Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-28 / 72. szám

Egységes tüdőgyógyászati hálózat Az egészségügyi miniszter — a kormánytól kapott felhatalmazás alapján — rendeletet adott ki arról, hogy a tbc elleni küzdelemben bevált intézményhálózat a továbbiakban fokozatosan vegye át egyes nemspecifikus idült tüdőbetegségek ellátását is. A tbc elleni küzdelemben elért jelentős eredmények folytán szabadabbá váló kapacitás ugyanis lehetőséget ad erre. Első lépésként a tüdő és a mellhártya daganatos megbetegedései kerültek a tbcgondozók, illetőleg gyógyintézetek feladatkörébe. Második lépcsőként az üreges és gyulladásos elváltozással járó krónikus tüdő, illetve mcllhártya megbetegedések gyógyítását veszi át a tüdőgyógyászati szakhálózat. Későbbi időben — a tbc-helyzet további javulásától függően — kerülhet sor harmadik lépcsőként további betegcsoportok, mint az allergiás tüdőbetegek, az idült hörg-, illetve légcsőgyulladásban szenvedők, a tüdőtágulásos betegek bevonására. A bővülő feladatkörnek megfelelően az intézmények elnevezése is megváltozik. A hálózatot irányító országos Korányi Tbc Intézet új neve Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet. Az eddigi tbc-gondozók ezután mint tüdőgondozó intézetek, a tbc gyógyintézetek, illetőleg osztályok pedig mint tüdőgyógyintézetek és tüdőosztályok működnek. A tbc elleni küzdelem természetesen továbbra is fő feladat marad. (MTI) Késik a határá'keliely fejlesztése A tehetség legjava Délkelet- és Nyugat-Európa „kapujában", Röszkén A szeged-röszkei határátI kelő-allomás evek óta szűk. Felkészültségével nem felel ; meg annak a követelménynek, amelyet pedig megkíván ez a délkeletre és Nyugat-Európára nyíló „kapu''. Annak idején csak egy oldalon bonyolódó ki- és bejövő forgalomra rendezkedtek be egy kisebb épületben. A személy- és áruforgalom mind erőteljesebb növekedésének hatására ugyan felállítottak ideiglenes, pavilonjellegű épületeket a vámés pénzügyőrségnek, az IBUSZ-nak és az Idegenforgalmi Hivatal kirendeltségének, a növény- és állat, egészségügyi szolgálatnak. A . toldozás-foltozás nyilvánva| lóan csak szükségszerű és j nem végleges megoldás. A főépület kétoldalú megnyitásával ugyan átmenetileg valamivel gyorsult a l röszkei határátkelő áteresztőképessége. A forgalom azonban ndttön nő. Az utóbbi években átlagosan napi 40 ezerre tehető a ki- és belépők száma. Hazánkban ez a határátkelő a i legnagyobb forgalmú. Éves j viszonylatban eléri, sót meghaladja a 2 milliót. S ez a forgalom most már állán- j dósul, sőt tovább növekszik A szűkös viszonyokon csak új főépület építésével lehet segíteni. : ahogy ezt a jugoszláv olda- ! Ion is tették korábban. A ! Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága — más szervekkel együtt — ezért is döntött egy korszerű új épület építése mellett. amely minden tekintetben megfelel majd az útlevélvizsgálat és vámkezelés európai szintű igényeinek kielégítésére. Az egyemeletes épület terveit már elkészítették. Ha az új főépület megépül, akkor három-három sávon bonyolítják le a ki- és beáramló utasforgalmat, s külön úton fut majd a teherforgalom. A mintegy 15 millió forintos beruházás kivitelezésére a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat kapott megbízást. Az előzetes tervek szerint már mosi hozzá kellene kezdeni az építkezéshez. Az építtető hatóság 1970-ben szeretné avatni az új épületet, a kivitelező viszont erre nem tud vállalkozni munkaerőhiány miatt, csak akkor, ha a gondján segít az építkező. Sípos Mihály, a Csongrád megyei Építőipari Vállalat igazgatója arról tájékoztatott, hogy a munkaerőre, illetve kapacitás biztosítására vonatkozó szerződéssel vállalták el eddig ezt a megbízatást. A szerződést hetekkel ezelőtt elküldték az építtetőnek aláírás végett. de azt még nem kapták vissza. Ha az építtető biztosítja a kivitelezőnek a megállapodásuk szerinti munkaerőt, akkor még az idén hozzákezdenek az építkezéshez. Ha nem. akkor arra csak jövőre kerülhet sor, s ilyenformán az előre remélhető befejezési határidőből kicsúsznak és csak 1971-ben lehet avatni a röszkei határtákelőben az új épületet. E létesítmény fontosságát nem győzzük eléggé hangsúlyozni. Nem szegedi és Csongrád megyei, hanem országos érdek kötődik a röszkei határátkelő mielőbbi korszerűsítéséhez. Véleményünk szerint az építtetőnek és a kivitelezőnek úgy kell megegyezniük egymással, hogy e fontos létesítmény építésének megkezdését minél előbbre tegyék. L. F. Nem űrhajósok Pedig élhetne A felelőtlenség áldozatai a mezőgazdaságban Mezőgazdasági termelőüzemek vezetői és biztonságtechnikai megbízottai részvételével rendezték meg tegnap Szegeden, a megyei tanács székházának nagytermében az elsö Csongrád megyei mezőgazdasági munkavédelmi konferenciát. Dr. Paczuk Istvánnak, a megyei tanács vb elnökhelyettesének megnyitó szavai drámai alaphangot adtak a konferenciának. Megyénkben 1435 baleset történt a mezőgazdasági dolgozók körében 1968-ban. ebből 4 halálos volt. Fájdalmas ez a statisztika, mert legtöbbször javakorbeli emberek váltak munkaképtelenné. nyomorékká. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a balesetek szinte mindenütt a biztonsági rendelkezések be nem tartásából eredtek, vagy gondatlanság következményei voltak. Végeredményben tehát elkerülhetők lennének a mezőgazdasági balesetek. A konferencia első előadója dr. Nechay Olivér MÉM főosztályvezető-helyettes, az üzemi növényvédelem feladatai kapcsán elmondotta, hogy speciális követelmények fűződnek a vegyszeres növényvédelemhez. Összehasonlításul említette, hogy amíg az állategészségügyet 3000 állatorvos szolgálja, addig a növényvédelemnek csak 600 szakképzett embere, „növényvédő orvosa" van. A szakemberképzés lehetőségeiről, az ideiglenesen újra életre hívott levelező oktatásról és arról a törekvésről szólott, hogy minden növényvédő brigádban legyen legalább egy szakember. Dr. Bordás Sándor kandidátus, az OMI főorvosa előadásában megállapította, hogy a kémiai növényvédelem hasznos ugyan, a növényi kártevő elpusztításánál nélkülözhetetlen, de az egészségre ártalmas és térhódításával az egészségügyi problémák is szaporodnak. A növényt védjük a vegyszerekkel, de a környező világot — levegőt, talajt, közreműködő embert — is szenynvezzük vele. Nem elegendő, ha csupán munkavédelmi problémaként kezeljük ezt a kérdést. Biológiai, az egész élővilágot érintő egészségügyi kérdés ez. Szemléletes, gyakorlati példákban bővelkedő előadása olyan mindennap hasznosítható tanácsokat is adott, amelyek területünkön a vegetatív időszak kezdetén már figyelembe vehetők. Felsorolta például az erős méreggel történő permetezés előkészületi munkáit és óvórendszabályait. Többször hangsúlyozta a vegyszeres növényvédelmet végeztető üzemek és a körzeti orvos állandó kapcsolatának szükségességét, még a részművelést vállaló tsz-tagok kioktatását is, a munkavédelmi várakozási idő szigorú megtartását, a munkakörök pontos meghatározását. Szomorú példáinak végén gyakran hallhattuk: ez az ember még most is élhetne, ha mindenki megtette volna kötelességét. Az Agrártudományi Egyetem docense, dr. Beregszászi Attila is a mindennapi balesetekről beszélt. Az iparban több a veszélyforrás, mégis a mezőgazdaságban adódnak gyakrabban