Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-06 / 54. szám

Földtulajdon, földhasználat Népfronttanácskozás a földtörvény végrehajtásáról Tartalmi és módszertani tanulságok Befejeződött a főiskola történettudományi ülésszaka A földtörvény végrehajtása — mint ismeretes — döntő szakaszába lépett 1969-ben. Tekintve, hogy felnőtt lakosságunk felét közvetlenül is érinti, áttételesen pedig egész társadalmunk egyik fontos kérdése, a megoldás nem lehet csupán hivatali szervek feladata. Ezért tűzte napirendre a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága szerdán délelőtt tartott elnökségi ülésén dr. Gál Gyulának, a megyei földhivatal vezetőjének előterjesztése alapján a földtörvény végrehajtásának megyei tapasztalatait. Az előterjesztés megállapítja, hogy a termelőszövetkezetek használatában levő földekből fokozatosan egyre több került kívülálló személyek tulajdonában. Az új földtörvény megalkotásának elsődleges célja a földtulajdon és a földhasználat egységének megteremtése volt a termelőszövetkezeti földtulajdon létrehozása révén. A földügyi problémák egy részének rendezését hátráltatták eddig a folyamatban levő hagyatéki ügyek. Miniszteri utasítás szerint fél éven belül a bíróságoknak ezeket az ügyeket le kell zárniuk. A törvény hatását vizsgálva hangsúlyozták, hogy termelőszövetkezeteink vesetői örömmel fogadták és egyetértett vele a tagok j többsége is. Észrevételek ugyan merültek fel; volt, aki attól tartott, hogy a kívülállók ingatlanának megváltását a tagok földtulajdonának elvonása követi majd. Ezeknek az aggodalmaknak semmi alapja nincs. A tagok részéről a felajánlás csak lehetőség és azt nem szorgalmazhatja senki. Érzékenyen érinti a törvény azokat az idős, vagy rokkant embereket, akik a háztáji kiesésével nehéz anyagi körülmények közé kerülhetnek. Pedig ezek az emberek azzal segítették a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hogy valamennyi földjüket termelőszövetkezeti használatba adták. Rajtuk segít a 45/1968. kormányrendelet azzal, hogy életük végéig földhasználati joggal ruházta fel őket. Előfeltétel, hogy írásban kérje az. aki a jogszabályban meghatározott feltételek szerint jogosult a földhasználatra. A hozzászólások többsége ezzel a kérdéssel foglalkozott részletesen, hangoztatva, hogy a törvény segítség a falusi embereknek. Szinte kivétel nélkül beszéltek a hozzászólók a Hazafias Népfront bizottságainak felvilágosító tevékenységéről, s kiemelték a törvény humanitását A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából háromnapos történettudományi ülésszakot rendeztek a Szegedi Tanárképző Főiskolán — mint jelentettük. — A hétfőn délelőtt kezdődött és a tegnap, szerdán délután véget ért tanácskozás részvevői — első témakörként — a Tanácsköztársaság nemzeti-nemzetiségi politikáját tárgyalták meg. E kérdéscsoport első előadója, Polányi Imre, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense •A nemzet fogalmának kérdéseihez" című referátumában az eddig használatos nemzetfogalom finomításának gondolatát vetette fel, hangsúlyozva, hogy semmiképp sem hagyhatók figyelmen kívül a korábban nem eléggé értékelt nemzeti sajátosságok. Éppígy nagyobb szerepet kell adni a hagyományoknak is, hiszen azok letagadhatatlanul befolyásolják a nemzetek alakulását A történettudományi ülésszak külföldi előadói a Tanácsköztársaság és a nemzetiségi tömegek kapcsolatát elemezték. Ez a kérdés igen fontos a legújabb kor történetírásában, hiszen még vitatott a proletárállam és a kisebb