Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-09 / 263. szám

HÁBORÜ És BÉKE l Négy szovjet művész Bemufoló a Szegedi Nemzeti Színházban A narrátor (Kovács János), Pl erre (Jászai László), Karatajev (Mentes József) (Szabó Siflis József felvétele István) és Napóleon Találkozás a Kortársaink alkotóival (Kiküldött munkatársunktól.) Négy szerény, kedves emberrel, négy kiváló szovjet filmművésszel ismerkedtek meg a magyar újságírók a Magyar Sajtó Házában azon a baráti találkozón, amelyet a Kortársaink című új szovjet film magyarországi bemutatója alkalmából tegnap délelőtt a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége rendezett. • A szerdán hazánkba érkezett küldöttséget Julij Rajzman, a film rendezője vezette. Az újságírók első kérdései természetesen hozzá szóltak. A rendező elmondotta, hogy a Kortársainkban időszerű társadalmi problémákat akart élesen felvetni. Nem egyetlen probléma részletes elemzésére vállalkozott tehát, mert ezt a mai film természete nem engedi meg. A Kortársainkban mindenekelőtt erkölcsi problémákról van szó. Az a fontos, hogy a hősök milyen etikai magatartással fogadják a problémákat, amelyek rájuk zuhanSzorongással, vegyes érzésekkel ültem be november 7én este a színházba, a Háború és béke premierjére. És némi előítélettel is: nem mintha tartottam volna attól, hogy a regény, Lev Tolsztoj monumentális eposza színpadi átdolgozásban csak sovány sziluett-önmagát képes felmutatni a publikumnak. Ezt körülbelül hozzászámítottam, mivel hozzá kellett remtő, jellemeket, hús-vér szereplőket megformáló igyekezetében jobbára a regény ismeretére hagyatkozik (mert mást nem tehet), ugyanakkor eseményvezetésében, a lehetőségekkel számolva (olykorolykor elméretezetten számolva), mégis végigkíséri a vaskos-kötetes mű cselekményvonalát. JH. Angyal Mária rendezte a számítanom, még az oly ran- szegedi színpadra, két részgos szerzőgárda, mint Alfréd ben, fárasztóan nagy, idöNechmann, Guntram Prüfer tartamában is hosszú, színéés a kitűnő szakember Ervin szeket-kö2önséget egyaránt Piscator vállalkozásának ki- kimerítő, figyelmüket a véglátásaihoz is. Pontosabban: sőkig elhasználó íelvonásegyeleve feltételezni kellett a ségekkel. Dicséretes ambícióvállalkozás bizonyos kilátás- val- rokonszenvesen. Az talanságait. Inkább attól tar- avantgarde-színház eszközeitottam, hogy a közelmúltban nek mérsékelt alkalmazásálátott Bondarcsuk-filmtetra- val> talán imitt-amott kissé lógia, meg a korábbi amerikai bátortalanul. Székely László változat, már annyi fontos Puritán díszletei, Takács Kaelemét kölcsönkérte a re- talin korhű jelmezei stílusogényuek, hogy színpadon me- san alkalmazhatók a darab rő utánérzésekkel kell majd és rendezés sokszempontű köbeérni. vetelményeihez. Kitűnő Csata Benedek poétikus kísérőzeSajnos nem csalódtam. A néje, a tehetséges fiatal karharmincas évek Németorszá- mestertől hasonló feladatokat gában készült piscatori át- szívesen hallanánk még. dolgozás, bármily kihívóan merész tett volt a kardcsörtető hitleri politikával szemben, s bármily aktuális most is — a színpadi megvalósulás hatásában ma már jóval kevesebb a szándéknál. Tolsztoj őszinte borzadása milliók A színészek közül nehéz bárkit is kiemelni — valamennyien az ügyhöz méltó buzgalommal, fizikailag seru lebecsülhető állóképességgel, értékes produkciót nyújtettak. Talán a narrátor-Kovács lemészároltatásáról" a mai JánoE neva kínálkozik előre, Képernyő Mondd a neved Szemes Piroska újságíró salma, „egyszeri" volta elegy valóságos történet alap- lenére is egy kicsit jelentésién írta meg a szerda este jellegű maradt. Minden kocsugárzott. Mondd a neved kájából sugárzó direkt hitecímű tv-játék múltkereső lessége nem engedte kinőni kalandozását: a német csa- belőle az