Délmagyarország, 1969. március (59. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-14 / 61. szám

A Tanácsköztársaság Szegeden © Utazás a műkincsek körül Szeged leggazdagabb pol- anélkül, hogy a nép örök összebarátkozott az ellenfor­gaia begavári Back Bernát birtokába átmentek volna, radalmi idegen tisztekkel, s volt, az ország vidéki legna- És éppen az anglomániában előszeretettel játszotta a ga­gyubb és legmodernebb gőz- szenvedő, s az amerikai rno- vallért. Gyakran ő fizette he­malmának tulajdonosa. De nopolkapitalizmusért rajon- lyettük is a cehhet. Azok nem csupán a négyemeletes gó Backot az angol és ame- aztán, mint nagyivó vitézje­szegedi malom volt az gvc rikai légi gengszterek tették löltek, szerfölött hangoskod­— minden adósság nélkül —, tönkre. tak. Szóba került a Vörös hanem érdekeltsége volt a A második világháború Hadsereg. Vita kezdődött, és győri (Back-féle) hengerma- ama periódusában, amikor a Back-fiú is beleszólt: lomnál is. Amint a kapitalis- az amerikai és angol bombá- — Ne féljetek! Én akár ta világban mondani szok- zógépek Magyarországon is egyedül szembe szállok egy ták: már nem tudja, mit elkezdték a nagyarányú pusz- századdal. Fogadjunk. Egye­csináljon a pénzével. Back titást, a szegedi — stratégiai- dűl, lóháton átmegyek a de­Bernát azonban tudta. Régi, lag is fontos — tiszai vasúti markáeiós vonalon, fegyver világhírű festők műveit ku- hídra vetették magukat. Va- se köll, csak egy lovagló­tatta för — egv Dürer-raj- sárnap történt ez, amikor a pálca. Mi az? Van itt, aki zért, vagy egy Cranach-fest- híd közelében elterülő nagy nem hiszi? Tíz üveg pezs­nlényért kész volt azonnal Back-malomban aránylag gő ... Nemetországba utazni, hat- kevesen dolgoztak. Szőnyeg- S amíg a lovát elővezették, ha a kép valódi, hátha ő lesz bombázás során aztán nem- előre megitták a fogadást. Az a szerencsés, aki megveheti, csak a vasúti hidat, rongálták ittas hadnagy aztán irányt Barátai beszélték, hogy egy meg, hanem felgyújtottál: és vett: Szatymaz felett a de­Van Dyck-portréért másfel elhamvasztották a gőzmalom markáeiós vonal. Alig jutott hónapig alkudott és sikerült több épületét és gépeit, to- túl fél kilométerre, három elkaparintani Rockefeller vábbá a Back-család lakóhá- vöröskatona megragadta a ló elől —, ó nem azért, mintha zát, s elpusztult a sok kép és kantárját, s lerántotta az úr­nekt több dollárja lett volna, sok szobor! fit. hanem azért, mert Back ki- Back Bernát heteken át — Ki vagy? Kémkedni jöt­utazott Hollandiaba, ott ma- magán kívül kiáltozott, mint tel?! radt a szubrett babájával, s egy új Harpagon. Észébe ju- — Semmit se akarok, csak a megszorult képtulajdonos tott cgész múltja, munkás- fogadásból jöttem, eltéved­orra alatt ismételten meg- kiuzsorázó nagy kapitalista tem. A Back-malmos fia va­csörgettc Napóleon-aranyait, beidegzettsége... és az ered- gy°k — nyöszörögte fogva­De talán még a képgyűjtemé- mény? Mindennek vége! cogva. A katonák több lár­nyénél is értékesebb volt ré- Eszébe jutott 1919-es tapasz- sukat előhívták, s a hadnagy gi faszobor-kollekciója. Elő- talata. amikor belevetette úrral többször is elmondat­szeretettel az ónémet s a fel- magát az ellenforradalom fűk, mire fogadtak a fehér­vidéki cs erdélyi szász szob- hullámaiba de származó- tisztekel. A vöröskutonák rokat hordta