Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-04 / 284. szám

Wiitman Tibor BOLÍVIAI NAPLÓ Munka ff O A világában Bolívia nincs is olyan messze Európától, sőt jobban meghatározta annak sorsát, mint ahogy első pillantásra gondolnánk. 1545ben Potosiban, a világ legmagasabb (4000 m) városában, ahol már egyáltalán nem lehet „harapni" a levegőt. felfedezték a Cerro Ricót, a kimeríthetetlen ezüstbányát, amely az amalgámozás alkalmazásával ontotta a nemes femet a spanyol király udvarába, lehetővé tette II. Fülöp aktív külpolitikáját Évi 10—20 millió peso ezüst gazdagította az európai gazdasági életet a XVI— XVII. században, és meglehetősen bonyolult áttételeken keresztül, az ún. „árfofradalom" útján hozzájárult a nyugat-európai eredeti tőkefelhalmozáshoz, manufaktúrák fejlődéséhez. A bolíviai Altiplano spanyol templomokkal teli városa ma nem különösen nagy. egyetemmel rendelkező vidéki központ de a XVII. század közepén 200 ezer körül volt a lakossága, állandó színházakkal, a luxus minden külső megnyilvánulásával. Hanyatlani a gyarmati kornak vége felé kezdett amikor az „ezüstkorszak" lezárult A XIX. század elején a Bolivár nevét öröklő andoki köztársaság gazdasági élete pangott, míg 1900 körül az ónleletek új fordulatot nem adtak az ország életének. Ma már viszonylag kielégitöek az ismereteink az „ónkorszak" viszonyairól, de az ezüstbányászat és az átmenet időszaka még nem nyert kielégítő gazdaságtörténeti vizsgálatot. 1966-tal szemben, amikor első itt-tartózkodásom idején a konzervatív La Paz bizonyos tartózkodást mutatott kutatásaim irár.t, most , több országban, köztült Bolíviában publikált cikkek hatására a hivatalos hatóságoktól a kollégákig munkám szíves támogatásra talált és a kedvezőtlen politikai légkör ellenére is érdeklődés vett körüL , A főváros fÖKne f irodalmi karának dékánja fogadásakor maga tett kezdeményezést a kar és a szegedi egyetem könyvtára kö, zötti kiadványcserére és iti leni könyvek ellenében ér• deklődött orosz nyelvű mű£ vek (filozófia stb.) iránt is. • Itt kell megjegyeznem, hogy a kar hallgatói számára kötelezően választható nyelvek között az angol, francia, . német és aymara mellett az • orosz is szerepel Mind a történész tanárok, mind a hallgatók előtt külön tartolt előadás alkalmával, illetve utána érdeklődtek Magyarország iránt, főleg a gondolatszabadság problémái körül forogtak kérdéseik. Érdeklődtek Lukács György felől, akinek vastag köteteit spanyolra fordítva csaknem minden könyvesbolt kirakatában látni lehet. Jellegzetes latin-amerikai értelmiségi magatartás a rendkívül nagy módszertani-filozófiai érdeklődés, ami lényegében a szellemi útkeresés megnyilvánulása. Az idealista rémet irányzatoktól a különféle szociológiákon át a marxizmusig mindennel megpróbálkoznak, hogy magyarázatot leljenek bonyolult problémáikra. Eszmei zavar ez? Több ennél, az elmaradottság gyors behozására irányuló intellektuális törekvés egyik vonása. Mondani sem kell, hogy a tudományos müvekben jelentkező marxista nézőnontok többnyire differenciálatlanok, vulgárisok. Nem kevesebb mint 8— 9 párt illetve politikai áramlat vallja magát marxistának, ami nem jelenti azt. hogy közös program alapján, azonos értelmezést tudjanak adni Bolívia főbb kérdéseiről. Unnrinlf olvan formálissá VaiHIdK váló elemek, amelyek mögött rendkívül sokféle tartalom húzódhat meg. Ilyen az „indigenismo", amit magyarul talán indián „népiességnek" nevezhetünk. 1 A népies írók általában haladó célzattal nyúlnak indián (kecsuá vagy aymara) témákhoz, de sokaknál az egész „indigenismo" nem más, mint esztétikai játék. Meglepetés volt, amikor a külügyminisztérium egyik magas beosztású tisztviselője, maga is író, megajándékozott az Altiplano indiánjairól szóló munkáival, és meg kellett állapítanom, hogy egyáltalán nem csipkézi a valóságot. Indián nyelven írott könyveket itt a fővárosban nem nagyon lehet találni, de a bányavárosokban ilyenek is vannak. Az irodalom és a tudományos élet itt sokkal jobban decentralizálva van, mint Magyarországon, Cochabambának például több kiváló írója volt és van, mint La Páznák. Egyik kolléga úgy fejezte ki magát, hogy a sokarcú Bolíviának nem a legszebb, legbarátságosabb arca a főváros, a szív, a lelkesedés vidéken van. Mielőtt megkezdtem a vidéki tartózkodást, érdeklődtem az itt élő magyarok felől. Amikor Limában a repülőtéren belepillantottam a város telefonkönyvébe, szemembe ötlöttek a magyar nevek, Szabók, Nagyok stb. Chilében sok magyarral találkoztam 1966-ban. többen eljöttek az újságban meghirdetett előadásomra, és általában nem kevesen látogatják meg az óhazát. Az andoki országokban él a legkevesebb magyar, de főleg itt Bolíviában, ahol számuk elenyésző. Inkább jugoszlávok és németek képviselik az európai emigrációt. A magyarok részben a fasizmus éveiben menekültek ide, részben 56-osok. Egy kis részük kapcsolatot tart fenn a magyar követséggel, amely egyébként, a jugoszláv követséget kivéve, egyedül képviseli a szocialista országok érdekeit Bolíviában. Lelkes hazánkfia, Irmay Nándor mérnök, aki a Balog-expedíciót is segítette, ez év tavaszán elhunyt. Kevés helyen dolgozik ennyire elszigetelve a magyar diplomáciai képviselet, mint itt, munkája nehéz, de megítélésem szerint eredményes. A magyar-bolíviai kapcsolatok fejlődését jelzi az a 6—8 bolíviai diák, aki évente a magyar egyetemekre megy tanulni. Határozottan állíthatom, hogy itt megvan az érdeklődés Magyarország és a szocialista országok iránt. A már évekkel ezelőtt előkészített, de politikai meggondolásból az itteni kormányzat által félretett bolíviai—magyar kultúregyezmény-tervezet megvalósítása sokat lendítene a kapcsolatok fejlődésén. Nem kevés cikk olvasható a napilapokban a szocialista országokról. Hazánk például az október 19-i esti kiadásban címlapon kapott helyet „Gábor Zsazsa újabb szédelgései" címmel. Idézi a Népszabadság és a többi lapok jogos kritikáját, hogy hogyan lehetett kiengedni az országból a csekkhamisító magyar származású művésznőt, aki nem fizette ki hatalmas számláit. A bolíviaiak megértik a magyarok bosszankodását, mert tudják, hogy e botrány megismétlése annak, amit a famózus Zsazsa a bolíviai ónkirály, Patino Lisszabonban rendezett ünnepélyén nemrégen elkövetett. Ennél jobban csak Jacquelinc Kennedy második házassága döbbentette meg az ország lakóit: „egy szimbólum leesett a piedesztálról" írja a lap ugyanazon az oldalon az esetről készített riportjának címében. A házasság itt mélységesen sérti a közvéleményt, naponként írnak róla. Talán azért is, hogy másról hallgathassanak ... (A befejező rész következik.) Az elmúlt hétfőn is megtartotta — immár hágyományosnak számító — vitaestjét az újságíró klubban működő Szegedi Müvészklub. Ezúttal Tápai Antal szobrászművész tartott előadást Munka és művészet címmel. A nagy érdeklődéssel kísért referátumban arról szólt, hogy általában elhanyagolt terület a munkának — mint esztétikai értéket teremtő tevékenységnek — és a művészetnek az együttes vizsgálata — pedig e reláció elemzése igen fontos. Főképp azért, mert jelen napjainkban érdeménél kisebb megbecsülést kap a müvek születésében oly fontos szerepet játszó technika. Mint mondotta, csak a technikai ismeretek teljes birtokában tudhatja kifejezni magát a művész, csak akkor, ha mind anyagismerete, mind pedig a választott matéria formálásához szükséges készsége megfelelő. A maga által leggyakrabban szoborrá formált anyag, a vörösrézlemez példáján mutatta be a kérdéshez kapcsolódó elképzeléseit Tápai Antal. Elmondotta: ebből a jól formálható, „dinamikus" fémből csak az tud három dimenziós képzőművészeti alkotást készíteni, aki teljesen tisztában van a lemez tulajdonságaival, s — mivel minden megtett mozdulat megismételhetetlen — az alakításhoz szükséges tettek összességének is „birtokosa". Csak a jó kalapácsütések nyomán bontakozik ki a mű; az iskolázott kézzel, jó helyre mért ütések nyomán! Az előadás hallgatóinak többsége örömmel nyugtázta ezt a kijelentést, hiszen manapság korántsem esik elegendő szó a a technikai felkészültség fontosságáról, a művészek igazi kibontakozásához elengedhetetlen manuITsz-SagokciS ©craeröfi® ü| rendeletek A múlt napokban két űj rendelkezés jelent meg a Magyar Közlönyben. Az egyik a termelőszövetkezet női tagjainak gyermekgondozási segélyre való jogát terjesztette ki. Az eddigi rendelkezés értelmében ugyanis a gyermekgondozási segélyben részesülő nő, ha újból szült, a gyermekgondozási segélyre csak akkor volt jogosult. ha a szülést megelőző naptári évben, vagy a szülést közvetlenül megelőző tizenkét hónapban tsz-tagként legalább 120 tízórás munkanapot dolgozott A 120 munkanapba beszámítható a kártalanítási segélyben, kórházi ápolásban, illetőleg betegségi segélyre jogosult idő, szülési szabadság, vagy a vezetőség által engedélyezett munkaviszony ideje stb. A gyermekgondozási segély ideje azonban nem volt beszámítható. A 40/1968. (XI. 16.) MÉM. sz. rendelet kiegészítette az 1/1967. (XI. 26.) FM. sz. rendelet 1 §-ának (1) bekezdését „g" ponttal. E rendelkezés értelmében a gyermekgondozási segélyre való jogosult-ág metrál'apításánál a szülést megelőző egy éven belüli 120 tízórás munkanapjaiba be kell számítani a gyermekgondozási segélyben eltöltött időt ls. A rendelkezés az 1968. november 16. napjától alkalmazandó az újabb gyermek szülése esetén. A másik rendelkezés az újonnan belépő termelőszövetkezeti tagok családi pótlékra való jogosultságának körét bővítette ki. A korábbi rendelkezés értelmében azok a termelőszövetkezeti tagok. akik a műit évben léptek be a tsz-be és a belépés évében nem teljesítették a kötelezően előírt 120 (nők a 80) tízórás munkanapot, azok a belépést követő évben csak annyi hónapig lehetnek jogosultak családi pótlékra, ahányszor a férfi 10, a nő 7 tízórás munkanapot teljesített a belépés évében. Ez a rendelkezés hátrányosan érintette azokat a termelőszövetkezeti tagokat, akik az év utolsó hónapjaiban léptek be a tsz-be és ezért nem tudták teljesíteni a kötelezően előírt munkanapokat. Az 1968. november 27-én megjelent 42/1968. Korm. számú rendelet, amelyet 1968 július 1-töi kell alkalmazni, azokra a tsz-tagokra vonatkozik, akiknek a tagságuk az előző év július 1. és december 31. napja között kezdődött, illetve léptek be tszbe s ez idő alatt az előirt 120 (nők a 80) tízórás munkanapot nem szerezték meg. Az új rendelkezés szerint ez esetben figyelembe kell venni a belépés évét követő év január 1. napjától jűnlus 30. napjáig teljesített munkanaookat s ezek alapján a családi pó'lék folyósítás beszüntetésétől, le-korábban július 1-től a további időre is folyósítani kell. Például az 1967. július 10-én újonnan belépő férfi termelőszövetkezeti tag belépésétől a naptári év végéig 52, 1968. január 1-től június 30-ig oedig 44 munkanapot teljesített. Ez a tag 1968. január 1-től május 31-ig az előző évben teljesített 52. munkanap alapján, július 1-től október 31-ig pedig az 1968. január 1. és junius 30. között teljesített 44 munkanap alapján jogosult családi pótlékra. 1969. évben ez a tag az 1968. évben január 1-tól december 31-ig teljesített munkanapok alapján jogosult családi pótlékra. Vagy például a tsz-be 1967. szeptember 20-án belépő férfi tsz-tag a belépést közvetlenül megelőző hat naptári hónapben családi pótlékra igényt adó munkaviszonyban állt. A tsz-be történt belépésétől a naptári év végéig 50. 1968. január 1-től június 30-ig pedig 40 munkanapot teljesített. Belépésétől 1968. június 30-ig a teljesített munkanapok számára tekintet nélkül jogosult családi pótlékra. 1968ban azonban július 1-től október 31-ig továbbra is jogosult a családi pótlékra az 1968. január 1-től június 30-ig 'eljesített 40 munkanap alapján. Azok a termelőszövetkezet' tagok, akik családi póttól' igényét az említett okok miatt a Társadalombiztosítási Igaz gatóság korábban elutasította az új rende'kezés alapján a termelőszövetkezet révén igényüket sürgősen terjesz szék elő és csatoljanak a termelőszövetkezettől igazo lást arra vonatkozóan, hogv az igénylő tsz-tag 1968. ja nuár 1. és június 30. között havi megbontásban hánv munkanapot teljesített. Az új rendelkezéssel kapcsolat ban családi pótlék igény' azonnal, de legkésőbb a rendelet megjelenésétől számított három hónapon belül lehet visszamenőlegesen július 1-től igényelni. Dr. V, M. ális iskolázottságról. Re- szek körében — nem marad méljük, a jövőben — sem a hívek és előadók nélkül ez a szegedi, sem pedig a más fontos téma! tájakon munkálkodó művé- A. L. Kiállítás Miskolcon A Miskolci Galéria három termében megnyílt X. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállításon a város nagydiját Kunt Ernő miskolci grafikusművész, Borsod megye tanácsa két díját és a nagyüzemek (a Borsodi Szénbánya Vállalat, a Borsodi Vegyi Kombinát, az Özdi Szénbánya Vállalat, az Özdi Kohászati Üzemek, a Lenin Kohászati Művek és a Ilejőmenti Állami Gazdaság) dijait Lenkei Zoltán, Kalló László és Tóth Imre miskolci, Czinke Ferenc és Lóránt János salgótarjáni, valamint Asszonyi Tamás, Berki Viola és Kis Nagy András budapesti művészek kapták. A tárlatra 119 alkotó 237 művét fogadta el a zsűri. Az alkotások között 68 festmény, 63 grafikai mű, 47 szobor és 59 érem található. Nagyon gazdag a szobrászati anyag. Tulajdonképpen ez teszi országossá a kiállítást, hiszen a 106 szobrászati munka közül mindössze egy miskolci alkotóé, míg a festmények és grafikák egyharmada helyi művész alkotása. Az országos jelleget a fővárosi művészeken kívül Csizmadia Zoltán, Kajári Gyula, Tóth Sándor, Czinke Ferenc, Lóránt János és id. Szabó István jelenléte biztosította, báláz utóbbi három ugyanannak a területi szervezetnek a tagja. A Szegedi Nyári Tárlaton szereplő fővárosi alkotók mindegyikével találkoztunk, sőt több nyáron Szegeden elsőként bemutatott szobrot és képet láttunk. Csak egy-két nevet említek a kiállítók közül: Ábraham Raffael, Bazsonyi Arany, Csohány Kálmán, Galambos Anna, Kis István, Orosz János, Somos Miklós, Kondor Béla, Ligeti Erika, Nagy András, Németh Mihály, Szabó Iván, Szellösy Enikő, Szurcsik János, Vecsési Sándor. A Szegedi Nyári Tárlatra bevett művek száma megegyezett a miskolcival, mégis inkább országos jellegű volt, sokrétűbb és egyben egységesebb élményt adóbb a mi kiállításunk, örömmel tölthet el bennünket, hogy nemcsak felnőtt a IX. Szegedi Nyári Tárlat a X. Miskolcihoz, hanem tovább is lépett annál. H. B. Papi békebizoitság ülése A Hazafias Népfront megyei elnöksége és a Csongrád megyei békebizottság katolikus bizottsága tegnap, kedden ülést tartott Szegeden, a népfront városi székházában. Az ülésen részt vett Katona Sándor, a népfront megyei bizottságának titkára, országgyűlési képviselő, valamint dr. Rátkai János, megyei egyházügyi tanacsos is. Az állam és az egyház kapcsolatáról, a békemozgalom feladatairól dr. Szabó-Bakos Szilárd nagykanizsai prépost-plébános tartott előadást a megye minden részéből megjelent katolikus papoknak. Tanácstagok beszámolói Szegeden A következő napokban az alábbi helyeken és időpontban tartanak tanácstagi beszámolókat: December 4-én 5 órakor a Városgazdálkodási Vállalat helyiségében dr. Falu György városi, dr. Hammer Fidél és Kondorosi János II. kerületi tanácstagok; a rókusi iskolában dr. Földi Gábor városi. Gombai Mihály és Nagy László II. kerületi tanácstagok; a MAV Szeged-állomás ebédlőjében Lengyel Istvánná városi. Nagy lstvánné és Finta Kálmán III. kerületi tanácstagok; fél 6 órakor a ruhagyár kultúrtermében Szili Antal városi. Lengyel András, Mohácsi Károlyrv'' is Soós Károlyné II. kerület; tanácstagok; December 5-én, 3 órako a Felszabadulás Tsz Rózsa '.anyai üzerregység+ben Mé "áros László városi, Balo István II. kerületi tanácsta "ok- 5 órakor a Becsei utca óvodában Bará'h József vá rosi, Körsmár Károlv és Ke hén Pálné II. kerületi ta "ácstsgok: a Sáevárttelen ku'túrttózban Kalmár Is'vá városi. Répák János és Nvtt rai Antal III. kerületi ta "tócstarok; ugyancsak a Ság váritelepi ku'túrházbn, Nvitrai Imréné városi Hor váth Jenő és dr. Király De 'ső III kerületi tanácstagok Tél 6 órakor a fonalfeldolgozó vállalat helvlségébeo Zombori János városi, dr. Várkonyi László és Egri Istvánná II. kerületi tanácstagok; December 6-án 5 órakor a Vám téri öregek Napköziotthonában Juhász Géza városi, Rajcsánvi András és Majzik István III. kerületi tanácstagok, a Rákóczi utca 11. szám alatt Böresök Lajos városi. Szilád) Sándor és Zoltánfi István III. kerületi tanácstagok: December 7-én 5 órakor a jutaáru gyár ebédlőjében Hódi lstvánné városi, Teleki Ferenc II. kerületi tanácstagok találkoznak választóikkal. Magvar hetek Japánban Magyar heteket rendez a Hungexpo áprilisban és májusban Japánban, egy időben az 1969. évi Tokiói Nemzetközi Vásárral, amelynek Magyarország is hivatalos "észvevője lesz. A tokiói nemzetközi vásár 500 négyzetméternyi területet elfoglaló magyar kiállítás: szemléltető tájékoztatást kíván nyújtani a magyar gazdaságról, s az ország lakosságának életéről. SZERDA, 1968. DECEMBER 4. 2 DEL-MAGYARORSZAG (Folytatjuk.)