Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A M A 6 Y A R SZOCIA L IS T A MUN N* P ÁRT LAPJA 59. évfolyam, 49. szám 1969. FEBRUÁR 28„ PÉNTEK Megjelenik hétfő kivé­telével mindennap, hét­köznap 8. vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR Kádár János elvtárs beszéde a munkás-paraszt szövetségről Befejeződött a párt első titkárának háromnapos győri programja Közlemény a moszkvai KGST-tanácskozásról Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön — győri tartózkodásá­nak harmadik napján — a délelőtti órák­ban látogatást tett a Győr-Sopron megyei pártbizottság székházában. Társaságában \olt Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Tóth Mátyás, a Központi Bizott­ság osztályvezetője és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezető-helyette­se. Az ebből az alkalomból rendezett ösa­szejövetelen Pataki László, a megyei párt­bizottság első titkára üdvözölte és tájékoz­tatta a vendégeket a megye életéről, a pártszervezetek munkájáról. Ezután Ká­dár János baráti hangulatú eszmecserét folytatott a megyei párt-végrehajtóbizott­ság tagjaival, a pártbizottság osztályveze­tőivel, a járáki és városi pártbizottság tit­káraival, továbbá a tanácsi szervek veze­tőivel. A találkozót követően együttes ülést tartott az MSZMP Győr-Sopron megyei bizottsága és a megyei tanács abból az al­kalomból, hogy a megyében tíz esztendő­vel ezelőtt fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Részt vett az ülé­sen és az elnökségben foglalt helyet Ká­dár János, Pullai Árpád, Tóth Mátyás és Katona István is. Ott voltak a megye és a város üzemeinek, hivatalainak, intézmé­nyeinek, termelőszövetkezeteinek, a társa­dalom különböző rétegeinek képviselői, a termelőszövetkezeti mozgalom veteránjai, akik élenjáró harcosai voltak a szocialista mezőgazdaság megteremtésének, s azok a munkások, akik az egy évtizeddel ezelőtti nagy átalakulás napjaiban a párt felvilá­gosító szavát tolmácsolták a falvak né­pének. Pataki László nyitotta meg a tanács­kozást, majd Szaló Lajos, a Győr-Sopron megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese számolt be arról a törté­nelmi jelentőségű, forradalmi átalakulásról, gyors ütemű fejlődésről, amelyet az el­múlt évtized hozott a megye mezőgazda­ságában. Felszólalt az ülésen Kovács Fe­renc, a mihályi Táncsics Tsz elnöke, s Komondi András, a győri Textilipari Vállalat művezetője, a tsz-szervezők egyi­ke is. Ezután az ülés résztvevőinek nagy tap­sa közben Kádár János emelkedett szó­lásra. Az ünnepi üléssel befejeződött a párt első titkárának háromnapos győri prog­ramja, s Kádár János a délutáni órákban visszautazott Budapestre. Tisztelet minden becsülettel dolgozó állampolgárnak Kádár János beszéde ele­jén szivböl üdvözölte a Győr­Sopron megyei pártbizottság, a megyei tanács tagjait, az együttes ülés minden részt­vevőjét. Külön is köszöntöt­te a termelőszövetkezeti mozgalom úttörőit, majd megállapította: — Történelmi évfordulóra emlékezünk, olyan esemény­re, amely sorsforduló volt a megye, országunk paraszt­sága és egész népünk életé­ben. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, az a tény, hogy parasztsá­gunk szocialista útra lépett, történelmi jelentőségű ese­mény. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése a mun­kás-paraszt szövetség nagy győzelme. A továbbiakban a párt első titkára részletesen szólott ar­ról, hogy a munkás-paraszt szövetség nem újkeletű, a nép szabadságáért, a teljes társadalmi, politikai, gazda­sági felszabadulásért vívott sok évtizedes harcban ková­csolódott ki, szorosan össze­fonódott történelmünk elő­ző sorsfordulóival. A harc­nak osztályalapja volt ak­kor is, élén a munkásosztály állt, amely hű szövetségesre talált a legöntudatosabb pa­raszti tömegekben. Hangoz­tatta Kádár János, hogy ha­zánk felszabadulását követő­Mozz inat a győri látogatásról... Kádár János győri lá­togatása alka'mával megtekintette a vagongyár üzemré­szeit, s beszélgetett a dolgozókkal. Képünkön: A párt első titkára Horváth Ede vezéri ga gatóval a hátsóhíd gyár­egységbe? en — amikor az ország a szó szoros értelmében romokban hevert — azonnal munká­hoz láttak a kommunisták, népünk demokrata, haladó emberei, a hazafiak, akik megértették, hogy a törté­nelem új lehetőségeket adott számunkra, hogy új és szabad országot teremthessünk ma­gunknak. Ennek a tömörü­lésnek is a munkásosztály és a parasztság szoros összefo­gása és szövetsége volt az alapja. Bár a későbbiekben komoly hibák is jelentkeztek az ország vezetésében, a dön­tő és a nép számára legfon­tosabb mégis az a hatalmas alkotó munka, erőfeszítés volt, amely hazánkból ipari országot, az iparosodás út­ján haladó szocialista orszá­got teremtett. — Ezek a hibák mondotta — súlyosak voltak, s a leg­különbözőbb területeken — így a parasztsággal kapcso­latban is — jelentkeztek. Az agrárpolitikában azokban az években elkövetett hibák aláásták, meggyengítették a munkás-paraszt szövetséget. Ez kedvező lehetőséget te­remtett a magyar népi de­mokrácia, a népi demokrati­kus állam minden ellensé­gének — a hazai és a nem­zetközi ellenségnek egyaránt —, hogy támadást szervezze­nek és rohamot indítsanak a népköztársaság megsemmi­sítéséért és a történelem ke­rekének visszafordításáért. — 1956-ban — folytatta —, amikor a történelem feltette a magyar parasztságnak a kérdést, hogy most hova, merre és kivel tartson, ami­kor arról volt szó, hogy a népköztársaságot kell meg­menteni és a szocialista fej­lődés útját kell biztosítani népünk számára, a magyar parasztság a történelem előtt nagy vizsgát tett. Nem az el­lenforradalom, hanem a munkásosztály mellett lépett küzdőporondra. Ez megint olyan időszak volt, amikor a munkás-paraszt szövetség ismét kiállta a próbát. Ezután Kádár János elv­társ átfogóan arról szólott, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt 1956 utáni mar­xista—leninista párt mód­jára, elvi alapon járt el, dolgozta ki politikáját és határozta meg munkamódsze­rét. A továbbiakban egyebek között elmondta: Engedjék meg — s talán elfogadható —, hogy először arról szóljak: a termelőszö­vetkezetek létrejötte elsősor­ban a munkásosztály nagy érdeme. Ezt hármas értelem­ben is mondhatjuk. Először, hogy a párt, amely politikai­lag megfelelően kézbe vette és vezette a mezőgazdaság szocialista átszervezésének folyamatát, a munkásosztály forradalmi pártja. Másodszor: a munkásosztály, mint ter­melőerő és dolgozó osztály teremtette meg az átszerve­zés sikerének, a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak anyagi feltételeit Végül: hagy érdemeket szereztek azok a tíz- és százezrek, akik a gyárban elvégezve rendes, mindennapi munkájukat, fá­radságot nem ismerve évekig járták a falvakat, s bár nem mindig találkoztak megér­téssel, szerveztek, agitáltak, segítették a parasztembere- j ket, hogy megtalálják a he­lyes utat. — Elmondhatjuk —, s ta-; Ián megengedhető, hogy ez | alkalommal megemlékezzünk | erről —, hogy a munkásosz­tály és azon belül az egyes munkásembereknek a szocia­lista mezőgazdaság megte­remtéséért és fejlődéséért ho­zott áldozata nem volt hiába­(Folytatás a 3. oldalon.) Február 26—27-én Moszk­, vában megtartották második tanácskozásukat a KGST-he2 ! tartozó országok tudományos : és műszaki bizottságainak, illetve minisztériumaínak vezetői. A tanácskozáson bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, mongol, NDK, ro­mán, és szovjet küldöttség vett részt. A magyar kül­döttséget dr. Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejleszté­si Bizottság elnöke vezette. A tanácskozáson össze­egyeztették a tudományos és technikai tájékoztatás terén való együttműködés elmélyí­tése céljából a KGST-orszá­gok részéről teendő gyakor­lati intézkedéseket, meg­vitatták, miképpen szervez­hetnék meg az érdekelt or­szágok az igazgatás problé­máinak együttes, komplex vizsgálatát és kimunkálását. A tanácskozás résztvevői esz­mecserét folytattak és egyez­tették véleményüket a nép­gazdaságiig nagy fontosságú problémákkal kapcsolatos együttműködés megszervezé­séről, a munkamegosztás leg­hatékonyabb formáinak fel­használása útján. A tanácskozás alkalmából a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK, a román és a szov­jet kormány képviselői alá­írtak egy egyezményt, amely­nek értelmében létrehozzák a nemzetközi tudományos és műszaki tájékoztató közpon­tot. Változatlanul sikeres a DNFF offenzívája A dél-vietnami hazafiak általános támadása — mint nyugati távirati irodák jelen­tik — az ötödik napon sem vesztett lendületéből. Csü­törtökön* a kora hajnali órákban a DNFF tüzérségé­nek rakétái és nehézgránát­jai — a szerdai akciókhoz ha­sonlóan — összesen mintegy 50 amerikai és dél-vietnami katonai létesítményre csa­pódtak be. A hadműveleteik súly­pontja továbbra is Saigon térségében van* A hazafiak gyalogsága a fővárostól nyu­gatra levő Cu Chi városát meglepetésszerűen nagy erőkkel támadták meg. A je­lentések szerint a DNFF ka­tonáinak sikerült behatolni­ok a katonai objektumok kezé, s a kifutópályán meg­semmisítettek kilenc felszál­lásra váró gépet. Ezzel egy­idejűleg levegőbe röpítettek egy üzemanyagtartályt. Magyar-norvég együttműködés Thore Munck, a norvégiai ! Munck—Hamiern Rész vén y­j társaság elnöke és Kiss Ist­; ván, a Komplex vezéri gaz­; gatója, valamint Széki Fe­I renc, a Vörös Csillag Trak­I torgyár kereskedelmi igaz­Van recepf? Egy felméréshez volt szükséges az a szokatlan eljárás, hogy néhány csa­ládtól megkérdezték: mi van a gyógyszeres ládá­ban? A tapasztalat meg­döbbentő: a gyógyszereket már nem is szedjük, ha­nem esszük, mint minden­napi kenyerünket. Este altató, reggel serkentő, dél­előtt idegcsillapító, délután pedig fejfájás ellen kell valami pirula. És mindezt ahogy mi magunk éppen gondoljuk! Hazánkban át­lag 386 forint volt tavaly az egy főre jutó gyógyszer­fogyasztás (nem számítva a rendelőket és kórháza­kat), s mindez a mi ala­csony gyógyszeráraink mel­lett számolva „kilóra" is hatalmas mennyiség. Sze­geden, a III. kerületben öt év alatt 39 százalékkal emelkedett a gyógyszerfor­galom a patikákban. Minderről a Csongrád megyei népi ellenőrzési bi­zottság tegnapi ülésén be­széltek, amikoris a felnőtt és gvermek járóbeteg-ellá­tásról tárgyaltak. Kiderült ugyanis a NEB vizsgálat alatt, hogy a körzeti- és rendelőintézeti orvosok munkai delüknek közel egyharmadát receptek írá­sával töltik, s emiatt a szakorvos drága idején kí­vül a betegek várakozási ideje is veszteség. Felvetődött már nem egyszer, lehetne-e gyógy­szertárainkban több gyógy­szert recept nélkül kapni? Ez megkönnyítené a gyógyszerészek adminiszt­ratív munkáját ís. Vi­szont így is elég sok kárt okozunk, s most nemcsak a mértéktelen gyógyszerpo­csékolásra gondolunk; szer­vezetünknek okozunk kárt, mikor azt hisszük, hogy büntetlenül kezelgethetjük magunkat. Persze, van, aki azt állítja, hogy egész­ségügyi ismeretterjeszté­sünk eredményeként ma már az átlagemberek egészségügyi műveltsége emelkedett, s ez az „ön­kezelés" is ennek tulajdo­nítható. De műveltséget tükröz-e az, amit mi gyógvszerevésben műve­lünk? Nem a patikában kérde­zik csak. hogy van-e re­cept. Kérdezzük meg mi is. arra van-e recept, hogy belássuk: igen káros di­vat gyógyszerrel „táplál­kozni". P. Szőke Mária gatója csütörtökön a Komp­lex Külkereskedelmi Vállalat székházában együttműködési szerződést írt alá. A megál­lapodás gyártási és kereske­delmi együttműködésre vo­natkozik és az első ilyen szerződés, amelyet magyar vállalatok norvég céggel kö­töttek. A szerződés tárgya, hogy egybeszerelik a nor­vég gyártmányú hidraulikus munkaeszközöket és a Dutra traktorokat, s ily módon kü­lönböző földmunkavégző és rakodó exkavátorokat állíta­nak elő. A szerződést aláíró két magyar vállalat képviselői elmondották: A norvég partnerrel a múlt évben kezdtük meg a tárgyalásokat. Azóta meg­történtek a közös gyártmány kísérletei. Az együttműkö­dés lehetőséget ad, hogy fokozzuk a Dutra traktorok többcélúságát és feltárjuk újabb alkalmazási területeit így merőben új típusú erő­és munkagép számára tu­dunk szélesebb piacot ta­lálni. Az együttműködés le­hetővé teszi továbbá, hogy más traktortípusokhoz is hozzáalakítsuk és felhasz­náljuk a norvég típusú mun­kagépeket. Fontosnak tart­juk, hogy a jó kapcsolatok­kal rendelkező norvég cég az egész skandináv piacon vállalta a Dutra traktorok értékesítésének vezérképvise­letét. 1969-re első lépésként — 100 000 dollár értékű ma­gyar traktort igényelt. A norvég aláíró fél, a Munck-cég elnöke kijelen­tette, hogy az együttműkö­dés mindkét fél számára előnyös, hasznos lesz, s re­méli, hogy ezt az első meg­állapodást több hasonló koo­peráció követi majd.

Next

/
Thumbnails
Contents