össze. A 300— sa miatt Zadravecz Zsirkay nagyokat nevettek, majd az 400 éves faszobrok főleg ka- és Gömbös eltanácsolták, egyik rávert a lovaglópálcá­tolikus templomokból valók Gömbösnek hiába mondta val: voltak; csak Back Bernát Kelemen Béla, hogy „ez a — Hát ilyen ostobák vagy­tudta, milyen kacskaringós Back a legokosabb ember", tok, és köztük te vagv a lég­utakon jutott hozzájuk. Gömbös magatelten válaszol- nagyobb hülye! Lódulj haza, .JL. ta: „Ilyennel ne gyertek, mondd meg nekik, hogy ők is A , ,, ölég, ha közöttünk csak egy jöhetnek! Fuss, gyalog, a ló 1919 március havában a okos ember akad" — és sa- ittmarad, szegedi direktórium érte- jat mellbőségére mutatott. A Back-fiú mée eevütt ta­f BaCJ? Ba<* Bernát nem is tudta ^g^Sgffi M n­" n , rt U^ ' n magát többé összeszedni, dent elmondott nekik. Azok anyagl f°nkremenese elvitte, rögtön vészítéletet hoztak ve a nép muzeumaé legyen. „• . , . maBatar_ Móra Ferenccel én kaptam a • Sal mega^tarta a nem­megbízast; vegyük leltárba a tasavai meggyaiazta a nem­képzőművészeti tárgyakat. A Tanácsköztársaság ide- H.£SZh^ffát' Meglepetéssel este fél ti- fe" Back Bernát nagyobbik nincs tovább koztuk helye, zenegy orakor jelentünk meg fia- 28 év körúti, tüzérhad- — Ügy látszik, neki kel­a Back-család külön lakóhá- nagyként bevonult a nemzeti lett volna megvernie a de­zaban Csak negyedórai csőn- hadseregbe, ami az időben a markáción túli vöröskatoná­getés 'és dörömbölés utan nagy és kis Kass tivornyázó kat. nyitottak ajtót. Back Bor- asztaltársaságát jelentette. (Folytatjuk.) vásárié joga Ű.i " rovatot indítunk, amelyben szeret­nénk olvasóinkkal sorra-rendre megismer­tetni azokat a jogokat, amelyek vásárlás­kor mindenkit megilletnek. Vásárlás és jó vásárlás között nagy különbség van; aki ügyesen vásárol, időt és főleg pénzt taka­rít meg. Jó, ha olvasóink ismerik az alap­vető szabáilyokat, amelyek betartását ud­variasan bár, de határozottan meg lehet követelni a kereskedelmi dolgozóktól. Re­méljük, hogy segítségére lesz ebben olva­sóinknak új rovatunk. fi kirakat Az üzlet kirakatának leg- Ezek szerint nincs az nyítsa a lefoglalt árúról, első funkciója az. hogy ki- üzletben arra lehetőség, hogy az üzlet megkötését nálja az árut, megismertes- hogy az árut lefoglalják? De megkezdték, se a vevővel. Szép kiraka- van, csak nem az a módja. A kereskedelmi szabályok tot rendezni művészet. De Például bútorüzletben fon- értelmében a kirakatban, a első szempont mindenkép- tos ez és mindenütt, ahol hűtőpulton levő árun az pen az eladás, jó kereskedő az elszállítás megszervezésé- elnevezést, árat és minősé­nem is tesz ki olyan árut — hez időre van szüksége a gi osztályba sorolást íel s ezt a rendelkezés is elő- vevőnek. Ilyen esetben elő- kell tüntetni. Ennek elmu­írja —, amiből az üzletben, leget kell fizetni, a vételár lasztása szabálysértés. Sen­a raktárban kellő mennyi- egyharmadát, vagy ezer fo- ki se vegyen meg olyan ség nincs. S ha elfogyott az rintot. Az előlegezett árut árut, aminek az ára nem áru és a vevő a kirakatból 8 napon belül át kell ven- tisztázott. Reklamáció ese­szeretné? Kérésére be kell ni. Amennyiben másik ve- Í!" igenz kel/.ern6tlen m6g" , ,, _ . .. lepetes érheti ílven eset­venni, nem kell azt a fele- vo ken az üzlet dolgozóitól, ben a vásárlót. Különösen letet elfogadni, hogy csak be kell bizonyítani, hogy az élelmiszereknél fontos tisz­kirakatrendezés után kap- árut lefoglalták, az előleget tázni, hiszen sokféle felvá­hatja meg a vevő. Ezek a pénztárba szabályosan be- gott és tejtermék van, na­írott szabályok, de régi ke- fizették. Ha ezt bizonyítani ponta változik a zöldségek reskedök a megmondhatói, nem tudják, készpénzért jo- ára is, s az árváltozásokat hogy az „íratlan törvények", ga van azt bárkinek megvá- is azonnal köteles a keres­az üzleti szellem is ezt dik- sárolni. A boltvezető érde- kedő feltüntetni. Ha nincs tálják. „Eladva" kiírást a Re is. hogy — a vevők bi- kint az ár, tévedésnek lehet kirakati áru mellé kitenni zalmának megtartására — magyarázni azt is, ami nyil­szabálytalan. minden vita nélkül bebizo- vánvalóan nem az. A Tv Galériája Képernyő A televízió amúgy iga­zából csak mostanában kez­di törleszteni a képzőművé­szeti ismeretterjesztésben felhalmozódott adósságát. Volt persze adás e téma­körből az elmúlt években is. de azok aligha érdemel­ték ki a „megfelelő" jelzőt mind számuk, mind pedig tartalmuk szerint. Az igazán szívesen né­zett képzőművészeti műso­rok újabban tűnnek fel a képernyőn, s közülük is a nát már utcai ruhába átöl­tözött, felesége s két surban­kó fia alvást színlelt J — A Tanácskormány táv­irati utasítása alapján le­foglaljuk és köztulajdonba vesszük azokat a festménye­ket és régi faszobrokat, ame­lyek műkincseknek számíta­nak — közöltem. — Értem.... de nem tehe­tek ellene semmit... mit nyerek, ha tiltakozom — jegyezte meg halottsápadtan a dúsgazdag műgyűjtő. Mó­ra magyarázatképpen hozzá­fűzte: — Együttesen fölvesszük a pontra leltárt és persze a jegyzőkönyvet is. Arra nincs utasításunk, hogy éjnek ide­jén a múzeumba átszállítsuk a képeket és szobrokat, de arra igen, hogy semmi ki ne maradjon, vagy el ne vesszen. Majd — a Mórát annyira jellemző — sajátos humorá­val megjegyezte: — A szegedi múzeumnak Úgy sincs németalföldi és más, nyugati államokból származó műkincse. Nékünk csak hun, ősmagyar, kelta és egyéb barbár rossz-csont­jaink, cserepeink, zabiáink, kösöntyűink meg egyéb ve­rekedő szerszámaink van­nak... Ne búsulj, Bernát, a legszebb termünkben állítjuk kl ezeket a szép dolgokat, és nagy betűk fogják hirdetni: „Begavári Back Bernát ha­gyatéka." Mint később kiderült, 23 ládát töltöttek meg a szóban levő képek és szobrok. A direktórium, s a végrehajtó bizottság eltávozása után az értekeket pár napig a Back­család házában hagyták, s Back Bernát ki akarta lopni őket a városból, azonban Bétrix francia városparancs­nok erról értesülvén, újból leltárba vetette a műkincse­ket. A Horthy-éra alatt még­is ki tudta „menteni" Svájc­ba Back Bernát, de a har­mincas evekben úgy ítélte meg a helyzetet, hogy „Ma­gyarországon végleg konszo­lidált helyzet állt elö" — ezért visszairányította Sze­gedre a gyűjteményt. * A sors különös iróniája, hogy Back Bernát mégis el­»es 2i tette a műkincseket, Autósok, motorosok, gyalogosok: VIGYÁZAT! JÓ IDŐ! Bizonyára nagyon furcsá- tással van. A tavaszi olva­nak tűnik ez a cím, amikor dás után jelentkeznek az éppen a tavaszt, a jó időt őszi elsározódás és a téli várja mindenki türelmetle­nül. De csalóka még néha ez a tavasz, s a közúti köz­lekedés .ismerőinek nem ls okoz osztatlan örömet. Az úgynevezett átállási időszak veszedelmeivel leg­utóbb tavaly novemberében foglalkoztunk a Délmagyar­ország hasábjain. Akkor ar­ra hívtuk fel a figyelmet, hogy a jeges, csúszós utakon már nem lehet a nyári idő­szaknak megfelelő felfogás­ban és tempóban vezetni, alkalmazkodni kell a meg­változott körülményekhez. Aki ezt elmulasztja, vagy figyelmes kívül hagyja — sajnos, nagyon sokan van­nak ilyenek — az könnyen balesetet okozhat, vagy bal­eset áldozatává válhat. Most, amikor elolvadt a hó, s a koratavaszi napsü­tésben jó idő, jó út várja az autósokat, motorkerékpáro­sokat, újra erre a rejtett veszedelemre hívjuk fel a figyelmet. Az első tavaszi napsütés mindenkit kicsal az utcára, az utakra, fel­ébrednek téli ólmukból a motorkerékpárok és sze­mélygépkocsik, hogy szol­gálatára legyenek gazdájuk­nak. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a kormány mögött olyan vezető üljön, aki nemcsak azért megbíz­ható gazdája gépének, mert ismeri és betartja a szabá­lyokat, de azért is, mert a rejtett veszedelmekre is ügyel. Az utak műszaki állapo­tára minden tél rossz ha­felfagyás nyomai: leszakad­nak, feltöredeznek az utak. A legnagyobb baj az, hogy a teljes felszáradásig nem lehet érdemben foglalkozni a javítással, mert a vizes ta­lajra hiába szórják a tö­mítő anyagot. A KPM Köz­úti Igazgatóságának min­den erőfeszítése ellenére az utak ezért továbbra is ká­tyúsak maradnak. Ez áz oka annak, hogy mostanában olyan sok „Egyéb veszélyt", vagy ..Sebességkorlátozás"-t jelző táblát lehet látni, mely a veszedelmekre hívja fel a járművezetők figyelmét. Sajnos, ezeket a táblákat nagyon sokan rendszeresen figyelmen kívül hagyják, és változatlan sebességgel köz­lekednek a veszélyes útsza­kaszokon is. Ezért történt Szegeden az Izabella hídon jónéhány baleset, holott a tönkrement út jelzése " egy­ben sebességkorlátozásra ls felhívja a vezetőket, az egyéb veszélyeket is jelzi egy-egy tábla. Mindannyian örülünk a tavasznak, a jó időnek és a jó útnak. Gyakori látvány ilyenkor a napsütéses Idő­ben nyitott ablakkal szágul­dó személygépkocsi és vi­dám tekintetű vezetője. De sajnos, gyakori látvány az is, bogy gyorsan hajt. So­kan mintha csak most sze­relnék időben és kilométer­ben is pótolni azt,' amit a tél elven tőlük. Nagyon vi­gyázzunk, mert a téli pihe­nő alatt reflexeink- más rit­must vettek fel, újra hozzá kell szokni járművünkhöz, a forgalomhoz és a sebes­séghez is. Ez is hasonló át­állási szakasz, mint az őszi, de talán még veszélyesebb. Bizonyítja ezt az is, hogy az első szép tavaszi napsü4"­téses időben március 10-én és 11-én Csongrád megyé­ben naponta 10—14 közleke­dési baleset történt. Az előtte levő napokon legfel­jebb egy-két baleset for­dult elő, de elteltek úgy­is napok, hogy a baleseti járőrnek nem kellett sem­milyen eseményhez kivonul­nia. Aki mostanában kormány mögé ül, annak feltétlenül gondolni kell ezekre a té­nyekre is, hogy ne okozzon balesetet, és ne is essen bal­eset áldozatául. Ezért kezd­tem és fejezem be ezeket a sorokat az aktuális figyel­meztetéssel: gépjárműve­zetők, vigyázat, itt a jó idő! Csáki László rendőr századra Tv Galériája váltja ki a legtöbb izgalmat. Izgalmas — egyben el­lenérzéseket keltő — volt az új rovat első adása, amely Szász Endrét, az iga­zi művészből lett bravúrfes­tőt mutatta be hozzáillő módon, egy arénába való képcsinálás közepette: és izgalmas —, de sokkal ne­mesebb „zsigerfeszüléseket" keltő — volt a szerda este látott újabb Tv Galéria is, amely a vásárhelyi iskola egyik legjelesebb tagját, Szdlay Ferenc festőművészt állította a kamerák elé. A nézők faggatásának kitett művész — aki „mellesleg" a szegedi Tömörkény István művészeti szakközépiskola igazgatóhelyettese — festeni ugyan csak a róla készült kisfilmben festett, mégis, sokkal inkább barátjává vált a nézőknek, mint ko­rábban látott interjúalany­elődje. Szerencsés volt már Soly­már Istvánnak, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató­helyettesének rövid tárlat­vezetése is, s épp így, min­den póztól mentesen, tény­leg a fontosabb kérdéseket feszegetve zajlott le az egész társas-beszélgetés Szalay Ferencről ebben a frivol tv-világban is az derült ki, amit eddig is tudtunk. Az, hogy egy ösz­tönösen szerény, választott útján oldalra-pillantgatások nélkül előre haladó mű­vész, olyan valaki, aki nem a felkapott divatok, de ki­zárólag csak a maga belső törvényei szerint fest Érdekes volt persze azt is hallani, hogy nem valami sokat foglalkozik a manap­ság annyira elterjedt ön­elemzéssel. Ez van, én így csinálom —, mondja az ar­cát majd mindig díszítő, furcsa félmosolyával, és sok­kal szívesebben viszi át ar­ra a szót, hogy miféle anya­gok — enyvek. tojásfehérjék — kellenek a képkészítéshez, mint arra, hogy egy-egy­munkájának világrajöttét művészetpszichológiai ala­pon elemezze. Ügy látszik, az efféle em­berek még a túllihegésre, a maguk-mutogatására annyi­ra hajlamos pesti műértő­közönséget is illendőbb kér­dések feltevésére szorítják. Szalay Ferenctől ugyanis in­kább azt tudakolták, hogy miért érzi magát otthon Hódmezővásárhelyen, s nem azt, hogy mennyibe kerül egy képkeret... Akácz László Kedvezmény a színházba járó fiataloknak Hatszázezer forintot sza­vaztak meg a kulturális alapból a Művelődésügyi Minisztérium, a szakszerve­zetek és a KISZ közös ak­ciójára, amelynek jóvoltából az idei évadban kedvez­Március 21-én és 22-én tanítási szünet A Művelődésügyi Minisz- vaszi szünet ebben az esz­térium felhívta az illetékes tendőben is a rendtartás­oktatusügyi szervek figyel-, ban előírtak szerint alakul, met, • hogy a Miniszterta­nács határozatának megfe­lelően szabályozzák a ta­nítás rendjét a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 50. évfordulója kapcsan. Az is­kolákban március 21-én és 23-én nem lesz tanítás, 23-a rendes tanítási nap. A ta­vagyis április 5-től 13-ig tart. A szünet előtti utolsó tanítási nap április 3, a szü­net utáni első 14-e. (MTI) ményt kaptak az ifjú szín­házlátogatók, s köztük is elsősorban az egyetemisták és ifjúmunkások. Az össze­get 120 ezer ötforintos utal­vány formájában juttatták el a fiatalokhoz; .40 ezret Budapesten, 80 ezret pedig vidéken osztottak szét. Ezek értékét beszámították a színházjegyek árába. Tulaj­donosaik a készpénzen kí­vül ezekkel fizethettek a hétforintos va©' ennél drá­gább jegyekért. Az utalvá­nyokat a KISZ-bizottságok ítélték oda az arra érde­mesnek talált fiataloknak. Az akció keretében csak azoknak a daraboknak a megtekintéséhez nyújtottak támogatást, amelyek monda­ni valójukkal, kimagasló mű­vészi értékeikkel maradan­dó élménnyel ajándékozták meg nézőiket. PÉNTEK. 1969. MÁRCIUS 14. BUSü

Next

/
Thumbnails
Contents