Délmagyarország, 1969. április (59. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-19 / 88. szám

Odesszaest A tegnap délutáni klubesten véget ért a TIT városi elnökségének az ukrán napok alkalmából tartott ünnepi rendezvénysorozata. A programban színes diaképekkel illusztrált Úti beszámoló, az ukrán festészetet és népzenét bemutató ismeretterjesztő előadások hangzottak el a TIT Kárász utcai klubjában. Jól sikerült Odessza-estet rendezett csütörtök este az I. kerületi népfrontbizottság és a Tömörkény gimnázium KISZ-szervezete a Vörösmarty utcai művelődési központban, ahol ünnepi megnyitót Diós Jóasef iskolaigazgató, a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának titkára mondott. A Kovács Miklóoné tanár rendezte műsorban odesszai és szer gödi költők, szovjet és magyor komponisták műveit mutatta be a Tömörkény gimnázium irodalmi színpada és a dr. Mihálka György tanár vezette kórus. ww • A költő — papírra-vetője annyi korbács módjára csapódó, tűzhányó-sistergésű verssornak — újra eljött közénk. Kissé kitérdelt nadrágjában, tömzsi parasztkezének helyet soha nem találva csütörtökön este felállt az újszegedi November 7. Művelődési Központ pár lépcső magas pódiumára, hogy civil zengésű, de poéta-lendületű hangján elmondjon néhányat csapódó, sistergő verssoraiból... A költőt, a Kossuth-díjas Juhász Ferencet a művelődési központ tulipános, aranyesős nagytermében százak hallgatták: gimnazista kisdiákok, akiket valahol már megperzselték a tüdeje-elvltte, biai kőműves fiának vers-mágiái; irodalomborátok, akik nemcsak a vers-mágiákról, de az általuk felvert és leülepedni sehogy sem tudó perlekedésekről is tudnak; meg a véletlenül betért, alkalmi vendégek, akik közül — a szerzői Válaszol az illetékes Tantuszok és huligánok Elfújta a szél * *, Pénteken délután 4 óra körül egy 5—0 évesnek látszó kisfiú lihegve fut a Dugonics téri péksüteményes pavilonhoz. Lábujjhegyre állva benyújtja forintját, és egy óriáskiflit kér. Meg is kapja, mellégyűrve egy tenyérnyi darab papír. A kisfiú boldog mosolylyal nézi a számára kedves csemegét, majd igyekszik betekerni a kiflit & mellégyűrt papírdarabkába. Bizonyára otthon és óvodában tanulhatta, hogy ez így helyes. A nagy gonddal megkezdett „műveletet" azonban nem tudta befejezni, a szél kifújta kezéből a papírt. Tanácstalanul néz körül. majd visszafordul a pavilonhoz, bedugja orrát az ablakon, és megszólal — Néni, kérek még egy papírt, mert elfújta a szél — A mogorva, idősebb elárusítónő hivatalos hangon visszaszól: — Nem adok! Kaptál már egyet! Mit képzxűsz?! A kisfiú fülig elvörösödve elsomfordál az ablaktól. Látszott, hogy nemcsak a papírt fújta el a szél, hanem kicsit azt is, amit eddig a felnőttekről tanult. H. Gy. est szünetében — nem egy nyúlt a pénztárcájáért, hogy az először látott poéta megvásárolható köteteinek valamelyikét a magáénak tudhassa. Űj rázós a költő verssorhullámain oly tiszta szenvedéllyel tovaúszó Nagy Attilától, a szegedi színház új tagjától? Még órákon át mondhatta volna az ismerős-ismeretlen csodamondatokat! Tisztelgés Domokos Mátyásnak, a Szépirodalmi Könyvkiadó főszerkesztőjének. aki a poéta-bemutatást vállalta? Nemcsak az elhangzott szavainak, de az újabb és újabb Juhász-kötetek életrebébéskodójának is szólt a többször nekilendült taps. Aztán a dedikáeió-kérők békés, de erőszakos rohama, ahogy az aprócska irodába zsúfolódva hosszú perceken át várnak a mind fáradtabban, de változatlan jószívvel egymás mögé igazított — kinyomtatott változatukban már annyira ismert — szálkás-kiabáló betűkre..: A költészet napjának kigondoló: — legszebb álmaikban — bizonyára Ilyen Irodalmi estekről, költőolvasó találkozókról álmodtak. Ilyen költőkről és Ilyen közönségről Ha egy héttel ls az először kitűzött dátum után, de tényleg remekbe sikerült az újszeged! Juháss Feranc-est. Köszönet érte mindenkinek, akit csak megillet! A. h. Veszélyes nyárfasor A kivágott fákról írt levelet az elmúlt hónapban Szalay Miklósné. Sorai, amelyeket március 26-i számunk Olvasóink írják rovatéban jelentettünk meg, többek között az Ifjú Gárda ifjúsági város területén volt nyárfasor kivágását helyteleníti. A hivatalos indoklást Papp Józsefnek, az intézet igazgatójának válaszlevele tartalmazza. Az újszegedi városkép egyik jellegzetességét jelentő fasortól alig 5—B méterre párhuzamosan húzódik a 20 kV-os légvezeték. Ez látja el többek között az újszegedi gyárakat is villanyárammal. A több mint 40 éves fák törékenyek lettek, egy részük belül elkorhadt, és ennek az lett a következménye, hogy a letöredező ágak többször okoztak kisebb üzemzavart, múlt év június 4-én pedig az egyik derékba tört nyárfa a vezetéket leszakította. A DAV Üzletigazgatósága 1968. november 14-én kelt 421/3292. számú átiratában kötelezte az intézet igazgatóságát a fasor kivágására, áthárítva minden anyagi és erkölcsi felelősséget az Intézetre. Tekintettel arra, hogy a szakértői vélemény is az volt, hogy a fák elöregedésével a balesetveszély a jövőben fokozódni fog, kénytelenek voltak a DAV felszólításának eleget tenni. Nagy gondot jelentett a törzsek elszállítása, a parkrész átrendezése, de megérkeztek már a hársfacsemeték is, melyek elültetésre várnak. Mennyi fér egy lapra címmel írtunk Futó Antal olvasónk levelezőlapjáról, amelyen hét panaszt sorolt fel. Ezeknek egyike az volt, hogy a telefonautomata elnyeli a tan túszt, egy másik: miért van annyi huligán? Hogy a két kérdés összefügg — a telefonrongálókat is lehet korra való tekintet nélkül huligánnak nevezni —, azt dr. Hódi Istvánnak, a Szegedi Postaigazgatóság igazgató-helyettesének válasza is igazolja. „A Szeged város belső területein elhelyezett nyilvános távbeszélő állomásokat mindennap a reggeli órákban megvizsgáltatom, s szükség estén a javításokat is elvégeztetem. A város külső területein levő nyilvános távbeszélő állomásokat pedig kétnaponként egyszer, illetve háromnaponként kétszer vizsgáljuk. Ezen túl minden egyes hibabejelentés, valamint a főközpontban Is észlelhető hibajelenség alkalmával a távbeszélő készülékek javítása esetenként megtörténik. A ritkán előforduló műszaki hibák mellett nagy számban meg nem felelő érmék — pénzdarabok, egyéb tárgyak bedobása használata okozza a berendezések hibáját Ennek következtében a készülékek működése bizonytalanná válik. Javítására egyes esetekben csak hibabejelentés útján áll módunkban intézkedni". Falra hányt borsó? Porfiírdft a villamosban Április 10-1 számunkban lapunk válaszolatlanul hagyott kritikáiról írtunk, Falra hányt borsó címmel. Cikkünkre most Móczán Lajos, a Szegedi Textilművek igazgatója válaszolt. „Bírálatukat jogosnak tartom, a válasz elmaradását a cikk megjelenésének időszakában fennálló terhelésből adódó figyelmetlenség következményének tudom be. A gyár építését az ÉM 31-es számú Építőipari Vállalat végezte. E vállalatnak felvonulási területet kellett biztosítani, ahol felvonulási létesítményeit elhelyezte. A felvonulási létesítmények az Építőipari Vállalat tulajdonát képezték. A felvonulási területen pedig kizárólagos rendelkezési joggal bírt, Ezekből kifolyólag a gyárnak lehetősége nem volt, hogy a felvonulási telep megszüntetésének időszakában bárminemű anyagot a dolgozók rendelkezésére bocsásson. Aki ilyen kérelemmel fordult hozzánk, azt a helyszínen levő építésvezetőséghez irányítottuk kérelmével. A gyár tulajdonátképező anyagokból a kérelmezőket a lehetőségnek megfelelően kielégítettük: nemcsak anyaggal, de szerszámok és eszközök kölcsönzésével is segítettük és segítjük dolgozóinkat. Az elmondottakat alátámasztja az a tény, hogy azokat a felvonulási létesítményeket, ameAmilyen örömmel fogadták a szegediek a nagy befogadóképességű csuklós villamosokat varosukban, most — száraz időben — úgy kerülnék el rajtuk az utazást, ha tudnák. Zömében már ilyen kocsik szaladnak, ezeket kell „szeretni". Ügy tűnik, hogy ezek a csuklósok arra születtek, hogy felszívják az úttest porát a Lenin körúton, a Kossuth Lajos sugárúton, az Április 4 útján. Ez a művelet pedig — lévén munkaKamarazenei koncert Vadász Ilona, a Zeneművészeti Főiskola jóképességű gordon-tanára csütörtökön érdekes müsorú hangversenyen szerepelt az intézet nagy termeben- A társas muzsika egyre fokozódó igényének megfelelően bemutatta saját hangszeret, amely a zenekar mellett szolisztikus tényezővé emelkedik napjaink zenei életében. Hándcl barokk szonátájában meglepett hangjának sokszínűségével, a basszushangszer magas fekvésével, technikai könnyedségével és kifejező enekével. A rokokó korszakba tartozó Dittersdorf gordon-brácsa duója Mozart Siníonia concertante-it juttatja eszünkbe. A szerkesztés azonosságán felül a két vonos egyenrangúsága a dallamvezetésben is a salzburgi mesterre utal. A műsor első felének zárószámaként Beethoven kürt-zongoraszonatájanak (op. 17.) merész átirata szolgait igazi klasszikus szépségekkel. Az előadás bravúrjaiból, a tematika ritmikai és dinamikai árnyalásából kivette részét Bódáu Péter, aki gondosan ügyelt a stílus tisztaságára. A műsor másik felét egy brácsára, gordonra és zongorára írt hármas versenymű töltötte kí. A hangszeregyüttes jó kihasználása ellenére a zenei nyelv keverék és mesterkélt. A szerző romantikus alapallását próbálja modern kedő hangzatokkal leplezni. A mű mégis sikert aratolt és új nevet, Stephan Cosacchi-ét jegyeztük fel magunknak. A versenymű utolsó tételét megismételtették. Külön helyre kívánkozik Kodály Hat epigrammája, amely kitűnd tolmácsolásban igazolja, hogy egyszerű eszközökkel, elsősorban zenei anyanyelvén a remekmű mennyire közel áll századunkhoz. A gordon-zongora kettősben dr. Simor Ferencné adott hangulatos harmónia keretet. A muzikális zongorakísérő a többi számban is magvas kamaramuzsikát nyújtott. A brácsa szólamban dr. Kiss Ernő melegfényű tónusát és technikai tudását dicsérjük meg. Szatmári Géza megosztás — a Városgazdálkodási Vállalat profiljába tartozik. Tény — és ezt számos panaszlevél és telefonhívás is megerősíti, amelyeket szerkesztőségünknek címeztek olvasóink —, hogy száraz időben porfelhőben utazunk a csuklós kocsikban. Egyik megállótól a másikig szinte vályogot köphet az utas. Azt hangoztatjuk — és hisszük is —, hogy nálunk, a szocializmusban legfőbb érték az ember. Akkor miért konstruálunk olyan utasszállításl eszközt, amelyen az utca pora tömör felhőben gomolyog és beszívjuk vele mindazt a bacillust és kórokozót, amelyektói pedig minden eszközzel óvnak az egészségügyi intelmek, ismereteink? — Ezek a csuklósok — tájékoztatott Zsiga Sándor, a Szegedi Közlekedési Vállalat főmérnöke — Budapesten készültek. Amelyek ott szaladnak, azokra nincs is semmi panasz. Igaz viszont, hogy a főváros körútjai és útjai összehasonlíthatatlanul tisztábbak, pontosabban szólva: portalanabbak a szegedt utaknál, körútaknál. A csuklósok teljesen zártak. A légi kocsiknál gyorsabb járatúnk is, éppen ezért akkora vákuum keletkezik mozgásukkal, hogy — különösen a megállókban — valósággal felszippantják a port. Az. Április 4 útján olyan a sínpár melletti kövezet, amelynek portalanításán a leggondosabb takarítás sem segíthet. Exportálunk mi olyan Ikarusz-kocsikat is, amelyeknek belseje a sivatag homokjában is portalan marad. E tekintetben nem ártana egy tapasztalatcsere az Ikaroszban. — Olyan nagy költséget mi nem tudnánk vállalni — válaszolta Zsiga Sándor —, amellyel az Ikarosznál ezek a típusú kocsik készülnek. A célszerű megoldáson azonban mi u> törtük a fejünket Ezzel a válasszal és megokolással csak kifizettettük magunkat és a szegedi utasokat, mármint, hogy marad minden a régiben, a probléma megoldatlan. Csakhogy ez nem jó senkinek. Ha viszont ilyen porszívó a modern közlekedetetésnek ez a csuklóseszköze, akkor napjában többször és jobban kellene takaríttatni, locsoltatni, mosatni azokat az utakat, amelyeken villamosok is közlekednek. Olvasóink közül már azt is megkérdezték tőlünk: az I. kerületi tanács például nem fizet-e kevesebbet költségvetésében területén a takaríttatásért a Városgazdálkodási Vállalatnak, mint a korábbi években? Gyanújukhoz hozzátették: lévén ugyanis az űj gazdasági mechanizmus, illetve nem takarékoskodnuk-e indokolatlanul a közérdek rovására? Megnyugtatott bennünket dr. Varga János, az I. kerületi tanács vb-elnöke, hogy erre a célra több pénzt fordítanak, mint bármikor eddig. Hozzátette viszont, hogy a városban folyó sokféle építkezés a lakóházaktól a közművesítés korszerűsítéséig, a városon átfutó föld- és homokszállításig, a saját és a vendégeink szemeteléséig tart a skála, amikor szót emelünk a szegedi utak tisztaságaért. A Városgazdálkodási Vállalatnak nincs elég úttisztítója. Van-e viszont elegseges úttisztító-, seprő- és porszívó gepe, locsoló- és mosókoesija? S ha igen. dolgoznak-e eleget és hogyan? Most ide írhatnánk a számokat. De minek? Nem tudunk vele bizonyítani. A szegediek azon bosszankodnak — és jogosan! —, hogy olvan poros a városuk, mint Rózsa Sándor idejében. amikor még nem volt semmilyen villamos, sem modern úttest, se korszerű városkép. Lódi Fereso lyekre a gyár igényt tartott, meg kellett vásárolni azÉM 31-es Építőipari Vállalattól. Ismert tény az is dolgozóink előtt, hogy egy sor további létesítmény megvalósítására van szükség, ami a gyár közösségének érdekét szolgaija és amire a beruházás anyagi lehetőséget nem biztosított így ezeket a létesítményeket saját erőből, kis költségráfordítással úgy igyekszünk megoldani, hogy a rekonstrukció során bontásból kikerült, még erre a célra felhasználható anyagokat tároltuk, továbbá a gyár területén bárhol fellelhető anyagok felhasználásával elsősorban ezeket a közösség érdekét szolgáló létesítményeket valósítjuk meg. Hogy ez mennyire igaz, példának hozom fel, hogy a jelenleg kialakítás alatt levő leányszállás munkáinál, melyet a 31tes Építőipari Vállalattól .vásárolt felvonulási épületéből végzünk, költségcsökkentés céljából a volt felvonulási területen az építők által földben hagyott csatornacsöveket kiástuk és felhasználtuk, különböző munkáknál pedig nagy mennyiségű bontott téglát használtunk fel. A közösségi létesítmények elkészülte után fennmaradó mindennemű építkezési anyagot a törvényes előírásoknak megfelelően azt igénylő dolgozóink rendelkezésére bocsátunk". Épült: 1957—1969 Kossuth Lajos sugárút (60.) A megyei tanácsházával átellenben, a sarkon épült jel ez az érdekes, loddzsas homlokzatú lakóház. A hatást fokozza, hogy a függőleges „vonalak" fekete majolikából vannak, a vízszintesek pedig fehérek. Budapesti tervező alkotasa SZOMBAT, 1969. ÁPRILIS 19. DÉLMAGYAfiORS/AG 5