Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-07 / 4. szám

Kutatólaboratórium Szegedről Vietuamba Űjtípusú élelmiszeripari kutatólaborató­riumot készített a Szegedi Vas- és Fém­ipari Ktsz, dr Mészáros Lajosnak, a Sze­gedi József Attila Tudományegyetem Al­kalmazottkémiai Intézete adjunktusának találmánya alapján. A különleges beren­dezés első példánya exportra: vietnami megrendelésre készült, s már el is indí­tották rendeltetési helyére. Az üveg és fémalkatrészek tömegéből álló laboratórium legfontosabb része a példátlanul nagyhatású pneumati­kus porlasztókészülék. Ez, a különféle vegyi-, vagy élelmiszer­ipari anyagokat szinte füstfinomságúra alakítja, tehát a felületük a milliószorosá­ra is növekedhet A kémiai anyagok így összeporlasztva, a hagyományos vegyítés ideiének a töred 'ke alatt egyesülnek. Ha­sonló a hatás például élelmiszeripari szá­rításnál: az ilyen eliárással zárt térbe felül beporlasztott folyékony élelmiszer meg­szárad, mire lehull. A gyakorlatban ez mi hogy egy ilyen elven működő közepes élel­miszeripari szárító — például leves­porkészítő — üzem elfér egy szoba­sarokban. A berendezés most elkészült első pél­dánya tehát megfelel egy folyamatosan működő vegyipari-, vagy élelmiszeripari üzemnek. Mivel a folyamatok rendkívül gyorsan, s emellett ugyanúgy mennek végbe mint egy nagy termelőüzemben, így az új típusú berendezés kiválóan alkalmas kutatólaboratóriumnak, tehát új gyártási módszerek kikísérletezésére. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban élelmiszer­ipari kutatásokra használják maja. A ktsz terve szerint évente 25 ilyen berendezést gyárt, körülbelül 20 millió forint értékben. D. B. Hit költünk a Tiszára, belvízvédelemre? Vasúti csomópont korszerűsítése Szolnokon megkezdték az ország egyik legszebb és legkorszerűbb személypálya­udvarának épftését. Az új pályaudvar némileg közelebb kerül a belvároshoz. 700 mil­lió forintos költséggel meg­valósuló munka négy év alatt fejeződik be. A szolnoki személypálya­udvar építése része e fontos vasúti csomópont teljes re­konstrukciójának. Első üte­me, a korszerű automatikus technikai berendezésekkel felszerelt rendezőpályaudvar kialakítása, a múlt év no­vember 7-re fejeződött be. (MTI) Pilóták továbbképzése MTI foto — Bajkor József felvétele A mezőgazdasági repülőflotta pilótái Kaposvárott tanfolyamon tovább bővítik ismereteiket. Itt meg kell védeniök „jogosítványukat"', s a repülőgép vezetéséhez szükséges szolgálati igazulványukat is. Képünkön: A pi­lóták a rádiónavigációs ismereteket gyakorolják egy AN —2-es gépen. Laci elcsavargott Tizenhárom éves kisfiú. A haja szőke, a szeme barna. Tanyán lakik. Pontos címe: Mórahalom, VII. kerület, széksóstói tanyák. Amikor találkoztam vele, egy rendőr­törzsőrmester előtt ült Sze­geden. A neve, Laci. A ve­zeték nevét tapintatból nem írom le. — Hol töltötted az éjsza­kát? — kérdezik tőle. — Az állomáson. — Nem igazoltattak? — Nem. Azt hitték vonat­ra várok. — Miért jöttél el Szeged­re? — Csak, jöttem. Gondoltam anyám testvéréhez elmegyek. — Tudod hol laknak? — Azt nem tudom. — Ittál szeszes italt? — Egy keveset — Hol? — A „Virágzóban". Ott lagzi volt Következnek a tanúk, akikkel együtt utazott a vo­naton, jegy nélkül. A tanúk tizenhat-tizenhét éves ipari tanulók. Tanyabeli szomszé­dok. Laci nevezi meg őket, azt mondja a Makra jó ba­rátja, azt hallgassák ki. Be­hívják a Makrát, meg a Szűcsöt is. — Hol találkoztatok össze Lacival? — A vonaton. Azt mondta, hogy a rokonaihoz megy. Rokonokhoz nem ment. Hova is ment volna? A ba­rátokkal elsétált az építőipa­ri dolgozók szállodájáig, rrajd visszafordult és járta a várost. Közben ivott is. Sört és bort. Majd a vasútállo­máson meghúzta magát éj­jelre. Enni nem evett új év napján. Másnap kilencven fillérért vásárolt magának kenyeret Annyit evett ja­nuár másodikán. — Otthon is szoktál inni? — kérdik tőle. — Szoktam. — A szüleid adják? — Nem. Ott az üveg az ablakban, öntök magamnak. Persze kiszolgálták már vendéglőben is. Eleinte ta­gadja, azt mondja, hogy a Móra Ferkó hozta ki a sön­tésből, mert ő „nagyobbnak látszik", neki már adnak. Aztán a kistermetű és kis­fiú Lacinak is adtak már, a mórahalmi kisvendéglőben. — Jársz iskolába? — kér­dem én. — Igen hetedikbe, — Mindennap eljársz az is­kolába? — Igen. — Milyen volt a tavalyi bizonyítvány? — Kettő egész nyolc. — S milyen lesz a mosta­ni? — Egyes. Szegeden még alig járt A városról beszéL Gyerekes még az elképzelése, mint ahogyan ő maga is kisgyer­mek. Testvéreiről is beszél, akik, már kiröppentek a csa­ládi fészekből. Talán jóra­való gyerek ez a Laci? — Szereted a szüléidét? — kérdem tőle. — Igen. — Ok is szeretnek téged? Kivár egy pillanatog, majd megrándítja a vállát — Biztos. — Apukád hány éves? — Nem tudom. — Nem félsz, hogy megver ezért a kimaradásért? — Kicsit ideges vagyok. — Mivel szoktak verni? — Leginkább nadrágszíjjal. Vastag szíja van Apámnak. Tudom, hogy a rendőrség gépkocsival hazaviszi szülei­hez, de megkérdem tőle: — Ha nincs pénzed, hogyan utazol haza? — Elgyalogolok, szeretek gyalogolni. A rendőr megkérdezte, hogy akarok-e még valamit a fiútól. Mondtam, hogy nem, semmit sem akarok. Azt sem tudom, hogy elver­ték-e a szülei, de így utólag mégis megkérdem Lacitól: „Jó lesz ez így, fiú?" Gazdagh István Ha Szegeden és Csongrád megyében — a naptári évet véve alapul — összevetjük a tavaly lehullott csapadékot a sokévi átlaggal, azt láthat­juk, hogy 47 milliméter csa­padékkal adós maradt a ter­mészet. 1969 első negyedében 2 milliméter híján 100 milli­méter csapadéknak kellene lehullania, hogy egyenlő le­j gyen a sokévi átlaggal. Az eddigi hóesés vastagsága mintegy 10 milliméter, ép­pen csak betakarja a földe­ket. A törlesztésre nemigen törekszik a természet, ha csak ezután nem. — A jelek arra mutatnak — tájékoztatott bennünket Forgó László, az Alsó-tisza­vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője —, hogy az idén is aszályos esztendőre számít­hatunk. A talajvíz jelenleg egy méterrel alacsonyabb, mint 1965 ősze és 1967 tava­sza között a legmagasabb volt. Tartós és magas tiszai vízállástól és nagy mennyi­ségű, jelentős károkat okozó belvíztől az edddigi jelek szerint nem kell tartanunk, i Hacsak nem lesz 30—40 cen- ' timéter magas hóréteg, amely az átfagyott föld felett hirte­len, egyik napról a másikra olvad el, s ugyanakkor na­gyobb mennyiségű újabb csa­padék kíséri. Az ilyesmi eléggé ritka. Minden eshetőségre idejé­ben és alaposan felkészült az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Bizonyítja ezt az is, hogy tavaly árvízvédelmi berendezések korszerűsítésé­re, folyamszabályozásra együttvéve 12 és fél millió forintot fordított. Ebből az összegből magasították meg több kilométer hosszan a Maros jobb partjának tölté­sét, amely Szeged védelmét is biztosítja. Ugyanilyen mun­kát végeztek a Körös bal par­ti töltésén. A belvíz elleni biztonságra tavaly 17 mil­liót költöttek. Ebből jutott az úgynevezett pusztai új szi­vattyútelep építésére Hód­mezővásárhely alatt. Jól em­lékszünk, hogy az évekkel ezelőtti nagy belvíz ezt a részt elöntötte. Befejeződött az algyői főcsatorna beruhá­zása, hasonlóképpen a Szil­Iér-Baktó Fertő főcsatorna korszerűsítése. Mindkettő Szeged előtt úgynevezett öv­csatorna szerepét tölti be. A csatlakozó dorozsma—maj­sai főcsatorna korszerűsíté­sére is kétmilliót fordítottak. Az úgynevezett főművek vo­natkozásában Szeged és kör­nyéke megfelelően biztosított a belvizek ellen. Árvízvédelemre az idén sem költenek kevesebbet, mint tavaly. Dóc térségében a Tisza jobb partján több ki­lométer hosszan 6 millió fo­rint ráfordításával erősítik meg a töltést. Amint a Ti­sza vízállása megengedi, hoz­zákezdenek Csanyteleknél egy nagyobb arányú partbiz­tosításhoz, amelyre mintegy másfél milliót költenek. A vízügyi igazgatóság te­rületén, Csongrád megyében is, tovább folytatják a bel­víz elleni védelmi rendszer kiépítését. Ebben eddig is nagy szerepet kapott a Kur­ca belvízrendszerének fej­lesztése, amelynek összes költsége mintegy 60 millió fo­rint. A befejező szakaszhoz az idén 12 milliót érő munka van hátra. További 20 mil­lió forintot fordítanak bel­víz elleni kisebb berendezé­sekre, korszerűsítést szolgáló munkákra, egyrészt a pusztai szivattyútelep kiépítésénél, másrészt a dorozsma—majsai főcsatorna befejező munká­latainál. Az utóbbi években építette ki a vízügyi igazgatóság a tá­péi gépüzemét, amely eddig is összefogó központja volt a gépesített ár- és belviz el­leni védekezésnek. A tovább­fejlesztésre hároméves prog­ramot dolgoztak ki mintegy 40 millió forint ráfordítással. Ebből építenek az ipari rész­legben egy háromhajós mű­helycsarnokot, utakat, szo­ciális létesítményeket. Az idén megkezdett munkákra 13 millió forintot költenek, s a programot 1971-ben fejezik be. A gépesített központhoz közel, a MAHART-telep mel­lett építnek 4 és fél milliós költséggel egy korszerű só­jateret, ahol a vízügyi igaz­gatóság úszóműveit javít­hatják és biztosíthatják vízi járműveik téli tárolását is. Ehhez a munkához is hozzá­kezdenek már kora tavasszal. lé. F. a Uj agyáram­vizsgáló Kitűnő minősítést kapott hétfői mintapéldány vizsgá­ján az Elektronikus Mérő­készülékek Gyára esztergomi gyáregységének legújabb ngyáram vizsgáló berende­zése. a tizenhat csatornás készülék. Az agy bioelektro­mos tevékenységét vizsgáló új berendezés a legnagyobb klinikák és kutató intézetek igényét is kielégíti. Az új gyártmánnyal az esztergomi üzem az EEG-t gyártó euró­pai cégek élvonalába került. Román küldöttség hazánkban Vasile Gliga-nak, a Román Szocialista Köztársaság kül­ügyminiszter-helyettesének vezetésével hétfőn delegáció érkezett Budapestre. A kül­döttség itt-tartózkodása so­rán megtárgyalja és aláírja az 1969-es, 1970-es évekre szóló magyar—román kultu­rális együttműködés munka­tervét. A vendégek fogadására a Nyugati pályaudvaron meg­jelent Molnár János műye­lődésügyi miniszterhelyet­tes is. Hűhó - a hó miatt Az ígéret számonkérése Miniszteri utasítás a kórházi felvételről Gyakori viták megoldását jelenti az egészségügyi mi­niszter ez évi első utasítása az előzetes helybiztosítás nélkül kórházba szállított vagy ott felvételre jelentke­ző betegekkel kapcsolatos eljárásról. Az utasítás többek között kimondja: a kórház vagy klinika illetékes orvosa kö­teles megvizsgálni és a vizs­gálat eredménye szerint dönteni a felvételről akkor is, ha a beteget előzetes helybiztosítás nélkül szál­lítják be vagy jelentkezik. Ha a beteggel kapcsolatos orvosi feladat egyáltalán nem vagy esak részijen tar­tozik a kórház feladatköré­be (például szemészeti kli­nikára szállítanak lábsérü­léses beteget), de fennáll a közvetlen életveszély, az : orvos köteles a szükséges se- ! gítséget megadni. A beteg más kórházba történő továbbszállítására vagy hazabocsátására csak akkor kerülhet sor, ha az or­vos a szükséges segítséget megadta és a beteg felvéte­lét más kórházba előzetesen biztosította. A fel nem vett betegről az orvos köteles minden esetben nyilvántartó lapot felfektetni, a vizsgálatra vo­natkozó adatokkal. Ha a be­teget nem mentőszolgálattal szállíották be, a nyilvántar­tólap másodpéldányát át kell adni a betegnek azzal a fi­gyelmeztetéssel, hogy azt más kórházba kerülése ese­tén, ottani orvosának, haza- | bocsátás esetén pedig keze- j lő orvosának adja át. , A gyerekek, akik hógolyóz­ni, szánkózni szeretnének, arról panaszkodnak, hogy mit ér a tél hó nélkül. Az utcákat róvó emberek, az utakon közlekedő járműve­zetők szidják a házfelügyelő­ket és a köztisztasági válla­latot, mert az eddig hullott kevés havat sem takarítot­ták el rendesen. Persze, az iskolások szemrehányása az égieket illeti, mert a játék­hoz a friss hó hiányzik. A felnőttek bosszankodása azonban érthetőbb és jogo­sabb, mert a szegedi járdá­kon és az utakon latyakká taposott — lassan egy hetes — hó a hanyagság követ­kezménye. December közepén jelent meg az újságban az a tájé­koztató. amely megnyugtató felkészülést ígért a hó szer­vezett eltaKarítására. Ebben a cikkben seprőgépekről, szállító munkára váró gép­járművekről, takarító brigá­dokról volt szó. S eddig — bár még nem is volt számot­tevő hóhullás — mindezek­ből itt-ott kapirgáló néhány embercsoportot és egy-két a h/-kupacot összegyűjtő lovas­szekeret, láttunk. A lakóhá­zak, int'zmónvek, űztetek előtt a járdát kevesebb he­lyen takarítették le. min4 rem Az utakon a villamos­sínek mentén a köz'e^edési forgalom eléggé lekoptatta ugyan a havat, de ez nem az arra hívatottak munkájának az eredménye. Ahol dolgoz­tak is valamit, ott meg az út szélén éktelenkednek na­pok óta az összedúrt kupa­cok. Nem kell messze menni, hogy mindezt meg lehessen állapítani. A Lenin körúton, a Széchenyi és a Klauzál té­ren, a Magyar Tanácsköz­társaság útján a sugáruta­kon is ez a látvány fogad, nem beszélve a szintén for­galmas mellékutcákról, mint a Mérey, az Attila, a Bocs­kai és a többi utca. A piac­tereken sem jó kedvvel tó­pótnak vásárlók-eladók a hóban. Pedig — a meteorológusok szerint — az igazi tél. a nagy hóesés még hátra van. Á beköszöntő havas időjárás türelme; volt, szinte bizonyí­tékát akarta annak, valóban jó-e a felkészülés. A tapasz­taltak nem azt mutatják. Ezért lenne helyes ha a ta­nácsi és a rendészeti hatósá­gok máris intézkednének arról: söpöriön mindenki a maga portáia előtt, a köz­tisztesági vállalat pedig az utakon és az u'ak szélén v'­ce-sze el a "Zükséges mun'-ó De ne o'snn .tempóval' rr.'n e^Hig hanem — igém tóhez Mven — szervezettel és rendszeresen. K. J. KEDD, 1969. JANUÁR 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents