Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

II lakásépítés vállalati támogatása Pénteken megjelent a pénzügyi, az építésügyi és a városfejlesztési, a mun­kaügyi miniszter együttes rendelete a la­kásépítés vállalati támogatásáról. Az új jogszabály lehetővé teszi, hogy a része­sedési és fejlesztési alap egy részét a vállalatok dolgozóik lakásépítésének se­í gítésére fordítsák. A részesedési alapból . felhasznált összeget maga a vállalat ál­lapítja meg, a fejlesztési alapnak pedig legfeljebb 10 százalékát lehet felhasznál­ni e célra. Az így képzett lakásépítési alapból hozzájárulhatnak a dolgozók tár­sas- és családiház-építéséhez, szolgálati lakásokat építhetnek, ha pedig a válla­lat segíti a tanács bér- és szövetkezeti lakásépítését, úgv kijelölheti bizonyos számú lakás bérlőjét. A telepszerű, kon­centrált építkezések előmozdítására a vál­lalatok egymással társulva is szervezhetik a munkát. Vállalati segítség esetén társas- vagy családi ház építésekor a dolgozó előtör­lesztésének el kell érnie a lakás árának 15 százalékát Igénybe lehet venni OTP­hitelt is, amely azonban nem haladja meg az ár 25 százalékát, ha a vállalat nem házilag építi a lakást, ügy 30—40 ezer forint árkiegészítést is nyújt az ál­lam. A lakásépítéshez nyújtott vállalati hoz­zájárulást a dolgozó az OTP-kölcsönnél szokásos Időtartam alatt kamatmentesen fizeti vissza, de évi 1 százalékos kezelési költséget fel lehet számítani. A vállalat huzamosabb munkaviszony kikötése alap­ján, továbbá a nagycsaládosoknak a fize­tési kötelezettséget enyhítheti, a készpénz­fizetési kötelezettség egy résziét megelő­legezheti. A vállalatok a jogszabályokban meg­állapított keretek között egyéb segítséget is nyújthatnak a dolgozók társas- és csa­ládiház-építéséhez. Megfelelő térítés el­lenében a saját építő, szak- és szerelő­ipari, valamint tervező kapacitásokat is felhasználhatják. Van elem, nincs elem Fotoélet Szegeden Hozzászólás A Dél-Magyarország egy korábbi számában Fotósok és fényképészek cím alatt írás jelent meg, amely a város fo­toéletével és a Szegedi Foto­klubbal foglalkozik. A benne felvetett kérdés­sel annál ls inkább érdemes foglalkozni, mivel-a fényké­pezés nálunk igen elterjedt, s alig van háztartás, ahol ne lenne fotomasina. Jóval ke­vesebb azonban azok száma, akik a fényképezést tudato­san művészi színvonalon művelik. Ez természetes is, hiszen nem mindenkiből válik fotóművész, s nem mindenki az, aki magáról azt állítja. Sajnos, a Sze­gedi Fotoklub minden olyan próbálkozása, hogy a tehet­seges fotoamatőröket maga köré gyűjtse, mégis rendre kudarcba fulladt. A klub ugyanis felismerte már azt a veszélyt, hogy tagsága elöregszik, nincs utánpótlá­sa, s ezért több ízben ren­dezett amatőr fototanfolya­mot. E tanfolyam hallgatói közül azonban senki sem maradt meg a klubnál! Ren­dezett a klub tehetségkutató pályázatot is, középiskolások és egyetemisták részére, ám Szeged több mint 10 ezer közép- és felsőfokú iskolai hallgatójából összesen 9 (!) pályázó akadt. Ezek közül is mindössze három maradt meg a klubnál! A távolmaradás okait ér­demes lenne boncolgatni — e cikk kerete azonban ezt nem teszi lehetővé. Egy le­hetséges tényezőt hadd ves­sek fel mégis, ami esetleg to­vábbi vitákra adhatna alapot. Ügy tűnik, hogy oktatóink nagy része fiataljainkat any­nyira megterheli a szakmai neveléssel, hogy a szélesebb körű