igazán nagy, az patok által elhajtott hajdani igazán emberi drámát. így ukrán kisfiú — ma Ma- is torokszorító látvány volt gyaror&zágon élö-dolgozó Berek Kati és Tomanek felnőtt férfi — szülő- és Nándor küzdelmét nézni, ám szülőföld keresése szinte Avar István Kovács Istvániiyomról-nyomra igaz. ja csak egy áldozat volt a Ahogy a képernyő mu- sok közül — nem pedig a tatta, úgy fordult Kovács háború nagy kezdőbetűvel István a szerkesztőséghez, -s írott Áldozata. Pedig különagyjából-egészében úgy nös sorsa, mindenkihez szózajlott le a húszas év előtt ló tragédiája könnyen azzá történtek kínos-keserves fel- tehette volna. Szívesen taidézése is, mint ahogy a lálkoznánk ismét ezzel a tv-filmben láttuk. történettel egy magasabb p^t^fg^rgym-á^1^ ^ atmoszférája, nak, a többi már másodlagos. A Szovjetunióban rendkívüli érdeklődéssel fogadták a filmet. Nagy és szép sajtóvisszhangja volt, s a nézők köréből nagyon sok levél érkezett a film alkotóihoz. A rendező ezután bemutatta munkatársait, a film főszerepeit játszó vezető művészeket, akik maguk is válaszoltak az újságírók kérdéseire. Elsőnek a Gubanovot alakító Igor Vlagyimirov beszélt az újságírókhoz. Akik látták a filmet, így civilben szinte alig ismertek rá. Bajusz nélkül és valamivel fehérebb hajjal alig hasonlított Gubanuvra. Igor Vlagyimirov a többi között elmondotta, hogy az egyik leningrádi színház főrendezője. Színpadon sohasem játszik, de már több filmben fellépett. Gubanov eddig a legkedvesebb filmszerepe. Ha Igor Vlagyimirov civilben alig hasonlít filmbeli alakjára, Nyikolaj Plomyikov, a Kortársaink nyugtalan mérnöke viszont mintha csak a film kockáiról lépett volna a sajtófogadás újságírói közé: ugyanaz a rokonszenves túlfűtöttség jellemezte a találkozón is, mint a filmvásznon. Például mindenki ülve válaszolt a kérdésekre, ő felállva. Mint elmondotta, sokak szerint saját magát játszotta a filmben. A művész külső adottságait, megjelenésé tekintve nem meglepő az azonosítás. Nyitocskin mégis más egyéniség, más jellem, mint a művész, aki egyébként a Vahtangov színház tagja és hosszú pályafutása alatt több mint 200 darabban és 30 filmben játszott. A film női főszereplője, Antonyina Makszimova felelt azután az újságírók kérdéseire. Akik emlékeznek a Ballada a katonáról című világhírű szovjet filmre, ismerik a kitűnő művésznőt: ö alakította az anya szerepét. Eddig 25 filmben játszott már, de igazán jelentősnek csak néhányat érez közülük, többek között a Balladát és a legutóbbit, a Kortársainkat. Ha nem filmezik, az úgynevezett Filmszínész Színház színpadán játszik. * A Kortársaink című új szovjet filmet tegnap nagy sikerrel mutatta be a szegedi Szabadság Filmszínház. A film bemutatójára Szegedre érkezett a film rendezője, Julij Rajzman, valamipt a film három szereplője, Igor Vlagyimirov, Nyikolaj Ploinyikov és Antonyina Makszimova. A szovjet filmművészeket Komor István, a Szegedi Nemzeti Színház rendezője mutatta be a Kortársaink szegedi premierje közönségének. Kortársaink ÜJ FILMEK embernek alig több egy hu manista tiszteletre méltó megnyilatkozásánál, s bármennyire megértjük Andrej Bolkonszkij kifakadását: a háború lényege az öldöklés, a pusztítás maga — jól tudjuk, itt többről van szó. Az öldöklés nem célja elsősorban, hanem eszköze a háborúnak. Egy lengye! hadtörténész, Klausewitz fogalmazta meg: a háború a politika folytatása más eszközökkel. Valahogy az az érzésem, a mai színháznak „rafináltabb" eszközökkel kell lázadnia a háború ellen, ehhez Tolsztoj lázadása kissé „túl őszinte", mondhatni naiv. Igaz, adott a színís, hogy a Mondd a neved egyszóval drámaibb minden hasonlíthatatlan iz- gozásban! feldolszerepének pusztán szövegszerű elsajátítása is rendkívüli. Horesnyi László markáns Andreje, Jászai László az egyéniségétől távoli Pierre [ szerepében is tehetséges, átgondolt alakításg, vagy Molnár Piroska vibráló érzékenységű, örökvidám Natasája kiegyensúlyozott, márkás színészi munka. Közvetlenül a főszereplők után két remekbeszabott karakter-alakítást említenék: Kátay Endréét (Andrej apja) és Hőgye Zsuzsáét (Marja) — rájuk fáradtan is oda kellett figyelni. Mentes József Napóleon-a értelmileg gondosan tagolt, Bartha Mária finom pasztell... .. , . színekkel, bensőségesen olpadi valtozatban egy lehető- . .. _ ' „ . s , seg, a narrátoré, hogy a d°Ua Na asa any*nak szükséges átértékeléseket el- 5f"f Jf ér2*keny „z—^ rx- „ alakuas Ltska Zsuzsa Lizaja is. Csizmadia László (Dolohov) első szegedi prózabemutaikozása jóval várakozáson felüli; Csernák Árpád agilis, kamasz-hévvel lelkesedő fiavégezze. De a narrátor csak részben teszi ezt, szerepe súlyát túlnyomóan a remény eseménymenetének rekonstrukciójára fecsérli, tgy a színpadi Háború és béke lé- ^ ,.„_,, . , _ . . talembert (Nyikolaj Rosztov), nyegeben a regény reprodukciója marad, nem az a dráma, amit a színháztól vár a közönség, hanem epikus lejtésű, jelenetekkel is beszélni tudó elmélkedés, töprengés egy nagy mű szellemében, egy nagy író humanizmusától, annak örök konzekvenciájáról. A tő ellentmondás Pedig, mivel megbirkózni szinte lehetetlen feladatot vállalt magára a szegedi színház: a darab bizonyos eresztekeiben, szituációt-teKatona András mackós hadvezért (Kutuzov), Pagonyi Nándor méltóságteljes cárt (Sándór), Bordás Dezső aranysújtásos szívrablót, bátort katonát (Kuragin), Kormos Lajos belülről megfogott orvos-szerepet játszott. Tetszett Marosi Károly alázatos tiszttartója, s az ellenpontként klmozgatott Szabó István becsületesen lázadó Karatajev-parasztja is. Nikolényi István Komolytalan Kánikulai Krónika A most elmúlt és a min- sor sem mondott semmi, de den évben elmúló júniust, semmi újat! júliust, augusztust idézte tel Egy vonatkozásban azona televízió csütörtök este ban mégis újat adott a Kosugárzott Nyár volt... ci- molytalan Kánikulai Krónimű. Komolytalan Kánikulai ka: ismét felfedezte tizenKrónika minősítést nyert öt év előtti, széles körökadása. ben elterjedtnek nyugodtan Hát igen, nyár volt! Be- minősíthető dalformánkat, a utaltaknak nyaralás volt, csasztuskát. Mint valapincéreknek aratás volt — mennyien tapasztalhattuk, minden pontosan úgy volt, különösképp Koós János ahogy azt száz meg száz árult el megbecsülni való kabarétréfa már fülünk du- képességeket az ismert dalgultáig közölte velünk, lamra szerzett aktuális szöMert nyarainkról ez a mű- vegek eléneklésébein. A csodálatos mandarin Rossz párosításban, egy teljesen értelmetlen, inkedvrontó kabaréműsor után kább komikusan, mint drávetítették le csütörtökön es- maian ható „kimerevítések" te Bartók táncjáték-remeké- —, s éppígy nem tudjuk élnék tv-változatát. Tovább fogadni azt a megoldását rontotta a nézők érdeklódé- sem, hogy a Mandarinban sét az is, hogy Tamási Esz- más pódiumról áthívott szfter egy hosszacska magya- nészeket alkalmaz. Páger rázó szöveggel kinek-kinek Antal öreg gavallérjára, meg a tudatába préselte, hogy Balint András fiújára gonmit is fog látni, dolunk, akik minden színéA rossz Intonáció után szi képességük ellenére is azonban egy igen szép fel- bántóan idegenek a tánc dolgozás következett, amely- mozdulat-beszédes világának alapját Eck Imre — a ban. (Bálint András már a Pécsi Balett számára írott pécsi előadásnak is részese — koreográfiája képezte. A volt, akkor is „civil" hanremek táncosok is a Pécsi gúlátokat keltve.) Balett tagjaiból kerültek ki. Mindent összevetve: Pécs Miklós rendezése parányi színpadának cáut \ V'?!