Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

Az algyői „gligyllk" Kevesen tudják ma már megmondani Gyeviben, hol is állott, merre is volt a Koplaló. Pedig akkortájt igenigen idejártak a szegényemberek, jöttek jó hajnalban, várták, majdcsak szerencsés lesz hozzájuk a nap, az uradalomból bejön a csősz felfogadni őket napszámosnak. Sokat adták ott a szót — a mai Szegedi út végén, a falu szélén —, s akinek két-három krajcárja akadt, az ócska kis boltban felhörpintett egy féldecit Későbbről szól az a mondás is: olyan búzám van, a kordély kerekét hozzá lehetne támasztani. Mert akadtak nagyszájúak, hencegők, de biz'a, amikor a termést kellett aratni, betakarítani, lecsüngött fejjel járták a jó fekete földeket, mintha jég söpörte volna végig az utat előttük. Nem használják ma már a szólást sem; „becsaptam Baktót", mert, amikor a trágyát kérte a föld, pörnyét hordott ki rá a gazda, meg egy kis semmi szalmát, öszszel aztán visszaadta a föld, nem híreskedett a kukoricával Ha kérdezték a tulajdonost, csak annyit mondott: odaadtam a szomszédnak, hogy nyűjje fő! Leánykérés A hajdani népszokásokról Belovai Sándor gyűjtése, publikálása alapján is napokig beszélhetnénk. Mindjárt a lakodalmazásról az ehhez kapcsolódó ceremóniákról készülődésekről Gyeviben a nagylányos anyák ugyancsak vigyáztak a család jó hírnevére, s iparkodtak azon, nehogy az eladólány a nyakukon maradjon. Általában 16—17 esztendős korukban mentek férjhez és szokás szerint a legények sohasem kerestek maguknak asszonynak valót, az a szülők gondja, tiszte volt Nősülés előtt nem nagyon udvarolgatott a legény, különben is a szülők döntötték el, hogy kit vegyen feleségüL leginkább az határozta meg az egybekelést, hogy a lányos háznál se legyenek szűkiben a jónak. Később, főleg a két világháború között „nagykorúsodtak" a fiatalok. A hetykébb, jobb tartású, módosabb legény maga ment el a szülei által kiválasztott családhoz lánykérőbe. A bátortalanabb meg „gügyüt" küldött maga helyett. Később együtt mentek. A „gügyü" a rokonságból való szájasabb asszony, de férfi is lehetett. A munkához szokott férfinépség eldarabosodott, beszéde nehezebb, akadozóbb lett, a nyelves, ügyesen pörlő „gügyü" meg jól fonta a beszéd fonalát. Este mentek leánykérőbe. Valamikor az az egyedül menő gügyü vállával becsukta az ajtót belépéskor, hogy az utána ólálkodó gonosz szellem ne mehessen be, meg ne rontsa a fiatalok életét. Ez egyben jeladás is volt, hogy a házbeliek egyből megértsék, lánykérőbe jött hozzájuk a látogató. így kezdték a beszélgetést. (Belovai S. gyűjtése.) — Hát, hogy vannak kendtök? — Megvagyunk. Lassan, ha a bajokat nem számíttyuk. — Szógálólányfélét keresünk a Nagyékho. Ügy hallottuk, hogy kendtöknek vagy égy ilyen korban lévő lányuk. — Van, van, de nem eladó. Valahogy így alkudoztak, igen-igen próbára tették a nősülendő legény türelmét, esetenként asztalhoz is invitálták a kérőket, jóféle ennivalóval kínálták. Az élelmesebb gügyü kifakadt — Nem önni gyüttünk, hanem vönni. Ha aggyák a lányukat, akko visszük, ha nem aggyák, akko tartsák mög kendtök maguknak. 4 kendő Mivel a régi világban is. az volt a sorsuk a fiataloknak, hogy egybekerüljenek, előbbutóbb beleegyeztek a szülők. Ezután a menyasszony kendőt adott a legénynek. Az lehetett selyemből vagy olcsó kartonbői ahogy éppen a tehetősség kiparancsolta. Ezt a vőlegény az esküvő alkalmából díszes helyen hordta, bal felől a belső kabátzsebében, mindjárt a szíve fölé tette, s a lakodalomban is állandóan ott tartotta. Nem közönséges kendő volt az. A lagzi után az első évben az újasszony ünnepnapokon, vasárnaponként hordta, de jobban vigyázott rá, mint a szeme fényére, nehogy elszakadjon, kár essen benne, elkoszolódjon. Ugyanis ezt tették az újszülött gyerek hasára, ha az betegeskedett Egyik kedvenc szokásuk volt a gyevieknek, de másfelé is, a járás községeiben, többek között Kisteleken, az ágyvitel. Ez a hívogatás után következett Mindjárt az esküvő előtt, hogy a gondos gyülekezet vőfély, jó barátok, szomszédok hozzásegítsék a fiatalokat a boldogsághoz Este mentek ezért is. Leginkább csütörtökön, hogy közel essen a lakodalomhoz, de sohasem kedden és pénteken, mert akkor a fiatalok nem lettek volna boldogok. Ekkor kiderült az is, hogy mennyi stafírungja van a menyasszonynak, mert ez a ceremónia nem állt másból mint a kelengyének az elszállításából 4 nászágy A vőfély ment el háromnégy jó hangú, nyelves aszszony társaságában a menyasszony ágyáért. Stráfkocsival Pénzt is vittek magukkal többfélét mert ingyen sehol sem adták oda a kelengyét. íme, egy kikérő: Szerencsés jó estét adjon [az éR ara, Szálljon szent áldása e ház [lakólra. E házból egy galamb párjáboz [költözik, 5 bosszú boldog életet adjon [az isten nekik. A galamb párjának jutott [az eszébe, Hogy bizony őneki nincsen [peiyhes fészke, Mit volt mit tennie, szépen [fölkért engem, Szerezzek egy fészket nekik, [ha tehetem, Adják ki énnéköm [menyasszonyunk ágyát, Teljesítsék vőlegényünk [kívánságát. Mert nekik enélkfll nem lesz [nyugodalmak, A családi fészek, az 6 [birodalmuk. Aztán megalkudtak a menyasszony ágyára. Felrakták a kelengyét a kocsira, nagy hangoskodással, rossz edények csörömpölésével, dobálásával hangos nótaszóval vonultak végig a faluban. Sz. Lukács Imre Traktorvásár Lassan, lassan elközeleg majd a tavasz is. Ismét megindulnak a gépek, megkezdődik a mezőgazdasági nagyüzemekben, a közös táblákon a munka A kereskedelem újabb segítséget ajánl-kínál a közös gazdaságoknak, ugyanis az ősszel már meghirdetett kedvezményes taktorvásárlási akciót 1969. március 31-ig terjeszti ki. A megyei AGROKER szegedi központjában eladásra sorakoznak a gépek, s március végéig az UE—28-as magyar traktorokat 10 ezer forintos kedvezménnyel vásárolhatják a szövetkezetek. Különösen a homokvidékeken, a szőlőtermesztő gazdaságokban nélkülözhetetlenek ezek a hasznos masinák. A hozzávaló alkatrészek beszerzése sem gond, hiszen az AGROKER a Vörös Csillag Traktorgyárral kooperálSomogyi Károlyné felvétele I va soronkfvül ki tudja elégíteni az Igényeket Egyre több növényvédőszert használnak fel a mezőgazdaságban. Nemcsak hazai gyártmányú, de külföldi nagyhatású vegyszerek is eljutnak erre a vidékre, bővülnek a kereskedelmi kapcsolatok. Több-' szőr jártak Szegeden francia szakemberek és az elkövetkezendő napokban az MTESZ és az AGROKER rendezésében egy ta-. nácskozásra is sor kerül, amelyen fran-; cia szakember ismerteti a modern gombaölő szerek hasznosításának tudnivalóit; Annál inkább örvendetes ez, hiszen a szőlőtermesztés, a gyümölcstermesztés pem nélkülözheti a kártevők védekezésénél a gombaölő szereket és a megvásárolt hatóanyagot, céltudatosabban, gazdaságom sabban használják fel Nem csókák járlak a tetőn Törvényes házasságok felbontásával 3—3 kiskorú gyermeket hagytak el Leideker József 33 éves és Móra Imréné 28 éves, Üllés, Árpáddűlő 159. szám alatti lakosok. Együttélésüket Móráné 76 éves özvegyember apja házában rendezték be. Az idős ember meglehetősen magányos, elesett állapotban élt, lányával és nem törvényes vejével nem is tartott különösebb családi kapcsolatot Már csak azért sem, mert a lánya korábban meglopta, elhordta kis értékeit amikor nem volt odahaza. Első bűntettéért annak idején Móráné 3 hónapi szabadságvesztést kapott, amelyet próbaidőre felfüggesztett a bíróság. Leideker és Móráné lestek az alkalomra, hogy Bakó Gergely, Móráné apja, mikor megy el otthonról hoszszabb időre szomszédolni. A nádfedeles ház tetőzetét ekkor közösen megbontották, s elhordták a padlásról az id&i «mi»» kukoricáját M*—RA i. Í M —- —— amelyből pénzelt és etette jószágait. A szomszéd tanyából észlelték a nádtetőn ügyeskedő tolvajok cselekedetét, s maga Bakó Gergely is rögtön meglátta, hogy a tetőt nem a csókák bontották meg. A bíróság előtt Leideker tagadta, hogy tudott volna élettársa büntetett előéletéről a felfüggesztett szabadságvesztésről. Ez ugyanis az ő esetében súlyosabban esett latba, mert társul szegődött a lopásban a büntetett előélet tudtával. A minősítő körülménytől azzal is szabadulni akart Leideker, hogy élettársára, Móránéra fogta a lopás kezdeményezéséi Móráné viszont őt vádolta mindenért, Társtettességük a lopásban megnyugtatóan bizonyítást nyert, s mindkettőjüket jogerősen 3 hónapi szabadságvesztésre, szigorított börtönre ítélte a szegedi megyei bíróság. Móránét továbbá kötelezték, hogy korábban felfüggesztett szabadságvesztéséi is letöltse. Közel a folyíhiz - távo! a világtól F.aks község a szegedi járás északi csücskében van. A Tisza folyó és a Dongér csatorna szögletében. Jó módra valló porták nincsenek a faluban. Építészetileg azonban elütnek a többi alföldi település házaitól utcaképétől a baksi porták. Nem merőlegesen, vagy párhuzamosan „fektették" házaikat az utca egyenes tengelyére, hanem körülbelül 20 fokkal elfordítva. Mint a mai modern lakótelepeknél látható. Biztosan van valami magyarázatuk rá. Keressük a máriatelepi putrikat Nagy ívben megkerüljük a falu véget. A tócsákkal szabdalt legelőn apró gyerekek csúszkálnak a jégen. Kiskabátban, sapka nélkül vannak; egy öt év körüli mezítláb fut a többi után. Kezük, lábuk, arcuk régien látott mosdóvizet. Nem fáznak, jókedvűen ugrándoznak, hancúroznak, mint az egészséges kiscsikók. Kétszer is megkerüljük Máriatelep déli sarkát, de a putrinegyedre nem lelünk. A puszta felőli részen látunk kettői amelyek szervesen beleilleszkednek a Hámán Kató utca vonalába, a „rendes" házak sorában. Ott megállunk. Feltűnő ebben a környezetben az idegen ember. Lassan népes társaság alakul ki körülöttem. Egy jól öltözött fiatalember érdeklődik, hogy kit keresek és milyen ügyben. Mondom neki és cigarettával kínálom. — A helyét is felszántották — bodrozza a füstöl — Maga is ott lakott azelőtt? — Ott laktam. Házat vettek t8 ezer forintért. Kovács József egyébként a felgyői állami gazdaságban dolgozik. Ezen a napon éppen szabadnapos. Benézek az egyik putriszerű épület ablakán. A belső kép pontosan olyan, ahogy elképzeltem. Földes padozal ütött-kopott tűzhely és egy dikó. Nagy rendetlenség. Közben szaporodnak a körülöttem álló emberek ós gyerekek. Látják, hogy füzet van a kezemben és jegyezgetek. Aki később jött, azt hitte a tanácstól vagyok, s írom a házhelyigényeket: — Nekem is írjon! — mondja egy gumicsizmás asszony, aztán tízen beszélnek egyszerre. Nem értek semmit. Rostás Miklós csinál „rendet" a zsivalyban. • — Ne beszéljen senki, majd én mondom — hangja erős, arra gondolok, hogy talán ő lehet a vajda. Persze ő is csak a telekkérdésre tér vissza. Telek, telek, telek... Ha lenne, akkor építenének. A mellettem álló Dimovicsnét kértlem, hogy nekik milyen házuk van. Más adja meg a választ. — Ha olyan volna minden cigánynak, akkor jó lenne. — Munka kellene Inkább", azt adjanak — mondja Dimovicsné. Kiderül hogy legtöbben csak alkelmi munkát vállalnak valamelyik állami gazdaságban. Valaki panaszolta? hogy a Szegedi jConzerv gyárba nem vették fel őkel, de a helyi termelőszövetkezet sem hívja a cigányasszonyokat munkára. — Miért? — kérdem tőlük. — Azért, mert cigányok vagyunk — zúgják. A putrik mellett rendes kis házikó. Rostás János gyermekei laknak benne. A legidősebb fiú megnősüli most a meny is ott van, karján egy kisgyermeket tart, sógora alig nagyobb sajátjánál A csoportban álló Rostás Miklóstól kérdeztem, hogy vajdát választanak-e? — Nincs vajda, tanácstag van — mondja, de int a kis házacska felé, hogy a baksi cigányok utolsó vajdája Rostás János voll aki két évvel ezelőtt halt meg. A vajdának csak a famíliája éL Mindenki dicséri a néhai vajdái aki mellesleg a községi tanácsnak és a párt-alapszervezetnek is megbecsült tagja volt — Ha élne, más lenne a máriatelepi cigányság sorsa — néz a szemembe az egyik cigányasszony. — Mi is lefizetnénk tízezer forintot is, csak adnának lakást, vagy telket. Mindszenten adtak, de ha kérünk, és a mindszentiekre hivatkozunk, azt mondják, hogy ez Baks és nem Mindszent. A volt vajda legidősebb fia Algyőn dolgozik az építkezésen. De egymaga keres a nagy családra és nyolcan laknak a szobában. A Sanyi gyerek negyedik osztályos, a legkisebb még iskolába se jár. Bizony nehéz lehet így. Ilyen „finom" elhagyást még nem halottam. Fiatal özvegyasszony élt az egyik házikóban nagyobb lányával és három kisebb fiával. A nagy leány férjhez ment és ő is szült két gyermeket. A vő is velük lakott. Később a vő meggondolta magát és elment Mezőhegyesre dolgozni. Addig dolgozgatott ott, míg talált magának új menyecskéi Többet visszase mert Baksra, csak üzeni hogy ne várják haza, új életet kezd. Az elhagyott asszonyka is megvigasztalódott hamarosan. Ö Szentes környékén talált magának való legényt. Kisgyermekeit özvegy anyjára hagyta, mondván meg lesznek kisebb testvéreivel, hiszen azok se sokkal idősebbek. Igen ám, de a fiatal özvegyasszony is únta az életet férfi nélkül. Ö Bácsalmáson lelt párjára, aki viszont kereken kijelentette. hogy a saját gyerekeit hozhatja, de a lányáét nem. Otthagya unokáit a sorsukra. A két pici gyereken, a tanács közreműködésével végül is az állam segített. Nevelőintézetbe szállították as „ottfelejtett" éhező kis lurkókat. A községi tanács titkára pontos adatokat mond. Harminchét cigány-; család él Bakson, 172 ember, nyol-í can vannak állami gondozásban.1 Számuk a község lakosságának 6 százaléka. Általában csak idény-* jelleggel dolgoznak, leginkább a mezőgazdaságban. A putrinegyedet 1966-ban megszüntették. A helyét SZ—100-as traktorral szántatták fel,1 hogy vissza ne költözzenek. A gyermekek közül harmincan tankötelesek; zömük rendesen el is jár az iskolába. — A feleségem tanítónő — mand.ia a titkár —, s gyakran hallom tőle; hoáy nehéz a „lecke" a cigánygyerekekkel Először magyarul kell megtanítani őkel Szóba hozom a munkaalkalmai s hogy megkülönböztetésről beszélnek a cigányasszonyok. — Azért, mert cigány, még senkit sem utasítottak el a munkából. A tsz-ben nincs nagyon állandó munkaalkalom. Mi ajánlottuk a szentesi Barnevál üzemet Reggel autóbuszszal mehettek volna, üzemi étkez-, de, este ugyancsak busszal haza; Nem vállalkoztak rá. Húsz fő kap-i hatott volna állandó munkál — És a telek kérdés? — Jogszabály írja elő, hogy biztosítani kell kedvezményes hitellel. De feltételek vannak: kétéves munkavU szony, s a vételár 10 százalékát készpénzben befizetni. Alig akad olyan család, ahol megfelelnének a követelményeknek. — Merevek ezek a rendeletek. — Azok. Persze lehetne így-is segíteni, mert a járás, illetve a megye eltekinthet ezektől a kötöttségektől Eltekinthetnének a 10 százaléktól, és meg kellene elégedni annyival is, hogy van munkahelye az igénylőnek. Hazafelé jövet sokat foglalkoztatott még a baksi cigányok ügye. Bárhogyan csűrtem-csavartam gondolataimat, az az igazság, hogy kettőn áll a vásár. Nem csak a tanácson. Rajtuk is. S ezt ők maguk bizonyítják életükkel. Kovács József, Rostás Miklós, ifj. Rostás János, Dimovics Illésné, s másik két Rostás fiú, Vendel és Sándor. ök már új utakon járnak, s állandóan dolgoznak. Érdekes ugyan, hogy a két Rostás fiú nem itt, a környéken dolgozik, hanem a távoli Tatabányai Építőipari Vállalatnak elismert munkásai. Kár, ilyen emberekre Szegeden is szükség volna. Kettőn áll a vásár. Mind a két oldalon lépni kell egyet, hogy a baksi Máriatelep, a hajdani putri negyed lakói közelebb kerüljenek a világhoz. s távolodjanak ne csak* a felszántott viskók helyétől, hanem régebbi önmaguktól is-. Gazdagh István ,