Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

Vita a falusi iffűséfról December 5-án Ml less veled, falnsl ifjúság? címmel vitaindító cikket közöltünk. Sok levél érkezett azóta szerkesztőségünkbe, amelyek közül most Ismét két Írásból adunk részleteket. Járásszerta élénk visszhangot váltót: kl a parasztifjüsággal foglalkozó cikk: KISZszervezetekben, ifjúsági klubokban, művelődési házakban vitatkoznak róla. Egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a vitát. A környezettől függ. Hétről hétre érdeklődéssel olvasom azt a vitát, melyet a Dél-Magyarország indított el, a falusi Ifjúság helyzetével kapcsolatban. Nálunk, Kisteleken is, mint az ország más tájain — a mezőgazdaság szocialista átszervezésével nagy társadalmi átrendeződés ment végbe. Megszűntek azok az anyagi különbségek, melyekre a paraszti rétegek közötti korlátok épültek, s így a parasztságon belül egyszerűsödtek a viszonyok. Ez alapjaiban érintette a parasztifjúság helyzetét. Az ifjúság nem külön osztály a társadalmon belül, hanem korosztálybeli kategória, s így minden vonatkozásban érintve van, amennyiben érintett maga az az osztály, amelyben él és dolgozik. Nem lehet és nem is szabad elszakítani annak az osztálynak a helyzetétől, amelynek része. A mezőgazdaság átszervezése után nálunk is erőteljes elvándorlás kezdődött a városba az iparba. Ahogy erősödnek a tsz-ek, a falu anyagi és szellemi szintje emelkedik, olyan mértékben térnek vissza a faluba és a szocialista nagyüzemeinkbe a fiatalok. Nálunk a falusi Ifjúságnak olyan rétegei élnek, mint a tsz paraszt ifjúság, az ipari üzemi ifjúság, az értelmiségi ifjúság és a diák ifjúság. Ez a KISZ-szervezetektől differenciált, rétegekre ható Ifjúságpolitikát követel. KISZszervezeteink jelenleg még nagyon kis hányadban tudnak megfelelni ennek a bonyolult követelménynek. Ez elsősorban káderprobléma, más vonatkozásban anyagi. A falusi fiabalok eszmei, politikai arculatát vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy fiataljaink döntő többsége elfogadja a párt közérdeket szolgáló politikáját, s igyekszik tettekkel bizonyítva azért dolgozni. Ez elsősorban a környezettől függ. A felnőtt korosztály állásfoglalása, pozitív, vagy negatív megnyilatkozása befolyásolja az ott dolgozó fiatalt véleménye és cselekedetei alakításában. Továbbá függ a családi környezettói, az ott uralkodó légkörtől, és attól is, mit és mennyit osztanak a tsz-ben, milyenek a munkakörülményeik az üzemekben, mennyire becsülik meg munkájukat, t» adnak a véleményükre. Függ attól is, hogy a munkahelyi vagy a helyi közéleti vezetők milyen magatartással viseltetnek az Ifjúság problémáival kapcsolatban: megértik-e gondjaikat, vagy az „egy kalap alá" vonás módszerét alkalmazzák a fiatalok megítélésénél. Kisteleken a fiatalok joggal vetik fel a szórakozás és kulturálódás hiányát. A jelenlegi művelődési otthon már nem felel meg az igényeknek, viszont anyagi lehetőségeink még nem teremtődtek meg arra, hogy egy korszerűt építsünk. Ez nagyban befolyásolja a fiatalok véleménynyilvánítását és nem is éppen pozitív irányban. Ilyen hangulatot teremt az is, hogy a tsz-ekben nem mindig célszerűen használják fel a kulturális alapot, s így az ifjúság csak kis részben részesül ezekből. Munkahelyi vonatkokozásban van fejlődés a korábbi időhöz képest. Példának említhetném a Magyar —Szovjet Barátság Tsz-ben dolgozó mintegy 36 fiatalt A segédüzemágakban és az állattenyésztésben tevékenykednek, rendszeres pénzbeli díjazást kapnak, átlagkeresetük 2 ezer forint körül mozog. Szociális ellátottságuk is sokat javult, rendszeres üzemi étkezésben részesülnék önköltségi áron, ötnapos munkahétben dolgoznak és a törvényben előírt szabad sagban részesülnek Ha ezeket a pozitív és negatív jelenségeket egybevetjük, akkor megállapíthatjuk, hogy községünkben a fiatalok megfelelő körülmények között dolgozhatnak. és jó politikai közhangulatban élhetnek. Ügy vélem, hogy ez vonatkozik az ország más részében dolgozó fiatalok körülményeire is, s így nincs és nem is lehet aggodalomra ok a fiatalok helyzetét és főképpen jövőjét illetően. Vajon fiataljaink tudnak-e élni az országban uralkodó pozitív helyzettel és a jó politikai közhangulattal? Kis hányadot leszámítva, a mai fiatalok sem rosszabbak, mint az elmúlt idők ifjúsága volt. csak éppen más korban élnek, más, és tegyük hozzá, magasabb az igény az élettel szemben. A falusi fiatalok egyre inkább megtalálják helyüket szerepüket és anyagi számításaikat Ha a pozitív vonásaikat fejlesztjük, gondolkodásukat a marxizmus—leninizmus szellemében irányítjuk, akkor nem lehet probléma a jövőt illetően. Több a pozitív, mint a negatív vonás. Fiataljaink munkában, tanulásban, a társadalmi életben többségükben jól megállják a helyüket erre számtalan példát lehetne felsorolni. Persze, korbeli sajátosságukból eredően vannak visszásságok magatartásukban, de ez nem kibékíthetetlen ellentmondás a szocializmus építésével. Sok függ a pártszervezetektől, a KISZ-vezetőségek tői, a falu társadalmától, hogy a mai fiatalok milyen felnőttekké válnak, hogyan állják meg helyüket a szocialista rendszerben, mennyire tudják átvállalni a feladatokat a mai generációtól... Bálán Miklós, az MSZMP kisteleki bizottságának titkára Nemcsak szavakkal Hétről hétre olvasom a vitát és rájöttem, hogy a cikkek a falusi fiatalok egy kisebb részéhez jóval többet szólnak, foglalkoznak velük, főleg azokkal, akik technikumokban, gimnáziumokban, szakmunkásképző iskolákban tanulnak, mint azokkal, akik odahaza maradtak. Bizony sokan elkallódnak közülük, lézengenek, eljárnak a kultúrotthonba nagynéha, leginkább akkor, ha bál van. akadnak köztük olyanok, akik leisszák magukat és botrányt csapnak. Bizony ők nem nagyon tudják, hogy mivel tartoznak a társadalomnak, azt sem, hogy a társadalom mit tett és mit tesz értük. Ügy is mondhatnánk, hogy ők nem nagyon látnak, csak néznek. Szerintem elsősorban velük kell foglalkozni, őket kell felrázni. Ez a KISZszervezetek feladata. Igaz emberré, becsületes, dolgos hazafivá nevelni minden falusi fiatalt Szekeres Mária Fogat a fehér határban : •] iW-xM': Somogyi Károlyné felvétele Hótakaró védi a vetéseket • goromba fagytól. Elcsendesedett, fehér a határ, de nem mozdulatlan. A szövetkezeti majorokban, állattenyésztési telepeken dolgoznak az emberek. Kukoricát morzsolnak, ellátják a jószágokat, s eltelik a rövidre szabott téli nap. A kübekházi Sarló és Kalapács Termelőszövetkezet fogatjai napjában többször megfordulnak, a határból hordják a központi telephez a szalmát. Gazdálkodás a homokon Ezek a napok legalkalmasabbak arra, hogy a termelőszövetkezetek főagronómusai, üzemgazdászai, agronómusai felfrissítsék szakmai tudásukat. Ezen a héten háromnapos tanfolyamot rendeztek Szegeden, a Tisza Szállóban a Szegedi JárásiVárosi Termelőszövetkezetek és Termelőszövetkezeti Csoportok Területi Szövetsége a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, a MTESZ, a TIT és a Mezőgazdasági Kísérleti Intézet rendezésében, közreműködésével. Mind a három napon neves előadók tartottak vitaindítót, különös tekintettel a homoki viszonyokra, a homoki gazdálkodásra. Minden délután vita követte a beszámolót. Az első napon a homoki gazdálkodás jövedelmezőbbé tételének korlátairól, lehetőségeiről, a második napon a kalászosok és takarmánygabonák nagyüzemi termesztéséről, a lucernatermesztésről, a legújabb módszerekről, a talajművelésről és talajgazdálkodásról, a homokon, vé, gül pedig a munkaszervezés etikai és emberi vonatkozásairól tartottak többek között értékes, érdekes előadást Domaszék As öreg Gaesaj Az ember nagyon öreg már. Napjában ritkán mozdul ki a házból. Leginkább csak ül a kanapén, mindjárt az ágy mellett Fonnyadt bór fut végig az öregen. A ráncos arc valamikor földszínű volt Amikor még a határban járt, dolgozott Elmúlt Az már oda van. Azóta aztán fehérebbé tette a szoba. Esetlenebből 1$ mozog, bottal. Ha üzen a tavasz, s jó szél csapódik a Tisza felől, jár egyet Megélénkül tekintete, ismerős tárgyakat keres, fákat és a folyót Egyformán öregek. Legalábbis 6 így látja — Gyerekkoromban itt nőttem fel mellette. Akkor is öregnek láttam. Es sohasem féltem tőle Egyszer elszöktem az anyámtól. A kukoricaföldön kapált Leültetett a tábla szélére, kezembe nyomott egy darab fekete kenyeret Hámparancsolt el Sajnos mindig akadnak olyan büntetőügyek, amelyekben a vádlott vagy a vádlottak mellett szerepet játszott a munkakör, az ügyvitel laza ellenőrzése, ítészben az előbbi momentum is okozta vesztét Széli Árpádné 26 éves, Sándorfalva, Petőfi utca 27. szám alatti lakosnak, a szegedi járási tanács volt szabály sértési előadójának. Csúnyán visszaélt beosztásával. Sikkasztott a társadalmi tulajdonból és devizagazdálkodást sértő bűncselekményt is elkövetett. Esete kirivó, hiszen a közszolgálatban dolgozó tisztviselők általában becsületesen végzik munkájukat, hivatásuk magaslatán állnak, és a Széllné-féléket maguk szégyellik. megvetik. Adminisztrátorból lett szabálysértési előadó S/.éllné. Fontos beosztás ez, hiszen olyan emberekre szabott ki bírságot, akik így, vagy úgy, vétettek a társadalom morálja, szabályai ellen. Közismert. hogy az ilyen vétségekért kiszabott összeget okmánybélyegben Engedett a kísértésnek kell leróni. Széllné ügyfelei általában falusiak voltak, akik járatlanságuk, vagy félszegségük folytán nem akartak vesződni az okmánybélyeg vásárlással, azok íelragasztásával a mellékelt befizető lapra. Inkább otthagyták a százasokat Széllnének, hogy vegye meg ő és ragassza fel a bélyegeket. Noha tudta, hogy okniánybélyeget nem árusíthat. s arra pénzt nem fogadhat el, mégis eltűrte a szabálytalanságot. A kísértés nagyobb volt az ügybuzgalomnál. s így ragadtak nála az első százasok, a bélyegtelen Iratokat pedig ad acta tette, jó mélyre, a többi akták közé, hogy azokat ne vehesse kézbe senki. Az esetleges cselekmény később már rendszerré vált nála, * ha foghíjasén is, csak csorbát szenvedtek az elbírálásra hozzá került szabálysértési ügyek. A megbírságoltak mit sem tudtak arról, hogy mi lett az okmánybélyegekre adott pénzük sorsa. Széllné azzal védekezett a büntető eljirás során, hogy állandóan rettegésben élt, korrigálni akarta bűnösségében az első lépéseket, mielőtt azokra rájönnének. Csakhogy a szándékot húzta, halasztotta, egyre több akta került az iratszekrény legaljára és mind nagyobb összegek tapadtak a kezéhez. A sikkasztásban nem tudott megállni, mert életmódjában a napi 4—5 féldecikkel hozzászokott a „mellékes"-hez, s több tízezer, pontosan 31 ezer forintot már nem tudott visszatenni. Széli Arpádné mellett ült a vádlottak padján Király István 37 éves. Kistelek, Kossuth utca 69. szám alatti lakos is, akit szabálytalan építkezés miatt vont felelősségre a sikkasztó. A tárgyalás befejeztével Király letett Széllné elé 200 forintot, hogy ne legyen hozzá túl szigorú, ne bírságolja meg nagyon. Igaz, Széllné nem nyúlt a pénzért, nem fogadta el. Király viszont becsukta maga mögött az irodaajtót, a pénzt otthagyta, amit csak eltett Széllné, aki ezt az eljárást már nem tudta „befejezni". Azt követően ugyanis leleplezték. Utólag Királyt 1500 forintra bírságolták és követte Széllnét az igazságszolgáltatásig. A szegedi megyei bíróság Széli Árpádnét bűnösnek mondotta ki és jogerősen 2 évi szabadságvesztésre ítélte. Kötelezte ugyanakkor a bíróság a vagyoni előny, az elkobzás alá eső érték, valamint 28 ezer forint megtérítésére. U F. ne mozduljak onnan — emlékezik vissza az öreg Gaesaj. A kis szobában csend van. Ülünk a kanapén, s kettőnk mellé telepszik az öreg fiatalsága. — Aztán arra jött egy szitakötő. Nem sikerült elkapnom. Ugráltam én utána, mindhiába. Addig sohase volt játékom. Cselédházakban minek lett volna? Mindenképpen meg akartam fogni. Csak ha egy pillanatra is. Utána szaladtam. Köhögés rázza meg az öreget. Hosszan, csúnyán rázza meg a testét. Nagyot ugrik az idővel is, szóba jön a katonaság, meg az uradalom, ahol jóformán leélte életét. — A szitakötő? — kérdem. — Elszállt A víz fölé. Utána mentem, térdig ért ott a folyó. Anyám szaladt, kiabált és nagyon megvert Az öreg Gaesaj azóta se fürdött a Tiszában. Nem érkezett Gyerekkorára rárakódott a szegényemberek élete, a kanászkodás, a béreskedés. Nem volt ebben semmi különös. Az apja is így csinálta, neki újra ez jutott a sövényházi majorban. Később katonának szólította a törvény. Leszolgálta becsülettel a kiszabott éveket. És visszajött az urasághoz. A birtokra, cselédnek. A házasság ideje is elkövetkezett. Meglehet, akkor boldog ls volt. Meglehet Más ^irtokon próbált szerencsét Két esztendeig. — Visszaköltöztünk a cselédházakba. Akkor született az első fiam. Ott teltek el rajtam az esztendők. Igen, az esztendők. Munkálni a földet, ami másnak termett, kolompszóra kelni, alázatosan fogadni a százszor, ezerszer megszolgált mindennapi kenyeret. — Akkor már közeledett a front. Harapósra fordult az idő. Üzent értem az uraság. Menjek a kastélyba. Nyugdíjat oszt. Hát osztott is. Száz pengőt fejenként — sorolja. Többen voltak ott, idősebbek. Várakoztak a kastély előtt Hideg szelek fújtak a Tiszáról. Napjában többször esett az eső. Sár ragadt bakancsukra. Topogtak, köhécseltek, de egyikük sem merte benyitni az ajtót Hét vártak. Nagysokára kijött az öreg inas. — Ezt az uraság adja — lökött száz-száz pengőt nekik. S behúzta maga mögött az ajtót Álldogáltak még ott egy darabig. Csendes eső verte ruhájukat. Visszalépkedtek a cselédházakba. — Ezzel meg mit csináljunk? — kérdezte a többiektől az öreg Gaesaj. Szomorúan nézték a felázott földet Senki sem szólt közülük. Este az asszony sokáig nem tudott elaludni. — Mi lesz most már velünk? — Mi lenne? — mordult mérgesen. Aztán később még hozzáfűzte — majd csak lesz valahogy. Megreccsen a kanapé. Feltápászkodik az öreg. Fényképeket mutat az unokákról, a nagyobbik fiúról, akinél most ő is lakik Sándorfalván. Bekeretezve lógnak a képek a szoba falán. Tíz is lehet. Csak az öregről nincs kép. Egyetlenegy se. — Nem értem én arra rá. Nem is kell többet elmondanom az öreg Gacsajról. A többit mindenki irtás ismerheti. A nyugdíjat is. Mert az öreg Gaesaj, mint más szövetkezetiek, nyugdíjat kap. Nemrégiben értesítést küldött a szövetkezet, megemelték a havi járandóságot Azóta is rendszeresen hozza a postás. Ülünk a vászon terítővel letakart asztal mögött. Az unokákra várunk. Majd csak jönnek az iskolából. A kis ablakon besüt a nap. — Kint már tél jár — szól az öreg. — Az — hagyom rá. — A tavaszt jobban szeretem. Sokáig hallgatunk. Amikor kezet fogunk. így szól. — Ha javul az idő, kimegyek a folyóhoz. Sz. Lukács Imre VASÁRNAP, 1969. JANUÁR 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 9 *