Délmagyarország, 1968. december (58. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

A költségvetésről tárgyal az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) is tekintélyes összegekkel kíván részt venni a mezőgazdasági termelés fellendítésében, a termelőszövetkezetek pénzügyi helyzetének megszilárdításában. Az 1969. évi állami költségvetés a mezőgazdasági termelőszövetkezetek részére 5,2 milliárd forintos kiadást vett számításba, amelynek fele a beruházási támogatás, másik fele pedig főként a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek külön állami támogatását és az állattenyésztés fejlesztését szolgálja. A szarvasmarha-tenyésztés ösztönzése a népgazdaság alapvető érdeke, ezért 1969-ben mintegy 300 millió forinttal emeljük a szarvasmarhatartás támogatását. Ugyanakkor egyes olyan támogatási formákat — például a mezőgazdasági gépjavítások-' ra nyújtott díjkedvezményeket —, amelyek az új ár- és jövedelmezőségi viszonyok ismeretében már nem indokoltak, megszüntetünk. A társadalmi közös fogyasztás intézményeinek fenntartására és fejlesztésére a költségvetésben 52 milliárd forintot irányoztunk elő, ami az összes kiadás több mint egyharmadának felel meg. Az 1969. évi állami Költségvetés bevételeinek és kiadásainak egyenlege 1,6 millió forint hiányt mutat. A hiány tükrözi a gazdaságban meglevő feszültséget, nagysága azonban nem számottevő. A hiány pénzügyi fedezete állami pénzkészletünkből, illetve költségvetésen kívüli forrásokból biztositható. Nyilvánvaló azonban, hogy erre tartósan nem rendezkedhetünk be. Előzetes számítások szerint a következő években a bevételek további növekedése és az állami terhek mérséklődése folytán az államháztartás helyzete tovább javul és a következő években tartós egyensúly alakulhat ki. funkcionál; segíti, hogy a vállalatok gazdaságosabb termékstruktúra kialakítására törekedjenek. Az állami visszatérítési rendszer a kedvezőtlenebb termelékenységű vállalatok számára lehetővé teszi a kiviteli struktúra fokozatos átalakítását, vagyis annak elérését, hogy egy idő múlva ne szoruljanak állami támogatásra. A behozatal mintegy 4—5 százalékkal haladja meg a tavalyit. Ez alacsonyabb a múlt évi növekedésnél. Nagy a beruházási kedv V Tisztelt országgyűlés! Ez évben mintegy 68—70 .milliárd forintot költöttünk •beruházásokra, 2—4 milliárd forinttal többet, mint a múlt évben. Nagy a beruházási kedv a népgazdaság minden ágazatában és szek/torában. A beruházási szándékok azonban nincsenek mindig összhangban a lehetőségekkel és a pénzügyi forrásokkal. A népgazdaság egészében a beruházási javak kereslete meghaladja a kínálatot. A beruházási piac ellentmondásossága elsősorban az építőiparban jelentkezik, -mert jóllehet az építőipar 'termelése gyorsan nő, mégis sok beruházó vár arra, hogy kivitelezőt kapjon. Az építőipari vállalatok válogat,/hatnak a megrendelésekben, mert az lényegesen több, 'mint amit el tudnak vállalati. Ezért van itt érezhető áremelkedés és ezért tart sokáig egy-egy elkezdett 'építkezés. Amíg az építésiszerelési munkák piacán nem jön létre elegendő ka.pacitiás a szükségletek kielégítésére, addig az építési piacot közgazdasági-pénzügyi eszközökkel lehet csak az egyensúly irányába befolyásolni. Ezért a keresletkínálat befolyásolására, a járadék jellegű jövedelmek egy részének elvonására 1969. évtől építési-szerelési /adó kerül bevezetésre, melyet szabadáras munkáik •után fizetnek az építési tevékenységet végző vállalatok. Az adó bevezetését sokoldalú megfontolás előzte meg. Nem vonatkozik az adó többek között az állami támogatással megvalósuló beruházásokra, valamint lakásépítkezésekre. A népgazdasági terv 1969-ben összesen mintegy 72—74 milliárd forint beruházással számol. Ezen belül az ipari beruházások 34 milliárd forintot tesznek ki. A költségvetés beruházási kiadásai a jövő évben az ez évihez képest 14 százalékkal növekednek. Egyes beruházási csoportok, úgy mint a kőolaj- és földgázvezetékek építése, a lakásépítés, valamint a közművesítés állami kiadásai — nagyobbak az ez évinél. 1969ben arra törekszünk, hogy a folyamatban levő termelő célú nagyberuházások üzembehelyezését meggyorsítjuk. Jelentős összegeket költünk olyan épülő ipari beruházások befejezésére, mint a Százhalombattai Hőerőmű, a Kismotor- és Gépgyár, a vásárosnaményi Forgács-Ládagyár. Megfontolt válogatás után indítunk — az elmúlt évekénél lényegesen kevesebb — új beruházást. Ilyen például a Szegedi Házépítő Kombinát. A mezőgazdaság beruházásai az összberuházásból mintegy 13,5 milliárd forintot tesznek ki, ami a beruházásoknak közel egyötöde. A mezőgazdasági beruházások növekvő részaránya összhangban van a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseivel. A beruházások eldöntésénél tiszteletben tartjuk a vállalatok jogát, hogy maguk dönthessenek, akarják-e Egészséges versenyre van szükség a beruházást, vagy sem. Az állam megjelöli a célokat, amire hajlandó fejlesztési kölcsönt adni és megjelöli a kölcsön maximális mértékét. A vállalat ajánlatot tesz, hogy mennyi saját erőt tud biztosítani a beruházáshoz, mennyi a befektetés megtérülési ideje, miiyen a gazdaságossága a létesítménynek. Ezek alapján bírálja el az állam, hogy melyik vállalatnak ad fejlesztési kölcsönt. A vállalati beruházások arányáról és a jövő évi szándékokról felméréseket végeztünk. 1968-ban a vállalati beruházások részaránya majdnem eléri a 40 százalékot. A kibocsátott beruházási hitelek közel kétharmada a már megkezdett beruházások finanszírozását szolgálja. Valójában a vállalatok 1969-ben képeznek először előző évi nyereségükből az új rendszer szerint fejlesztési alapot, ezért a saját források jelentősebb növekedésével számolhatunk. A hiteligények összege jelentősen meghaladja a lehetőségeket. A nagy kereslet miatt különösen vigyázni fogunk arra, hogy csak a gazdaságos, gyorsan megtérülő, a devizaszempontokat kellően figyelembe vevő beruházásokra nyújtsunk hitelt. Fontos életszínvonal-politikai célkitűzésünk a lakásépítések növelése. 1969-ben mintegy 62 ezer lakás építését tervezzük. A negyedik ötéves tervben kiugróan nagy lakásépítési program megvalósitását tűzzük ki célul. E feladat teljesítéséhez már a következő két évben előkészületeket kell tenni. Már ez évben megkezdte termelését a győri és miskolci házgyár, ezenkívül folyamatban van még három házgyár építése. A tervezett lakásépítések megvalósításának feltétele a közműhálózat fejlesztése. A vállalatok vállalatfejlesztési alapból támogathatják dolgozóik társasház-építését és a tanácsokkal együttműködhetnek az építkezések megvalósításánál. Ezután a pénzügyminiszter nemzetközi gazdasági kapcsolataink további fejlődéséről számolt be. A szocialista országokkal folytatott árucsere volt ez évben is külkereskedelmünk leggyorsabban növekvő szektora. A szocialista országok iránti kötelezettségeinknek eleget tettünk. Továbbra is fejlődésünk kulcskérdésének tartjuk — tehát nagyjelentőségű számunkra — a szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlesztése, a közös célok és érdekek alapján. A kivitel 1968-ban mintegy 6 százalékkal haladja meg a tavalyit. A szocialista export körülbelül 9—10 százalékkal lesz magasabb a tavalyinál. A külkereskedelmi árak mellett az állami' visszatérítési rendszer is hatást gyakorol az exportforgalomra. Az első időszak tapasztalatai kedvezőek, az állami visszatérítési rendszer stabil közgazdasági szabályozóként Tisztelt országgyűlés! A vállalatok gazdálkodása — az irányítási rendszer reformja következtében — jelentős átalakulásnak indult. A vállalatok és szövetkezetek 1968. évi jövedelmei magas szinten alakultak ki és a megnövekedett vállalati feladatok teljesítéséhez, a nagyobb vállalati önállósághoz kedvező feltételeket teremtettek. A vállalati összjövedelem 11 százalékkal, azon belül a nyereség több mint 20 százalékkal magasabb az előirányzottnál. A magas nyereség főként az 1968. január 1. óta érvényes árak nagy nyereségtartalmának, továbbá a kereslet változásához jobban igazodó termelés és forgalom emelkedésének, egyes importárak csökkenésének következménye. Növelte a nyereséget — a vállalatok javuló munkája révén — a gazdasági hatékonyság fokozása is, ennek jelei különösen az év második felében mutatkoztak. Itt rámutatott Vályi Péter: minthogy az ár- és nyereségviszonyok a számítottnál jóval kedvezőbben alakultak, számos vállalat viszonylag kényelmes helyzetbe került, s nincs kellően rászorítva a hatékonyság javítására. A magas nyereségekkel összefüggésben a vállalati alapok a korábbiaknál lényegesen több eszközt biztosítanak a vállalati fejlesztésekre, és a személyi jövedelmek növelésére. A vállalatok mintegy 15 milliárd forint fejlesztési alapot képezhetnek, ami körülbelül 3 milliárd forinttal több a tervezettnél. Az átlagbérek mintegy 2—2,5 százalékkal nőnek, emellett a tavalyinál átlagosan 5—6 nappal több nyereségrészesedés fizethető ki a dolgozóknak. A tartalékalapok feltöltődése kedvező ütemben folyik. , Az 1969. évi nyereség várható alakulása már tükrözi a szabályozók következetesebbé tételével kapcsolatos intézkedések hatását is, úgymint a támogatások fajlagos csökkentését, a kivételek szűkítését, és egyes átmeneti kötöttségek enyhítését. Számítások szerint 1969ben realizálódó mintegy 68 —70 milliárd forint nyereség 8—10 százalékkal haladja meg az ez évit, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nélkül számítva. A termelő vállalatok nagy része — a jelentős kereslet és monopolhelyzet miatt — biztonságos helyzetben érzi magát. Érdekes megemlíteni, hogy a vállalatok véleményéről szerzett információk szerint a feldolgozóipar vezetőinek nagy része úgy látja, hogy a vállalat termelési kapacitásánál nagyobb a kereslet. Közel egyharmaduk egyensúlyról beszél és csupán egyötödük érzi úgy, hogy termelési lehetőségeiknél kisebb a kereslet. A vállalatok egyötödének njnes belföldi versenytársa. Ez kedvezőtlen, s szükségszerű, hogy a jövőben az eddigieknél többet foglalkozzunk a gazdasági viszonyaink között kibontakozó egészséges versenykérdéseivel. Az új árrendszer és ármechanizmus, a szabályozó rendszer egészével együtt hozzájárult az eddigi kedvező eredmények eléréséhez, hatására erősödnek a termelés és fogyasztás kapcsolatai, jobban érzékelhetővé válik a külföldi piacok értékítélete. Az építőipar kivételével egyetlen olyan ágazat sincsen, ahol jelentősebb áremelkedés következett volna be. Az azonban, hogy a termelő szférában sok még a költségektől jelentősen eltérő ár, azt is jelzi, hogy még nem elég aktív a vállalati árpolitika. Gazdasági fejlődésünk indokolttá tenné, hogy a vállalatok gyorsabban reagáljanak a piaci viszonyok változására, csökkentsék, de — gazdaságilag indokolt esetekben, amikor az áruk minőségének javítása, a választék bővítése érdekében ez szükségessé válik — emeljék is az árakat. A termelői és fogyasztói árak módosításáról 1969. év folyamán a termelői és a fogyasztói árakban módosításokat tervezünk végrehajtani. A termelői árak módosítását főleg termeléspolitikai szempontok és kereslet-kínálati meggondolások; a fogyasztói árak változtatását pedig az értékarányokhoz való közelítés és a forgalmi adórendszer szükséges egyszerűsítése indokolja. A fenyőfűrészáru termelői árát január 1-ével átlagosan több mint 20 százalékkal emeljük, a farostlemez termelői árát viszont 7 százalékkal mérsékeljük. A fenyőfűrészáru áremelését az teszi szükségessé, hogy a jelenlegi belföldi árak mellett a gyorsan növekvő belföldi igényeket szocialista importból nem tudjuk kielégíteni, a jelenlegi belföldi ár a tőkés beszerzési árhoz képest pedig alacsony. A nyersbőr világpiaci árának számottevő csökkenése lehetővé teszi a készbőrök termelői árának mintegy 10 százalékos csökkentését, egyúttal sor kerül a cipő- és bőripari termékek forgalmi adóztatásának újjárendezésére, ami a fogyasztói árak némi csökkentését eredményezi. Változnak egyes baromfiféleségek árai is. Ennek első jeleként már az elmúlt napokban csökkent a vágottcsirke felvásárlási és fogyasztói ára. Ármódosításokat hajtunk majd végre a tüzelőanyagok termelői és fogyasztói áraiban, módosítjuk a szénárpénzellátása az év folyamán kielégítő volt. A hitel- és betétkamatok még nem eléggé ösztönzők, nem késztetik kellő meggondolásra, mérlegelésre a vállalatokat a pénzforrásokkal való gazdálkodásban, a hitel igénybevételénél, illetve a saját eszközök tartós betétként való elhelyezésénél. Ezért tartjuk indokoltnak a betéti kamatok növelését és az eszközlekötési járulék kiterjesztését a hitelből finanszírozott készletekre és állóeszközökre is. Rövid lejáratú hitelt csak átmeneti és idényszerű készletekre nyújt a bank. A vállalati saját forgóalapok magasabb állománya, valamint a nyereségből képződő fejlesztési és tartalékalap lehetővé teszi, hogy a vállalatok magukra vállalják a készlettartás kockázatát is. A pénzügyminiszter továbbiakban hangsúlyozta: helyes, ha a vállalatok a kötelező tartalékoláson túl, biztonsági tartalékokat is képeznek. A tartalékok növelésével készülhetnek fel a vállalatok egyes nagyobb feladatok megoldására. Ilyen például a munkaidő-csökkentés, amely a vállalatok számára átmenetileg kiadási többletet jelenthet és ezt a vállalatoknak saját erejükből kell finanszírozni. Az élőmunka hatékony működtetésének kérdéseivel a kormány már több ízben foglalkozott. Miért olyan fontos számunkra ez a probléma? Azért, mert közvetlenül a dolgozók jólétéhez, társadalompolitikai céljainak megvalósításához kapcsolódik. Csak az élőmunkával való helyes gazdálkodás biztosíthatja a termelékenység kellő növekedését, a reáljövedelmek tartós emelkedését. A gazdasági folyamatok értékelése alapján megállapítottuk, hogy az élőmunkával való hatékony gazdálkodás problémáinak fő forrása nem a jövedelemszabályozási rendszer. Budapesten például létszámnövekedés nélkül jelentősen emelkedett a termelékenység. Vidéken a foglalkoztatottság növelésének lehetőségeit használták ki elsősorban, s a termelékenység kevésbé javult; pedig ugyanaz a jövedelemszabályozási rendszer érvényesül az egész ország területén. Ügy tűnik, az aktív, differenciált bérpolitika eszközeivel a vállalatok 1968-ban nem éltek eléggé, pedig az a hatékony munkaerő-gazdálkodás egyik legfőbb ösztönzője. Az élőmunka gazdálkodásának javítása, hatékonyságának növelése érdekében 1969-től néhány intézkedést teszünk. Például a népgazdaság egyes területein az egységestől eltérő bérszorzókat ,az általános szabályoknak megfelelően állapítjuk meg; megszüntetjük a bérszínvonalnövelést korlátozó 4 százalékos határt Az alapképzés szabályait úgy módosítjuk, hogy nagyobb lehetőséget adjon a rugalmasabb létszám- és bérgazdálkodásra. A dolgozókról való fokozott gondoskodás rendszert, ezen belül egyes magas kalóriájú és kisebb hamutartalmú szenek termelői árát mérsékeljük. A hazai termelésű brikett fogyaszói árát 20 százalékkal, a tűzifa fogyasztói árát 14 százalékkal csökkentjük 1969. január 15-ével. 1969 folyamán sor kerül a fűtőolaj fogyasztói árának 30 százalékos mérséklésére, olyan időpontban, amikor az árcsökkentés technikai és szervezeti feltételei megteremthetők lesznek. Az 1968. évi kedvező tapasztalatok alapján 1969-ben bővíteni kívánjuk az olyan termékek körét, amelynek áralakulását nem kötik állami árszabályozó előírások. A forgalmiadó-módosítás szélesebb körben érinti a ruházati cikkeket és az italféleségeket. Egy-egy cikkcsoporton belül változni fog az egyes cikkek ára. Egyik termék ára csökken, míg a másik termék ára emelkedik. Az intézkedésekre úgy kerül sor, hogy az egyes termékcsoportok fogyasztói árszínvonala változatlan marad, sőt némileg csökken. A forgalmiadó-változások hatására tehát nem módosulnak a különböző jövedelmi rétegek reáljövedelem arányai. Továbbra is fenntartjuk az árakban megmutatkozó társadalmi preferenciákat, pl. a gyermekruházati cikkek alacsony árszintjét. A forgalmiadó-kulcsok és a fogyasztói árak megváltozására zömmel 1969. év folyamán kerül sor. A vállalatok hitel- és Tisztelt országgyűlés! A lakosság pénzbevételei jövőre kb. 9 százalékkal nőnek. A jövő évben a létszámnövekedés lassúbbodásával és 2 százalékos reálbéremelkedéssel számolunk, összességükben a lakosság fogyasztásának 5—6 százalékos, a kiskereskedelmi forgalom 7— 8 százalékos növekedése várható 1969-ben. Figyelembe véve azokat az intézkedéseket, amelyeket a párt és a kormány a lakosság életkörülményei rendszeres javítása érdekében hozott, a költségvetés az előző évinél több mint 2 milliárd forinttal nagyobb öszszeget irányoz elő az egészségügyi, a szociális és a kulturális célokra. Az előterjesztett 1969. évi költségvetési előirányzatokból a társadalombiztosításra 19 milliárd forint jut, ami az előző évit 7 százalékkal meghaladja. A gyermekes anyákról való fokozott gondoskodás jut kifejezésre abban, hogy tervezzük a gyermekgondozási segély időtartamának hat hónappal való meghoszszabbítását és ezzel egyidejűleg a segély igénybevételére jogosultak körének kiszélesítését. Az utóbbi években örvendetesen nő a gyermekek születési arányszáma. A gyermekgondozási segélyt az 1969. évben előreláthatóan mintegy 120 ezren veszik igénybe, ezért e célra a költségvetés az előző évinél mintegy 440 millió forinttal nagyobb összeget biztosít. Egészségügyi és szociális feladatokra csaknem 7.5 milliárd forint, az előző évinél 5 százalékkal nagyobb összeg fordítható. A növekedés nagyobb része a gyógyító-megelőző hálózat "további kiszélesítését, a csecsemő- és gyermekgyógyászat fejlesztését szolgálja. A költségvetési javaslat kulturális kiadásokra több mint 11,5 milliárd forintot irányoz elő, kereken 500 millió forinttal többet, mint az előző évben. Folytatható az oktatási reform végrehajtása, a népgazdaság távlati szakemberszükségletenek biztosítása és a különböző típusú intézmények fejlesztése. Fegyveres testületeink: néphadseregünk, határőrségünk, karhatalmunk és rendészeti szerveink fenntartása és védelmi képességük fokozása szocialista vívmányaink megőrzésének alapvető feltétele A testületek 1969. évi kiadásai az összes kiadások 8 százalékat adjak. Ezek az előirányzatok lehetővé teszik a fegyveres erők technikai korszerűsítésének terveszerű megvalósítását és a követelményeknek megfelelő kiképzést. A tanácsi költségvetési szervek kiadásai a jövő évben 17,4 milliárd forinttal, 1970-ben 18 milliárd forinttal szerepelnek. Ezt évente mintegy 1,5 milliárd forinttal növeli a tanácsi vállalatok kezelésében levő lakóházak fenntartásához és felújításához adott állami támogatás. A tanácsok az 1969—70. években előző évi pénzmaradványaikkal együtt évente több mint 10 milliárd forint fejlesztési alappal számolhatnak. Ennek csaknem háromnegyedét nagyberuhásokra, lakásépítésre és kommunális célokra fordítják. Bejelenthetem, hogy a tanácsi vállalatok és a szövetkezetek 1969-től befizetett építés-szerelési adója teljes mértékben a tanácsi költségvetéseket illeti majd meg. amely a most beterjesztendő költségvetésen felül mintegy 200—250 millió forint értékű további pénzügyi forrást jelent számukra. Bizakodva tekinthetünk a jövő elé A reform első évének gazdasági eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy helyes gazdaságpolitikát folytatunk, hogy gazdálkodási módszereink alkalmazkodnak a magyar népgazdaság helyzetéhez. Ügy érezhetjük, hogy eredményesen kapcsoljuk egybe szocialista társadalmi céljainkat és gazdasági építőmunkánkat. Társadalompolitikai törekvéseink a dolgozók életszínvonalának tartós, fokozatos emelését, a népgazdaság és az egyén számára egyaránt hasznos munka megbecsülését, az ifjúság jövőjének biztosítását szolgálják. A forradalmi munkás- paraszt kormány nevében kélem a tisztelt országgyűlést, hogy a/ 1969, évi állami költségvetést fogadja el. CSÜTÖRTÖK, 1968. DECEMBER 19. DÉL-MAGYARORSZAG 3