Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-05 / 3. szám

TÉLI ESTEK Megvallom őszintén, valahogy úgy akar­tam kezdeni ezt az írást, hogy régen ol­vastam egy finn könyvet, amelyben a tanyasi gazda elindul kölcsönkérni a tá­vollevő másik tanyából néhány szál gyu­fácskát. Szegényember volt az istenadta, olcsó kis földnélkülijános, akinek még gyufára sem tellett. Aztán találtam közelebbi példákat is, időben, térben, egyszóval nekünk valót Elég csak a hajdani Szeged városához tar­tozó földek bérlőinek sorsára gondolnunk, a 20-as esztendőkre, amikor hányan, de hányan nem tudtak fizetni, szedhették ba­tyuikat, mert elűzettek a bérleti földekről, s hogy a tanyákról is elzavarják, elűzzék óket, a városi tűzoltóságot rendelték ki. Azokkal bontották, verették szét a tanyák tetejét Birkózott, küszködött a homokkal, a fel­tört dűlőkkel, a városi szegénységből bér­lővé avandzsált népség, s mire silány kis gyümölcsöst, szőlőt sikerített a tanya kö­ré, búcsúzhatott tőle, sirathatta, átkozhat­ta, mert a megemelt bérleti díjat seho­gyan sem tudta kifizetni, előteremteni. Dr. Bugyi István sebész-főorvos, az ak­kori Csongrád megyei közkórház főorvosa így vallott róluk: «... különösen a téli hónapokban érez­hető kórházi betegeinken az a jellemző szúrós, kaparó „szegényszag". A nedves vályogfalak, a sárpadozatos lakóházakba befészkelődött penészgomba szaga az, ami mellbe vágja a nem benne élőt. A már ól­holnapra tengődő napszámosok ruházko­dása sok kívánnivalót hagy fent, kivált­képp a téli hónapokban." Alig múlik el tíz esztendő, még rosz­szabb, reménytelenebb a helyzet, gazdasá­gi válság is sújtja a nincsteleneket, takar­mányrépán tengődhettek a szegényembe­rek. Igaz, a város 80 filléres napszámmal útjavító munkát adott, de ez arra sem volt elég, hogy a családfő napi élelmét előte­remtsék. Amikor 90 fillért mertek kérni ezek a napszámosok, akkor a polgármester a küldöttséget egyszerűen elzavarta. Szolgálhatunk éppenséggel gyufás példá­val is. Elég említenem, emlékeznem Ro­zika nénire, aki a „szatymazi kertekben" lakott, ugyancsak a 30-as években, t aki téli estéken óvatosan, nagy-nagy gonddal, ügyesen kettészelte a gyüfaszálakat, ne fogyjon annyira, tovább tartson. Mondhat­nám, gyerekkorom téli estéit, a görhék, málék, sülttökök ízét, szagát, a lámpavi­lág nélküli tanyázgatásokat, mégis inkább mást választok; meg ne haragudjon lel­kem, jó anyám. Anyám 35 esztendővel ez­előtt nem tudta hogyan is fog ő szülni, né­kem életet adni. Mennyire elfeledtük ezeket a napokat, eszünkbe se nagyon jutnak. Pedig még nem múlt el egy emberöltő, s a földek ígérete­sebbek sohasem voltak, a szegedi táj két marékkal kínálja vissza a töménytelen szenvedés, nélkülözés árát, a piros aranyat, a homok kincsét, a tőkék levét; a fűszer­paprikát, őszibarackot, szőlőt, gyümölcsöt, bort, áldott lett a sívó, valamikor elporzó homok. A téli esték számbavételre valók. Hosszúra nyúlnak, bőven jut idő minden­re, ki-ki elkészítse az évvég! leltárt. Mint a közös gazdaságokban, termelőszövetke­zeti csoportokban tart a zárszámadási fel­készülés, minden egyes falusi ember elgon­dolkodik azon, mire is vitte hát az elmúlt esztendőben, az elmúlt években. Számve­tést csinál, mennyit vár még a közösből, mire fordíthatja a pénzmagot. Csalódni semmiképpen nem csalódott, ha olykor­olykor megijesztette a korán jött fagy, a hosszúnak tűnő aszály, a közös legtöbb helyen kiheverte a csapást, kifogott az időn. Telik ma már, jól telik. Gondot in­kább az okoz, hogyan használják, élvez­zék, hogyan fordítsák