balesetek. Bírálattal szólt a mezőgazdasági gépek konstrukciós hibáiról, és a gépeken dolgozók felelősségéről. Dr. Korom Mihály, a Csongrád megyei MEDOSZ titkára hatékonyabb intézkedéseket sürgetett és széles körű társadalmi összefogást indítványozott. Statisztikai adatokból kiindulva beszélt a balesetek előidézésének körülményeiről. A hozzászólók egy-egy nagyüzem mindennapi gyakorlatából kiindulva mondták el tapasztalataikat, és sok megfontolandó tanáccsal szolgáltak néhány biztonságtechnikai intézkedés megtételére. H. D. Nem kozmonauták, hanem speciális védőruhába öltözött kőművesek láthatók a képen, akik acélolvasztó emence falazatának javítására vállalkoznak 160—180 C-fokos hőségben. Az azbesztből készült védőöltözet külső felületét alumíniumpigment borítja, mely a hősugarak nagy részét visszaveri, távoltartja. A sisakba különleges védőszemüveget építettek, melynek anyaga a szemre káros sugarakat elnyeli. H

a valaki kiemelkedő teljesítményekre képes — akár a tudományos, művészeti tevékenységben, akár i a gyakorlati munkában —, azt mondjuk rá, tei hetséges. Olyan ember, aki sokat tehet, újat is hozhat, alkothat egy bizonyos területen. Megvan hozzá az alapja — adottsága, képessége, rátermettsége —, hogy sikereket érjen el a választott szakmában, hivatásban. Ha... A tehetségről való meditáláshoz nagyon hozzárjőtt ez a „ha". Mert a legkitűnőbb adottságok sem érnek eleget ott, ahol nincs meg a kellő szorgalom a kibontásukhoz. A legizmosabb tehetség is elsatnyul, ernyedtté válik, állandó edzés, folyamatos erőpróbák, sarkalló akarat hiányában. Másrészt a legjobb adottságok beéréséhez is szükségeseik bizonyos alapvető feltételek, környezeti inspirációk, biztatások. Az is tény. hogy az általámosvagy középiskolát végzők jórésze bizony nincs tisztában saját képességeivel, legalábbis nem eléggé. Ma már szakmák ezrei hívogatnak, nem könnyű válogatni, dönteni, annál kevésbé, hisz nemcsak művész- vagy tudós-tehetségek vannak, akik kezdettől célirányosan igyekeznek. Sok az olyan fiatal, aki különböző területeken is dolgozhalt, például egy sor technikai hozzáértést igénylő munkában. Nagyon fontos, hogy ők ne olyan helyre kerüljenek, ahol csak szürkén végigdolgozgatják a köznapokat, hanem olyan pályára, ahol képességük kifényesedik, alkotókedvük hatványozóc"ik. Igazán kedvére való munkában az átlagon felüli, a többlet is kicsiholódik az emberből. A régi mondás, miszerint „a tehetség kitör és eget kér" valójában csak így igazolódik, ha mindezek a belső-külső tényezők kedvezően hatnak. Nem egyszerű dolog tehát a tehetség kamatoztatása. De annál szükségesebb. Az egyénnek, a szűkebb közösségnek, s végső soron egész társadalmunknak egybevágó érdeke, hogy ki-ki a rátermettségének leginkább megfelelő helyre kerüljön. Hogy tehetsége legjavát adhassa, hogy a reményteljesen induló emberek, a sokra hivatott, a „nagykapacitású" fiatalok ne kallódjanak el, hanem be is váltsák a reményt Keresni, méghozzá tervszerűen keresni, s megtalálni a tehetségeket, helyükre állítani, megfelelően irányítani — tettekre sürgető feladat. Azoknak a tehetséges munkásoknak az életútja is erre biztat, akik az elmúlt évtizedekben a képesség kivirágzásának szép példáját mutatták. Sokan vannak ilyenek, s közérdek, hogy a továbbiakban számuk és talentumuk értéke is egyre nőjön. Egyik időszerű teendőnk tehát a már felbukkant, már munkálkodó tehetséges emberek erkölcsi és anyagi támogatása. A „menedzselés" szót is ide-kockáztatnám; akiben fantáziát látnak a vezetők, azokra merjenek többet építeni, készítsék elő, szervezzék a képesség kibontakozását. adjanak meg ehhez minden segítséget. Ez olyan befektetés, ami egészen minimális kockázattal jár ugyan, viszont nagy-nagy nyereséggel kecsegtet. Idős, kipróbált szakmunkások nem egyszer végigcsinálják a maguk segítő szerepét, csak úgy, emberségből. Nagyon helyes dolog, hogy a versenygyőztes ipari tanulók oktatóit meg is jutalmazzák a tevékenységükért. Mindezen túl azonban sokkal szervezettebbé kell tenni üzemeinkben a tehetségekkel való foglalkozást. Másfelől, igen sok múlik a következetesebb, nagyobb arányú tehetségkutatáson. A képességvizsgálat intézményes, széleskörű alkalmazására lenne szükség ennek érdekében. Korszerű vizsgálatokkal az egyéni adottságok jól kimutathatók, az sem kétséges, hogy az ilyen elemzések megbízhatók, a családi „csillagjóslásokon" vagy személyes vágyálmokon túl pozitív alapot jelentenek. Voltaképpen tehát megvan a lehetőség a tudományos tehetségkutatásra. Azt tartják, mindenki tarsolyában hordja a marsallbotot, vagyis sokra, a legtöbbre viheti. Igen ám, de ki — hol? Nos, ha egyszer tudományosan is megállapítható, hozzá kell most már fogni ennek módszeres felderítéséhez. A

tanácsok, ipari, munkaügyi szervek, a vállalatok, az ifjúsági szövetség s más társadalmi szervezetek együttes, jól összehangolt szakmaismertető tevékenysége elengedhetetlen feltétele annak, hogy fejlődjön a pályaválasztási tanácsadó-eligazító munka. A tehetségeknek, a jövő ígéreteinek felkutatása azonban ma má» ennél is többet kíván. Néhány országos tudományos intézet erre a többre legfeljebb pélclát, utat mutathat. Lehet viszont követni a példát, lehetne Szegednek is, ha a pályaválasztási tanács mellé valamiféle képességvizsgáló, tehetségkutató testületet is állítanának. Pszichológusokból, pedagógusokból, orvosokból, olyan tekintélyekből, akik alapozottan megmondanák, ki miben lehet — „marsall". Annál fontosabb ez, mert a reform során az élet legkülönfélébb területein sok, minél több ilyen győzni tudó tehetségre van szükségünk. Simái Mihály Eredményes vízgazdálkodás Majdhogy három esztendővel ezelőtt itt, az Alsótiszavidéken alapították meg az országban elsőnek a területi választmányt, ugyanis ezen a tájon megteremtődtek már a szükséges adottságok, lehetőségek. A kezdeti időszakban sok kis apró vízgazdálkodási társulat működött, később több öszszevonás történt és egyre eredményesebb vízgazdálkodásról adhatnak számot. Az elmúlt esztendőben az előirányzott termelési költségek mintegy 47 millió forintot tettek ki, s a vízgazdálkodási társulatok jóval túlteljesítették. 52 millió 276 ezer forintra. A társulatok életében a területi választmány életrehívása hasznosnak bizonyult. Erről tanácskoztak tegnap Szegeden, az Alsóliszavidéki Vízügyi Igazgatóság kultúrtermében a „vízi emberek". Meghallgatták a választmány elnökségének beszámolóját, s megtárgyalták, megvitatták az új alapszabálytervezetet is. Ez az új vízügyi szervezeti forma beváltotta a reményeket. Az elkövetkezendő időben azonban még jobb eredményekre képes. Nemcsak a beruházásokra, hanem az egyes művek, berendezések karbantartására, üzemeltetésére is nagyobb gondot kell fordítania. Ez magába foglalja a mezőgazdasági termelés fejlődését, ugyanakkor a városok és falvak jobb ivóvíz ellátását is. Influenza* Helyzet A legújabb adatok szerint nem következett be változás az influenza-helyzetben. Továbbra is Budapest az egyedüli erősebben érintett része az országnak, vidékről csak néhány kisebb gócot jelentenek. A budapesti mentők influenzával továbbra is körülbelül napi száz beteget szállítanak. Az iskolásgyerekek közül csütörtökön 8 százalék volt a hiányzók száma. PÉNTEK, 1969. MÁRCIUS 28. DÉLMAGYARORSZÁG