Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-16 / 63. szám

n Szalay János: Ügy vagyok, mint a kiki­áltó, aki hiszi is, nem is, amit mond. „Az óriáskígyó a fejétől a farkáig öt mé­ter ..." Lecentizte ő azt az óriáskígyót? „Lecentiztem", Igazán megmértem ezt a témát! De van benne valami meg­mérhetetlen, valami hihetet­len. Most, amikor másról sem beszélünk, ha egészség­ügyről van szó,„ mint arról, hogy hiába több az orvos, rsaknem megbénulnak az intézmények, ápolónők, egészségügyi középkáderek híján. És akkor én találtam egy egészségügyi szakközép­iskolai osztályt, amelyben 3il tanulóból 36 hivatásul választotta, amit négy évig tanult. Ezt a rögösnek és „nem kifizetődőnek" mon­dott pályát. Nevet szereztek Néfflr éve kezdett a Tö­mörkény István gimnázium­és szakközépiskolában az első egészségügyi tagozatos osztály. Teljes létszámmal érkeztek az Idén az érettsé­gi évére. Ök csecsemő- és gyermekgondozói oklevelet kapnak az érettségi bizonyít­vánnyal. Akik az idén Je­lentkeznek, már tizenhárom­féle szakmát választhatnak — ápolónőtől szülésznőig és egészségügyi adminisztráto­rig. (Az idén is óriási a túl­jelentkezés: eddig a 36 hely­re 161 pályázó van. Felvéte­li vizsga kémiából és bioló­giából lesz.) Órákig beszélgettünk Diós József igazgatóval és Szabó G. Lászlóné tanárnő­vel. Arról, hogy a hagyomá­nyosan nehéz kezdeten a művelődési- és egészségügyi osztály segítségével hogyan Jutottuk túl. Mennyit segí­tettek a gyakorlati képzés­ben a bölcsődék, vagy a klinikai orvosok, akik bizo­nyára nem' a csekély dí­jazásért, hanem a diákokért vállalják az előadásokai Jelenleg egy híján 160 kislány végzi az I.—IV. osz­tályban ezt a tagozatot. Nem válogatott osztályok: az át­laguk 3,4 körül van. A 16 szakmai tárgyból viszont alig van közepes osztályzat! Nevet szereztek már: ta­pasztalatcserére járnak hoz­zájuk más megyékből ls. r Megszerettem Ezek tények, túl személy­telen tények ahhoz, hogy igazán érzékelhessük, ho­gyan szerettek meg ezek a kislányok egy ma nem túl népszerű foglalkozást. öt kislánnyal beszélgettünk er­ről. Répásí Éva és Czinkotai Mária bölcsődében szeretne majd dolgozni, Rózsa Er­zsike újszülött osztályon, Búzás Évi és Nagy Zsuzsi orvosi egyetemre jelentkez­nek. — Nem voltam biztos ben­ne, hogy tetszeni fog ez a munka, utólag már bevall­hatom — mondja Répásí Éva. — De amikor a bölcső­dében dolgoztunk, nagyon megszerettem á gyerekeket. Aztán a kis kedvenc neve sorjázik;, Czikkely Laci, a kis Barna Agi és sok apró kislány és kisfiú nőtt a szí­vükhöz. — Az igazgató bácsi ked­vence meg a Mondovics Tomi — mondják és Diós igazgató nevetve rájuk hagy­ja: igaz, a kis huncut Tomi­val jó pajtások lettek a legelső bölcsődéi látogatás­kor. — Nincs annál kelleme­sebb érzés, hogy egy-egy apró gyerek éppen engem hív, az én kezembe kapasz­kodik, nekem szól, ha akar valamit — mondja Nagy Zsuzsa. — Ha sikerül, gyer­mekorvos leszek. Mert a gyerekektől nem tudnék már elszakadni. Kérik őket Várják őket a bölcsődék és a klinikák. Az egészség­ügyi osztály 16 bölcsődei ál­lást hirdetett meg az isko­lában, s hamarosan az Egészségügyi Közlöny is hírt ad a 38 ifjú szakember­ről — lehet versenyezni ér­tük. Kapósak is. Legtöbbjü­ket az a bölcsőde kéri, ahol évközben, vagy nyáron gya­korlati idejüket töltötték. Elkelnek valahányan. Nagy-nagy kedvvel indul­nak a pályának, s ez az ok­tatóikat is dicséri. Hogy a „kikiáltói" hasonlatra utal­jak: ezt hiszem és valóban így „centiztem le". Amit vi­szont nehezen tud az ember megmondani: hogyan is si­került ezt elérni? -Hiszen annyi szakközépiskola van, ahol a gyerekek végeznek, aztán hátat fordítanak a tanult pályának. És annyi egészségügyi iskola van, ahova érettségi után, úgy­szólván felnőttként jelent­keznek és mégsem nyer velük szakembert az egész­ségügy. Hiszem, hogy ezek a gye­rekek jó indítást kapnak. Azt ís, hogy a többi igazán a munkahelyeken múlik. P. Szőke Mária Összeláncoiva Akácz László Görögtűz és vízpára Példáért nem kell a szom- ni. Arról, hogy a most futó san beletanulni a viták de­szcdba menni. Akárki fog- években, hónapokban meny- mokratizmusába is! Belát­hatta magát, és felsétálha- nyíre megnőtt a handa-ban- ni, hogy minden kígyót-bé­tott Veres Mihály fiatal sze- dázva egymásnak rontók kát kiabálásnál többet ér né­podi festőnek a Móra Ferenc száma, hogy milyen könnyen, hány meggondolt, okos szó. Múzeum kupolacsarnokában de milyen tartalmatlanul hogy nem nekiszabadult in­megrendezett bemutatkozó buknak elő az úgynevezett dulatszavakkal hadakozni, de kiállítására, s felüthette az „ítéletmondó" szavak. éppen jól megválasztott in­eineletrc vivő lépcsősor vé- Szemfényvesztés — állítja dokokkal véleményt alátá­Bén elhelyezett vendégköny- az összeakaszkodásra vállal- masztani, értékelni kell. vet amely különben is szin- kozók egyike; zseni vagy — te kínálta magát az átlapo- dobja vissza a szót a másik, ziisra. Mondom, könnyen el- s míg saját bátorságuk gó­érhető volt ez a fényes la- jétől megrészegedve kiabál­pú kötet, a — a benne sora- nak. azt hiszik, hogy szóki­kozó betűk „olvashatósági mondóak, hogy bátrak, hogy 5/inljétől" függően — hason- egy-egy vendégkönyv-bejegy­ióképp megérthetővé váltak zésel megvették maguknak a í lárlatlátogatók bejegyzései „hős" előnevet a vele járó ls. A golyóstollal, ceruzával címerrel, meg az abban fény­)tla vetett vélemények, ame- 16 csillagokkal és kardokkal, ivek egy része a „Soha Pedig hát aprócska bra­vúr az efféle! Kisgyerekek haragszomrád-veszekedé­seire emlékeztet, amikor egy­egy indulatosabb kifakadás­tól azonnyomban kl tudja, értékelhető ügyeskedés a ké- * ,„.,. menyhangoztató. Ha okát keresnénk a har­cias felelgetősdlnek, aligha­nem a korábbi nyűgeitől szellemi „vl­kellene azt sonló bejegyzésekkel talál- kutatni. Abban, hogy most kozhat. „Zseni vagy!" — már 1™,n,g?sabb ^ tisztább mondja az egyik vélemény- szavakkal is lehet beszélni, a közlő; „Kóklerség!" - mond- )ónak ,hitt elvekre hiyatkoz­Ja a másik. va makacsabban érvelni, el­Tűz és víz randevúzik lenkezni. ezekben a Jobb sorsra ér- Csakhát ezt a lehetőséget demes kötetekben. Pontosab- igen sokan a tízen inneniek ban: görögtűz és könnyen „aspektusából" értékelik: ki­tovalibbenő pára. a bálnak a meggondolt érve­S most éppen ezekről az lés helyett, jajveszékelnek, egymással birkózó, de csak ha megtámadva érzik ma­látszaterőket felvonultató gukat. Mértéket vesztenek, „elemekről" szeretnék szól- Fedig jó lenne más las­A Tanácsköztársaság Szegeden 0 Napóleon a Pullman-kocsiban A központi hatalmak szimpatizált; a fölfelé szi- — Az egész terv nem any­nagyvezérkara csupán euró- várgó szerb erőknek se gép- nyira külügyi, mint inkább pai viszonylatban gondolta fegyvereik, se ágyúik. A ki- hadügyi kérdés. Tudja mit, el az első világháború sor- tűnőén fölszerelt francia ka- Szalay elvtárs, menjen kl sát, ellentétben az antant tonák ugyanekkor morogtak, Gödöllőre, a főhadiszállásra, hadvezetésével, mert ez vi- majd egyre vadabbul szitko- beszéljen