó kályhacsöveket és továb- séggel „etetik" a telhetetlen hogyan lehet itt dolgozni? bítják a csomagolóba. A ha- prések hatalmas száját. Itt Kíváncsian körbejártam az zai igényeken túl a külön- gyerekjátékokat készítenek üzemet, vajon a látogatás böző színű füstelvezetőket a _ ezekkel Nürnbergben, Páután szelídülnek-e az első szomszédos Jugoszláviába rizsban és Lipcsében. a benyomások? Kellemesen szálh'tják. A savazó műhely- nemzetközi vásárokon sikercsalódtam. Az első üzemrész, ben hatalmas kádakban „éz-*rel szerepeltek; arrább — a amit megnéztem, a zomán- tatják" a zománcozásra Vöröskeresztes vetélkedő A Vöröskereszt szervezete elsősegélynyújtási vetélkedőt rendezett a középiskolai tanulók részére. A versenyen 12 iskola 36 tanulója vett részt és végeredményben • Vedres István Építőipari Technikum csapata — Nacsa Sarolta, Seller Magdolna és Kulcsár István — nyerte meg a versenyt 112 ponttal. Második helyezést értek el a Kiss Ferenc Építőipari Technikum tanulói Asztalos Ferenc, Vígh Gábor és Gróf László 108 pontot szereztek. A Ságvári Endre Gyakorló Altalános Gimnázium hármas csapata — Kenéz Katalin, Nádai Géza és Thurzó Tivadar — 105 ponttal a harmadik helyet szerezték meg. Ez a verseny nemcsak a résztvevők számát, hanem a verseny minőségét és eredményességét tekintve is messze magasabb színvonalú volt az előző hasonló versenyeknéL Valamennyi csapat kitűnő hozzáértésről és gyakorlatról tett tanúságot A szegedi versens kórom első győztes csapatából egyegy tanuló továbbfutott a megyei versenyre, amelyet április 24-én rendeznek meg. szabadban — a bukósisakokat és szerszámokat préselik. Az alumínium játékokat aa eloxáló kádakban színezik, másokat a polírozógépeken csinosítják tükörfényesre. Az utolsó állomás a csomagoló. A kisipari szövetkezetben a csomagolástechnika világszínvonalon áll. Saját terveik szerint ízléses műanyag lapokat vakumpréssel a szállításra váró gyártmányokra „szippantják". így nemcsak Ízlésessé, de szállítását biztonságosabbá is teszik a szerszámkészleteknek és a játékoknak. Aa üzemhez tartozik a néhány éve modern gépekkel felszerelt TMK-mflhely is. A ktsz közeli terveiben jelentős rekonstrukció szerepel Az elkövetkező néhány évben az öreg kemencéket korszerű alagútkemence váltja tel, az üzemrészek összevisszaságát a jól ismert és a gyakorlatban bevált dunaújvárosi vasvázas szín hivatott megszüntetni. A felújítás során koraerű öltözőt, fürdőt, ebédlőt ás klubszobát kívánnak létrehozni. Ezekre alaposan rászolgáltak a ktsz dolgozói. Aes Sándor Feldöntött padok A Széchenyi tér padszékein leginkább nyugdíjasok szokták élvezni napközben a jó időt. Meg fiatalok, csoportosan. Táska és zsebrádiót hallgatva mozi beli élményekről csevegnek. Vidékről érkezett iskolai kirándulók is itt pihennek a városban tett hosszú séták után. Én szeretek áthaladni a téren, miközben a padon ülőket „térképezem". S eddig csak azt tapasztaltam, hogy a téren a rend mindenki szívügye. De mostanában, reggelenként egyre több feldöntött, a helyéről elráncigált, az ápolt gyepszőnyegre és virágágyakra dobált pad „szúrja" a szememet Délutánra az ott dolgozók, vagy a pihenni akaró emberek ugyan helyükre rakják azokat, de a következő éjjel sötétjében megint „felbomlik" a rend. Makacs, a mások bosszantására mindig kész, a nyugalommal ellenszenvesé, s a szabályokkal árnyékból kacérkodó emberek „szórakoznak" így. S ha nem ütnek a kezükre, holnapra az összes padot felborítják. De hát valóban csak a rendzavarók vannak ébren éjszaka? Még a város egyébként kivilágított kellős közepén is? K. JEgy amerikai Leninnel Xssae Mac Bride a bostoni Christlan Science Monitor tudósítója volt. Amikor értesült u oroszországi forradalmi eseményekről, elhatározta. hogy odautazik. Akkoriban a blokád miatt aa Oroszországba való utazás tilos volt. Krlde Lettországba ment és ott kelt át a határon. Leninről szóló írását á lap 1919. december U-I száma kózólte. ... Lenin közepes termetű, körülbelül 50 éves férfi. Testalkata arányos, ő maga rendkívül aktív, annak ellenére, hogy testében két golyó nyomát hordozza, amelyeket a múlt év augusztusában lőttek rá. (A szerző Lenin 1918. augusztus 30-1 sebesülésére gondoL A szerk.) Feje eléggé nagy, körvonalai határozottak, a feje és a válla közötti távolság rövid. Homloka széles és magas, szája nagy, szeme tágra nyitva, időnként szellemes-gúnyos fény villan fel benne. Rövidre nyírt haja és bajusza barna színárnyalatú. Soha mm veszi le szemét arról, akivel beszél. Amikor kérdésekre válaszol, nem tétovázik, s közvetlenül a lényegre válaszol. Egy széket tol számomra íróasztalához, majd a székét fordítja. Miatta rövid ideig a világhelyzetről beszélgetünk, kijelenti, örömmel válaszol bármilyen kérdésre. Amikor tájékoztattam, hogy az újságok, a folyóiratok a különböző országokban már 22 hónapja hajtogatják, hogy Szovjet-Oroszország egy kisebbség diktatúrája, Lenin ezt válaszolja: — Ez természetesen nem igaz. Aki hisz ezeknek a fecsegéseknek, jöjjön el ide, beszélgessen egyszerű emberekkel, s megtudja az igazságot ... ön azt mondja, hogy járt a Nyugati Fronton. Elismeri, hogy engedélyt kapott rá, hogy beszélgessen Szovjet-Oroszország katonáival. önt, mint újságírót, senki sem akadályozta abban, hogy vizsgálódjék. Ellátogatott gyárakba, üzemekbe. Igen jó lehetősége volt arra, hogy megértse a tömegek hangulatát. Ezer meg ezer embert látott, akik fekete kenyéren és teán élnek. Szovjet-Oroszországban valószínűleg sok szenvedést látott, többet, mint amennyit lehetségesnek tartott, s mindez az ellőnünk vívott igazságtalan háború miatt van, ideszámítva a gazdasági blokádot is, amelyben nagy szerepe van az ön hazájának. Megkérdezem hát, mi a véleménye: itt a kisebbség diktatúrája van-e? Arra a kérdésre: Mit mondhat jelenleg a békéről és a külföldi koncessziókról? — Lenin ezt válaszolta: — Gyakran megkerdeznek, igazuk van-e az Oroszország ellen vívott háború amerikai ellenzőinek — ezek főként a burzsoáziához tartoznak —, akik azt várják tőlünk, hogy a békekötés után nemcsak felújítjuk kereskedelmi kapcsolatainkat, hanem koncessziókat is kaphatnak Oroszországban. Megismétlem, hogy igazuk van. A tartós béke az oroszországi tömegeknek olyan megkönnyebbülést jelentene, hogy kétségkívül beleegyeznének néhány koncesszió megkötésébe. Az ésszerű feltételekkel kötött koncessziók kívánatosak, mert megkötésük lehetőséget kínálna arra, hogy Oroszországnak nyújtandó technikai segítségbe bevonjunk olyan országokat, amelyek e téren fejlettebbek. Folytatva gondolatmenetét, Lenin kijelentette: — Ami a szovjethatalmat illeti, ez már benne van az egész világ dolgozóinak elméjében, közel áll szívükhöz, s világosan értik jelentőséget. A mumkástömegek — annak ellenére, hogy régi vezetőik sovinizmussal és opportunizmussal próbálnak hatni rájuk — mindenütt látják a burzsoá parlamentek korhadtságát és a szovjethatalomnak, a dolgozó tömegek hatalmának, a proletariátus diktatúrájának szükségességét, hogy az emberiség felszabaduljon a tőke rabígaja alól... A burzsoázia háborúval támadja Oroszországot, ellenforradalmárokat uszít rá s ezek vissza szeretnék állítani a tőke igáját. A burzsoázia hallatlan szenvedéseket okoz Oroszország dolgozó tömegeinek a blokád révén és az ellenforradalmároknak nyújtott segítséggel. Mi azonban már legyőztük Kolcsakot, háborút vívunik Gyenyikln ellen, s szilárd meggyőződésünk, hogy kivívjuk a győzelmet.