Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

A puszta télen Nem. úgy puszta már a puszta, mint hajdan — kevesebb a romantikája, magasabb a civilizációja és a kultúrája. De a tél mégis különös varázst ad a Szeged környéki tájnak. Ha leesik és megmarad a hó, végtelen fehér palástját csak apró ösvények csíkozzák vagy a nehéz gépek talpnyomai. Hadd villantsunk fel néhány kockát az igazi alföldi télből! A gépek nyomán elballag a gyalogos is a kötésig érő hóban Mtmmgmmmsmm mmü" hu v * | • s . .. Mmmm&Wkm&rM'. cp * WMmm^MMm m $& Csak egy keskeny ösvény köti a távoli tanyát a falu áramköréhez Lesen a vadász és a - vizsla... Somogyi Károlyné felvételei Tor... tor... disznótor Homoki tanya. Az 1900-as évek elején kis dombra építették, hogy megállja az időt. Megállta. Póka Istvánék 1931 óta lakják. Az öregember most 76 esztendős. Nyugdíjas. A rúzsai Juhász Gyula Tszből kapja minden hónapban az öregségi járadékot, s az asszony is néhány forintot. Nem nagy pénz, nem nagy összeg. De jól jön, nem tudják nélkülözni. Meg aztán jár a háztáji is. Itt a tanya körül el-elbóklásznak, felnevelnek egy-két hízót, aprójószágot. Tisztességgel, becsülettel élnek. élünk vele. Minden héten két terem itt egy kis bor ezeken liter olajat elfogyasztunk — az öreS tőkéken. Meg hát a . malacból is elrakok én zsírigy az asszony. ban töpörtőt szaionnát, húst. Hát előkerül a lábas is. nem nagyon élünk. vele. Aztán elbeszéljük azt a régi időt, amikor erre kisike- X7~ • Csendes kis redett a pénzük. Nagy esemény volt. Szorgoskodik a Ne legyen rosszabb! disznótor ez. Nóta se hangzik, a poharak se kochöllér. A cannak. Elkéstek az ebéddel, ló* a-L. , .-.,1 „„i majd vacsorára, jó vacsorára ket oreg meg all az ajtó mel- egyJ kis levestj ' egy kis lett, nézik a munkát, nem paprikást megfőz az öregsajnálják a szót. Elmondják asszony. Aztán kész is. Elaz életüket múlt — Egy vacsoráért nem tu— En egy osztályt jártam dok annyit dolgozni, nem is — így az öregasszony —, de akarok. azért olvasni elég jól olva- Szóval, Pókáéknál nem sok. Iskola helyett várt a munka. Annyi búzát felverFák és öregek Hangulatos a tanyaudvar. Igaz, magán hordja a gazda korát, árulkodik. Megroggyánt az üres kukoricagóré, a kerítésből el-elfogytak a deszkakarók. Mindjárt a tanya előtt hatalmas öreg eperfa. Feketén gubbaszt, didereg a télben. Arra, odébb meg egy fehér nyárfa, ö is fázik. Levetette már régen leveleit, menyasszonyi fátylát. Régi, öreg fák ezek, nem is Póka István ültette őket. Olyanok, mint az emberek, önkéntelenül, ha rájuk nézek, az öregember, meg az öregasszony jár az eszemben. Most disznótor van a tanyán. Levágták a malackát, a nyári konyhában dolgozik vele Sebők Ferenc böllér. Póka István gyenge már a munkára, eltelt rajta 76 esztendő. Leginkább kézhez adja a szerszámokat, edényeket. A felesége is. Jó segítség Vas Imréné, kaparja a belet — Világosodással vágták le a malackát. Fél 9-re már be is hozták. Második esztendeje vág itt Sebők Ferenc. Én magam nem bírom csinálni. Igy aztán akkor vágunk, amikor ráér a böllér. Az ünnepekre meg elfogy az ennivaló, nincs mit enniük a disznóknak. öröm, inkább gond a disznótor. Az öregasszony beszédetem, hogy maga annyit nem ^ Elmondja gyorsan, hogy is látott. Az uram meg egy most is ^^ egy tehenot osztályig sem vitte. Azért megéltünk. Nincs, aki megegye Régebben, amikor még fiatalabbak voltak, akkor nagyobb lakomákat rendeztek. Nagy hízókat vágtak, amikor éppen szerencsés volt hozzájuk az esztendő. Régen volt. — Van nekem egy szép lábasom. Még 1940-ben vettük Szegeden. Öntöttvas lábas, le se ment a máza. 15 liter belemegy. Azt szoktam telefőzni paprikással. De most már minek? Nincs, aki megegye. Azért vágunk csak ilyen kis malackát Telni telne éppen séggel nagyobbra, dehát nem meg egy borjút, azzal „pihennek" a télen. A napok Szóba jön a televízió. Az meg múlnak. Mindjárt ráöregember mozdul. Aztán juk kopog a karácsony. A már mondja is. Először Sze- kályhán megfő majd a tölgeden látott tévét a kirakat- tött káposzta, megsül a húrban. Bejött a városba vásá- ka-kolbász. Aztán a kancsőrolni. Egyszercsak látja ám, ^ csüiog a „tövidinka" lehogy mozog a kirakat. Embe- ve Ennyi lesz az ünnep, de rek vannak ott, a folyó part- mégis öröm. ján és bográcsban főzik az _ Azért öröm a karáételt. Oda tapadt a kirakat- CSOny, mert megérjük. Nem hoz, nézte, nézte, hinni se tudom, több ünnepre futja-e akarta. Nagy csoda. még? A tanyákra, az ő tanyájuk- Az öregek 48 éve házasok, ra még nem jutott el a fény, Kint jön már, lépeget az a villany. Igaz, vezetgetik er- este. Lassan lámpát kell refelé, áldoznak rá a tanyasi gyújtani. A gyepes tanyaudemberek, de nekik már eh- varon két fa vigyázza a porhez nem lesz szerencséjük, tát. Az eperfa feketén, koígy múük el az élet. moran néz az égre, a nyár— Esténként hamar lebú- fa kicsit vidámabban, fehéjunk, elbeszéljük, hogy ve- rebben. Talán évtizedek óta gyünk-e malacot, vagy ne. jegyben járnak. Igy is maAztán már alszunk is. Gyere- radnak. Az évek, a disznótokeink sohase voltak, nem rok mennek, szaladnak, a születtek. Amúgy meg ritkán Póka-tanya megmarad ilyennyitják ránk az ajtót. Pedig nek. örülnénk és örülünk is. Ha Jövőre se legyen rosszabb jó ismerős jön erre, telemer- disznótoruk. jük a kancsót, mert mindig Sz. Lukács Imre Nyugati partnerek Az igazgató asztalán név- emberek előtt a legfontosabb jegykártyák. Jó kapcsola- gombaölő szerekkel kapcsotokról árulkodnak. Hidas Fe- latos tudnivalókat. Szegény Honfoglalás renc, az AGROKER igazgatója már mondja is: — Mostanában jöttem haza Franciaországból. Gazdasági szakemberekkel két henak, tanulságosnak értékeljük a látogatást. Több neves cég = ; . . Aiu^ík ismerik hazánkban, s a mi nél jártunk és remélhető, területünkön. Jelei;t6s mér. hogy ez a jövőben gyümöl esőzni fog. A szegedi, a szegedi járási Szép nevet kapott annak idején a csengelei tsz: a Honfoglalás nevet. Ám évek során bebizonyosodott, hogy nem szolgált rá. 1961-ben alakult a közös gazdaság, jelenleg az összes földterülete 1907 hold. Igen kedvezőtlen a talajadottsága, az átlagos aranykoronaérték holdanként nem éri el a 7 aranykoronát. Igaz, van már arra példa, hogy a sivány homokon, a három-négy aranykoronás földeken is lehet valódi nagyüzemet teremteni. Legszebb példáját adták ennek a forráskútiak, ahol a Haladás Termelőszövetkezet rangos hirre. jó hírre tett szert. Nem így a csengeleiek. A rendszeres ártámogatás, állami segítség ellenére is évről évre mérleghiánnyal zárják az esztendőt. A növénytermesztés valamennyi ágazatában igen-igen magas az önköltség, veszteséges a termelés. Nemcsak a kedvezőtlen talajadoltságokkal van itt hiba, hanem a talajerő-utánpótlással is. Alacsony az állatsűrűség, minden 100 holdra 5,7 számosállat jut. Ugyanakkor magas az abrakigényes sertéstenyésztés és -tartás aránya. A számok bizonyítanak; az egy tehénre jutó évi tejtermelés 1712 liter, az egy kilogramm sertéshús előállításához 10.9 kilogramm abraktakarmányt használtak fel, ami igen magas. Igen alacsony a munkaintenzitás és a termelékenység. Két esztendővel ezelőtt az egy dolgozó tagra jutó munkateljesítés 77 nap, tavaly pedig 140 munkanap. Ugyanakkor évről évre növekszik az improduktív dolgozók aránya. Még néhány számadat: 4 év viszonylatában a száz forint halmozott termelési érték előálb'tásával kapcsolatban 71-től 135 forint anyagköltség, illetve 122-től 196 forint összköltség merült fel. Az állami támogatás nélkül a közös gazdaság tiszta vagyona évenként több mint egymillió forinttal csökkenne és igen rövid idő alatt a termelési és pénzügyi alapjait felélné a szövetkezet. Mondanunk sem kell, hogy egyáltalán nem kielégítő a közös gazdaság vezetőinek tevékenysége, nem képesek kimozdítani nehéz helyzetéből a gazdaközösséget és vezetésük mellett az egyszerű újratermelés feltételei sem valósíthatók meg. Mi lesz a Honfoglalás sorsa? Szanálásra javasolják. Szomorú sors. Az üllési Kossuth Termelőszövetkezet után a csengelei Honfoglalás Tsz is „becsukta" a kaput Ilyen szép név becsületes munkát, eredményeket érdemelt volna. Még Csenge• lén is. l. l gazdaságokba és a Csongrád dünk Jelentkeznek a nyumegyei termelőszövetkeze- gati partnerek és felkínáltekbe már korábban is szál- jdk áruikat. Ha számunkra lított vegyszereket a párizsi örömmel dolgozunk velük. MXNOC. Egyik közkedvelt gombaölő szer a Titán—45. Kísérleti szerként került el a homoki tájra, lisztharmat ellen kitűnően védekezhetnek vele. A másik neves szer a Karathán. Ez sem ismeretlen már megyénkben. A küldöttség felkereste a Pechiney—Progil lyoni gyáregységét is. — Tanulmányoztuk a szőlők növényvédelmét, az ottani eljárásokat, nem utolsósorban megismerkedtünk a gyárak kereskedelmi és szaktanácsadási szervezetével, szolgáltatásával. Különösen hasznos lehet a csomagolástechnikánk megjavításában, raktározási gondjaink megkönnyítésében ez a látogatás. De legtanulságosabb mégis az, hogy számos új növényvédő szerrel ismerkedhettünk meg, amelyek a jövőben a gomba- és rovarkártevők elleni küzdelemben nélkülözhetetlenek, hiszen nálunk ma tart a DDT-mentesítési program, utána meg kell azonnal találnunk hazai viszonyok között a legalkalmasabb, legnagyobb hatású vegyszereket. December 10-én Budapesten a minoc cég fogadást adott. Ismertették a kutatóintézeti es gyakorlaM sjaüfe Európa egyik legnagyobb vegyi gyára a Pechiney— Progil. A magyar gazdasági delegáció a lyoni gyáregységében járt. Annál is inkább iTi^In i « Tire™™ érdekes ez, hiszen a Kuprotet töltöttünk ott. Hasznos- zán Szup^er D komb£ált gombaölő szert nagyon jól ismerik hazánkban, s a mi tékben használnak fel belőle a termelőszövetkezetek. — Ma már így kereskeHideg lesz, Jóska A gyerek álldogál a csatornaparton. Vízhordónak fogadták fel, még a nyáron, most meg vigyázza a kerékpárokat. Nem kell a víz, ki inna ilyenkor? Legfeljebb meleg teát, forralt bort. De hát arra nincsen meghatalmazása a gyereknek, különben is honnan hozhatná? Meszszi a hazai föld, meglehet 18—20 kilométerre is, az ásotthalmi tanyavilág. Mert onnan indulnak el minden hajnalon, már öt órakor, biciklire pattannak, s jönnek el ide, Domaszék meg Zákányszék közé. Igy hozza a munka. Az este veti őket haza. — Valamennyien ásotthalmiak vagyunk. Onnan járunk naponta. ,Jó nekem ez, 800 forintért fogadtak fel, s ráadásul még 144 forint biciklipénz is jár — mondja Simon Jóska. A gyerek 16 esztendős. Nem sikeredett tanulónak állnia, mert a szövetkezetekben már megelőzték. Igy aztán idejött a brigádhoz, s dolgozik, mint a többiek a szegedi vízgazdálkodási társulatnál. — Az apám meg Röszkén dolgozik az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnál. Hetenként kétszer jön haza. Jó ez, csak egy kicsit hideg van. — Nem is tanulok én most már, jó helyre álltam. Nem soká elvisznek katonának, talán akkor, ott sikeredik valamilyen szakma. Mondom a gyereknek: — Azért ne add fel! Szakmát addig is tanulhatsz. Hümmög, bólogat a gyerek. Átfázott már reggel óta, meglehet, az esti meleg szobára gondol. A főtt ételre. — Azért tanuljál, Jóska — mondom ismét. Holnap hidegebb lesz Sz. L. I. A DÉL-DUNANTÜLI RÖVID- ÉS KÖTÖTTÁRU NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT ezúton értesíti kedves vevőit, hogy a lelfö rozdsf Megfogyatkozott árukészletét a lakosság zavartalan áruellátása érdekében mielőbb egészítse ki raktárainkban levő bő választékból, melyet azonnal szállítunk. Lerakataink: PÉCS, Megyeri u. 78. KAPOSVÁR, Jutái u. 6. SZEKSZÁRD, Béketelep. Gyors kiszolgálással állunk rendelkezésére. V. 86 870 KEDD, 1968. DECEMBER 24. DEL-MAGYARORSZÁG P