Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-24 / 68. szám

Jubileumi megemlékezések Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) lított tüzérség készen állott a város lövetésére. — 22-én megjelent a Sze­gedi Vörös Üjság és 23-án ebben jelent meg a Tanács­köztársaságnak, mint az új államnak első akaratnyilvá­nítása. a „Mindenkihez" cí­mű kiáltvány. Szegedet és környékét a proletárdiktatú­ra kikiáltása utáni napokban elárasztották főleg szenegáli, madagaszkári katonákból ál­ló alakulatok. E napokban a íranciák megszervezték az úgynevezett „Városkormány­zóságot", melynek élére Bet­rix ezredes került, aki azt a feladatot kapta, hogy a vá­rost intervenciós támasz­ponttá kell alakítani. Ennek előfeltétele, hogy lehetőleg simán, vérontás nélkül törje le a munkáshatalmat Szege­den. A franciák már 23-án „udvariassági" tárgyalást kezdtek a direktóriummal és arra akarták rábírni, hogy a közigazgatást adja át a francia hatóságoknak. — A direktórium, vissza­utasította a kapitulációt. A francia parancsnokság na­ponta újabb és újabb tárgya­lást kezdeményezett. Közben állandóan érkeztek a városba a francia csapatok és 26-án Betrix elérkezettnek látta az időt, hogy az akkor már több, mint 40 ezer fó katonai erű­re támaszkodva kényszer­helyzetbe hozza a direktóriu­mot és megbuktassa Szegeden a proletárdiktatúrát. — Átadta azt a S pontból álló ultimátumot, amelyben a szegedi forradalmi katona­ság és munkásság lefegyver­zését, a fegyverek beszolgál­tatását és a Tanácsköztársa­sággal való kapcsolat teljes megszakítását követelte. A forradalom vezetői látták, hogy eredményes ellenállást a francia túlerővel szemben nem tudnak kifejteni, tehát a követeléseket nem utasít­hatják vissza. Viszont az ul­timátum elfogadása a mun­kásosztály érdekeinek eláru­lása, a munkáshatalomról való önkéntes lemondás lett volna. Ebben a helyzetben a direktórium a Hadügyi Nép­biztosság tanácsát kérte és a tanácsnak megfelelően úgy határozott, hogy minél több fegyvert és lőszert átszállít a Tanácsköztársaság területére. Március 26—27-re virradó éjjel fegyverekkel, lőszerrel, hadianyaggal, sok forradal­mi munkással és katonával együtt a direktórium elhagy­ta a várost. Ez azt jelentet­te, hogy 5 napi fennállás után az első szegedi direk­tórium eibukott. — A franciák a fegyveres fellépés után sem mertek még nyílt ellenforradalmi diktatúrát bevezetni Szege­den. Számításba vették a szegediek forradalmi erejét, és ezért az ellenforradalmak történetéből jól ismert átme­neti taktikát alkalmazták, és április közepéig fenntartottak a munkáshatalom látszatát. Szóban még proletárdiktatú­ra volt, de a hatalom lénye­gében a burzsoázia kezében összpontosult Április közepé­től kezdve pedig leplezetle­nül érvényesült az ellenforra­dalom burzsoá diktatúrája. Mutatja a szegedi nép eltö­kéltségét a proletárdiktatúra mellett, hogy az április 14-i választáson 41 227 szavazat­ban mutatták meg együttér­zésüket a győztes magyar proletárdiktatúrával. A tő­kés rend érdekében Betrix ezredes április 15-én teljesen átvette a hatalmat. Az átme­neti állapot megszűnt és a francia diktatúra leplezetlen­né vált. Visszaállították a március 21. előtti állapotokat. — Ilyen helyzetben érthe­tő. hogy mind többen és töb­ben jöttek az ellenforradal­márok közül Szegedre, hogy a francia védnökség alatt nemcsak Szegeden, hanem az egész országban visszaállít­sák a régi rendet. Szegeden a Kelemen Béla nyugalmazott főispán által vezetett csoport volt a legszámottevőbb, amely Gömbös Gyula segéd­letével Szegeden is létrehoz­ta az Antibolsevista Comitét („ABC"). Azzal kezdték mű­ködésüket, liogy a forradalmi munkásmozgalom több mint 100 vezetője', május elején letartóztatták. — Május végén érkeztek a bécsi komité vezetői Szeged­re, élükön Kállai Gyula gróffal. Megérkeztek Arad­ról is az ellenforradalmi ve­zetők, és így a Bécsben és Aradon összeverődött haza­árulók csapata francia véd­nökség alatt Szegeden tartóz­kodott