Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-08 / 288. szám

VÍTA Mi lesz veled, falusi ifjúság? K

ezdjük mindjárt a példázatokkal. A fiatalemberrel az egyik jóhirű termelőszövetkezetben találkoztam. Ezt mondta: — Nem érettségiztem le, eltanácsoltak A fater jó a kolhozban, idevette, s többet keresek, mint a gimnáziumi igazgatónk. Hát nem röhej? Akkor minek tanultam volna? Csinos lány, farmernadrágban. Nagyapjáéknál nevelkedik. Szakmája nincs, munkahelyet sem talált még a faluban. Segítkezik a főzésben. — Nem lángolok a melóért, a tanulásért sem. Jobban érdekel a tánczene. Imádom Zalatnayt meg Szörényiéket. Ilyenhez lenne kedvem, vagy nyerni a lottón. Unalmas, pocsék ez a falu. A fiú az idén érettségizett. Moszkvicsot kapott ajándékul. Szülei jól állnak, gyümölcsös. szőlő, ömlik hozzájuk a pénz. Mindent megadnak, megvásárolnak neki. — 800—900 forint a zsebpénz havonta. Jut nőkre is. Nem unatkozom. Mi leszek? Az még messze van. Most egyéves pihenőt adtam magamnak. Hébe-hóba segítek a faternak, jövőre egyetemre mennék. Szép. 21 esztendős lányok. egyikük fényképész, másik óvónő. Érettségi, szakma után visszamentek saját falujukba. Komolyabbak, sokszor társtalanok is, magányosnak érzik magukat. De bekapcsolódtak az ifjúsági életbe, egyikük ifjúsági klubot vezet, másikuk pedig tánccsoportot. Vallomásuk: — Lehet falun is jó az ifjúsági élet, mozgalom. Meg kell találni a kapcsolatot az itthonmaradottakkal, s nem éreztetni, hogy nekem magasabb iskolám van. Mi két hét alatt megtanultuk, majd bemutattuk az egyik egyfelvonásos színdarabot. — Jó itthon. Csak a velem egyidősek férjhezmentek. Nehéz jó partit találni. Kinőttem, úgy érzem, kiöregedtem közülük. Udvarlóm sincs. Ujabb példázatok. A fiú kijárta a nyolcadikat, Szegedre utazgatott, segédmunkásként dolgozott. Alibiként, hiszen a keresetét sohasem kérték tőle, sőt még hozzátettek jópárszáz forintot: szórakozzál fiacskám. Beszórakozott a börtönbe. Fiatal pedagógusnő. Egy éve került a faluba. Havonta 1120 forintot kap kézhez. Ebből kosztol, lakást fizet, ruházkodna és takarékoskodna. Egy hét alatt, főleg szüret idején, a tanítványai is megkereshetnek ennyit a földeken. Pozitív példák is bőven akadnak. Az úttörőből KISZ-tag lesz, szorgalmasan járogat a rendezvényekre, esetleg titkárrá választják, s így tovább. Jó] működik az Ifjúsági klub, vagy a tánccsoport, megszeretik egymást, akik odajárnak, öntudatosalt. lelkiismeretesek a fiatalok, KISZ-tagok, ingyen kapálják az öregek háztáji földjét. Résztveszndk a társadalmi munkában, a művelődési házat nemcsak bálok alkalmával keresik fel. Sorolhatnám. Az emberek között vannak jók és roszszak. A fiatalok között ls. Mindenki másmás módon illeszkedett, illeszkedik a társadalomhoz. a közösséghez, egyéniségétől, jellemétől függően. Az arány változó. Minden fiatalért küzdeni kell, hasznossá tenni a társadalomban. Ügy tűnik, a mai fiatalság nem ismeri a romantikát. S eszményképekben is szűkölködnek. Bezzeg a mi korunkban, szoktuk mondogatni. Akkor még lángoltunk, • mozgalmi dalokat énekeltünk. Manapság odajutunk, hogy közösségi életnek számítjuk azt is, ha a fiatalok éppenséggel csak köszönnek egymásnak. Igaz, a mérce mindenképpen más. mint Jónéhány évvel, évtizeddel ezelőtt. Megesik az ls, hogy a mi szemünkkel, a mi nosztalgiánkkal szemléljük, vizsgáljuk, tapogatjuk a mai fiatalságot és az akkori társadalmi körülményekhez viszonyítjuk, pedig ez semmiképpen sem lehet követendő példa, mert magasabb színvonalú társadalmi fejlődés adott szakaszában él, cselekszik ez a fiatalság. Sokszor aztán visszaütnek a régi példák, elavultak, úgy mondják erre. „a könyökünkön jön kl." Üj példákkal meg ritkábban állunk elő, kicsit elszakadtunk a fiataloktól. Intenzívebb törekvésük az élet jó oldalaira, így a szabadsággal való lehetőségekre is. Minden lehetőséget megragadnak, hogy jól érezzék magukat a társadalomban, sajátos értékrendszert, értékítéleteket alkotnak, ami ha nem ls sérti a felnőtteket, de távol áll tőlük. Egyszer talán azt is bevallhatjuk, hogy mi felnőttek, mostani felnőttek, ezideig talán nem is éltünk úgy a szabadság lehetőségeivel, mint ahogyan megtehettük volna. A társadalom is tükör. Amilyen példát mutatunk, az visszatükröződik. Mert sokszor kapzsiságot, közönyösséget, enyhe kis korrupciókat látnak a fiatalok ebben az elanyagiasodott világban. S ez ragadós. Lépten-nyomon megmutatkozik, különösen a homoki falvakban, hogy a jólét, a megelőzöttség szinte egyenes arányban áll a közönyösséggel, s különböző elidegenülési tendenciákat szül. Ez alól nem mentes a falusi ifjúság Egyik kultúrotthon igazgató mondta el: — November 7-ére készülődtünk. Nem volt egyetlen fiatal sem, aki a terem díszítésénél segítkezett volna, egyetlenegy szöget bevert volna a falba Beszélhetnénk sókat a szülők „abnormális nevelési módszereiről", a túlzott kedvezményekről, egyél, igyál fiacskám, szórakozzál, a mi időnkben úgy sem tellett. nekünk még harisnyára sem futotta, íme itt van neked az autó, itt a százas, érezd jól magad. S a nevelésről is, a falusi értelmiség felelősségéről, „anyagi hátrányosságáról". Mindenekelőtt különbséget kell tennünk a helyi adottságok szerint, hiszen minőségi különbözőségek vannak a falvak, egy-egy KISZ-szervezet, vagy ifjúsági klub, színjátszó csoport között Nem rossz, nem semmirekellő a mai falusi ifjúság Eredményekkel dicsekedő, hibákkal terhes. Az akarat, az akarás szentsége a legtöbb. Senki más nem teheti és nem teszi értelmesebbé, gazdagabbá életüket, csak ők maguk. A társadalom minden lehetőséget megad, sokszor igazán bő marékkal szórja, s most raituk tehát a sor. V

'gezetül a legsommásabb kétdés: elherdáljáik-e a forradalmat? Nem. Semmiképpen sem: Csupán a társadalmi mozgás más áramkörében élnek. Hűségesek a forradalomhoz. S ez a legfontosabb. Igaz, a jóhiszemű és bőkezű társadalomban nagyobb marékkal nyúlnak a jogokhoz, mint a kötelezettségekhez. Csakhogy, erre is mi tanítottuk őket A mi felelősségünk sem kisebb. A társadalom mindenkor felelős az ifjúságért, az eszme, a mindennapi dolgok további vivőiért, felelős az egyénekért. Nemcsak negatív jeleket mutat fel a mai falusi ifjúság, hanem az emberség a humánum, a közös alkotás nagyszerű példáit Ezeket is meg kell látnunk, sőt ezek alapján kell ítéletet alkotnunk, véleményt formálnunk, mert a teljes igazság így bontakozhat kl. Hajlamosak vagyunk inkább a rosszabb tüneteket figyelni, észrevenni. Pedig a munkában, tanulásban, a szocializmus építésében sem utolsók. Közös felelősséggel, jobb megértéssel, tegyük szebbé, értelmesebbé a holnapjukat Ss. Lakács Imre • Szerkesztőségünk a fenti cikket nyilvános vitára bocsátja. Várjuk olvasóink leveleit, hozzászólásait a témához. 99 AutO' áí kisüsti Tübb mint I millió forintos költséggel a közelmúltban fejeződött be a Csongrád megyei MÉK szőreg! szeszfőzdéjének rekonstrukciója. Ncm fűtenek többé fával a kisüstök alá. Központi kazánházból érkezik a forró gőz, mely az üstöket hevíti. A cefréhez sem keli többé kéziszerszámmal nyúlni, szivattyúk táplálják az edényeket. Felvételünk az újjávarázsolt üzemből mutat be részletet. A finom lepárlók bűtőiből testes hordókba pontosan lemérve csorog le a jóféle barackpálinka. Somogyi Károlyné felvétele Elfelejtett kötelesség A tsz-ek és a falusi művelődés Az ügyben, amelyről alább szó lesz, az első hír innen Szegedről érkezett. Az egyik termelőszövetkezet hirtelen megvonta az anyagi támogatást attól a művelődési otthontól, amelyet addig több éven át jelentős összegekkel segített. A dolog bonyolult. Félreértések, tisztázatlan ügyek voltak mögötte. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a tsz megváltozott magatartásának kizárólag az új mechanizmus a^ oka. Mármint az új mechanizmusnak az a kulturális élettel kapcsolatos rendelkezése, hogy művelődési házak anyagi támogatását magukra a tsz-ekre bízza; egyedül ők döntenek abban, hogy a rendelkezésükre álló pénzből adnak-e, és mennyit, kulturális célokra. Mégis, ez az év elején hirtelen kirobbant koniliktus a termelőszövetkezet és a művelődési otthon között, előrevetítette képét egy nagyonis reális veszedelemnek. Annak tudniillik, hogy az új mechanizmus megváltozott körülményei között a tsz-ek elfeledkeznek majd kulturális kötelezettségeikről, s pénzüket jövedelmezőbb vállalkozásokba fektetik. Ez a veszély várható ls volt. Nyilvánvaló azonban, Családi gyűlölködés Mindig Is nehéz volt az emberi indítékok okaira rátapintani. A következményeket már könnyebb öszszegezni. Id. Dobák József (43 éves, Mórahalom, IV. kerület 70. szám alatti lakos) sem tudta előre, hogy minek néz elébe, amikor kaszával a vállán elindult a nyáron, hogy a családjával közös árpájukat learassa. Annak előtte megromlott a viszonya a családjaval. Egy időre ágytól, asztaltól különvált a feleségétől, akivel még közösen vetették el az árpát. Mire az beért, a harag, a gyűlölködés emelkedett közéjük, mint fal. Amint kiért az árpaföldre, elfogta a harag, mert a felesege és 20 éves József nevű fia már arattak, illetve egy-egy árpakévén ültek egymással szemben, ebédeltek. — Hát ez mi? Hogy mertetek nélkülem hozzányúlni az árpához?. — vonta kérdőre • feleségét és a fiát A kemény hangra jóformán felelni sem tudtak, amikor id. Dobák lekapta válláról a kaszát és annak pengés részével a fia fejére csapott. Az ütéstől a fiú előrebukott, majd felugrott, hogy szembenézzen apjával, aki a kasza köpüs részével még kétszer sújtott. A további ütlegelést csak azért hagyta abba. mert a vér láttán meghökkent. A haragtól elborult agya akkor kezdett csak tisztulni. Kis híján eltette fiát az útból, aki dehogyis gondolta volna, hogy idáig fajulhat apja különválása tőlük. Ifj. Dobák nem szenvedett ugyan maradandó testi fogyatékosságot. A sérülése hetek alatt meggyógyult. De vajon legbelől is meggyógyul-e? — vetődik fel a kérdés, hiszen az ütésre emeit kasza emberélet kioltására is alkalmas. Ami előtte volt Dobákék családiában, az nem magyarázhatja a cselekmény súlyosságát. A bíróság nem is fogadta el a vádlott védekezését Azt hozta fel indokul, hogy előtte való napon rátámadt a fia. A bíróság úgy mérlegelte, hogy egy ilyen sérelem miatt nem lett volna szabad id Dobéknak emberélet kioltására alkalmas szerszámmal ütni a fiára, aki anyjával együtt jogos tulajdonukként aratta az árpát. A terméssel úgyis elszámoltak volna. A vádlott vallomása, az orvosi látlelet, az orvosszakértő véleménye és a kihallgatott tanúk vallomása alapján a szegedi járásbíróság, majd másodfokon a szegedi megyei bíróság megnyugtatóan bizonyítottnak látta, hogy a vádlott a cselekményt elkövette. A bíróság nem talált ugyanakkor adatot arra. hogy a szándéka emberölésre irányult volna, ezért is minősítették cselekedetét súlyos testi sértésnek. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményként értékelte a bíróság a vádlott büntetlen előéletét, a bűnösségre kiterjedő beismerő vallomását, megbánó magatartását. Súlyosbító körülményeket a bíróság nem talált. Viszont a szabadságvesztést találta alkalmasnak, elegendőnek arra, hogy a vádlottat megjavítsa. a jövőben bűntett elkövetésétől visszatartsa, hogy vele szemben a büntetés célja érvényesüljön. Első fokon Id. Dobák József 7 hónapi szabadságvesztést kapott. A másodfokú bíróság viszont büntetését felemelte jogerősen egy év 6 hónapi szabadságvesztésre, amelyet szigorított büntetésvégrehajtási munkahelyen kell letölteni. hogy ha a törvény rendelkezései nem is teszik ezt az anyagi támogatást kötelezővé, ncm hagyhatjuk, hogy ez az elfordulás ettől az erkölcsi kötelezettségtől általánossá, rendszeressé, mindennapos gyakorlattá váljék. Nem hagyhatjuk, mert ez később megbosszulja magát; nem kidobott pénz az, amit a falvak kulturális életének fejlesztésére fordítanak. Annál inkább szót kell értenünk ebben a dologban néhány termelőszövetkezet vezetőjével, és tagjaival, mert a már említett szegedi példa nem az egyetlen Ilyen eset. Ha valaki kíváncsi rá, járjon utána a járás művelődési otthonaiban; nem győzi feljegyezni a panaszokat. Szó se róla: vannak olyan művelődési házak, amelyek nem szorulnak rá a külső segítségére Kitűnően dolgoznak, eltartják és fenntartják magukat A megyeszerte híres forráskúti művelődési ház például képes a termelőszövetkezetek nagyobb anyagi segítsége nélkül is fenntartani a maga munkájának nem is alacsony színvonalát. Vannak azonban másféle művelődési házak is, kevésbé szerencsés hagyományokkal, adottságokkal és körülményekkel, amelyeknek bizony nagyon nagy szükségük lenne a megértő támogatásra ahhoz, hogy lendületesebb, elevenebb életet alakítsanak ki. A szatymazi művelődési ház, például néhány éve, 1963ban épült. Igaz, hogy magán viseli még az úgynevezett „nagytermes koncepció" jegyeit, azt tehát hogy egy művelődési háznak elég egy hatalmas terem, amelyben színházi előadásokat, filmvetítéseket lehet tartani. De azért van a házban két klubszobának alkalmas helyiség is, s dolgoznak is ezekben, különféle klubok, szakkörök, többek között egy amatőr filmklub, amelynek tagjai eddig már három kisfilmet állítottak össze. A művelődési ház vezetői azonban nem elégedettek eredményeikkel. Többet szeretnének, de ehhez — ebben igazuk van — pénz is kellene. Kitűnően dolgozik például Szatymazon a honismereti szakkör. Az érdekes és értékes anyag, amit összegyűjtöttek, bemutatásra, kiállításra vár. Csak pénz kellene hozzá. A termelőszövetkezetek adhatnának. De nem adnak. Legalábbis egyelőre. És nemcsak erre nem adnak. Mindenféle kulturális ügy anyagi támogatásától elzárkóznak. Ezért aztán sok minden nem is sikerül úgy, mint szervezői — rendezői szeretnék, s az a hamis látszat keletkezik, mintha a tsz-eknek lenne igazuk; nem érdemes erre pénzt adni, látnivaló, hogy úgyse lesz belőle semmi. Hasonló a helyzet Sándorfalván. Azzal a különbséggel, hogy a segítség itt talán méginkább elkelne: nagyobbak a művelődési ház godjal. Itt ls van egy klubszoba, csakhogy ez még nincs is berendezve, ezért aztán — többek között — nem tudják működtetni például a fotószakkört, annak ellenére, sem, hogy ott hever kihasználatlanul a drága felszerelés, s bár használják ugyan, de korántsem olyan hatékonysággal, mintha szakkörben dolgoznának vele. Csak a beláttatás lehet az egyetlen eszköz arra, hogy megértessük a termelőszövetkezetekkel, ez a magatartás előbb-utóbb megbosszulja magát A falvak kulturális fejlődése — s ennek egyik nagyon fontos eszköze a művelődési ház — nem olyasvalami, ami ellentétben állna a termelőszövetkezetek céljaival. Ellenkelzőleg. A kulturális élet visszafejlődése végső fokon még a tsz-ek termelési eredményeinek ls árthat. Ezt pedig nyilvánvalóan, egyetlen termelőszövetkezeti vezető és tag sem akarhatja. ö. l VASARNAP, 1968. DECEMBER 8. DEL: MAGYARORSZÁG 11