Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-25 / 69. szám

Pályán a Kozmosz —274 A Szovjetunióban hétfőn, tegnap föld körüli pályára juttatták a Kozmosz—274 jelzésű mesterséges holdat, hogy műszerei segítségével folytassák a régebben bejelentett szovjet űrkutatási program megvalósítását. A szputnyik rátért pályájára. Berendezése kifogástalanul működik. (MTI) Ivóvíz a „sem Ki a fogyasztó? — Víz az állam számláján Évekkel ezelőtt Szegeden nehezen „kapaszkodott" fel a víz a II., III. emeleti lakásokba, különösen nyáron. Akkor is inkább éjjel csöpögtek a csapok, naopal „kiszáradtak". Az új kutakkal és tározókkal most naponta 40 ezer köbméter vizet biztosít a városnak a Szegedi Víz- és Csatornamű Vállalat, de csak átlagban 32—33 ezer köbméter fogy el. Nyáron viszont kellene vagy 45—46 ezer köbméter is, hiszen tavaly júliusban 1 millió köbméter vizet „ivott" meg a város. Persze nem az átlagosra, hanem a maximális fogyasztásra kell készülni, a csúcs-időszakokra, amikor a sok víz is kevés. A vízművek tervei szerint 1970-ben átlagban 35 ezer, maximálisan 45 ezer köbméter vizet kap Szeged naponta. 1980-ban az előbbi számok így változnak: átlag 56, maximum 73 ezer köbméter. Kétezerben viszont a napi átlag 98 ezer, csúcsidőszakban 130 ezer köbméter víz lesz naponta. Az arány most ez: a napi vízmennyiség felét a lakosság fogyasztja el, 30 százalékát a közületek, 20 százalékát ttodig az ipar. Függetlenül attól, hogy a jövőben _ melyik fogyasztó „szalad" előre, a szükséges vizet elő kell teremteni. A víz- és isatomaműveknél ezt úgy mondják, hogy meg kell termelni. A lényeg ugyanaz, és még valami: a víz pénzbe kerül. HEVEDEREK. Az Országos Gumiipari Vállalat szegedi EMERGÉ gyáregységében nagy mennyiségű különféle hevedereket is készítenek. Képünkön: részlet a hevedergyártó üzemrészből Vá faszol az illatékas Lesz Stromfeld utca Az I. kerületi tanács vb elnökhelyettesétől kaptunk választ Kiss Sándor olvasónk javaslatára, hogy Szegeden is nevezzenek el a Tanácsköztársaság egyik kimagasló alakjáról, Stromfeld Aurélról utcát A tanács a javaslattal egyetért, de nem a Kiss Sándor által javasolt utca, hanem valószínűleg annál nagyobb fogja ezt a nevet viselni, amivel valószínűleg Kiss Sándor is elégedett lesz. Nem történt szabálytalanság Hogyan váltsam ki a pénzt? címmel megírtuk Ungi Kálmán kiskundorozsmai olvasónk panaszát. Nevezetesen: a postahivatal nem adja ki takarékkönyvéből a pénzt, mert olvasónk nem tudja úgy leírni a nevét, mint 11 évvel ezelőtt, amikor a takarék-. könyvet váltotta. A szegedi postaigazgatóságtól kapott válasz szerint a postahivatal helyesen járt el. amikor nem adta ki az összeget. El&ősorban a takarékbetétkönyv tulajdonosok érdeke, hogy félreérthető esetekben a pénzt, ne adják ki. Olvasónk esete rendkívüli, hiszen betegsége miatt személyesen nem mehetett el a postára. Ezért a postahivatal egyik dolgozója felkeresi olvasónkat a lakásán, hogy előtte töltsék ki és írják alá a visszafizetési bizonylatot. A postaigazgatóság javasolja, hogy levélírónk gyógyulása után folytatólagos betétkönyvet állíttassanak ki. vagy pedig a régi betétkönyv megszüntetésével váltsanak bemutatóra szóló takarékkönyvet. hiszen ezt a postahivatal a bemutatónak kifizeti Veszteség Tavaly 11 millió köbméter vizet fogyasztott el Szeged, viszont a vízművek csak 8 millió 800 ezer köbméter vizet tudott számlázni. Az Iparnak és a közületeknek köbméterenként 3 forint 50-ért, a lakosságnak pedig 90 fillérért Vagyis az ipar és a közületek együttes fogyasztásáért számolhattak 4 millió 400 ezer-szer 3 forint 50et. A lakosaági számla összege viszont 4 millió 400-szer 90 fillér. 