Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-14 / 10. szám

Magyar­szovjet kulturális « tárgyalások i Vasárnap este Ilku Pál művelődésügyi miniszter ve­zetésével küldöttség érkezett, Moszkvába a magyar—szov­jet kulturális együttműködési kormányközi bizottság 4. ülésszakára. A delegáció tagjai között foglal helyet Molnár János művelődésügyi miniszterhe­lyettes. dr. Rosta Endre, a KKI (Kulturális Kapcsolatok Intézete) ügyvezető elnöke, valamint Pécsi Ferenc, a Magyar Televízió elnökhe­lyettese. A küldöttséget a szovjet főváros kijevi pályaudvarán Jekatyerina Furceva, a Szov­jetunió művelődésügyi mi­nisztere üdvözölte. Á magyar—szovjet kultu­rális együttműködési kor­mányközi bizottság tárgyalá­sai hétfőn kezdődnek. (MTI) II mezőgazdaság szakember-ellátottsága Hosszú ideje vitatéma a mezőgazdaság szakember­ellátottsága. Egyesek szerint túl sok szakembert képeznek ki, mások viszont szakember­hiányról panaszkodnak. A vitatott kérdésre a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság országos vizsgálattal keresett választ A vizsgálatba nyolc megye négyszáz tsz-ét, illetve állami gazdaságát, valamint ezek főhatóságait vonták be. Részese volt a vizsgálatnak jó néhány oktatási intéz­mény is. A tapasztalatok szerint az eddig kiképzett, egyetemi, főiskolai és szaktechnikusi végzettségű mezőgazdasági szakemberek 85—90 százalé­ka a mezőgazdaságban vagy azzal szorosan összefüggő munkaterületeken helyez­kedett el. Kevésbé bíztató azonban, hogy milyen arány­ban helyezkednek el a fiata­lok közvetlenül termelő üze­mekben. Az agrármérnökök­nek ugyanis csupán 47, a technikusoknak 54, a szak­technikusoknak pedig hetven százaléka dolgozik mezőgaz­dasági termelő üzemben. Számos megyei és járási szerv különféle intézkedést tett a kedvezőtlen arány megváltoztatására, s ennek eredményeként az 1968-ban diplomát nyert 1480 fiatal szakember 72 százaléka a termelőszövetkezetekben, ti­zenegy százaléka az állami gazdaságokban kezdte meg munkáját. A vizsgálatból az is kitűnt, hogy a mezőgazdasági mér­nökök csak részben végez­nek képzettségüknek megfe­lelő munkát Hiba, hogy nin­csenek megfelelően meghatá­rozva. illetve elhatárolva a munkakörök. Kevés a kellő szakképzettséggel rendelkező vezető, s kevés a szakmun­kás is. Gyermekek, akik szülőkre várnak Somogyi Károlyné felvétele Hivatalból 2145 kis- és fia­talkorú szegedi és Csongrád megyei állami gondozottnak az apja Szénási László, a Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet igazgatója. Apai fel­ügyelete alá tartozik még 37 nagykorú fiú és lány, akik valamilyen oknál fogva utó­gondozásra szorulnak. Ennyi gyerek érdekét, jövendő sor­sát képviselni nem is köny­nyű feladat intézményesen pótolni nekik a családi éle­tet, amelyből kiszakadtak, il­letve kilökték őket. A gyer­mekek 98 százalékának ami­att jutott az állami gondozás — amely minden tekintetben kielégítő —, hogy szüleik fel­rúgták a családi köteléket, vagy olyan életkörülménye­ket idéztek elő lezüllésükkel, amelyben örökös veszélynek volt kitéve a gyermek. Mi'.or jönnek értük? Sok fiú és lány azt sem tudja, ki az apja, anyja, s egyáltalán hol élnek, mert az intézetben évek óta nem nyitnak rájuk ajtót, nem kíváncsiak rájuk. Lemondó nyilatkozatot ugyanakkor nem írtak alá, hogy gyerme­küket örökbe fogadhassa olyan család, amelyben nem volt és nem lehet gyermekál­dás. Egytől tizenkét éves korig most is van Szénási László­nak legalább hatvan fia, lá­nya, akik örökbefogadó szü­lőkre várnak, mert a vér sze­rinti apjuk, anyjuk lemon­dott róluk. Több száz gyer­mek azonban évek óta arra vár, arról álmodik, hogy egyszer majd csak jelentke­zik érte az anyja, apja, és magával viszi. A „Szénási-gyerekek" kö­zül tavaly tizenegy fiút és három lányt fogadtak örök­be családok. Tavalyelőtt és 1966-ban. valamint 1965-ben, tehát három év alatt mind­össze huszonhármán találtak örökbefogadó szülőkre Szege­den és Csongrád megyében. Tavaly tehát szerencséseb­bek voltak az örökbefogadás­ra, a családi élet esélyeire az intézet gyermekei, mint a megelőző három évben. Ha viszont ezeket a számokat összehasonlítjuk az 1950— 1954 között örökbefogadó szülőkre talált gyermekek számával — évente 70—80 gyereket is örökbe fogadtak —, akkor már nem olyan teljes az öröm. Igaz, tíz-egy­néhány gyerek esetében „jönnek", „mennek" az ak­ták hivataltól hivatalig, hogy az ügyintézés eredményeként tárt karral szaladhassanak gyermekek örökbefogadó szü­leik elé. Az ügy sínyli meg Csakhogy a gyámhatósá­gok sokszor nehézkesen, rá­érősen intézkednek. Bordány­ban például örökbe fogadná­nak egy kislányt, akinek az ügyében tavaly november óta levelezget Szénási László a nagykőrösi tanács gyámható­ságával. Eddig eredménytele­nül. Az örökbefogadások csökkenésének oka a hossza­dalmas ügyintézésben leled­zik elsősorban. Az örökbefo­gadók nem szeretik a kilin­cselést, a herce-hurcát. Az ügy érdekének az sem jó, hogy a gyámügyi előadók elég sűrűn váltogatják egy­mást. Erre példa Szegeden a II. és a III. kerületi tanács, j A régi előadó távozása és az í új belépése közötti űrt nem I az akták érzik meg, hanem akik mögöttük vannak, a gyermekek. Rendelkezés szól arról, hogy elvben örökbe adható az az állami gondozott gyer­mek, akit a vér szerinti szü­lők három évig nem látogat­tak. Ilyen gyermek sajnos sok van. A rugalmasság ilyen esetekben életeket, sorsokat tehet jobbá. Az állami gon­dozottak sorsának alakulá­sát különben is rendszeresen felülvizsgálják a gyámügyi hatóságok. Hát legyenek ők az örökbeadás kezdeménye­zői olyan esetekben, amikor nyilvánvaló, az alapos vizs­gálat igazulja, hogy a gyer­mekre sosem voltak kíván­csiak a vér szerinti szülők és azóta sem teremtettek olyan Fanyírás" életkörülményeket, amelyek­be visszavihetik gyermekü­ket. Kit választ a gyermek? Persze, nem ilyen egysze­rű minden gyámügyi problé­ma megoldása. Sok vér sze­rinti szülő akkor ébred rá, hogy neki gyermeke van, amikor örökbe kérik. Akkor aztán hadakozik, bizonygat és fogadkozik. Sőt, a korábban adott lemondási nyilatkoza­tát visszavonja. Az ilyen ügyek elbírálása bizony nem egyszerű. S hogy a gyermek kit választ, az örökbefogadó szülőket-e, vagy a vérszerin­tieket, abba csak 12 éves korában „szólhat" bele, vagy­is a gyámhatóság mérlegel­heti a gyermek szándékát, akaratát, s aszerint dönthet. Egy dolog bizonyosnak lát­szik: a gyámügyi hatóságok alapos, de az eddiginél gyor­sabb ügyintézésén, rugalmas­ságán sok múlik, hogy a mintegy hatvan örökbe ad­ható „Szénási-gyerek" mi­előbb igazi otthonra talál­jon. Lődi Ferenc Hiába a hideg, a zúzmarás fák, a hóval lepett határ, az élet, a munka megy tovább. Télidőben szokás megtisztíta­ni a fák koronáját, lenyese­getni, lefűrészelni a gallya­kat, összeszedegetni a tűzre­valót. Jobbára kihaltak az országutak, elvétve jár egy­egy autó. A Kübekháza—Sző­reg közötti országút mellett is — ahol képünk készült — fázósabban, pucérabban áll­nak a fák, amiket szorgos ke­zek „nyírnak". Történész­kapcsolatok Hétfőn a Magyar Tudomá­nyos Akadémián megtartotta alakuló ülését a két akadé­mia egyezménye alapján lét­rehozott magyar—szovjet történész vegyes bizottság. Pach Zsigmond Pál akadé­miai levelező tag, a magyar tagozat elnöke megnyitó sza­vaiban áttekintette a ma­gyar—szovjet történész-kap­csolatok eddigi alakulását Szavaira a szovjet tagozat nevében A. A. Guber akadé­mikus. elnök válaszolt, majd megvitatták és elfogadták a vegyesbizottság működési szabályzatát és idei munka­tervét. A jó kereskedő A közgazdasági gondolkodás és a közgazdasági módsze­rek alkalmazása napjainkban nem divat, hanem a he­lyes gazdálkodás egyik alapvető követelménye. A ter­melésben éppúgy nélkülözhetetlenek az előzetes számítások, munkaszervezési tervek, mint az értékesítésben. S minél in­kább nő egy-egy gazdálkodási egység önállósága, az új me­chanizmus természetes következményeként, annál több fi­gyelmet kell fordítani a kiadás-bevétel arányát javító mód­szerek alkalmazására. A kereskedelemben az a cél, hogy a fogyasztók igényeit minél tökéletesebben ki tudják elégíteni, s úgy, hogy eközben emelkedjen a kereskedelmi haszon és a kereskedők jöve­delme. Tudajdonképpen — a mi szocialista viszonyaink kö­zött — azt az optimális összhangot kell megteremteni, amelyben a fogyasztó, a vállalat és a népgazdaság érdeke egyaránt érvényre jut Néhány — elsősorban a fogyasztó szempontjából fontos, de éppen ezért a forgalom növelését szolgáló — javaslatot foglalunk csokorba, kereskedelmi vállalataink, a boltok eladóinak figyelmébe ajánlva azokat. A gyakorlati tapasz­talatok igazolják, hogy a kulturált kiszolgálás döntően köz­rejátszik a vevőkör stabilizálásában, a vásárlási hajlandó­ság serkentésében. A vállalat szemszögéből ezek elérését csupán széles körre kiterjedő és egymással összhangban le­vő intézkedésekkel lehet biztosítani. A kulturált kiszolgálás elsősorban a bolthálózat elhelyezésétől, a boltok áruválasz­tékának összetételétől függ. A gyors kiszolgálásban nagy szerepe van a bolt gépi berendezésekkel való ellátottságá­nak, az alkalmazottak helyes munkaidő-beosztásának és s csúcsforgalom ideje pontos megállapításának. Az a jó, ha a vállalati és a boltvezetők célszerűen meg­szervezik a fogyasztók szükségleteinek felmérését, ennek alapján az egyenletes és zavartalan áruellátást. Szigorúan ellenőrizni kell a megrendelések pontos teljesítését, a bol­tok által igényelt áruknak a raktárból való kiszállítását. így elkerülhető az a visszás helyzet, hogy áruátvétel címén a csúcsforgalmi időben lezárják a boltot, illetve a vevőket várakozásra, sorbanállásra kényszerítik. A feltételek közé tartozik az áruk minőségének és kül­ső képének a beérkezéstől az eladásig való fenntartása. ' Ezért gondoskodni kell, hogy a bolt valamennyi helyiségé­ben a berendezés, a levegő hőmérséklete és nedvességtar­talma alkalmas legyen az áruk tárolására. Az ésszerű el­helyezés arra is alkalmas, hogy az áru közel kerüljön a ve­vőhöz. De közel kerülhet bolton kívül is: a bolt körzetének adottságaihoz mérten okos törekvés az áruk házhoz szállí­tásának, az előzetes megrendelés alapján történő eladás­nak a kiterjesztése. A fogyasztók kényelmét biztosító ezen szolgáltatásokat egyrészt meggyőzően kell propagálni, más­részt gondoskodni kell arról, hogy a végrehajtás zavartalan legyen. A kiegészítő szolgáltatások között fontos olyan sze­relő munkacsoport szervezése, amely elvégzi a vásárolt gépi berendezések üzembe helyezését. A vevőszolgálat egyik formája a vásárlási tanácsadás, amelynek főleg ruházati és más tartós fogyasztási cikkek eladásánál van jelentősége. Ide tartozik a panaszok és reklamációk elintézésének meg­szervezése, a gondos, udvarias ügyintézés biztosítása, a ja­vításra vagy cserére tett ígéretek teljesítésének ellenőr­zése. S ok függ a kereskedelemben az eladók szakképzettsé­gétől. A vállalatnak nem lehet haszontalan idő az, amit továbbképzésre, tanfolyamok hallgatására for­dítanak alkalmazottai. Az eladókat arra is rá kell nevel­ni, hogy a kiszolgálás kulturáltsága nem valami kiegészítő követelmény, hanem az üzleti tevékenység szerves alkotó része. A jó szakember a mosolyt, a türelmes felvilágosítást és az előzékenységet is az üzleti haszonba kalkulálja, hi­szen az áru mellett ezekkel a magatartásbeli plusszokkal is vevőket nyer meg. így növeli a vállalat és a saját jövedel­mét is. K. J. Közeledik az enyhülés E hét elején végre meg­kezdődött az időjárás gyöke­res átalakulása Európában. A szibériai eredetű hideg le­vegő megkezdte visszavonu­lását kelet felé. Ugyanakkor az óceán felől nagy erővel közelednek és egyre mélyeb­A munkásőrök ünnepi gyűlése Vasárnap délelőtt Szege­den, a fegyveres erők klub­jában ünnepi gyűlésen vettek részt a munkásőrség Csong­rád megyei parancsnokságá­nak törzstagjai. Huszka Már­ton megyei parancsnokhe­lyettes a megjelentek között üdvözölte Rózsa Istvánt, az MSZMP Csongrád megyei bi­zottságának titkárát, dr. Ágoston Józsefet, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét, a megyei párt-végrehaj­tóbizottság tagjait, Ferka Mi­hály rendőr alezredest, va­lamint a leszerelő és a tarta­lékállományba kerülő mun­kásőröket. Mákos István, a munkás­őrség megyei parancsnoka ünnepi beszédében méltatta a megye valamennyi munkás­őrének távalyi áldozatos munkáját, a kiképzésben és a politikai helytállásban el­ért sikereket. Ismertette az ez évre meghatározott cél­kitűzéseket és az országos pa­rancsnokság által előírt fel­adatokat. Meleg szavakkal köszönte meg a leszerelő és tartalékba vonuló munkás­őrök sok évi önzetlen mun­káját. Ezután Szabó József pa­rancsnokhelyettes olvasta fel a munkásőrség országos pa­rancsnokának parancsát, amelyben Huszka Mártont 15 évi, dr. Romhányi Istvánt és Simon Lászlót 10 évi tevé­kenységükért Szolgálati Ér­dem Éremmel tüntette ki. öten kapták meg a Munkás­őr emlékérmet, hárman pe­dig a Munkásőr emlékjel­vényt. A megyei parancsnok öt munkásőrt Kiváló pa­rancsnok, ötöt pedig Kiváló munkásőr kitüntetésben ré­szesített. A kitüntetéseket Rózsa István és Mákos Ist­ván adta át. Végezetül Rózsa István a megyei párt-végrehajtóbi­zottság nevében fejezte ki elismerését a parancsnoki törzs múlt évi eredményes munkájáért, a Ieszerelőknek és tartalékba vonulóknak pe­dig eddigi önzetlen szolgála­tukért. ben hatolnak a szárazföld belsejébe az enyhe, páradús légtömegek. Várhatóan a már megin­dult élénk délies szél szár­nyán előbb-utóbb a talaj szintjén is elérkeznek hoz­zánk a-jnelegebb légtömegek. Erre mutat, hogy a Dunán­túlon már megkezdődtek a havazások. A jelek szerint az enyhü­lés most már feltartóztatha­tatlanul folytatódik. A köze­ledő enyhe, párás óceáni lég­tömegek hajtómotorja egy hatalmas ciklon, amelynek középpontja Írország és Wa­les felett helyezkedett el. En­nek keleti oldala dél felöl szállítja ide a mediterrán, szubtrópusi meleg légtöme­geket. Az enyhülés közeledtét jel­zi a péntekig szóló távlati előrejelzés is. Eszerint a leg­alacsonyabb hajnali hőmér­sékletek eleinte mínusz 8— 13, később mínusz 4 fok kö­rül, a legmagasabb nappali hőmérsékletek eleinte mí­nusz 6, később mínusz 1 fok körül lesznek, öt millimétert meghaladó csapadék az or­szág területének 60 ssázalé­kán várható. (MTI) KEDD, 1969. JANUÁR 14. DÉL-MAGYARORSZÁG Előfizetési dij egy hónapda 18 forint.

Next

/
Thumbnails
Contents