jobban saját ké­nyelmükre, szórakozásukra, művelődésük­re a megkeresett forintokat Nőnek az igények. A televízió, személy­autó, fürdőszoba, kertes ház, villany, gáz, hódít a falun. Ha azt mondjuk, hogy so­hasem ment ilyen jól a magyar paraszt­ságnak, akkor igazat mondunk. Mert ki állította volna ezelőtt három évtizeddel, hogy manapság, ha éppen kedve szottyan a gazdának, lekocsikázhat a tengerpartra saját gépkocsijával, vezetheti a Moszkvi­csát, Volgáját vagy Fiatját, ha éppenség­gel nem ő, akkor a felesége. Természetes­nek vesszük, megszoktuk. Miképpen azt is, nehezen vállalják a termelőszövetkezetek­ben az állattenyésztői munkát, mert bi­zony oda naponta menni kell, s a telepe­ken, majorokban nincsenek még megfelelő kommunális épületek, mosdó, ebédlő, hi­deg-meleg víz, így aztán nem lehet ün­neplőben végigmenni a falun, az elkoszoló­dó munkaruhát pedig restellik erősen. Jól ismerem a falusi emberek világát, a tegnapelőtti nyomorúságukból kilábalók reményét, szívós iparkodását. Mégis meg­lepett a közelmúltban az egyik téli este?"' Hazament a bátyám a szövetkezetből a napi dolga után, éhesen, átfázva, s neki­készülődött a vacsorának. Felesége papri­káskrumplit főzött, jó zsíros lében, talán még szalonnadarabok is úszkáltak benne, fehér kenyeret tett melléje. De a bátyám­nak ez nem kellett, nem volt jó, hajba­kaptak az asszonnyal, miért nem készített rangosabb vacsorát, húst, süteményt, hi­szen bőviben vannak az eleségnek. Gazdagabbak, igényesebbek lettek a téH esték. Művelődési otthonok fényei, köny­vek kínálják magukat, tanfolyamok, aka­démiák. A falusi ember is többre törek­szik, utolérni önmagát, lépést tartani a korral, amelyben él, boldogul. Meghány­ják, vetik közös dolgaikat, készülnek az itjei esztendőre, elhatározzák, hová mi ke­rüljön, mivel szépítsék a falut, s mit te­gyenek érte. Mondhatnánk, a téli esték az álmodozások, a reális tervek készítésének ideje. Mint ahogyan régen, gyerekkorunk­ban is ilyenkor látogatott el hozzánk a jó­szavú mese, letelepedett mellénk a ke­mence padkára. Íme a régi vágyakból va­lóság lett, a téli esték legfőbb tanulsága. fis. Lukács Imre Talán • ii Ff jovore... Három út vár meg­építésre a szegedi já­rásban, mégpedig Zá­kányszék—Bordány, Röszke—Móraha­lom, Rúzsa—Üllés kö­zött. A szakemberek megállapították, hogy melyik út felújítása, ki­épitése hány millió fo­rintot igényel. A Zákányszék—Bor­dány közötti út hossza összesen 4,7 kilométer. 7 millió forintot is elkí­vánna a költségvetés, a röszke—mórahalmi sza­kaszon 5,5 kilométer földút. Megépítése 8 mil­lió forintot igényel. A rúzsa—üllési útszaka­szon szintén 5,5 kilomé­ter hosszúságban kelle­ne makadámút, szintén 8 millió forintba kerül­ne. Bár az érintett köz­ségek társadalmi mun­kával Ullés—Rúzsa je­lentős pénzzel is támo­gatnák a munkálatokat, az idén erre nem kerül sor. Fontosság! sorrendben a Rúzsa—Üllés összekö­tő út kiépítése kerül el­ső helyre. A mezőgazda­sági nagyüzemek termé­keinek szállítása így meggyorsulna, Szegedre és Szatymazra olcsóbbért juthatna el az áru. Ugyanakkor az út két ol­dalán tanyák húzódnak végig és a rúzsai ruki II., valamint az üllés ka­ra-homoki iskola, itt au­tóbuszjáratot Indítaná­nak. Az üllés—rúzsai üt megépítésének költsége 8 millió forintot tesz ki. Ebben az esztendőben már semmiképpen sem kezdhetnek hozzá, hi­szen állami költségve­tésből nem kapnak se­gítséget, mert többek kö­zött Kiskundorozsmán, Pusztaszeren, Sövényhá­zán és Bakson építkez­nek. Mit kell tudni a szanálásról? A veszteséges mezőgazda- bankhitelt kérhet, de csak sági termelőszövetkezetek akkor, ha ennek visszafizeté­5 sét 12 hónapon belül biztosit­gazdaságos működési feltete- -a Ha a fent említett feltéte­leinek megteremtéséről ren- iek nincsenek meg, szanálást deletet hozott a PM—MÉM. kell indítani. Ez szervesen beleilleszkedik azoknak a jogszabályoknak a körébe, amelyek a gazdasági mechanizmus reformja kap­csán szabályozzák a terme­lőszövetkezetek gazdálkodási rendjét i Hit mond a rendelet? A közös gazdaságok köré­.11 Á szanálás „rendje1 A szanálást a megyei ta­nács végrehajtó bizottsaga, illetve adott esetben az ez­zel azonos szintű tanács ren­deli eL Természetesen elő­fordulnak sajátos esetek is, amikor a szanálási eljárást a a pénzügyminiszter, a mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter, a Központi Né­pi Ellenőrző Bizottság elnö­ben az érvényben levő arak, ke a Magyar Nemzeti Bank valamint a tamogatasok ku- elnöke javasolja, ez esetben lönböző módjai, formái lehe- a végrehajtó bizottságnak el tővé teszik, hogy a gazdái- kell rendeinie. Sőt, maga a kodás átlagos megfelelő veszteséges termelőszövetke­szintje mellett a termelésra- zet ig Kezdeményezheti, kér­fordításait fedezzék az árbe- hetj ezt. ­vetelek es a tagságnak a he- A szanálási bizottságok ve­lyi adottsagoknak megfelelő- és 3_5 tagját a vég­en, biztonságos jövedelmet, rehajtó bizottság jelöli ki. megelhetest nyújtsanak. En- Feltétienüi képviselnie kell nek ellenere különböző okok egy.egy tagnaK a bankot és a miatt ha veszteseges gazdal- vb_t Az eljáras ideje alatt a kodas jelentkezik huzamo- termelőszövetkezetek vezetői sabb idon át szanálást lehet feladatukat ellátják. Az is alkalmazni. A rendelkezesek megtörténhet, ha olyan sú­elsodleges célja, hogy fel- lyos hibák merülnek fel, hogy tarjak a veszteseg forrásait, az eljárás idején a tsz veze­rómutassanak, hogyan lehet tóu felfüggesztik. A bizott­javitam a gazdalkodast, mi- sá alapvető feiadata, hogy lyen szervezeti vagy egyeb feltárja a veszteség okait és intezkedesekre van szükség, megállapítsa az esetleges sze­h0?>:. * kozos eazdasag meg- mély, felelősséget. Átvizsgal­erosodjék. ja a szövetkezet teljes szám­A rendelet kiterjed vala- viteli anyagát, az ellenőrző mennyi termelőszövetkezetre, bizottságok jelentéseit, a re­amely zárszámadásában vesz- víziók alapján készített jegy­teséget mutat kl. De szanálá- zőkönyveket és jelentéseket, si eljárás alá vonhatók to- a bank vizsgálati és elemző vábbá azok a közös gazdasá- anyagait, a közgyűlések és gok is, amelyek zárszámadá- vezetőségi ülések jegyző­sukban nem mutatnak ki könyveit, okmányait. Emel­veszteséget, de esedékes kö- lett szóban is meghallgatják telezettségeik teljesítéséhez az érdekeltek véleményeit, nem rendelkeznek olyan esz- tapasztalatait, esetleges ja­közökkel, amelyek egy éven vaslatait belül értékesíthetők és az elért árbevételből a kötele­zettséget teljesíteni tudnák. Előfordulhat, hogy a vesz­teséges szövetkezetnek csak olyan mértékű jövedelem­biztonsági alapja van, amely a veszteséget nem fedezi, ilyen esetben a szövetkezet Luca-pogácsa MlllllllllllllllllllllllllllUllllllillllllllllinilllllllllllllllllllllllD Hatalmas a rúzsai tanyavilág. Télen, ha tanyázni, disznótorozni összejönnek a szom­szédok, sok szóval emlékeznek meg a régi világról, a híres betyárvezérről, Rózsa Sán­dorról. Mert hogy erre is gyakran járt. A beláthatatlan homoktenger, a bokros, erdős világ védelmet nyújtott a pandúrok ellen, s felhajthatták a könnyen szerzett jószágokat, egészen Pest alá. Némelyek szerint a falu is onnan vette nevét, Rózsa Sándorról, minthogy mondogatják; rózsa-ruzsa, Rózsa Sándor = Kuzsa Sándor. Az idősebbek tudják még a fá­ját is, az öreg eperfát, ami alá igen-igen sok­szor kikötötte a lovát. Mások meg arról beszélnek, mégsem a be­tyárvezérről kapta nevét a falu, hanem a rúzsa járásról, minthogy ruzsaszínű tehenek le­geltek volna rajta. A falu az ősi mesterséget őrizi nevében, a pásztorkodást, hiszen valaha a régi világban pásztorszállás volt itt. Barom­járás, Rúzsa Jakab-féle baromjárásként emlí­tik a régi írások, innét később az elnevezés, ruzsajáxás, még később pedig Rúzsa. Hanem azért igazuk van az öregeknek, akik szívesen emlekeznek Sándorra, hiszen itt fog­ták el a Paplógó-tanyán, 1857 május elején. Akkoriban három család húzódott meg a ta­nyában, szűkös szegénységben. Katona Pál is itt élt, aki keresztkomája volt a homoki be­tyárnak. A hagyomány szerint Majsára men­tek a vásárba, ahol megtetszett egy jóformájú c ikó a vezérnek. Alkudozott rá erősen, de kicsi volt a bugyelláris, vékonyan csörgedezett binne a pénz. Elment, hogy szerezzen, ám amikor meglett a csikó ára, nem mert vissza­rrenni a gazdához, mert félt, hogy felismerik. / ':kor már tízezer forint volt a fején. Komá­j' -a, Katona Pálra bízta hát a vásárlást, aki e ónban nem igen bolondulhatott a gyorslábú erikóért, inkább ökröket vásárolt a pénzen. Hová leit a iizezer (orsnf? Sándor aztán odaállított május elején a ta­nyához. Odakormányozta lovát, mindjárt az ajtó 'elé. Számonkérni, hová is tette egvkomá­ja, Katona Pál a csikó árát. De éppenséggel nem volt a házban a keresett, hanem az ólak közül került elő egy vasalt lőccsel, amivel majd-hogy eltángálta a nagy vezért Szó szót követett dulakodtak, s Rózsa Sándor piszto­lyát is használta, átlőtte Katona Pál balkar­ját összeszaladt a ház, a három család és Katona Pál Maris nevű lánya egy baltával úgy fejbevágta a betyárt, hogy az elájult Összekötözték és pandúrkézre adták. A tíz­ezer forintot állítólag megkapta a három csa­lád, s elosztotta, legalábbis így őrzi a monda, így mondta el a falusiaknak Katona Pál déd­unokája. Decemberben sokan megsütik még a Luca­pogácsát. Búzalisztből készül, főtt krumplival gyúrják össze, tepsiben sütik. Korán hajnal­ban kemencébe dugják, hogy mire jönnek a Luca-köszöntők, akkorra friss, meleg pogácsával kínálják őket. A gyerekek meg viszik az is­kolába, s rágják szaporán, hátha hozzájuk ke­rül a szerencse, a híres pénzmag. A tanyába gent vagy lányt sohasem szúrtak meg. Aztán kiderült a nagy virtuskodás, nagy legényke­dés titka is, a bicska pengéjére morzsolt ku­korica csutkaszárat húztak, éppen csak hogy a kés hegye állt ki, sérhette meg a szenve­dőt Szerencsére mostanára kihalt ez a virtus­kodás. Még a búcsú is elmegy különösebb összezördülés, veszekedés nélkül. Se híre, se becsülete nincs az ilyen legénykedésnek. Mezsgye húz ás A haragra mindig akadt ok. Elszántotta a szomszéd a mezsgyét máris haragudott a má­sik, bosszút forralt és állt is. Ennek egyik módja a mezsgyehúzás. Mégpedig Szent György napján, éjfélkor kerülhetett erre sor, amikor levetkőzött pőrére a sértett lehetett az nő vagy férfi és végigszaladt a szomszéd mezsgyéjén, elvitte a tej hasznát Igaz, a fu­tás sem volt mindenféle, fehér lepedőt terített meg várják a vendégeket, csak férfi legyen, aki először kopogtat be. A férfivendég szeren­csét termékenységet boz mégakk,f - magára az "igazságtevő, is, ha a Luca-pogácsában megtalálja a rézkraj- ^ 6 cárt, s magával viszi. Mert annak nagy értéke van, vásárolni kell rajta, ha lehet a vásár­ban, szerencsés lesz a gazda, szerencse lesz az árun, amit érte adnak. A 'ándékbicska 't A szűkre szabott mesgyék világa virtusko­dóvá, ellenségeskedővé nevelte itt hajdanán a fiatalokat. Amikor az apa elvitte először bú­csúba a fiát, megvette az első ajándékot, az nem lehetett más, csak bicska. Amikor meg eljött a bélozások ideje, készülődött a legény a tanyából, akkor valahogy ilyen szavakkal szóltak hozzá: „Fiam, inkább hat csendőr kísérjen, mint egy pap." A szülők belenevelték a maguk bosszúsá­gát, ellenségeskedését, kicsinyes világát az utánuk következőkbe. Így aztán, ha eleresz­tették balba a legényfiút, sohasem tudhatták, ki jön meg hajnalra, a legény vagy csak a híre. Mert gyakran megesett a bicskázás. Nem is olyan régen, az egyik fiút 15 késszúrás érte. És két hét múlva már ott táncolt a bál­ban ... Egy időben tiltották, nem vihettek be bics­kát a bálba a legények. Segítettek rajtuk a lányok, becsempészték a bugyiban. De ide­Elfedete az idő. Régi szokás ez, elavult, hi­szen nincsenek már mezsgyék sem a rúzsai határban, a hajdani, valamikori járásokat, baromjárásoktt felváltották a nagyüzemi sző­lők, gyümölcsösök. Jóképű falusi házak szapo­rodnak a központban, csinosodnak a tanyák is. Nem eshet meg, ami korábban az egyik rú­zsai tanyán megtörtént Kicsire sikeredett a ház, alacsony fallal, mindjárt a padlásfeljá­ró a pitvarból nyílott. Felrakták hát a kol­bászt, szalonnát. Egyik éjszaka váratlan láto­gató mászott be a tetőn. Magához vette a sza­lonnát, kolbászt, de szerencsétlenül lépett, s a padlásajtó lecsapódott, leesett a pitvarba. Ott aludt a gazda, felriadt hirtelen. A fineszes látogató akkor már az ajtót nyitotta. Félálmá­ban szívesen köszönt neki a házigazda, mond­ta: jó estét. Az meg megzavarodott, nem tu­dott mást kinyögni, csupán annyit; van eladó szalonna. Erre meg a gazda azt felelte; kö­szöni, nem kell. Reggel aztán kapkodott fúhöz-fához, de hűlt helve volt a malacnak. Már a padlásra felkötözött malac maradványainak. Sz. L. L Do'gozik a bizottság A szanálási bizottság jelen­tést készít, amit a megyei ta­nács végrehajtó bizottságá­nak nyújt be. A javaslatok felől a vb dönt A bizottság igen sok javaslattal élhet. Így megemlítünk néhányat: ha a bizottság szerint a gazdálko­dás megjavitásának feltéte­leit a tsz saját hatáskörében megteremtheti, akkor terme­lési-szervezési-technológiai és más gazdasági, pénzügyi intézkedéseket közvetlenül a közgyűlésnek javasol. Ha — a vizsgálat szerint —' a termelőszövetkezet gazdál­kodása csak saját erőforrá­sait és lehetőségeit meghala­dó intézkedésekkel javítható meg, erről külön szabályok "szerint a járási tanács vb vé­leményét figyelembe véve, a megyei tanács vb dönt. Elő­fordulhat, hogy a vesztesége­sen gazdálkodó tsz más tsz­szel egyesül. Előfordulhatnak végletes esetek, amikor a ter­melőszövetkezeti törvénjr végrehajtási rendeleteit kell alkalmazni, amely elvezethet a működési engedély megvo­násához is. A szegedi járásban az ül­lési Kossuth Termelőszövet­kezetben 1968. december má­sodikán kezdte meg munká­ját egy öttagú szanálási bi­zottság, amelynek vezetője Lovai Kálmán, a megyei ta­nács vb revizora volt. Ti­zennyolcadikán összefoglaló jelentést terjesztettek a me­gyei tanács vb elé. Munká­jukat summázva megállapít­ható; amennyiben megfelelő személyi változás történik, úgy a közös gazdaság szeke­re kijut a kátyúból. A csengelei Honfoglalás Termelőszövetkezetet szintén szanálásra javasolták. Sőt, úgy hírlik, ez lesz a ruzs^ Juhász Gyula Tsz sorsa is.

Next

/
Thumbnails
Contents