2 millió 200 ezer köbméter vízveszteségről viszont nincs, nem készülhetett számla. Ennyi víz elfolyhatott? Netán rosszak ar: órák, vagy hibásan számolt a vízmű? S egyáltalán az új gazdasági mechanizmusban lehet így „könnyelmüsködni"? Kár lenne szépítgetni SzdHéry Lászlónak, a rfzrnű főmérnökének véleménye szerint 10 százalékos vízveszteség elmehet, el is megy a kutak időszakos öblítésével, csőrepedésekkel. Tizenöt százalékos veszteségnél már jobban oda kell figyelni az okokra. A 20 százalék feletti veszteség már túl van az „illedelmes" határon, s egyáltalán meg kell nézni, hogy miért nem annyi vizet adtak d. amennyit a kutak „termeltek". A HNTAK főmérői sajnos olyan jók, hogy más városokból is ide járnak tanulmányozni működésüket, beszabályozásuk precizitását Különben is a kontroll, a hatásfok ém a felhasznált energia mindent bizonyít. Statisztikailag lehelne ugyan szépíteni a dolgon. Csakhogy önmagukat miért, csapnák be? Egyenlőtlen teherviselés A magyarázat kézenfekvő: amíg a főmérők hat helyen mérik a hálózatba jutó vizet. addig a fogyasztók tízezer vízmérő óráját kell leolvasni. Az utóbbiakat két évenként le kell cserélni, hitelesítésre. Elvileg tehát a fogyasztók vízmérő órái jók, következésképplen senki sem juthat több vízhez kevesebb fizetségért. Sajnos Szeged vízhálózatának felemás — alacsony és magasnyomású — arculata és más tényező megcáfolja az elvet és a logikát. Az alacsony nyomású vízhálózatú területeken sosem kellett vízdíjat fizetni. Egész városrészek kaptak azonban újonnan magasnyomású vizet — sajnos sokszor a régi. elavult hálózatban —. viszont nem követelték meg. hogy minden házban a szabványnak megfelelő vízmérő aknát építsenek. A fogyasztók úgy voltak és vannak vele: akinek nem tetszik a hevenyészett és a vízórát is tönkretevő talajvíz áztatta akna. építsen másikat Ilyenformán a mélyfekvésű területeken sokezer vízmérő órán egyszerűen nem lehet leolvasni a valóságos fogyasztást Ezer meg ezer fogyasztó olyan minimális átalányt fiáét, hogy azt szinte szégyen odafizetni. A posta, az árarrvés gázszolgáltató megteheti, hogy az ellene vétő ügyfelét kizárja a fogyasztásból. A vízszolgáltatást törvény védi nálunk, abból nem lehet kizárni senkit semmiért. Az újonnan épített magánházaknál már hatóságilag megkövetelik a szabvány szerinti vízmérő aknát A régi házaknál nem, méghozzá akkor sem, ha most vagy ezután jutnak magasnyomású vízhez, amelyet pedig a kerületi tanácsok továbbra is szorgalmaznak. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a 2 millió 490 ezer köbméter vízveszteség kiegyenlítetlen számla marad mindaddig amíg az egyik oldalon követelünk, mármint magasnyomású vizet mindenhová, a másik oldalon viszont ezután is tartozunk. azaz gondjával magára hagyjuk a vízmű vállalatot, hogy bajlódjon a szinte filléres tételű átalányokkal, s a vizek továbbra is elfolyjanak a „semmibe". Lodi Ferenc Csavar a gépezetben? A

