Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

Járhatók Baksi szamodas Törvénytisztelet a főutak Szombaton országszerte lé­nyegesen megjavultak a köz­lekedési viszonyok. A MÁV főmenetirányító szogálatán hírül adták, hogy a rendező­pályaudvarokon szombaton már zavartalanul dolgozhat­tak. hamarosan felszámolhat­ják a teherforgalomban oko­zott torlódásokat. Hétfőre már a normál forgalmi rend szerint közlekedhetnek a te­hervonatok is. Szombaton egyébként már csak elenyé­sző késések voltak a sze­mélyvonatoknál. A KPM közúti főosztálya jelentette: a főútvonalak mindenütt járhatók. Bács megyében Jakabszállás—Kis­kunfélegyháza és Tázlár— , Csolyospálos között az össze­kötő útvonalon azonban még mindig 3—4 méter magas torlaszok vannak, amelyek­nek áttörésére nagy hóta­karító gépeket irányítottak. * Áz enyhülést érzi már né­hány folyónk, szombaton ugyanis a Murán megszűnt a zajlás, a Sajó torkolati sza­kaszán pedig feltöredezett a jégpáncél és a jégmorzsákat leúsztatta a víz. A hóolvadás is megkezdődött, de belvíz­nek sehol sincs látható jele. hiszen még hó takarja a föl­deket. Egyes országrészekben viszont számítani lehet az enyhülés folytatására. Ezért a vízügyi igazgatóságok elő­vigyázatosságból telefanügye­letet rendeltek el, hogy szük­ség esetén — a községlek és a mezőgazdasági nagyüzemek jelzésére — azonnal intéz­kedhessenek a vízkárok el­hárításáról, esetleges gyors műszaki segítségről. A Duna tovább apadt (MTI) Magyar és bolgár nemzeti zászlót tűztek tegnap, szom­baton a baksi művelődési ház , homlokzatára. A Magyar— Bolgár Barátság Tsz tartotta j itt zárszámadó közgyűlését. Az egész községet magába foglaló gazdaságban 440 csa­lád boldogul, s az összes ta­gok száma eléri a 460-at, hi­szen tavaly újabb 20 taggal gyarapodott a szövetkezet. Pallavicini egykori birotká­nak helyén ma 17 milliós tiszta vagyonnal rendelkező szövetkezeti gazdaság dolgo­zik, melynek eredményei esz­tendőről esztendőre szépül­nek. Még a tavalyi aszályos esztendő sem rontott ered­ményeiken, hiszen a 20 ezer forintot meghaladta az egy dolgozó tagra jutó évi jöve­delem, ami 1967-ben még csak a 13 ezer forinthoz kö­zelített. A baksi szövetkezetben az asszonyok szorgalmát különö­sen megdicsérték a tegnapi közgyűlésen. Bár számszerű­en kevesebben vannak a tsz­ben a férfiaknál, a munká­ból tavaly is többet vállal­tak. A szorgalom meghozta az eredményét Bakson, mert egy ledolgozott munkanapra 73 forintot számoltak. A ta­gok között többen kiemelke­dő termelési eredményt ér­tek el a mostoha időjárási körülmények ellenére is. So­káig emlegetik majd bizo­nyára, hogy Barna Sándor 82,6, Szarvas István 71,2, Cs. Nagy Lászlóné pedig 65.7 mázsa paprikát termelt a rá­bízott föld holdjain. Több tsz-tag tűnt ki a cukorrépa­termesztésben. Csépé István 335 mázsát termelt e^y hol­don, de 300 mázsa fölötti eredmény dicséri S. Tóth Jó­zsefet, Pölös Mihályt, Pataki Jánosnét és Buri Imrét is. Sokat költött a Magyar— Bolgár Barátság Tsz beruhá­zásra is az elmúlt gazdasági évben: több mint 9 és fél millió forintot, amivel a kö­vetkező éveket tette még megalapozattabbá. Cséri Gyula tsz-elnök be­számolóját a tagság meg­nyugvással fogadta. Többet várnak viszont a közös gaz­daságtól az öregek, akik már nem tudnak olyan aktívan részt vállalni a közös mun kából, nyugdíjuk pedig nem fedezi egymagában megél­hetésüket. A gazdaság mó­dot is kerít 1969-ben az ed­diginél rendszeresebb és ga­vallérosabb támogatásukra. A Magyar—Bolgár Barát­ság Tsz zárszámadó közgyű­lésére a faluba érkezett Ko mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára is, és beszé­det mondott. Különösen párt­fogó szeretettel szólt az idős tsz-tagok sorsáról. Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköz­társaság budapesti nagyköve­te ugyancsak eljött, hogy gratuláljon a két nép barát­ságát nevében is hirdető gaz­daközösségnek. A tsz tagjait melegen köszöntötte Rózsa István, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és Csizmás Sándor, a járási pártbizottság titkára is. A zárszámadás napján igen sok baksi tsz-gazda ré­szesült jutalomban múlt évi kiemelkedő munkájáért. Küldöttség elutazása A dr. Dávid Davidescunak. a Román Mezőgazdasági Fő­tanács einökhelyetteséneik vezetésével hazánkban tar­tózkodó mezőgazdasági kül­döttség tervkonzultációs tár­gyalásokat folytatott a MÉM­ben. Szombaton a MEM Vá­ci utcai bemutatótermében dr. Dávid Davidescu és dr. Gergely István, mezőgazda­sági és élemezésügyi minisz­terhelyettes, aláírták az 1971—75-ös időszak mező­gazdasági fejlesztési terved­nek egyeztetéséről szóló jegy­zőkönyvet. A román küldöttséget egy­hetes magyarországi látoga­tása során fogadta dr. Di­mény Imre, mezőgazdasági és élemezésügyi miniszter. A román mezőgazdasági küldöttség szombaton dél­után hazautazott A kenyér születése mindig mítosz volt ma is az. Ta­lálkozunk vele a cipók, vek­nik illatában, ott van a kenyérszegő mozdulatok ívé­ben, a durcás, ropogós far­latok ízében is. De magát a munkát, annak nemességét szépségét csak azok látják meg igazán, akik pékmű­helyben, sütőüzemben meg­fordulnák. Ahol most vagyunk, üzem is, meg iskola ia Tanmű­hely; a Fodor József szak­munkásképző intézeté. A szakma szépségeivel, forté­lyaival, elméletével és gya­korlatával ismerkednek itt a gyerekek: a három éve mű­ködő intézet elsősed. Az első helyiségben pa­dot, most üresek. Néaik a fekete táblát amin a leve­les, vajas pogácsa „képlete" látható. Reggel fél 7-kor ugyanis, míg a két soros tanuló dagasztott, egy kis elméleti előkészítést kaptak az elsőévesek. — A dagasztők különben már este idejönnek, ková­széinak; így volt ez tegnap is — magyarázta a tanmű­helyvezető, Móró Lajos. Beljebb kerülünk, itt a műhelyben ugyancsak me­leg van. Fehér köpenyben, sapkában, kendőben min­denki. Fél 9 van, még üre­sek a kemencék. Hatalmas üstre emlékez­tető „vascsészékben" da­gasztják — a feeverőkarral — a kenyémekvalót a fiúk: Szabó Pista és Kmellár Bé­la. Persze nem egyedül: mi­kor előző este a kovásszal ágyat vetettek a kenyérnek, azt is Cseszkó András szak­oktató felügyeletével csi­nálták. András bácsi nyugdí­jasként tanít itt, haja ezüstfehér a féflrecsúszó sapka alatt. A sok évtizedes tapasztalat találkozik ebben Somogyi Károlyné felvétele Készül a kenyér liebmann Béla felvétele „TENGER" SZEGEDEN. Tegnap, szombaton délben kap­tuk lencsevégre a szegedi „tengert" a Széchenyi tér és a Takaréktár utea sarkán. Itt az úttesten és a járdán az olvadással hatalmas tócsa keletkezett, amivel még a jármüvek is keservesen tudtak megbirkózni. Szeretjük a vizet, de nem az ily®'* a műhelyben a friss kedv­vel, szorgalommal. Béla egyébként a legjobb tanuló az osztályban, 4,7 volt a félévi eredménye. Ennek fejében ő kapja a legmagasabb ösztöndíjat is. — Egy rokonom, aki pék, tanácsolta, hogy ezt válasz­szam. — S megszeretted? Igent mond ő is: így ér­zik, mondják a többiek is. Szívós Sanyi például, aki­nek bátyja ugyanebben az intézetben harmadéves: — Nagyon tiszta, szép mesterség Büszkék is va­gyunk rá, hogy az emberek­nek mi adjuk a kenyeret Meg — teszi hozzá egy ka­maszos félmosollyal — az is jó, hogy közben lehet enni, 2—3 friss kenyeret kebele­zünk be egy-egy alkalomé mai. — A lányok közül ki a legügyesebb? — Szerintem Juhász Ica. Fekete haj bújik ki a fe­hér kendő alól. A kipirult arcú lány elmondja, hogy ő tanult meg legelőször vir­golni — vagyis a kenyeret gömbölyíteni —, ettől a te­kintély. De jól is tanul. Ügy tervezi, él majd a le­hetőséggel, amit a kiemelt szakma jelent. Hogy a leg­jobbak folytathatják tanul­mányaikat — méghozzá év­beszámítással — a harmadév után, a szakközépiskolában, s persze aztán is. A vascsészék egyre-másra gördülnek az asztalhoz, für­ge fiú- és lánykezek for­málják. gömbölyítik. majd szakajtóba rakják a leen­dő mindennapit. Aztán be­vetésre kerül sor. Hárman — Tóth Dezső, Vincze Laci és Tasi Jancsi — segédkez­nek Ónozó Géza szakokta­tónak, adják kése alá a ci­pótésztát. Most már csak a hasítás van hátra, s a la­páton besiklik a kemencébe, sülni, pirulni kezd a szen­tesi kerek vágott cipónak nevezett kenyér. Hamarosan tah<tínék ts érte. vihetik az autók a mai „mestermun­kát". — Év elején jártunk a lágymányosi kenyérgyárban, az ország legkorszerűbb üzemében. Alagútkemencék, az az igazi. De majd nyug­díjba mehet itt is a lapát, ha meglesz az új kenyér­gyár. Dezső Pusztaszerről jött az iskolába, kollégiumba. A községben jól keresett a pékmester — ez volt az ösz­tönző. Ha végez, ott akar dolgozni. Kellenek a jól képzett, szakmaszerető fia­talok a város új, korszerű üzemeibe, meg a falvakba is. Ók gondoskodnak majd arról, hogy asztalunkra mindennap friss, ropogós kenyér, sütemény, vagy akár foszló kalács kerüljön. Nincs szebb látvány, mint a piruló cipók százai. S a kenyérteremtés nehéz és szép munkáját tanulni — az egyik legszebb feladat. és bűnüldözés C salóka a szám, ha Szeged lakosságát 123 ezerre tesszük. Ez csak az „éjszakai" adat, pontosabban szólva a bejelentett lakosok száma. A nappali Sze­geden mintegy 150 ezer ember él. A 27 ezres különbséget a távolabbról bejárók és itt dolgozók, másrészt az idegen­forgalom adja. E számok tükrében kell vizsgálnunk az utca s általában Szeged és a szegedi járás közrendjét, köz­biztonságát. Legutóbbi ülésén erről tárgyalt elemzően Sze­ged városi párt-végrehajtóbizottság, majd szélesebb plé­num, a városi pártbizottság is. Megállapításukat summáz­va: eredményeink a jó közbiztonságban is tükröződnek. Mint ahogy az ország egész területén, Szegeden is nyugodt légkörben, szilárd és rendezett közbiztonsági vi­szonyok között él és dolgozik a lakosság. Tovább erősödött a városban a fegyveres erők és testületek együttműködése, valamint a lakossággal való kapcsolatuk. A büntető eljá­rásban résztvevő szervek, a rendőrség, az ügyészség, a bíró­ságok a jogpolitika elveinek megvalósítása érdekében ki­fejtett erőfeszítései mellett egyre jobb az állampolgárok aktivitása, segítőkészsége a szocializmus erkölcsi normái, a társadalmi együttélés szabályainak megszegőivel, a tör­vénysértőkkel szemben. A Szeged városi és járási rendőrkapitányság hatáskö­rébe tartozó bűnügyi intézkedések száma csökkenő tenden­ciát mutat a korábbi időkhöz képest. Az, hogy kevesebb a népgazdaság elleni bűntett, összefügg az új gazdasági mechanizmus mind erőteljesebb hatásával, a rendőrség és a társadalmi szervek összehangolt tevékenységével. Ter­mészetesen az anyagi ösztönzésnek, a kockázatvállalásnak az új gazdasági mechanizmusban nagyobb a szerepe. Az ezzel összefüggő kérdések azonban elsősorban polgári jogi felfelősséggel járnak. Csak áttételesen mutatható ki kapcso­latuk a büntetőjogi felelősséggel, amennyiben a vállalati nyereség látszólagos, s mögötte rosszhiszemű önzés, visz­szaélés fedezhető fel. Éppen ezért nem mehetünk és nem is megyünk el olyan esetek mellett, amelyeknél kétségte­lenül megállapítható a bűnös mulasztás, a társadalom szán­dékos becsapása. Jobban oda kell figyelni a jövőben az — ugyancsak az önzés szülte — üzérkedésre, a vásárlók megkárosítására, a közellátás érdekeit sértő bűntettekre, árdrágításra stb. A közrend és a közbiztonság elleni bűncselekmények előfordulását mutató statisztikai görbe is lefelé tendál. Kö­zöttük viszont több a garázdaság. Ez a tény annak is tu­lajdonítható, hogy a rendőrök ilyen esetekben gyakrabban tettek büntető feljelentést. Másrészt ebben a bűntetti ka­tegóriában nincs a visszaesőknek lehetősége „csak?' sza­bálysértéssel' megúszni a garázdaságot. Az államigazgatás és igazságszolgáltatás elleni bűntettek kategóriájában sza­porodtak a hivatalos személyekkel szembeni erőszakos cse­lekmények, s ezeket főleg a közúti közlekedésben dolgozók ellen követték eL Többek között a vendéglők és szórakozóhelyek követ­kezetesebb ellenőrzésével függ össze, hogy kisebb értékű számjeggyel szerepelnek a személy elleni bűntettek. Kö­vetkezmények nélkül nem lehet kiszolgálni ittas embert és fiatalkorúakat sem szeszes itallal. Ami pedig mindannyiunk vagyonát, a társadalmi tu­lajdon védelmét illeti: a számszerűség emelkedése még örvendetes is, ha abból a szemszögből nézzük, hogy a gazdaságvezetők sokkal következetesebben állnak ki a tár­sadalmi tulajdon védelmében, mint korábban. E bűntetti kategóriában a növekvő számok azt is jelentik, hogy ke­vesebb cselekmény maradt felderítetlen, illetve ennek hatá­sára a jövőben minden bizonnyal kevesebb ilyen jellegű bűntett fordul majd elő. A közrend és a közbiztonság tekintetében továbbra is elszomorító a sok közlekedési baleset, amelyeknek oka rendszerint az ittasság, a gyorshajtás, a szabálytalan elő­zés stb. Szeged útjain azonban vannak még veszélyes pon­tok, helyzetek. Megfontolandó, hogy koccanásos balesetek regisztrálásánál szükséges-e mindig a rendőrség jelenléte, avagy inkább egyezzenek meg a felek egymással, hogy ki fizet, kit terhel a felelősség. Az igazságtevés természetesen ilyen esetben nagyon labilis, esetleges, hiszen sérülést, kárt nem okozó szabálysértésnél is kimutatható a veszélyezte­tés. Az eljárás egyszerűsítésével sok papírmunkától szaba­dulhatnának meg a közlekedési rendőrök, több idejük jutna más, fontos munkára. A rendőrök — egy-egy kerületben az őrsök — kap­csolata a lakossággal, üzemek, intézmények dolgozói­val jó, kölcsönösen segítő. A rövidhullámú adó-vevő készülékkel felszerelt kocsik mellett azonban több járőrt szeretne látni a lakosság az utcákon, hiszen a rendőr je­lenléte a biztonságban még nagyobb biztonságot sugall. Lődi Ferenc Negyvenmilliót fizetnek Békekölcsön tagjaiknak a fogyasztási szövetkezetek Megkezdődtek az általános fogyasztási és értékesítő szö­vetkezetek mérlegmegállapí­tó küldöttgyűlései. Az 564 szövetkezet csaknem másfél millió tagját százezer kül­dött képviseli ezeken a gyű­léseken. Az idei gyűléseknek az ad nagy jelentőséget, hogy most zárják az önálló válla­latszerű gazdálkodás, a tagok aktív közreműködése és ér­dekeltsége alapján kialakult önkormányzat jegyében el­telt első gazdasági évet. A fogyasztási szövetkezetek általában éltek az önállóság és az új gazdasági mechaniz­mus adta lehetőségekkel. Előzetes számítások szprínt gazdasági eredményük meg­haladja az egymilliárd fo­rintot. A küldöttgyűlések döntései alapján tetemes ösz­szegeket fordítanak a szövet­kezetek közös célokra. A nyereség 8—12 százaléka pe­dig a tagoknak jut. Mintegy negyvenmillió forintot fizet­nek ki részükre vásárlási és részjegy utáni visszatérítés címén. A küldöttgyűléseken döntenek a különleges köz­gyűlési alap kezeléséről és felhasználásáról. (MTI) VASÁRNAP. 1969. FEBRUÁR 16. sorsolás Az Országos Takarékpénz­tár három hét múlva, már­cius 10-én és ll-én rende­zi meg Budapesten az idei első' államköicsön-sorsoláso­kat, az I., az V., és a VI. Bé­kekölcsön 1969. első félévi húzását. A kétnapos húzáson a há­rom kölcsönből összesen több mint 1 millió kötvény szá­mát sorsolják ki 158 millió forint nyereménnyel és tör­lesztéssel. (MTI) fi 1

Next

/
Thumbnails
Contents