Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

Vita a falusi ifjúságról December g-án Mi lesz veled, falusi Ifjú­ság? címmel vitaindító cikkel közöltünk la­punkban. Szán os levél, hozzászólás érkezett azóta szerkesztőségünkbe, amelyek közül most két frást közlünk, áárásszerte élénk visszhangot váltott ki a paraszllfjúsággal foglalkozó írás, KISZ-szervezetékben, ifjúsá­gi klubokbán, művelődési házakban élén­ken vitatkoznak róla. Helyeslik, hogy (gy vetettük fel a témát, s érdeklődéssel várják á vitát. Mi pedig a további leveleket. FÜST nz hisokpurto Nem elveszett Kicsit sértőnek érzem za a fiúkat és a lányokat. Most az ifjúsági klub foglal­kozásaira is járok, legutóbb már 24-en jöttünk össze. El­. ^ „, ,» minden elképzelhetőt készen beszélgettünk a Tanácsköz­kérdes fellevesét. Nem elve- gyeimekük elé rakni. Jobban társaságról, társasjátékkal szett ifjúságról van szó, megbecsülnék a saját erejük- szórakoztunk, táncoltunk, amelyre kimondottan a nega- bő! megszerzett százasokat, szóval van ebben a kis fa­tiv jellemzés mondható, s a mint a havi 900 forint zseb- juban is élet és minden fa­Jövője kilátástalan lenne, pénzt luban lehet, csak akami Nem akarok elfogult lenni, 1967 8zeptember 1-én ke- kell. Igaz, a falusi fiatalok de mint a városon a falun rültem haza a falumba, Pusz- életkörülménye más, mint a is megvan, a fiatalok igénye lamérgesre óvónőnek. Har- városi ifjúságé. Számolni kell a kuiturara, s az egyéb szó- minchat gyereknek viselem a az esetleges konzervatív né­rakozasi lehetőségek iránt. gondját) de emellett jut időm zetekkel, nevelni kell még az Nyilvanvaló, a körülmények a kÖ2Össég} életre is a £iata. iskolán kívül is, .unmdíta­dominalo szerepet kapnak. lokkal való foglalkozásra, ni a fiatalokat a passzivitás A közömbösség, amely va- Egy tánccsoportot hoztunk ból. lóban egyes fiataloknál ta- össze, alkalomszerűen tanú- Molnár Katalin óvónő, pasztaiható, talán abból ered, lünk táncokat, de ez is vonz- Pusztamérges hogy belenyugszanak, falun nem is lehet másképpen, itt minden unalmas. Az említett farmernadrágos kislány vé­leménye megváltozna, ha is­merné egyáltalán a fiatalok közös tevékenységeinek ap­ró örömeit. Rájönne, nem­csak Zalatnay és Szörényiek Régóta vajúdó probléma a ban, éppen ezért beindítot­vannak a világon, hanem domaszéki tanyavilágban a tunk egy mezőgazdasági gvü­szamtalan más hasznos idő- nyolc osztályt kijárt és itthon mölcstermelő betanított töltés. Nem lehet csak mon- maradottak foglalkoztatása, munkás tanfolyamot, itt ná­dogatni: ez falu, mit lehetne Ezek a fiatalok korábban is lünk, a művelődési házban, itt kezdeni? Magától nem rendszeresen eljöttek, most is Eddig sikeresnek mondható történik semmi. Ha már itt eljárnak a művelődési ott- ez, amihez az is hozzájárul, elünk, mi fiatalok, nekünk honba, ahol figyelgetik a töb- hogy nem az iskolában, ha­kell értékesebbé, színesebbé biek játékát, szórakozását, nem a művelődési otthonban lenni a szürke napokat. Elő- vagy maguk is bekapcsolód- gyűlik össze a 32—33 főscso­ítéletekkel nem lehet indul- nak. De aktív, hasznos mun- port, hetente két alkalommal, to. kát nem folytattak. Nálunk a Filmeket is vetítünk és a fa­A közösségi élethez, tevé- művelődési otthonban bőven lu szakemberei Közül a lcg­kenységhez messzeáll az, van mód és lehetőség az ön- jobbakat hívjuk rneg előadást Jó helyen az otthonmaradottak ' í^il ^sgfr somogyi Károlyné felvétele Decemberben elnéptelenedik a halár. Néha még mcg-megjordul egy-egy székéi a nagyüzemi táblákon, hordja az istállótrágyát a szőlőkbe. Elcsendesedik a vidék, ritkán tűnnek fel az emberek, elmúlt az esztendő, pihennek, mulatoznak, amíg el­jön a tavasz. Azért helyenként akad munka is A Felgyői Állami Gazdaság üzem. egységében Süli Mihály brigádja napról napra talál foglalatosságot a szőlőben. Sze­dik a szaporítóanyagnak valót. Hideg már a december, csípős szél jár az elárvult, megkopaszodott tőkék kő­zött. Tüzet raknak az árokparton, melegednek. Csapódik a füst, körülállják az el­hamvadó tüzet, cigarettáznak, melengetik kezüket. Hiába, itt van már a tél. Egy líilyirü rézeleje A szatymazi vasút mellett nul... Ekkor közbevág egy csérem, de a fináncok is azt kitaposott út kanyarog. Ke- bajszos ember: mondják róla. — Közben ressük a pálinkafőzőét. Egy bőbeszédű asszony Igazít útba. — A tornyos villánál már hogy a fiatalok csak köszön- képzésre, hiszen fotoszakkör, tu-mri Azok a fütr.lck akik megérzik a szagáról - int han ar Rgvó Sándof pá- nem tagadom - mondja ön­nek egymásnak. Ez az adva- honismereti szakkör, irodai- ezt a tanfolyamot eredmé- a s'nek irányába. Igaza volt, Iink*főzdei alkalmazott a n. érzetesen, majd a mostani riasság legalapvetőbb foka. mi, színjátszó szakkör, ifjúsá- nyesen elvégzik, nagyobb a tornyos villánál törköly- - ­Nem szabad, hogy ebbe me- gi klub működik, de ezekkel eséllyel indulhatnak a homo- 4llat terjeng, mivel annak a rüljön ki a közösségi érdek a lehetőségekkel csak keve- ki termelőszövetkezetekbe, naznak az udvaran van a minden megnyilvánulása. sen élnek, közülük, inkább a termelőszövetkezeti csopor- szeszfőzde, Kakuszi János Ha nincs aki irányítson a diákok és az ipari tanulók, tokba munkára, mint akik- bátyánk birodalma. „ fiatalok közül, ott vannak a Akik a nyolc osztályt kijár- nek semmilyen képzettségük Az udvaron egy C-s rend- csövek között sürög-forog. fJfLT^Ú*^°m.!S felnőttek 40 évesen is lehet tók' s itthon csellengenek a nincsen. számú Pobeda, tetejen szőlő- Djcséri: indítsak utba^áO hektót. Most íiatalon gondolkodni ötletet tanyavilágban, leginkább fi- Tersze ez nem minden. Ez venyige. Az üstök alá tüze- ... . _ .... ' adiú Lcatabb az eíindulá!- gyelik, nézik a szakkörök U csak egy lehetőség, de lőnek. Egy homoki féderes ~ J'flnu^ * ^" hoz. j^ élet anyag^ oldalá^- munkáját, de valahogy be- minél több ilyen iehetóséget kocsin öt hordó törköly. Jani ^nrtf° J^t^TJE!^ — Ez a baj, kérem, drága megtudom, hogy az öreg a főzetés. Ezt sérelmezi a több mint három évtizede termelőtársadalom, magam is! űzi mesterségét. — Azelőtt maszek voltam, nem tagadom — mondja ön­uimaiuíuci aisairaazuu a .1- „„„„,.„, . - „„,,„„ zetésére panaszkodik. Hektó- nak ~a pálinkával, nem kell senki­nek. En eladtam. Ide jöttek Kecskemétről, megkóstolták. literfok után kapják a gá zsit Kevesli. Közben ellen­őrzi a berendezést, a tüzet. Szépen csillogó rézüstök és üresek a hordók — mutatja, kongatja a dongákat — Üj­ro.w.ww n.vu.a,., ra. ..ra.rara ura.,. ... ból kell nekik, hál' isten­nak eltúlzásával" városon és kapcsolódni, aktivizálódni, teremtünk, a homoki falvak- bácsi lefokolja a nyersanya- ~ m"C6 „ nek — bal kezével kopog­fÍn éSa Sozh£ ®ddig nemigen mertek. ban, annál inkább összvszok- got Az emberek kassal hord- EX*^®? a paUnkát meg- tatja az asztal lapját, alul­urtó É^rlenne Sy-S TlTető^terem- tTyiTTWMm^zleL W „ *6IEÜSTa ^tolhatja! rót í^ontó esXn JStic « iSSSKJSSm ^ük velük: a kollektív élet, nök" az újságírót is klelé- A pincében meg is kósto- .A rézelejéről beszélgetünk, ni a szülőkkeL Ha tizen-éve- fiataloknak, ne kallódjanak a köz* tevékenységöromeit, gítl, mondja, mondja: hogy ,0m Előbb , ^umolcsot Állítólag azt mindig m^­rcn megkapja gyermekük az el, ne múljanak el fölöttük £ fbba" előkészítjük őket a a cefrét és a tüzelőt a főzető «tón a törkölyt. Tényleg: jó nyalta a főzető. Persze abból autót, vajon huszon-évesen az évek üresen, értelmetle- holnapokra. hozza, fizet hektoliter-fokon- T1"08^. Nem büdös. Sőt. is csak egy fütyürűvel, mert mit fog várni a szüleitől? Ha nül. Most a szülőknek sincs Kardos László ként 15 forint díjat, a kifő- Jar|i bácsi mondja: legalabb nyolcvanfokos. Most az anyagi fedezet meg is annyi munkájuk a szőlő és Domaszék, művelődési zött pálinkának felét az ál- — A megyében itt fő a "gy mondják, hogy elopár­van, akkor sem lenne szabad a gyümölcstermő tanyavilág- otthon igazgató lam „lekapcsolja" díjtala- legjobb itóka. Nem én di- amelyet le kell^ adni a likőriparnak. Jani bácsi az ^^^mmmm adatokat sorolja inkábo. Kik főzetnek, mennyit, elviszik-e azt. amit az államnak hagy­Faluról falura KISTELEKI BETYÁROK, ZÁSZL Ó TÁNCOL TA TÓK Hiába, Kistelek se felejtette el Rózsa Sán­dort. Itt. a hatalmas pusztaságban, amikor a be­várok a katonaságtól szöktek meg, nyakukba ették a világot, cimborákkal, szegénylegények­el szö\ etkeztek, útonállók lettek. Lovakat sze­dtek a ménesből, az úri birtokokról, üldözhet­ék őket a pandúrok. Pásztortüzek, kútágasok, a .ceresztutaknál levő bugáncskóróra kötött szőr­szál, a csárdák ablakába állított mécsvilág, a halmok tetejére leszúrt karók, vagy a fák ké­regvájása, mind-mind megannyi jelként szolgált a pusztai szegénylegénynek, amelyek megóvták a bajtól, eligazították a hosszú úton. Rózsa Sán­dort övezi a legtöbb legenda. Mindenütt ott volt, ahol csak történt valami, állandóan hadakat gyújtott, a lápok között, a fantáziákban élő he­lyeken, folyton gyülekeztek az ő árvalányhajas, lobogós ingű legényei, folyton fegyverkeztek, ké­s :öltek az osztrákok ellen. Megszépült legendák ezek. A vasúti betyár A szabadcágharc leverése után ismét az ';. királya, a puszták réme lett a szegedi táj '.tlan ura, Rózsa Sándor. Pedig a világosi . erletétel után bandája elszéledt, miután di­jges csati' kat vívott és híven szolgálta az ö-as forradalmat, ö maga csikósnak szegő­t el Alsó-Szegeden, a dobói méneshez. A le­lyei azonban újból összeverődtek, elrejtkez­a lápok nehezen hozzáférhető ingoványaiban, : itörtek onnan, fosztogatták a környékbeli ül' -o'-at és tanyákat, az országúton a vásárra ;yekező"et. Az államhatalom rendfenntartói te­hete'tene': voltak. A nép. a ' 'stelekiek is mindenütt a sze­gén- 'r e o b'ttók, s a romn-'ikus legen­dákkal övezett Rózsa Sándort. Kecskeméttől egészen Szabadkáig nagy rablóbandák Jártak a tájon, s ezt mind-mind a Sándornak tulajdoní­tották. Hiába kutatták a hatalmas tanyavilá­got, soha nem tudták elfogni őt a pandúrok, elrejtette a pusztai bokor, a láp, a homok világ. Tízezer pengőt tűztek ki fejére. Hiába. 1854 feb­ruárjában Kistelek és Félegyháza között har­madmagával reggel 9 órától délután 3 óráig 12 kocsit rabolt ki. A nép meg beszéli, egyszer úri ruhában látják Szentesen, máskor marhakeres­kedőként Vásárhelyen a vásáron, Kisteleken pe­dig zabért jelentkezik a községházán, majd Sö­vényházán, Homokon, Félegyházán, szóval min­denütt ott van, csak éppen ott nincs, ahol a csendőrség keresi. Híres vezérel voltak, mint a balástyai Veszelka. Bíró uram, bíró uram 1857 májusában fogták el a híres betyárve­zért Rúzsán, Katona Pál tanyáján. Kufsteinban és Vácott raboskodott, később amnesztiát ka­pott, de tízévi rabkenyér sem szelídítette meg. 1868-ban bandájával Kistelek és Pálmonostora között felszedte a vasúti síneket és kifosztotta az utasokat. Utóbb már annyira ment, hogy fé­nyes nappal állított be Kisteleken is a község­háza udvarából. Az elősiető bíróra ráparancsolt, hogy zabot a lovaknak, a legényeknek és magá­nak pedig harapnivalót, meg bort adjon, de tüs­tént. Ez volt a „Sándor porciója". Sok küzdelmet, sok viszontagságot megért ez a homoki nép. Hiszen nagyon régi település­ről árulkodtak itt a közeli ásatások, népvándor­láskori leletekről, s állítólag itt székelt a ha­talmas hun király, Attila is. De nehezen vidá­mult fel a nap a kistelekiekre Hiszen a homok "yencéckén fizetett, alig-alig tartotta el a gaz­dát. Valamikor így beszéltek róla: A legfelső réteg homok, 100—150 centiméter hatnak A romantika' mélységig, alatta homokos márga 125—160 cen- _ Nincs ma már jjyesmL timéterig, alatta homokiszap 100—150 centimé- üzem ez, kérem Szeszfőzde, térig. Az agyagos homok 10—100, a vastartalmú Hajszál pontos mérőgépek­agyagos homok 100—140, agyag (sárgáskék) 200 kel amely a kupicát is jelzi. —240 centiméter mélységig található. A sokszor A többi meg a fináncok elpusztult táj, a mocsarak, kistavak, a láp és doiga a homok világa nem marasztalta az embert A _ Fejkendős asszony ke­történelmi dúlások ls sokszor sújtották a vidé- resj Négy mázsa törkölyt fő­ket A község alapítása után sem akart jó világ zetett Alig lett belőle pá­lenni az új telepesekre. A futóhomok terjedése bnka már nemcsak a termőtalajt veszélyeztette el- _ 'szemorvosságnak elég árasztással, hanem maga a község is szinte meg- iesz _ vigasztalják. Mások közelíthetetlenné vált 1793-ban, mondják, ak- 300 utert is hazavisznek. So­kora homokfúvás támadt, hogy a község észak- kan meg kiöntik a törkölyt nyugati részén kilenc házat annyira betemetett. a malacoknak, vagy a sze­azokból a lakosokat ki kellett telepíteni. Ekkor métre vetik Az aprójószág kezdte meg Pillich József tiszttartó a fásítást kicsipkedi a'magot. Nem ér­Selyemkendős zász'ók demes egy-két literrel baj­lódni. Fűz István bácsi a fe­hértói tanyavilágból hozta el a törkölyt Nem sokat, de gyümölcsből 34 liter lett — Mind elvitte? — Dehogy! — csodálkozik naivságomon. — Ráment vagyonom. Az évszázados küzdelem a sivár homokkal, a dühödt küzdelem a természet erőivel, viasko­dóvá, virtuskodóvá nevelte a fiatalokat Alig­alig múlt el bál, vagy más mulatság anélkül hogy egy-két leszúrt legény ne maradt volna a vöina az összes' porondon. Ilyen közmondás járta: „Akit Hala- ha elviszem, son meg nem lopnak, Majsán meg nem szólnak ,. . , és Kisteleken meg nem bicskáznak, az nyugod- Van ben"® '^f^ meT* tan járhatja a világot". ugyan az államnak maradó & félrészt is elviheti a termelő, Nagy cécóval, mulatsággal, mutatóssággal de literenként 47 forint 50 Járt hajdan a lakodalom. Jó pénzen fogadták fillért kell leszurkolnia. Ezt a zászlótáncoltató legényeket, ök jártak elöl. sokallják a főzetők. Azért nagy selyemkendőt kötöttek a zászlóra, a he- főzetnek. Megkérdem még gyibe meg almát szúrtak. Utcai rezesbanda kí- Jani bácsit, hogy mikor lesz sérte a menetet, s a virtusos, legjobban táncoló sok pálinka a cefréből. Azt fiatalok mar messziről magukra Irányították a feleli: figyelmet. A násznép csoportosan hátul lépke- — Ezt nem mondom meg dett. Középen a boldog, vagy boldogtalan fia- még a doktor úrnak se. talok, akik saját esküvőjükre igyekeztek a nász- Titok? néppel. Előtte való napon a menyasszonyos ház- _ Nem az de csainok az tói elvitték nagy ceremóniával az ágyat, és emberek, hogy úgy mond­jam. ilyenkor összetrombitálták a fél falut. Járták illegették magukat a zászlótáncoltató legénvek. ölelték a díszes rudat, mintha éppenséggel a 'egszebb kisteleki lányt tartották volna karjui között Régi szokás. Elmúlt, betemette az idő. a kis­'eleki homok. Igaz, úgy mondják, manapság mái imét divatba jött a rezesbanda, a cintányér, a dob. a hejehujás nagy-nagy rikoltozás. lakodal­mazás Sz. Lukács Imre Kár faggatni. Nem is aka­rom. Nézem az üstöket. Egyenletesen csurog a kris­tálytiszta pálinka. \z óra "'gy ketyeg, mint a taxi kl­>méterjelzője. Egv fütyürű­el sem lehet ..átvágni" a 'ináncokat. Itt legalábbis nem. G. L

Next

/
Thumbnails
Contents