Délmagyarország, 1968. november (58. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-07 / 262. szám

Hogyan lesz valakiből párttitkár? Szezonban 1800-ra is felszalad a Szegedi Konzervgyár dolgozóinak létszáma. A stabil munkaerő azonban most is ezer körül van. E számokhoz viszonyítva a párttagok alkotják a kisebbséget, száznál valamivel többen. Eddig egyetlen pártszervezet fogta össze a kommunisták erejét nyolc üzemrészből, a TMK-ból és az alkalmazotti munkakörökből. A viszonylag nagy létszámú pártszervezet azonban mind nehezebben tudott megbirkózni a feladatokkal, s így vált szükségessé az erők egységes megoszlása. Az üzemrészek kommunistái különváltak a TMK-ban és az alkalmazotti munkakörben dolgozóktól. Két pártszervezet alakult a sajátságos munkaterületeknek megfelelően. A gyár vérkeringése A pártvezetőségbe és a titkári tisztségbe új, friss erők kerültek, hogy majd felnőjenek vállalatuk feladataihoz, a munkáskollektívák, párttagok és pártonkívüliek munkájához, ügyes-bajos dolgaikhoz, ahhoz a ritmushoz, amelyet nap mint nap ütemesen lüktet egy hatalmas gyár vérkeringése. S hogyan lesz valakiből párttitkár itt és most, 1968-ban? — vetődött fel bennem a kérdés, amikor beléptem a gyár kapuján. Ha azoktól kérek erre választ, akikkel 18 éve együtt dolgoztam itt a gépműhelyben, akkor nagyon hézagos lenne a felelet, mert az öregek nyugdíjba mentek, a fiatalabbak pedig máshol és más pályákon találták meg boldogulásukat Az előző párttitkárt, Bódis József vállalati revizort nem ismertem, akit megkértem a kalauzolásra. A jegyzőkönyvekből ezt már tudtam, hogy az üzemrészek vezetőségválasztó taggyűlésén Szél Imréné a gyümölcskonyháról, mint a jelölő bizottság elnöke Gábor István főművezetőre tett javaslatot, mint leendő párttitkárra. Tűnődtem magamban: általában főművezetőket nemigen jelölnek párttitkárnak, mert elég megbirkózniuk a maguk feladatával, a szerteágazó munkaterületekkel. Más jelölt nem volt? Ez a gyár egyben a szocialista munka vállalata is. Ezt a szintet megtartani és tovább rangosítani a kommunistákon is múlik, nemcsak a gyár szűkebb lehetőségén. Mindkét pártszervezetnek, vezetőségének ós titkárának nagyon oda kell tartania a vállát, ahol munkából, helytállásból, felelősségvállalásból rakodják a terhet Ez a gyár évente 520 vagon terméket ad a népgazdaságnak, 13-szor többet, mint amikor én itt dogoztam, mint üzemfenntartó esztergályos. Bátor ember lehet az üzemrészek új párttitkára, ha ekkora felelősséget magára mert vállalni. Hiszen keres annyit, hogy műszak után gond nélkül léphetne ki a gyár kapuján és szabad Idejét a maga belátása szerint használná fel. Bódis Lajos értette, hogy meditációmban hova akarok kilyukadni. — Persze, persze, mondják meg a választók, hogy miért Gábor Pistát akarták. Menjünk ki az üzemrészekbe! Az udvaron áthalaltunkban Viski Antalné fiatal művezetőnek szegeztem a kérdést: — Maga párttag? — Igen. — Miért Gábor Istvánra adta a szavazatát? Más választás nem volt? — Dehogynem, csakhogy a Pista bácsi..., a Gábor elvtárs — mert úgy szólítják a adta hozzá a munkáját. Hát velem egykorúak — a gyár- így vagyunk mi vele. Jól, tásban pedig mindig segített, nagyon jól. akármilyen problémám volt. yéit ellenvetésre maradt — Főművezető. Ez a kő te- még egy fórumom: Ábrahám lessége. Nemde? Antalné igazgató. Gondol— Igen, de hazamenet a tam> nem biztos, hogy egykapuból is visszafordult, beesett az ő elgondolása az amikor valami miatt segít- üzemrészek kommunistáinak ségét kértem. választásával. Biczók László újítási elő— Ha azt mondom — foadó fiókjában adatok szól- gahnazott precízen - ho®/ nak arról, hogy Gábor Ist- Gábor István a gyarral nőtt vánnak hány újítását fogad- fel- akk,or valakinek valahol ták el az üzemrészekben. No már - elmondott gondolatat jó, azokért fizetnek is — vefrissítem fel. Huszonkét éve tettem közbe. van a gyárban, azóta párttag is. Farkas Vilmosné Algyőről _ s miért csak most gon_ jar be dolgozni. Tíz evevalt- doltak rá? ja itt a műszakokat, valame- „ ' , lyikben mindig találkozik a ~ Korabban is volt mar főművezetővel, aki neki már Pártyezetoségi tag Most vrnem Kácci" szont minden tekintetben nem „Dacsi . felnőtt a feladatokhoz. A — Nem is, de azért félné- gyárat úgy ismeri, mint a tezek rá. Olyan ember, aki ezt nyerét megérdemli _ Es az embereket? — A többi asszonynak is — Akinek tekintélye van, ez a véleménye? azt jó, követendő tulajdon_ _. , , ságai teszik olyanná az em— Ez. Kerdezze csak meg berek szemében, következésokét képpen egész arculatát mutatja mindig, azt adja magáII - t • | • ból, ami természetes, ami na ra Ken verni emberi. A mások és a maga boldogulását közös forA TMK-ban három párton rásból, a kollektíva erejéből kívüli fiatalember, Kiss Pál meríti, gépészmérnök, Pósa István technikus és Kószó László A • „-/.-/L előadó summázta, hogy ne- » • lUlUiftOlCS kik miért tetszik a párttagok választása: S végül maradt az ismer— Egyenes jellemű, őszin- kedés a párttitkárral, akiről te, a munkában hajthatalan, tulajdonképpen könnyű lett családi élete példás, az em- volna portrét rajzolni, ha berekhez közvetlen, nincse- vele kezdem a beszélgetést nek pózai, afféle főnöki stí- Akkor, tizennyolc évvel ezlusa. Ha jó viccet tud, ne- előtt vastag bőrkötényt, künk is elmondja. Ha rá kell kesztyűt és sötét szemüveget verni a munkára, akkor azt viselt munka közben, hogy ő is megfogja. a hegesztőpisztoly lángja alól Geigel Tibor brigádvezető szétfröccsenő szikra, megolesztergályos éppen tengely- vadt fémcsillagok meg ne végre mart ékpályát égessék. Most kék köpeny, — A KISZ-esek is úgy afölött vastag pufajka volt tartják, hogy jól választót- rajta, s éppencsak futólag tak titkárt a kommunisták? váltottunk szót, mert új gép— kérdeztem tőle. sorral indultak a májkrém — Nekünk főnökünk is a töltésére. Neki ott volt a művezető. Mondjak róla helye. Láttam, a szemével rosszat? Ilyen vonását nem intett csak, s a gépek szót ismerem. Nézze, milyen em- fogadtak neki. Embertől ember az olyan, aki elengedte bérig járt, hogy mindenütt nászútra a beosztottját, a rendben van-e minden; Megmásiknak kisfia születésekor megállt, pár szót váltott a fizetetten szabadságot adott, gépek föl hajló asszonyokamikor pedig ki sem látszót- kai lányokkai Ki-ki szólítunk a munkából? Hogy a totí ahogy megszokta, Pista rossz munkát nem fogadja bácsinak vagy főművezetőel? Mi szégyellnék a legjob- nek. Én úgy emlékszem rá, ban, ha olyan lenne. Hogy hogy nagyon szép varratovoltak, vannak és lesznek kat csinált Mosolygós képű, összezördülések a munká- kevés beszédű, csöndes fiú ban? Próbálna ő megindít- volt. Tényleg igaz, hogy a tatni egy új gépsort, amikor gyárral nőtt együtt tudja, hogy valaki rosszul Lődi Ferenc jobb, mint ott bon Pataki Istvánné 1968. július 23-án korán kelt. Mint mindennap. Megetette, tisztaba tette legkisebb lányát, a 22 hónapos Ágikát, enni adott a többieknek is, a 4 és fél éves Zsuzsikának meg a 9 éves Máriának. Sovány aszsei'oe augusztus 9-én 23. óra 30 perckor belehalt" Sándorfalva. Jókai utca 51. neki, mert bölcsődére, gy®; reknevelési költségekre kérte. Közben természetesen jártunk kint Sándorfalván, ahol ellentmondó tényeket tapasztaltunk. Sajnos, betelszám. Elhanyagolt, düledező jesedett, amitől féltünk: Paház. A szomszédok gyorsan szony volt de gyöngesége bezárják ablakaikat, ha „hinem látszott munkáján. Dél- vatalos embereket" látnak után már kötélen száradtak a környéken; nem szívesen az apró ruhák. fenylett a akarnak tanúskodni vagy padló, a sorba rakott edény- , . ,, „ halmáz. Órákat dolgozott l'eszelnl arrÓ1> f1* esften" megállás nélkül, s mielőtt el- dok óta lattak-hallottak a indult volna otthonról, egy Pataki portáról, pillanatra leült az ajtó tílot- anya Iiárom gyermekéti székre Aztán két almát , & jával m élt Szó sze_ tett a szatyraba, megcsokolta gyermekeit, s Máriának azt "nt küzdött napról napra a ígérte, hogy siet haza műszak biztonságáért Férje. Pataki után. Mindennap ilyen volt A búcsúzásnál — mint mindig — megkérte a legnagyobbik gyermekét hogy vigyázzon a kicsikre. Pataki Istvánné ekkor még nem tudta, hogy nagyon súlyos feladatot hagyott Máriáraistván lehetetlen ember volt már régebben is. Hébe-hóba dolgozott, de amit keresett, legtöbbször azonnal elitta. Az asszony csak magára számíthatott. Férje, amikor otthon járt, csak bajt okozott, alkalmi rossz hangulatát fenrwriimn leségén torolta meg. Ütötteverte, durvasága közszájon Részlet egy baleseti jegy- f faluban. Dühöngézokonyvbol: „Az Országos . . ,, , Gumiipari Vállalat EMERGÉ alkalmaval a kislányok a k magukra ha2vta , gyáregységének tömlőüzemé- szomszédokhoz menekültek, s Kalommal magukra hagyta j ben 1968. július 23-án, 20 óra amikor nem volt kéznél épp taki István a gyerekekre szánt pénzt elitta, elmulatta, tovább csavargott. Sikerült elintézni, hogy a biztosító ne fizesse ki neki a felesége biztosítását. Valamivel több mint 27 ezer forintot helyez, tek letétbe a gyerekek számára. Mi kerestük és azóta is keressük a módját, hogyan lehetne megoldást találni. De ez nagyon nehéz..." Múltak a hetek, s Agika megbetegedeti A rendezetlen körülményeket látva, a gyámügyi hatóság, az ügyészség végül intézkedett, s Patakiné árvái ideiglenes állami gondozásba kerültek. íme a határozat: „Az apa durva, brutális, állandó munkahellyel nem rendelkezik. A gyerekek örökségének egy részét a gyermekektől elvonva szeszesitalra költötte. Több al30 perckor Pataki Istvánné tömlőüzemi dolgozó az 1898. számú vulkanizáló kazánból kivágódott gőz hatására életveszélyes sérüléseket szenvedeti" — Én nemtudtam semmit, , . , , _ .. és most sem tudok mondani Pénzt szerezhet L°POtt, és semmii Számoltam az őrá- rajtavesztett, börtönbe kekat, s örültem, hogy már el- rült Vácról éppen felesége múlt nyolc. Ott dolgoztam a balesete miatt négy nappal kazán előtt, ahol mindig. Ara feleség, akkor az apósa volt soron. Tavaly Pataki Istvánnak nem volt kedve dolgozni. Ügy gondolta, könnyebben is ra figyeltem, hogy ne legyen baj az illesztéssel — tetszik tudni ez a munkám. Egyszer csak valami nagyon erősen elkapott, megforgatott a levegőben, s úgy éreztem, hogy előbb elengedték. Egy darabig úgy tűnt, hogy a tragédia felkelti benne a felelősséget Néhány napig gondozta a gyerekeket, de aztán ugyanott kezdte, ahol a börmillió cigaretta parazsát ^ előtt abbahagyta. nyomják a bőrömre... MHM Patakinéval rohant a mentőautó. Az orvosok megpró- 1968. augusztus 15-én a hálták gyógyítani a rettene- vegyipari dolgozók székházátes sebeket. Az asszony élni nak egyik irodájában megakart, hatalmas energia moz- született a döntés: „Pataki gatta szívéi Ha beszélt, a gyerekeit emlegette. A teste cserben hagyta. A jegyzőkönyv: „Pataki Istvánné vétlen a sérelmére Istvánné volt vállalati dolgozó három gyerekéről az Országos Gumiipari Vállalat gondoskodni köteles". A gyárat szerencsére azóta Matematikus nemzet? A statisztika tényei — Érdekes arányok Azt mondják — mondjuk kémiai témák iránt az egész TIT-nek kellene ezt a maga —, hogy matematikus nem- évadban csak 253-an, s a tudományosan gondos és műszaki témák iránt is csak pontos statisztikájával re1670-en érdeklődtek. Még a gisztrálnia. De hát — sajlegtöbb hallgatót vonzott nos — nem ezt regisztrálja! földrajzi előadások „népes- Sokkal inkább arra hívja fel zet vagyunk. Azt mondják mondjuk —, hogy az utóbbi években kozmikus méreteket öltött nálunk a természettudományok iránti érdek- sége" is jól elmarad — a a figyelmet, hogy hangosabb lődés. Több közoktatásbeli jelesünk már fel is engedte létszámával — az imént em vészjelző rakétáik melyek lített — majd 60 ezres — villogásával a humán jellegű művészetbarát-csoporttól. maga 6 ezer néhány százas és szívesebb szóval toborozzunk társakat a fizikai, csiltudományok, s különösképp a művészetek ismeretkörének vészes leszűkülésére akarja felhívni a figyelmet. Ezzel szemben mit mutat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Csongrád megyei szervezetének most elkészült — az 1967—68-as „évadot" értékelő — statisztikája? Ezzel szemben azt mutatja, vizsgálva: a természettudományi jellegű előadások hallgatósága általában éppen egyharmadát teszi ki a társadalomtudományi — művészeti — témák kedvelőinek. Míg, mondjuk, egy irodalmi témájú előadásra hárman sietnek, addig egy fizikai, csilbekövetkezett balesetben, ki- sem kellett kötelességére fijelölt munkahelyén dolgo- gyelmeztetni. Bebizonyosozott, s egy műszaki hiba dott, hogy az elhatározást idézte elő balesetét. Sérülé- őszinte akarat sarkallta. anaBBnlBalBgalBaBalBH^^aaBaaB De kérdés, milyen legyen a gondoskodás? Hogyan segítsenek a kisgyermekeken? A pénzadományok, a segélyek egymagukban csak keveset érhetnek. Dr. Román Györgyöt, a gumigyár igazgatási osztályvezetőjét idézem: „A szomorú eset után jelentkezett Pataki, tudomásunkra hozta, hogy a gumigyárban akar dolgozni. Felvettük, egyműszákos, jól fizető beosztást kapott, de három nap múlva elkérte munkakönyvét Nem neki való az ilyen büdös, nehéz munka — indokolta elhatátozását. Kiderült, ő csak pénzt akart tőlünk, lehetőleg minél többet Eleinte adtunk lagászati előadásokra ballagok mellé. Hogy ne kelljen Ismét csak a statisztikát °?yan magányosan lé" pegetniük. A. L. kiskorúakat. Az adott körülmények között Pataki István gyermekeinek nevelésére alkalmatlan." Pataki egy lakodalombői hazatérve, ásót, baltát ragadott. összetörte a házat a bútorokat, földreszórta az ennivalót. Kirohant az utcára és halált ígért annak, aki „elrabolta" tőle a gyerekeit... A csöpp Agíka, a riadt Zsuzsika, s a szomorúan komoly Mária az újszeged! gyermek és ifjúságvédő intézetben lakik. Jól érzik magukat Mária: „Jól vagyunk bácsi, itt jobb, mint otthon, mert nem kell apukától félni., rendesen kapunk enni. Elszorul a szívem. A • éves gyerek mindezt magától értetődően mondja, nem sír, nem gyűrögeti zsebkendőjét Nyugodtan néz a szemembe. Az igazgató szobájában mellettem ül dr. Román és egy nő a gumigyári szakszervezettőL Nézem a kezeiket, amelyek görcsösen a székkarfákra fonódnak. A gyerekek elmennek, s én kimondom a kérdést: „Mi lesz velük ezután?" Az intézet igazgatója válaszoL — Remélem, s ezt hiszem is, hogy nem kerülnek viszsza az apához. Két megoldás van még. Nevelőszülőkhöz vagy állami gondozásba kerülnek. Három gyereket azonban nem nagyon szoktak örökbefogadni. Az állami gondozásban pedig el kell szakadniok egymástól. Nincs olyan intézetünk, ahol mind a három korosztály együtt nevelkedhetne... Matkó István hogy míg a matematikai lagászati referátumra csak szakosztály előadásait mindössze 158-an — írdd és mondd: egyszázötvennyolcan — látogatták, addig a művémagányosan ballag valaki... Mit mutat tehát a hümmögve-csodálkozva átböngészeti témákról szóló előadá- szett statisztika? Azt, hogy soknak 58 ezer 500 hallgató- nem valami sok joggal mondja volt. Természetesen az elmúlt évadban és természetesen Szegeden. Ára, ha a természettudományok egyéb TIT-fórumait nézzük, azok sem mutatnak sokkal elütőbb arányokat A A DÉL-MAGYARORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1968. NOVEMBER 7. ják — mondjuk —, hogy matematikus nemzet vagyunk, s éppígy azt sem, hogy az utóbbi években kozmikus méreteket öltött nálunk a természettudományos érdeklődés. Ha valaminek, hát a legszélesebb érdeklődő köröket új ismeretekkel ellátó Popping Corn és társai Csongrád megye termelőszövetkezetei és állami gazlagon, majd morzsoló, szárító és kalibráló berendezénégyszáz vagon hidridvetőmagot állítanak elő, s ebből daságai részére a kukorica- sek során halad keresztül. A exportálnak is a Német Szövetőmag zömét a Hódmező- legkülönbözőbb szűrő- és el- vetségi Köztársaságba. Ezenvásárhely határában levő lenőrzővizsgálatokon átesett kívül Anglia megbízásából a hatemeletes hibridüzem ál- elsőrendű minőségű kukori- Hódmezővásárhelyi Állami zsákokba SÍ ^^ Gazdaságban Popping Corn lítja elő. Az új idény nemrég kezdődött: elsőnek a martonvásári 59-es és 431-es, viszonylag rövid tenyészidejű fajták értek be, amelyek dolgozik. A régieken jól tűrték az aszályt, a csövek szép egészségesek. A A „kukoricagyár" az idén Cajta pattogatni való kukomegnövekedett kapacitással ricát is termettek. Ezt dupkívül la polietilén zsákokba csoteljesítményű francia magolják, hogy a hosszú úton se érje nedvesedés és jól tánagy gyártmányú morzsoló és szátoronyszerű üzemnek mind a rí tó gépet helyeztek üzembe, rolhassák a ködös, párás klíhat emeletét végigjárja a ku- s elkészült a százvagonos új májú szigetországban, korica. Először válogató sza- magtár. Ebben az idényben T. B.