lig egyéves ház lakói panaszkodnak: minduntalan elromlik a levezető csatorna, bűzös viz árasztja el a lomkamrákat. A hozzáértők ki is derítették, hogy valószínűleg annak idején az építkező munkások dobálták tele hulladékkal, hanyagságból. A csatornanyílás kéznél volt, minek cipelték volna odább a szemetet. Elgondolkodtam ezen, és az ötvenes évek Latabárfilmje jutott eszembe, a ruhagyári kisemberről, aki nagynagy szerelmében hanyagul varrja föl a gombokat egy nadrágra, s — a selejt nem ver bottal — éppen azt veszi aztán meg az üzletben. Így történik, hogy a randevún a legboldogabb percek közeledtén a hózentrágert tartó cérna fölmondia a szolgálatot, s a nadrág engedelmeskedik a nehézségi erőnek. Minden darabossága, erőltetettsége ellenére annak a kisfilmnek bájos tanulsága megmaradt bennem. Ahogy gyerekfejjel képzeltem: minden ember egy-egy alkatrész a társadalom hatalmas gépezetében, és bármit tesz, tudnia kell, hogy egyszerre cselekszik másokértés önmagáért Arra gondoltam akkor, hogy valamennyien kisebb vagy nagyobb csavarok vagyunk ebben a gépben, amelynek súlya alatt csak azért nem óraiunk össze, mert közösen viseljük. Érettebb ésszel már rá kellett döbbennem, hogy mennyire gyerekes volt ez az elképzelésem. Túlságosan leegyszerűsítette a képzeletet hiszen az ember éppen azáltal válik el a természetnek vele együtt alakult vagy általa is alakított részétől, mert nem mechanikus a cselekvése, nem csak ösztönei kötik a közösséghez, hanem gondolkodó volta is. Ügy hiszem ma már, nálunk a szocialista emberi közösségnek azáltal lehet teljes értékű tagja valaki, ha minden pillanatban fel tudja mérni cselekedeteinek súlyát, azt, hogy amit tesz, javára lesz-e a társadalomnak is. S amikor a gondolatok és érzelmek első botladozásai után — akárcsak a kisgyerekben a beszéd, vagy iskolásban az írás — készséggé válik benne ez a gondolkodásmód, akkor lesz szocialista emberré. Egy ember életében mindez bekövetkezhet néhány ér alatt, egy társadalom életében emberöltőket jelenthet, amig minden egyes tagja felnő az első években kialakított eszményhez. Addig is hozzá kellene azonban szoktatni önmagunkat ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, mint a társadalom gondolkodó egyedei. Mert meglehet, hogy a hanyagság egyszer közvetlenül rajtunk bosszulja meg magát. Közvetve minden bizonnyal. A társadalmiattan viselkedéssel okozott bármilyen kár a mi zsebünkbe is bölényül. Ha egy új ház idő előtt tönkremegy, akkor esetleg éppen a mi, régebbi otthonunk tatarozásától vonja el a pénzt. Nem szólva arról, hogy hányfajta apró bosszúságot kapunk vissza naponta, esetleg megérdemelten — az apró, egy nemzet gazdaságához viszonyítva eltörpülő károk egy kisebb közösségtton okozhatnak olyan kárt ia, amit nem lehet anyagi mércével mérni. Nemrégiben egy egész ország láthatta Miller drámájában, az Édes fiaimban, annak az embernek a tragédiáját, aki életében egyetlen egyszer önös érdekeinek foglyaként a társadalom ellen cselekedett Láthattuk arcát a képernyőn abban a pillanatban, amikor megérti bűnének súlyát, és összeroppanva arról beszél, hogy egy ember is követhet el olyan hibát, ami végzetessé válhat egy közösségre. E

z a tragikus igazság hatványozottan igaz a nti tóté. sadalmunkban ls. Azzal a különséggel, hogy nálunk a közösség létét védő erők sokkal hatalma-: sabbak, mint egy kapitalista országban. Mindennapjainkban is ezeknek kell érvényt szerezni. A nagy társadalmi forradalmon belül minden ember azzal vívja meg mindennapi forradalmát, hogy tudatosan méri magát a jövő mértékével: a kommunista gondolkodást és a cselekvést fejleszti magában készséggé. Veress Miklós Leszállás a középen! Bene Antal (Zákány utca 10/) olvasónk panaszos levelének kérdését közüljük: lehet-e vagy nem a hátsó ajtón is leszállni a villamosról? A Szegedi Közlekedési Vállalat válasza szerint a csuklós villamosokon a könnyebb és gyorsabb feles leszállás miatt szabályozták az utazóközönség „mozgását". A hátsó ajtón csak felszállni lehet, hogy az utasok egymással szembe ne tolongjanak, hanem a középső cs az első ajtó irányába igyekezzenek, ahol könnyebben leszállhatnak. Napirenden a művészeti Kapjon nagyobb teret az iskolákban a művészeti oktatás, új formákkal gazdagodjék a művészet és a közönség kapcsolata, váljék a sokoldalú műveltség részévé a vizuális kultúra is — egyebek között ilyen vélemények kaptak hangot a vitában azon a központi vezetőségi ülésen, amelyet hétfőn tartott a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége. Vass Imre főtitkár elnökölt a Fészek klubban rendezett Elutazott a Komszomol-küldöttség Hétfőn elutazott Budapestről a Komszomol Központi Bizottságának küldöttsége, amely a KISZ Központi Bizottságának meghívására látogatott hazánkba a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját köszöntő ünnepségekre. A delegációt elutazása előtt fogadta Biszku Béla. az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Közporíti Bizottság titkára is. J. M. Tyazselnyikov. a Komszomol Központi Bizottságának első titkára, a delegáció vezetője tájékoztatót tartott a KISZ Központi Bizottságának munkatársai, valamint a megyei KISZbizottságok titkárai számára a Komszomol tevékenységéről és terveiről. A KISZ Központi Bizottsága KISZérdeméremmel tüntette ki J. M. Tyazselnyikovot és Paveí Beljajev űrhajós ezredest. a Szovjetunió Hősét, aki ugyancsak tagja volt a delegációnak. nevelés tanácskozáson. Napirenden a népművelés minden területén az időszerű téma szerepelt: valamennyi korosztály művészeti nevelése iskolai és iskolán kívüli formában. Szigeti Zsuzsa, a szövetséghez tartozó Képzőművészeti Szakszervezet titkára mondott vitaindítót. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a művészeti nevelés nemcsak társadalompolitikai feladat, hanem művészeti érdekvédelem is, mert csak igényes közönség lehet termékeny közeg a szocialista művészet kibontakozásához. A kulturális nevelő munkában az egyik leghatékonyabb forma a mindinkább fejlődő tömegkommunikáció. Például a televízió, amelynek ma már — az 1958. évi 16. ezerrel szemben — mintegy másfélmillió . előfizetője van. örvendetes, hogy újabban szaporodnak azok a műsortípusok, ahol nemcsak ismereteket közölnek, hanem magát a közönséget is aktivizálják, gondolkodásra késztetik, kikérik véleményét, mi több meghallgatják észrevételeit. A legfrissebb keletű ilyen adások közé tartozik a tv-galéria. Sző esett a központi vezetőség ülésén arról is, hogy a kulturális alapba kerülő kulturális járulékokat — amelyek az elmúlt év elejétől esedékesek — a vállalatok, forgalmazó szervek a művelődésügyi tárca területén többnyire rendben befizetik, más főhatóságú vállalatok viszont meglehetősen „elhanyagolják". A befizetési rendelkezésből ugyanis hiányzik a szankció, s ezt — amint több felszólaló is hangoztatta — mielőbb meg kellene teremteni. A műkedvelő művészeti csoportok, alkotó körök együttes taglétszáma 40 ezer fölött jár, s ez a gárda egyik bázisává vált a felnőttek esztétikai nevelésének közvetlenül és közvetve egyaránt, az iskolákban biztatóak a kezdeti eredmények a filmesztétikai oktatással kapcsolatban. KEDD, 1969. MÁRCIUS 35.