népcsoportok viszonya. A tanácskozás részvevői örömmel tapasztalták, hogy mind az ungvári, mind a „Á brigádban emberibb" Tizenegy órakor nem tartották meg az ötperces munkaszünetet. Állítólag nem értek rá, sietette • őket a munka. Első hallásra nem szimpatikus az eljárás: a szünetet nem véletlenül rendelték el, arra szüksége van a munkásnál*. Felfrissülésért, a munka monotonságának feloldása, s az ezekből következő soksok kihatás miatt is. De mint emberi állásfoglalás — elmaradtak néhány munkadarabbal — egészen más megítélést érdemel ez a kérdéses öt perc. A Szegedi Ruhagyár hatos termében az A-műszak 34— 51-es szalagja mellett pontosan és precízen dolgozik mindenki. Lele Jánosné brigádvezetőt a terem sarkába hívjuk. hogy néhány szót váltsunk nemrégiben alakult kollektívájáról. Amíg megérkezik. a versenyfelelős mondja, hogy sokáig vajúdtak, míg végre brigádot szeiveztek Lele Jánosnéék, de most a legjobbak között is előkelő helyen állnak. A brigádvezető indokol: — Azt mindenki látta, hogy azok az asszonyok, akik brigádban vannak, másképpen élnek és dolgoznak. Talán a közösségi szellem változik leghamarább, amelynek rengeteg kihatása van. Ha jobb a megértés, jobb a munka is, a több és jobb munka viszont nagyobb keresetet jelent ... A brigádnak egyetlen férfi tagja van, a művezető, aki nem fukarkodik az asszonynép dicséretével. „Aktív teremtések" — jellemzi őket tömören. A brigád nyolc fővel tavaly november elsején alakult. Mivel az Októberi Forradalom fél évszázados évfordulójának ünnepére készültek a gyárban, a kollektíva úgy határozott, hogy a „Jubileum" nevet veszik fel. Azt is írták naplójuk fedőlapjára. A munka, a vállalás pontjai egyszerűnek, mindennaposnak tűnnek. Bár az asszonyok azt mondják, hiába egyforma az öltöny, amelyet varrnak, mégis újabb élményt, gondot, vagy éppen a begyakorlottság miatt bizonyos előnyt jelent ugyanannak a darabnak az elkészítése. A brigád nyolc tagja nem egymás mellett ül a szalagnál, hanem a terem különböző pontjain. — Ha mind egymás körül lenne, akkor még éppúgy akadozhat a munka. Éppen az a jó, hogy „beépültünk" a szalagba, minden területen, minden reszorton van egyegy brigádtag — mondják. — Érdekes vállalásunk van — említi Busa Istvánné —, mert elhatároztuk, hogy a brigádnak minden tagja újabb két reszortmunkát megtanul, hogy legalább három munkafolyamatot rendesen ismerjen. Elmagyarázzák, hogy miért előnyös ez a ruhagyárban. Egy szalagnál igen sok munkafázist kell elvégezni: felbontották az egész műveletet részműveletekre. Az új brigád tagjai megtanulják ezeket a reszortokat, s ha mindenki háromfélét ismer, az 24 müvelet kiváló ismeretét jelenti. Akkor van erre nagy szükség, ha hiányzik valaki a teremből, s helyettesíteni vagy besegíteni kell. Leiéné mondja, hogy ő gyakorlatilag minden munkafolyamatot ismer, vagyis univerzális varrónő a gyárban Busáné 4—5 reszorton tud dolgozni. Egyébként rr,ind a két asszony 12 éve dolgozik a gyárban és nagy-nagy szeretettel, elegedettséggel beszélnek munkahelyükről. A keresetük elfogadható, 1600 —1800 forint körüli összeg havonta. A munkával szorosan öszszefügg minden felajánlásuk, vállalásuk. Leiéné így fogalmaz: „Jó összhangban levő kollektívát akarunk teremteni, mert egeszen más így, emberibb a gyári élet". Valamikor sok vita volt a szalag körüli dolgozók között: „Ha mi nyolcan-tízen összetartunk, talán elindítunk valami egészségesebb morális folyamatot" — vallották. Egyszerű példái is akadnak már ennek az új szellemnek. Szűcs Ferencné megbetegedett, a brigád tagjai köziii akadt látogatója. „Nem negyünk el társunk mellett, ha látjuk, hogy le van törve." Az egyik kislány űj helyre költözött a napokban, ketten is ott voltak, hogy segítsenek neki. Busáné dorozsmai lakos, a szalag egyik munkásnője nemrégiben szült, aki szintén dorozsmai. Busáné elvitte a társak üdvözletét a kismamának. — Régebben nem vergődtünk ilyen „egyéni" dolgokkal — hallom a summázást, a „brigádelőtti" időszakról. De az az időszak elmúlt, tavaly novemberben új kezdődött a hatos terem A-műszakjának 34—51-es szalagja mellett Gazdagh István nyitrai, mind pedig a timovói történészek azonos álláspontról ítélkeztek: felszólalásaikban valamennyien a társadalmi haladás szemszögéből ítélték meg a történteket. A vendégek referátumai azonban arra is felhívták a figyelmet, hogy a sok oldalról megközelített kérdés igen bonyolult, hiszen — mint kutatásaik bizonyítják — nemcsak a Magyar Tanácsköztársaság és a nemzetiségek viszonyát tekintve vetődik fel a „két tendencia" kérdése, de maguk a nemzetiségi területek is színterei voltak az ellentétes hatásoknak. Azokon a helyeken is tapasztalható volt a kisebb népcsoportokkal az együttműködés, illetve a tőlük való elzárkózás történelmi dilemmája. Az ülésszak második napján többek között a helytörténeti kutatásokról esett szó. A hozzászólók megállapították, hogy a tddományos diákkörök igen jó bázisai e kutatási ágnak, amely bőven ad majd témát a Tanácsköztársaság történelmi napjaival foglalkozók számára. Elhangzott azonban egy olyan vélemény is, hogy a benyújtott dolgoztok még nem tükrözik eléggé a főiskolán folyó — igen alapos — előkészítő munkát A jövőben ezért mind a szakdolgozatok íróinak, mind a tudományos diákkörök tagjainak még nagyobb segítséget kell adni. A második tanácskozási nap egyéb — újdonságnak számító — megállapításokra is lehetőséget adott. A külföldi felszólalók előadásaiból kiderült például, hogy az utóbbi időben nagy lendületet kapott a szlovák helytörténeti kutatás, amely bizonyára hamarosan kellő adattal szolgál majd az északi szomszédnép történetének megírásához. Módszertani tanulságokban sem volt szegény a háromnapos ülésszak. A Potsdamból érkezeit német vendégek elmondottált, hogy milyen kimagasló eredményeket értek el a kisebb diákcsoportokkal való foglalkozásban; ez a képzési mód megnöveli a hallgatók aktivitását, s így az ismeretanyagok elsajátításához is hatványozott segítséget ad. Szendrei János, a főiskola igazgatója elmondotta, hogy a sikerrel véget ért tanácskozás után sem szakadnak meg a külföldi kapcsolatok. A legszorosabb barátság — amely az Ungvári Állami Egyetemmel szövődött — közös kutatói munkával épül tovább. A megbeszélések értelmében egymáshoz kapcsolódó témákat dolgoznak fel A cetlin vagy a fejben? Ügy tűnik, hogy a panaszt és a dicséreteket maglikba foglaló könyvecskék nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sem az üzletekben kiakaszott táblácskák, amelyekre rápingálták, hogy a kedves fogyasztó. vásárló adott esetben mit, hol reklamálhat. Az ezzel kapcsolatos idejétmúl tságot abból gyanítom, hogy mostanában szóbeszéddé valt: nem kellene-e rányomatni a fizetőblokk hátlapiára azokat a tudnivalókat, amelyek egvben a vásárló jogai is? Ebből a feltevésből sejteni lehet az egyszerűsítésre törekvést: reklamációival ne tévelyegjen senki Ponciustól Pilátusig. ne járjon Canossat, hanem találjon oda... Hova is? Ejnye, de nehcz kimondani, pedig olyan egyszerű — az üzletvezetőhöz, aki vállalatát, üzletét minden tekintetben a vásárló. a fogyasztó érdekében képviseli. Ez alapvető tény. Ha csak a cetlire nyomott tudnivalók vezethetnek hozzá, akkor megint összebonyolítjuk a dolgot, s a vásárló és a fogyasztó továbbra is abban a hiedelemben van, hogy az állami vállalat és üzlet egyenlő az állammal. Mostanában pedig éppen azt tanulta meg hogy ez nem így van. Nem bizony. A szerepeket nem szabad összecserélni, összecserélte tni. I* F. az ungvári és a szegedi hallgatók, amelyeket majd közös konferenciákon vitatnak majd. Hasonlóképpen tovább mélyül a Nyitrai Pedagógiai Fakultás és a Szegedi Tanárképző Főiskola történészeinek kapcsolata. A történettudományi ülésszakon elhangzott előadások nyomtatásban is napvilágot látnak: a főiskola tudományos közleményei juttatják el őket az érdeklődőkhöz. A. IMagyar-szovjet vízummegállapodás A Szovjetunió és Magyarország állampolgárainak kölcsönös utazásaival kapcsolatos kérdésekről tárgyalt Budapesten az a szovjet delegáció. amely N. I. Moljakovval, a Szovjetunió Külügyminisztériuma konzuli főosztályának vezetőjével az élen február 24. és március 5. között tartózkodott hazánkban. A baráti légkörben lezajlott tárgyalások eredményeként a szovjet delegáció vezetője és Sztankovics Imre, a Külügyminisztérium konzuli főosztályának vezetője egyezményt írt alá a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság állampolgárainak hivatalos és magánjellegű, kölcsönösen vízummentes utazásairóL Magyar expedíció a Tömjénút vidékén A magyar ajánlatot fogadta el a FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, amely az ENSZ fejlesztési programja alapján a Jemeni Arab Köztársaságnak nyújt segítséget a sivatagos Wadi Zabid terület vízgazdálkodási és mezőgazdasági lehetőségeinek szakszerű feltárásához és a fejlesztési terv elkészítéséhez. A napokban érkezett a FAO-megbízása mintegy 500 000 dollár értékű munkát jelentő feladatra. Ez az első alkalom, hogy valamely ENSZ szervezettől magyar vállalkozás ilyen jelentős megbízást kapott A magyar szakértői expedíció első része még e hónap végén útrakel, hogy irányításával előkészítsék, felépítsék a sivatagi táborhelyet, mert hosszú tartózkodásra, kétéves kutatásra kell berendezkedni, s e bázist a legközelebbi várostői, Taizz-tól 250 kilométer választja el. Az expedíciót a Vízügyi Tervező Vállalat szervezi, miután három tervezője már korábban is járt ezen a jemeni területen és a FAO felkérésére kidolgozta a jelenlegi megbízást megalapozó feladattervet. A vízkutatás legkorszerűbb geofizikai és hidrológiai vizsgála tait a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkatársai végzik. A kutatásra kijelölt terület az úgynevezett TiahamaAlföld időszakos folyójának, a Wadi Zabidnak völgye. Ezen a területen vezet át a több ezer éves karavánút S miután a tevekaravánoknak egykor leggyakoribb és különösen értékes áruja volt a tömjén, még ma is „Tömjénút vidékének" nevezik ezt a környéket Épült: 1957—1969 flram^ Ionos utcai 11. (29.) Még ennek a csendes és kedves belvárosi mellékutcának a képe is változott az utóbbi években. Fényképfelvételünk előterében a 11. számú bérház látható — Bartha Piroska terve — azután egy „lefejezett" ház, majd a 15. szám, amely szintén új épület. A tető nélküli ház, úgy látszik nem véletlenül viseli a 13. számot: sehogyan sem haladnak vele. Födémcserét, emeletráépítést terveztek ide, de már hónapok óta szinte azt a látszatot kelti, hogy „kiégett a második világháborúban", s mi meghagytuk mementónak! CSÜTÖRTÖK, 1969. MÁRCIUS 6. (í^ibbsbi 4