Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

Becsén is „dolgozik" egy gázvulkán Az algyői olaj és gázkitöi ;s nem az egyetlen ma a ouna—Tisza-közén. Az újvidéki Magyar Szó egy Becse—Zentá közötti gázkitörésről közöl riportot, amely november óta ,,prüszköl", 100 atmoszférára becsült nyomással Fülsiketítő zajjal tör fel a gáz, naponta 700 ezer köbméternyi széndioxid. A helyzet ott annyival egyszerűbb, hogy gyúlékony gázt nem tartalmaz a kút, mérgezéstől nem kell tartani. A jugoszláv szakemberek tervet készítettek a becsei gázkráter elfojtására, de leghamarabb január végére jósolják a sikert. Ügy tervezik, hogy a kitöréstől 30— 50 méterre lefúrnak á gázrétegig, és nagy mennyiségű vizet préselnek le. A víz ott megfagy, jégdugót képez és elzárja a kitörési útját. A Becse környéki talaj rétegek másutt is tartalmaznak széndioxidot. Hűtőházak működtetéséhez, energia termeléshez lehetne felhasználni, de ilyenfajta beruházás iránt a Magyar Szó szerint nincs érdeklődés. Küldöttségünk Moszkvában Szombaton reggel Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezetésévei küldöttség utazott Moszkvába, a magyar—szovjet kormányközi kulturális ! együttműködési bizottság ; soronkövetkező ülésére. A tanácskozáson megvitatják a két ország együttműködésé* — egyebek közt az irodalom a könyvkiadás területén, valamint a nagyobb rendezvények 1069—1970. évi tervét, különös tekintettel a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának közelgő 50., hazánk felszabadulásának 25. és Lenin születésének 100. évfordulójára. A térképen nem található Darvas József új drámája A piactéren megderesedett, üres elárusító asztalok áhítoznak almával, sárgarépával, karalábéval, túróval, tojással, miegyébbel máskor oly gazdagon megrakott ládákra, kosarakra. Csakúgy, mint a dermesztő hidegben, karjukon lógó szatyorral céltalanul ténfergő háziasszonyok. Egy-két asztal mögé merészkedett be csak néhány dorozsmai, szőregi vagy tápéi nagybajuszú öregember, mindenre elszánt Mari néni. ök sem topognak sokáig, ha nem ) el el félórán belül a méregdrágára megszabott áru, eli idulnak vele az utcák felé. I 'ár ismerős háznál még a piacinál is jobb áron eladják, s mehetnek haza. Gondolatukban a konok elszánttág: — Dehogy jövök én ide, míg ki nem tavaszodik. A téren ónnótlankodó néhány bódé és a „maszeksor" tíz valahány ponyvasátora majd csak 7 óra után, 8 óra felé nyit. Némelyik akkor se. — Zirna van, kérem — mondja sátra előtt az egyik elárusító. Lábán, cipőjére húzva a tápéi gyártású, bunkónvi gyékénymamusz. — így még kibírható valahogy, bár a reuma mégis bennem van. A tér másik, mázsaház felöli oldalán a hosszú, igen csinos pavilon ablakai mögött olajkályhák adnak kellemes meleget a vasalt fehér köpenyben sürgölődő elárusítóknak, meg a bőven tárolt, magukat kínáló áruknak. A MÉK nem várt tovább, december 20-ára felépítette ezt a pavilont, amelyben zöldséget, gyümölcsöt, élelmiszert, frissen sült hurkát, kolbászt, jól fűszerezett forralt bort kaphat a piaci vásárló. Az egész piacon ez az egyedüli valamire való üzlet. Van is vevője! Na meg az italárusítóknak. Forralt bor, hideg bor, kimért és palackozott égetett ital, itt-ott feketekávé is fogyasztható. A csoportok főleg ezeken a helyeken alakulnak ki. Persze, a piacnak nem az italmérés a rendeltetése! S ha már itt tartunk, hadd idézzem az előbb említett Mari nénik, s az eredménytelenül kószáló venni szándékozók többször elhangzott kérdését: — Tessék mondani, miért nem árulnak itt sehol citromos teát, forralt tejet vagy kakaót? Meg azt, hogy: — Hol lehetne megmelegíteni a biciklin lefagyott lábamat? És ismétlődő sürgetéssel: — Kézmosót, WC-t hol lelhetünk. A Marx térre „bemerészkedő" kistermelőkkel, vállal.-ti és szövetkezeti elárusít'"'kal, vásárlókkal, a piaci h lypénzszedőkkel cserélt véli -nények nagyjából rámutr'nak Szeged oly kevésszer emlegetett, inkább takargatf tt piaci helyzetének mag arázatára. — Tíz forint helypénzt fizettem a garabolv tojásért. — Hatvan forintért bérelem havonta ezt az asztalt, s naponta ládánként fizetem a helypénzt az almáért 1969 január: I — Téeszünk ötven forintot fizet havonta a pavilon által elfoglalt helyért, de sem vizünk, sem WC nincs a közelben. Így az eladók. — Meg is értem, hogy ha alig van felhozatal, ami van, az drága. De nem esik jól, persze, a nagyobb kiadás. — A tojás árába, az alma árába a helypénzt, a dideregve eltöltött időt is bekalkulálják az eladók. — Végül is mi, fogyasztók fizetjük meg az elhanyagolt állapotokat, amelyeken még csigaléptekkel is alig változik valami, hosszú évek óta. Ez a vevők véleménye — A hely pénztarifa nem tér el a többi hasonló városétól. Debrecenben, Pécsett, Kecskeméten is nagyjából ennyit fizetnek. Van, ahol még többet — S a helypénzfizetés szempontjából sehol . nem tesznek különbséget kistermelő, kiskereskedő, állami vállalat, földművesszövetkezet és a téeszek között — Igaz, hogy például Pécsett fedett csarnokokban, higiéniai szempontból sokkal jobb körülmények között árusítanak. A többi helységben ls jobb a kommunális ellátás az itteninél. A helypénzszedők, a kereskedelmi felügyeletet ellátók mondják el ezeket A városi tanács kereskedelmi osztályán kész tervek mutatják, hogy végig teljes tetővel fedett szilárd falazatú pavilonsort építenek, melyhez előreláthatólag az idén hozzá is fognak. Több mint ötmillió forint lesz ennek a költsége, amelyhez mintegy 20 százalékos aránybein hozzájárulást kérnek a leendő használóktól. A kiskereskedők és a piacon árusító kisiparasok többsége ugyancsak pavilonsorok építését vállalta A tervek még januárban elkészülnek. Szervező a KISOSZ, illetve a KIOSZ. Néhány téesz nem a tanácstól akar pariion bérelni, hanem maga épít Bővítik a víz- és világításhálózatot is és tervbe vették egy jó külsejű mosdó és WC építését is. A tanács kereskedelmi osztálya most dolgozik az új rendeletem, amely a helypénztarifát is az adott állapotoknak megfelelően szabja majd meg. K. i. Tavaly tavasszal Végh Antal, az ismert fiatal író riportot tett közzé a Valóság hasábjain egy kis nyírségi falu, Penészlek mai állapotáról. A szociográfiai eszközökkel komponált írás megdöbbentő képet festett a kis falu elmaradottságáról. A riport vihart kavart. Tiltakozott a falu és tiltakoztak a megye vezetői: Végh Antal nem az igazat írta. Tekintve, hogy a riport csak részlete volt annak a nagyarányú szociográfiai kutatásnak, amit a fiatal író, mint a rövidesen meginduló Magyarország felfedezése című könyvsorozat egyik kötetének szerzője, szűkebb hazájában, Szabolcsban végzett, Darvas József, a sorozat szerkesztője, hogy a további kutatás normális feltételeit biztosítsa, maga is ellátogatott Szabolcsba és a szóban forgó kis faluba, Penészlekre. Élményeit a Kortárs szeptemberi számában írta meg. Ez a riport — ha lehet —, még izgalmasabb, mint a vitát kiváltó eredeti. Kiderült, a penészleki ügyben nemcsak az a megdöbbentő, ami a faluban van, hanem az is, ahogyan ezt a valóságfeltáró-felfedező riportot a helyiek, a falusiak és a megye vezetői fogadták. Darvas József szabolcsi élményeiből drámát írt. Drámájának anyaga a szeptemberi riport. Szerepelnek benne az ügy összes fontos szereplői, a Kortársból jól ismert alakok, az öreg igazgató-tanító, a kis védőnő, a vihart kavaró cikk szerzője, a megyei pártbizottság titkára és még maga a szerző, Darvas József is. Természetesen nem egy az egyben jelennek meg ezek az emberek a darabban, nem szimpla azonosságról van szó: a dráma a szépirodalom szféráiba emeli a riportot. Az egyezések keresése pikáns, de értelmetlen dolog lenne: a drámában a mondanivaló érvényessége az érdekes, tehát az, hogy tud-e általánossá válni, vagy megmarad az egyedi ügy színvonalán. A cselekmény egy pesti szerkesztőségben kezdődik. A tiltakozások hullámaitól felkavart szerkesztőség vezetője elhatározza, hogy — az ügyeket tisztázandó — munkatársaival, köztük a riportok szerzőjével ellátogat a megyébe és a faluba, amelynek neve a drámában Ormos. Innen a darab címe: A térképen nem található. Ilyen nevű falu ninc& A látogatás azután úgy folytatódik, ahogyan az eseményeket a riportból már ismerjük. Először a megye első emberével, a főszerkesztő régi barátjával találkozunk, aztán megismerjük a felbolydult falut A vizsgálat megállapítja, hogy amit a riporter írt, az igaz. Igaz a gyerekek fejében talált tetű, a kétszáz analfabéta, a denaturált szeszt és a hülyítő novabort iszogató gyerekek. Mindezt a tiltakozók tulajdonképpen csak részben tagadják-vitatják, az fáj nekik a legjobban, hogy ezt egyáltalán megírták: minek kellett ezzel fölbolygatni a falut, ez így nem hasznos, nem vezet el a kibontakozáshoz. Ahhoz békesség, nyugalom kell Mint a dráma egyik fő alakja, a szinte még gyereklány védőnő, Marika ezzel szemben megfogalmazza ilyen helyzetben mindenrr inkább szükség van, mint r belenyugvó békességre. A megoldáshoz csak az indulatos nyugtalanság vihet el. Ha azt vizsgáljuk, hogy Darvas József drámája miben különbözik szeptemberi riportjától, elöször ennek a gondolatnak a hangsúlyozottságával találkozunk. Másodszor azzal, hogy a riporthoz képest — ez egvébként a műfajok természetéből is szükségszerűen következik — mélyebben, nagyobb intenzitással jelentkezik mind a megfélemlítettség rajza. Marika és az öreg tanító bácsi alakjában, mind a maradiság ravaszsága, ostoba konoksága és erőszakossága a falusiak magatartásában. A riporthoz képest teljesen új a drámában a falusiaknak ez az indulatos tiltakozása, s nemcsak mint szociográfiai anyag, hanem mint írói teljesítmény is. Darvas olyan figurákat teremtett, amelyek azon fölül, hogy jellegzetesen hitelesek, mai irodalmunkban egészen újszerűek is. A miskolci színház lelkes izgatottsággal és felelősséggel állította színpadra Darvas súlyos konflitkusoktöl feszülő drámáját Nyilassy Judit rendezése világossá és határozottá tette a mindenféle maradiság ellen fellépő írói mondanivalót s ugyanilyen világos és határozott a színészi játék is. Különösen Somló Ferenc főszerkesztője, Dariday Róbert megyei titkára, Paláncz Ferenc Ficzkója, Némethy Ferenc igazgató-tanítója, Dobos Ildikó Marikája és Szili János falusi tanácselnöke tetszett. Ökrös László Nem használható Kátai István (Búzavirág utca 35.) majd egy éve vásárolt egy B—42 Tesla magnetofont amely hamarosan elromlott. A garanciá'is javítás után pedig eltörött a két orsó. Mit tegyen? Pesti István (Kiskundorozsma Tavasz utca 8.) még októberben vett Szokol rádióját nem fjFTrjtf tudja megja- ' fri'Ml víttatni alkatrészhiány miatt Mindkettőjük kérdésével a Gelka (Szeged, Híd utea 4.) kirendeltség vezetőjéhez fordultunk, aki azt a választ adta, hogy 1. a magnetofon esetében a törésre nincs garancia; 2. de azért a magnetofont is, a kisrádiót is vigye tulajdonosa hozzájuk, s minden valószínűség szerint segítenek a bajon. Hegint csak „lesz" Halász Istvánné (Attila E megrendelés első tétele, teutca 22.) autoszifonnal ör- hát 40 ezer januárban megörvendeztette meg a mikulás. kezik az üzletekbe. Azt senki Idegenforgalmi földrajz Az öröm pár nap múlva ürömmé változott, mert eltörött a szi fon tű, újat pedig hiába keresett a boltokban: Miért nincs? Kérdésünkre a nagykereskedelmi vállalat (Bács— Csongrád megyei Édesség és Vegy'áru) szakreferense válaszolt. Lesz mint mondotta, hamarosan. Az 1968. IV. negyedévre rendelt és szállított 30 ezer darabot az ünnepek előtt eladták az üzletek. A mostani negyedévre négyszer annyit rendeltek, méghozzá most már két termelőtől, a mosonmagyaróvári régitől és a fővárosi újtól — természetesen a két megye részéra nem tudhatja, hogy ez nem pont 31-én lesz-e. Autózunk, vonatozunk, szolgálatkészen tovagördülő Ikarus autóbuszokon járunk országot-világot, s közben nem is gondolunk rá, hogy nagy jövésünkkel-menésünkkel egy új tudományág adatszolgáltató „egyedeivé" lettünk. Idegenforgalmi földrajz — ilyen tudomány is van már néhány év óta; tudománya az öregségükben megszépülő városok meg a szikláikkal, tisztásaikkal hívogató tájak vendégjárásának... A „néhány" szócska, persze, évtizedek mérőjének is nevezhető, hiszen Franciaországban már a harmincas évek végétől „hivatalosan" is nyilvántartott szakterület az idegenforgalmi földrajz, csupán nálunk — meg egy-két későbben ébredező országban — számít friss keletű újdonságnak. Jó két évvel ezelőtt — 1966 novemberében — rendezték meg Budapesten a III. Idegenforgalmi Kollokviumot. Itónyegében e nemzetközi tanácskozás volt az a fórum, amely megadta a földrajztudományok legifjabb ágának a régen kiérdemelt polgárjogot, s amely a vállalkozó kedvű szakembereket is a kiTraktorok vizsgája Korábbi rendelkezés szerint az üzemeltetőknek 1968. április 30-ig hatósági vizsgára ke'lett előállítaniok a mezőgazdasági traktorokat és pótkocsikat, amelyek forgalmi rendszámot kaptak. Azok az üzemeltetők, amelyek hatósági jelzésekkel még el nem látott gépeikkel a közúti forgalomban kívánnak résztvenni, legkésőbb 1969. február 28-ig levizsgáztathatják járműveiket az illetékes megyei rendőr-főkapitányságok közlekedésrendészeti osztályainál. Egy új tudományág dolgozásra váró részfeladatok felé irányította. Dr. Pécsi Márton akadémiai levelezőtag, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete igazgatójának munkakijelölő előadása után kapott csak erőre az addig bizony tétova kutatás, s vált lehetségessé, hogy most már az új tudományág hazai „lépegetéséről" is szólhassunk. Ami az idegenforgalmi földrajz felsőfokú oktatását illeti, arról persze még nem sok a bejelentenivaló. Mindössze egy intézményben, a Budapesten működő felsőfokú vendéglátóipari és kereskedelmi akadémián terheli ez a tantárgy a diákok indekszét. Az „akadémistákon" kívül mindössze a szintén budapesti Fazekas Mihály Gimnázium tanulói vállalkozhatnak idegenforgalmi tantárgyak tanulására: ez az iskola az IBUSZ-szal kötött szerződés alapján képezi ki a jövő szakembereit. No és természetesen jó néhány szegedi leckekönyvben is szerepel már a sokat emlegetett tudományág bejegyzése! Az 1968—69-es tanévben ugyanis A belföldi idegenforgalom természeti földrajzi alapjai hazánkban címmel speciálkollégiumot hirdetett meg a József Attila Tudományegyetem természeti földrajzi tanszéke, amely hívásra a negyedik évfolyam számos hallgatója mondta ki a felvételt jelentő „igen"-t. Dr. Tóth Imre, az intézet adjunktusa — a tudományág lelkes szegedi kutatója — vezeti ezt a speciálkollégiumot, amely egyrészt az idegenforgalmi földrajz elméleti kérdéseit ismerteti a jövendő földrajztanárokkal, másrészt viszont gyakorlati tudnivalók elsajátítására is módot ad. A most kezdődő II. félévben az idegenforgalmi földrajz területi — regionális — tanulmányozására kerítenek sort, és többek között azt is remélik, hogy sikerül majd egy Szegedről szóló nagyobb feldolgozást is tető alá hozni — „diákköri" szinten. Hogy a tudományos újdonságból rövid idő alatt tényleg hasznot hajtó segítőtársa váljon az idegenforgalomnak, ahhoz azonban még nagyon sokat kellene tenni. Hasznos volna megalakítani — a Balatoni, Duna-kanyari Intézőbizottság példájára — a délalföldi tájegység intézőbizottságát, amely mint koordináló szerv, sokat segíthetne a kutatóknak, s éppígy elképzelhető lenne az is, hogy idegenforgalmi ismeretek oktatására vállalkozna valamelyik szegedi középiskola. Oktatására. s egyben új kutatópalánták kiképzésére. , „Az idegenforgalmi földrajz az idegenforgalom piacismereteit közvetíti..." — mondotta egy francia tudós, a „szakma" egyik legelismertebb művelője. Ám ahhoz, hogy nálunk is a maguk teljességében váljanak ismertté e piacismeretek, még nagyon sok utasstatisztika átböngészésére, turistatérkéotanulmányozásra lesz szükség. Jóval többre, mint eddig... Akácz László VASÁRNAP, 1969. JANUÁR 12. DEL-MAGYARORSIAG 5