Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-21 / 299. szám

Ellenőrző kőrúton „vendégiátóéknál" Fiatalkorúakat, ittasakat is kiszolgálnak A tanács kereskedőim, osz- dek elhangzottak, s ahol két- lati ellenőrzésnek az üzletek­tályának kezdeményezésére séglelenül felismerhető. Ittas ben — sok egyéb mellett — az állandó bizottság, u keres- embereket és fiatalkorúakat az ilyen szabálytalanságok kedelmi felügyelőség, « vá- szeszes itallal klszolg Utak, 11- megelőzésére, megakadrtlyo­rosl KISZ-bizottság, a Szak- letve az előírt időn túl ls z/ísura is kl kell terjedni. Ill­ái,ervézetek megye Tanácsa „vendégül láttak". A Búza- szen a felügyeletüket ellátó és a városi, járási renddrka- étteremben, a .Tégktmyhrtban, minisztérium rendelkezésel­pitényság novemberben és a Potykacsárdéban, a föld- nek érvényesítése elsősorban decemberben közösen elkn őrizte 38, illetve 3? vendég művesszövetkezet 10. számú a vállalat érdeke és köteles­petőfitelepi üzletében, a Szl- sége. K. J. lőben eszpresszóban, mulató- várvény-büfében 'itt mindkét helyen az említett rendeletek ellenőrzés alkalmával) ittas betartásét. Volt olyan hely, embereket; a Debrecen-étte­ahová mindkét alkalommal remüen, a Blrkaes lrdában, a eljutottak, s ezek közül egy- Jogkunyhóban, a Oulyáscsár­ben a három héttel előbbi dóban, a Tiszavirágban, a szabálytalanság ismétlődését Muskátli-presszóban, a Poty­nllnpították meg. A többinél kacsárdában, a Szlvárvány­vlszont. azt tapasztalták, hogy büfében (szintén mindkét gondosabban ügyelnek az elő- esetben) és a Búbos-éttercm­irások betartására. At ellen- ben 16 éven aluliakat egy­orzeseket mindkét alkalom-' általán; a BirkacsArdában, a mai az esti óráktól a késő Potykacsárdéban, a Szlvár­éjszakat órákig, illetve zár- vány-büfében és a Mályás­orálg végezték. Tizennégy- kisvendéglőben pedig 18 éven szer került sor arra, hogy uz alullakat este nyolc után ls észlelt rendellenességeket sú- kiszolgaltak, lyos voltuk miatt a figyel- A felsorolás jól mutatja, meztetésen túl jegyzőkönyv- hogy a rend megteremtésére bő ls foglalták, ami nyilván- főleg a megyei vendéglátó valóan rendbírság kiszabását vállalat üzleteiben van a leg­Tapasztalatok j munkai-csökkentés összegezése Tegnap délelőtt ülésezett a Hazafis Népfront szegedi já­rási bizottsága a népfront szegedi székházaban. Űr. Be­reczki János, a Járási tanács vb titkára az 1967 évi ta­nácstagi jelölő gyűléseken el­hangzott közérdekű javasla­tok, bejelentések végrehaj • tásáról adott tájékoztatót. Kalapos István, a népfront szegedi járási bizottságának titkára az Idei esztendő ered­ményeiről, tapasztalatairól s?ólt, és ismertette az 1909 évi munkatervel ls. is vonhatja maga után. Talán nem árt, ha nagyobb szükség. Erre az el­lenőrző szervek tel is hívták egyelőre az üzletvezetők, 11- a vállalat flgyelmít. Közül­iét ve alkalmazottak szerié- ték azt a megállapítást is, lyének megnevezése nélkül hogy a vállalat saját hasonló — felsoroljuk azokat a ven- ellenőrzésének nyomaival déglátó helyeket, amelyekben nem találkoztak. Pedig ma­a cikk elején írt párbeszé- gától értetődik, hogy a válla­üzlelek ünnepi nyitvalarlása A hármas ünnep első nap- déke ÁFÉSZ Szent István lé­jén, december 24-én, kedden rl 24-es és a Városellátó Szö­az egyműszakos élelmiszer- vetkezet Kossuth Lajos su­boltok déli 1 óráig, a kétmű- gárúti 7-es számú üzlete, szakos és az úgynevezett A hüsboltok ugyanezen a csúsztatott munkaidőben üze- napon reggel 7-től déli 12 melő élelmiszerboltok dél- óráig tartanak nyitva, után 2 óráig tartanak nyit- Szerdán, december 25-én va. Délután 3 óráig áll a az élelmiszerüzletek zárva vásárlók rendelkezésére a tartanak, úgyszintén a sze­Szegedi Élelmiszer-kiskeres- gedi piacok is. kedelmi Vállalat Marx téri Csütörtökön, december 26­29-es, a Széchenyi téri 40- án az élelmiszer-, édesség- és es, a Hámán Kató utcai 110- dohányboltok, amelyek va­es és a Marx téri 116-os szá- sórnap is nyitva vannak, a mú üzlete. Ugyanígy tart vasárnapi nyiivnlartásnak nyitva a Csemege üzletel kö- megfelelően fogadják vásór­zül a Széchenyi téri és a Ká- lóikat. Ezen a napon a sze­rász utcai, a Szeged és Vi- gedi piacok zárva lesznek. „Elvett" földek Egyre másra ad ki a Az igénylő majd borpin­földhtvatal előzetes enge- cészetet, feldolgozó üze­délyeket a város határé- met és kádárműhelyt akar ban fekvő szántóföldek ídetelepiteni. Ez pedig jó kivonására a termelésből, a városnak. A vasipari Ilyen engedélyt kapott ktsz telephelye szintén az nemrég az Űj Élet Tsz 17 iparkörzetben van, s an katasztrális holdra, most nak bővítéséhez legutóbb több mint 5 hold- újabb terület, ra áz Állami Pincegazda­ság, 286 négyszögölre, a kell neki Ezek a szempontok az adott ese­tekben fontosabbak, mint vasipari ktsz, és csaknem a föld megszokásból való 8 holdra a tanács vb épí­tési osztálya is. Ha így ha­féltése. A tanács Mihály­teleken sportpályát ter­iadunk — gondolhatná az vez építeni, melynek terü­ember — végül nem ma­rad termőföld Szeged kö­zelében. Már pedig a vá­letét már a korábban el­készítet házhelyrendezési tervben is sportpályának ros ellátásához feltétlenül jelölték kl, annyira jó a szükség van a földekre is. fekvése, különösen közle­Persze nem ilyen egyér- kedési szempontból. telmű a dolog, ha a rész­letekkel jobban megismer­kedünk. Vannak az előze­tesen kijelölt területek kö­Az elmondottak után már nyugodtan leszögez­hetjük, hngy mind a föld­hivatali, mind a tanács zött csaknem terméketle- vb helyesen jár el, amikor nek — ilyen az ÜJ Életé, engedélyezi a város körü­mely az emiitett 17 hold- li földek kivonását a me­ra az eddiginél jobban zőgazdasági termelésből, ha hasznosítható erdőt kíván erre nyomós ok a város telepíteni —, s vannak életének. Iparának fellen­mlndenféle mezőgazdasági dítését szolgáló célok van­termelésre kiválóan alkal- nak. S azt már csak mint­masak, de mégsem nagy kár értük. A pincegazda­egy mellékesen jegyezzük meg, hogy Szeged mező­ség által kértből a város gazdasági területei egyéb­nyugati ipari övezetébe ként sem elegendőek a vá­esik, hiába a Móra Ferenc ros lakosságának teljes el­Tsz tulajdona, a nagy üze- látásához. Tehát még ilyen mi művelés számára már szempontból sem ért sen­ner|t jelentős, körülvették, kit károsodás. körülbástyázták a gyárak. F. K. és a túlórázás A Közlekedési és Szállítási órát, sőt ennél ls többet. Az Dolgozók Szakszervezetének autóközlekedési vezérigaz­Központi Vezetősége pénte- gntóság úgy határozott, hogy ken ülést tartott, amelyen u 1970-ig — átlag — húsz órá­többi között megtárgyalták val csökkenti az utazó-íor­a szakmában bevezetett palml dolgozók munkaidejét, munkaidő csökkentés eddigi Ellnek az 1968. évre eső „egy­tapasztalutait és a további harmadával" sajnos nem si­tennlvalókat. 1968-ban a korült mindenütt lerövídíte­Közlekedési Dolgozók Szak- nl a munkaidőt, megint csak szervezetéhez tartozó vál- a munkaerő hiány miatt A lalatok. üzemek mintegy 130 kő2ponti vezetőség állás­ezer dolgozója közül 14 800 pontja: 1969 első negyedében Ipari tevékenységet folytató meg ke'l vizsgától, milyen munkás és alkalmazott él- lehetőségek kínálkoznak a vezi n rövidített munkahét forgalomban résztvevők túl­előnyeit, tehát azok, akik órázásának csökkentesére és azonos munkakörben dol- erre intézkedési tervet kell goznak az ipari munkálok- kidolgozni, kai. Korábbi kereseti szint­jük megmaradt, és a munka­Idő csökkentés következté­ben kieső Időt a termelé­kenység növelésével pótol­ták. 1969-ben minden köz lekedés-lpari vállalatnál, autófenntartó ipari tröszt üzemeiben stb. csökkentik a munkaidőt — ez körülbelü1 7000 do gozót érint — és megkezdik a köz'ekedés' karbantartók munkaidejének csökkentését is. Az utazó-forgalmi dolgo­zók a havi 210 óránál lé­nyegesen több időt töltenek ŰJ típusú hajú Kéttörzsü hajót készitet­lek a MAHART tápéi hajó­gyárában. Az úlítpusú hajót a sóderszállitásban használ­ják a folyamszabályozási munkákhoz és ellátták ön­szolgálatban, sokan 270—280 ürítő berendezéssel. Julián Szemjonov: vendéget. Bemutassam magának a várost? Van Egyáltalán nem. Nem keserít el, pedig szeretek egy kis szabad időm. — Mutasd! — kértem. — Hálás leszek neked. — Ugyan, bácsi, nem vagyunk mi diploma­ták, miért beszél igy? Mintegy három órán át sétáltunk a városban. Göndörfejű idegenvezetőm, a hatodik osztályos Vityka közben egyre mesélt: — Mit mondhatok magának Richelieu uno­kájáról? Semmit! Mért is beszélnék róla, ami­kor a muskétások mindent elmondtak. Pus­kinról sem fogok mesélni. Csak annyit mondok, hogy ha valaki nagyon szerette Odesszát, ak­kor az Puskin volt. Csak tudnám, mért dicsé­rem Odesszát? — kapott észbe hirtelen Vityka. Idegenvezetőm Az odesszai bazár mellett haladtam, s' néz­tem. hogyan kovácsolják a kolhozlovakat, a szeplős karjaikat bőrkötényeikbe törlő, pörleke­dő, vörösképü kovácsok. Hallottam a piacra há­zi véres kolbászt hozó asszonyok nevetését. Gyönyörködtem abban, ahogy a maszatos gye­i-ekek a sárgáskék őszibarackot majszolták, mi­közben rafíaeli arcocskáikon végigcsorgott a csillogó gyümölcslé. A piac zsibongott, a piac a vidám megelé­gedettség és a flamand jóllakottság hangjait visszhangozta. Nem láttam itt kék tó vizéből ki­lépő kislányokat és hattyúkat ábrázoló gobeli­neket, nem hallottam a nyerészkedők suttogá­sát: a bőség piacát láttam. A pultokon túl nem részeg muzsikok, hanem dinnyemellű paraszt­asszonyok álltak, örültem ennek a piacnak és senki se tegyen ezért nekem szemrehányást. Amikor megálltam a kovácsműhely mellett, göndörfürtös, kékszemű, iskolai egyenruhás fiú lépett hozzám: — Bácsi, keres valakit? — Igen — válaszoltam. — Kit keres, bácsi? Nem tudtam volna pontos magyarázatot adni neki, hogy kit és mit keresek, ezért így fe­leltem: — Azt keresem, hol árulják a fagylaltot. A fiú arca felragyogott a fagylalt szó halla­tán és kifejezhetetlen sajnálattal kérdezte: — De hát hol keresi? Azt hiszi, hogy a fa- nyán „Szomjúságát" a moziban, nem érti meg gyit a kovácsműhelyben tartják? Itt aligha lesz. Odesszát. Jól nézünk id, Odesszát dicsérem! Van sze- Kiesinger az elnök Nyugat-Németországban, me, maga is láthatja, milyen. A rakparton álltunk és a kikötőt néztük, ahol csirkenyakukat forgatták a soktonnás kikötő­daruk. A lehorgonyzott hajókat néztük, meg a zöld tengert, a fehér házakat, meg a kék napot. — Bácsi — húzta a karomat Vityka —, men­jünk, megmutatom a Honvédelmi Múzeumot. Az állványokon még pisztolyok ls vannak. — Gondolod, hogy nagyon érdekesek azok a pisztolyok ott az állványokon? — Bácsi, magának szerencséje volt, harcol­hatott, nekem nem volt szerencsém. — Meg vagy győződve, hogy a harc — bol­dogság? — Ha pisztolya van az embernek, akkor bol­dog is — válaszolt magabiztosan Vityka, és el­indultunk a múzeumba. A hideg termeket járva elbűvölten nézte a fegyvereket. Mikor ismét kiértünk a zsibongó, napfényes odesszai utcára, megkérdezte: — Na, hogy tetszik a város? — Gyönyörű! — Korai lenne még azt mondani, hogy gyö­nyörű. Bácsi, ha nem nézi meg Grisa Pozse­Halálra ítélték a kétszeres gyermekgyilkost A Budapesti Fővárosi Bi- István 12 éves tanuló szülei­róság pénteken ítéletet hir- vei ugyancsak a Népligetben detett Bodgál Zoltán bűn- szórakozott. A kisfiút szülei ügyében, akit a fővárosi fő- a céllövöldéhez engedték, s ügyészség aljas indokból, mivel pontosan célzott, ' a több emberen elkövetett em- közelben áldogálók felflgyel­beröléssel vádolt. tek rá. Bodgál szintén pró­A sokszorosan büntetett bálkozott. de kevés sikerrel, előéletű Bodgál Zoltán csak- ezért felajánlotta a gyermek­nem 18 esztendőt töltött bör- nek szórakozzanak együtt, tönben. de szabadulása után Pénzt adott Blázsik Istváp­életmódján semmit sem vál- nak. aki eredménnyel lőtt toztatott. Idejét csavargással tovább. & több nyeremény­töltötte, nem dolgozott, s tárgyat szerzett Bodgál ké­csak esetenként vállalt al- sőbb magával csalta a gyer­kalmi munkát. meket Csepelre, s ott egy Junius 16-án az építők bisztróba málnaszörppel kí­napján a Népligetben ünnep- n,á'ta- Onnan egy bokros, ség volt. ahol megie'ent akácos helyre csalta, ahol Bodgál Zoltán is. Blázsik me2 akarta rontani. A gyer­mek ellenállt, mire Bodgál megfojtotta, s testét elásta. Augusztus 23-án levelet írt a kisfiú szüleinek, amelyben közötte, ne keressék gyer­meküket. mert megölte. Szeptember 10-én Csepe­len az egyik bisztróban bo­rozott. A helyiség előtt vá­rakozott az alig 13 éves Nagy József. Bodgál beszéd­be elegyedett a kisfiúval, majd elcsalta arra a helyre, ihol korábbi áldozatával lárt. A gyermekkel erősza­koskodni kezdett majd meg­fojtotta. A kisfiú holttestét "gy kézzel kapart gödörbe húzta be. Az elmeorvosi szakértői vélemények szerint Bodgál Zoltán sem a bűncselekmé­nyek elkövetése idején, sem ezidőszerint nem szenved el­mebetegségben. Beszámítha­' óságát gyengeelméjűség, U­'etve tudatzavar sem korlá­tozta. Büntetőjogi felelős­ségre vonásának tehát nincs •ikadálya. A Budapesti Fővárosi Bí­róság széleskörű bizonyítási eljárás alapián állaoította meg a tényállást és Bodgál Zoltán bűnösségét. Bodgált aljas indokból, több embe­ren elkövetett emberölés miatt halálra ítélte. Az ítélet ellen védelmi fellebbezést jelentettek bc. fürödni. Hát maga? — Én is. — Na, látja. Mindenki szeret fürödni, ami­kor pihen. De iskolaidőben nem ér rá az em­ber. Nem így van? — De — egyeztem bele. — Igazad van. — Bácsi — mondta Vityka, amikor kiléptünk a moziból —, mondja meg őszintén: maga szov­jet állampolgár? — Az vagyok — mondtam. — De miért nyug­talankodsz? — Határváros vagyunk — magyarázta Vity­ka —, mégis veszélyes ilyen közvetlennek len­ni, mint én vagyok. Nagyapám azt tartja, amíg Gondolod? — Bácsi — folytatta a fiú —, ha mondok va­lamit, akkor már nem csak gondolom. Ha mon­dom, akkor tudom is. Megsimogattam afrikai keménységű hullámos haját. Mosolyra húzta száját, melyben a fogak úgy szét voltak szórva, mint a kukoricaszemek, de mintha a vetést részeg kezekkel végezték volna. — Maga nem odesszai — folytatta a fiú, to­vábbra is vakítóan mosolyogva, sőt nem is uk­rajnai. Ö, az én szemem könnyen kiválasztja a Hát elmentünk a moziba, hogy megnézzük Grisa Pozsenyán „Szomjúságát". Amíg jegyért álltunk sorba, Vitya mesélt: — Becs' szóra mondom, bácsi, hogy még se­hol se jártam Odesszán kívül, pedig elhajóz­nem lehet az ember nagyon őszinte. És mond­ja, bácsi, maga nem kereskedelmi tengerész véletlenül? — Nem — vallottam be —, sajnos nem va­gyok az. — Aj-jaj-jaj! — ingatta fejét Vityka. — Én pedig valamiért azt gondoltam, hogy van cse­rebélyegje. , — Cserebélyegem sincsen. — Értem — sóhajtott fel Vityka —, na, ide­je indulnom. Beszélgetésünk egy fagyialtos mellett folyt és Vityka kérdezgetve egyre csak abba az irány­ba nézett. Odamentem a fagylaltoshoz ós megvettem a legnagyobb fagyit. Vityka meghatottan bon­totta ki és begyes, csőszerűre formált nyelvé­vel gondosan nyalni kezdte a csokoládét. — Bácsi — mondta —, most már tudom, hdgy maga jó ember. Papír és tott van ma­gánál? — Nincs. — Akkor várjon itt tíz percet, nagyon ké­rem. Eltűnt egy kapubejáróban. Mintegy nyolc percig vártam. Pihegve tért vissza. Kezében tömött táskát tartott. Tollat és kitépett füzetlapot emelt ki belőle. — Bácsi — kérlelt —, írjon az iskolába, hogy hatnék Batumiba végzés után, mert a bá- eSy beteg öregasszonynak segítettem hazamén tvám a „Pobedán" hajószakács. De még Batu- ni­miben sem voltam. Megkérdezhetné, hogy mi­ért? Azt mondanám, hogy nem akarok elmen­ni Odesszából még egy napra sem. És ha ne­kem azt mondják, hogy Batumiban december­— Órára kellett volna menned? — Bácsi — szólt Vityka —, kérdésére fáj­dalmasan nehéz válaszolnom. Megírtam az igazolást, ő pedig vidáman ben is lehet fürödni, azt hiszi, elkeserít? csengő dalt énekelve távozott. Már most biztosítsa naposcsibe­szükség etét Naposcsibe előjegyezhető az FMSZ Marx téri baromfi felvásárlónál Az első naposcsibe kiadás: 1969. február 18-án (kedd) S 60

Next

/
Thumbnails
Contents