Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

Borospohár és SZ—100-as .Tudósítások Szép volt a mihólyteleki Uj Elet Tsz közgyűlése. Számok hangzottak el, bizonyították, mennyivel gyarapodott egy esztendő alatt ismét a közösség, mennyit is lépett előre a Szeged melletti gazdaközösség. A legtöbben így vélekedtek: „Soha ne legyen rosszabb év a tavalyinál." Az aszályos, kedvezőtlen esztendő ellenére Is szinte hihetetlenül növekedett a szövetkezet árbevétele, 192 százalékos fejlődést ért el. Elegiedetten ültek az embereik a székeken. Bólogattak. A beszámoló élesebbre fordult, mint például amikor az elnök a következőket mondotta: — Bebizonyosodott, hogy a paprika és az állattenyésztés sem ellenségünk. Az is. hogy Bakto sem olyan fekete, talán mi voltunk egy kicsit mostohák hozzá. A vitában szót kért az egyik öregember. Jó ismerője a közös ügynek, sok esztendőt megért már a kollektívában. — Annak idején egy gyékény szatyorban volt az iroda. A vagyonunk is majdhogy elfért benne. Most meg idáig eljutottuk. De ha jobban vigyázunk egymásra, még szebb sikereket érhetünk el. Igen, ha jobban vigyáznak egymásra. Mert ebben a közös gazdaságban történt meg a közeli napokban az alébbl eset Megromlottak, szinte járhatatlanokká váltak a falusi utcák, utak. Lehullott a sok hó. betemetett mindent. Az utcabeliek szóltak a szövetkezetbe, jó lenne, ha egykét lánctalpas megjárná az utakat helvre igazítaná, lesimítaná. így télidőn kevesebb u munka, s ritkábban ülnek fel a traktorosok a gépekre. Kapva kaptak hát az alkalmon, jól jön az a kis „ járatás''. Nem is lett a munkával hiba. A hatalmas Sz—100-as egykettőre megtaposta az utat járhatóvá tette. Hanem a szívességgel annál nagyobb baj keletkezett. Mert szokássá vált ha a háztájiról hazafuvarozzák a terményt. ha felszántják a földet, rögtön borravalót dugnak a traktorosnak. Most is ezt csinálták. Egy kis változatossággal. Kínálgatták váltig a jóféle borokkal. Egyik háznál ilyen színű, másik háznál olyan fajta. Szóval traktálták a masinisztát, s mi tagadás, jócskán beBzedegetett a szőlők levéből. Aztán nekihajtott a villanyoszlopnak. Szerencsére nem történt súlyosabb baleset. Kidőlt a villanykaró, leszakadoztak a huzalok. A nehéz traktor jóformán fel sem vette. Na persze, jár ehhez egy kis „járandóság" is a szövetkezettől. Pedig a gépcsoport egyik legjobb munkásáról van szó. Mégis, a fegyelmit nem kerülhette el. Mindenképpen jó tanulság. Nemcsak a túlzott borravalóé időkre való tekintettel, hanem arra is, hogy a szívességet, a Jó szolgálatot ne viszonozzuk borospohárral, főleg akkor, ha éz komolyabb következményeket vonhat maga után, balesettel járhat! Sz. L. L Közösségi szemlélet - szocialista talu Beszélgetés a tiszaszigeti tsz-ben Tiszasziget története azt példázza, hogy a falu lakói mindig ls kemény harcot vívtak a megélhetésért, a jövedelmező földművelés megvalósításáért. Nem is olyan régen mocsaras, termeketlen vidék volt itt, később pedig igen-igen külterjes földmüvelés. Lényegében mo6t jutott el a falu odáig, hogy elmondhatja, megteremtődtek a korszerű gazdálkodás követelményei. Erről beszélgettünk a tlszaszigeti Búzakalász Tsz irodájában Niesner Ferenc országgyűlési képviselővel, a közös gazdaság elnökével, valamint Kiss Andrással, a községi tanács vb elnökével. — Szerencsés helyzetben vagyunk, mert egységes a falu gazdasági alapja, az egyre jobban gazdálkodó Búzakalász Termelőszövetkezet Korábban nem nagyon dicsekedhettünk mi kommunális beruházásokkal, hiszen az első keskenyvásznú mozi csak 1952-ben készült eL Nincs művelődési házunk sem, most épftünk. Jó közösségi szemlélet alakult kl, s ez az alapja a falu fejlődésének, mindenféle falu szocialista fejlődésének. Csak összefogással jutunk előbbre, nálunk ebben nincsen hiány — sorolja Kiss András tanácselnök. A közös gazdaság, személy szerint Niesner Ferenc is sokat tett a közösségi szemlélet, a közös öszszefogus megvalósításáért. A Tisza—Maros háromszög nagyon nagy lehetőségeket kínál. s ha az itt boldoguló, gazdálkodó termelőszövetkezetek élnének a lehetőséggel, valóságos aranybányává válna. Mindenképpen a beszélgetésbe kívánkozik ez, hiszen korábban szóbeszéd tárgya volt egy közös, nagyreményű sertéskombinát építése. — Elkészítjük. összesen 32 millió forintot kaptunk rá ós jövő év végére üzemel is. Évente 6500 hízót értékesítünk erről a telepről. Az első esztendőben elérhető tiszta jövedelem — közgazdasági számítások szerint — 3 millió 822 ezer 691 forint. Igaz, ebből jelentős a hiteltörlesztés ls. azonban annyi bizonyos, hogy mintegy 2 millió 500 ezer forintot oszthatunk szét, vagy fordíthatunk a szövetkezetre a tiszta jövedelemből. Mi saját magunk. Ugyanis egyedül maradtunk ebben a vállalkozásban. Kár. Pedig más szövetkezeteknek is megérte volna, a jövő nem képzelhető el valódi nagyüzemi termelés, bővített újratermelés nélkül. Még csak annyit: 1975-ben 4 millió 400 ezer forint lesz az évi tiszta jövedelem, s ekkorra már letörlesztjük az utolsó részletet ls, hiszen nem mondunk vele újat, az állam dotálja az ilyen építkezéseket, messzemenő segítséget ad, 70 százalékát magára vállalja a beruházásokból — sorolja Niesner Ferenc. Néhány szót még ejtenünk kell erről a tömbösített, egyfázisú, termálvízfűtéses, modern sertéstelepről. Kiemelt beruházásként szerepel, s a nyáron megkezdik az építését De ami lényegesebb, később bővíteni lehet. Ha mégis a Tisza— Maros szögében gazdálkodó szövetkezetek közül valamelyiknek eszébe jutna a társulás, akkor ennek sem lesz akadálya. — Sokat Ígérő év ez Tiszaszigeten. A szövetkezetnek, s a falunak is. Hiszen 78 millió forintos beruházáshoz fogtak, a fent említett kombinát mellett épületeket hoznak létre, termálvizfütéses hajtatóházat, ugyanakkor folytatódik a nagyszabású belvízprograjri is — így a tanácselnök. — A szövetkezetben az egy napra eső jövedelem majdhogy 100 forint, az egy tagra eső évi jövedelem 23 ezer forint. Ez meghatározza a falu Igényelt is, hiszen fürdőszobás lakások kellenek, korszerű vízvezeték, művelődési ház. Felelősséggel tartozunk a holnapnak, a jövő falujának, s úgy alakítjuk, formáljuk Tiszaszigetet, hogy ne szégyenkezzünk az utánunk jövő generáció előtt. Ezt csak úgy tudjuk megvalósítani, hogy „egy nótát mond mindenki". Az emberek megtalálták számításukat, megerősödtek az anyagi alapok, egyre több lakás épül, háztartási gépekkel, gáztűzhelyekkel szerelik fel azokat. — Beruházás nélkül nincs nagyüzemi gazdálkodás. És a beruházások csak akkor drágák, ha nincsenek kihasználva. Mi ennek szellemében dolgozunk, mindent összefogással építünk a falubon, s nem rajtunk múlik. ha a környező községek nem csatlakoznak hozzánk. A holnap nemcsak létbiztonságot követel, hanem nagyobb, újabb előrelépéseket a mezőgazdaságban. Iparszerű termelést. Manapság nálunk is azt igénylik a szövetkezeti tagok, hogy egyetlen egyszer ne mondhassuk: ma nincsen munka. Ugyanakkor dolgozzanak bárhol, sertéstelepen, vagy kertészetben, rendes vasárnapi ruhában érkezzenek, munka után módjuk legyen megtisztálkodni, s úgy hazamenni. Nem félünk a holnaptól. Jelenleg 44 millió forint a szövetkezet összes vagyona. Ez három év múlva 150 millió forintra nő — így a tsz-elnök. Elgondolni is sok. Pedig igy lesz. Megvan rá a legnagyobb biztosíték: a formálódó falu, termelőszövetkezeti tagok közös akarata, közösségi szemlélete. Sz. L. I. péi parasztokra rá lehetett a védőmúvek elkészítését és karbantartását erőltetni. Amikor a jobbágyfelszabadítás után az uradalom már nem csináltathatta meg robotban a gátakat, készpénzköltséget sem a város, sem Pallavicini nem akart ráfordítani. Alkalmanként, 'amikor tavaszi áradásaival fenyegetődzött a víz, eltöx/ I 3

Széchenyi 1833-ban a • Duna gőzhajóval próbautat tett a Tiszán. Szegedre szeptember 3-án érkezett. Az akkoriak kocsin, és lóháton futottak versenyt izgatottságukban a hajóvaL A gróf három napot időzött a városban, de mindjárt az első nap megpirongatta a város vezetését a piszok és a szenny láttán. A városnak azonban ezt megelőzően is komoly hajóipara volt, még külföldi megrendelőknek is készítettek gabonás, laposfenekű és másfajta hajókat De gőzhajó nem volt Szegeden. Széchenyi látogatása után a rendszeres személy- és teherforgalmú gőzhajójárat 1844ben indult el a Hermine, Pannónia. Attila és Szeged nevű hajókkal Arad, Szolnok, Ti tel között. A Duna Gőzhajózási Részvénytársaság vállalkozása elsorvasztotta a szegedi hajóséletet, mind a hajókészítés, mind a vele való fuvarozás egyre csökkent. A vízelőtti évben 79 szegedi hajósgazdának száznál kevesebb fa- és vashalója volt a Tiszában, Dunában. A város közigazgatási területéhez tartozik a v£z előtti évben 180 ezer hold föld, ebből szántó 85 ezer, nagyrésze azonban sivány sömlyék, legelő stb. A szegediek közül 30 ezer ember földművelésből éL A hódoltság után a város, mint földesúr, 25 évre szóló bérleményekben adta kl földjeit. 1740-ben 145, 100 évvel később 1000-nél több tanya van már Szeged külső kerületeiben. Legelőin félmillió birka élt, évi 20 ezer mázsa gyapjúhozamuk volt A vetőgépet csak a kalendáriumok hirdetéséből ismerték az akkori szegediek. Szeged gátakkal védekezik a Tisza ellen 1750-től. A védőmú kiépítése régi megfigyelések alapján készült. A szegediek tudták, hogy a Tisza mindig a város fölött lép ki medréből és mindig északról vagy nyugatról lopakodik a városra. Ezért az első védgátakat a Tiszától 7—8 kilométerre építették, és a Maty-értől északkelet felé húzták. E gát előbb 6 kilométer, később 10 kilométer hosszúságban terelte a felülről jövő vizet a Fehértón keresztül a Maty-érbe, maid a város alatt bele a Tiszába. Később a Tisza gyakori műveskedései miatt a város vezetése, földbirtokai árta'anítása erdeiében a Pallaviciniekkel szövetkezetre lépett a Tisza szabályozására. Létrehozták a Percsorai Ármentesítő Társulatot, már az árvíz előtt fél évszázaddal. A percsorai gátak állták is a sarat, mint a jobbágyi társadalom kötelező munkálataképpen az algyői, túKubikolás a Tisza-parton Idén március 12-re esik Szeged múlt századi katasztrófájának, a mindent elpusztító nagy árvíznek kilencvenedik évfordulója. Ebből a jubiláris alkalomból közöljük 14 folytatásban megjelenő „Tudósítások a szegedi nagy vízről" című dokumentumsorozatunkat. mögették ugyan a réseket, de amikor elvonult u veszély, senki sem törődött tovább a gátakkal. Közben a hetvenes évek nagyon csapadékosnak bizonyultak és éveken át magas szinten járt a Tisza, tépte, szaggatta a partokat. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a régieket idegenek módjára tunyasággal vádolnánk. A város hatósága, amely több jeles embert fölneveltetett — közöttük Vedres Istvánt, mint mérnököt — már nagy gondot fordított az árvíz-veszedelemre. Vedres István tanulmányozta, ismerte a Tisza járását, szokásait, de az ő kora gyönge technikai színvonalának hatása alatt nem hitte el, hogy a Tiszát gátakkal, szabályozással meg lehetne tartani a medrében. A Tiszát szerette, félte, de legyőzhetetlen erejűnek tartotta, a vele szembeni emberi védekezést lehetetlennek vélte. Egyetlen módozatot ajánlott, hogy a kiáratlasok ellen védjük meg a réteket, s legyeinek ármentesített területei. Nagyobb szabású terve a Tisza áradásával szemben az lett volna, hogy Tiszaújlaktól Üjpalánkig a folyóval párhuzamosan levezető csatornát ássanak, 60 mérföld hosszút, s majd az levezeti nemcsak a tavaszi vizeket, de a talajvizeket is. Viszont a Tisza kicsiny vízállásakor beleszállítja az Alföld horpadásainak vizét a folyóba. Terve természetesen nem keltett érdeklődést, inert a Tisza-menti földbirtokosoknak nagyon sok része úgy gondolkozott, hogy a tavaszi árvizek nem kárt, hanem hasznot hajtanak a termőterületnek, mivel Iszapjukkal megtrágyázzák azt. 1876-ban. mintha a 79-es év főpróbájára készült volna a Tisza, igen megszorongatta a szegedieket és a környékbeli falvakat, valamint a Pallavicini uradalmakat. Nosza. ötezer ember kedveskedett is az öregnek, éjjel-nappal dolgoztak a partjain, katonaságot, iskolákat, környékbeli városok munkásnépeit idehívták Vásárhelyről, Szabadkáról, Makóról, Zentáról. Kétheti lázas rmunkávu], harcban az egyre emelkedő vízzel, felmagasították a gátak koronáit. s néhány ujjnyit al sikerült is magasabbra rakni a nyúlgatat, úgyhogy ezúttal Szegednek és körzetének módjában volt elkerülni a teljes pusztulást Hanem ahogy májusra Ifiapadt a Tisza, elült a vészi a szegediek is, az uradalom is elaludtak a jól végzett munka tudatában. Tovább nem javították a megrongálódott gátakat. Aludtak 78 karácsonyáig. Igen csapadékosnak mutatta magát g tel. Hol a hó zuhogott, hol az esi Hat-hét méter magasra dagasztotta föl a Tiszát a nulla pont fölé. Ettől még a szegediek nyugodtan ették a karácsonyi diósmetéltet, hisz hányszor volt már az öreg ilyen magas kedvében. Még január első feleben sem sokat fittyentettek a víz ügyére, csak a napilapok. A Szegedi Híradó es a Szegedi Napló állandó vízállás rovata éberkedett a víz körül. (Folytatjuk.) 4 DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK. 1969. I EBRUAR 27. A széles szeikrenyt nem ide tervezték. A kis szobába kisebb kellene. A sok aktának ez is kevés. Sorban következnek egymás után az iratok. Vastagabb, vékonyabb kötegek simulnak egymás mellé, mintha testvérek lennének. Pedig csak rokonok. Mindegyik csomó egy-egy induló élet egy kötete. Nehéz sorsok nyomják a polcokat, meg Is hajlanak alatta. Aki szinte nevéről szólítja mindegyiket, az a gyámügyes. Hivatalos nevén: a szegedi járási tanács gyámügyi főelőadója. Azt pontosan tudni, mikor kezA gyámügyes di a munkát, mert azt számontartja a hivatal. Hogy mikor fejezi be? A napi nyol<; óra kötelező minimumot jelent számára. Udvarra néz az ablak, nem látszik este. hogy mögötte még dolgozik valaki. Itt nem lehet betartani a „hivatali tízparancsolatot". Ritkán intéződik el az ügy magátoL Minden mondat, amit leír, elevenbe vág. Gyógyul töle a seb, ha a szívét is mellé írja, tovább terjed, ha csak ügydarabnak látja. — Lehet ezt sokáig csinálni? Jó foglalkozás ez? — Nem foglalkozás. Emberekkel bánni nem lehet foglalkozás. Hivatás ez. Én azt mondom, szép hivatás — vallja dr. Elek László. — Hogyan lesz valakiből gyámügyes? — Majdnemhogy viccből lettem. Gyerekkorom óta rossz a lábam. Többször operálták. Érettségi után összeült a családi tanács: mi legyen a gyerekből? Ülőfoglalkozást keressetek neki! Viccből mondta valaki, hogy legyen ülnök. Ott ülhet eleget. Milyen ülnök? Hát árvaszéki ülnök. Csak ilyen volt a közelben. Könnyen ráhangolódtam erre a gondolatra. Az árvaszékre kerültem 1932ben. Közben mezei jogászként sgyetemet végeztem, valóban ülnök lettem. Mióta megalakultak a tanácsok, gyámügyi főelőadó vagyok. A szekrényt be le-, het zárni este, de a sorsok nem maradnak bent Amikor hazamegy, sok család gondját viszi magával. Uorválh Dezső Termelők, figyelem ! Fólia, különböző permetező gépek OK gumltómlók mlnden mennyiségben kaphatók a vetóinagboltban. Mikszáth Kálmán u. 4. sz. S. 30 002 Csempe-hibás lejcsüvcgcbct a Tejipari Vállalat kivonja a forgalomból. Kérjük, hogy az eddig vásárolt hibás üvegeket március 4-ig adják vissza a boltokba. Ezen Idő után már a vásárláskor ne vegyék meg a hibá» üveget, mert üzemünk sem veszi vissza a kereskedelem tói. Szegedi Tejüzem Párizsi krt. IS. 4