Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

Tizenkilences emlékek Á sövényházi direktórium elnöke Hetvenöt éves, alacsony, pesti vasasok. Levágattunk volt a tárgyalás. Végül fel­meghajlott hátú, de fürge nekik egy mustra ökröt, de mentettek mindhármunkat, szavú és szemvillanása em- mire mögfőzték, mind jólla- de három és fél évig rendőri ber Apró Lajos, a 19-es sö- kott a környező tanyákon, felügyelet alá helyeztek. Azt vényházi direktórium egy- Jó aratásunk volt 19-ben, kérdezte a vizsgálóbíró oda­kori elnöke. Apja bzres volt aratópáronként megkereshet- benn, mikor lettem szocialis­a baksl majorban, ahol négy tek 32—34 mázsa gabonát, ta. Mondom, kinn a háború­család élt egy közös kony- Minden héten kaptak két- ban. Hogyan? Ott mondta hára. Alig járta ki a négy szer birkahúst és megkapták rám egy hadnagy, hogy ma­osztályt. dologba vitték: ré- a heti kommenciót. Kedvvel ga szocialista. Kérdezi, hogy szes kukoricát kapálni, ré- dolgoztak, elvégezték a rakó- miért mondta? Mert a rossz pát egyelni. Még játékos gye- dást, meg a cséplés egy Te­rekként beleneveledett a szét ls. Ez így tartott augusz­munkába. tus elsejéig. Akkor jöttek a , . . románok. Sovényhaza a tízezer hol- — Földet nem osztott a di­ánkon ter- rektórium? Fiatal elnök koszt miatt szót emeltem. — 1921-ben és 23-ban részleges földosztás volt. Maga kapott-e földet? — Nem. — Miért? — Nekem nem járt 19 mi­Mondd meg, ki vagy! Ifjúságkutatás kezdődik Szegeden A zöldbetűs füzetecske a napokban hagyta el a nyom­dát. Jelenlegi nyugalma azonban ismét csak viszony­lagos: hamarosan megint út­rakel, hogy megérkezzen egyelőre még ismeretlen címzettjeihez, Csongrád me­gye és Szeged fiatal diplo­másaihoz. A zöldbetűs füzetecske ugyanis többezer példányban futott ki a rotációs gépek alól, s mint megjelenési szá­ma is jól mutatja, igen sok tollforgató, vonalzó-húzoga­tó kézhez szeretnék eljut­tatni. pókban a KlSZ-alapszerve­zetekhez eljuttatott zöldbe­tűs füzetecskéket átadják a 30 éven inneni diplomások­nak — a KISZ-en kívüli diplomásoknak is! hogy milyen „szívvel" vé­lekedik munkahelyéről, hogy milyen körülmények határozzák meg magánéletét, hogy van-e önálló lakába, azok kellő megfontolás után sorban megfelelnek a feltett kérdésekre. Az utolsó vá­laszadás után az ívet a mel­lékelt borítékba teszik, és minden bélyegragasztgatás nélkül postázzák a Kutató Központ címére. Az április közepére visz­szavárt füzetek — természe­és "kellő számú tartós fogyasz­tási cikke, hogy kötődik-e valamely baráti körhöz, nem kedvetleníti-e el a váratla­nul rászakadt magány, s hogy van-e elég lehetősége szabad óráinak kedve sze­rinti eltöltésére. És ami kü­lönösen fontos: fel tudja-e használni az egyetemen, fő­iskolán tanultakat, nem peszkedő Pallavlclni-urada- — Aki kért, az kapott. De lom központja volt. Arról nagyobb igényekkel nem jöt­erdeklődöm, hogyan lett a tek. Az uradalmi földből úgy att. Csak később kaptam 3 25 éves fiatalember a direk- 50—60 holdat osztottunk szét. hold árendás földet, kegye­tórium elnöke, ml történt az „.,„, — lemből. ZmaZu?ÍÖldÖn ' f0rTada' ^eklöZT? az — Mennyi volt a haszonbé­iaiR rarorumVrara i« úr, Sosem kaptak olyan jó fe? értem haza a háborúból Ák- aratórészt- mint akkor- Meg" ~ Egy hold árpám volt kor itthon » UteEíá. áUA őriztük az uradalom igavonó abban az esztendőben, az tása okozott na^ londot" lószágait- avval dolgoztunk. 8 mázsát termett. 8 pengő lasa okozott nagy gonaot. ,,„nr4Í„ z„ Nem volt elöljáróság, azaz őszivel már be voltak vetve volt mázsája és 64 pengő a földek, hát nem tudtuk volt a föld terhe, számol­SnSi "az "uradalmf^ vT-" ^TL 55? £ gyonhoz. A csongrádi f6„ vld v0lt az Idő. taim Kérelmeztük az or­szolgabíró elrendelte hogy (Évszázados beidegzettség, grófnál a terhek enyhítését össze kell írni a gabonát nehezen mozduló emberek, de visszautasította. Azt Rámbízták az összeírást és Elgondolkoztató tanulságok mondta, nincs Ideje velünk én előbb másodmagammal, ezek.) tárgyalni. Akkor én megkér­utána két nemzetőrrel és _ Mi volt a direktórium vényeztem a dolgot, belefr­egy csongrádi tanítóval vé- elnökének utolsó tevékeny- t„m azt }s ho£fv ha nem gigjártam az uradalmi ma- séue"> 1S' nogy na ne se"e' csökkenti a terheket, íölöt­• Tárgyaltam a románok- ^ hatósághoz fordulok. Eb­kal. El akarták rendelni, . ,, „ . . Amr . hogy délután hat órától ta- bó1 tamadt a bay Avval vá* karodó legyen. Mondtam, doltak, hogy megfenyegettem hogy itt a legnagyobb mun- a grófot. Pedig hát nekem bennünket kaidó, az emberek csépelnek, tíSak három hold „kényszer­SlnTmvSf azté'mondta b^^em'' volt,^az is_a tég­a román főhadnagy: nem vagytok álmosak, gozzatok mindig". Augusztus _ 3-án hagytam ott a község­hogy végeztünk is" "a "majo- házát. Pár nap múlva keres- ra volt a Nemzeti Paraszt­rokban egy-egy nap alatt. A tek a románok. Legényember Párt helyi szervezetének. voltam, előbb nem messze 1847 augusztusában, amikor tZT J^hSSTfK ide, Kutyanyakon húzódtam a „baksi szőlő" különvált sí tettük a fölméréseket, meg, aztán Mindszentre, Sövényházától, pénztárosa megállapítottuk, kik kapja- Orosházára Vásárhelyre, lett az önálló községnek, nak gabonát Igenám de mi- Mártélyra 'menekültem. Az majd tanácstag, egy időben nok. Cnvoltamibíí. AZ üldözés miatt nem volt ma- tagja a végrehajtó bizottság­éhes hasnak pedig p rancsolni radásom. Szegedre akartam nak is. Az utóbbi években nem lehet. Azt mondtam, eljutni Egy gárőrtől kaptam már visszavonult a közélet­vállalni kell az osztást nem né métep hosszú palinC!i_ tői. A volt uradalmi cselé­"árósáTSettn ^ deszkát, azon ereszkedtem le dek, summások érdekeiért bízta a szétosztást Volt az a Tiszán Szegedig. Éjjel batran kiálló, rátermett, be­ereszkedtem a vízen, hogy a csületes ember. Többet is hídőrök Algyőn ne lássanak, tehetett volna itt, ezen a kö­Azután Dorozsmára, Kecs- zépkori jellegű, a lelkekre kemétre, majd vissza, kilenc « ráülő Pallavicini hitbizo­jorokat, Percsorát, Hanthá­zát, Levelényt, meg a töb­bit — Hogyan fogadták magu­kat? — Lenéztek Hogy mit akarunk mi, hogy* gondoljuk a gabona össze­írását! Mondtam, nincs itt helye sok beszédnek, ebben a majorban én ma végezni akarok! összeigazítottuk a garmadákat fölmértük, űgy­Kérdőívek tesen név nélkül megadott érzi-e feleslegesnek a könyv­— feleleteinek első nagyobb forgatással, jegyzeteléssel el­értékelése a nyár végére töltött félévek egyikét, má­várható, a teljes, minden sikát? A vékonyka kiadvány címlápjának felírása — „Kérdőív Csongrád megye és Szeged város 30 éven aluli értelmiségi dolgozói­hoz' — tisztán beszél. Min­nélkül részletre kitérő feldolgozást pedig az év végére, a jövő év elejére ígéri dr. Vágvöl­gyi András, a JATE Neve­léstudományi és Lélektani Intézetének adjunktusa, a téma első számú gazdája. Tőle tudtuk meg azt is, el; hogy ^^^oston^GyörSJ csekedhet milyen "gondo­kat tudhat magáénak. Egy cloii IcGirtGl^is mondja hogy összeállítói egyetemi tanár vezette in­faggatásl eszköznek szán- tézet új kutatási feladatá­ták, mégpedig olyan fagga- nak elvégzése a lehető leg­tási eszköznek, amely kellő korszerűbb eszközökkel tör­alapossággal tudakolózik az ténik. Az ifjú diplomások egyetemekről, főiskolákról, válaszait a szegedi Kiberne A kellő tudományos ala­possággal egymás után so­rolt kérdések ilyenformán fon­tos célt szolgálnak: azt akar­ják elérni, hogy a „célba­vett" — fontossága szerint aligha vitatott — ifjúsági réteg milyen örömökkel di­szóval, milyen a legapróbb vonásaiban is megidézett arculata. Ha rosszabb földekből, neki meg dol_ tán negyvenezer holdja... Apró Lajos 1945 tavaszán 7 hold földet kapott. Titká­uradalmi hambárokban bő­ven, adtunk a rászorulóknak gabonát, zsiradékot, szalon­nát Azután megválasztottuk a negyventagú Munkástaná­csot Elnöke Nagy János mindszenti gépész volt, 6 lett a direktórium elnöke is, tagjai Bori Pál és az akkori másodjegyző. Akkor megint élelmiszerhiány volt Ml, baksiak Mindszenten vásá­roltunk, de a mindszentiek elhatározták, hogy nem en­gednek áthozni semmit a Ti­szán. Nem volt só, cukor, nem tudott főzni az aszony­nép. Nagy János azt mondta, hogy nem tehetünk semmit, mert a mindszentiek erősza­kot alkalmaznak. Mondom, tárgyalni kell velük. Azt fe­lelte, hogy hiába, nem lehet velük boldogulni. Szóra szó, végtére Nogy János otthagy­ta az ülést. A Munkástanács tagjai azt mondták, ha te így megbíráltad, hát tessék, csináld jobban. Így lettem a direktórium elnöke. hétig vándoroltam. 19 miatt nem járt — A Ta­nácsköztár­saság után? — 1920. január 23-án le­tartóztattak. Augusztusban mányon, ha a proletárdikta­túrát nem veri le az ellensé­ges túlerő. Életének ez a né­hány részlete is szép példája emberi helytállásának. Juhász Antal makörök tisztázását vár­ják? Többek között azt, hogy milyen képzési és elő­rehaladási lehetőségeket lát maga előtt a kérdezett, akadémiákról, felsőfokú technikumokból kikerült fia^ talok életéről, munkájáról. Az egyetemes faggatózás ötletét a KISZ Csongrád megyei Bizottsága vetette fel. Az ifjúsági szövetség vezetői javasolták a József Attila Tudományegyetem CnLmCr.L Uérrlé* Neveléstudományi és Lélek- JÜN'iUN l\Cl UC3 tani Intézetének, hogy in­dítsanak meg egy olyan — minden eddiginél nagyobb szabású — vizsgálatot, amelynek eredményeiből a lehető legtudományosabb kö­vetkeztetések is levonhatók. Jó egy évig tartottak a vizsgálat előkészületei. Ez alatt az idő alatt a legap­róbb részletekig tisztázó­dott, hogy a felmérést vég­zők elsősorban mire is kí­váncsiak, milyen formában akarják begyűjteni az ada­tokat, s hogy miképpen is dolgozzák majd fel azokat Ami pedig a legfontosabb: tervezgetésükhöz megnyer­ték a KISZ Központi Bizott­sága és a Felsőoktatási Pe­dagógiai Kutató Közpcmt teljes támogatását is! Ez utóbbi intézmény még azt is elvállalta, hogy a kitöl­tött és visszaküldött kérdő­ívek fogadóhelyévé váljon, s hogy a válaszok egy cso­portjából levonja az első következtetéseket. Korszerű eszközökkel A nagyszabású felmérés a következőképpen történik majd. Az elkövetkező na­Ennek az arculatnak az ismeretében ugyanis több reménnyel várható a gondok okainak megszüntetése, az, amit leginkább úgy nevez­nek, hogy — orvoslás. Az ifjúsági szövetség és a tudományos intézmények közös munkája ezen felül még egy jókora mulasztást is pótol, hiszen hazánkban lényegében ezzel az akció­Hogy végül is miféle té- val veszi kezdetét a tudo­mányos igényű — más orszá­gokban már javában vég­zett — ifjúságkutatás. tikai Laboratórium elektro­nikus számológépével „ete­tik" meg, s ez a rendkívül sebes gondolkodású masina fogja közölni, hogy milyen a vizsgálat alá vett fiatal­ság. Akácé László Elszökött » gróf — Hol volt akkor Pal­lavicini őr­aróf? — Ügy hallottam, szénás­szekéren menekült Szegedre. — Mit tett a direktórium a lakosság érdekében? — Megszerveztük a mun­kát Következett a tavaszi szántás-vetés. Uradalmi igá­val dolgoztak, de most már sokkal jobb kedvvel, mint azelőtt. Jó bért kaptak és nemcsak rőzsét adtunk tűz­revalónak, hanem fát is a | vastagából... Amikor ideérti a front a Tiszához, jöttek a Nyugati recept Kubáig nincs leszállás, különben lövök! PINTÉR ISTVÁN 10 Árvn A nnRA •.vtá 1 VI V vlVM — Petri cs! — Sibl, a jugoszláv partizán hadtest vezérkará­nál szolgálatot teljesítő alezredes! Mindhárman vidáman nevettek. — Azt hiszem, többet nem is kell mondaniuk egymásnak — jelentette ki. — Hiszen remélem, mindegyikük mindent tud a másikról!! — Természetesen! vetette oda könnyedén Pet­Gell ért-hegyen, aztán a híd lábánál lestoppolt; Höttl intett Petricsnek, hogy szálljon ki. Petrics átsétált az Erzsébet-hídon, amelyen nagy volt a forgalom. Szombat dél, szép, napos októberi nap. Sokan gyalog közlekedtek, nem­csak kedvtelésből, hanem azért is, mert már alig néhány vonalon jártak a villamosok. Mutatvány­számba ment egy-egy villamoskocsira feltüleked­ni. A lépcsőkön fürtökben lógtak az emberek, a két kocsi között is kapaszkodtak, s aki csak te­J DOKUMENTUMREGÉNY 47. — Indulhatunk! — parancsolta meg a gépko­csivezetőjének. A sofőr gázt adott. A kocsiban még egy ne­gyedik férfi is ült, a sofőr mellett. — Ismerkedjenek meg! — mutatta be őket egy­másnak Höttl. — Remélem, sikeres lesz ez az Ismeretség. A sofőr mellett ülő férfi hangosan mondta a nevét: rics. Ö már többször találkozott a Sturmbann- ^ führerrel, s fesztelenebb hangot engedett meg heué^inkább ^alog "járt." maganalc. A most érkezett utas azonbqn előíráso­san mondta: — Sturmbannführer úr, jelentem, a szükséges előtanulmányokat elvégeztem! Höttl bólintott. — Tudok róla. Fejével a sofőr felé intett, aki teljesen meg­bízható, SS-tiszthelyettes volt, de jobb, ha az ilyenfajta akciókról minél kevesebben szereznek tudomást. — A többit majd az irodámban! Az ügynök a híd pesti hídfőjénél balra fordult, s otthonosan haladt felfelé a lépcsőn az Eskü tér 3. szám alatti házban. Becsengetett a Bornemisz­sza-iroda ajtaján. A vezérigazgató személyesen nyitott ajtót. — Már azt hittem, hogy nem jössz! — mondta idegesen, miközben az órájára nézett — Csak­nem háromnegyed órát késtél... Petrics a szája elé emelte az ujját. így jelez­te Bornemisszának, hogy hallgasson. Az egyik A gépkocsi sebesen robogott a Budaörsi útdn, előszobába vezető ajtó ugyanis félig nyitva volt, de nem a Vár felé tartott. A Hegyaljai úthoz ér ve az Alkotás utcán jobbra fordult Átrobogott s mögötte egy ember üldögélt, újságot olva­sott. — A sofőröm — válaszolt Bornemissza a ki­mondatlan kérdésre. Előtte nyugodtan beszelhe­tünk, teljesen megbízható. Tengerész volt annak idején, matróz... Bevezette vendégét a dolgozószobába. Petrics kényelmesen leült, elfogadta azt a cigarettát, amellyel megkínálták, s hozzákezdett a mondani­valójához. — Elnézést a késésért —, de nem volt könnyű megfelelő szállásról gondoskodnom az alezredes úr számára. Megértheted, hogy előbb nem jöhet­tem, mint ahogy biztonságba helyeztem őt... Bornemissza megértést mutatott — Természetesen. Hiszen minden tele van Ges­tapó-ügynökökkel. Éppen ezért nyugtalanított a késésed. De az a fontos, hogy itt vagy... folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents