Délmagyarország, 1969. január (59. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

Cseppben a tenger Sok előadás, tájékoztatás, majd az azokat követő vita­délutánok után befejeződött Szegeden a városi és közsé­gi népfrontvezetők háromna­pos tanácskozása. Jegyzetfü­zetét teleírta Kiss Jenő, a Hazafias Népfront újszegedi titkára és Forgó András kis­kundorozsmai népfrontelnök is. Egész esztendőre való té­mát és programot visznek magukkal haza ők is a moz­galomba, mint ahogy társaik. Az alaphang Abban egyetértettünk ve­lük is, hogy az optimális gazdasági eredmény — ame­lyet általában elkönyvelhe­tünk az új mechanizmus lé­tének egy esztendeje után — és a jó társadalmi közérzet egy tőről fakadnak. Az sem kerülte el a figyelmünket velük együtt, amely mindvé­gig átsütött valamennyi elő­adásból, a viták hevéből: a szocialista demokráciát úgy kell értelmezni és élni vele, hogy minél szélesebb népré­tegek közvetlenül vagy köz­vetve részt kérhessenek, vál­lalhassanak az államhatalmi, államigazgatási feladatokból. Eteleszólni egy kerületrész, egy község életébe úgy, hogy annak a közösség és az egyén egyaránt lássa hasznát — ne csak divat legyen, szalmatűz­fellángolás, hanem folyama­tos részvétel a közügyek gya­korlásában. tései minden esetben a szé­les közvéleményen is ala­pulnak. Talán a társadalmi munkát nem becsüljük meg eléggé. Üjszeged esetében pedig a lakosságot közvetle­nül érintő munkák beruházá­sának 15—20 százaléka a tár­sadalmi összefogásból adódik. Üjszeged nagyon is sokat fej­lődött az utóbbi években. A fejlődés ütemével azonban mehetnénk egy kicsit kintebb is, a perifériákra. Humoros, de így van: Szóregről hama­rabb be lehet jutni busszal Szegedre, mint az Erdélyi tértől elérni a buszt, vagy a villamost. Újszeged keleti ré­szén az utak szinte járhatat­lanok. Igaz, hogy korszerű úttestet kapott már a Bérkert sor, az Odessza körút, de azért csak nézzünk kifelé is a Belvárosból... Szívesen Messze a várostól — Sokszor és sokat is tét­lenkedünk, felülről várva kezdeményezést — mondta Kiss Jenő —, pedig jobban élhetnénk a lehetőségekkel. — A kerületi tanács talán nem ad eleget a népfrontbe­liek szavára? — De igen, ad. Fontos dön­— Minket is szőrit a cipő a közlekedésben — kapcsoló­dott a beszélgetésbe Forgó András. — Kiskundorozsma lakosságának nagyobb része Szegeden dolgozik és csak aludni jár haza. Az utazta­tásban a mentesítő autóbusz­járatokkal is nagy a zsúfolt­ság, különösen most, télen, hiszen a saját járműveket, a motort és kerékpárt lete­szik ilyenkor. — No de építik, sőt las­san befejeződik Dorozsma fő­útvonalának, a Felszabadulás utcának korszerűsítése — ve­tettük közbe. — Igaz, sok pénz is áll benne, 3 millió forint. Az út mellett majd parkosítunk a lakosság segítségével. — Ügy tudjuk — jegyeztük meg — a dorozsmaiak nem kéretik magukat, ha társa­dalmi összefogásról, munká­ról van szó. Példa erre a ma­gasnyomású vízhálózat lefek­tetése, amely lassan behá­lózza a tízezer lakosú közsé­get Rosszak a nylonharisnyák Sokat romlott a minőség — A boltok szívesen becserélik — Ez igaz. Adnánk ml a társadalmi munkánkat egy új művelődési otthon, meg egy 12 tantermes iskolához is — fűzte a szót tovább Forgó András. — Az iskolához meg is ajánlottunk 1 millió forintot, községfejlesztési alapból. Nemcsak az ő gondjuk — Akkor a cigány-iskola átköltözhetne szűkös helyéről valamelyik öreg iskolába? — kérdeztük. — A cigánytelep felszámo­lása, egyáltalán a cigánykér­dés végleges megoldása, ren­dezése nem ezen múlik és nem azon, hogy a putri-lakó gyermekek iskolába járnak. Az alapvető segítéshez, ren­des lakóházakhoz, vízhez, villanyhoz, járható utakhoz, a kulturált életmód megte­remtéséhez kevés, jóformán semmi a községi tanács ere­je. E probléma megoldását vehetnénk már egyszer ko­molyan is, a felszabadulás lassan negyedszázada után — mondta szinte egy szusz­ra és kicsit indulatosan is Forgó András. Ez a gond is az övéké, mint a község más problé­mája. A dorozsmaiak talál­kozása az igényekkel más­képpen esik latba, mint mondjuk a csengeleieké, az öttömösieké. A Szegeddel való közelség, közvetlen szomszédság erősen serkenti az urbanizálódásra való tö­rekvést Jó alkalom volt, hogy akár száz városi és községi nép­frontvezetővel is beszélget­hettünk volna közös gondja­ikról, munkájukról, terve­ikről. Csak kettőre futotta erőnkből, viszont a csepp­ben feszíti erejét a tenger is. Lődi Ferenc * Somogyi Károlyné felvétele MINI-ÖNTÉS. A Szegedi Kézhzerszámgyárban elektro­mos ivkemencébcn olvasztják az acélt, amelyből apró alkatrészek készülnek. Képünk az öntés pillanatát mu­tatja be A munkaügyi miniszter Csongrádon Tegnap Csongrádra láto­gatott Veres József munka­ügyi miniszter és Kiss János, a Munkaügyi Minisztérium pártbizottságának titkára. A vendégeket Góg Mihály, a városi pártbizottság titkára, dr. Varga József, a városi tanács vb elnöke és Balogh László, Csongrád országgyű­lési képviselője, a FÜTÖBER csongrádi gyáregységének vezetője fogadta. A minisz­ter és kísérete megtekintette a FÜTÖBER csongrádi gyár­egységét, a csongrádi ipari szakmunkásképző-iskolát és hasznos eszmecserét folyta­tott a város vezetőivel. Magasabb színvonala < a vezetés i tsz-ekben Az elnökök anyagi és társadalmi megbecsülése (Kiküldött munkatársunk vetkezeti vezetőknek dicsé­telejonjelentése.) retesen kijut. Mi tette aktuá­A tegnapi lapok hírül ad- UssA hogy éppen most fog­ták. hogy a kormány meg- lalkozzanak s Miniszterta­haligatta és tudomásul vette nács elé vigyék ezt a problé­a Termelőszövetkezetek Or- mát? Nagy feladat vár nap­hiszen sok tsz egyesül, má­sok nyugdíjba mentek, töb­beknek a kihelyezése lejárt. Ami dicsérendő, a leváltott elnökök 60—65 százaléka ugyanabban a közös gazda­szágos Tanácsa elnökének jainkban a szövetkezeti ve- ságban maradt, s becsülettel tájékoztatóját a tsz-elnökök zetőkre. hiszen az új gazda politikai, erkölcsi és anyagi helyzetéről. Erről tartott saj­tótájékoztatót tegnap délután Budapesten, a SZOT székhá­zában dr. Simka István, a TOT titkára. Hazánkban 3 ezer termelő­szövetkezeti elnök dolgozik a sági mechanizmus beköszön­tésével egyre nagyobbak a megállja helyét a termelői munkában. Négy esztendő alatt a szövetkezeti tisztség­követelmények, az igények, viselők közül 350-et jutal­nagyobb az egyszemélyi fe- maztak kormánykitüntetés­lelősség, nő a szövetkezetek sel. Előfordulnak azonban kisebb-nagyobb hibák is. A közvélemény egy része haj­lamos arra, hogy ezekből . neg az egész leményben, de olyan hangok zeti mozgalmat, az új szövet­is hallatszanak, mintha ezen a téren — a Soha ennyi panasz nem volt a női nylonharisnyákra, mint mostanság. Pedig mióta létezik, mindig is kifogás érte a minőségét. Forgalma­sabb napokon egyedül a Centrum Áruház harisnya­osztályát 8—10 nő keresi fel reklamációval. Tudjuk, hogy tavaly ol­csóbb lett a nylonharisnya, a varrott ára alig 28 forint, s a legdrágább sincs több azóta 40-nél. Egy ideig úgy látszott, hogy a hirtelen meg­nőtt kereslet miatt fogyaté­kos az ellátás. Sajnos azon­ban krónikussá vált a baj: hol ezt hol azt a fajtát nem lehet kapni, hol az egyik szín, hol a másik méret hi­ányzik. Azt mondják a nők, hogy szinte sosem kapják meg az üzletekben éppen azt a harisnyát amelyet meg­szoktak, megszerettek. Már pedig a vásárlók íz­lését igényét illene szolgál­nia az iparnak és a keres­kedelemnek. Az ellátás fogyatékosságá­nál nagyobb hiba azonban az, hogy a minőség is egye­netlen. Csak néhány gyako­ribb panasz, mutatóba: "már a zacskóban is lyukas a ha­risnya; a patentrész, felül, foszlik, olyan, mintha a szú rágta volna ki; nem egyfor­ma hosszú a két szár; szö­vési hiba, csík van benne; a lábfejhez képest rövid a szár; az úgynevezett szem­biztos harisnya bokában bő, a combon szorít; a nemrég piacra dobott vékony haris­nyanadrág vagy már az ori­ginált, gyári csomagolású zacskóban lyukas, vagy az első felvételkor szakad eL • magyar harisnyagyártó* irányítói már évek óta le akarják szoktatni a nőket a nylonharisnya viseléséről. Számtalanszor elmondták már nyilatkozataikban, hogy nem arra való, hogy állan­dóan viseljék, hanem alkal­mi holmi: ünnepnap szabad csak felvenni. A hivatkozás: a nyugati gyártmányú ha­risnyák sem bírják a stra­pát Egyszer ki kellene pró­bálnia a kereskedelemnek, hogy mi erről a magyar nők véleménye? Ha behoznának az NDK-n kívül más külföl­di, akár nyugati márkát is, akkor nagyobb hitele lenne az ipar érvelésének. Mert annyi máris bizonyos: az NDK-harisnyák ellen elenyé­szően kevés a panasz most is. A „leszoktatás" egyik mód­szere lehet a minőség leszál­lítása. Csakhogy ez kétélű fegyver, félő, hogy visszalő az iparra. Az iparra, mely­nek végre tudomásul kellene vennie, hogy a nylonharis­nya manapság már nem is divatcikk (csak egy-egy faj­tája az), hanem a nők ál­landó, hétköznapi viselete. Joggal várják el tehát hogy az érte kiadott pénzért meg­felelő színű, méretű és mi­nőségű árut kapjanak. Még egy kérdés: mi a ten­nivaló, ha otthon kiderül, hogy rossz a harisnya, amit vásároltunk? Azonnal vissza kell vinni az üzletbe! Per­sze nem azt, amit valaki ma­ga szakított ki, hanem a gyári hibásakat A boltban azután nyomban kicserélik, vagy ha vitás az eset, elkül­dik kereskedelmi minőségel­lenőrzésre, s ott döntik el, ki a hibás. r. K. Az orvos kategóriája Az új gazdasági mecha- melés el sem képzelhető az nizmusban a vállalat gaz- orvos közreműködése nál­daságos tevékenységét ál- kül. Nem a közvetlen gyó­ünállósága, ma már a válla­latszerű gazdálkodásra tö­rekszenek. Nemcsak megbe­ieen eredményesen a naffv*- csülés tapasztalható a közvé- Ítélje meg az egész szövetke­ll SSgL lí. leménvben. de oivnn haneok zeti mozgalmat. az úi szövet­ról évre több eredményeket érnek el a közös gazdaságok anyagi-erkölcsi megbecsülé­s az ered menyekből a szo- ^ terén _ nem lenne min_ den rendben. """""""""~~A 4 évre visszanyúló vizs­gálat megál'apította. hogy a talában és legtisztábban a nyereségen lehet mérni. A nyereség alakulását az ösz­gyításra, vagy kezelésre gondolok, hanem a konkrét termelésre. Ergonómia, szes dolgozó munkája színdinamika, zajártalom és együttesen határozza meg. Persze bizonyos beosztá­más, e témakörbe tartozó szakágazatok ismerője az sokból más-más a ráhatás orvos. Tanácsa, segítsége foka. Ezért határoztak meg anyagi előnyt jelenthet a három kategóriát a nyere­ségrészesedéssel kapcsolat­ban. Egyes, kettes és hár­mas besorolás van, amely megfelelő disztingvációt je­lent. vállalatnak, nélkülözése pe­dig komoly hátrányokat. Egyszerűbb példákat is elmondhat az ember: je­lentkezik egy dolgozó va­lamilyen panasszal, az Hogy kiket, illetve ml- üzem orvosa azonnal is se­lyen munkaköröket sorol- gíthet, de el is küldheti nak e kategóriákba, azt rendelőkbe, ahol hosszú többé-kevésbé rendelkezés órák telnek el. Azaz, tete­határozza rrjeg. Az adott mes munkaórát takaríthat üzem, vagy gyár kollektív meg tevékenységével válla­szerződésében pedig ponto- latának. Vagy a felvételek­san is rögzítik a besoroló- kor a gondos orvosi vizsgá­sokat. Általános tapaszta- lat jelent biztosítékot, hogy lat, hogy a szegedi üze- a munkakörre megfelelő mekben helyesen végezték egyének kerülnek az üzem­el a besorolásokat. Mintha be. Ha ebben gyenge a köz­azonban figyelmen kívül reműködés, károk érik a hagyták volna a kollektív közösséget, a vállalat nye­szerződések perfektuálásá- reségét is. A fejlődő technika idő­szakában, a modernizálódó termelésben a műszaki és nál a vállalat orvosát, il­letve szerepét. Az alapelv világos, a vál­lalat eredményére ráhatás, közgazdasági szakemberek befolyásolás, az ahhoz való mellett az orvosnak is meg­hozzájárulás mértéke, nagy­sága. A főművezető a ket­tes kategóriába tartozik, s határozó szerepe van. Ezért azok a vállalatok cseleked­tek helyesen, amelyek az azt senki sem vitathatja, üzem orvosának munkáiát hogy ott a helye. Sajnos reálisan értékelték és a kö­azonban az üzem orvosa a hármasba került. Pedig az üzemi orvos te­vékenysége igen nagy be­zépszintű vezetők csoport­jába, a kettes kategóriába sorolták őket Sajnos, kevés vállalat cselekedett így folyásolással van, s lehet a Talán még nem késő a kor­vállalat eredményére. Né- rigálás! hány példa: a modern ter-G. L kezeti vezető-garnitúrát Ez tsz-elnökök mindenképpen helytelen, az adott és konkrét környezet­ből nem szabad kiemelve vizsgálni az egyedi eseteket Mi tagadás, Csongrád me­gyében is előfordult, hogy szövetkezetek vezetői megfe- egyesek aránytalanul magas lelnek a szocialista erkölcsi, jövedelemhez jutottak — etikai normáknak, hiszen eredménnyel valósítják meg a párt agrárpolitikáját. Kö­mint például a szentesi Ter­mál Szövetkezet vezetői. A korszerű mezőgazdaság. üzemek nagyobb mércét állítottak. o«1Ük- 7,V^'ék Pá,rtt?f a változó agrotechnika, a 26 százalek nedig partonkí- Ó1 T szaDorodó vüli. A fejlődő mezőgazda- S zerek a kiSéSő ság. a megszilárdult nagy- szi?vetkezet'; demokrácia egy­szaitmai re inkább nehéz feladatokat .. ., , ... .., ^ , a ró a termelőszövetkezetek szövetjcezeti elnökök igyekez- e]nökelre. Munkájukhoz na­rek egyetemi, főiskola, vég- bb tórsadalmi megbecsü­zettséget szerezni. Eddig ko- fést erkölcsj elismerést kér_ zülük ez 12 százaléknak si- nek. így többek között azt, került. 45 százalék pedig tegyék intézményessé üdül­középfokú rendelkezik. A szakmai mű­veltség jó irányban fejlődik, bár rendkívül differenciált. ami sokoldalú munkájukból ellenőrzésre hívta fel a fi­következik. gyeimet. Gyakoriak a vezetőcserék, Sz. Lukács Imre végzettséggel tetősüket A Minisztertanács — mint laounkban is hírül adtuk — elfogadta a TOT tájékoztató­ját s a nagyobb, hatékonyabb Eltemették Betlen Oszkár elvtársat Pénteken, a Kerepesi te- Az MSZMP Központi Bi­metőben, a munkásmozga- zottsága nevében Friss Ist­lom nagy halottainak gyász- ván akadémikus mondott drapériával borított Pante- búcsúszavakat. Méltatta ónjában mély részvéttel bú- Betlen Oszkár harcos, tör­csúztatták Betlen Oszkárt, hetetlen hitű életét, kommu­a magyar és a nemzetközi nista emberséget. Az kommunista mozgalom ki- MSZMP KB Párttörténeti emelkedő harcosát. Koszo- Intézetének utolsó üdvözle­rúkkal borított ravatalnál tét Vass Henrik, az intézet díszőrséget álltak barátai, igazgatója tolmácsolta. A tanítványai, egykori harcos- Magyar Partizán Szövetség, társai. Gyászkarszalaggal so- az egykori harcostársak, ba­rakoztak fel a ravatalnál rátok nevében Fodor Zoltán egykori auschwitzi fogoly- és Leon Staisiak, a német társai, külföldi baitársai az Auschwitz-bizottság elnök­NDK-ból. Csehszlovákiából ségének taeia búcsúzott és az NSZK-ból. Betlen Oszkártól. SZOMBAT, 1969. JANUÁR 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents