Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

Vita falusi ifjúságról December l-án Ml lest veled, falust ifjúság? címmel vitaindító cikket kOzOItOnk. Sok levél, hozzászólás érkezett azóta zzerkesztöségflnkbe, amelyek kSzdl most ismét három írásból adunk részleteket. Járásszerte élénk visszhangot váltott ki a parasztifjúsággal foglalkozó vitaindító: KISZ-szcrvezetekben, ifjúsági klubokbsn, művelődési házakban vitatkoznak róla. Egyre nagyobb érdeklődéssel figyelik a vitát, a hozzászólásokat. Várjuk a további véleményeket. Férfi menyasszonyok Gazdag Forráskúton a nép- lányok, legények, asszonyok, bál, reggelig ropják a táncot, Éljünk a lehetőségekkelI Alkotó céllal Az Ifjúság, a falusi Ifjúság problémája nemcsak mai keletű, hiszen amióta az emberiség létezik, azóta mindig feladatok elé állította a közösséget a nevelés, a felgyülemlett tapasztalatok, tudás átadása, a soron következő nemzedéknek, a fiataloknak. A szocialista Jövő érdekében bizonyos aggodalommal tölt el bennünket a holnapnak felnevelt nemzedék problémája, az ifjúság, akire majd rábízzuk eddig elért sikereinket, eredményeinket, a társadalmi, gazdasági továbbfejlődés felelősségét. Nem mindegy, hogy kinek adjuk át kezünkből a szerszámot, a gépet, kit engedünk helyünkre a katedrára, vagy a tudományos intézetekbe. Az új nemzedék olyan lesz, amilyenné neveljük. Társadalmunk megteremtette a lehetőségeket, de ezeket gazdaságosan és észszerűen kell kihasználni. A felelősség kétoldalú, részben érinti a társadalmat, másrészt a fiatalokat Nem szabad megelégedni a már elért sikerekkel, újabb eredmények megvalósításáért kell dolgozni. A termelővíszonyok fejlődésével alakul a társadalom, s változik az egyén szerepe, helye a közösségben. Rohamos az átalakulás falun, ma már nincsen Istenhátamögötti hely, amelyet a távolság vagy a kedvezőtlen adottságok elzárnák a világtól, az eseményektől. A kommunikációs eszközök mindenüvé, még a legs/étszórtabb tanyavilágba is szinte minden késedelem nélkül eljuttatták az országban történő eseményeket, hfrt visznek a világról, a kultúrát odatátaltok. csak élni kell a lehetőségekkel. Ma már nem beszélhetünk a falusi fiatalság elmaradottságáról. Am, szakítani kell azokkal a konvenciókkal, merev hagyományokkal, amelyek még rányomják bélyegüket viselkedésükre, szokásaikra. Legyen erejük meglátni, közvetlen környezetükben meglátni a hibákat, s legyen bátorságuk ezen változtatni. Nem elég eljárni a kultúrház összejöveteleire, táncos rendezvényekre, ez még nem kötelességteljesítés. A kollektív élet a modernizálódó világban egyre inkább létszükségletté válik és szocialista rendszerünk elmaradhatatlan követelménye. Az anyagiasság, az anyagi jólét önmagában senki számára nem jelenthet tartós „boldogságot". Az ebből eredő közömbösség, sőt mi több közöny, gátolja a zökkenőmentes fejlődést és az egyéni boldogulás kerékkötőivé válhat Nagy szerepük van a falusi fiatalok nevelésében a tanároknak, hiszen a legtöbbet tehetik az egészséges, kollektív életszemlélet, a marxista —leninista világnézet megteremtéséért. kialakításáért. Körmendi József Szöreg Nekünk, falusi fiataloknak nem közömbös a közösségi élet, a társadalom nyújtotta lehetőségek. Lehet itt is jó az ifjúsági élet. Egyetlen feltétele, hogy törekvő, alkotó célja legyen. Szívesen járnak össze a fiatatok, ha látják, hogy munkájuk gyümölcsözik. Tudjuk, hogy sokat kaptunk a társadalomtól és tudjuk azt is, hogy mivel tartozunk ezért. Nem becsüljük le a munkát. Ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el, olyan vezetők kellenek, akik szívügyüknek tekintik a falusi fiatalok problémáit. Mert nem mindenütt arany a falusi fiatalok élete. Akadnak kivételek, de a nagy többségnek a ruhára, a szórakozásra nehéz fizikai munka után jut a pénz, s aki megdolgozik a forintokért, az meg is becsült Csépi László gimnáziumi tanuló, Zákányszék Tágítsuk a feltételek körét Ügy érzem, én ls fiatal vagyok még, s jogosult a vitára. Annál is inkább, hiszen mint anya kérek szót, egy hatéves fiú és egy kétéves lány édesanyjaként Néha alkalmam adódik bepillantani a megyei, vagy más megyében élő fiatalok életébe. Nem könnyű nekik. Nincsenek meg azok az objektív lehetőségek, legalábbis legtöbb faluban nincs, ami által egy fiatal pedagógus vagy a tsz-ben dolgozó Eltartási szerződések Szomorú az öregség, ha nincsen támasza az embernek. Kifordul a szerszám a megfáradt kezekből, sivárabbban, kisebb örömökkel élik le napjaikat. Pedig jóllehet, sok öregnek hozzátartozója, gyereke él más vidékeken, de megfeledkeznek róluk. A szövetkezetek Jó szóval, tüzelővet fejadaggal, öregségi járadékkal, segélyekkel teszik könnyebbé, elviselhetőbbé az öregek sorsát. Az adottságok, a lehetőségek szerint. A szegedi járásban ls így van ez. A közelmúltban a sajtó, a televízió hírül adta, hogy az egyik dunántúli szövetkezetben, kis faluban, hasznos kezdeményezés született A termelőszövetkezet eltartási szerződést köt az idős emberekkel. Hiszen a legtöbbjüknek földje, háza. ingatlana van és ha azt értékesítené, jól megélne belőle, öreg napjait megszépítené, megkönnyítené. A szövetkezetet meg ismerik megbíznak benne, így hát inkább vele kötnek szerződést. amelynek értelmében rendszeresen, havonta meghatározott össszeget fizet a közös, amiért cserébe majd az öregek elhalálozása után igényt tart az ingatlanra. Üj szokás ez. Követendő példa. Ahol megerősödtek már a szövetkezetek, vállalhatják a többletkiadásokat. Nemcsak azért, mert idővel megtérülnek, hanem azért ls, mert sokakhoz csak így juthat el a gondoskodás, a társadalom megbecsülése, szeretete. fiatal képezze magát. De az sem megoldás, hogy bevándoroljanak a közeleső városokba, hiszen mi lesz, ha ök otthagyják a falut, a termelést. Ügy gondolom, hogy a fiatal tehetségek számára szélesebbre kellene tárni a lehetőségek kapuját Gondolok elsősorban a falusi fiatalok azon rétegére, amelyeknek nem sikerült a továbbtanulás. Elhelyezkedésükben, további tanulásukban sokkal többet tehetnénk. Kulturális szempontból pedig a kulturáltabb szórakozás megteremtéséért. Miért tartom ezt szükségesnek? Mert ezáltal is elérnénk azt hogy nem kívánkoznának el annyira a fiatalok falujukból és az otthon maradottakból „kinevelt" emberekkel a falu is Jobban járna, jobban boldogulna. Móra Mihályné Kiskundorozsma hagyomány. A hajdani szétszórt, szegényes tanyavilág, a sivár, négykoronás homok szigorúságra nevelte művelőit s megőrizte az elődök szokásait hagyományait. Szorgos kezek gyűjtötték össze, s ma már felhasználják a művelődési otthon munkátában. Csokorra fűzve megmutatja, hogy sok-sok évtizeddel ezelőtt hogyan is éltek, szórakoztak a homoki emberek, az átokkal, baljai, reménnyel vert földnélküli tonosok, „olcsó" kis parasztok. Tuskóhúzás Kedves hagvomány, évszázadokkal előbb kialakult ^zokás. Farsangtájon összegyűltek valamikor a legénvek. s húzták a tuskót Most is. A művelődési otthon előtt gyülekeznek, onnan indul el a menet. Tréfás játék ez. kigúnyoltok azokat, akik nem mertek megházasodni, akik nem tudtak párt találni. Nagv ünnep ez a faluban. Megérkeznek a fiatalabb, öregebb legénvek, ki-ki a maga kis tuskótovaL álarcával. Megdorgálták őket a művelődést háznál, lelkükre beszélnek, jövőre aztán ne a bukóval. hanem életük pártával jelen lenek meg itt. Mi tagadás. Forráskúton akad olyan öreg'egénV. aki már iónéhány éve. évtizede húzza az elmaradhatatlan tuskótát. Az öltözékük ilyenkor tréfás, eredeti. Kigúnyolják vele a régi. hajdani szegénységet. nincstel ensAget A maszk hasonlít a bus-talarchoz. A ruha lehet, cigányos, vagy magyargombos ls. A tanyavilág híven megőrizte ezt a szokást. A honismereti szakkör tagjai összegyűjtötték, s most már évről évre farsang tájén felelevenítik ezt a játékot Zeneszó kíséri a bátortalan férfiakat az utcán kitódul a nép. jót mulat rajtuk. Régi szokás, jó emlékezni rá, de csak emlékezni, hiszen a megnyomorító szegénység szülte annak idején, a reménytelen tanyavilág, a magárahagyatottság, az élettől való, a holnapoktól való rettegés. Vidáman, ricsajozva, hangosan vonulnak most a maszkok. A hajdani szegénység eldobott kicsúfolt ruhát Szeretnek rá emlékezni a falubeliek, de csak emlékezni. Olyankor 500— 600-an ls összegyűlnek, s végigricsajozzák az utcát kinevetik, eltemetik azt a régi nyomorúságos világot Cicázás Kisebb ünnep. Kisebb csoportokat vonz. Rendszerint tavasz tájon találkoznak a 1 1 ~ f£ | Somogyi Károlyné felvétek HA7ASSAG" ELŐTT. Téli napokban is akad munka a szövetkezetekben. Közelít a rszímadás, számbateszik az 1968-as esztendő eredmén elt, s készülnek az új eszendőrc. Kisleleken a Magyar-Szovjet Barátság Tsz ben egyesülésre készülnek. Korábban három termelőszövetkezet működött együttes iránytíás alatt, « ért el jelentős sikereket. Az idei esztendőre változtatnak. A csengelei Egyetértés Tsz kilép a „triumvirátus"-ból, a Perczel Mór Tsz viszont egyesül a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-szel. Gondosan készítik elő a „házasságot" a közös gazdaságban, összevont Igazgatósági ülést és párttaggyűlést tartottak decemberben (mint képű :k is mutatja), amelyen alaposan megvitatták ezt az igen fontos lépést férfiak, mindenki a maga párját választja. Játék ez is. összegyűltek egy egy tanyánál. körbeálltak, középre pedig a fogó- Kiáltásra széjjelszaladtak, s mindenki megtalálta a maga párját. Valaki azonban mindig egyedül maradt ő lett a fogó, a cica. Olcsó játéka volt ez a szerelemnek. Egy-egy tanyán gyűltek össze. Cicáz! ak jó ideig, aztán megszólalt a citera, táncoltak, daloltak. A pár pedig később is együtt járt, egész esztendőben, a munkában is megtalálták egymást, év végén pedig a lakodalomban. A cleázásban mindenki részt vehetett Hol itt, hol ott gyűltek össze a fiatalok, mege-ett. más falvakból is ide-ide találtak a legények, párt kerestek, választottak maguknak. Arató ünnep Gyorsan telt az esztendő, elérkezett a legnagyobb munka, az aratás. Silányan fizetett a homoki föld, meszszire eljártak innét a gazdák. a jó fekete földekre, Bánátba, Bácskába. Hosszú időre mentek, felpakoltak a szekerekre gyerekek, öregek. Mind-mind elment a faluból, aki hasznosnak tudta magát, szorgalmasnak a kenyérkeresetre. Nyaranként most is összejönnek a művelődési otthon előtt, eljátszszák azt a régi szomorú menetet Arató ruhákban, az aratás szerszámaival, a régi paraszti élet rekvizftumaival, sarlóval, kaszával ellátva magukat. Elő-előkerülnek a búzakévék, a szépen font búzakoszorúk, még az újsütésú fehér kenyér is. Két-hárcm kocsi megrakodva, rajta az aratónép és nem hiányozhat a szegényember hűséges segítője, a szamár sem. Elindul az arató menet hangoskodva, arató nótákat énekelve. Gazdag hagyomány ez. hiszen ha a legnehezebb munkák közé is tartozott, mégis az életet jelentette. a megélhetést az új termésig. Most színekben pompázik a menet, s maid visszatér a múVelöd^si házba, a felcicomázott, kidísz+ett terembe ahol megkezdődik a reggelbe nyúló mulatozás. Szüreti mulatság A nyár után elérkezik az ősz is, amikor szedésre kínálja kincsét a homok, nagyra növeszti a szőlőfürtöket, öröme teljék benne a gazdának. A szüretet jó szívvel, jó kedvvel játsszák végig a forráskútiak. Itt is összegyülekeznek, koccintanak az új borral, ízlelgetik a szőlőt, feldíszítik a szüreti mulatsághoz a termeket. Hangulatos, nagy hagyománvú mulatság ez. Itt sem hiányozhat a szamár. Es persze, ami megkülönbözteti a forráskúti hagyományt más vidékektől, a munka, a szüret imitálása. Mert nemcsak hejehujás felvonulás ez. hanem a szüretel ök elvonulnak a tetthelyre, a szőlőbe. Ott már várja őket a gazda borral, hangos szóval kínálja a mulatozókat Körülötte ott állnak a csőszök, felöltözve, rangjukhoz, méltóságukhoz illően bundában, Jókora fütykösökkel, a hűséges kutyákkal. Odébb pedig szedik már a szőlőt megérkeznek a vásárlók is, ócsárolják a szőlőt, az új termést, a gazida meg váltig dicséri. Tart az alkudozás tart a szüret. Aztán meg a kóstoló, a vigasság. Mindez szigorú szabályok, hagyományok szerint. Aztán visszafordul a menet, betér a művelődési házba, a feldíszített terembe. Ott is megjelennek a csőszök, a bírók s megbüntetik, ha valaki megdézsmálja a szőlőt, a gyümölcsöt Vidáman áll a s a fiatal pár jól érzi magát. Cicázásnál megszerették egymást. s a szüretben már közelít a boldog esküvő. A lakodalmas Ez az egyik legnagyobb ünnep, a legnagyobb játék Forráskúton. Eredete szintén regi. Egy egy ilyen lagzin 7—800 ember is részt vesz. Valamire való falusi dehogy menne el ilyenkor másfelé. Akadnak emberek, akik tíz éve játsszák tisztségüket, szerepüket, s bizony megsértődnek, ha egyszer is kimaradnak a lakodalmasdiból. A szertartás a hagyományoknak megfelelően zajlik. A vő'egényes háztól indulnak vőfély, koszorús lányok, koszorús legények, felöltözve fehérbe feketébe, mint ahogy az már szokás. Zenekar, vidámság kíséri őket. a vőfélyek szellemeskedés". Természetesen a vőlegény házát itt a művelődési tthon képviseli. Mire a menet a lányos házhoz ér, a menyasszonyhoz, már sokszor 100—500-an is összegyűlnek. Bent pedig kikészítik, öltöztetik a menyasszonyt Ügy. hogy ne lehessen felismerni. Lényegében zsákbamacska, mint minden házasság. Az udvaron felállítják az esküdtető széket alkalomadtán megteszi egy ócska pótkocsi is. A házba nem léphet be senki, kikenik, kifestik a menyaszszonyt, majd következnek a rigmusok a szabályos kikérő versek, a menyasszov sirató, a különböző köszön'ők, bor, kalács az asztalon és a szomorú édesanya sírása. Megjelenik a menyasszony, az új pár az esküdtető elé vonul, s elhangzik a szentbeszéd, a kívánságok, amik általában a falu életébőt merítik témáiukat; mit kíván mostanság a menyaszszony: legyen vfz. gáz. villany, virágos utcák, legyen pékműhely stb. stb. Az esküdtetés után elvonul a násznép a művelődési otthonba. Közben az utcán kisdolgára kísérik a monyasszonyt Az oltóban már gyertvákkul várják őket az udvaron ropogóst húz a cigány, kezdetét veszi az igazi lagzi. Később megjönnek a kálétósok is. A menyasszoy szülei, annak rokonai, akik nem Jöttek a násznéppel, odahaza még egy lakodalmat ültek, csak most értek a művelődési otthonhoz. Ünnepélyesen fogadják őket Aztán vége-hossza nincs a szellemes rígmusoknak, a vőfély virtuskodásnak. Majd bevonulnak a szakácsok. következnek a szakácsmondókák, majd a vacsora, s a menvasszonvtánc. Szigorúan a forráskúti szokások szerint. Szóval eltart a lagzi, míg kisorsolják tombolán a menyasszony panucsát és a menvasszonvtáncban kielégítenek minden kívánságot Van, amikor szalmán alszanak. seprűvel táncolnak, ki hoevan követeli meg a megfizetett menyaszony táncban. S a végén csattan az ostor; kiderül, hogy ki is a szép menyasszony. Mert addig jóllehet senki sem tudta, hiszen minden esetben férfi. Lehet, hogy a faluból lehet hogy más vidékről. De ez már nem zavarja sem a násznépet sem az ifjú párt, ropják a táncot kivilágoa kivirradtig. Legutóbb 7 ezer forintjába került egy Ilyen lagzijáték a művelődési háznak. De megérte. Aztán már nem ls sok marad hátra az esztendőből, legfeljebb a virágos bál, amikor a falu fiataljait búcsúztatiák az árván maradó leányok. fiatalasszonyok. Mert b'zony a falu elejét elviszik katonának. No. de nem sokáig, tavasszal, még korábban, farsangkor kezdődhet élőiről a iáték. Hiszen mindez csak toték. régi szokások, hagyományok felelevenítése ... SZ. L. L KEDD, 1968. DECEMBER 31. DÉL-MAGYARORSZÁG *