Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-13 / 266. szám

Város­építés A Magyar Urbanisztikai Társaság, a Magyar Építő­művészek Szövetsége és az Építőipari Tudományos Egye­sületek közös rendezésében kedden délután befejezte kétnapos munkáját a II. or­szágos városépítési tanácsko­zás. 300 hazai szakember és tanácsi vezető tárgyalta meg a hazai városiasodás, a vá­rosfejlesztés és a kommuná­lis gazdálkodás fejlesztésé­nek problémáit, távlatait. Intézkedések születnek Forgalmi rend a Belvárosban Lovas kocsiknak tilos lesz közlekedni A városi közlekedésben le­lassítják a forgalmat a gép­járművek közé „ékelődő' lo­vaskocsik. Különösen szem­betűnik ez Szegeden, a Kossuth Lajos sugárút for­galmában. A sugárút egy része egyben az E—5-ös út egy szakasza is, amelyen a nap minden órájában rend­kívül nagy a forgalom. Ezért is helyes az az elhatározás, hogy az illetékes II. és III. kerületi tanács megszünteti a lovaskocsik közlekedését a Kossuth Lajos sugárúton. Szeged felé jövet csak a ru­hagyárig jöhetnek a nagy­Búcsú NagvovörgY Máriától Vicces valóság Nem veszi át Gulyás József (Hunyadi János sugárút 74.) olvasónk az iránt érdeklődik, hógyan lehet egy ajánlott levelet át­vetetni címzettjével?. Dr. Hódi István, a Szegedi Postaigazgatóság helyettes vezetője közölte, hogy ma­gánküldemények esetében nem élhetnek kényszerkéz­besítéssel. Minden állampol­gárnak joga van eldönteni, hogy a nevére szóló külde­ményt átvegye, vagy sem. Más a helyzet az Ügyészség, vagy a bíróságok által kül­dött ajánlott küldemények­kel. Azokat mindenképpen a címzetthez juttatják a kéz­besítők. Olvasónk panaszára kínálkozik egy megoldás, a Lapunkban nem­rég tettük közzé a Gyorsposta rovat­ban dr. Beretzky Tibor (Bokor utca 7.) olvasónk pa­naszát arról, hogy az expressz leve­let is bedobták a kapu alatti levél­szekrénybe. Dr. Hódi István, a Szegedi Postaigaz­gatóság helyettes vezetője akkor sajnálatos esetnek minősítette a tör­ténteket, mivel az expressz levelet a kézbesítőnek igen­is fel kell vinnie emeletre is a cím­zetthez. Olvasónk egy újabb sajnálatos eset kapcsán úgy véli, hogy most már viccelnek ve­le: rokonától táv­iratot kapott, a szegedi posta bé­lyegzője szerint november 2-án 15 órakor. A távira­tot nem kézbesí­tették ki neki, ha­nem bedobták a kapu alatti levél­szekrénybe. Roko­na megérkezett, s akkor derült ki, hogy jövetelét táviratban jelezte, amelyet a címzett csak jóval késve kapott meg. A Szegedi Pos­taigazgatóságnak a legkellemetlenebb, hogy ilyen eset egyáltalán, elvét­ve is előfordulhat. Dr. Hódi István, a postaigazgatóság helyettes vezetője ígéretet tett, hogy olvasónk panaszát soron kívül ki­vizsgáltatja, s a mulasztás elköve­tőjét felelősségre vonja. Kétféle ár? T. Sándor (Remény utca) gesen beemelte a kirakatból szerkesztőségünkhöz küldött az árut. Akkor lepődtek csak panaszlevelében szóvá teszi, meg, amikor a blokkra 336 hogy október 30-án a Kál- forint helyett 366-ot írtak, s vin" téri bútorüzletben füg- ennyit is fizettek. Reklamá­lertivevenycs ajánlott levél gönyt vásároltak, amelynek dójukra azt a választ kap­elküldésc. Noha ezt is vagy ára "a kirakatban levő minta ták, hogy a téves ár a deko átveszi a címzett, vagy sem, szerint 336 forint volt. Rak- rációs hibájából ' ~ a bíróság előtt azonban a táron már nem volt ebből a tértivevény bizonyít. fajtából, s az eladó készsé­f* • t , if ii Szifontu-ugy került az árura. A panasszal kapcsolatban Farsang Lászlóné, a városi tanács kereskedelmi osztá­lyának vezetője elmondotta, hogy a boltvezetőtől kellett volna kérnie választ, aki minden bizonnyal a nagy­kereskedelemtől kapott szám­lával igazolhatta volna a forgalmú útszakaszon, ctt le kell térniük jobbfelé, hogy kijussanak a jó útviszonyé Cserzy Mihály utcára, illet­ve balra, hogy útjukat a Hétvezér utcán folytathas­sák. A Kossuth Lajos sugár­út új forgalmi rendjét jelző tiltó táblák a II. kerületi ta­nács területén még nem ke­rültek mindenütt a helyükre, ilyenformán az út hézagos rendezése még nem egyér­telműen igazítja el a lovas­kocsik hajtóit. A tiltó táblákat készítik, s várhatóan hamarosan egy­értelművé válik, hogy lovas­kocsik nem közlekedhetnek a Kossuth Lajos sugárúton. Ugyanilyen intézkedést fo­ganatosítanak majd a Belvá­ros más útjain, útszakaszain is. A forgalom alapos felmé­rése után a lovaskocsik kizá­rását fokozatosan érvényesí­tik más nagyforgalmú uta­kon is, olyanformán, hogy közlekedésük azért zavarta­lan maradjon. Ehhez szüksé­ges a szegedi és újszegedi hídfő új forgalmi rendjének kialakítása, amelyet már ter­veztet az I. kerületi tanács. A Lenin körút, további fel­újításával forgalmi automa­ta .jelzőlámpát állítanak fel az Attila utca és Lenin kör­út találkozásánál, a Petőfi Sándor sugárút és a nagy­körút kereszteződésében, ha­sonlóképpen a nagykörút és a Kossuth Lajos sugárút, il­letve a József Attila sugárút találkozásánál. Sok-sok százan jöttek el tegnap ravatalához, koszorú­val, virággal, a végső búcsú lehangolo érzésével. Ren­getegen a gyárból, ahol egész életében dolgozott Nagy­györgy Mária; a testvérüze­mekből, más szegedi gyárak­ból, intézményekből, közhi­vatalokból, társadalmi és tö­megszervezetekből. Idős for­radalmi harcosok, akikkel együtt lépett a mozgalomba és fiatalok, akik pártfogó szeretetét élvezték. Koszorúk erdeje vette körül koporsó­ját. melynek egyik oldalán édesanyja, férje. rokonai, másik oldalán a Szeged vá­rosi páx-t-végrehajtóbizott­ság tagjai álltak. Az a szeretet, tisztelet, megbecsülés övezte utolsó útján is Nagygyörgy Mária elvtársnőt, a szegedi kender­fonógyár nyugalmazott igazgatóját, a városi párt­végrehaj tóbizottság tagját, amely életében is mindig kö­rülvette. A munkásőr zene­kar és a kamarakórus gyász­dallamai kísérték a belváro­si temetőben. Koporsóját fegyveres munkásőrök vet­ték körül tisztelgéssel a vá­rosi tanács által adományo­zott díszsírhelyen, s hozzá­tartozók, barátok, munkatár­sak, elvtársak könnyezték meg a tegnapi szomorú na­pon a temetést. Ravatalánál délután 3 óra­kor Bódi László, a Szeged városi párt-végrehajtóbi­zottság tagja búcsúztatta a városi pártbizottság, a végre­hajtó bizottság és Szeged dolgozói nevében. A hosszú gyászmer.et szomorúan kí­sérte el végső nyughelyére, ahol a munkatársak, a test­vérüzemek nevében Virágh László mondott búcsúszava­kat. Sosem lehet elfelejteni Nagygyörgy Máriát, az áldo­zatos életű munkásasszonyt, a munkásmozgalom és a párt régi, többszörösen kitünte­tett, kiváló, fáradhatatlan harcosát, a kitűnő embert, a munkásigazgatót... Emléke nemcsak azokban él mara­dandóan. akik vele együtt dolgoztak, hanem a valósá­gos életben is. a keze alatt fejlődött gyárban, a munká­sokért hozott intézkedései­ben ... — ez a gondolat ha­totta át a búcsúztatók száva­it. ötvenhét éves volt. Sze­rettük volna, ha még hosszú­hosszú ideig él közöttünk, abban az új társadalomban, amelyért egész életét szánta. Könyörtelen betegség vitte el — oldhatatlan bánatot okozva tisztelőinek. Koporsóját a munkás gyászinduló hangjai közben engedték a sírgödörbe. Ifjú­gárdisták helyezték sírjára a kegyelet koszorúit. S az utolsó dallam, mint legvég­ső búcsú: az Internacionálé volt. Sándor Farkas (Máramarosi utca 21.) olvasónk és sok más levélírónk is arra kér szerkesztőségünktől vá­laszt;- hogy miért nem lehet még mindig szifontűt kapni helyes fogyasztói árat. A az üzletekben. boltvezetőnek ugyanis Ilyen A Csongrád—Báes megyei Élelmiszer- és Vegyiáru- esetben kötelessége a vevőt nagykereskedelmi Vállalat nemrégiben megküldte sok- meggyőzni a helyes árról, oldalas áruellátási tájékoztatóját a városi tanács keres- Nem köteles viszont az árut kedelmí osztályának. A tájékoztató szerint Molnár Gyula, a tényleges árnál olcsóbban a vállalat áruforgalmi osztályának vezetője a kérdéssel adni a figyelmetlenség miatt, kapcsolatban arról értesítette a kereskedelmi osztályt, ha az árcédulára olcsóbb ár hogy új típusú szifonok kerülnek majd forgalomba, s a kerül. Leltári kötelezettsége készülékhez szükséges alkatrészek hiánya is megszűnik, ugyanis ezt nem teszi lche­A tájékoztató október 30-án kelt. tővé. Oidipusz király A KISZÖV irodalmi színpadának bemutatója Óvakodjék a gyermeknem­zéstől — jósolta Apollón a thébai királynak, Laiosznak, mert gyermekétől pusztul el. Ám a király felesége, Iokasz­té fiút szült, s Laiosz, a végzet elkerülésére, kitette a kisdedet Kithairon vadon­jába. Egy pásztor megtalál­ta, az átmetszett bokájú cse­csemőt, Oidipuszt; Korin­thoszba küldte, ahol az otta­ni király gyermekéül fogad­ta. „Cserélt gyermeknek" ne­vezte valaki, s mivel Apol­lón jóslata változatlan: Oidi­áll. Thébai felé veszi útját, barangolása közben megtá­madják, s legyilkolja táma­dóit. A városba jutva elnye­ri a trónt, s vele az özvegy királyné kezét is. Csak ké­sőbb, midőn dögvész tör ki Thébaiban, s Oidipusz király sógora Kreon hírt hoz Apol­lón püthoi jóshelyéről Lai­csz ismeretlen gyilkosától jött végzet a városra — de­rült ki a tragédia. Oidipusz saját apját is legyilkolta az útonállók között, s az özvegy királyné, akivel megosztja pusz megöli apját, s anyja Thébai trónját, s aki két lányt, nászi ágyát mocskolja vérfertőzéssel az ifjú tovább­A Csongrád megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat az egyéni háztáji állattartó lakossag részére megkezdte e takarmányeladást Árusítunk: takarmányárpát, takarmánybúzát, száraz morzsolt kukoricát, dúsított takarmánylisztet 310,—Ft. 310,—Ft, 310,—Ft, 301,—Ft mázsánkén