Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-14 / 293. szám

Kertészeti újdonságok Az idén még csak kisebb területen termesztették a Kertészeti Kutató Intéze' szentesi kísérleti állomásán nemesített zöldségújdonsá• fiot, a szentesi almapaprikát A konzervipari szakembe rek és a háziasszonyok is örömmel fogadták a klseb1­almához hason'ó formá'ú sárgás-fehér színű paprikát amelyből nagvon zsmato savanyúság készíthető. Emel lett nversen U fogyasztható Ize fűszeresen csípős hús öt-hat milliméter vastag s a hús, va'am'nt a magház kö zöfc alig van hézag. Ezt tölt ki a savanvú lé. Ilyen mó don tartósítva hosszú Idein nem barnul meg. s menőrr eredeti szép. világos színét A szentesi kísérleti á'lo máson most már olva­nasrvmennv'ségű elsőfokú .szanorftésú vetómagot nyer­tek. amellvel hatszáz ho'dn tudnék beültetni. A rendkí vül bőventermő új zöldség feleség egy évvel ezelőtt ré­szesült fajtaelismerésben Holdanként! átlaghozam? eléri a száznyolcvan mázsá" s így 1969-ben legalább 100 ezer mázsa almapaprikát termelhetnek a nagyüzemi kertészetek. Egy tovább'' változatának előállítósár dolgoznak jelenleg a kuta­tók. Ez kisebb lesz elődjé nél, s ezért a golyópaprika elnevezést kapja. Szegedi képző' \ Modellgazdaság művészek tárlata Szépszámú érdeklődő je­• ílétében nyílt meg tegnap délután a múzeum Horváth Mihály utcai képtárában a szegedi képzőművészek ha­gyományos téU tárlata. Az ünnepi megnyitón részt vett Deák Béla, a városi párt-vb tagja, a pártbizottság osz­tályvezetője és Papp Gyula, a városi tanács vb elnökhe­lyettese. A tárlatot dr. Lőkös Zoltán, a Magyar Hirlap he­lyettes főszerkesztője nyitot­ta meg. A képzőművészeti élet hagyományai szerint a sze­gedi művészek téli tárlatai az összegezés seregszemléi. Az a hatvan műalkotás te­hát, amely ezen a kiállítá­son látható, önmaga érté­kein felül abból a szem­pontból is érdekes és fon­tos, hogy bepillantást nyújt a szegedi képzőművészet fejlődésének folyamatába, bemutatja, hol áll, hol tart most Szeged annyit vita­tott képzőművészete. Ez a tárlat — bár nem tö­rekszik mennyiségi értelem­ben monumentalitásra: a 60 mű 29 művész alkotása, te­hát átlagosan mindenki csak két munkával szerepel — ismét azt bizonyítja, amiről a szegediek legutóbbi sze­replései és az említett viták már meggyőztek. Neveze­tesen a határozottan érzé­kelhető fellendülésről. Nem egységes ez a mű­vészet olyan értelemben, mint például, mondjuk akár a vásárhelyi, aligha beszél­hetünk tehát szegedi iskolá­ról, de az a folyamat, amely nem most kezdődött el, vagyis a tehetségek mar­káns kibontakozása, most már sokfélesége ellenére ls valamiféle egységgé kezd összeállni. Hogy ez az egy­ség pillanatnyilag még ne­hezen határozható meg, az kétségtelen, s az igaz, hogy nem formajegyekből, stílus­motívumokból vezethető le. Még valamiféle stílusje­gyek mögött meghúzódó egységes szemlélet körvona­lait sem követhetjük nyo­mon ezeken a képeken. A formanyelv különbségei természetszerűleg meg is nehezítenek egy ilyen nyo­mozást. Ügy tűnik például, hogy Erdélyi Mihály, Doro­gi Imre, Vinkler Lészló művészetét ilyen értelem­ben egész világ választja el egymástól. S ez a különb­ség akkor is markáns. ha témavilágukban lépten­nyomon rokonságok fedez­hetők fel; mindhárman Sze­gedet festik. S ez a téma, helyesebben ez a tárgykör magátólérte­tődőleg nemcsak az ő ké­peiken mutatható ki. hanem szinte mindenkién. Még az olyan elvontabb Időtlenebb formavilággal dolgozó mű­vészek alkotásain is tetten­érhetjük ezt a tematikát — hol határozottabban, hol halványabban —, mint Dér István, Zombori László, Szűcs Árpád, Papp György és Zoltánfy István, nem ls beszélve a hagyományos ábrázolásmódhoz egy lépés­sel közelebb álló alkotókról, Cs. Pata) Mihályról, Fontos Sándorról, Pintér Józsefről, Tóth Sándorról és Vtncze Andrásról. De nemcsak a téma ro­konságában, hanem abban a vonásban is találhatunk bizonyos hasonlóságokat a mai szegedi képzőművészek munkájában, hogy szinte mindannyiukat szenvedélye­sen érdeklik a változások, a való világ újdonságai. Végeredményben ugyan­ezt mondhatjuk a legfiata­labbakról is, akik örvende­tesen szép munkákkal sze­repelnek a mostani tárla­ton. Először állított ki ezen a rangos seregszemlén Mat­kó Katalin, László Anna, Fritz Mihály, s bér nem | tartozik ugyan a fiatalok­hoz, de Gracza Ferenc ké­peivel is most találkoztunk először ezen a kiállításon. Ökrös László A kiskörei vízlépcső ön­özósi rendszerének egyik modellgazdaság) lesz a tö­rökszentmiklósi Aranykalász Termelőszövetkezet, melyet •gyúttai országos szak tan ács­ídó üzemmé jelöltek ki A program szerint a korszerű nagyüzemi létesí'mények egész sorát építik meg a gazdaságban. A nagyarányú beruházáso­kat 1969-ben kezdik meg 180—200 millió forintos költ­séggel. Elégedetlenség — Csak ez az ajándéka. Tibor? Nem a tél a főszezon Átalakul a falusi élet, átalakul a művelődés Amikor Gulyás Eszter, a nyúlánk, szőke tanítónő ta­valy szeptemberben a pusz­tamérgesi Iskolánál elfog­lalta élete első állomáshe­lyét, rögtön kinevezték a művelődési otthon igazgató­javá is. Ezt a kinevezést lemondások követték, a szakkörök vezetői, s a falu művelődésének közreműkö­dői hirtelen nem vállalták a munkát; a fiatal lány ma­gara maradt. Egy kicsit el­keseredett és megijedt ettől a furcsa helyzettől, de aztán hozzálátott a munkához, ki­tartó szorgalommal dolgo­zott, s lassan a régiek egy resze visszatért, illetőleg ujak — főként fiatalok — jelentkeztek nála segíteni. Ma már a pusztamérgesi művelődési háznak megye­szerle jó híre van, a leg­jobbakkal együtt emlegetik. Pusztamérgesi hítköznapok Valóban eleven az élet a mindössze négy esztendős művelődési házban. Hétfőt kivéve a hét minden napjá­ra esik egy vagy több program, szakköri foglalko­zás, klubmunka. Kedden — Bulla Vince tanár vezetésé­vel — a 10 tagú fotószak­kör gyűlik össze, s bár na­gyon hiányos a felszerelé­sük, lelkesen és nagy szor­galommal dolgoznak. Fő tö­rekvésük, hogy a változó fa­lusi élet legjellemzőbb moz­zanatalt rögzítsék és meg­örökítsék; dokumentációs anyaguk jelentékeny. Kedd ezenkívül még a szín­játszóké. Peták Julianna ta­nárnő irányításéval most éppen Tabi László Enyhítő körülmény című vígjátékát próbálják, februárban lép­nek vele a közönség elé. művelődési házban az érde­kesebb műsorok megtekin­tésére gyakran harmincan is összejönnek; főképpen természetesen fiatalok. Csü­törtök ismét a színjátszóké, a péntek a KlSZ-szerveze­té. Az ifjúság gyűléseinek, tanulásának napja ez. Szóm­ban megint „tévés", illetve „mozis"-nap; a filmelőadó­sokat is a művelődési ház­ban tartják. Vasárnap ismét filmvetítés, illetve kétheten­ként bál van, havonta egy­szer pedig ORI-műsor, bu­dapestlszínészekkel, tónc­dalénekesekkel, legutóbb például Kovács Kati járt náluk. Ezenkívül természetesen a művelődési házban tartják a TIT Ismeretterjesztő elő­adásait is és ott tartják a társadalmi esküvőket ls. Tavaly volt ilyen lakodalom először a művelődési ház­ban, az Idén pedig már négy. Hagyomány és valóság Mindez nagyon érdekes; Gulyás Eszter még további adatokat, tényeket sorol. Engem azonban nem ez ér­dekel elsősorban, hanem az, hogyan készült fel a kultúr­otthon a télre, a falusi mű­velődés fő szezonjára. — Nem a tél a főszezon — mondja a fiatal tanítónő és csodálkozva néz rám, hogy én ezt nem tudom. Pedig tényleg nem tu­dom. Mint később tisztáz­zuk, bennem, gondolom, akárcsak a legtöbb ember­ben, az a hagyományos el­képzelés élt a falusi műve­lődési házak munkájáról, hogy az valójában szinte majdnem kizárólag a télre korlátozódik. A falusiak a novemberi rossz idők bekö­szönte után már nem dol­goznak, van idejük eljárni a kultúrházba. Tavasszal, nyáron viszont nincs. Mint kiderült, ez régen igaz le­hetett. Ma már azonban ez ls másképpen van. A ter­melőszövetkezet egyebek közt azt is jelenti, hogy a nyár és a tél között egyen­letesebben oszlik meg a munka, vagyis télen is kell dolgozni, s nyáron nem kell halálos fáradtra dolgoznia magát a falusi embernek. Ez egyenletesebbé teszi a művelődési ház munkáját is. Falusi diákok — Ráadásul — mondja Gulyás Eszter — nyáron itt­hon vannak azok a fiatalok, akik télen a városban tanul­nak, s ők nemcsak elvárják, hogy a művelődési házban szórakozhassanak, tanul­hassanak, hanem igen tevé­kenyen részt is vesznek eb­ben a munkában. Igen, így van. Változik a világ, változik a falu, s ezeket a változásokat a mű­velődési háznak is nyomon kell követnie. Magától érte­tődik természetesen, hogy munka és elfoglaltság szempontjából a falusi em­ber számara nem azonos a tél és a nyár. De a különb­ség, amely nyilvánvalóan tájanként, községenként el­térő lehet, a művelődés, a kultúrház szempontjából Igen sok faluban már ma sem lényeges. Éppen ezért az évi munka egyenletessé­gének biztosítására kell tö­rekedniük a művelődési há­zak vezetőinek. O. L. Bobért White amerikai Idegsebész professzor, akinek a közelmúltban két napon át átkerült életben tartania egv majom szervezetéből eltávolí­tott agyvelőt, Moszkvában járva elbeszélgetett a Utye­raturnaja Gazeta tudósítóival a modern Idegsebészet pers­pektíváiról. — Furcsának tűnhet — tnondja White professzor —, de az agyátültetéssel kapcso­latos elméleti kérdéseknek, amelyekről az utóbbi Idő­ben oly sok szó esik, sem- A L i^akkjb rnCC7 mi közük nincs ahhoz, amit KISCUUIK I UZbZ. teszünk, és a gyakorlatban tenni készülünk. dése csodálatosan hasonlít a normális agy működésére. Szerda „tévés-nap", s bár a falunak szinte minden házában van televízió, a Szatymaion akar építeni? Télen tse be oortaig'nyét sürgősen az Fmsz irodájá­nál FoiTrászüzIetek ünnepi nyitvatortása A fodrászüzletek naptár szerint lesznek nyitva, az alábbi rendben: December 22-én zárva 23-án és 24-én nyitva 29-én zárva 30-án és 31-én nyitva 24-én ts 31-én este 18 óráig lesznek nyitva. „Prózai41 feladatok — Idegsebész vagyok és munkámnak — legutóbbi ku­tatásaimat is beleértve — az a célja, hogy tökéletesít­se az idegsebészet techniká­ját, tanulmányozza a lehető­séget, hogyan lehet megóvni u agyat a klinikai haláltól cs végül, hogy megbízhatóbb eljárásokat sikerüljön kidol­gozni az agy elhalásának meghatározására. Ezt a célt szolgálják az állati agyvelő izolálásával és átültetésével kapcsolatos kísérletek is. Én személy szerint nem akarok és nem is fogok emberi agy átültetésével kísérletezni. — A „modellvizsgálat" le­hetőségei természetesen nem kimeríthetetlenek, de ma még korai lenne azt állíta­ni, hogy már kimerítettük ezeket a lehetőségeket, hi­szen aránylag nemrégen si­került izolálnunk és átültet­nünk az agyvelőt. Ráadásul — folytatta White professzor — ezek a lehetőségek a kísér­letezők fantáziájától függ­nek. Az agyvelő számos megbetegedése csak az em­bernél fordul elő, s az ilyen betegségeket természetesen nem lehet az állatokon vizs­gálni. De megkísérelhetjük, hogy ezeket a betegségeket valamilyen mesterséges úton előidézzünk az Izolált agy­velőben. „Gondolkodik-e" az izolált agy? White professzor egy francia hetilapnak adott tu­dósításában erre a kérdésre így válaszolt: „Természete­sen gondolkodik..." — Minden valószínűség szerint helytelenül értel­mezték szavaimat — jelen­tette ki White professzor. — A kutatások jelenlegi stá­diumában komoly kétségeim vannak aziránt, hogy az izolált agy valóban képes-e magas fokon szervezett te­vékenységre, és hogy csak­ugyan van-e tudata. Azon­ban meg kell jegyeznem, hogy az izulált agy műkő-. White professzornak és munkatársainak az az egyik célja, hogy megbízhatóbb el­járásokat dolgozzanak kl az agyvelő elhalásának megha­tározására. Ez kissé szokat­lanul hangzik ... — Arról van szó — mond­ta White professzor —, hogy napjainkban revideálják a „hálál" fogalmát. A halál­ról, mint a szív megállásáról alkotott régi elképzelés nyil­ván nem felel meg sem a modern etikai, sem a mo­dern orvosi elképzeléseknek. Egyetlen év alatt sok szív­átültetést hajtottak végre a világon. Kell-e mondani, mi­lyen nagy az erkölcsi fele­lősségünk azok iránt az emberek iránt, akiknek a szívét átültetjük? A „halál­fogalmának új értelmezése szerint csak abban az eset­ben távolíthatjuk el a szi­vet, a tüdőt és más szerve­ket, ha pontosan megállapí­tottuk, hogy bekövetkezett az agy halála. De ezt nem könnyű megállapítani. Megkérdeztük White pro­fesszort, hogy a „halál" fo­galmának új értelmezése nem akadályozza-e az agy­velő életének meghosszabbí­tásával kapcsolatos kutató munkát? Nem fordulhat-e elő, hogy a gyakorló orvosok többet fognak törődni a be­teg halálának megállapításá­val, mint a megmentésére tett kísérletekkel? — Valóban, van Ilyen ag­godalom. De ha a régi meg­határozáshoz tartjuk ma­gunkat, akkor sokkal töb­bet kockáztatunk. A szív megállásával bekövetkező halált csakugyan nem ne­héz megállapítani, de a sike­res reanimáció mind gyak­rabban hátrálásra készteti az ilyen „halált". Olyan jogi meghatározás, amelyik el­vesztette reális alapját, for­málissá válik. Ez pedig sok szempontból veszélyes. Amint már említettem, labo­ratóriumunkban tökéletesíte­ni lgvekszünk az agvstruk­túra fenntartásénak techni­káját a szervezet megbete­gedése esetén, és meghatá­rozzuk azt a pillanatot, ami­kor az agyvelő már nem ké­pes tovább funkcionálni. A halál új meghatározása aka­dályozhatja az emberi agy átültetésével végzendő kí­sérleteket. Emberi agy át­ültetésére aligha kerülhet sor a közeljövőben... Ez legfeljebb öt-tíz év múlva válik lehetségessé. előbb semmiesetre sem ... A lépcsősor utolsó foko — Pesszimizmusomnak nem az az oka — mondta White professzor —, hogy az agyat a koponyából kiemelve nem lehet tartósan életben tartani, hanem az, hogy nem lehet helyreállítani egyes „megszakíthatatlan" kapcso­latait. Ma lényegében sem­mit sem tudunk szembeállí­tani V. Dyemihov professzor kísérleteivel, aki az állati agyat a fejjel együtt ülteti át. Megkérdeztük White pro­fesszortól, lát-e valamilyen etikai különbséget az agyát­ültetés és például a szívátül­tetés között. — Igenis, nem is. A szív, a tüdő és más emberi szer vek átültetésénél nem látok semmilyen etikai problémái. De az agy, vagy méginkabb a fej átültetésénél szerin­tem etikai kérdések merül­nek fel. Az ember egyénisé­gét agya, nem pedig a vesé­je vagy a mája hordozza. Ha átültetjük a fejet, ezzel „átilltetiük" magát az em­bert. Ez az egyetlen eset, amikor a műtét következté­ben megszűnik a reclpiens személyisége és csak a do­nor személvtsége marad meg. Az agyátültetésnél még a legcsekélyebb kilátásunk sincs a sikerre. Mégis az utóbbi időben számos bizta­tó körülményről szereztünk tudomést ley például sike­rült felfedeznünk egy elég érdekes jelenséget: kiderült, hogy az átültetett agyszövet néhény nap elteltével nem megy át a kl vetődés folva­matán, mint nttdául az átül­tetett veseszövet. SZOMBAT, ifktt december 14. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents