Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-04 / 28. szám

Öoktm* A Doktor úr Molnár Fe- ' renc első darabja. 1902-ben irta, de — mint önéletrajzá­ban később elmondta — nem ettől, hanem 1908-tól, Az ördög születésétől szá­mította magát drámaírónak. Ha Molnár saját maga ki­hagyta ilymódon életművé­ből a Doktor urat, mi se erőltessük bele. Nincs okunk rá. Ez a darab ugyanis alig mutat valamit a későbbi Molnárból, a szín­padi hatások nagy varázs­lójából. A Doktor úr szer­zője ügyes és kissé igény­telen színpadi mesterem­bernek tűnik. A darab élet­és valóságanyaganak persze van némi köze Molnár vi­lágához: a nagyvárosi hát­tér. a világvárossá fejlődő Budapest furcsa figurái, bű­nözői, rendőrei, ügyvédjei, szép asszonyai szerepelnek ebben a darabban, s feltűnnek benne annak a jellegzetes társadalomkriti­kának halvány nyomai is, amely 1908 után Molnár műveiben sokkal markán­sabban jelentkezett. Az egészségtelen langyos unalmú darabnak — mert maga a történet, hogy mifé­le különös bonyodalmakba keveredik az ügyvéd úr csa­ládja egy rendőrfogalmazó ostobasága és egy ravasz be­törő miatt, nem túlságosan izgalmas — vannak kitűnő részletei, igazán jó figurái. E hatások kiaknázásában nagy része van Kellér De­zső sikerült átdolgozásának és a szegedi előadásnak, pontosabban és főképpen Szász Károly rendezésének. A rendezés modern szelle­mű előadást produkált. A cselekményt meghagyta ere­deti helyén, a századfordu­ló világában, de az atmosz­férát, melyben a darab le­játszódik, szellemes ötletek­kel közelítette a mai ember­hez. Átszőtte az előadást groteszk ötletekkel, iróni­kus—szatirikus karikatúrák­kal, s ilymódon a kissé avult anyag friss színeket kapott Ugyanez történt Zerkovitz melódiáival is, melyeket a rendező a For­tuna együttessel játszatott w Zenés bohózat a színházban Mikor jár a munkabér? K. S.-né megbetegedett és a körzeti orvosa kivizs­gálás céljából beutalta a szakrendelésre. Amíg a szakrendelésen a kivizsgá­lás tartott, két napig nem jelent meg a munkahelyen, de igazolta, hogy kivizsgá­láson volt A vállalattól a kiesett napokra munkabért, illetve táppénzt kért, de kérelmét azzal utasították el, hogy sem munkabérre, sem táppénzre nem jogo­sult Olvasónk úgy hallot­ta) hogy orvosi vizsgálaton történő megjelenésre átlag­bér jár. Kérdezi: Ha mun­kaidő alatt orvoshoz megy kivizsgálás végett, a kiesett időre jár-e az átlagkereset vagy a táppénz? A Munka Törvénykönyve 47. § (3) bekezdése szabályoz­za, hogy 'munkakiesés esetén mikor illeti meg a dolgozót a munkabére. E rendelkezés szerint nem jár munkabér, ha valaki saját hibájából nem végez munkát A válla­lat működési körében felme­rülő okból kiesett munkaidő­re meghatározott mértékű té­rítés jár. A 7/1967. (X. 8.) Mü. M. számú rendelet 5. § (1) bek. szerint a dolgozó részére át­lagkereset jár: szavazás, ha­• ' Siflis József felvétele A doktor űr (Katona András) és felesége (Máthé Eta), akikkel mindenféle különös botrányok történnek. Veres Mihály kiállítása el. Kis riadalom támadt ugyan az előadás elején, amikor a várt szeliden szen­timentális zene helyett hir­telen rátört a közönségre a beat-gitárok teljes hangere­je. De ez a riadalom rövid ideig tartott: kiderült, hogy ez a beat-Zerkovitz nem is elviselhetetlen. Mivel ez a modern gro­teszk szellemű átformálás az előadás legérdekesebb és legfontosabb alkotóeleme, a szereplők közül elsősorban azokat emeljük ki, akiknek énekében-játékában, sőt táncában — Mezey Károly remek karikatúrákat kore­ografált a színpadra — ezek a sajátos színek a legna­gyobb hatással érvényesül­tek: mindenekelőtt Kátay Endre rendőrtisztjét, Lakky József betörőjét és Décsy Györgyi nevelőnőjét. Mind­hárman más-más módon — természetesen nem szabad elfelejtenünk a szerep erre való alkalmasságát — hang­súlyozták a groteszk, bizarr elemeket: Kátay erőteljesen karlkírozással, Lakky -ro­konszenves érzelmességgel, Décsy elfogadható harsány­sággal. E három főszerep után három egészen kis szerep alakítóját kell említenünk: Zádori István kedves humo­rú Cseresnyését, valamint Marosi Károly és Gémesi Imre erőteljes karakterala­kítását az öreg pedagógusok szerepében. Katona András, a címsze­replő keveset valósított meg az előadás új törekvéseiből, Máthé Eta, a feleség pedig a szerepből. Okos, intelli­gens, de kissé jelentéktelen pesti úriasszonyt alakított; Molnár figurája ennél több. Demjén Gyöngyvér Lenkéje nem valami izgalmas sze­rep; nem az az alakítás sem. Még színtelenebb — szerepben is játékban is — Varga Tibor Bertalanja. A két rendőrt — vaskosságu­kat hangsúlyozva — Szabó István és Mezey Károly mu­tatta be. A szobalányt vonzó kedvességgel a színlapon érthetetlenül nem szereplő Bársony Bori játszotta. Az előadás jó hangulatú színpadképét Székely Lász­ló tervezte. Ökrös László A helyzet változatlan Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba — vél­te a jó öreg Herakleitosz, amikor — elég régen már — szemléletesen hívta fel a gondolkodó emberfők fi­gyelmét a szüntelen válto­zó, mozgó világmindenségre. Bárcsak a televízió szerkesz­tői is megfogadnák a görög filozófus tanításait. Mert kérem szépen, a dolgok ösz­szeíüggnek. S az összefüg­gések egyetemessége azonnal nyilvánvaló, ha valaki több­ször végigbosszankodja a képernyő vasárnapjait. Két­szer nem léphetünk ugyan­abba a folyóba — idézem megint Herakleitoszt, mert a televízió ötvenkétszer is ké­pes belelépni — évente. Eny­nyi vasárnap található a nap­tárban. Képernyőről nézvén tehát: vasárnaponként a helyzet változatlan. Vegyük hát sorjában a feb­ruár másodikát. Az angol nyelvtanfolyam haladóknak nem izgatott, mert még kez­dő sem vagyok. Az úttörő­híradóból már kinőttem, a matematikavetélkedőt pedig meghagytam az általános is­kola nyolcadikosainak, akik­nek címezték. A Bors máso­dik részét már láttam, s ugyancsak másodkézből vett a kóruspódium is. Ebédszü­net. Délután negyed négytől mezőgazdasági szakfilmsoro­zatot kínáltak, s mivelhogy ez is „szakos", hát újfent meghagytam a szakmabeli­eknek, csakúgy, mint a rá­következő iskolatelevíziót. A mexikói bronzérmesek em­lékműsor, a muzsika ifjú kö­vetei, valamint a „Felfede­ző-úton a képzőművészet bi­rodalmában" szintén „sza­kos". (Engem hiába érdekelt, a társaságomban ülőket nem.) A tudományos tudakozó iz­galmas volt — az öröklődés kit hagy közömbösen? —, a tévészőttes ebben a formájá­ban unalmas. Csak az után­érzéseket keltő Sebastien repríz-sorozat mérhető vele. A mechanizmusmagyarázat popularitása érzésem szerint már túllő a célon, Komlós műsora ismét szellemes volt, a Bors-sorozatról meg ké­sőbb, majd a végén illik nyi­latkozni. Ezek után érthető show-igénnyel vártam a Csillagszórót, de elmaradt. A helyette látott francia revű­kisfilm viszont azt a műsor­típust példázta, amiből va­sárnaponként mindig prog­ramba kellene iktatni né­hányat. Mert ez az összeállítás túl­zottan didaktikus. Soros ne­gyedóráival kétségtelenül képernyőhöz köti az érdeklő­dők szűk-belterjes hányadát, ám mindig másokat, a mun­kaszüneti napok viszont or­szágszerte sajnos vasárnapra esnek. Mint Gugyerák mon­daná: leginkább. Olyan hét végi tévéadásról éneklek te­hát, ahol „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet". Persze ilyen nincs. Ez rőt utópia. De több többeket ér­deklő, általánosabb kitekin­tésű, elsősorban szórakozta­tó hangvételű műsorral fel­tétlenül színesebb, izgalma­sabb vasárnapok kerekedhet­nének a képernyőn. Nem szükséges kivárni, hogy el­kezdődjék a futballigény ... N. L A vasárnap déli tárlatnyl­tóra igyekvők sorai tömöt­tek voltak; szokatlanul, mondhatni, jelképesen tö­möttek. Az önálló kiállítással először a közönség elé lépő festőművésznek szólt termé­szetesen ez a népes sereglés, de egy kicsit mindenképpen a bemutatott anyag szokat­lanságának is. Annak, hogy a fiatal festő nemcsak a sze­gedi művésztársakétól elté­rő stílusban díszíti papírlap­jait, vásznait, hanem egy más eszmei indíték szerint is. Ami Veres Mihály különös stílusára vonatkozik, arról könnyebb szólni. A szürrea­lizmus egy válfaját műveli 6, azt a kevesek által követett irányzatot, amely különös­képpen jó mutatja a kubista elemek elvont formáinak to­vábbélését. Vaskos, „motivá­latlan" fa-jelképei, egymást pontosan példázó háztetőinek dőlt négyszögei kellőképpen igazolják ezt. Ami viszont a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában kiállított képek szó nélküli önvallomásait illeti, azok titkainak megfejtéséhez már jóval nehezebben állnak egy­más mögé a szavak. A képek futólagos megte­kintése ilyen és olyan véle­mények kialakítására is ösz­tönözhet. A hosszabb szemlélődés azonban feltétlenül a festő javára dönt! A majd minden képről felénk nyúló ágcson­kok még a legtöbb fájdalmat mutató változatukban is el­árulnak valamit a művész hi­téről az újrakezdés lehetősé­gében, meg arról, hogy egy­szer, „valamikor" majd tény­leg az annyira kívánt har­mónia lombos ágait lökik a nap felé az egyelőre még oly drasztikusan letarolt fák. S ha már a fáknál tartunk! Nem lehet említetlenül hagy­ni ezt a Veres Mihály által oly hosszú keresés után meglelt motívumot. Ha más nem, hát képeinek ez a száz­szor megrajzolt-megfestett, de mindig más alakban elő­tűnő fő alkotó eleme jól mu­tatja, hogy a harmincadik évét épphogy csak túllépett, Szeged környéki születésű, Vinkler László nevelte festő esetében tényleg egy szuve­rén világ felidézőjéről van szó. Az persze, hogy e biroda­lomig ugyancsak hosszú út rezet az ismerősebb tájak, s emberek elénk állítóinak ta­lán sokak által szívesebben bebarangolt „országaitól" — tagadhatatlan. Tagadhatatlan viszont az is, hogy a korhoz erősebb szálakkal kötődő művészi produktumok mellett feltét­lenül teret — s bíráló, érté­kelő visszhangot — érdemel az ilyen lemeztelenített gon­dolatokat kimondó, tőmonda­tos képkérdéseket feltevő fes­tészet is. Jó dolog az, ha ilyen ran­gos alkotásokon van alkal­munk eltűnődni, vagy vitat­kozni a képzőművészet bará­tainak! Akáez László tósági, bírósági, munkaügyi döntőbizottsági idézésre ta­núként való megjelenés, ta­nácstagként való eljárás, kő­telező orvosi és rendőrorvosi vizsgálat, hadkötelesként va­ló sorozás és katonai nyil­vántartásba vétel, valamint az önkéntes tűzoltói igénybe vétel esetén a teljes mulasz­tott időre. A munkabér csak a kötelező orvosi vizsgálat miatt mulasztott időre ját Kötelező orvosi vizsgálatnak, amelynek idejére a dolgozót az átlagkereset megilleti, csak azok az orvosi vizsgá­latok, amelyeken a dolgozó egészségi állapotától függeU lenül köteles részt venni- A beteg dolgozó orvosi kivizs­gálásából, illetőleg renosae­res kezeléshez szükséges vizs­gálat tehát nem minősül kö­telező orvosi vizsgálatnak | akkor sem, ha vizsgálat lo­, folytatása ceak a dolgozó 1 munkaideje alatt oldható meg. Az ilyen címen történő 1 távolmaradás igazolt távol­létnek minősül, díjazás azon­I ban a mulasztott időre nem jár. Természetesen az orvo­si vizsgálat idejére, ha a dolgozót visszamenőlegesen táppénzes állományba helye­zik, akkor megilleti a táp­pénz. Ugyancsak átlagkereset illeti meg a dolgozót vér­adásra történő rendkívüli | berendelés esetén a teljes mulasztott időre. Nem rend­kívüli berendelés esetén pe­dig legfeljebb 4 munkaórára eső bér jár még akkor is, ha a vizsgálat eredménye alapján nem vettek vért tő­le. Olvasónk esetében a válla­lat helyesen járt el, mert a hiányzó két munkanapra sem táppénzre, sem pedig át­lagbérre nem jogosult, ha­nem igazolt távollétnek mi­nősül. • Dr. V. ÜL Épült: 1957—1969 Dóm tér 9. Amatőr ütmek bemiiatója Az elmúlt évben megrendezett ls. országos amatőrfilm-szemle díjnyertes filmjeiből rendeznek vetítést február 7-én, pénteken este 7 órai kezdetlel a Juhász Gyula Művelődési Központban, Az érdeklődök a következő al­kotásokat tekinthetik meg: Ki­nevezték prófétánalt (Gulyás János), Magánélet (Jeles András —Kardos Sándor). Négy évszak (Káldy l.ászló). Egy nap (Bug­lya Sándor), Bánk is sütött a nap (Herrzenik Péter). Mereedes (Szönyl Mihály). Egyedül (Oláli Imre dr.) és ősmagyar hiradó (I)ozvald János). Az esteo leve­lűik az ismert szegcdi amatőr filmes, dr. Németh András Szc- ; ged, 1778 című munkáját is. ' A Hild József tervei szerint 1861-ben épült volt Hun­gária-házra is rámondhatjuk tulajdonképpen, hogy mégis manapság készült, hiszen 1967-ben kapta jelenlegi formá­ját, amikor felújították és árkádosították. A Károlyi Ist­ván és Tamai István tervei alapján átalakított épület mpst a Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottságának székháza, több akadémiai és egyetemi intézet otthona. KEDD. 1969. FEBRUÁR i. DÉLMAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents