Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Egri csillagok ÚJ FILMEK Elkészült hát, s tegnap óta Szegeden is látható, a fel­szabadulás utáni magyar filmművészet legnagyobb szabású vállalakozása, az Egri csillagok. Nemcsak abban kivételes ez a film, hogy a legtöbbe került, hogy a legtöbben szerepelnek benne, egyszó­val, hogy a legmonumentá­lisabb, hanem abban ls: nem volt még film, amely­nek születéséről, előkészíté­séről, forgatásáról, annyit írtak volna, mint erről. S ami ezzel együtt Jár: nem volt még magyar film, mos­tanában biztosan nem, ame­lyet ilyen hatalmas közön­ságérdeklódés előzött volna meg. Nagyon régen láttam •annyi embert jegyért sor­banállnl a Szabadság mozi előcsarnokában, mint teg­nap. Kielégíti-e a film ezt a felfokozott érdeklődést? Megfelel-e, s mennyiben, annak a képnek, ami a kö­zönségben Gárdonyi regé­nyéről él? Kérdezhetnénk azt is, megfelel-e ez a szí­nes szuperprodukció a törté­nelmi valóságnak? Ez azon­ban nem lenne okos kérdés. Ha Nemeskürty István, a forgatókönyv írója és Vár­konyi Zoltán, a film rende­zője a történelem hiteles ar­culatát akarta volna a film­vásznon megrajzolni, egé­szen más filmet kellett volna csinálnlok. Hogy miivet? Arra eligazításként példa lehet éppen Nemeskürty hí­res könyve, amely most je­lent meg második kiadás­ban, az Ez történt Mohács után. Dehét itt nem erről van szó. Hanem arról, hogy Gárdonyi Géza bizonyos ér­telemben naiv, de a dolog lényegét tekintve igaz és nemes lendületű, szép ívű regényét a filmváltozat al­kotói milyen minőségben tudták megjeleníteni? Könnyű lenne a filmváltoza­tot ilyen szempontból is ízek­re szedni. Könnyű, hatásos és hálás, csak éppen igaz­ságtalan. Nem lehet min­dentől, az adott lehetősé­gektől függetlenül értékelni a filmet. Akármi volt pél­dául az igazság, az egri vár bennem, az Egri csillagok egyik hűséges olvasójában, sokkal hatalmasabb épít­ményként élt, mint ami­lyennek a filmen láttam. Szerettem volna látni Kons­tantinápolyt egészében, nem­csak egy-két házát, szűk utcácskáját, hanem magát a várost, messziről, vagy fe­lülről, s benne Török Bálint híres börtönét. És így tovább. Sorolhat­nám a kifogásaimat. De nem sorolom, mert tudom, hogy ez mindenekelőtt pénzkér­dés. Dehát akkor érdemes volt így megcsinálni? Azt hiszem igen. Még akkor is, ha a regény anyagának mo­numentalitása nem teljes hatásosságával jelenik meg, akkor is érdemes volt ezt a filmet megcsinálni. A szel­lem, a Gárdonyi-regény szelleme, ugyanis a hibák és hiányok ellenére is, benne van a filmben. S végül: ez a lényeg. Az Egri csillagok: tömeg­film. Értékének meghatáro­zásából nem lehet azt a kérdést kihagyni, mit szól majd hozzá a közönség? Mit szólnak a gyerekek, akik most olvassák? Mit szólnak a nagyapák és nagymamák, akiknek ez a könyv gyermekkoruk egy ré­szét jelentette? Mit szólnak a középkorúak, akiknek a könyv — tartozzanak bár­hová — szintén felejthetet­len élmény volt, de már tudják, hogy a hiteles törté­nelem nem egészen olyan volt, amilyennek a regény ábrázolja. Tetszeni fog ne­kik. Nem mindenkinek egy­formán, ezt értelmetlen lenne tagadni, de teljesen elutasítani ezt a filmet, azt hiszem, senki sem fogja. Kivéve talán néhány kri­tikát. Ilyenféle elutasítás­nak azonban nincs értelme; az Egri csillagok nem az a film, amelyből érdemleges vita születhetne a művészi film mibenlétéről. Tömeg­film ez, s ha ennek a mű­fajnak a színvonalán belül teszünk kritikai észrevétele­ket, én mindenekelőtt azt mondanám, a várostrom je­leneteiből sokszor hiány­zott a spontaneitás magá­valragadó és lenyűgöző len­dülete; a tömegjelenetek sokszor klszámítottnak, da­rabosnak hatottak. A hatalmas szereplőgár­dát felsorolni lehetetlen. Csak éppen megemlítjük Sinkovits Imre (Dobó), Ven­cel Vera (Cecey Éva), Kovács Ist­ván (Bornemisz­sza), Bárdi György (Jumurdzsák) ne­vét, mint akik talán a legjobbak voltak ökrös László Megáll! a jég a Tiszán A nagy hideg próbára teszi az őszi vetéseket A szokatlanul hideg Idő beköszöntével a borsodi pa­takokat és egyes nagyobb folyók vízét jégpáncél ta­karja. Csütörtök reggel a Tisza felső szakaszát 2—5 centiméter vastag jég fed­te, s megállt a jég a Sajón is, az országhatártól egé­szen Kazincbarcikáig. A Her­nád erősen zajlik, jelenleg csupán a Bodrog jégmentes. A biztonságos helyen meg­kezdték az uszályok és von­tatők szokásos téli nagyja­vítását, a tiszalöki kikötő­ben pedig készenlétbe he­lyezték a jégtörő hajókat. A hideg idő, különösen a mínusz 15—mínusz 18 fokos éjszakák próbára teszik az őszi gabonavetéseket. A Szombathely—Baja vonaltól délre, ahol 15—20 centis a hótakaró, kitűnően telelnek a vetések. A mezőgazdászoknak nincs különösebb gondja a Dunántúl többi részén sem. A Duna—Tisza közén azon­ban egyes részeken a hóré­teg még az 5 centit sem éri el, ezeken a vidékeken „mez­telenül" telel a vetés és a gabonákat megsanyargatja a zord idő. Még szerencse, hogy a szovjet Bezosztája fajta jó télálló, hidegtűrő tulajdonságokkal rendelke­zik. A szakemberek szerint az, hogy a vetés miképpen állta ki a tél ostromát, csak később dől majd el. A fagy beállta megakadá­lyozta az őszi mélyszántási munkák befejezését. A fel­mérések szerint országosan a kijelölt területnek csak 85 százalékán végezték el a mélyszántást, annak ellenére, hogy korábban kedvezett az időjárás. Meghalt Mereckov marsall 1968. december 30-án, éle­tének 72. évében elhunyt Ki­rill Mereckov marsall. A haláláról szóló nekrológ, amelyet Leonytd Brezsnyav, Alekszej Koszlgln, Nyikolaj Podgornij és más vezetők ír­tak alá, hangsúlyozza, hogy Mereckov marsall személyé­ben a Vörös Hadsereg egyik legaktívabb harcosát vesztet­ték el. Mereckov részt vett a spanyolországi internaciona­lista brigádok harcaiban. A második világháború ide­jén ott volt Leningrád ost­románál, majd az Északkelet­Kína és Észak-Korea terü­letét felszabadító csapatok parancsnoka volt. Kiríll Mereckov élete utol­só éveiben a szovjet honvé­delmi minisztérium ÍŐfel­ügyelőjeként tevékenyke­dett. (MTI) Képernyő Abszolút szemermesséq 0 dlein A diplomáciai képviseletek vezetőinek fogadása A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői január 2-án, az új év alkalmából Jókívánságaikat fe­jezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Rácz Pál, a Külügy­minisztérium protokoll osztályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le A Slágerkupa ötletének életre-kalapálói már eleve ügy tervezték, hogy a döntő — éppen az 1968-as év le­geslegutolsó napján fog le­zajlani. ötletük bevált: a hétről-hétre feszesebb ide­gekkel figyelt vetélkedő utolsó adása a nagy szil­veszteri tv-műsor pompás nyitánya lett Igaz. Haran­gozó Teri pávatollruháját meg Kovács Kati rosszul szabott miniszoknyáját min­den valamire való tv-néző már enyhe sörbódulatban, vagy bormámorban figyelte, ám a Vadas György játék­vezető sípjelére felhangzó slágerek így is találtak még viszonylag éber pontokat a tudatokban. Főképp a győz­tes Koós-csapat szereplése idején világosodott meg — mármint az „agyviszonyo­kat" illetően — az ország. Hofi Géza ötletes — száz­szor kipróbált — rögtönzé­sei ezúttal is lefegyverzőek voltak. Egyvégtében végig­hahotáztuk, sőt, alkalman­klnt — visongtuk műsorát Egy vonatkozásban, sajnos, mégis zavaró volt a kupa­döntő. Ambrus Kyri ripor­terkedésére gondolunk, amely tevékenységből ép­pen az hiányzott — akár a korábbi adásokban —, ami egy műsorvezetőt műsorve­zetővé tesz: a keresetlen közvetlenség. Koós János és társai ün­neplése után Sinkovits Imre fáradt, ám jókedvre derítő arca tűnt fel a képernyőn, majd sorra mindazok, akik nélkül eev szilveszteri prog­ram el nem kéozelhető: Ki­bédy Ervin, Kazal László, Lóriin Lenke, Alfonzó, Ro­dólfo és a többi és a töb­bi... A „biztonsági" szereposz­tás egyben az egész műsor „biztonsági" voltát is jelzi. A szerkesztők nem kockáz­tattak. Egymás után sorol­ták a már kipróbált számo­kat, s azokkal vidították a nézőket. Hogy Kazal László Marx-monológja már jósze­rivel évek óta hallható a Vidám Színpadon, hogy Lórán Lenke magánszámát is ismeri minden esztrád­műsor-kedvelő? Nem szá­mít! öreg poének nincsenek, egy üveg bor után minden poén új... Volt, persze, azért némi igazi újdonság ts a kétórás — Az év utolsó lapja címet viselő — óévbúcsúztatóban. Komlós János Interjúja pél­dául, amelyben tényleg ott szikrázott a politikai kabaré puskapora, meg Majoros Tamás bácsi helyzetelemzé­se is, amelyben, ha lehet, még több volt a jól Időzített detonáció. Végülis jól mulattunk, A Himnusz alatt nemcsak a korábbi kortyolgatások mi­att remegett kezünkben a pezsgőspohár, de az éjfélig tartó vidulás miatt is; s a csókok, amelyeket baráti körünk tagjainak szertehul­lattunk, ugyancsak e kettős inspiráció miatt voltak oly j között Tanács Mihály, Pusz­— Meglepetés. A 10. AKÖV kedves meglepetéssel szolgált volt dolgozói számá­ra. Bejelentette, hogy 1969. január 1-től ingyenes utazási igazolványokat ad nyugdíjas dolgozói számára. A bérlet­tel a szegedi helyi autóbusz­vonalakon lehet utazni. Robbanás Répcelakon Csütörtökön a répcelaki szénsavtermelő vállalatnál két szénsavtartály felrob­bant. A robbanás következ­tében nyolc személy életét vesztette, tíz személy súlyos, 17 könnyű sérülést szenve­dett. A mentők valamennyi sérültet kórházba szállítot­ták. A robbanás következté­ben jelentős anyagi kár ke­letkezett A szerencsétlenség