művészeti tájékozódás­ra vagy öntevékeny „művész­kedésre" már alig marad ide­jük. (Kivétel talán csak a Radnóti Miklós Gimnázium. ahonnan a pályázók több mint fele került ki.) Sok he­lyen pedig mereven elzár­kóznak diák- vagy egyetemi fotókörök szervezése elől... Az emberi szubjektum tel­jes kifejlesztéséhez elenged­hetetlen a művészetek szere­tete, s tagadhatatlan, hogy a fotó az a legkönnyebben hozzáférhető művészet, amelynek segítségével az egyéniség a leggyorsabban kibontakozhat Még ha nem is mindenki válik e tevé­kenység alapján művésszé, akkor is eléri emberformáló célját, mert fotózni, tudato­san alkotni e műfajban is csak úgy lehet, ha valaki szé­lesen tájékozódik irodalom­ban, képzőművészetben és esztétikai kérdésekben egy­aránt. Ha csak ennyit tanul meg valaki, akkor a fotó már elérte nemcsak egyéni, ha­nem társadalmi célját is. A Szegedi Fotoklub veze­tősége — nem kis mértékben az említett újságcikk hatásá­ra — elhatározta, hogy ezen­túl minden hónap utolsó hét­főjén, a Vörösmarty utca 3. szám alatti klubhelyiségben (volt id. Jancsó Kollégium) este 6 órai kezdettel szívesen lát mindenkit, akit a fotó ér­dekel, s jó szándékkal segít szakmai, technikai és esztéti­kai kérdésekben minden ér­deklődőnek. Ezzel kívánja szolgálni klubunk nemcsak a város, hanem az egyetemes magyar fotokultúra ügyét. Várunk tehát mindenkit elő­ször január 27-én, hétfőn es­te 6 órakor. Dr. Pórszász János (Szegedi Fotoklub) Lemaradnak a buszról Fekete Sarolta (Zsombó, Felszabadulás utca 9.) és még húsz utastársa írta alá a levelet, amelyben utazási problémáikról írnak. Zsom­bóról Dorozsmára járnak dolgozni, s már reggel alig férnek föl az autóbuszra. Hazamenet a 16 órakor Sze­gedről Kiskunmajsára Indu­ló járat lenne nekik a leg­alkalmasabb, erről azonban 15—20-an mindig lemarad­nak hely híján. Utána már csak 18 óra 51 perckor indul autóbusz. Kérik az AKÖV­öt, legalább a téli időszak­ban indítson mentesítő jára­tot vagy pótkocsis autó­buszt, hogy ne kelljen dél­után órákat ácsorogniok Kiskundorozsmán. A liftek Dr. Tömörkény László (Gutenberg utca 6.) olva­sónk tud arról, hogy a sze­gedi liftes házakban gyak­ran járnak gyalog az eme­letekre a lakók, mert nem működik a lift Varsói ta­pasztalatait ajánlja az ez­után épülő mgas házak la­káselosztóinak. Varsóban a 8—12 emeletes házak lift­problémáit úgy oldották meg hogy a legfelső emele­ten levő egyik lakást mindig liftszereló szakembernek utalják ki, akivel előre megegyeznek hogy bizonyos ellenszolgáltatásért felügyel a lift zavartalan működésé­re. ÖRDÖGŰZÉS és társas­vacsorák megrendezését előnyös teltételek mellett, bő áruválasztékkal vállal­juk. Ételfogyasztásnál 10 százalék engedményt adunk LIGET VENDÉGLŐ Újszeged, Népkert sor l. Tel.: 114—67. Nem mindennapi tárgya­lás kezdődött a zürichi es­küdtszéken. Ha az ember nem tudná, hogy a XX. szá­zad utolsó harmadában, az atom- és rakétakorszakban vagyunk, azt hihetné, hogy a középkor elevenedett meg újra. A vád: halált okozó súlyos testi sértés. A fővád­lottak Josef Stocker, volt szerzetes és szeretője, Mag­daléna Kohler. Mindketten német származásúak. Mel­lettük négy svájci ül a vád­lottak padján. A vádiratból elképesztő történet bontakozik ki. Stocker és Kohler Dél-Né­metország egyik kis helyi­ségében szektát alapított, amely az „ördögűzést és a világvége túlélését" tűzte kl céljául. Mikor különbö­ző manipulációik miatt a nyugatnémet rendőrség ér­deklődni kezdett a szekta dolgai iránt, a szektafőnök Stocker és helyettese Svájc­ba tette át a székhelyét. Hillikon faluban egy jám­bor parasztcsalád, Josef Hasler és felesége menedé­ket nyújtott nekik. A naiv és bigott emberekkel hama­rosan elhitették, hogy ők ki­választottak, akik a nemso­kára bekövetkező világvégét túlélik majd. Persze csak az esetben, ha az ő utasításai­kat mindenben betartlák. Hamarosan nagyonis világi dolgokra terelődött a szó. és Stockerék közölték a házas­párral, hogy nagyobb össze­gű pénzre van szükségük a szekta számára. Josef Has­ler ma erről így beszél: .Szentül hittük, hogy Mag­daléna Kohler rendszeresen üzenetet kap az égből. Mint jámbor emberek tisztessé­ges életei akartunk élni". Először csak a készpénzük ket szedték el, majd ami­kor ez elfogyott, Hasler el­adta a földjének a nagyobb részét. Végül két fiatal és csinos leánykáját is a szek­tafőnökök rendelkezésére bocsátotta, hogy azokat a Németországban levő „Noé bárkájában" minden bűntől megszabadítsák. A rendőr­ség újra a nyomukban volt, mire Kohler és Stocker a svájci Ringwillbe tette át ismét székhelyét. Itt folytat­hatták aztán az ördögűzést, amelynek során a fiatal lá­nyokat a legsúlyosabb lelki gyötrelmeknek vetették alá, majd miután — szerintük — vezeklésük nem járt eredménnyel, áttértek a „testi nevelésre". Ebben kü­lönösen Kohler asszony járt az élen, akinek parancsára Stocker és négy szektatársa rendszeresen verte a 17 éves csinos Bernadette Hasiért. Hogy a fiatal lányt megóv­Szabácsi Zol­tán (Bokor utca 16.) olvasónk a Kölcsey utca sar­kán levő villa­mossági szaküz­letben próbált többször is lapos elemet vásárolni. Mindig azzal küldték el, hogy nincs, elfogyott. Január 14-én délután azonban meglátta az üzlet­ben, hogy az egyik vevőnek — már a raktárból csomagolva — hoznak és adnak elemet. Rekla­málni kezdett, panaszkönyvet kért. Erre meg­magyarázták neki, hogy az előző ve­vő azért kapott elemet, mert a rádióját is ott vá­sárolta. Levél­írónk kijelentette, hogy ilyen címen neki is jár elem, hiszen ő is ott vett rádjót és magnetofont. „Miért nem ezzel kezdte?" — kér­dezték tőle, s máris megkapta a két darab elemet. Természetesen a raktárból. Nem fedik be Ötott Kovács György (Rá­kóczi utca 36.) közli levele­ben, hogy az utca lakóinak örömére az elmúlt hetekben gázvezetéket fektettek le a Rákóczi utcában. A baj csak az, hogy az árok feltöltését elhanyagolták és most nagy gödrök nehezítik a közle­kedést. Ö kerékpáron jár munkahelyére, a nagyállo­másra, de utcájukban a Jár­dán kénytelen tolni a ke­rékpárt, mert az úttesten veszélyes a közlekedés. Rossz a nyilvános telefon Muzsik Ilona (Kossuth Lajos sugárút 73.) olvasónk panaszolja, hogy a posta el­hanyagolja az utcai nyilvá­nos telefonok javítását, kar­bantartását. Megállapítása szerint az Anna-kútnál és a rendőrkapitányságnál le­vő nyilvános telefon már régóta rossz. Az áldozat, a 17 éves Bernadette Ilaslcr ják „a végső kárhozattól", az ütlegelések egyre kegyet­lenebbek lettek, s végülis kioltották a fiatal lány éle­tét. A zürichi esküdtbíróságon rendkívül nagy az érdeklő­dés a per kimenetele iránt. A tárgyalásra egy egész sor világlap küldte el képvise­lőjét. A vádlottakra, a sváj­ci törvények szerint, 20 évig terjedő fegyházbüntetés szabható ki. | í^mStt*^ " • ^ti, liifct^ | f Sötét az utca K. S. Antal kiskundorozsmai olvasónk a falu köz­világításáról írt levelében azt panaszolja, hogy gyak­ran egész éjszaka nem égnek a lámpák. A későn ha­zajáró és korán munkába induló dolgozók a sárban, a házak falát tapogatva tudnak csak közlekedni. Sáros a járda Kovács Mihály (Petőfite­lep, Dalos utca 8.) levelében azt írja, hogy az úttesten át­vezető járdákat senki nem takarítja, sáros időben azo­kon lehetetlen közlekedni. Az Acél utcai szociális ott­hon előtt sem takarítják a járdát egy idő óta, pedig ott más években mindig rend volt, csak most látszik ha­nyagság. Ugyancsak szóvá teszi levélírónk sok petőfi­telepi lakos óhaját, hogy a propán-bután gázpalackok cseréjére létesítsenek tele­pet a környékükön. Messze van a gáztöltő állomás és a külvárosiak szívesen ven­nék, ha nem kellene a vá­ros másik végébe járniok gázpalackért­Hét honapja hideg Szekeres Erzsébet (ösz utca 1.) tavaly augusztusban kérte gázrezsó beszerelését konyhájába. Előzőleg, még júniusban befizetett 947 fo­rintot a gázműhöz. A szere­lést szeptemberben el is vé­gezték. Fogyasztásmérőt azonban csak december 17­én kapott. A gázt azóta sem Válaszol az illetékes kapcsolták be, bár 11 alka­lommal ígérték, s emiatt 11 napon át tartózkodott vala­ki egész nap a lakásban. Legutóbb január 20-án fo­gadta meg a művezető, hogy a rezsó még aznap égni fog, a szükséges munkát elvé­gezteti. Mégsem történt semmi, a rezsó hét hónapja hideg, „nincs üzemben". Füst a tejivókban Lapunkban a fenti cím­mel közöltük Sándor Já­nos és Fodor József olva­sónk levelét. Azt írták, hogy a Somogyi utcai tej­ivóban állandóan füstcl a kályha, a Széchenyi téri­ben pedig megengedik a dohányzást Szabó József, a vendéglá­tó vállalat igazgatója vá­laszlevelében közölte, hogy a Somogyi utcai 'tejivó ké­ménye szűk, nem elég hu­zatos, ezért füstöl a kály­ha. A jövő fűtési szezonra gázkonvektorokat szerelnek fel és így megoldódik a probléma. (Miért nem sze­relték fel már tavaly nyá­ron, aiikor is ismerték a kémény állapotát? A szerk. megjegyzése.) Mindkét tej­ivóban tilos a dohányzás. Február 1-től MINDEN HÉTKÖZNAP oldalas lesz Dél­Magyarország A LAP TERJEDELME EGYHARMADDAL Nö. előfizetési díja havi 20 lorint Kisteleken, a Petőfi és a Pipacs utca kereszteződése előtt. Szabó Lajos, Szeged, Bólyai János utca 20. szám alatti lakos pótkocsis teher­autóval közlekedve nekiütkö­zött egy álló tehergépkocsi­nak, amely mögött kerékpár­ja mellett állt Dékány Jó­zsef, Kistelek, Petőfi utca 89. szám alatti lakos. A kerék­párost a pótkocsis teherautó elütötte, majd a nehéz jár­mű széles ívben kivágódott és elzárta az úttestet. Ekkor közlekedett szemben sze­mélygépkocsival Mitvó Gé­za, Ásotthalom, VIII. kerü­let 1206. szám alatti lakos, aki az összeütközés követ­keztében sérülést szenvedett. Megsérült a személygépko­csiban utazó Bahlányi Lász­ló derekegyházi és a teher­gépkocsiban helyet foglaló Hízó Sándor, Szeged, Lenin körút 22. szám alatti lakos is. A síkos út okozott balesetet Balástyán is, összeütközött egy autóbusz egy tehergépko­csival. Az autóbuszban uta­zók közül sérülést szenved­tek Rehák János és Török Antal kisteleki lakosok. Josef Stocker volt szerzetes, • szekta feje Magdaléna Kohler a bíróság előtt még mindig arra nróbil hivat­kozni. hogy ,,s' ég narancsára" cselekedett SZOMBAT, 1969. JANUÁR 23. DEL-MAGYARORSZAG 5

Next

/
Thumbnails
Contents