Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

A képtár közönsége 9 kulturális beruházások rendje |vagy a közönség képtára; Egységet, elvekre épül, az eddiginél gördülékenyebbé válik a kulturális beruházások rendje, a művelődésügyi miniszter most megjelent utasítása alapján. Ésszerűen enyhül a beruházások régebben oly szigorú jóváhagyási uendje. Korábban kötelező volt a hárommillió forint érték fölötti beruházási programot beterjeszteni az Országos Tervhivatalhoz. Most új kategóriát jelent az egyedi nagy beruházások csoportja, ide a 100 millió forintnál nagyobb összegű építkezések tartoznak, s csak ezeket kell a kormány elé terjeszteni jóváhagyásra. A 100 millió forint alatti beruházásokat az illetékes felügyeleti szerv hagyja jóvá. önállóság és felelősség — e két tényező érvényesül mind jobban a beruházási gyakorlatban is: egy-egy beruházás mikéntjéről többnyire azok döntenek, akik a tervezett létesítményt majd használni fogják. A jogszabály kapcsán a Művelődésügyi Minisztériumban elmondták, hogy 1969-ben 444 millió forintot biztosítottak a művelődésügyi tárca beruházásaira központi keretből. Az összegből tekintélyes hányad jut fontos új létesítményekre, s már megkezdett beruházások befejezésére. A több! között elkészül a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem kémiai tömbje, a Budapesti Műszaki Egyetemen a villamosmérnöki kar 2-es épülete, s befejeződik a tanreaktor építése. (MTI) Lapunk 1968. december 31-1 számában közöltük Akácz László Múzeum és képtár cimú cikkét. A Móra Ferenc Múzeum tudományos dolgozóinak az Írással kapcsolatos észrevételeit az alábbiakban közöljük. A cikk állásfoglalásának az a summája, hogy a múzeum jelenlegi állandó kiállításait váltsák föl a képek, szobrok, grafikák, azaz „legyen a Móra Ferenc Múzeum központi épülete egy időre ismét a képzőművészet otthona". Az általa fölvetett gondolat nem új számunkra. Többen, főleg az idősebbek sokszor nosztalgiával emlegetik a múzeum régi kiállításait és azokhoz hasonló bemutatókat szeretnének ma is látni. Az utóbbi évtizedben azonban a szegedi múzeum gyűjteményei és a kiállításrendezési módszerek is sokat fejlődtek. Aligha hihetjük, hogy a korábbi, zsúfolt, raktáriellegű kiállítások több látogatót vonzanának, mint a mostani állandó kiállítások, amelyek elismerten európai színvonalat képviselnek. Más kérdés, hogy van-e lehetőség mindazt a műkincset bemutatni, melyet a múzeumban őriznek. A modern múzeumügy e fogas kérdésével nemcsak Szegeden, hanem sehol a világon nem tudnak megbirkózni. A festmény vagy a környezet vonzza a látogatókat? — Az idézett cikk ugyanis feltételezi, hogy az „épülni" szerető emberek gyakorta „vissza zarándokolnának" a Sikeres új esztendőt! Megjelent a Pártélet januári száma A KB folyóiratának ez évi lius hatodika című szovjet első száma közli dr. Tímár filmet. Ennek kapcsán a íoMátyás miniszterelnök-he- lyóirat megjegyzést közöl a lyettes cikkét az elmúlt év népgazdasági fejlődéséről és az űj esztendő főbb feladatairól. A szerző — aki a párt KB tagja — elemzi a gazdasági szabályzók működését, fejlesztését, s az életszínvonal alakulásánali néhány kérdését. Ehhez az íráshoz kapcsolódik dr. Harangozó Ede, aki felmérve a heti 44 órás munkaidő tanulságait, elmondja, hogy ez év első felében újabb félmilliónyi munkás és alkalmazott csökkentett munkaidejének biztosítása ad feladatot a gazdasági és a pártszerveknek. A propagandisták számára írta Földes Károly A szocialista társadalom és az állami irányítás néhány kérdése cirnű cikkét, amely a korszerűség szemszögéből vizsgálja e sokak által vitatott gondolatokat. Ugyancsak ideológiai kérdéseket boncolgat Garai Róbert, aki a Lengyel Egyesült Munkáspárt V. kongreszusának tanulságait foglalja össze. Megemlékezik a Pártélet — Kerekes György tollából — a kubai forradalom győzelmének. 