Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-30 / 24. szám

Auromatikus kézszáríií gép Érdekes kísérletbe kezdett u Szegedi Elektromos Ktsz. Az OKISZ felkérésére — Nagypál György szövetkezeti műszerész és László Zoltán budapesti kutatómérnök tervei alapján — elektromos kézszárító berendezést készített Az első három példányt a nemrég megnyílt budapesti szolgáltató házban szerelték fel, ahol bevált A szellemes kis gép 40 másodperc alatt megszárítja a kézmosás után a kezet nincs szükség külön kapcsolóra, automatikusan működik. A tervek szerint — amenynyiben a Szegedi Elektromos Ktsz megfelelő összeget kap az OKISZ-tól, tovább fejlesztik a kézszárító gépet Amint a szövetkezet elnöke elmondotta, nincs kizárva, hogy a hasonló kis géppel kísérletező Esztergomi Készülékgyárral együttműködve gyártják majd a berendezést A kézszárító gép különösen alkalmas a szállodák, éttermek, szórakozóhebrek mosdóinál a törülköző helyettesítésére, mivel hjgiénikusabb, gazdaságosabb. Pincér, boltns nyelvet tanul Félezer hallgató az MSZBT központi nyelviskolájában A műit év októbere óta egy új iskola működik Szegeden. Igaz, ennek az iskolának nincs pedellusa, sem igazgatói irodája — mégis, majd félezernyi hallgató nevét őrzik a listák. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság orosz nyelviskolájába — meg a hozzá kapcsolódó klubokba — iratkozott be néhány hónappal ezelőtt ez a kisebb falura való ember, azon egyszerű okból, hogy orosz nyelvtudását valamiképp tökéletesítse. E tökéletesítésnek többféle módját kínálták a nyelviskola vezetői. Ajánlották 3 hónapos, 6 hónapos tanfolyamok szervezését, s természetesen azt is, hogy a nyelv alaposabb ismerői kötetlenebb klubfoglalkozásokon „edzzék" tudásukat. De még a különböző időtartamú kurzusok között is különbséget tettek! Az egyiket a turisták utazás előtti felkészítésére szánták, hogy a határon túl ne kelljen csak mutogatniuk, a másikat a „vendéglátósoknak" — főképpen a pincéreknek —, hogy meg tudják szólítani a presszókba, éttermekbe betérő idegen vendégeket, a harmadikat meg éppen a pult mögött hajladozó kereskedőknek, akik számára ugyancsak hasznos a heti Tiszta udvar Zománctáblák a kapukon Tábla az épület homlokzatán, vagy a bejárati kapun. S ha belülkerül a kíváncsi idegen, hamar rájön, mivel lehet kiérdemelni a megtisztelő címet Kis virágoskert, hely híján az ablakba, verandára kirakott virágok. Gondosan tiszta, ép vakolatú falak, ápolt kerítés, felsepert •udvar, s azon az elhelyezett tárgyak rendje, ha kert van, akkor gyomtalanított, a fák, növények kezeltek. A mellékhelyiségek és a lakószobák csinosak, világosak, egészségesek — ez az igazi otthon. Ahol jól érzi magát a család és a látogató is. Szegeden csaknem 15 ezer lakóház közül tavaly több mint 13 ezret látogattak meg — nem is egyszer — a Vöröskereszt aktivistái. Listába vették a tapasztaltakat, s ezeket a listákat ősszel átadták a kerületi tanácsok egészségügyi csoportjainak, azok összesítés után a városi Vöröskereszt szervezetnek. S megint néhány százzal több lett azoknak a házaknak a száma, amelyekre kí lehet szögezni a táblát: Tiszta udvar — rendes ház. A lakók díszoklevelet kapnak, amelyet a kerületi tanácselnök, a KÖJÁL igazgatója ós a Vöröskereszt titkára ír alá. Most az idén már — igaz, csak az I. kerületben — zománcozott táblákat is adna! az oklevél mellé. Az I. kerületi tanács 600 táblát készíttetett, de a másik két kerület is ilyen szándékkal van. Szegeden eddig 1600 magán és állami lakóépület érdemelte ki a címet eddig. A mozgalom tízéves és egyre népszerűbb. Része a szép Szegedért, a virágos Szegedért mozgalomnak, amelyet a népfront irányít A látogatások során egészségügyi és tisztasági szempontokat vesznek figyelembe elsősorban, ezért a csoportokban mindig van egészségügyi szakértő ls. így amellett hogy végül rendesebb lesz a város — mert azért arra mindenki büszke, ha kiteheti a táblát vagy oklevelet —, sokszor kirívó szociális és higiéniai hiányokra is felfigyelnek a társadalmi aktivisták. Nemegyszer pont az ő jelentésük alapján intézkedett a tanács ilyen esetekben. Ez a „mellékes" ténykedés is közhasznú és gazdagítja a mozgalmat Idén is márciusban kezdődik a lakóházak látogatása, mint minden évben. S ahol már tavaly, vagy azt megelőzően elérték a legjobb minősítést, nem akarják aztelveszítenL Ahol még eddig nem volt rendben minden, ott arra törekszenek, hogy az őszi „záráskor" nekik is jusson a kitüntető címből. K. J. 99 Rianás" a Tiszán Tegnap délután Szeged több pontján hallatszott mennydörgésszerű dübörgés, többszöri Ismétlődésben. A nem minden évben hallható különös és az idén nagyon erős zajt az okozta, hogy a Tisza jégpánoélja alatt néhány centiméternyire leapadt a víz. A tíz-tizenöt centiméter vastagságú hatalmas jégfelület pár nap óta „támaszték" nélkül maradt Most az enyhe időjárás hatására meggyengült a jég és messzire visszhangzó morajlással roppant össze több helyen. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságtól kapott értesülés szerint a folyón tegnap észlelt természeti jelenség abban különbözik a rianástól, hogy ez utóbbit a Balatonon a felmelegedéssel együttjáró jégkitágulás idézi elő. A Balatonon ez nem jár együtt apadással, a Tiszán viszont ez okozza a jégtakaró összetöredezését, amit csikorgó, morajló hangtünemény kísér. X. B. két órában megtanult idegen szó. A negyedik, az ötödik, meg a sokadik csoportot pedig azokból a magasabb tudományos fokozat megszerzésén dolgozó orvosokból, biológusokból toborozták, akiknek a szakszövegek fordításánál, megértésénél kell el a szívesen adott segítség. Ez utóbbiak azonban mór egy fél esztendőn át tartó, heti 6 órás „grammatikázásra" vállalkoztak. Az Újszegeden most épülő Biológiai Kutató Intézet jövendő munkatársait meg egyenesen 13 hónapos tanfolyamra íratta be jövendő gazdájuk, a Magyar Tudományos Akadémia. Beíratta — mert a tanulás költségeit általában az érdekelt vállalatok, intézmények fizetik. Egy korábbi írásunkban tehát hiába biztattuk e nemes gavallérkodósra a szegedi vállalatokat, tudták a kötelességüket a mi noszogatásunk nélkül is. Főképpen a Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat, a Csongrád megyei Vegyesipari Vállalat és a Szegedi Konzervgyár jár élen e finanszírozási „versenyben". A tanulócsoportok általában nem túl népesek. Szándékosan nem azok, hiszen nyelvet jól tanulni csak kisebb — 20 tagnál kevesebbet számláló — közösségekben lehet így több alkalom nyílik egy-egy diák feleltetésére, meg arra, hogy a beiratkozottakat alaposabban megbeszéltessék. A nyelvklubok tagjai egyébként szinte kizárólag csak beszélnek. A Fegyveres Erők Klubjában, a MÁV Nevelőintézetben, meg az egyéb helyeken működő klubok hetenként megismétlődő foglalkozásain éppúgy elhangzanak egy piaci vásárlás tapasztalatai, mint az, hogy mit láttak egy külföldi utazáson a beszélgető partnerek. Az 5 nyelvklub tagjainak már csak azért is igen jó alkalma nyílik a jóízű társalgásra, mert több orosz anyanyelvű klubtárs is akad közöttük: a moszkvai, leningrádi egyetemekről ideszármazott tanár- meg mérnökfeleségek, akik maguk is örömmel vesznek részt a megismétlődő anyanyelv-gyakorlatokon. A Fegyveres Erők Klubjában működő egyik kis közösség még oroszos vacsorát is rendezett tagjai számára! Káposztaleves, orosz bélszínlángos, hússaláta volt a menü, amelyet egy külön e célból meghívott szakács készített el, s amelynek fogásait természetesen torokégető vodkával öntözgették a vacsoravendégek. Gondjuk azért van bőven az iskola vezetőinek. Mint azt Boros József, az MSZBT Csongrád megyei Szervezetének titkára, az iskola életrehívója elmondotta, aggasztja őket, hogy meglehetősen kevés orosz nyelvtanárral találkoznak a különböző foglalkozásokon, s éppígy, a műszaki értelmiséget sem tudták még kedvük szerint megnyerni. Pedig — ez „ténykérdés" — orosz nyelven majd minden szakmunka megtalálható, s e könyvek, folyóiratok ára is jóval alacsonyabb, mint az egyéb nyelveken kiadottaké! Ügy látszik, sok idő kell hozzá, hogy erre az érdekeltek is rájöjjenek... Akácz László Tűzre dobott pénz Aki dúskál az értékekben, az sem dobja tűzre a javait. Akinek pedig kevés a pénze, az százszor is megfontolja, hogy mire költi. Így a logikus. Országos méretekben is. Köztudott, hogy hazánk alapanyagokban szegény ország. Fában még szegényebb. Ebből viszont az következik, hogy a fában szegény ország ügyel minden fadarabkára. Felhasználja ahogyan tudja, de mindenképpen 1 hasznosan teszi azt. Szeged fafeldolgozó iparral is rendelkezik: ládagyár, falemezgyór, gyufagyár, bútorgyárak, fűrészüzemek és más olyan feldolgozó vállalatok vannak a városban, ahol évente vagon számra használnak fel faanyagot. Ahol viszont sok fát használnak fel, ott jelentős a hulladék is. Egyetlen példa: a szegedi gyufagyárban évente 1200 köbméter a fa hámozásánál keletkező vékony és finom forgács. Mi történik ezzel a hámozósi hulladékkal? Tűzre dobják. Még azt is elfogadná az ember, hogy tüzelnek vele, elvégre a fa, vagy a fafeldolgozásnál keletkező hulladék arra is jó. De nem minden hulladék hasznos tüzelő. A gyufagyárban tűzre vetett finom forgácsnak nincs jelentős hatása a kazánokban. Pláne azokban a kazánokban nincs semmi szerepe, ahol éppen 10 ezer kalóriás földgázzal fűtenek. Hogy miért dobják a tűzre? Mert nem tudnak vele mit kezdeni. Az udvaron nem állhat sokáig, mert csak elfoglalná a helyet, útba lenne. A dolgozók sem veszik meg. Mégis — jogosan — sajnálják a gyár szakemberei, s tűzre dobott értéknek tekintik a hámozósi hulladékot. Ugyanis azt a finom faháncsot a farostlemezgyárak felhasználhatnák. Ilyen gyár hazánkban is van, Mohácson. Ha szegény ország vagyunk fában, akkor alighanem megérné odaszállítani és hasznosítani. Ne a tűz égesse el! Máshol, más üzemekben is jelentős a fahulladék Szegeden. Ha a gyufagyári mennyiség nem lenne gazdaságos — a szállítási költségeket tekintve — talán érdemes volna felkutatni máshol is a „tűzre dobott" fahulladékot. Anvnyit. amennyit már gazdaságosan lehetne továbbítani a farostlemezgyárba. G. I. Megtalált közönség Hova tűnt a fümközönség? Cikkek: vélemények, érvek, viták kérdeznek rá, mitől csappant meg a mozivászon népszerűsége, mitől hervadt el varázsa. Hiszen a fiatalabbak is emlékeznek még, micsoda töretlen lendülettel birkóztak be évekkel ezelőtt egy-egy magyar filmre, sőt, igazán csak hazai filmjeinkre volt dicsőség bejutni. Kiemelt napi programnak számított, ha estére mozijegy lapult a kabátzsebben. Emlékszem, milyen kétségbeesetten vágtattam haza néhányszor még két forintért, mikor egész délutáni sorbaállással végre a pénztárhoz járulhattam, s kiderült: a zsebpénzemhez megálmodott hely nincs már, elfogyott Aztán megint sort álltam, de mire odaértem, megint elfogyott a hozzámvaló, s így szaladoztam hazáig meg vissza, ahányszor csak feljebb licitált a pénztáros — mert a sort ki kellett várni. Nem úgy, mint mostanság dívik, hogy a kedves-ritka mozivendég odasétál a kis ablakhoz, s kedvére-pénzére válogat kötegnyi jegykínálatban. Ott ül... Képernyő Lengyel est A varsói televízióstúdió Iájának A lóvátett városnak elevenedett meg kedd este megfilmesítése, mind a ná230 percre a képernyőn. Mint lünk sem ismeretlen Stefan a Rádió és Televízió Üjság tudatja, a kezdeményezés nálunk született az Eurovízió, Intervízió tagállamai némelyikének tapasztalatcseréjére. A soron következő „nemzeti napok" tehát ízelítők — egymásból, egymás ízléséből, a különböző műfajok skálájának színeiből. Minőségi és milyenségi választékbemutatók. (Még idén látjuk a finn, bolgár, svéd és NDK-műsort, természetesen oda-vissza alapon.) A lengyel est kínált szépirodalmat, zenét, balettet, politikai töltésű dokumentumfilmet, mozaikszemeket az ország életéből, cirkuszrészietet — sőt a gyerekeknek címzett esti mese sem maradt el. Az összeállítás vaZeromski kevésbé ismert elbeszélésének adaptációja (Pavoncello) a gondos, szakszerű, művészi invenciókkal gazdag, a képernyő lehetőségeit árnyaltan birtokló műhelyre vallanak. (Persze a varsói televízió önálló színháza számunkra kuriózum Budapesten nincs ilyen, pedig a komponisták ís jól tudják, micsoda különbség szerzői tevékenységet folytatni saját zenekarral és anélkül. Kiváltképp, hogy a tévé-színház tradíciói korántsem olyan gyökeresek, mint mondjuk a zeneszerzői gyakorlat) Érdekes volt a varsói dzsesszpincében tett látogatás is — ami újfent összehasonlításokra irritál. Köztudott, hogy a lengyel zenei Azaz, hogy mégsem egészen ilyen egyszerű a dolog. Az elmúlt napokban megint birkózó embereket találtam a szegedi filmszínházak (milyen bölcs többesszám a kettő!) előcsarnokaiban. Az Egri csillagokra, Tony Renis filmjére, a Ha mondom, hogy szeretlek-re, s még néhányra. Látnoki jóstehetséggel máris odasaccolom a tömeget a közelgő Kleopátrán. így a fenti kérdésre — C,"IP/_ hova tűnt a filmközönség — bátran odaválaszolom: sehová. Ott ül a moziban, csak éppen ritkábban, mint évekkel ezelőtt Azóta ugyanis megosztja a „konkurrencia", elcsalogatja a tévé, megriasztja a felemelt helyár — bár ezért bosszankodni alig marad ideje, lépésben hozzászokott a hasonló meglepetésekhez. Inkább úgy mondanám: a filmközönség ma jobban disztingvál Több a válogatni valója, fontolgatja tehát, mit érdemes megnézni. hagyományos osztályozásban kell keresni: a művészfilmek és a szórakoztató filmek kategóriája változatlanul megkülönboztetendő, hiszen kulturális-politikai elgondolásokat nem húzhat keresztül, nem befolyásolhat döntően a filmpiac kereslet-kínálat mérlege. A valóság kétségtelenül az, hogy a sztárprodukciók, kalandfilmek, krimik, kosztümös históriáik behozhatatlan előnnyel rendelkeznek a művészfilmekkel szemben. Azok egyre növekvő importjáról tehát nem érdemes lemondani (ha gyártásukat a lehetőségek szűkebb korlátai nem is biztatják túlzottan), kiváltképp, mert általuk fizetődnek ki a művészfilmek. Eltolódások Az ellentmondás pedig érzésem szerint ott van, hogy a közönség disztingválása, valamint filmgyártásunk, filmiportunk disztingvációja között ritmusbeli eltolódások vannak. A két szempont, a két igény nincs szinkronban. Persze a hibaforrást nem a Csakhogy az arány módosulásával ez utóbbiak importjára (esetleg gyártására) nagyobb felelősséggel, polttikusabban érdemes odafigyelni. Erre sürget az új mechanizmus immáron éves távlatból kipróbált gyakorlata. Körültekintőbb válogatással nem szabad üresen hagyni a mozikat — legfeljebb azt a mérsékelt érdeklődést engedni, ahol keveseknek is megéri vetíteni. Az igazán jó művészfilmekre — néhány kivételtől eltekintve — bemegy a közönség. Ha egyelőre még nem is a várt vagy óhajtott arányban. Éppen ezért fontos megválogatásuk szempontjait felülvizsgálni, hogy velük és általuk ne csappanjon az értékes alkótások közönsége. így kívánja a jó filmek presztízsének megőrzése is. Nikolényi István lóban sokarcú, ízléses, több- élet, zenei nevelés közel sincs fajta tévé-lehetőségre figyelő volt — csak kissé érdektelen, unalmas. Szűkmarkúbb válogatással a kevesebb ezúital is többet mondhatott volna. Csupán egyetlen műfajban kapott megfoghatót — tegyük hozzá előnyös oldaláról megismert — támpontot a néző lengyel barátaink napi televízióprogramjából. Ez a tévéfílm, a tévéjáték. Mind Mark Twain népszerű növelt olyan fejlett, mint a mienk. A műsorból kideríthetően: náluk a dzsesszkultúra ápolása sem vetekedhet művészileg a mienkkel. És a dzsesszpince ugyancsak kuriózum Budapest számára. Nincs. Hogy néhány szervezésbei' kérdés milyen egyszerű, s hogy nekünk mégse jut eszünkbe? N. L Téli bútorvásár! Bútorboltok, figyelőin i TELEXRENDELESRE AZONNAL SZÁLLÍTUNK nagy választékban belföldi és importbútorokat Egyes garnitúrák 20—25 százalékkal olcsóbban kaphatók! BÜTORÉRTÉKESÍTÖ VÁLLALAT, RÁKOSPALOTA Telex: 787. xBp. 3221 CSÜTÖRTÖK, 1969. JANUÁR 30. DÉL-MAGYAR0RSlá5 5