Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-09 / 263. szám

Urbanisztikai világnap A magyar urbanisztikai társaság vezetői pénteken sajtótájékoztatón jelentették be: az idén Magyarországot, illetve fővárosát érte az a megtiszteltetés, hogy a november 8-án és az azt követő napokban ötvenegy országban sorra kerülő urbanisztikai világnap rendezvényeinek világközpontja legyen. Győri László, a társaság főtitkára elmondotta, hogy a világnap eseményein általában a városok fejlődésének a 2000. évben várható urbanisztikai problémáiról tájékoztatják a szakemberek az érdekelteket, a lakosságot. A nemzetközi megemlékezések és viták javaslatait, anyagát majd a magyar szakemberek összesítik és terjesztik a világnap központi szervező bizottsága elé. Piis&n&napok az év végén A boltok ehhez igazítják a nyitvatartási A munkaügyi miniszter a SZOT-tal egyetértésben rendeletet adott ki arról, hogy a dolgozók pihenése és a termelőberendezések jobb kihasználása érdekében módosítani kell az idei év végi pihenőnapokat. Eszerint a december 22-i, vasárnapi pihenőnapot 24-ére, keddre, a december 29-it pedig 31-ére, ugyancsak keddre helyezik át. Ennek megfelelően a szombati munkaidő-beosztást az áthelyezett pihenőnapok előtti munkanapokon, vagyis december 23-án és 30-án, hétfőn kell alkalmazni. Ezeken a napokon kell a szombatra eső szabadnapokat is kiadni. Az említetteken kívül az év végi munkaidő-beosztást a vállalatok nem változtathatják meg, tehát nem engedélyezhetik, hogy az év végi munkaidőt előzetesen vagy utólagosan, szabadnapokon, vagy a munkaidő meghoszszabbításával dolgozzák le. A rendelkezés nem érinti a megszakítás nélkül működő vállalatoknak, munkahelyeknek, továbbá az építőipar, az építőanyag-ipar, a kommunális szolgáltató vállalatok idény-munkahelyeinek munkabeosztását. A kereskedelmi boltoknak a heti pihenőnapok áthelyezéséhez igazodó nyitvatartási rendjét a megyei (fővárosi) tanácsok szabályozzák. (MTI) Fürdőkádak vagy traktorok ® Meddig marad a névtábla? A Csongrád megyében működő nyolc gépjavító állomás közül mindössze háromnál, Kiskundorozsma, Kistelek és Szentes — található mezőgazdasági tevékenység, 23— 24 millió forint értékben. Idézzük a kistelekiek véleményét: „Mi számítunk a szövetkezetekre, nekik akarunk továbbra is dolgozni. A saját javításokat se ellenezzük, ha nem viszik túlzásba. Különben is arra előbb-utóbb ráfizetnek. Mondunk egy példát Szaladgálnak a szövetkezeti anyagbeszerzők drága pénzen Dunántúltól Debrecenig alkatrészért. Meglehet hogy a keresett cikk éppen itt, Szegeden, az AGROKERnél található a raktárban vagy nálunk. Csak éppen nem ide jönnek, nem ide akartak jönni. Vagy egy másik eset. Vannak kurrens alkatrészek, drága valutáért kapja az ország. Egyik tsz jókor érkezik, rácsap, vesz raktárravalót belőle. Biztos, ami biztos jelszóval. De ettől még a másik, harmadik közös gazdaság nem kap, sőt éppen ezért nem juthat hozzá ehhez a cikkhez. Tehát ilyen káros oldala is van, ha a termelőszövetkezetek nagyban viszik a rongyszedést," Javítók voltunk mindig, nem gyártók. Ezután is abból szeretnénk élni, de lássanak el elegendő munkával. Nálunk is és máshol is nagy a javítótér, növeli az amortizációs költségeket, ki kell használnunk. Fölösleges a termelőszövetkezeteknek rivalizálniuk velünk, hogy legalább olyan raktárkészleteket szerezzenek, s olyan épületeket, technikai berendezéseket. Ebből csak ráfizetés lehet." Kisteleken 29—30 millió forintot kell termelni ahhoz, hogy másfél milliós nyereséget érjenek él. Meggondolandó ez a sándorfalvi termelőszövetkezeteknek is. kell, akkor csinálják, ha nem, akkor kopogtathat vele máshol a termelőszövetkezet. Minden egyes géphez mellékeltek egy tasakot, bárki megnézheti. Abban részletesen feltüntetik, miből mennyit, milyen árú alkatrészt használtak fel. Marad! Okok Kisteleken 17o műhelymunkás ipari tevékenységből létezik. Kénytelenek olyan ipari vállalatokkal kapcsolatot teremteni, amelyek éves átlagban szerződést kötnek, biztos munkát kínálnak. Nem mindig könnyebbség ez, hiszen az ipari üzemek saját normaidővel adják ki a munkát, a gépjavító álloiháson növelni kell az (intenzitást, a műszaki színvonalat. Abszolút kényszerűség. Ez is lényeges. Mert nemcsak az abszolút kényszerűség játszik fontos szerepet A kényszerítő körülmények; kiestek a mezőgazdasági termelésből, csökkenőben a javítások aránya, mértéke — főleg, ha rövidesen az állam nem dotálja a traktorok javítását, esetleg csak a lánctalpasokét — mellett az is döntő érv, hogy a vállalatot nem ösztönzi eléggé a nyereségérdekeltség a mezőgazdasági üzemek kielégítésére. Az ipari üzemektől vállalt kooperációs munkáknál a felszámítható nyereség többszöröse lehet. Jelenleg Kisteleken forgácsolást, lemezlakatos munkát, híradástechnikai, elektromos berendezéseket, szárítógépeket, alvázakat, ajtókat, kapukat, műszerszekrényeket készítenek, többek között és egy időben munkásfürdőberendezéseket is csináltak. „Tudjuk mi azt, ha egyszer elküldjük a tsz-eket, keresztbe akad a szemük. Uj gyakorlat Ami munkát Csongrád megyében a mezőgazdasági üzemek igényelnek, azt maradéktalanul ellátják a gépjavító állomások. Előfordulhattak hibák — így vallanak a szakemberek is, az érdekeltek —, de ezen túl kevesebbszer éri szó a ház elejét A tsz-gépjavítók nem versenyezhetnek az állomásokkal — így igaz —, csak akkor kifizetődő a saját javítóműhely, berendezés, ha a karbantartást, apró javítást, szállítást könnyítik meg vele odahaza a gazdaságokban. Az alkatrész is államilag dotált, senkisem kapja olcsóbban, a munkabér a termelőszövetkezetekben nagyobb, magasabb, a technikai felszerelés rosszabb. Ha mód van rá — és van —, akkor a gépjavító állomásokon csökkenhetnek elsősorban a termelési költségek. Nálunk általában minden szolgáltatás drága, ez vonatkozik a traktorok javítására is. A vállalat egyre inkább sokirányú kapcsolatot épít ki, s fejleszt tovább; gépesítés, villamosítás, műhelyfelszerelés, állattenyésztési berendezések, gépeli, a szolgáltatások bővítése. Ez az út látszik járhatónak, hiszen az új gazdasági mechanizmus új feladatok, követelmények elé állítja az év elején egy vállalattá átszervezett gépjavító állomásokat. Mi tagadás, sok átmeneti problémát hozott nekik ez az esztendő. A piacot nemcsak megtartani, hanem bővíteni is kell, új gépek gyártását — öt műveletet elvégző szőlőmunkagép, ráadásul olcsó is, zöldpaprika-betakarító gép stb. — fáradoznak. Pár hete bevezették a számlaellenőrzést, valamennyi állomáson szigorúan átvizsgálják a kiküldendő számlákat, hogy ezzel elejét vegyék a különböző vitáknak, túlzott követeléseknek. Űj gyakorlat lesz az is, hogy minden gépre előkalkulációt adnak, megmondják: ennyibe és ennyibe kerül a javítás, ha Nem maradnak kenyér nélkül a gépjavítók a jövőben sem. Részben mert egyetlen közös gazdaságban sem halmozódhat fel akkora anyagi, szellemi tőke, műszaki színvonal, hogy versenyképes -legyen, másrészt pedig a gyárból érkező új gépek elromlása is elég gyakori, esetenként eléri a 40 százalékot. A főjavításról sem mondhatnak le a termelőszövetkezetek, mert ha a jövőben elvesztik is a javításra szolgáló állami támogatást, s egy-egy erőgépet addig kell üzemeltetniük, amíg amortizálódik. Ha egy jelentősebb gépparkkal rendelkező gazdaságban tízévenként cserélik, a masinákat, akkor megeszi a közösséget a gyors, idő előtti vásárlás. Legfeljebb tehát csökkenteni lehet és célszerű is a főjavítások számát. A névtábla marad. Meddig? Minél rugalmasabban alkalmazkodnak a gépjavító állomások a megváltozott új körülményekhez, a mechanizmusból adódó lehetőségekhez, annál tovább. Konkurrensek még nincsenek de legyenek a gépjavító állomások egymásnak konkurrensei! A csatát e szervezeten belül kell megnyerniük. Sz. Lukács Imre (A befejező rész következik: Elfolynak-e a milliók?) Utólagos hozzászólás Egy párttaggyűlés margójára Vezetőségválasztó taggyűlést tartottak nemrégiben a szegedi olaj- és földgáz kitermelő üzem párt-alapszervezetében. Nem is az ünnepélyesség miatt volt érdekes ez a taggyűlés, hanem inkább az üzem különleges helyzete miatt. Ha idézőjelbe írom is, igaz: 75 négyzetkilométer a „nagy csarnok" alapterülete. Nehéz kezdet A vezetőség beszámolóját Ungor Imre terjesztette a tagság elé. Adatok: két és fél évvel ezelőtt alakult meg az alapszervezet, tizenöt taggal. Most kilencvennyolcan vannak. Tagfelvétel általában nem volt, egy-két kivételtől eltekintve más alapszervezetekből igazoltak át tagokat. A kezdet nehéz és bonyolult volt, sok gonddal. Az üzem szervezeti kialakulásába a pártszervezet nem igen tudott beavatkozni, mivel nem is volt ütőképes. A kislétszámú alapszervezet tevékenysége korlátozott volt. Csak a legutóbbi időben változott valamelyest a helyzet. A legnagyobb gond a pártszervezet belső életében jelentkezett. Sőt még ma is meglevő nehézség, hogy az alapszervezet tagjai nem ismerik egymást. Egyikük Zalából, másikuk Szolnokról vagy Eger környékéről került a szegedi üzembe. Régi párttagok ugyan, talán a szakmában sem kezdők, de emberileg távol esnek egymástól. Kezdeti lépésként megszervezték tavaly a pártoktatást. Nem sikerült valami fényesen, mert a terület nagysága, a műszakok különbözősége mindig zavart okozott. Most másképpen cselekedtek. Műszakonként és munkahelyenként szervezték meg az oktatást. Biztosan nagyobb sikerük lesz és közelebb is kerülnek egymáshoz a párttagok. hatásában, jelentőségében. Arról is hallott, hogy 3—4 milliárdos összeget invesztálnak az algyői térségbe, de hogy miért van arra szükség, azt már nehezebben ítéli meg. Mivel a pártaiapszervezet sem régi. most ismerkednek a munkájukkal és egymással is, így ők sem tudtak még kompetensek lenni. Azután: ebben az üzemben, s minden tevékenységében óriási átfogóképességgel kell rendelkezni, mert anélkül valóban nem lehet megérteni. hogy mit miért is tesznek, s hogyan is kellene cselekedni. A kezdeti lépéseknél paszszív maradt a pártszervezet. Ez magyarázható. A belépő párttagok örültek, hogy megismerték a munkahelyüket és a legelemibb dolgokat: merre van az egyes kút, és melyik utcán kell kijutni a városból az olajmezőre? A kutak egymástól ha nincsenek is nagy távolságra, de annyira mégis távol vannak, hogy az emberek elkerüljék egymást. Legfeljebb a buszban találkoznak munkába menet, vagy jövet így a pártszervezetet is laza kapcsolat fűzte a gazdaság' vezetéshez. Továbbá: a gazdasági vezetők ott voltak minden lényeges tanácskozáson. döntéseken, akár Szegeden. vagy Szolnokon, illetve Budapesten a központban. De a pártalapszervezet vezetői már nem jutottak el ilyen helyekre. Ha informálódtak is. legfeljebb másodkézből kapták. Amikor az alapszervezet vezetősége csali ilyen módon, s ennyire informált, az kihat a párttagságra is, hát még ha az a tagság is „kezdő". A vita M/t miért tesznek? A titkári beszámoló után vitára került sor. Ez vérszegény volt. Vontatott és egysíkú. Sokan voltak együtt és nagy az üzem területe. A mellettem ülő Szabó Jánost régebb óta ismerem, ő törte meg a csendet. Elmondta, hogy a bírálatokat — volt olyan is — előbb kellett volna a taggyűléseken „kiteríteni". s akkor őszintén tisztázni néhány személyi kérdést is. Kérte, hogy konkrét feladatokat adjanak a párttagságnak, s informálják a tagságot rendszeresen és közérthetően az üzem dolgairól. Ezután a bizalmiak mondták el gondjaikat, bajaikat. Egy bizalmi azzal kezdte, hogy nehéz a csoportjába tartozó 27 taggal, a másik a távolságokat neheztelte a pártmunkában. Volt. aki azt kifogásolta, hogy a párttitkár nem látogatja meg őket. alig érintkeznek a vezetőség tagjaival. Változásokra lenne szükség A vita summázata nehéz. Talán azért is nehéz, mert nem volt jó vita, úgymond apróságokkal foglalkoztak, néhány „technikai" kérdéssel: hogyan jusson el a bizalmi a tagjaihoz, s a tagsági bélyegeket miként adja át nekik? Viszont a vitából egynéhány következtetést mégis le lehet szűrni. Egyik: talán át kellene szervezni az olajtermelők pártalapszervezetét. Az a bizalmi, aki 27 tagjára hivatkozott, valójában alapszervezeti titkár, csali éppen nincs meg a szervezeti forma hozzá. Érdemes volna meggondolni, hogy a termelési struktúrának megfelelően három, esetleg négy .pártalapszervezetet kialakítsanak. A másik: következik az előbbiből, hogy több alapszervezet esetéljen egy csúcsvezetőség látná el a koordinációs munkát, s ebben az esetben feltétlenül szükség lenne egy függetlenített párttitkárra. A feltételek máris megértek erre, bizonyította a legutóbbi vezetőségválasztó taggyűlés, de ha a jövő perspektíváját nézzük, akkor meg különösen ez lenne a járható út. Gazdagh István Talán ez a legérdekesebb dolog. Egy régi, telepített üzemben még a takarítónő is tudja, hogy mit miért tesznek. Tudja, hogy milyen jelentősége van egy-egy beruházásnak. látja és érzi annak közelségét, figyelemmel kíséri a gyárban készített termék születését, útját. A munkásgárda is régi, néha dinasztiák egész sora kerül az üzembe. A vérükben van a technika és a technológia, nem hogy az üzemet, de még egymás családját, gondját, baját is ismerik. Az olajmezőn dolgozó emberek többsége „új ember", zömük a környező községekből toborzódott és, azelőtt földműveléssel foglalkozott. Most ismerkedik a technikával. az iparral, a munkásosztálynak csak „gyakorló" tagja még. Odaáll egy berendezéshez. mert odaállították. Figyelme, gondja csak addig terjed. Hall ugyan sok mindenről, de azt még nehezen fogja fel teljes szélességben, November 7-e alkalmából — a lapunk legutóbbi számában közölteken túl — a kővetkezők kaptak kitüntetést. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta meg dr. Ágoston Józseíné, a Közalkalmazottak Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának szervező titkára. A KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelével jutalmazták Lehotal Jánost (Szegedi Tervező Vállalat), Vad Jánost (Szegedi Tervező Vállalat), Kiss Márlát (Szegedi Nyomda Vállalat), Varga Ferencet (Szegedi Nyomda Vállalat), Hornyák Istvánné (Kenderfonó és Szövőipari Vállalat), Demen Lászlót (11. sz. Autójavító Vállalat), Horváth Györgynét (Szegedi Textilművek), Bakos Istvánt (Szegedi Konzervgyár), Kormányos Ilonát (Szegedi Konzervgyár), Bagi Gyulát (Ecset és Seprűgyár), N'émethy Gyulát (Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság), ösz Károlyt (Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság). Bánszki Pált (MAV, Gépállomás). Horváth Ágnest (Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat), Rajtik Sándornét (Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat), Bényl I,ászlót (Csongrád megyei Húsipari Vállalat), Szőke Márlát (Szegedi Ruhagyár), Kiss Máriát (Kábelgyár), Németh Flórát (I. sz Kórház), Madách Istvánt (Szegedi Cipőgyár), Hegedűs Tibort (Mezőgazdasági Kísérleti Intézet), Eszes Istvánné (SZTK Rendelőintézet), Neer Lajosné (10. sz. AKÖV), Lovász Mátyást (Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat), Bozó Bélánét (Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakiskola) és Kiss Annamáriát (Szülésznőképző Intézet). „Kiváló ifjúvezetői munkáért" kitüntetésben részesült Szécsl Dezső (MüM. 000-as Szakmunkásképző Intézet). Szabó Ilona (Tanárképző Főiskola), Felföldi Katalin (Radnóti Gimnázium), Sári Klára (Radnóti Gimnázium), Juhász Erzsébet (Tömörkény Gimnázium) , Rakonczai Katalin (Radnóti Gimnázium) és Andrássy Hona (Tömörkény Gimnázium). Egy nap 150 ember munkáját végzi a gép Erőgépek „vendégmunkán" Az Európa hírű Vörös Csillag Traktorgyár újszerűen, egyszersmind hasznosan mutatja be legújabb nagyteljesítményű erőgépeit, valamint különféle berendezéseit az iparnak. Tegnap a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat szegedi üzemével közösen sajtótájékoztatón ismertette Korsch Zoltán, a Vörös Csillag Traktorgyár szaktanácsadója az új Dutra-gépek bemutatójának körülményeit: összesen 25 munkaeszköz, 20 erőgép, egy hétig dolgozik majd az algyői olajmezőn, s ez alatt az idő alatt a szakemberek, az olajbányászok gyakorlatban is megismerhetik az új gépek teljesítményét, használhatóságát. Először az országban Szegeden jelenik meg a 10 tonnás teherbírású új dömper, valamint az új csörlő-szállító berendezés, amely két ember segítségével képes nehéz csöveket szállítani a legmostohább terepeken is. A sajtótájékoztatót követő napokon a kőolajtermelő vállalat szegedi üzemének munkafeladatait segítve a „vendég" erőgépek csőfektetést, árokásást, útépítést hajtanak végre. Említést érdemel például, hogy a Dutra traktorral kombinált gödörfúró-gép egy nap 150 ember munkáját végzi majd el, s ezzel nagyot segít a kőolajtermelő üzemnek. A Vörös Csillag Traktorgyár a bemutató sikeréről, a gépek eredményeiről egy hét múlva ankétot és szakmai gépbemutatókat tart, amelyen mintegy 60 iparvállalat. állami gazdaság, termelőszövetkezet s szakemberei vesznek részt. Somogyi Károlyné felvétele Öszi fagylaltot kap a baba SZOMBAT, 1968. NOVEMBER S. DÉL-MAGYARORSZÁG 3