íf ta,ZaSba,n basz deszkáin azért őszints megtörte az Eck-féle val- tóbb és tragikusabb alak tózat ^mogén v! agát. Nem v0,t a Mandarin ... tetszettek modernkedő beállítását — főképp nem a Akácz László „Veszélyes kísérletbe kezdtünk ezzel a filmmel — mondotta a tegnap délelőtti sajtófogadáson Julij Rajzman, a Kortársaink rendezője. — Fennforgott a veszélye annak, hogy filmünkből nem is lesz műalkotás." Már a szó régi értelmében nem lesz, abban az értelemben, hogy a filmművészetnek kerek, befejezett történetekkel, meglepő csattanókkal, lezárt, megoldott problémafelvetéssel kell dolgoznia. A Kortársaink csakugyan nem ilyen film. De ennek ellenére műalkotás, méghozzá a javából: a mai szovjet filmművészet egyik legmarkánsabb arculatú vállalkozása, érdekes, elgondolkodtató, izgalmas mű. „A Kortársaink publicisztikai film" — mondotta ugyancsak Rajzman, s ha ebből a meghatározásból indulunk ki, rögtön meg is találjuk a párját Kovács András Falakjában; a figyelmes olvasó emlékezhet rá, annak idején így jelöltük meg en) nek a filmnek a műfaját is. Nem mintha a két film konkrét anyagában, vagy problematikájában hasonlítana, emlékeztetne egymásra; itt pusztán a műfaj egyezéséről van szó. Pontosabban miről? Arról például, hogy akárcsak a Falak, a Kortársaink sem zárja le a cselekményt valamiféle megnyugtatóan elrendezett befejezéssel, továbbá arról, hogy mindkét filmnek, a . magyarnak és a szovjetnek egyaránt magas a gondolati töltése, publicisztikai anyaga A puszta cselekmény két szálon fut. Az egyik Guba nov mérnök története, a másik a fiáé. A konzekvencio nális beidegződések szerir. t mindketten bűnösök, vag legalábbis súlyos hibákat követtek el; az apa annak idején kiharcolt egy hatalmas építkezést, most a film kezdetén leállítja, mert közben rálön, hogy az eredeti elképzelések elavultak — arról van szó, hogy szénből vagy olajból gyártsanak-e műanyagot — a fia pedig otthagyja a/, egyetemet és feleségül vesz egy munkáslányt, akinek ráadásul már van egy gyereke. Talán ebből is világos, hogy a film mindenekelőtt erkölcsi, etikai problémákat vizsgál, s nem a régi módon, nem szájbarágóan, hanem töprengésre, gondolkodásra késztetve a nézőt. A film formanyelve amellett, hogy egyesíti magában a modern filmművészet eredményeit, roppant eredeti és minden kockáján magán viseli Rajzman nagy rendezői egyéniségének kezenyomát. Az intellektuális stílushoz és jelleghez kitűnően alkalmazkodtak a film nagyszerű színészei, mindenekelőtt Gubanov szerepét alakító Igor Vlagyimirov, az idős mérnöktársát bemutató Nyikolaj Plotnyikov és Gubanov elvált feleségének szerepét játszó AntoMakszimoö. L. Járási képes iparművészeti felállítás A ezegedt járási tanács vb művelődésügyi osztálya és s szőrégi Tömörkény István Művelődési Ház képzőművészeti köre közös rendezésében csütörtökön délelőtt 11 őrskor nyílt meg a II. szegedi Járási képző- és Iparművészeti kiállítás a művelődési ház termeiben. A bemutatót Pásztor János, a lárási purt-végrehajtóbizottság tágja, a járást tanáots népművelési felügyelője adta át az érdeklődőknek. akik Igen szén számmal jelentek meg :í november 7. tiszteletére megrendezett tárlat r.yitóünnepségén. A legjobbán szereplő kiállítókat oklevéllel tüntették kl Az első dijat SZOMBAT, 1968. NOVEMBER 9. megosztva Kasza Sva és szabóné Lakatos Olga — mindketten a szóregi kör tagjai - kaptál; Második Botás Oyörgv szakkör vezető (Szőregi étt dr Bod Árpad (Sándőr(alva) lett: a két harmadik dilas: Tácsl oábor és Frindt Vilmos — szintén a szőrcfi! kör tagjai. A kiállítók között ajándékokat is szétosztották: a deszk! Táncsics. a ttszosztgeu Büzakalész, az újszentIVáni Csehszlovák—Magyar Barátság Tsz. valamint a Szőreg! Borpalackozó és a Szőregi Községi Tanács Jutalmait az Intézmények. gazdaságok vezetői adták át. A kiállítás naponta to ós 19 óra között tekinthető meg. r