és alakították meg az úgynevezett „Szegedi kor­mányt". A fentiekből látható, hogy a „szegedi gondolai­nak" semmiféle talaja nem volt a forradalmi Szegeden. A szegedi kormány és a sze­gedi gondolat csak a nagy­tőke. a nagy- és középbirtok érdekeit képviselte és a Ta­nácsköztársaság megbuktatá­sa volt a célja. E kormány lelkes támogatói voltak el­sősorban a francia megszál­lók, mert arra számítottak, liogy ha a Tanácsköztársaság megbukik, ez a kormány mindenben kiszolgálja a franciák érdekeit. E kormány támogatói voltak a katolikus klérus, a nagytőke, a városi és a megszállt területekről nagy számban Szegedre me­nekült Vármegyei tisztviselők hada is. — Károlyi gróf szerette volna a munkásság és a pa­rasztság széles tömegeinek támogatását is megszerezni, de erre irányuló kísérletei teljesen sikertelenek voltak. Joggal kérdezhetné valaki: miért kellett ezt most újra elmondani? Ügy gondolom, hogy öt évtized elmúltával is. le kell szögezni, hogy a sze­gedi nép hü volt a proletár­hatalomhoz és semmi köze nem volt a Horthykhoz, a Gömbösökhöz, a Zadrave­czekhez és egyéb fehér­terroristákhoz, akik 25 évig a tönk szélére juttatták az országot és fasiszta rendet honosítottak meg hazánkban. — Szeged népe, híven for­radalmi hagyományaihoz, ápolta a Magyar Tanácsköz­társaság emlékeit és a legsö­tétebb fasiszta időszakban is készült a győztes második proletárdiktatúra megvívásá­ra. S városunk büszke lehet, hogy a felszabadító szovjet hadsereg a mi városunkba hozta meg először a szabad­ságot és a mi városunk adott otthont az illegalitásból a történelem porondjára .lépő kommunista pártnak. Azóta negyed század telt el és Sze­ged népe jelentős sikert mondhat magáénak a szocia­lizmus építésében. A szónok ezután az első magyar proletárdiktatúra fe­lejthetetlen 133 napjának tör­ténelmi jelentőségű intézke­déseit, s harcát ismertette, majd befejezésül a követke­zőket mondotta: — 1919-es dicső elődjeink útját járjuk, ügyüknek foly­tatói vagyunk, immár új kö­rülmények és új lehetőségek között. Ma már a Szovjetunió nem egyedül áll, szocialista világrendszer van, a szocia­lizmus építéséhez erőt ad nekünk 1919 hősi példája. Tisztelettel és megbecsülés­sel tekintünk azokra, akik 50 évvel ezelőtt megkezdték ezt a harcot, végigvitték, foly­tatták és 44 után velünk együtt harcolták. Külön tisz­telettel adózunk azoknak a veteránoknak, akik itt van­nak közöttünk, életükkel, személyes példamutatásuk­kal példázzák a fél évszá­zad előtti dicső harcokat. — Ötven esztendő után tisztelettel emlékezünk 1919. hősi harcaira, a bátor kom­munistákra. a bátor haza­fialtra, akik nehéz időben vállalni merték és tudták is a proletárok harcának ve­zetését. E hősök harca ad­jon erőt, hogy az általuk megkezdett munkát, a szo­cializmus építését teljes győ­zelemre vigyük hazánkban is. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszéd után úttörők vonultak a terembe, harso­naszóra, dobpergésre, hogy a fiatal nemzedék nevében köszöntsék a nagy évfordu­lót, 1919. harcának része­seit. Vörös szegfűkkel lepték meg a veteránokat, s szószó­lójuk, Megyeri Valéria, a Zrínyi Ilona általános isko­la VIII. osztályos tanulója valamennyiük ígéretét fogal­mazta meg: „Ismerjük a tizenkilences hősök tetteit, s ígérjük, hogy követni fog­juk helytállásukat, bátorsá­gukat." Határozat az ünnep megörökítésére Dal csendült föl ezután a karzaton: az Általános Mun­káskórus, dr. Mihálka György vezényletével Lend­va.v: Dal a Tanácsköztársa­ságról című kórusát énekel­te, majd az elnök javaslatá­ra az együttes ülés határo­zatban örökítette meg 1919 emlékét. Az elfogadott ha­tározat szövege a követke­ző: „Szeged város pártbizott­sága és tanácsa hálatelt szív­vel emlékezik meg a Magyar Tanácsköztársaság megalakí­tásáról. annak 50. évforduló­ján. A Magyar Tanácsköz­társaság szerves része volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével megindult, a tőkés 'világot megrázkódtató forradalmi fo­lyamatnak. így győzelme nemcsak a magyar nép ügye volt, hanem a nemzetközi haladásé is. Ffl évszázaddal ezelőtt — először a magyar nép törté­nelmében — a munkásosz­tály megteremtette a prole­tariátus diktatúráját, mely a dolgozók számára egy szebb, egy gazdagabb jövőt ígért. A Tanácsköztársaság 133 napos történelme, új fejezetet nyi­tott a magyar munkásmoz­galom, a magyar dolgozó nép életében. A proletárliataiom olyan gazdasági, társadalmi és politikai változásokat ho­zott. amely lelkes harcra buzdította a magyar munká­sokat, parasztokat és az ér­telmiség legjobbjait. Négy és fél hónapos fenn­állása alatt a magyar prole­tárdiktatúra többet tett a magyar népért, mint az ural­kodó osztályok több évszá­zad alatt. Űj társadalmi ren­det, új Magyarországot te­remtett. A szegedi kommu­nisták késlekedés nélkül lát­tak hozzá a munkáshatalom megteremtéséhez. Áldozat­kész munkájukkal nálunk is megalakították a proletariá­tus diktatúrájának helyi szervét, a direktóriumot. A szegedi direktórium a kibontakozó intervenció kö­vetkeztében rövid ideig te­vékenykedett, A Horthy-fa­sizmus 25 éves véres elnyo­mása sem tudta elhomályo­sítani a Tanácsköztársaság dicső emlékét, amely tovább élt az elnyomottak szívében, lelkesítette és bátor harcra buzdította Szeged kommunis­táit. Élt és dolgozott a mun­kásmozgalom, és megértek unnak feltételei, hogy a fel­szabadulást követő pár na­pon beiül kibonthassa zász­laját Szegeden a kommunis­ta párt, és élére álljon az új, a jobb rend megterem­téséért folytatott harcnak. Tisztelettel adózunk a Ta­nácsköztársaság megalapítói­nak, harcosainak, s azoknak, akik életüket áldozták fel az új rend, a szocialista társa­dalom megvalósításáért. Szeged. 1969. március 21." Az, elnöki zárszó után az egvüttes ünnepi ülés az In­ternacionálévaí fejeződött be "melyet a résztvevők a kó­russal együtt énekeltek. Fogadás a tizen­kilenceseknek EMLÉKMŰ. Március 21-én avatták fel Budapesten, a Felvonulási téren a Tanácsköztársaság emlékmüvét, Kiss István szobrászművész alkotását. Ünnepi avatóbeszédet Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter mondott Elutaztak a küldöttségek A Magyai' Tanácsköztár­saság kikiáltásának 50. év­fordulója alkalmából — mint lapunkban jelentettük — Budapestre érkezett a szovjet, a bolgár, a csehszlo­vák, a lengyel, az NDK és a román párt- és kormánykül­döttség, valamint a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Ta­nács (kormány) delegációja. A külföldi párt- és kor­mányküldöttségek vezetői — amint lapunk március 21-i, pénteki számában közöltük — felszólaltak az MSZMP KB, a forradalmi munkás­paraszt kormány, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa által csütörtö­kön rendezett díszünnepsé­gen, a Parlament kongresz­szusi termében. A külföldi párt- és kor­mányküldöttségek szomba­ton, illetve tegnap, vasárnap utaztak el hazánkból. A kül­földi delegációkat a magyar párt és kormány képviselői ünnepélyesen búcsúztatták. Moszkvában /úmu<sban Nemzetközi tanácskozás Délben a városi pártbizott­ság és a városi tanács a Ti­sza-szálló különtermében fo­gadást adott a tizenkilences veteránok tiszteletére. A meghívottakat Sípos Géza köszöntötte. A szegedi járás megemlékezése Nagy Időkre, a Magyar Tanácsköztársa­ság hősi napjaira emlékeztek tegnap dél­előtt Szegeden, a járási tanácsházán, az ünnepi ülés résztvevői. Az MSZMP sze­gedi járási bizottsága, a szegedi járási ta­nács és a népfront szegedi járási bizottsá­ga nevében Csápenszki István, a járási pártbizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, köztük Rózsa Istvánt, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkárát, dr. Paczuk Istvánt, a megyei ta­nács vb elnökhelyettesét. Az együttes ünnepi ülés szónoka Far­kas István, a járási tanács vb elnöke, em­lékeztetett az 50 évvel ezelőtti esemé­nyekre, amikor hazánkban is fellángolt a forradalom, az oroszországi események ha­tására kikiáltották az eelső magyar pro­letárdiktatúrát. Meghatottan szólt