körülményeinek vizsgálatát a rendőrség szakértők bevo­násával megkezdte. (MTI) — Mammuttemető. Krak­kóban a paleolit korból való mammuttemetőt találtak, amely Lengyelországban az egyetlen. Európában a har­madik. Az archeológusok sze­rint a mammutok csontjait az ősember összeszedte és építőanyagként használta. — Négyes Ikrek. Ojév nap­ján Stockholmban egy 32 éves asszony négyes ikrek­nek adott életet — Balesetek a síkos úton. Szegeden a Felső-Tiszaparton megcsúszott a síkos úttesten egy tehergépkocsi, amelyet Kiss Mihály, Algyő, Kossuth utca 26. szám alatti lakos vezetett. Elütötte a kerék­párral haladó Tari János, Tápé, Róna utca 11. szám alatti lakost. Az ügvben a vizsgálat folvík. — Új sze­mélygépkocsijával közleke­dett Pusztamérges és Üllés csattanósak. Minimum egy hármast érne a lottón ez az Apropó, lottó! Lottó Ottó! miért nem szerepelt a Kis­kabos? Akácz László tamérges, II. kerület 56. szám alatti lakos. A jeges úton gépkocsiiával az árok­ba csúszott. Vele utazott fe­lesége. aki sérülést szenve­dett. A kár mintegy 4 ezer forint Chewrolet Combi személygépkocsi, 7 személyes, belső rakterű­lettel, műszaki vizsgán múlt év dec. 9-én volt, efadó Közületeknek, szövetkezeteknek, magánosok­nak is. Universál Ktsz, Szeged, Lenin krt 58. S.: 196 — Úttörők köszöntötték Tápén az idős embereket. Az 1969-es esztendő első regge­lén mintegy hetven, 80 esz­tendőn túli öreghez kopog­tattak az úttörők, hogy vi­rággal, verssel köszöntsék a községi tanács és a társa­dalmi szervek nevében. Ez a szép és kedves aktus már lassan hagyományossá válik Tápén. • Kooperáció. A Villamos Berendezés és Készülék Mű­vek és a Transelektro Kül­kereskedelmi Vállalat koope­rációs megállapodást kötött a nyugatnémet MGB-céggel. Az egyezmény értelmében a nyuganémet-vállalat átadta korszerű villamos- és gáz- és széntüzelésű tűzhelyeinek rajzait a gyártáshoz szüksé­ges szerszámokkal és gépi berendezésekkel együtt, s ezekért a magyar vállalat kész tűzhelyekkel fizet Az átvett módszer előnye, hogy nagyrészt azonos alkatré­szekből nagy hatásfokú elektromos, gáz- vagy szén­tüzelésű tűzhelyet egyaránt elő lehet állítani. A tűzhe­lyek rövidesen megjelennek a hazai piacokon is. — összevonás. Január el­sejével összevonták a Tolna megyei Állami Erdőgazdasá­got és a Gyulai Állami Vad­gazdaságot. Ezentúl a Tolna megyei Hegyhát, továbbá a Kapós és a Koppány vidé­két és a Délmezőföld erdősé­geit magában foglaló 36 ezer holdas terület Gyulai Állami I Erdő- és Vadgazdaság néven • szerepel. — Hat szovjet Irodalmár és képzőművész kapta meg i az 1968. évi Dzsavaharlal ! Nehru-díjakat. Ezt a díjat az indiai kormány alapította 1967-ben azoknak a szovjet irodalmároknak ég művé­szeknek a kitüntetésére, akiknek művei elősegítik a két ország népei közötti ba­rátság megszilárdítását — Nyugdíjas-nyilvántartó­lapok. A nyűgei1 átások fo­lyósítására vonatkozó ren­delkezések 1969. január 1-tól módosultak, az új rendelke­zésiket a 48/1968. (XII. 18.) a 49/1968. (XII. 18.) számú kormányrendeletek és a 11/1968. (XII. 21.) a 12/1968 (XII. 21.) SZOT számú sza­bályzatok tartalmazzák. — Közveszélyes munkake­rülés miatt letartóztatta a rendőrség Farkas Ferencné 23 éves, büntetett előéletű. Szeged. Révai utca 6/b. szám alatti lakost. Ez év június óta nem vállalt semmiféle ' munkát. Korábban már 25 napi elzárásra bírságolták csavargás miatt. Ügyét vád­emelésre hamarosan átadják az üevészséenek. > — Első Csongrád megye. A MÉH nemrég értékelte az elmúlt évi rongygyűjtő he­tek eredményét Az összeg­zésből kiderült, hogy az or­szág valamennyi megyéje, kö­zül Csongrádban voltak a legszorgalmasabbak a gyűj­tők. Szegeden, a Ságvári te­lepi iskola úttörő csapata érte el a legjobb eredményt, a MÉH külön ls megjutal­mazta az úttörőket — Hóvirág. Pécs főterén, a hóborította Széchenyi té­ren. újév reggelén megjelent az idei első hóvirág. A di­dergő virágárusok elmon­dották. hogy az óév utolsó enyhe napjaiban nyílt ki a virág a Mecsek déli lejtőin. Aranyhalak A CSONGRÁD ME­GYEI, A SZEGED VÁ­ROSI ÉS A SZEGEDI JÁRÁSI PÁRTBIZOTT­SÁG EZÚTON MOND KÖSZÖNETET A HOZ­ZA KÜLDÖTT ÚJÉVI JÓKÍVÁNSÁGOKÉRT, ÜDVÖZLETEKÉRT. ' — Ezt kérem! Kitüntetések. A Népköz­társaság Elnöki Tanácsa Tömpe Istvánnak, a Magyar Rádió és Televízió elnökének eredményes munkássága el­ismeréséül 60. születésnapja alkalmából a Munka tförös Zászló Érdemrendje kitünte­tést adományozta. Az Elnöki Tanács Alexits György aka­démikusnak, a Magyar Tu­dományos Akadémia Mate­matikai Kutató Intézete tu­dományos osztályvezetőjének kiemelkedő tudományos munkássága elismeréséül 70. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adomá­nyozta. — Búcsú Úrban Rezsőnc­tőL Lapunkban korábban megírtuk, hogy hosszas be­tegség után 71 éves korá­ban elhunyt Urbán Rezsőné, a párt és a munkásmozga­lom régi harcosa. Hamvasz­tás utáni búcsúztatasa ja­nuár 4-én, szombaton dél­előtt 10 órakor lesz a Bel­városi temető új ravatalozó­jából. — Egy marokkói falucská­ban meghalt egy 136 eszten­dős arab asszony. Hat ma­rokkói király uralkodását. élte meg. Frappáns válaszok — Mennyit kel­lene keresnie ön­nek ahhoz, hogy igazán gazdag és elégedett legyen ? — kérdezték egy­szer Bemard Shawtól. — Annyit, amennyit a szom­szédaim szerint keresek — vála­szolt Shaw. Egy fiatal drá­maíró felolvasta Voltaire-nek szín­művét és megkér­te, mondjon róla véleményt. — Nézze fiatal­ember — szólalt meg Voltaire hosz­szú szünet után — ilyen dolgokat majd csak akkor írhat, ha öreg és híres ember lesz. Addig sokkal jobb műveket kell al­kotnia. • Voltaire 1727­ben Angliába uta­zott, ahol rá kel­lett jönnie, hogy egy franciának nem veszélytelen London utcáin mutatkoznia. Az angol főváros la­kossága akkori­ban olyan politi­kai hangulatban volt. amely bár­melyik csatomán túlról érkezett vendég életébe ke­rülhetett. Voltaire-f. is egy ízben nagyon izgatott tömeg vet­te körül ..Fran­cia"! — kiáltották. „Akasszuk fel! Üssük agyon!" Voltaire szellemi erejét összeszedve és hangját meg­eresztve így kiál­tott fel: „London polgá­rai — igen, fran­cia vagyok. Nem vagyok angol. Ez nem elég büntetés önmagában?". Az ötletes válaszra a felbőszült tömeg éljenzésben tört ki PÉNTEK, 1969. JANUÁR 3. DÉL-MAGYARORSZm

Next

/
Thumbnails
Contents