10. évfordulójáról. Üj rovatot Indit a folyóirat az újonnan választott alapszervezeti pártvezetőségek részére. Az induló írás sok módszertani útmutatással a vezetőség, a titkár és a reszortfelelősök sajátos feladatait elemzi. Több konkrét irás ad képet ipari üzemek, termelőszövetkezetek, hivatalok, középiskolák stb. pártéletéről, pártmunkásairól. Hamarosan bemutatják az 50 évvel előbbi baloldali eszer lázadásról készült Jú~ mozgalmi filmek és a pártpolitikai élet fontos kapcsolatáról. A Pártélet Csongrád megyei írásában Sinkó Antal beszámol a megyei szövetkezetek együttműködésének tapasztalatairól és továbbfejlődésének lehetőségeiről. központi épületbe, ha a képtár itt kapna otthont. A kérdésen érdemes elgondolkodni, hiszen a tárlatlátogatók bizonyára azt is tudják, hol van a Horváth Mihály utcai galéria. A múzeum központi épületében látható állandó kiállításokat 1963-ban 65 970 látogató kereste fel — nem számítva a kupolacsarnok látogatottságát, ami körülbelül 30 ezerre tehető. Négy állandó kiállításunk tehát elég széles körű érdeklődésre tart számot. Ugyanebben az időszakban a képtár 38 188 müélvezőt fogadott. Ez utóbbi látogatottság önmagában igen tekintélyes, figyelembe kell azonban vennünk, hogy az 1968-ban megrendezett 22 kiállítás közül csak a Nyári Tárlat 9028, az Interfotó-kiállitás 7840. a Dinnyés-emlékkiállítás 4179, az alig két hétig nyitva tartó Tanszerkiállítás 4126 látogatót vonzott — tehát e négy kiállítást 25 173 néző tekintette mee. és a látogatók kisebb hányada oszlik meg a tárlatok zöménél. Joggal mondhatjuk: „a jó bornak nem kell cégér", azaz szívesen megy a közönség a képtárba, ha ott igazán értékes, maradandó élményben részesülhet. Ügy érezzük, hogy a múzeum állandó kiállításaira vonatkozóan a cikkíró nem pontosan tájékoztatja olvasóit. A Tisza élővilága kiállítást összekeveri a korábbi természettudományi kiállítással, amely a Fehértó növény- és állatvilágát mutatta be. Valójában a Tisza élővilága kiállítást 1962ben rendeztük és tudományos értékei mellett a középiskolai és az egyetemi természettudományos oktatásban olyan nélkülözhetetlen szerepet tölt be, és vidéki múzeumunkban olyan egyedülálló látványt nyújt, hogy még évekig nem tarthatjuk „túljátszott", megunt bemutatónak. A táj közelés régmúltját bemutató, országos hírű néprajzi és régészeti kiállítást a szerző még „megtűrné" a „Kultúrpalotában", de az irodalmi kiállításról már szót sem ejt. Kívánhatja-e a „Kultúrpalota" látogatója, aki az épületben vasárnap délelőttönként vagy máskor szétnéz, hogy ezektől a vázlatos, meglevő igényt kielégítő kiállításoktól megfosszuk? Azok, akik örömüket lelik a szép képzőművészeti alkotásokban, tudják, hogy a képtárban csaknem két hetenÜzletről üzletre ként nyílik új kiállítás, ahol nemcsak szegedi, dél-alföldi, hanem sokszor országos tárlatokban is gyönyörködhetnek. Kevés városunk van abban a szerencsés helyzetben, hogy önálló képtárral dicsekedhetik, amely biztosítja a képzőművészeti hagyományok méltó ápolását és bemutatkozási alkalmakat nyújt ma élő tehetséges művészeinknek is. Azzal a cikk sorai rnö- : gött meghúzódó, többször ; hangoztatott igennyel egyet- I értünk, hogy legyen végre a j szegedi múzeumnak állandó képzőművészeti kiállítása. Olyan kiállítás, amely bemutatta a város és a táj múltbeli legiobb képzőművészeti alkotásait, és amelyet nem kell az időszaki tárlatok sodrában lebontanunk. Ha ez megvalósulna, akkor majd ' láthatnák a régi és ma élő mesterek együttes, gyűjteményes bemutatkozását. Ez az igény azonban nem teljesülhet más, ugyancsak jelentős népművelő szerepet betöltő múzeumi kiállítások rovására. örülünk annak, hogy a sajtó foglalkozik kiállításainkkal, hiszen a felvetődött gondolatok elősegítik munkánkat Még jobban örülnénk azonban, ha a múzeumot magukénak érző szegediek olyan kivitelezhető javaslatokat is tennének, amelyek hozzájárulhatnak a már szinte fojtogató múzeumi helyhiány enyhítéséhez. Végre befejeződött a véget érni nem akaró evés, ivás, vásárlás — kipihenhetjük magunkat a normális, munkás hétköznapokon Néhány napja még tolongtunk a narancsért, elemes tivoliért, Tom Jones lemezért, vagy a mintás harisnyáért és közben vérmérsékletünktől függően szidtuk a kereskedelmet: „Kevés az üzlet, udvariatlanok az eladók, sok a hiánycikk." A kereskedelem vezetőitől kapható válasz pedig: „Nincs elég pénz az elvűit hálózat korszerűsitétésére, kevés az eladó, nem szállít határidőre az ipar". Ismert fájdalmak ezek is azok is, igazságuk felderítésén, megszüntetésükön sokan fáradoztak már, nem ls kevés eredménnyel De a panaszok nem nagyon apadnak es közben a kereskedelmet ért bírálatok zöme a nagy pénzek zsákutcájába jut. Innen aztán se előre, se hátra, mert milliárdokat még sürgetőbb tennivalókra sem lehet leakasztani a szögről egyik napról a másikra. Folyik a vita, a vevők szorongatják a kereskedelmet, mit lehet tenni? A most véget ért vásárlási áradatok idején annyian tolonganak a pult egyik oldalán, mint a másikon, sesítenek a kiszolgálásban a diáklányok és a nyugdíjasok. Mindnyájan tapasztalhattuk, jó dolog ez, de aztán kézbe vesszük a blokkot, beállunk a pénztár előtt kígyózó sorba, ahol a múzeumba illő tekerős gép mögött izzad a szegény pénztárosnő. Szegeden is sok üzletben található még ilyen forgalmat lassító masina, pedig ezek kicserélése, legalább a nagy forgalmú üzletekben, már nem milliókon múlik és az utóbbi időben kaphatók is korszerű pénztárgépek. Bizton állíthatjuk, ha a kiskereskedelmi munka szervezésére csak feleannyi gondot fordítanának, mint az üzletek építésére, gyorsabban fogyna a panasz! Az apró, filléres ésszerűsítésekkel is sokat lehetne tenni azért, hogy kevesebbet idegeskedjenek, így nagyobb kedvvel és gyorsabban dolgozzanak az eladók. Ma még szinte naponta látjuk, hogy a pult túlsó oldalán blokkfüzetre várva áll az eladó és, ha nem igyekszik a társa, kiabál vele. Igaz kevés a papírunk, de nem annyira, hogy ne jusson a néhány filléres tömbökből minden eladónak, még az ünnepek előtti csúcsforgalomban is. Vagy itt van az önkiszolgáló üzletek eladóinak ismert kínlódása: almás zacskóra, nápolyi, vagy puha sajt papírjára a létező legkeményebb ceruzával vésik fel nagy kínlódva, a papírt is átlyukasztva és mégis olvashatatlanul az árat. Nem tudom, hogy ezekben/az üzletekben látott-e már valaki könnyen kezelhető filctollat? Pedig nem drágák és mennyivel egyszerűbb, gyorsabb velük dolgozni! A tavalyi munka mérlegei most készülnek, hamarosan szóba kerülnek, hogy az előző évinél jelentősebb kiskereskedelmi nyereségeket mire fordítsák. Kifizetődő lenne ekkor gondolni ezekre az apróságokra, mert segítségükkel jelentősen meg lehetne könnyíteni az eladók fáradságos munkáját P. A. Hyereményb2!3tkönyv-sorso!ás félkör tár hétfőn a Vörös Csillag Traktorgyárban tartotta a nyereménybetétkönyvek 1968 negyedik negyedévi húzását és 1968. évi fősorsolását. A húzáson az 1968. december 29-ig váltott és a sorsolás napján érvényes nyereménybetétkönyvek vettek részt A negyedik negyedévi sorsolás eredménye: Mindazok a nyereménybetétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) az alább felsorolt számokkal megegyezik, az 1968 negyedik negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték: Számvégződés Nyeremény százalék 580 50 696 100 610 25 670 25 686 25 736 25 758 50 797 200 806 25 825 25 828 25 844 25 863 25 956 25 Az 1968. évi íősorsolás eredménye: Számvégződés 012 034 241 362 364 393 454 495 533 537 563 Nyeremény százalék 25 25 25 25 25 25 25 25 25 85 25 Mindazok a betétkönyvek amelyek sorszámának utolsó négy számjegye (számvégződése) az alábbi négyjegyű számmal megegvezik az 1968 évi átlagbetétjüknek az ezer százalékát nyerték: 8349. A nyereményekből 20 százalék illetéket vonnak le. A nyereményeket a betétkönyvet kiállító OTP-fiók, vagy postahivatal január 18-tól fizeti kL Alighanem megszületett a televízió Szivárványa. Vagyis, az a szívesen látott-hallott érdekességeket tartalmazó műsorblokkja, amely a rádió Szivárványához — s persze: Vasárnap délelőttiéhez, Táskarádiójához — hasonló egymás társaságában sugároz dalt~és tréfát, nem feledkezve meg természetesen a rejtvények feladatáról sem. A szellemes nevű Családi félkör ilyen „vegyesfelvágottnak" ígérkezik. A mindig kitűnő — s most már asszonyként viszontlátott — Poór Klára kedves szavaira már a Félkör első estéjén a rádióműsorok könnyedségével követték egymást az újabb és újabb műsorszámok, s léptek a kamera elé művészeti életünk olyan kiválóságai, mint Psota Irén, Szász Endre, Bodrogi Gyula, Voit Agi. Az adás sikerét azonban nemcsak az ő felvonulásuk biztosította, hanem az arányos időközönként felröppenő ötletek szikrázása is. A Titusz név viselőinek helyszínről történő nyomozása például, amely egyszerre I szolgált nyelvészeti tanulsá- i gokkal és „direkt" izgalomresi (fi, nv<-mo7*«t vez°tó Grétsy László nyelvész sze| mélyében egyébként egy | ideális tv-szereplőt ismertünk meg — reméljük, nem utoljára bókolt oly lefegyverző Könnyedséggel a Felkör csinos menyecske-vezetőjének!) A Titusz-nyomozás, persze, csak egy volt az érdekességek közül. Hozzá hasonlóan sok mozgalmas percet szerzett a naptárcsinálók kifaggatása meg a bravúrfestő, Szász Endre villámgyors vonalhúzogatása Is. Mindent összevetve: jól szórakoztunk. Az, hogy a műsor kissé elhúzódván, szemünk megfáradt, s az utolsó negyedórára a kelleténél kevésbé emlékszünk, mit sem von le a Félkör egészének ér- nék az összeállítást. Akkor tékéből. Mindenesetre jó még szebb színekkel csilloglenne, ha legközelebb vala- na ez a szívesen üdvözölt, mivel kurtábbra szerkeszte- televíziós szivárvány. IV. Henrik Színházi berkekben még ma is legendaként emlegetik a hajdani Madách Színház 194l-es IV. Henrik-előadását, s ha megkérdeznénk Várkonyi Zoltánt, mire emlékszik a legszívesebben, minden bizonnyal ő is ezt a Pirandellóbemutatót említené. A „Hat szerep keres egy szerzőt" {rója tragikusan jó pillanatban találkozott a magyar közönséggel: Henrikjének szavai — Várkonyi hangján — felerősödve visszhangoztak az akkori, háborús időkben. Vasárnap este Thomas Engel filmfeldolgozásában láthattuk ezt a jelmezbe öltözött, szavainak élét percenként változtató alakot De nemcsak a celluloid-lét különböztette meg a színpadi énjétől, hanem a körülötte jövő-menők ruhái, gesztusai is. hiszen a rendező a mai Olaszországban játszatta el a különös históriát. Hogy végül is milyenné vált Henrik ettől a határozott aktualizálástól? Figurája semmiképp sem lett karakteresebb, s álomkergetésében sem tudta minden ellenérzés nélkül elkísérni a néző. Ez a Henrikfeldolgozás minden rendezői bravúr ellenére is csak kísérlet maradt A. L UJ hídgyör épül Mátranovákon 1969-ben új hídgyári üzemet épít a Ganz-M A VAG, mert modern autósztrádáink és folyóink fölött egyre több karcsú hid ível át, s ehhez több acélszerkezet szükséges. Egy kimerült bánya területén kezdik meg januárban a szervezési munkát s a vállalat gondoskodik a helybeli — most még többnyire bányaszakos — dolgozók átképzéséről. így egy csapásra két legyet ütnek: megoldják a mátranovákiak elhelyezkedési problémáit, egyben optimális körülmények között építhetik az új gyárat. Az új üzemtől az év második felében mintegy 800 tonna acélszerkezetet várnak. Ha teljes kapacitással dolgozik a gyár, 1975-től már évente 20 ezer tonna acélszerkezetet lesz képes előállítani KEDD, 1969. JANUAR 7. DEL-MAGYARORSZÁG- 5