Böhmmel. lágviszonylatban gondolko- zódtak. végül lázadozni kezd- * dott és tervezett II. Vilmos tek: yi^etá őket a hazájuk- Böhm parancsnok császár magúévá tette Lu- ba tovább harco m nem főhadiszálláson" • FÁLÍ-MVEZÉRKARI, FO1N,OK AKARNAK ~,ELTGJHÍN A7 ,HŐ fogadott, a hosszú Pullman­strategiaját — ami ellen Mindezzel szemben az ido- « > Hindenburg és Hötzendorfi bon a mi vörös katonáink Ko«iban._ Alacsony Conrad se tett ellenvetést — harci szelleme forradalmi, ti. akié marad a Balkán és a fegyelmezett volt, elszántsá­Dardanellák, azé lesz a vég- guk — később a felvidéki ső győzelem. A központi ál- hadjáratban bebizonyult — lamok Dél-Magyarország te- elsöprő erejű. . . . . rületén hatalmas raktárakat Tehát: ha az otthagyott ™k)„ zu^bo„ny?baK épp Ugy építettek, s azokban, vala- dél-magyarországi raktára­mint az ottani magtárakban kat a kezünkbe kaparintjuk, s malmokban tárolták az el- akkor a felszabadult népnek rekvirált búzát, lisztet, zsírt, lesz ennivalója, szalonnát, továbbá a katonai Egyik délután három párt­íölszereléseket. funkcionáriusunkat a szegedi A balkáni hadak élelme- Kenderfonóba hivatták. A zési és utánpótlási gócpont- gyár munkásai nyugtalanok. vezérkar! ja tehát itt volt. Szegedtől Wimmer Fülöp elnök-vezér- Str^eld Aürtl vezérkart lefelé. Az őszirózsás forrada- igazgató provokálóan üzente /LurfÍLK^T lom során a balkáni: német, a gyárba: „Nem tart már d f^i U osztrák, magyar katonák sokáig... Pest éhezik..." i^ v^t s J 7 sí?' gyors ütemben saját hazá- Elvtársainkat a munkások Bohm ® jukba tértek, de ugyanezt ingerült megjegyzéseikkel elvtarsak 8°ndol­tették a bolgárok, szerbek, fogadták: horvátok, bosnyákok is. A — Ez a piszok Wimmer, dél-magyarországi raktárak, még ma is mer pimaszkod­magtárak és gőzmalmok ár- ni. Ez a vörös-szeplős ma­ván a helyükön maradtak, iom. De hiába, be köll látni. Szabadkától és Nagyszent- igaza van abban, hogy Bu­miklóstól lefelé egészen Ver- dapest éhezik, a bányavidé­secig és Újvidékig sok rak- keken nincs mit enni. Az elv­tárt és magtárt megdézsmált társak nem gondolnak őrá- . a nép, elvégre négy éven át juk is?! Az elvtársak mért ^yPff'Jf­agyonrekvirálták őket. A vannak a helyükön, nem a Szegedre befutott bizalmas népért?! Menjenek csak át a *ek engem ide' ^parancsnok­jelentések szerint azonban szomszédba, a negyvenhatos • •• , , ­még 1919 tavaszán is sok kaszárnyába, majd megtud- Stromfeld (barátságosan), élelmiszer megmaradt a dél- ják, mi a vörös katonák vé- ha már itt Vfln vidéki raktárakban. Ugyan- leménye... magukról?! az elvtárs, csak hadd mond­ekkor mi a Tanácsköztársa- „Semmit se csinálnak!" 1 « u , * i*. ság területén éheztünk. A három elvtárs megren- . En belefogtam, amiért Jót­— Csak az segít, ha a dél- dűlve. számolt be a hangu­ember volt, mint Napóleon, de a koponyája kívülről se hason­"felvidéki Bonapartéra, nemhogy belülről. Csak egyben tudta remekül utánozni: a tábor­iba dugta be a jobb kezefejét, mint a nagy korzikai. Bemutatkoztam, ő csak a fejével biccentett. Tétován körülnéztem, valaki ült a térképes asztalnál. Mosoly­gott. Megismertem, a kong­resszuson már találkoztunk: hatják. De azért meghallga­tom, ha már Szegedről jött. Én: A szegedi pártszerve­zet és az ottani intéző bizott­ság javaslatával jöttem á fő­parancsnok elvtárshoz. Böhm (a legridegebben): Nem szeretem, ha civilek ka­tonai dolgokba avatkoznak! mindenki... tem. vidéki raktárakat minél latról. - de mindnyájan _ _BOb?_.íelCbb,sz®™reb4ny6~ előbb megszerezzük - jutót- éreztük, hogy az öntudatos néírtt a joviális Strom­tak erre az álláspontra a munkásoknak s a cselekvésre Ic'ure. "tátö Kitartóan Kioa­szegedi kommunisták. — De kész vörös katonáinknak; iga­hogyan?! zuk van. Csakis a tanácskormány Tabódy Zsolttal én kap­merész sakkhúzása segíthet, tam megbízást, azonnal Sürgős rajtaütés! utazzunk Budapestre, tolmá­. Dehát van-e erre a célra csoljuk a szegedi elgondolást. megfelelő -katonai erőnk?!1 Tabódy az utolsó percben Azt tudtuk, hogy a szerb ki- visszamaradt azzal, hogy a mult a Pullman-kocsl abla­kán.) Én (tétován, egyáltalán van annak értelme, hogy be­széljek?)... ezrével vannak parasztok, akik ott voltak a Nagy Orosz Forradalomban ... kiképzett katonU vála­rályságnak nincs. Rosszul nyugtalan katonáit egy per- W2HlyLv:,. fölszerelt, gyönge szerb erők cig se hagyja. , Stiomfeld télénken). Csak kezdtek a Vajdaságba, a * folytassa az elvtárs, folytas­Bácskába beszivárogni. - * FoPa™"csnok hasonlóképp románok is Te- Mint újságíró annak idején Jtítod .ezt? FUpreluf Hány­mes megyébe, Torontálba, - megszoktam, hogy ha riport- «f»r ™ond0t.tóm' í®"1 8 a franciák Szeged Irányába re megyek, lehetőleg a tett munkásságot bevonnunk, tologatták hadosztályukat. színhelyére sietek, és avval ePPugy szükségünk van a Így érkeztünk 1919. április próbálok beszélni, aki leg- párasatokra Hallod; az én második felébe. Érdemben többet tud. Első utam tehát "ll0Pe,f motívumom . A sze­semmi nem történt, a dél- Kun Béla elvtárshoz veze- gedl.ek • • • . , , . magyarországi helyzet egyre tett, akit egyébként szemé- Bohm (visszafordult zavarosabbá vált... Május lyesen jól ismertem, első fele... Még mindig Amikor Budapesten a pár­semmi. Elkésünk! lament épületében érdeklőd­je tem Kun elvtárs után, épp Megpróbáltuk a helyze- ott dolgozott, s időt szakított: tünket reálisan áttekinteni: ,,Ml újság Szeged körül? Fő Stromfeld felé, végre, bár látható dühvel kihúzta a jobbját zubbonya elejéből, gesztikulálva): Ne haragudj, Stromfeld elvtárs, de a poli­tikai részt egyedül én vi­jelentések ,eg a ufra"ciák magatartása s sz|™­Böhm főparancsnok a fe­lveti", meg a „Páratlan tel­lesitmény, gratulálok!" típus­on volt sorolható, s amelyek másik része éppen ellenke­ző töltést mutatott: megté­vesztő mutatvány, kevésre hetó ügyes) pek „képviselte" festészet. És éppígy Budapesten is! Aki fent járván, betér a neves festő. Szász Endre Der­kovits-terembeli tárlatára, megszabadult szinte a szóazonosságig ha- szonyainkban DÉLMAGYARORSZÁG Sz. Gy. TA8ARNAF, MÁRCIUS 16. Panoptikum A világ leghíresebb viasz­bábu-gyűjteményének törté­nete 1760-ban kezdődik, ami­koris a fiatal svájci Marié Grosholtz Párizsba ment, hogy mesterséget tanuljon nagybátyja viaszbábu mű­helyében. Rövidesen olyan ügyesnek bizonyult, hogy maga XVI. Lajos király hív­ta meg az udvarhoz, hogy Maria-Antoinette-ről egy mellszobrot mintázzon. Mi­kor később a forradalom alatt a fejek hullani kezd­tek, a Konvent megbízta a leghíresebb leguillotinozot­tak fejének megmintázásá­val. Mikor Marié nagybátyja meghalt, ő örökölte tőle a sok viaszmaszkot és figurát. Rövidesen férjhez ment egy Tussaud nevű francia kato­natiszthez és Angliába köl­tözött. ahol előbb vándor­kiállításon mutogatta gyűj­teményét, később — amikor már hírnevet szerzett — mú­zeumával Londonban tele­pedett le. A kor hírességei szinte vetekedtek, hogy nála rendelhessék meg viaszmá sukat. Mme Tuasaud 1350­legfrissebb .,, . szerint, a vajdasági, bánáti, a szerbekhez való viszonyuk biccentett lele*. bácskai matrvar sváb srorh érdekelte. Sietve rátértem Jevel Iele™ Diccentett, jelez­és romTn fa kosság' na£ aiTf- ™lyen okok mialt ^ 32 aud'encianak vege" többsége akkor már (vagy dol3uk a,.i,,8Zfg?d, stratégia * akkor még) a Magyar Ta- ** külpolitikai bilincs minél Letörve hagytam el a gö­nácsköztársasággal erősen előbbi széttörését, s bemenni döllői főhadiszállást. íme, Szabadka — Nagykikinda — közelről láttam-hallottam a a Ferenc-csatorna — Temes- Magyar Vörös Hadsereg fő­vár felé. parancsnokát. Szidtam ma­Kun elvtárs mérlegelte az gamat, amiért igy átejtett ez eshetőségeket: a nagyképű karrierista. A — Értem... a nép élelme- legtépettebb lelkiállapotban zése... a jelenlegi délvidéki értem vissza Budapestre; út­helyzet, igen — de az egész közben főleg az motoszkált veszedelmesen komplikált! bennem, hogy mit fogok Ügy veszem észre, az elvtár- majd mondani szegedi elv­sak odalent fel akarják for- társaimnak?! S eszembe ju­gatni azt a sorrendet, amit tott: fölkeresem Kun Bélát, idefent már elhatároztunk! utasítása az volt, beszámolni! Szeged a legnehezebb dió •— — Na, ugye — mert olva­ezt a franciák magatartása sott az arcomból —, mondja még a múlt év decemberében csak el, mit végzett a főpa­elárulta. — Mondja csak, (Folytatjuk) Szalay elvtárs, mi az egész rancsnokknl? tervről Tabódy ezredesnek — Kun elvtárs ... nem tu­mint tapasztalt katonának a dom, őszintén meg szabad véleménye? ö még Szegeden mondanom? se masírozott be a franciák — Nagyon, de mennyire! által megszállt kaszárnyába, — Rájöttem, Böhm elvtárs hogyan megy be, mondjuk, nem rajong a parasztokért. Nagy-kikindára? — Gondolja? De miért Kun elvtárs arra célzott, nem szereti a parasztokat? hogy 191,9. március 23-án Ta- — Mert ő épp úgy tisztá­bódy hadosztályának Szege- ban van vele, mint mink, den le kellett volna fegyve- bogy a magyar paraszt soha reznie a franciák pár zász- nem lesz szociáldemokrata, lóalját, azonban Tabódy nem ellenben kommunista, az mozdult, mivel a körülötte igen! levő, a vörös hadosztályba Kun Béla látva levert ál­bekerült fehér érzésű tisztek lapotomat, igyekezett meg­a francia parancsnokságnak nyugtatni: elárulták a lefegyverzési ter- — Menjen vissza a helye­vünket. A szóban levő időben ro- Szalay elvtárs. Előbb­francia utóbb Délen is rendbe jö­.„X • ,„„»,.- . u nöui/n/.tciij'tmiaucaiiukság vünk; rendbe teszünk min­szaz év leghíresebb gyilko- székhelve ^ fa dent. ahogy odalenn és ide­Kun Béla elvtárs felállott [ent is szeretnénk, íróasztala mellől; (Folytatjuk) ben halt meg, 90 éves korá­ban. Néhány éve ükunokája, a mai „M. Tussaud',' meg­mintázta Churchill-t, aki — csodák csodája — hajlandó volt órákig mozdulatlanul modellt ülni. Még ma is az előkelőségek jelének számít Angliában, ha valaki „Mada­me Tussaud"-nál rendelheti meg arcmását. Az említett termekben lát­hatók a királyi család, a leg­híresebb politikusok, írók, költők, filmsztárok a világ minden részéből. Ott látható például de Gaulle elnök, .T. F. Kennedy, Roosevelt és tőlük nem messze: a Beatle­sek. Frank Sinatra, El Cor­dobes, a világhírű torreádor, a Burton—Taylor házaspár, Brigilte Bárdot és Cassius Clay. A látogatók azonban „bor­zongani" a múzeum pincéjé­ben levő „borzalmak" ter­meibe járnak. Itt találhatóv viaszból teljes életnagyság­ban és élethűen az utolsó I Nagykikinda volt a 1 hadosztalyparancsnoksag gyilK0* székhelve. sai, köztük hasfelmetsző -Jack, Landru, a kékszakáll.

Next

/
Thumbnails
Contents