a sze­gedi. szegedi járási kommunistákról, har­cosokról, azokról a mártírokról, akik Szaiymazon elsőként estek a fehér terror, a Prónay-pribékek fogságéiba. Moet, fél évszázad távlatából megállapíthatjuk: a harc nem volt hiábavaló, a magyar nép ma viszi győzelemre a Tanácsköztársaság eszméit, harcát, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével. Ezt követően a hajdani harcosoknak átadta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa által adományozott Tanácsköz­társasági Emlékérmet. Czöndör Pál, Fer­ber János. Futó Béla, Gyuris István, Hor­tobágyi Kálmán. Huszlza István, Komáro­mi Mihály. TCooács Boldizsár, l.ajkó An­tal és Terhes József meghatódva vette át a kitüntetést. Katona Sándor országgyűlési képviselő, a népfront megyei bizottságának titkára köszöntötte az ünnepi ülést és a Tanács­köztársaság egykori harcosalt. A színvo­nalas kulturális műsorban közreműködött Gyuris Mária, a kisteleki irodalmi szín­pad és az úttörő kamaraénekkar, vala­mint a kiskundorozsmai Petőfi Sándor művelődési ház énekkara és szólistái. * A járás vai;_. '.ennyi községében meg­emlékeztek az évfordulóról, többek között Kisteleken március 21-én, a regjeli órák­ban gyülekeztek a dolgozók a mozi épü­lete előtt, ahol 50 esztendeje, 1919-ben megalakult a kisteleki direktórium, és ahol esküt tettek a vörösőrök a proletár­liataiom védelmére. Felavatták Fekete János művész domborműves emléktáblá­ját, amely a hajdani eseményeket örökíti meg. Avató beszédet Szilágyi Júlia, a megyei párt vb tagja, a partbizottság osz­tályvezetője mondott. I | Moszkvában az alábbi köz­leményt adták ki: Március 18. és 22. között Moszkvában ülést tartott a ; kommunista és rnunkáspár­i tok nemzetközi tanácskozá­' sának előkészítésével fog­lalkozó bizottság Az előkészítő bizottság megvitatta a tanácsnozás ,iő dokumentumának terveze­tét. A tanácskozás olyan na­pirenddel ül össze, amelyet a konzultatív találkozó a kö­vetkezőkben határozott meg: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi I szakaszban és a kommunista és munkáspártolt, az összes imperialistaellenes erők egy­sége". Az ülésszak résztvevői ki­fejtették álláspontjaikat cs egyetértettek abban, hogy a tervezetet megküldik a kom­munista és munkáspártok központi bizottságainak, amelyeket küldöttségeik tá­jékoztatnak az előkész'tő bi­zottság üléseiről. A bizott­ság résztvevői megegyeztek továbbá a tanácskozás elé terjesztendő egyéb anyagok előkészítésének rendjéről. A bizottság megvitatta a tanácskozás lebonyolításának szervezeti kérdéseit. Az elő­készítő bizottság Moszkvá­ban május 2-?-i kezdett ' még egy — záró — ülésszaka, tart. A nemzetközi tanácskozás 1969. június 5-én nyílik meg Moszkvában. Az előkészítő bizottság is­mét megerősítette a tanács­kozásra szóló meghívást, amelyet az összes kommu­nista és munkáspartoknak megküldték. Az előkészítő bizottság munkája az elvtársi együtt­működés légkörébon folyt és újra megmutatta: erősödik a kommunista ?? munkáspár­tokban az a töreí,ves. hogy összefogjanak az imperializ­mus ellen, a marxizmus—le­ninizmus es a proletár inter­nacionalizmus elvi alapján álló közös célokén vívott harcban. (MTI) Oftörök ifoiica&ofi Vasárnap reggel kifutott első „hivatalos útjára" ar északi hadjárat legendás hí­rű páncél vonata — amely a Tanácsköztársaság harcait bemutatva mint múzeum két i évig járja muj cl az orszá­| got. A borsodi dolgozók ösz­; szefogásával felépült hajdani ; 12-es számú páncélszerelvény géppuskákkal és ágyúval fel­i szerelt kocsijaiban 350 vö­• rös nyakkendős úttörő, a ÍMisi'.'. • . megtartott károm­napos Oi'ozúgos úttörő-talál­. kozó részt vevői, foglaltak helyet. A pajtások a híres • vonaton Aggtelekre utaztak. A világhírű cseppkőbarlang föld alatti színháztermében a rr.ickolci Fazekai utcai általá­nos iskola fiatalja! adtak hangversenyt a Tanácsköz­társaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére HÉTFŐ. 1969. MÁRCIUS 24-

Next

/
Thumbnails
Contents