Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

Nem frázisok. rnap ItOlliíSll Filmet forgatnak 1919-es témából Szépen gyümölcsözik Odessza és Szeged barátsága Lenin, a forradalmi pro­letariátus zseniális vezére azt hagyta ránk örökül, hogy minden eszközzel erő­sí isiik az országok népeinek barátságát. A barátság esz­méje régóta lakozik Ma­gyarország és hazánk népei­nek szívében, különösen az­óta, hogy a Szovjet Hadse­reg segítséget nyújtott a német iga lerázásában, a hatalom kézbevételében. A Szovjet—Magyar Bará­ti Társaság odesszai területi titkársága közreműködik a szovjet és magyar nép kap­csolatainak továbbfejlesz­tésében, erősödésében. Tá­mogatja a szovjet emberek­nek a szocialista Magyaror­szág életének, a magyar népnek pedig a kommunista építkezés, a szovjet tudo­mány, technika és kultúra széles körű megismerésére irányuló törekvéseit. Mintegy negyven odesszai intézmény, vállalat, tanin­tézet, színházi kollektíva lé­tesített szoros kapcsolatokat magyar barátainkkal. Ezek az intézmények és szerveze­tek folyamatosan leveleznek magyar elvtársaikkal, ta­pasztalat-, információ-, be­rendezés-, termék-, küldött­ségcserét rendeznek, érde­kes emberekkel találkoznak. Meggyőző példa Több mint tíz esztendeje közvetlen baráti kapcsolat jött létre a tengerparti Odessza és a Tisza-parti Szeged között. Az ilyen ba­rátság közös érdekeket, cé­lokat, a gazdasági és kultu­rális élet minden területét átfogó együttműködést hoz létre. Meggyőző példával szolgól erre a pedagógiai és tudományos kutatómunka összehangolása az odesszai és a szegedi egyetemek, az Uslnszkij Pedagógiai Főis­kola és a Szegedi Tanárkép­ző Főiskola dolgozói között, az odesszai 58-as iskola és a Radnóti Miklós gimnázi­um, az odesszai és a szegedi jutagyárak, konzervgyárak, s több más üzem között ki­alakult baráti kapcsolat A két egyetem szerveskémiai intézetei 1965«ben egyez­ményt kötöttek közös kémi­ai kutatások elvégzésére. 1968-ban összesítették az egyezmény első eredménye­it, melyek arról tanúskod­nak, hogy az odesszai egye­tem laboratóriumaiban új szerves anyagok szintetizá­lását végezték el az 1,3 di­oxi-ciklobután rendszerek kémiája és sztereokémiája területén, melyeket az egyez­ménynek megfelelően meg­küldték szegedi kollégáik­nak. Napirenden van a szerveskémiai tanszék aspi­ránsának, G. A. FíIIipnek szegedi utazása, aki a közös munkatervben rögzített kí­sérletsorozatot a szegedi egyetem laboratóriumában fogja elvégezni. Jelenleg az odesszai polimer és kolloid fizikokémiai tanszék, vala­mint a szegedi kolloidkémiai intézet közötti információ­csere alapján a diszperz rendszerek stabilizációjának kérdését vizsgálják. Az odesszai Mecsnyikov egye­tem rektora, Jurzsenko A. I. professzor, továbbá Fedo­szejev V. O. raktorhelyettes, Pahomov I. M., Tkacsenko G. V„ Belozjorov Sz. T. professzorok, Seserbakov D. I. docens és mások a szegedi egyetem vendégei voltak, előadásokat tartottak magyar kollégáik és egyete­mi hallgatók részére, tanul­mányozták a szegedi egye­tem munkáját. A szegedi egyetemről dr. Márta Fe­renc, dr. Kovács Kálmán. dr. Tertók Mihály és mások viszont az odesszai egyete­met kerestek fel. Az egyetemi ifjúsági szervezzetek » kialakították Részlet ac odesszai egyetem kémiai tanszékének labora­tóriumából kapcsolataikat: rendszeresen leveleznek egymással, kül­döttségeik tapasztalatcserén, építőbrigádjaik társadalmi munkán voltak a testvérin­tézeteknéL A szegedi egye­temisták rendszeresen meg­kapják a Za naucsnije kad­ri című egyetemi lapot, mi pedig a Szegedi Egyetem cikkeit is olvashatjuk. Gyakorlati haszon Az Októberi forradalom 50. évfordulójának előesté­jén M. Szimonyenko docens, az Usinszkij főiskola rekto­ra a Szegedi Tanárképző Fő­iskola munkájával ismer­kedhetett, előadást tartott a szovjet népművészet rend­szeréről. 1967-ben az odesz­szai pedagógiai főiskola pe­dagógiai intézetének do­cense, Hmeljuk P. 1. részt vett a szegedi tanítóképzési szimpozion munkájában. A szegedi főiskola tudományos közleményeiben Brodszki) M. Sz. professzor, Szimo­nyenko M. K. és Hmeljuk R. L docensek és mások tudományos munkáit is pub­likálták. 1968. szeptember 3 —13-ig a szegedi főiskola képviselői az Uslnszkij pe­dagógiai főiskola vendégei voltak. A magyar kollegákat a hallgatók pedagógiai gya­korlatának szervezése, ta­nulmányi munkájuk ered­ményessége, a végzett hall­gatók elhelyezkedése, a fő­iskolai, valamint az intézeti Tudós Tanács jogköre, az egyes tanszékek tudomá­nyos programja, főiskolai pedagógiai kérdések megol­dása stb. érdekelte. A mi szakembereinket az MNK pedagógus képző rendszere érdekli elsősorban, ezért különös figyelemmel hall­gatták a Szegedi Tanárkép­ző Főiskola gyakorló általá­nos iskoláinak tapasztalata­it. Ezenkívül sok más ta­pasztalatot is gyűjtöttek. A véleménycsere eredménye­ként kétéves szerződést kö­tött a két testvérintézet. Főiskoláink baráti kap­csolatainak és együttműkö­désének csak egyik formájá­ról szóltunk. A társaság kezdeményezésére a „Test­vérnépeink köszöntése" cik­lusból rádió- és intervíziós tv-adásokat rendeznek, a magyar nép nemzeti ünne­peinek — Magyarország, Szeged felszabadulásának évfordulóin stb. — szentelt esteket, előadásokat, ünne­pi gyűléseket szerveznek. Cselekvés Testvérvárosaink barátsá­ga és együttműködése lehe­tővé tette, hogy alaposabban megismerjük egymást. A gazdasági együttműködés kölcsönösen eredményesnek, hasznosnak bizonyult. Tudó­saink, tanáraink alkotó együttműködése jól kimu­tatható eredményeket hozott az olyan tudományokban, mint a kémia, a matemati­ka, a fizika és a pedagógia. A diákok és egyetemi hall­gatók barátsága hozzájárult a proletár nemzetköziség érzésének elmélyítésehez fiataljainkban. Odessza és Szeged test­vérvárosok példája fényesen igazolja Lenin szavainak helyességét: „...az inter­nacionalizmus nem frázisok­ban, nem a szolidaritás ki­fejezésében, nem . határoza­tokban, hanem tettekben nyilvánul meg." M. Szimonyenko docens, az SZMBT odesszai titkárságának elnöke R. Hmeljuk docens, az SZMBT odesszai felelős titkára Film készül névtelen falusi emberekről, akikből oly sok volt mindig a nagy mozgá­sok, a forradalmak sűrűjé­ben. Gyöngyösi Istvánt, a fiatal írót és rendezőt egy 1919-es téma — Simon pop balladá­ja — ihlette a Virágvasárnap megírására. Nem csoda, hi­szen már a ballada első stró­fája is megragadja a képze­letet: { Akácfára rászallott a (vadgalamb Hármat kondult toronyban (a nagyharang Hej, Simon pap, Simon pap Komenista Simon pap Krisztus Jézus árulója (nem te vagy. A szerző, eredeti szándékai szerint, drámát akar írni eb­ből a témából. A szegedi színház évad eleji műsorter­vében — mint annak idején közöltük <— szerepelt is a dráma előadásának terve. Végül azonban a szerző nem irta meg a színdarabot. Film lett belőle. Most olykor 300—400 sta­tisztával, 96 színésszel dol­gozik a rendező és Széchenyi Ferenc operatőr. A film mag­vát két testvér — Vrénust kommunista tanítő és Simon pap, a „Nyitott kapu" szek­ta vezetője — párharca ké­pezi. Velük együtt, mellet­tük mozdul a falu népe. S amikor arra kerül a sor, sok­sok tiszta szándékú, becsüle­tes ember feláldozza magát az eszméért. A film talán legizgalma­sabb jelenetét Eger fölött egy homokbányában forgat­ták. Az összefogdosott embe­rek, hivők és kommunisták egy csoportban tartják a csi­gáról lógó farönkök kötelét. A rönkök alatt 10—12 ember van egymáshoz kötözve. Fe­jük fölött ott lóg a borzasz­tó teher, amely minden pil­lanatban rájuk szakadhat. Csak az kell, hogy a kötelet tartók közül valaki ne bír­ja tovább. Az egyensúlyt ra­vaszul úgy számították ki a hóhérok, ha egy ember el­engedi a kötelet, akkor lezu­han a súly. És várnak. A fehérterroris­ta különítményes főtiszt sé­tálva cigarettázik. Tudja, előbb-utóbb úgyis lezuhan a fa és agyonüt néhány em­bert. Tudják ezt a megkötö­zöttek is és azok, akik a kö­tél végét tartják erejük utol­só megfeszítésével. A főtiszt nyugodt, az em­berek egymást végzik ki. ö csak szemléli, ellenőrzi a „kí­sérletet" — emberei biztosít­ják annak sikerét — tanul­mányozza a halálraítéltek lélektanát. A kötéltartók között ott van Urénusz, a kommunista tanító, a falu paraszt, cseléd forradalmáraival és a hivők­kel együtt. Végül hozzájuk csatlakozik Simon pap is, aki virággal és minden fegyJ ver elégetésével akart jobb világot teremteni. Sikertele­nül. Urénuszt Tóth Benedek alakítja, Simon pap szere­pében vendégszínész, a po­zsonyi Frantisek Velcckyt látjuk majd. Harmadéves fő­iskolás lány, Bús Katalin formálja a női főszerepet, Barna Annát, akiről a bal­lada így szól: A kínzóknak rakoti tőre (de éles Barna Anna keszkenője [de véres .. I Izgalmas, lirai-balladai hangvételű film ígérkezik a forgatókönyv és az eddig lá­tottak alapján, és várakozás előzi meg a tavaszi bemu­tatót Alexa Ferenc Simon pap szerepében Fran- Bús Katalin, a film Annája tisek Velecky, a pozsonyi színész MEGLEPETÉS Egy szép napon, amikor Péter ha­zaérkezik a mun­kahelyéről, a fe­lesége gyengéden megcsókolja és így szól hozzá: — Drágám I Nem akartam idő előtt közölni ve­led a dolgot, de most már biztosra vehető: hamaro­san hárman le­szünk ... — Ö, ez csodá­latos! — kiáltja boldogan és izga­tottan a férj —, de egészen bizo­nyos vagy benne? — Egészen bizo­nyos, drágám!1 Nézd, itt a tép - J irat, amelyben a, mamám értesít, j hogy holnap ér-1 kezik. D. L PINTÉR ISTVÁN: DOKUMENTUM-REOfeNY A titkárnő némán bólintott és kiment A va­csorameghívást is úgy fogadta, mint parancsot de hát tulajdonképpen úgy is hangzott. Höttl mindig megmondta, hogy mire van szüksége, s többnyire ez elegendő is volt ahhoz, hogy elérje. Az intim helyzetekben is épp olyan határozott maradt, mint íróasztala mögött. A hölgyeket nem kérdezte meg, hogy ráérnek-e, van-e ked­vük, csak egyszerűen közölte velük a meghívás helyét és időpontját És aztán megmutatta, hogy merre van a fürdőszoba. Mindezzel több ered­ményt ért el, mint mások hosszas udvarlással, ajándékokkal. Az igaz, hogy Höttl sem volt szűkmarkú: mind a magánéletben, mind a hír­Szerző szolgálatban az volt az elve, hogy minden szolgálatot megfelelőképpen kell honorálni. Va­lamit nem megfizetni éppen olyan bűn, mint valamit túlfizetnl. s mindenkit azzal kell jutal­mazni, ami a legcélszerűbb. Egy olyan ügynököt, mint Pejacsevichet, a horvát követség tanácso­sát, az elszegényedett grófot — pénzzel. Az olyan nöt, mint Doris, ruhákkal, s majd később azzal, hogy férjhez adja valamelyik beosztott­jához. Ez az elv juttatta Höttlt már fiatalon sok si­kerhez, s jelentős beosztáshoz. Huszonhárom esz­tendős volt, amikor Hitler megszállta Ausztriát, éppen akkor szerezte meg a doktorátusát a bé­csi jogi egyetemen. Rövidesen sikerült bekerül­nie a bécsi Siaherheitsdiensthez, ahol jelenték­telen, egyházi kérdésekkel foglalkozó tisztviselő­ként kezdte. Kaltenbrunner SS-Obergruppen­führer, aki maga is osztrák volt, s 1943-ban, ttefdriah megölése után ez egész biztonsági fő­hivatal, az RSHA főnöke lett, azonnal felfigyelt dr. Höttlben rejlő kvalitásokra. Áthelyezték a VI-os ügyosztályhoz, a külföldi hírszerzéshez. Ott Höttl előbb az olasz ügyekkel foglalkozott, később aztán a balkáni ügynökök irányítását bízták rá. S mikor a Führer elhatározta Ma­gyarország megszállását, Kaltenbrunner meg­bízta Höttlt: dolgozza ki azoknak a listáját, aki­ket a megszállás napján letartóztat a Gestapo. Ezt a munkát az SS Sturmbannführer játszi könnyedséggel, magyarországi nyilas ügynökei­nek segítségével végrehajtotta. A letartóztatáso­kat maga Kaltenbrunner irányította, aki az 1944. március 19-i vasárnapion néhány napra maga is Magyarországra érkezett. S amikor távozott, Höttlt Budapesten hagyta. A Sturmbannführer hallotta, amint a ház ne­héz vaskapuja becsapódik. Az órájára pillantott — egy negyedóránál valamivel több telt el az­óta, hogy Pe.jacsevichcsel befejezte a telefonbe­szélgetést Nem kétséges, a horvát követségi ta­nácsos érkezett. Követségi tanácsos? A 89-es számú ügynök. Már régen szerepelt a gróf a Gestapo nyilván­tartásában. Már odahaza, a Pavelics-féle fasiszta horvát államban különböző szolgálatokat tett a Gestaponak, abban az időben, amikor Höttl még Bécsben ült és balkáni ügyekkel foglalkozott Aníikor megkezdődött Magvarország megszállá­sának előkészítése, éppen Höttl elhatározására és beavatkozására nevezték ki Pejacsevichet a budapesti horvát követségre. A tö)e kapott ér­tesüléseket jól fel tudták használni az előké­születe^ a listák összeállítása során. Most Per jacsevich hazautazni készül: a követség sze-­mélyzetét lecserélték. Höttlnek nem volt már többé szüksége Pejacsevichre Budapesten, annál inkább kérte őt a Gestapo belgrádi központja, A front közeledett Jugoszláviához, egyre inkább égett a talaj az ottani megszállók lába alatt, s a Gestaponak minden rendű és rangú ügynököt mozgósítania kellett, hogy legalább valamilyen eredményt elérjen az ellenállási mozgalom el­len. Az új horvát követ és tanácsosa már az előző nap, szeptember 7-én be is mutatkozott a kormányzónál. Pejacsevich néhány napon belül elhagyja a magyar fővárost. Vajon milyen je­lentenivalója lehet búcsúzóul? Höttl leült az íróasztala mögé, hogy megfe­lelő pózban fogadja a látogatót. Alapjában véve barátságos természetű ember volt, kellemes tár­salgó, de vigyázott, hogy viselkedésével is ki­hangsúlyozza a közte és partnerei között levő viszonyt. Pejacsevich hiába gróf, hiába diplo­mata, ebben a szobában, Schulhoff Lajq$ egy­kori tulajdonát képező Dísz tér 7. szám alatti házban, amelyből a megszállás után azonnal ki­költöztették a háztulajdonost, s amelyben Höttl az irodáját rendezte be, csak egyszerű ügynök. A titkárnő jelentette: — A 89-es megjelent. — Küldje be — intett Höttl. A titkárnő kiment, Pejacsevich széles, barát­ságos mosollyal lépte át a küszöböt, de Höttl hivatalos arckifejezését látva, elbátortalanodott. Mivel Höttl nem állt fel, nem is kínálta hely­lyel, megállt két-három lépésnyi távolságban az ajtótól, mintegy öt méternyire a Sturmbann­führer íróasztalától. Höttl — még mindig ülve — kelletlenül nyúj­totta előre a kezét­— Na, jöjjön csak. Pejacsevich közelebb lépett, s Höttl kezet fo­gott vele. Aztán egy kézmozdulattal helyet mu­tatott neki az íróasztal előtti széken. — Nos? — Nagy hírem van, Herr Sturmbannführer! Szenzációs hírem! — Mondja, hallgatóm ... — Hát arról van szó, hogy Horthyék külön­békén spekulálnak — . frolytatjukj , J

Next

/
Thumbnails
Contents