Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-13 / 266. szám

Konzervek fóliában A Szegedi Konzervgyár nagy gondot fordít termékei minőségére. Ennek érdeké­ben szakadatlanul fejleszti termelő berendezéseit, új üzemrészeket épít, új gépe­ket vásárol. Tavaly mintegy 11 millió forint beruházással kezdődött meg a gyümölcs­üzem bővítése; a munkát a Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói, valamint a gyár szakemberei közösen végzik. A jó együtt­működés eredményeképpen november elejére befejező­dött az építkezés, a mun­kások hozzáláttak a festés­hez. A tervek szerint e hónap második felében a gépek sze­relése is megkezdődik. A konzervgyár hamarosan új gépeket is munkába ál­lít. Jelentős összegért külön­leges automatát vásárolnak az NSZK-ból, amellyel Ma­gyarországon eddig még nem használt technológiával cso­magolják a konzerveket. Az új, „Aluseál" nevű automata óránként 3800 db kisebb sú­lyú konzerv elkészítésére al­kalmas, emberi kéz érintése nélkül végzi a töltést, cso­magolást. Újszerűsége az is, a hagyományos vaslemez vagy üveg helyett a gép alumíni­um fóliába tölti a terméket. Előreláthatólag húskészítmé­nyeket, májkrémet és külön­féle püréket csomagolnak majd fóliába. Ül, víz, villany, gáz A községfejlesztés gondjai Forráskúton Mostanában meg-megkár­dezik Forráskúton: hol a gyógyszertár?... A falu te­rületén ugyanis nem találha­tó, de még a közeli szomszé­dos községekben, Csólyospá­loson és Zsombón sem. Né­hány esztendővel ezelőtt a lakosság kérésére építeni akartak egyet, sőt a község­fejlesztési alapot is megemel­ték, de mégsem lett belőle semmi. Így aztán messzire kell járni gyógyszerekért. — Sajátos helyzet alakult ki a faluban — mondja Na­csa János, a végrehajtó bi­zottság elnöke. — Ugyanis igen jó a gazdasági alap, egy jó hírű termelőszövetkezet­ben dolgozik a falu népe. Gyors a gazdasági felemel­kedés, gyönyörű házak, új utcasorok épülnek, mégis az emberek igényét nem tudjuk kielégíteni. Nagyok a kom­munális gondok, évente a ko­fánk 210 ezer forint. Ez vaj­mi kevés. Támogatásra nem számíthatunk, úgyis mond­hatnánk, évek óta egy fillért sem kapunk, mert nem va­gyunk kiemelt község. Egyik égető gond jelenleg Forráskúton az egészságház dolgának rendezése. Ugyanis egy öreg magánházban, özv. Bálint Jánosnéében tartják a rendelést, de nem felel meg már az igényeknek és a kö­vetelményeknek. A 80 eszten­dős özvegyasszony fel is mondott, de jelenleg nem tudják rendezni ezt a prob­lémát. Mert ha kisajátítják is az épületet, akkor sem érnek el vele semmit. — Évről évre sokat te­szünk a faluért, szépül is, és dicsekedhetünk eredmények­kel, hiszen a pálosszéli isko­lánál ég már a villany, há­rom külterületi iskolánkba bekötötték a telefont, gáz­cseretelepet létesítettünk és sokat tettünk a korszerű víz­hálózatért is. De sok olyan dolog bosszant bennünket, amit könnyen elkerülhet­nénk. Ilyen például: a szövet­kezet elhatározta, hogy az üllési gázt áthozza a faluba, illetve a szövetkezeti ma­jorba. Jó dolog, nagy szük­ség lesz rá, a mezőgazdaság­ban hasznosítani a föld kin­csét, tervek szerint 100 va­gonos hűtőház, üvegház épül majd, egyszóval aranybánya lesz. De ebből mit kap a köz­ség? A lakók, a házak? Egye­lőre úgy tetszik: semmit. Pe­dig csak két kilométerrel kel­lene meghosszabbítani a ve­zetéket, hogy a falu lakossá­ga is érezze a gáz előnyeit. A szövetkezet azt kérdezi: mit ad a tanács? S itt akadunk el. Nincsen pénzünk. Hiába a társadalmi munka, mindent azzal sem tudunk megoldani. Bosszantó az is, hogy egy­egy „muszáj munkáért" jó summa pénzt elkérnek a fa­lusi tanácsoktól. Forráskúton történt ez is. A község ren­dezési tervét készítették el. Két évig ültek rajta. Nem valami eget rengető munka, hiszen a régi térkép alapján háromszori kiegészítő kérdez­getéssel elkészült a „fantá­zia-terv". Ezt úgy nevezik, A garázdaságtól a valótlan adatig Érvényben az új szabálysértési kódex - Az űj szabálysértési kó­dex — mint ismeretes — október 1-én lépett életbe. Ennek alapján bírálják el most már az olyan cselek­ményeket, amelyek nem tar­toznak a bűntetti kategóriá­ba. JÖSOK, KARTYAVETŐK Az új szabálysértési kó­dex a tekintetben is rendet teremt, hogy a különféle esetek elbírálásában. meg­jelöli a hatáskörrel rendel­kező hatóságot is, amely intézkedik. Az illetékes vá­rosi és községi tanácsok ha­táskörébe tartozik elbírálni és bírságot kiszabni, ha va­laki kóbor oltat ja kutyáját, az utcán szájkosár és pó­ráz nélkül futtatja, ha más állatokat az utcára csapva legeltet Ezekért ezer forint bírságot is kiszabhatnak. Háromezer forint bírság­gal sújhatják viszont az al­kalmi jósokat, kártyavető­ket. akik ellenszolgáltatás fejében szédítik meg a hi­székenyeket FIZESSENEK A CSENDHÁBORÍTÓK A rendőrség is az új sza­bálysértési kódex szerint in­tézkedik a különféle sza­bálysértések elkövetőivel szemben. Az újabb ellen­őrzések kapcsán arra is ki­terjedt most már a figye­lem, hogy mennyire tiszták, megfelelnek-e a követelmé­nyeknek a vendéglők helyi­ségei, cukrászdák, élelmi­szerüzletek. Az utóbbi idő­ben meglehetősen sok ven­déglő piszkos, elhanyagolt, nem beszélve egyes üzletek mellékhelyiségeiről. Fiatal­korúakat szeszes itallal ki­szolgálni is nagyon zsebbe­fágó dolog. Háromezer fo­rintig terjedő bírsággal sújt­hatják az elkövetőket, ugyanígy a lerészegítőt, a csendháborítót. Nemcsak éjjel, nappal is el lehet kö­petni csendháborítást olyan hangos munkával, amely íavarja egy soklakójú ház, háztömb lakóinak nyugal­mát, például valaki vas­hordót kalapál bérház ud­varán. ÁLLATKÍNZÓK A közerkölcs megsértését jelenti a nyilvános károm­kodás, a feltűnően durva beszéd, s ezer forintig terje­dő bírsággal jár. Ugyan­ennyit szabhatnak ki az ál­latok durva bántalmazóira, azokra, akik túl sok terhet rakva a kocsira, ütik-verik az igavonó jószágot, amely pedig kenyérkeresőjük. Ma­gánszemélyek nem kaphat­nak engedélyt légpuska használatára. Akiknek vi­szont birtokukban van ilyen lőfegyver, azok engedély nélkül is megtarthatják, de csak lakott területen kívül használhatják. Az ezzel kap­csolatos rendelkezés meg­sértése 3 ezer forintig emel­hető pénzbírságot vonhat maga után. AZ ITTAS VEZETÉS ÁRA Változatlanul ugyanekkora bírságot kaphatnak, akik durván megsértik a közleke­dési szabályokat. Például azok, akik olyan gépjármű­vel közlekednek, amelyek­nek rossz a kormánya, fék­berendezése; durván meg­szegik a jobb oldali közle­kedés rendjét, a kötelező elsőbbségadást, ha a sebes­séget jelentős mértékben túllépik lakott területen; ugyanott fényszóróval köz­lekednek, ittasan vezetnek, vagy balesetet okozva ^ helyszínt elhagyják. Általá­ban a közúti közlekedéssel kapcsolatos többi kisebbfokú szabálysértés abba a kategó­riába tartozik, amelynek el­követőit ezer forintig terje­dő pénzbírságban részesít­hetik. „ VESZÉLYES FENYEGETÉS Ötezer forint bírsággal sújthatják az új szabálysér­tési kódex szerint a közve­szélyes munkakerülőt, az üzletszerű kéjelgőt, a ga­rázdaság szabálysértést el­követőt, a verekedőt, a ve­szélyes fenyegetőt, a kény­szerelvonó kezelés alóli ki­búvót. Nem fizetés esetén a pénzbírságot átváltoztathat­ják elzárásra. Új vonás a verekedés, a veszélyes fe­nyegetés, és a kényszerel­vonó kezelés alóli kibúvás abban a tekintetben, hogy a bírság maximuma az eddi­gi 500 forint helyett most már 3 ezer forintig terjed­het Drágább lett a botrány­okozó részegség szabálysér­tése is, 3 ezer forintig emel­hető. A tanácsok hatásköré­be tartozik elbírálásra és bírságolásra a tulajdon el­leni szabálysértés, a lopás, sikkasztás, csalás, jogtalan elsajátítás, szándékos ron­gálás, hűtlen kezelés 500 fo­rinton aluli értékben, de csak akkor és annyiban, ha nincsenek más minősítő kö­rülmények, például a visz­szaesés stb. Az ilyen tulajdon elleni szabálysértésekért a kiszabható legmagasabb bírság 5 ezer forinüg emel­kedhet. KI- ÉS BEJELENTÉS A szabálysértések kategó­riájában új vonás az útle­vélkéréssel kapcsolatos va­lótlan adatok bemondása, a tartózkodási időn túli visz­szatérés külföldről, s ezek ezer forintig terjedő bír­ságot vonhatnak maguk után. Háromezer forintról ezer­re csökkent a személyi iga­zolvánnyal kapcsolatos kö­telezettség, a ki- és bejelen­tés elmulasztásának sza­bálysértése, ugyanígy ható­sági közeg kérésére a sze­mélyi igazolvány átadásának megtagadása. A közegész­ségügyi szabálysértések is jelentős, 3 ezer forintig terjedő bírságot vonhatnak maguk után. L V. egyszerűsített rendezési terv. Most meg se merik mutatni a tanácsülésen, mert ha meg­kérdik, hogy mibe került, igen nágy lesz a felháborodás. A CSOMITERV 75 ezer fo­rintot kért ezért a munká­ért. A kis bevétellel rendel­kező tanács kasszájából ez igen-igen nagy summát je­lent. — Mit csinálhattunk vol­na? Akinek nincsen meg az egyszerűsített rendezési ter­ve, az nem kap semmiféle támogatást. Hát itt van, meg­lett. Igaz, azóta se kaptunk semmiféle támogatást. A tanácselnök, a tanácstit­kárnő sorolja az ilyen köz­gondokat. Mert, hogy az is szép kis pénzt elvitt, hogy a járási úttörőtábor, az SZTK fenntartásához hozzájárul­tak, becsületből, szívesen is tették. De ezzel csak az ön­maga helyzetét nehezítette a községi tanács. Tipikus és azonos problé­mák jelentkeznek ma a fal­vakban. Vízhálózat, útháló­zat, gáz, a telekkisajátítás hosszadalmassága. Bármerre járunk, erről hallunk legtöb­bet. Meg aztán a gazdasági alappal nem rendelkező taná­csok a termelőszövetkezetek­re szorulnak. S nem mind­egyik ad. — Nálunk — mondja Na­csa elvtárs — jó a viszony a közös gazdasággal. Sok eset­ben gavallér is a szövetke­zet. De mindent ő se fedez­het... A falu gondjai csak közös erővel oldhatók meg. Mind­járt a gyógyszertár problé­mája is. Ha az érintett há­rom falu összefog, esetleg a Gyógyszertári Központ, vagy a járási tanács is hozzájárul anyagilag, akkor megépíthe­tő. S lényegében a közös ösz­szefogás, együttműködés az, amire alapozni lehet a község csinosítása, szépítése érdeké­ben. Sz. Lukács Imre és p Román küldöttség hazánkban Szurdi István belkereske­delmi miniszter meghívására Ion Patan román belkereske­delmi miniszter vezetésével kedden román kereskedelmi küldöttség érkezett hazánk­ba. Fogadásukra a Nyugati­pályaudvaron megjelent Szurdi István és Keserű Já­nosné belkereskedelmi mi­niszterhelyettes, valamint a minisztérium több vezető munkatársa. A z emberek leggyakrabban így üdvözlik egymást — „hogy vagy, mi újság?" A kérdésben ott rejlik ko­runk emberének ismeretigénye, hírigénye. Hallani, tudni akarják a gyorsan változó, fejlődő világ, az ország, a város, a falu, a munkahely, vagy éppen az emberi életek új eseményeit. Ez a felfokozódott érdeklődés természetes társadalmi jelenség. Minél érdeklődőbb valaki, annál több­féle lapot olvas. És ez így van jól. Ebből következik, hogy az érdeklődő emberek nem elégszenek meg bármilyen tá­jékoztatással — igénylik a gyors, pontos, sok forrásra tá­maszkodó és főleg az érdekes, színvonalas hírszolgálta­tást. Ha egy lap közkedvelt, tömegérdeklődésre számottartó akar lenni, akkor számol ezekkel a reális igényekkel. Egy népszerű lapnak szinte minden ismeretanyagot nyújtania kell: tájékoztatást a tudományról, a társadalmi életről, a közgazdaságról, a politikáról, a kultúráról, sportról és így tovább. E sokféle érdeklődést hivatottak kielégíteni mun­kájukkal a lapok munkatársai, tudósítói. Megkérdeztünk különböző foglalkozású embereket: mi­kor jó egy lap? Akkor, ha az érdeklődésem kielégíti — hangzott az általános válasz. Az újságok tehát egy fej­lődő és széles körű társadalmi igényt elégítenek ki nap, mint nap. Ezért veszik meg, ezért járatják az emberek. Ezen az általános társadalmi igényen kívül mozgalmi, politikai érdeklődést is szolgálnak a lapok. A sajtó a párt. és a kormány politikáját, az -építő, a nevelő munka napi­renden levő feladatait is segít megvalósítani. Éppen ezért a korszerű, a követelményekkel haladni akaró pártmunka elképzelhetetlen a sajtó felhasználása és segítsége nélkül. Ez vonatkozik a pártszervek irányító tevékenységére éppen úgy, mint a párt-alapszervezetek és a tömegszervezetek na­pi munkájára. Miért van ez így? Azért, mert a mozgalmi élet mind szigorúbb igénye, hogy a párttevékenyság vegye figyelembe a gyorsan változó eseményeket, adjon vál-aszt az embereket érdeklő, 'nemegyszer izgató kérdéseikre. A felgyorsult társadalmi életritmus nagy és kis jelensé­geit éppen a sajtó rögzíti, közvetíti a mozgalmi, a politikai életben tevékenykedők számára a legértékesebben. Igaz, hogy a rádió, a televízió — e tömegkommunikációs eszkö­zök — gyorsabban tájékoztatnak egyes hírekről, a sajtó vi­szont leírva, tehát maradandóbban. Gyakran panaszkodnak mozgalmi emberek, hogy nincs megfelelő áttekintésük a nemzetközi életről és az ország eseményeiről. Ebben kétségtelenül van bizonyos igazság, mert időnként a központi tájékoztatások valóban késéssel érkeznek. Olyan helyzet azonban aligha lesz. hogy a köz­ponti párt- és állami szervek minden kérdésről és főle'g gyakran tájékoztathassák a párt-alapszervezeteket, a párt­munkásokat és a közvéleményt. Kellő informáltság nélkül viszont egyre kevésbé lehet sikeresen dolgozni a mozgalom­ban. Előfordul, hogy valamilyen okból nem olvassa el az ember a reggeli lapokat és zavarba jön arra a kérdésre — „olvstad, mit szólsz hozzá ?" Nem szabad az inforációra várni, meg lehet azt szerezni önszorgalommal is. Honnét lehet a napi, mozgalmi munkához elengedhe­tetlenül szükséges tájékozottsághoz jutni? Mindenekelőtt a napi sajtó tanulmányozásával. Meg lehet fogalmazni azt a követelményt, hogy az országos és a helyi lapok híranya­gának állandó és folyamatos ismerete nélkül nem lehet szín­vonalas mozgalmi, politikai és agitációs munkát végezni. A legfontosabb lapok cikkeinek ismerete ma már elemi követelmény a pártaktivisták számára. Nem nélkülözhetik ezt az állami és gazdasági életben dolgozók sem. Aki igényt tart árra, hogy képviselje a párt, a kormány politikáját, az­zal szemben elsődleges követelmény, hogy ismerje is azt. Ennek napi forrása a sajtó. Megáll az ember az újságpavilon előtt és a lapok, fo­lyóiratok tömegét látja. Önkéntelenül is felmerül — mit óvassunk? Mindenekelőtt kétféle lapot célszerű a mozgalmi élet aktivistáinak olvasni. Egyrészt a központi, másrészt a helyi lapot. A központi lapok gazdagon, több hírszolgálatra támaszkodva tudósítanak a nagyvilágról és az ország éle­téről. Ezért nélkülözhetetlenek számunkra. Egyoldalú lenne azonban tájékozottságunk, ha csak a világ és az ország vál­tozásait ismernénk és szűkebb hazánk, a megye, a város je­lenségeit pedig nem. Ehhez nyújtanak naponta színes, vál­tozatos ismeretanyagot helyi lapjaink. Vegyünk kezünkbe néhány újságot és lapozgassuk vé­gig őket. Ha csak az egyes cikkek címeit olvassuk, úgy tű­nik, hogy a rádió és a televízió előtt ülünk. Ha azonban vé­gig is olvassuk a cikkeket — nos, ez a sajtó. Ebben van a sajtó előnye bármely más hírforrással szemben, továbbá, hogy az egyes cikkekhez vissza is lehet térni. N agy gondunk mindennap, hogy mit olvassunk el a többféle sajtótermékből, hiszen minden cikk áttanul­mányozására nincs idő. Itt két lehetőség kínálko­zik. Egyrészt olvassuk el az általános informáltságunkhoz és érdeklődésünkhöz szükséges írásokat, másrészt azokat a cikkeket, tanulmányokat, amelyek munkánkhoz nélkülöz­hetetlenek. Ilyen racionális olvasással lesz a sajtó az emberi tájékozottság és a mozgalmi munka segítője. ÁGOSTON JÖZSEF Kifizették a főnyereményt Tiz boldog ember vette át teg­nap este Szegetlen, a Szabadság filmszínházban a lottó 43. já­tékhetének 3 találatos főnyere­ményét. az 1 millió 698 ezer 99fi forintot. A kollektíva tagjai az orv os tudomány i egyetem dol­gozói: Tápai László. Almási Al­mos klinikai portások. Horváth István. Szikora János és Hudák János hivatalsegédek, Exterde Tiborné röntgen asszisztens, Táncos János mozgóárus, Szűcs Mártonné nyugdíjas, Apatóczki Lajos klinikai fodrász — és a csoport egyetlen „külső tagja" Kolozsj Géza aki beteglátogatóba ment a klinikára és egy „kiug­rott" lottózó helyett került a szerencsés tíz közé. Képünkön a boldog nyertesek a százforintos kötegekkel. SZERDA, 1968. NOVEMBER 13. Somogyi Károlyné felvétele ŰÉL-MAGYARORS/AG 3

Next

/
Thumbnails
Contents