ti egységáron. Takarmányt akar vásárolni? A piacon keresse árusítóhelyeiliket vagy Hódmezővásárhelyen Makón Szegeden Szentesen Csongrádon raktárainkat, ahol állandóan árusítunk. a Gellért utcai, a Cigánydűlői, a Gőzmalmi. a Rákóczi utcai, n Széchenyi utcai TERMELŐSZÖVETKEZETEK ES SZAKCSOPORT TAGOK TAKAR­MÁNYSZÜKSÉGLETÉT KÖRZETI ÜZEMEINK KÜLÖN BIZTOSÍT­JÁK. két fiút szült neki — saját édesanyja. Iokaszté fel­akasztja. Oidipusz megvakít­ja magát. „A sorsnak az a determináltsága — írja Falus Róbert —, amely Homérosz, de még Aiszkhülosz felfo­gásában is a rend és az igaz­'ság legfőbb isteni támasza, Szofoklésznél az embert pusztulásba sodró, ellensé­ges és lebírhatatlan erővé válik." Ezt a sorstragédiát mutat­ta be a KISZÖV irodalmi színpada hétfő este a Játék­színben. Szofoklész Oidipusz királya attól a pillanattól ál­lítja a színpadra a tragikus hőst, amikor a végzet betel­jesüléséhez közeledik, s a király még nem is séjti, hogy minden tettével, amit a városra zúdult csapások fel­derítéséért tesz népe érdeké­ben, — valójában önön vesz­tét sietteti. A rémület — mint lassan erősödő, általá­nossá váló lelki alkat, és az időleges reménykedés — mint egyre kivételesebbé ritkuló megnyugvás hullám­zik a drámában. Mindez hal­latlan feszültséget ad a szín­padnak, egyszersmind rop­pant igényes, problematikus, nehéz feladatot a színészek­nek. Amatőr együttesről lévén szó — a darab egészének át­fogását színészileg érzékeny megközelítését természetesen túlzás számonkérni. (Talán annyit, választhattak volna könnyebb görög tragédiát, esetleg komédiát!) Ennek ellenére végig figyelemmel kísérhető, kerek produkciót, nyújtott a Kovács Miklós rendezte előadás. Szereplői — itt elsősorban Nóvák Zol­tán (Teiresziasz) és Fekete Gizella (Hírmondó) nevét említem — szépen artikulált, értelmesen deklamáló be­szédkultúrájukkal keltettek figyelmet. Ami végsősoron az amatőr színjátszás alfája és Omegája lehet! A két fősze­replő: Rácz Tibor (Oidipusz) és Ágay Katalin (Iokaszté) rokonszenves alakítása mö­gül még észrevehető szoron­gás jutott el a széksorokba — ami megfelelő számú elő­adás után bizonyára eltűnik majd. A pup-Teszáry Gábor és Kreon-Khim Antal nevé­nek említése mellett ha meg­jegyezzük a kar egyenletes szövegmondását (Tolnai Má­ria, Ocskó Mária, Ábrahám Anna, Zsák László) — azt is hozzá kell tenni: színpadi­lag amilyen ötletesen elhe­lyezettnek, hangilag olyan soványnak tűnt ez a négyta­gú együttes. Szofoklész ugyanis éppen a kórustagok számának tizenkettőről tizen­ötre növelésével, s a karve­zető szerepének direkt ki­emelésével hozott fontos színpadi újításokat az i. e. negyedik századi görög szín­játszásba. N. I. Csibék milliói A Bábolnai Állami Gazda­ságban befejezték a jövő év­re szóló naposcsibe-szállítási szerződések kötését. A hazai baromfitenyésztést valóság­gal forradalmasító bábolnai fajták iránt rendkívül nagy az érdeklődés: mintegy 300 nagyüzemi partnerüknek több mint 30 millió húscsibét és egymillió tojócsibét szállíta­nak. Ez négymillióval halad­ja túl az idei szállításokat. SZERDA, 1968. NOVEMBER 13. BÉL*MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents