Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

Az első magyar proletárdiktatúra megújuló erőt ad a szocializmus teljes felépítéséhez A Parlamentben tartott ünnepi ülésen Kállai Gyula beszéde elején megállapította, hogy a mai napon ünnepeljük a magyar nép újabbkori történelmének kiemelkedően nagy jelentőségű eseményét, a Tanácsköztársaság, teljes nevén a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság megalakításának 50. évfordulóját. Ezután így folytatta: Napjaink szocialista Magyarországa — amely folytatta és teljes diadalra vitte a fél évszázaddal ezelőtt megkezdett nagy ügyet — tisztelettel és megbecsüléssel adózik történelmi elődjének: meghajtja zászlaját az első magyar proletárdiktatúra hősei előtt. A leninizmus nemzetközi érvényű önfeláldozó harcuk a munkásosztály, a dolgozó nép hatalmának kivívásáért és megtartásáért, a társadalom átalakításáért, a magyar nemzet felemelkedéséért örök érvényű példája a marxi— lenini eszmék erejének, a szocializmus felsőbbrendűségének, az igazi hazafiságának és emberségnek. Üttörő tetteik eredményei és tapasztalatai értékes segítséget és meg-megújuló erőt adnak a jelen feladatainak megoldásához — a szocialista Magyarország teljes felépítéséhez. Másfél esztendeje ünnepeltük fél évszázados jubileumát annak, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme hírül adta a világnak: új korszak kezdődött az emberiség történetében. Véget ért a kizsákmányoló rendszerek egyeduralma, az emberiség megkezdte az áttérést a szocialista társadalomra, a szabad, boldog, emberhez méltó élet megteremtésére. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom lelkesítő példája nyomán az egész világon fellendültek a forradalmi mozgalmak. Világszerte milliók és milliók hirdették a legnépszerűbb jelszót: „Kövessük az orosz példát — teremtsük meg a szovjet hatalmat r A forradalmi hullám hazánkban érte el leghamarabb tetőpontját: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után először a magyar munkásosztály vívta ki hatalmát, és teremtette meg a szocialista Tanácsköztársaságot. Ez a tett jogos nemzeti büszkeségünk, szocialista hazafiságunk egyik legfontosabb történeti forrása. Nemrégiben, ugyancsak e helyen ünnepeltük az őszirózsás, polgári-demokratikus forradalom fél évszázados jubileumát. E forradalom hozzájárult a népek börtönének, a gyűlölt Osztrák— Magyar Monarchiának a megdöntéséhez, megteremtette az önálló Magyar Köztársaságot és polgári demokratikus szabadságjogokat vívott ki. Kállai Gyula ezután ismertette azokat a történelmi folyamatokat, melyek hazánkban elvezettek a Tanácsköztársaság napjaihoz. Ennek során — egyebek között — hangoztatta: 1919-ben, alig másfél évvel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után — a világon másodikként Magyarországon győzött a proletárdiktatúra. A magyar munkásosztály győzelme igazolta, hogy az Oroszországban győztes szocialista forradalom, s annak vezérlő eszméje, a leninizmus nem elszigetelt, sajátos orosz jelenség, aminek a polgári világ ideológusai és a munkásság opportunista vezérei hirdették, hanem nemzetközi érvényű, törvényszerű társadalmi folyamat és tanítá6, amelyet ideig-óráig talán késleltetni lehet, de feltartóztatni lehetetlen, mert 1917 októbere óta az emberiség fejlődésének fő áramát képviseli. A magyarországi tanácshatalom megteremtése egyúttal igazolja azt a törvényszerűséget is, hogy a proletárdiktatúra elkerülhetetlen lépcsőfoka a szocialista társadalom megteremtésének, bár kivívásának harci útjai és formái különbözhetnek. A szocialista hatalmat nálunk fegyveres felkelés nélkül, ebben az értelemben békés úton teremtettük meg, de az akkori körülmények között ez mégsem a parlamenti harc formájában zajlott le és nem is volt „békés belenövés", amit akkoriban — s azóta is — a jobboldali reformizmus hirdet Kállai Gyula ünnepi beszédét mondja állóan fogalmazta meg Kun Béla: „Bárminő is legyen a proletárforradalom magyarországi szakaszáról a történelem ítélete, kétségtelen, hogy a diktatúra 133 napja alatt — csaknem kétannyi idő, mint a forradalmi Párizs kommünjéé —, a magyarországi proletariátus a nemzetközi munkásosztályért és annak nevében cselekedett". A Tanácsköztársaságot 133 napi csodálatos alkotó munka és elszánt önvédelmi harc után a belső reakcióval és az opportunista árulókkal szövetkezett imperialista túlerő leverte. Szovjet-Oroszország maga is száz sebből vérzett, s bár minden lehetőt megpróbált, hogy fegyveres segítséget nyújtson, nem tudta döntő módon befolyásolni a kialakult hadihelyzetet. A továbbiakban Kállai Gyula részletesen beszélt arról, hogy a Tanácsköztársaság bukása után a Horthy-fasizmus negyedszázada bitóval, sortűzzel és börtönnel, a szellemi elnyomás fegyvereivel arra törekedtek, hogy kiirtsák a magyar nép tudatából a Tanácsköztársaságnak még az emlékét is. A dicsőséges Tanácsköztársaság eszméi azonban elevenen éltek és hatottak a népellenes, nemzetvesztő Horthy-rezsim ellen vívott osztályharcokban, a társadalmi és a politikai küzdelmekben. Szállóigeként élt, s lelkesítette a tömegeket az a jelszó, hogy az első Tanácsköztársaság után, amely megbukott, következik a győzedelmes második. Mint általában a szállóigéknél, a tömegek ez esetben sem tudták, hogy ki a szerző — pedig e megállapítás Lenintől eredt, aki a Tanácsköztársaság leverése után már előre látta a magyar munkásosztály későbbi, immár végleges győzelmét. re, társadalmi vívmányaik megsemmisítésére törekszik. Az imperializmus nemzetközi helyzetet élező politikájának szemtanúi vagyunk földrészünkön, Európában is. Amíg a szocialista országok és más haladó erők mindent megtesznek, hogy e térségben is csökkentsék a feszültséget, megszilárdítsák e sok vihart látott kontinens békéjét és biztonságát, addig az imperializmus a fegyverkezés fokozásával, a NATO katonai megerősítésével, a német kérdés élezésével, a népek akarata és érdekei ellenére itt is növeli a feszültséget, és a csendőr szerepét akarja betölteni. Az imperializmusnak ezek a törekvései azonban kudarcra vannak ítélve: a világban gyökeresen megváltoztak az erőviszonyok a szocializmus, a béke, a társadalmi haladás híveinek javára. De e kedvező lehetőségekkel tudni kell élni! A győzelemhez egységre, hitre, elszántságra, elvi szilárdságra, összeforxottságra és .közös fellépésre van szükség! A szocializmusért, a békéért, a haladásért küzdő erőkben megvan erre az eltökéltség Ezt demonstrálja a szocialista országok esetében a Varsói Szerződés tagállamainak most megtartott budapesti ülése. Nagy megtiszteltetésnek tartjuk, hogy az újabb békeakció színhelye: fővárosunk, Budapest lehetett. Az ülésen határozatot fogadtak el, hogy a szocialista országok az imperializmus elleni harcban továbbfejlesztik a Varsói Szerződés szervezetét és védelmi erejét, növelik a szocialista országok egységét és összeforrottságát. Egyúttal újabb felhívással, pozitív javaslatokkal fordultak Európa országaihoz, hogy járuljanak hozzá az államok közötti együttműködés kiszélesítéséhez és a kontinens biztonságának megszilárdításához. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete budapesti ülésének felhívása újabb megnyilvánulása annak, hogy a szocialista országok az éleződő és mind bonyolultabbá váló nemzetközi viszonyok közepette is szilárdan és kitartóan küzdenek a különböző társadalmi rendszerű országok között a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítéséért — a vitás nemzetközi kérdések békés úton, politikai eszközökkel, tárgyalások segítségével történő megoldásáért. Ez felel meg a népek érdekeinek. Lenin szavai beteljesülnek A győzelmes második Alkotómunka, önvédelmi harc A hatalom megszerzése éles osztályharcban ment végbe, amelynek során a fiatal kommunista párt rövid idő alatt a szocialista forradalom célja és programja mellé tudta állítani a társadalmi és politikai változást sürgető munkás-, paraszt-, értelmiségi és katonatömegeket. Létrehozta a burzsoá parlamenttel szembenálló új hatalmi szerveit: a munkás-paraszt- és katonatanácsokat, s a hatalom központi szervét — a forradalmi kormányzótanácsot. Ebben több tényezőnek volt szerepe, amelyekre ma is érdefnes felfigyelni: A burzsoázia elvesztette hatalmi apparátusának gerincét, a hadsereget A hadsereg zöme — a katonaruhába bújtatott munkások, szegényparasztok, kis- és középparasztok a forradalom oldalára állottak. A burzsoázia elvesztette utolsó politikai bázisát is a tömegekben. A reformizmus — amelyet a burzsoázia oly sokszor sikeresen felhasznált a tömegmozgalmak leszerelésére — 1919 márciusára átmenetileg elszigetelődött. Igaz, később, amikor a győztes forradalomnak szembe kellett néznie a nehézségekkel, az imperialista támadással, a pártba került reformisták ingadozása és árulásba torkolló megalkuvása súlyos nehézségeket okozott Éppen ezért, a párt lenini jellegének megerősítése, s az opportunistákkal való szembefordulás követelménye már a júniusi pártkongresszuson nagy erővel jelentkezett. Jóllehet, 1919 márciusában a hatalom békés úton került a munkásosztály kezébe, a burzsoázia elleni fegyveres harc mégsem került le a napirendről. Március 21-re a burzsoázia és szövetségesei annyira elszigetelődtek, hogy kénytelenek voltak tehetetlenül nézni a hatalomátvételt, de már a proletárdiktatúra első napján, összefogva a nemzetközi reakció erőivel, megkezdték az előkészületeket arra, hogy „békés vereségüket" — fegyveres győzelemmé változtassák. Ezután Kállai Gyula ismertette a Tanács-Magyarország fennállásának dicsőséges 133 napja alatt hozott intézkedéseket, amelyek mind a munkások, a parasztok, az értelmiségiek — a dolgozó ember javát szolgálták. A továbbiakban szólott arról, hogy a Tanácsköztársaság a szocialista haza védelmére kelt. A munkásosztály, a parasztság, az értelmiség legjobb képviselői fegyverrel a kézben védték a nép hatalmát. Ezután rámutatott: a Tanácsköztársaság egyik legfontosabb tanulságát IdőtKátlai Gyula ezután arról beszélt, hogy 1945-ben az antifasiszta koalíció legyőzte a fasiszta tömegeket. Ennek során a Nagy Október szülötte, a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadserege felszabadította hazánkat a német és a magyar fasizmus rabigája alól. Ehhez a magyar munkásosztály vezette antifasiszta erők hozzájárultak ugyan, de a felszabadítást önmaguk elvégezni nem tudták. Amire tehát 1919-ben hű szövetségeseinknek és osztálytestvéreinknek, a Szovjetunió dolgozóinak még nem volt erejük és lehetőségük, megtették 25 évvel később: fegyverrel siettek a magyar munkásosztály segítségére. Hatalmas áldozatok árán megteremtették társadalmi felszabadulásának kedvező külső és belső politikai feltételeit. Ilyen körülmények között a magyar munkásosztály, pártja vezetésével 1947 —48 fordulóján — szilárd szövetségben a falu és a város minden dolgozó osztályával és rétegével — ismét kivívta politikai hatalmát, megteremtette a győzelmes második proletárdiktatúrát: a Magyar Népköztársaságot. Kállai Gyula ezután viszszapillantást nyújtott hazánknak az elmúlt két és fél évtized alatt elért ipari, mezőgazdasági és kulturális fejlődésére. Tényekkel mutatta be a felszabadulás utáni hatalmas változásokat. A továbbiakban mostani, jövőbeni feladatainkról szólt, amelyek ma sem kisebbek, mint ötven évvel ezelőtt. Elmondotta: Hazánkban a szocialista forradalom új szakaszában vagyunk, a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk. Nemzetközi téren szemben állunk az imperializmussal, amely minden rendelkezésre álló eszközzel: eszmei és politikai fellazítással, gazdasági nyomással, katonai fenyegetéssel, helyi háborúval és agresszióval igyekszik megakadályozni a szocializmus újabb győzelmeit, megfélemlíteni és gúzsbakötni a szabadságukért harcoló népeket. Az Egyesült Államok kormánya immár nyolc esztendeje folytatja népirtó háborúját Vietnamban, hogy az amerikai stratégiai pozíciókat kiterjesztve visszaszorítsa a szocializmus, a demokrácia, a társadalmi haladás erőit Délkelet-Ázisában. A vietnami nép — Északon és Délen egyaránt — a győzelembe vetett töretlen hittel tovább folytatja önfeláldozó, hősies harcát, s e küzdelemben mindaddig számíthat a szocialista világ támogatására, amíg ki nem vívja végső győrelmét. Napjainkban a Közel-Kelet is az ismétlődő agressziós cselekmények színtere. Az imperializmus. Izrael agresszív militarista köreit támogatva a területi hódítás útjára lépett, s a haladó arab rendszerek megdöntéséMegemlékezésünk a Tanácsköztársaság megteremtésének 50. évfordulójáról tehát kötelezettségvállalás is a harc további folytatására — a szocializmusért, a békéért, a társadalmi haladásért az egész világon. Ma is időszerűek és aktuálisak Leninnek a magyar munkásosztályhoz intézett szavai, amelyek lényegében a világ munkásosztályához is szólnak: „Az a háború, amelyet Ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen a dolgozók háborúja a kizsákmányolók ellen, háború a szocializmus győrelméért... Legyeteík szilárdak! A győzelem a Tiétek lesz!" Nos, Lenin szavai beteljesülnek! Tizennégy szocialista országban, közöttünk hazánkban, a munkásoké, a parasztoké, az értelmiségieké a győzelem! Legyünk továbbra is szilárdak, elvhűek, internacionalisták, következetesek munkánkban, és akkor bizonyos, hogy a szocialista társadalom teljes felépítésében, a szocialista világrendszer erejének és befolyásának növelésében, a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítésében, a társadalmi haladás, a demokrácia erőinak tömörítésében és a nemzetközi béke megszilárdításában újabb és újabb győrelmeket aratunk! Kitüntetések az évforduSón A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából a Tanácsköztársaság idején kifejtett tevékenységük elismeréséül 964 személynek kitüntetéseket adományozott. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta Cservenka Teréz nyugdíjas nyomdásznak, Ék Sándor Kossuth-díjas festőművésznek, dr. Hajdú Gyula nyugalmazott egyetemi tanárnak, Hevesi Gyula Kossuthdíjas akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége választott tagjának, Hevesi Gyuláné, nyugdíjas tisztviselőnek, Lukács György Kossuth-díjas nyugalmazott egyetemi tanárnak, Nógrádi Sándornak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága nyugalmazott elnökének, Szántó Zoltán nyugdíjas tisztviselőnek. A Munka Érdemrend arany fokozatával 278, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával 678 személyt tüntetett ki. Mintegy négyezren pedig a Tanácsköztársasági Érdemérmet kapták meg. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtök délelőtt az Országház Munkácsy-termében nyújtotta át a kitüntetéseket. A parlamenti ünnepségen jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál a kitüntetések átadásakor beszédet mondott. Méltatta a Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentőségét, a kitüntetettek múlhatatlan érdemeit. A szegedi ünnepségen átnyújtott kitüntetésekről lapunk tegnapi számában közöltünk tudósítást. Ünnepélyes zászlófelvonás A Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója alkalmából csütörtökön délután a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Zászlofelvonási ünnepség volt az évforduló alkalmából a Gellérthegyen is, a felszabadulási emlékműnél. Itt a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom hagyományos' vörös zászlaját vonták fel, ugyancsak katonai tiszteletadással. Pénteken délben az állami zászlónál, a Kossuth Lajos téren zenés őrségváltás lesz. PÉNTEK, T969. MÁRCIUS 21. Tjélmagyarország \ i