Délmagyarország, 1969. február (59. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

SZERELEM Gyakorlat Nem lezárt ügy Szómos tüzéregység az elmúlt hetekben hosszú és nehéz menettel, harcászati gyakorlattal kombinólt éleslövészeten vett részt. Különönösen nagy erőpróbát rótt a katonákra és a tecnnikára az a feladat, amelyet az egyik tüzéregység hajtott végre, amelyben szerepelt sűrű erdőn történő áthatolás, rendkívül meredek hegyoldalakon, szurdokokban végrehajtott menet stb. A feladat igen sok váratlan helyzet elé állította a katonákat. A sok tonna súlyú, látszólag nehézkes lövegek és kezelőik azonban teljes sikerrel leküzdötték a nehéz terepet és maradéktalanul végrehajtották a kombinólt lőfeladatokat. Késői ébredezés Az ifjúsági klubmozgalomról Jó kis dzsungel ez az ifjúsági klubmozgalom. Bokrosodik majd tíz éve, de arra, hogy útjait kicövekeljék, s megvonják parcelláinak határait, mind a mai napig nem került sor. Még a róla szóló adatok is csak amolyan szedett-vedettek. A KISZ VII. kongreszszusán valami 500 klub létéről szóltak a delegátusok, am amikor a Csongrád megyében szerveződött kis közösségek jelenlegi létszámáról esett szó, tüstént Jelentkezett egy „klubparancsnok", és a pontosnak vélt 53-as szóm feljebb srófolását kérte. Mint az ügy néhány szakértőié mondja, a sokfelé, sokféle céllal összeállt ifjúsági csoportokról egyelőre aligha készül el egy pontos lajstromozás. Ám nemcsak a hézagos nyilvántartás jelzi, hogy a mozgalom milyen mostohagyerek — erre vall az a tény is, hogy vezetőit egyszerűen „nincs miből fizetni", s éppígy a programok összeállításához sem jelent meg egy jó tanácsai miatt folyton lapozgatott könyvféle. Dzsungel ez, ahogy mondtuk. Kár, hogy nem jutott még nyesettebb állapotába! Az ifjúsági klubok ugyanis a fiatalság erő- és ötletfeleslegének jelenleg egyik legjobban kamatoztatható levezetői. Bennük tényleg „csináljunk valamit!" alapon csoportosul a diák, a munkás, sőt a földhöz legközelebb élő falust ifjúság. Nemcsak érzett, de hangosan vallott céljuk az, hogy rendszeresen és tartalmasan töltsenek el hosszú órákat együtt — alkalmanként szellemiekben gyarapodva, alkalmanként meg kevés számú éveikhez illően, szórakozva. Hogy a klubtagok ml mindent tesznek e rendszeres és tartalmas együttlét körülményeinek megteremtéséért, azt — jobb szó nem illik ide — megható példák bizonyítják. Legendaszámba megy már az a sok ezernyi órát kitett munka, amit a balnstvai fiatalok a maguk igazán „városias" külsejű klubjának tető alá hozásáért, berendezéséért tettek — nem keve•sebb, mint 40 ezer forint értékű munkát végeztek 1967ben a tagok —, s hozzájuk hasonlóan más faluból-városból is könnyen idézhető ide illő példa. Nem kellő indok nélkül való tehát az a százfelől | hangzó kérés, hogy jó lenne végre rendet teremteni a klubok háza táján! Mert eddig „ezen a terű- ' leten" nem sok minden történt. Jószerivel csak a Nép művelési Tanácsadó érezte kötelességének a klubok támogatását, s adott pénzt Játékra, felszerelésre, amíg futotta miből Am jött az új mechanizmus, bezárultak az addig nyitott „közületi" pénztárcák, s a Csongrád megyében 1967-ben szétosztott 100 ezer forintot egy fillér sem követte a 68-as év tizenkét hónapja alatt. És nincs másként ez most sem: ahogy tavaly, úgy az idén is csak a klubvezetők továbbképzését meg néhány tapasztalatcsere szervezését tudja vállalni a tanácsadó, egyéb útegyengetéshez hiányoznak az „anyagi eszközök"... A többi érdekelt szerv? A tanácsok művelődési osztályai, a szakszervezetek illetékesei meg az egyéb idesorolhatók? Szinte valamennyien csak most ébredeznek, s kérdezik: ml is valójában ez az annyit emlegetett klubmozgalom, hogyan is lendíthetnénk rajta? Szerencse, hogy az ifjúsági szövetség vezetői gyors és biztos választ tudnak adni az Ilyen tétova érdeklődésre. Mint azon a nemrégiben öszszehívott tanácskozáson, amelyen megalakult a Csongrád megyében és Szegeden működő klubok koordináló szerve, a megyei klubtanács, szó esett róla, elsősorban a különböző költségvetések tervezésénél kérik „meg nem feledkezni" a klubok létezéséről, s aztán időhöz és erőhöz mérten részt ajánlanak a napról napra, hétről hétre végzett munkából ls. A legnagyobb részt mindenképpen a művelődésügyi osztályoknak! S nemcsak azért, mert egyébként is az ő első számú feladatuk a népművelés, de azért is, mert intézkedési körükbe tartoznak az ifjúsági klubmozgalom főbázisaként számon tartott középiskolák. A gimnáziumok, szakközépiskolák, ahol tényleg gombamód szaporodnak a helyiségért, felszerelésért, órakedvezménynyel vagy más egyébbel honorált klubvezető tanárért türelmetlenkedő kis közösségek. Jó türelmetlenkedés az ilyen, érdemes rá felfigyelni nemcsak iskolában, de üzemben — bárhoL Cövekeljük ki végre az annyira hiányzó utakat; parcellázzunk Tegyük igazán termővé ezt az annyira életerős dzsungelt... Akácz László „Fekszik a kórházi ágyon, s tétován nézi a mennyezetet... A teste gézbe pólyálva, lepedővel körös körül csavarva olyan, mintha élet se volna benne, de a szeme bágyadtan is szép az összenőtt sűrű szemöldök alatt Csak mosoly nincs benne semmi. A homlokára egymás után kiüldögélnek a kín verejtékcseppjei." A Délmagyarország 1965. szeptember 2-i számából idézem ezeket a sorokat. Egy rettenetes balesetről szólnak, amelyben a 18 éves Katona Pista mindkét karját elvesztette akkor. Az egyik balástyai tsz szőlőjében dolgozott egy rotá torral, amelyen nem volt védőrács. Megbotlott. belezuhant a forgószerkezetbe, és az vállból letépte mindkét karját Hét liter vérrel hozták vissza a több napos eszméletlenségből az élők közé. Három és fél év telt el azóta. Katona István most 21 éves. A szegedi kórházból hamarosan Pestre került Orvosai szorgalmazására kül- és belföldi segítséggel mű kezet készítettek számára a művégtaggvárban. szénsavval működő. drága és bonyolult készüléket Hosszú hónapok kegyetlenül kemény munkájával — a hátlzmai segítségével kell mozgásba hoznia a több kiló súlyú konstrukciót —. megtanulta a használatát. Megtanult újra írni és néhány nagyon egyszerű fogást is. De például a kanalat nem tud la szájához emelni. A készülék merev, csak maga előtt képes korlátozott mozgásra. Katona Pista most mégis bizakodik tragédiája és idei reménytelennek látszó tele ellenére. Novemberben, rehabilitációja befejeztével, hazajött a pesti Intézetből. Orvosai azt javasolták, dolgozzék valami egyszerű munkán a tsz-ben. Megélhetése ugyan van biztosítási díj és nyugdíj által — bár pillanatnyilag, az SZTK késedelmes ügyintézése miatt január óta egy fillért sem kapott —. de a tétlen élet nem való egy fiatal embernek. A tsz azonban két és fél hónapig nem jelentkezett, és mintha elfeledkezett volna rola az egész világ. Az összeszéki kis tanya egyetlen földes szobájában üldögélt, magányosan, egy táskarádióval. Idős szülei és bátyja élnek még ott A l'alu öt kilométer. Januárban írt róla az újság. Azóta minden megváltozott Sokan olvasták, és sokan ajánlották fel segítségüket A DÁV igazgatója. Vajda György, elsőként. Közölte hogy társadalmi munkában bevezetik a tanyába a villanyt. Hosszú lenne felsorolni, kik írtak, telefonáltak, segítettek még. Alapos megfontolások után. három hét se telt bele, Katona Pista újra útnak Indult Most Csongrádon van. régi iskolájában, ahol befejezi a baleset miatt abbahagyott tanulmányait: öt hónap múlva mezőgazdasági növényvédő gépész szakmunkás oklevelet kap. A megyei tanács egészségügyi osztálya a csongrádi szociális otthonban helyet és ellátást biztosított számára. A csongrádi bútorgyár két szocialista brigádja, a Rákóczi és a November 7. megajándékozta, hogy írógéphez segítse. Azzal könnyebb az írás. A gyár KISZ-srcervezete az Iskolaival összefogva védnökséget ajánlott fel, folytonos segítséget az élet mindennapi. apró dolgaiban. A megyei szikvízüzem igazgatója, Lajos Menyhértné hozzásegítette még egy szén savpalackhoz, hogy ne kelljen cipekednie, amikor hazalátogat Ugye azonban még mindig nincs lezárva összeszéken, a civilizálatlan kis tanyában csak addig lehet megoldani az életét amíg édesanyja győzi az ellátását Dehát ott a legelemibb dolgok is nehezen mennek, egy lépést sem boldogul egyedül, még segítséggel is akadozva A fiú Szegedre szeretne jönni. Tovább tanulni ha Katona István ezt az Iskolát befejezte, és később dolgozni. Teljes értékű életet élni, lehetőleg minél kevésbé mások állandó segítségére utalva. Szegeden, korszerű lakásban meg lehetne valósítani azt amit a tanyán lehetetlen. Úgy felszerelni a lakást, ahogyan nyugaton a szerencsétlen Contergan-béb'knek, e korcsosodást okozó csillapítószer áldozatainak: apró, de fontos szerkezetekkel fürdőszobában. konyhában, lábbal működtethető csapokkal kapcsolókkal zárakkal. A Gyógyászati Segédeszközök Gyára felajánlotta segítségét Azt mondták, nem megvalósíthatatlan feladat nem is túlságosan nehéz, csak a lakás legyen meg. A lakást pedig a szegedi tanácsnál ígérték meg. Hát ezért tért vtssza a mosoly Katona Pista szemébe, pedig most sem könnyű az élete. Ahhoz, hogy ez a mosoly meg ls maradjon, még sék ember kitartó segítsége kell. A társadalom, amely megmentette, nem tekinti lezártnak az ügyét Csontos Magda PINTÉR ISTVÁN [2 MÓDRA DOKUMENTUMREGÉNY 13. A fennálló VM-kapcsolatók (ügynöki kapcsolatokat jelentett a Gestaponál használt VM-rövidités. — A szerző.) alapján érintkezésbe léptünk a kormányzó legszorosabb környezetével abból a célból hogy a Horthy és Tito között tervezett tárgyalások menetébe beavatkozzunk. Az ügy annyira megérett, hogy Berani megbízást kapott a Várban, kísérje Budapestre Tito különmegbízottjál akivel a kormányzó valószínűleg találkozik. Arról van tehát szó, hogy megfelelő embert találjunk, aki a megkezdett iátszmát ügyesen tovább folytatja és leleplezi Horthy terveit. Ügy gondolom, önnek rendelkezésére állnak alkalmas emberek az akció lebonyolítására, megkérem, válasszon ki közülük egyet. Megkívánom még jegyezni, magyar részről előkészületeket tettek, hogy „Tito belgrádi képviselőjének" lehetővé tegyék a legális beutazást Magyarországra: szükség esetén a magyar hatóságok a határtól átveszik személyes védelmét. Berani előtt az egész anyag ismeretes, és közelebbi felvilágosításokat is tud adni. Esetleges kérdésekre mindenkor rendelkezésre állok, a 77-es Wehrmacht-telefonon. Heil Hitlerí készséges híve: dr. Höttl sk. SS-Sturmbamn führer." Estére, amikorra Marko Berani, a belgrádi Gestapo-központ tolmácsa hazaérkezett, s jelentkezett ottani főnökénél, hogy átvegye a színjátékért járó márkákat, a belgrádi Gestapo emberei már buzgón forgatták kartotékjaikat. Olyan embert kerestek, aki alkalmas arra, hogy az Untemehmen Maus következő szerepét eljátssza. 4. Skorzeny megállt a terem közepén, nem messze attól a hosszú asztaltól, amelyen kiterítve feküdtek a katonai térképek. Jodl tábornagy, aki levezette őt a Führer tanácskozó termébe, felemelte a hangját: — Uraim, engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek Skorzeny Sturmbannführert! Önök ugyan már valamennyien ismerik, de aki még nem találkozott vele személyesen ... A körben állók összeütötték a bokájukat, Skorzeny jobbja pedig tisztelgésre lendült: — Heil Hitler! A tanácskozóterem vendégel kíváncsian mustrálgatták a kétméteres termetű, fekete SS-egyenruhát viselő legényt. Alighanem ő volt a legkisebb rendfokozatú a jelenlevők között, de az ezredesek, tábornokok, a führer! parancsnoki értekezlet mindennapos vendégei mégis tisztelettel néztek fel rá. Ez az az ember, aki kiszabadította Mussolinit a fogságból, s akit éppen egy esztendővel előbb, '1943. szeptember 12-én a Führer átölelt, amikor átnyújtotta neki a kitüntetést. Vajon miért vesz részt a Sturmbannführer a konferencián? Vajon miért hívatta a Führer a főhadiszállásra? Maga a kétméteres óriás ls kíváncsian latolgatta a lehetőségeket. Amiután kiszabadította a Dúcét, a Führer egy különleges csoport felállítását és kiképzését bízta rá. A sachsenhauseni koncentrációs tábor mellett a friodenthall kastélyt építették át számára támaszpontul. A Frigyesek korában épített vadászkastély és a hozzá tartozó nemesi kúria, valamint az angol stílusban telepített park minden tekintetben megfelelt a célnak. A sachsenhauseni koncentrációs tábor foglyai éjjel-nappali munkával csaknem négy méter magas fallal vették körül a kastélyt. Az SS-őrök parancsára — akik szóbeli utasításaikat ütlegekkel is megtoldották — a Harmadik Birodalom rabjai szöges drótkerítést is húztak, elektoromos riasztóberendezéseket szereltek fel, az SS-mérnökök tervei alapján tökéletesen elzárták Friedenthalt a külvilágtól. S amikor ők befejezték a munkát, az épületet erős SSőrség vette körül, Idomított farkaskutyáiktól reszketett a környék. S ekkor beköltözött Skorzeny gondosan kiválogatott embereivel a támaszponttá alakított kastélyba. Diverzánsokat képezett ki, olyan különleges csoportot, amelynek tagjai a világon mindenre képesek, s készek is a Führerért. A július 20-i sikertelen Hitler-ellenes merénylet után ő kapta a parancsot, hogy különleges egységével minden eszközzel verje le az összeesküvést, pusztítsa el az összeesküvőket. Skorzeny géppisztolyos csoportjával — gépkocsikon —, egy óra alatt Berlinbe ért, s megszállta a német nagyvezérkar épületét. Skorzeny kíméletlenül letört minden ellenállást, majd jelentette Hitlernek, hogy a parancsot végrehajtotta. Skorzenyt váratlanul érte, hogy a Wolfschanzéra rendelték. Röviddel a parancs kézhez vétele után a Skorzenyért küldött különrepülőgép útnak indult Wolfschanze. a „Farkasodu" felé, ahogy a vezéri főhadiszállást nevezték. A gép a rastenburgi különleges repülőtéren ért földel ahonnan aztán Skorzeny a rendelkezésére bocsátott gépkocsin folytatta útját. A Sturmbannführert kísérő SS-tisztnek — ő az őrséghez tartozott — előbb százméterenként, aztán szinte tízlépésenként kellett bemondania a jelszót. Amióta gróf Stauffenberg azt a bizonyos sikertelen merényletet kísérelte meg Hitler ellen, a bajorországi főhadiszállást még jobban őrizték, mint annak előtte. Annál ls inkább, mert a főhadiszállást most már nem választotta el több száz kilométer a fronttól, mint egy esztendővel korábban. Mindössze száz kilométernyire húzódott a front a Wolfschanzétól, éppen ezekben a napokban lépte át az amerikai hadsereg Triertől északra és Aachen térségében a német határt. Skorzenyt Jodl tábornagy, a főparancsnokság vezérkarának főnöke fogadta. Közölte vele, hogy részt kell vennie a főhadiszálláson tartott konferenciákon. — Ha szabadna kérdeznem, tábornagy úr, milyen célból? — ütötte össze a bokáját katonásan Skorzeny. — A Führer parancsára önnek meg kell ismernie a délkeleti fronthelyzetet, mert a tervek szerint önre és alakulatára különleges feladat vár ebben a körzetben ... A Führer új bunkerje a konferencia épülete mellett volt. Nemrégiben készült el, s hétméteres acél- és betonfalaival még telitalálat esetére ls bombabiztos fedezéket nyújtott. Ablak nélküli bonyolult szellőztetőrendszer gondoskodott arról, hogy a Harmadik Birodalom ura friss levegőhöz jusson. Az őrséghez tartozó SS-tiszt, akit Skorzeny már régebbről ismert, elárulta, hogy a beton nem száradt ki megfelelően, nagyon kellemetlenül gőzölgött. Az orvosok a bunkerban való tartózkodást nem tanácsolták a Führernek, mivel egészségtelennek tartották. A főépület, amelyben most Hitlerre várakoztak, már sokkal barátságosabban halott. A Sturmbannführer tudta, hogy ezek a helyzetmegbeszélések naponta kétszer kerülnek sorra. Minden délben két órakor és este tizenegykor. A vitát rendszerint Jodl tábornagy vezette, de a döntéseket Hitler maga hozta. Á konferencián részt vettek a Wehrmacht vezérkarának képviselői, a tengerészet, és a Luftwaffe tisztjei. Jodl tábornagyra, a főparancsnokság vezérkarának főnökére csak a keleti front volt bízva. Az összes többi front, beleértve a Balkánt U, a Wehrmacht vezérkarától, az OKW-tól kapta a parancsokat. Valamennyiük fölött ott állt Hitler, aki 1941-ben, ' miután a Szovjetunió elleni villámháború csődöt mondott, tábornokai iránti bizalmatlansága leiéül, magát tette meg az egész haderő fejének. — Vigyázz' Skorzeny katonásan összekapta magát, mint a szoba valamennv! vendége. Tudta, hogy ez a vezényszó a Führer érkezését jelzi. (Folytatjuk.)